Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-13 / 61. szám

El a kezekkel Vietnamtól! Tiltakozó nagygyűlés a Sportcsarnokban r A budapesti dolgozók pén­tek délután a Sportcsarnok­ban nagygyűlésen tiltakozz lak az amerikai imperialis­ták vietnami agressziója ellen. A nagygyűlésen, amelyet It Szakszervezetek Országos •Tanácsa, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Budapesti Bi­zottsága és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa ren­dezett, mintegy háromezren vettek részt. A nagygyűlést Szakasits Árpád, az Országos Béketa­nács elnöke nyitotta meg, majd Brutyó János, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, a SZOT fő­titkára mondott beszédét. Brutyó János beszéde — Mély megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok sorozatosan agressziós cse­lekményeket követett el a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen — kezdte be- saédét. A magyar dolgozók szerte az országban gyűlése­ken és táviratokban fejezték ki mélységes felhábarodásu- kat az imperializmus újabb háborús mesterkedései miatt. A proletár internacionalizmus szellemében forró testvéri tá­mogatásunkról biztosítjuk a szocialista országok nagy családjának tagját, a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság békeszerető népét. Kö­veteljük, hogy tartsák tiszte­letben a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság szuveréni- tását és szüntessék be a dél­vietnami háborút, érvényesít­sék > genfi egyezményeket, hogy a vietnami nép békés körülmények között maga dönthessen sorsáról. — Az amerikaiak most — amikor egész Dél-Vietnamban ég a lábuk alatt a talaj — a háború fokozására és ki- terjesztésébe szőnek összees­küvést. Megfeledkeztek azonban arról, hogy nagyot fordult a történelem kerelre és elmúlt már az az idő, amikor bün­tetlenül lehetett imperialista Célokért vért ontani. A szo­cialista országok testvéri ösz- szefogása és növekvő politi­kai, gazdasági, katonai ere­je mindenfajta imperialista mesterkedést kudarcra kár­hoztat Mi, magyar dolgozók, a többi szocialista ország né- fjével, a világ dolgozóival és haladó erőivel együtt kö­veteljük, hogy tartsák be az 1954-es genfi egyezményt és hívják össze a genfi értekez­let részvevőit a vietnami bé­ke biatositására. Vessenek Véget a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság elleni pro­vokációnak és háborús cse­lekményeknek. Meggyőződé­sünk, hogy a vietnami nép igazságos harcát siker koro­názza. Követeljük: el a ke­zekkel Vietnamtól, békét Vietnamnak! — fejezte be beszédét Brutyó János. Brutyó János nagy tapssal fogadott beszéde után Veres József munkaügyi miniszter szólt a nagygyűlés részteve- vőihez. Veres József felszólalása Veres József bevezetőben arról beszélt, hogy hazánk­ban az elmúlt hetekben gyű­lések, demonstrációk soroza­ta zajlott le, s ezek egyönte­tűen igazolják: népünk szo­lidáris a vietnami néppel, s egyemberként tiltakozik az amerikai agresszió ellen. — Az Egyesül Államok egyre nyíltabban szegi meg a nemzetközi jog előírásait, a sajátmaga által is elis­mert szerződéseket és igyek­szik elfojtani azokat á jogos törekvéseket, amelyeket a vietnami nép folytat szabad­ságának, nemzeti egységének megteremtéséért. — Az Egyesült Államok vezető körei gyakran hangoz­tatják, hogy ők a nemzeti felszabadítás, a népek szabad­ságának bajnokai. Nos, viet­nami mesterkedéseik meg­mutatják az imperialisták igazi arculatát, nyíltan fel­tárják, hogy céljuk a kor­hadt reakciós rendszerek fenntartása és támogatása, a gyarmatosítás. — A Magyar Népköztársaság kormánya és az egész ma­gyar nép nevében követel­jük az 1954-éshez hasonló összetételű genfi értekezlet összehívását. Veres József nagy tetszés­sel fogadott beszéde után Hoang Bao Son, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete lépett a mikrofonhoz. Ho8flg Bao Son felszólalása A nagykövet hangoztatta, hogy az amerikaiak dél-viet­nami „különleges háborújuk” során sorozatos vereségeket szenvedtek, s most azzal pró­bálkoznak, hogy Dél-Vietnam határain túlra is kiterjesszék agressziójukat. Eleinte „meg­torlásról’“ beszéltek. Hazug­ságaik azonban lelepleződtek, s ma már nyíltan hangoztat­ják: ha nem éri támadás őket, akkor is támadnak. Nem riadnak vissza a legke­gyetlenebb eszközöktől sem, hogy vérbefojtsák a dél-viet­nami nép igazságos szabad­ságharcát, s lehetlenné te­gyék, hogy Vietnam népe maga döntsön saját sorsáról. Tetteik durván mesértik az 1954-es genfi egyezményeket és a nemzetközi jog legele­mibb előírásait. —A hős dél-vietnami nép kivívja függetlenségét, s minden fronton döntő csapást mér az ellenségre — folytat­ta a nagykövet. Majd végül köszönetét fejezte ki a ma­gyar népnek a szolidaritásért. Szolidaritási távirat Hoang Bao Son nagykövet nagy tapssal fogadott beszé­de után felolvasták annak a két szolidaritási táviratnak a szövegét, amelyet a budapesti dolgozók nagygyűlése a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság kormányához, illetve a Dél-Vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front Központi Bizottságához intézett. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányához in­tézett táviratban a budapes­ti dolgozók követelik, hogy az Egyesült Államok tartsa tiszteletben a genfi egyezmé­nyeket, haladéktalanul hagy­jon fel agresszív támadásai­val a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság ellen, vonja ki csapatait és fegyverzetét Délkelet-Ázsiából. A Dél-Vietnami Nemzeti Feiszabadítási Front Központi Bizottságának küldött táv­iratukban a budapesti dolgo­zók megbélyegzik az Egyesült Államok agresszív, szennyes háborúját a hazája szabadsá­gáért és függetlenségéért har­coló hősi dél-vietnami nép ellen. Titakoznak az ameri­kai imperialisták Dél-Viet­namban folytatott emberte­len, népirtó háborúja ellen. Teljes szívvel önökkel va­gyunk, s támogatjuk igazsá­gos küzdelmüket. Meggyőző­désünk, hogy Dél-Vietnam népének nemzeti felszabadító harca teljes diadalt arat — hangzik a továbbiakban a távirat. Amerikai légitámadás a VDK ellen Hanoi, a Vietnami Tájé­koztató Iroda jelenti: Az Egyesült Államok tizen­két repülőgépe, köztük több sugárhajtású gép, csütörtökön bombatámadást intézett az észak-vietnami Quang Binh tartomány nyugati részében Cha Lo helység ellen a viet­nami—laoszi határ közelében. A repülőgépek, amelyek a Da Nang-i légitámaszpontról szálltak fel, déli irányban el­menekültek, miután a légvé­delem tüzet nyitott rájuk. Ha Van Lau ezredes, a vietnami néphadsereg főpa­rancsnoksága ijsszekötö misz- sziójának vezetője pénteken tiltakozott a nemzetközi ellen­őrző bizottságnál az újabb légitámadás ellen. Hangoztat­ta, hogy az a Vietnami De­mokratikus Köztársaság terü­leti integritásának és az 1954. évi genfi egyezmények ren­delkezéseinek dúrva megsérté­se. A nemzetközi ellenőrző bizottsághoz intézett üzenet követeli, hogy az amerikai imperialisták és lakájaik ha­ladéktalanul vessenek véget a VDK ellen irányuló provoka­tív légitámadásoknak, a dél- vietnami agresszív háború­nak és tartsák be az 1954. évi genfi egyezményeket. Plasztikbomba a francia választási kampányban Franciaországban pénteken befejeződött a községi válasz­tási kampány. A kampány utolsó napjai­ban a választási harc több nagyvárosban rendkívül éles formákat öltött. Marsell’eben csütörtökön este plasztikbom­ba robbant a degaúlleista párt, az UNR helyiségében, ahol az éjszakai plakátragasz­tő brigádoknak kellett volna gyü'ekezniök. A párthelyiség rombadŐlt, sebesülés azonban nem történt. Párizsban tömegverekedés volt az UNR egyik választási gyűlésén. A hallgatóság közé vegyült szélsőjobboldali e'e- mek vasbetétes kesztyűikkel összevertek egy titkosrendőrt, akit súlyos sérülésekkel kór­házba kellett szállítani. Pályájára juttatták a Kozmosz—60-at A Szovjetunióban pénteken elvégezték a soronlévő mű­holdkísérletet: pályájára jut­tatták a Kozmosz—60-at. A szputnyik fedélzetén el­helyezett tudományos beren­dezés segítségével folytatják a kozmikus térség tanulmányo­zását a TASZSZ által 1962. március 16-án bejelentett programnak megfelelően. A tudományos berendezé­sen kívül a szputnyikon el­helyeztek egy rádiórendszert a pálya elemeinek pontos mé­résére és egy rádió távmérési rendszert, hogy adatokat to­vábbítson a Földre a műsze­rek és a tudományos beren­dezés munkájáról. A Kozmosz—60 berendezése normálisan működik. A Koor­dinációs számítóközpontban feldolgozzák az érkező adato­kat. Szovjet jegyzik a moszkvai iiákzavargássk mfait Március 4-én a moszkvai amerikai nagykő % ,ég előtt diáktüntetés zajlóit le, tilta­kozásul a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság ellen elkö­vetett provokációk miatt. A tüntetők kínai diákcsoportja provokatív szándékkal megtá­madta a szovjet rendőrséget, majd a kínai nagykövetség a Botkin-kórházban újabb rendzavarást szervezett, s kí­nai állampolgárok botrányt csaptak a kórházban. A kínai nagykövetség olyan jegyzéket intézett a szovjet külügyminisztériumhoz, amely az üggyel kapcsolatban kohol­mányok egész halmaza. A szovjet külügyminiszté­rium emiatt pénteken jegyzé­ket intézett a Kínai Népköz­társaság moszkvai nagykövet­ségéhez. Felszólította a nagy­követséget, tegyen olyan intéz­kedéseket, amelyek teljesen kizárják annak lehetőségét, hogy a Szovjetunióban tar­tózkodó kínai állampolgárok megismételhessék a március 4-én történtekhez hasonló cselekményeket. Események sorokban A szófiai Universiade nagy­termében gyűlést tartottak és ott nagy beszédet mondott Todor- Zsivkov, a bolgár nép­gazdaság néhány időszerű kér­déséről, a húszéves fejlesztési terv távlatairól, az irodalom­ról és művészetről, a nemzet­közi helyzet időszerű problé­máiról. A török fővárosban tizen­négy évvel ezelőtt kötött ame­rikai—török megállapodást hatálytalanítottak, timely áze- rint a török hatóságok nem ítélhették el a NATO-szo! gá­láiban álló katonai személye­ket bűncselekményeik miatt. A jemeni kormány elhatá­rozta, hogy hazahívja bonni nagykövetét. Írországban feloszlatták n parlamentet és a közeljövőben általános választásokat i árta­nak —‘ jelentette be Sean Le- mass miniszterelnök. Meghalt Jamés Rech uni­tárius lelkész, akit Selma vá­rosában kedden á faigyűlölök összevertek, mert csatlakozott a jogaikért küzdő négerekbe*. — Reeb támadóit szabadlábra helyezték. Az 1110 millió dolláros ame­rikai katonai segélynek 84 százalékát olyan 11 orszái kapja, amely a Szovjetunió és Kína körül helyezkedik el. A Belga Kommunista Párt Központi Bizottságának kép- I viselői március 10—11-én Prágában tartózkodtak. Mind- ! két párt képviselői kifejezték szilárd eltökéltségüket, hogy elősegítik a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom egységének megerősödését. Az NDK államtanácsa jóvá­hagyta az NDK—EÁK közöS nyilatkozatot, amelyet Ulb­richt kairói látogatásáról ad­tak ki. A „halál angyalainak” pe­rében a müncheni bíróság fel­mentő ítéletet hozott „megfe­lelő bizonyítékok hiányában’1. A 14 ápolónőt azzal vádolták, hogy segédkezet nyújtottak egy idegszanatórium ápoltjai­nak meggyilkolásában. Albánia lakosságának szá­ma, hivatalos albán statiszti­kai adatok szerint, 1964. da­cember 31-ig 1 840 800 volt. Gerő János: Kicsi Biri királysága Szatirikus kisregény 24. Miképércsen túl. ahová már odalátszott a Nagytemplom két tornya, meg a Csonka­torony, mindnyájan leszáll- fák, és futottak a szekerek Után, hogy felmelegítsék fű­zős testüket. A közlegénye­ken semmiféle izgalom nem t olt tapasztalható. Inkább jó­kedvűéit voltaic. Sőt, mi több, egyiknek-másiknak már ke­resztben állt a szeme a me­legítőnek beszívogatott bor­tól. Ez természetesen Kicsi Birinek cseppet sem tetszett. Ráérnek majd iszogatni, ha szerencsésen túlesnek ezen a viziten, akkor vigadjanak tnajd. Ki is adta a parancsot: — Senki ne igyon ezentúl egy kortyot sem! 1965. március 13. Az emberek szentül fo- gadlcoztak, betartják az uta­sítást. Visszaültek a kocsira, és elcsendesedve beburkolóz­tak a takaróba. Az elnök egy­re jobban elkomoruló arcá­ról látták, ez a mostani por­tya veszedelmesebb lesz min­den eddiginél. A közlegények­nek először jutott eszükbe, hogy ebből baj is lehet Amint a veszedelemre gondoltak, akaratlanul összébbhúzódtak a lócákon, s elcsendesedtek. Molnár Anti ott ült középütt, előtte egyikük sem mert ilyesmiről beszélni. Fél óra sem tett bede, el­érték a várost. A nagyfádon túl, a lebombázott állomás előtt megálltak. Kicsi Biri kihajolt a hintóból és udva­riasan megszólított egy já­rókelőt. — Polgártárs! Legyen szí­ves, mondja meg nekünk, merre van a kormány szék­háza? — Menjenek itt egyenesen — mutatott a kérdezett a város belseje felé, — azután az Apolló mozinál, vagy ha a Csonkatemplomot elérték, kérdezzék meg, hogy merre van a Csokonai Színház. Azt már megmondja akárki, ott a színház mellett van a kor­mány épülete. Tovább haladtak a kijelölt irányban. Az út mindkét ol­dalán lebombázott házak csonkjai meredeztek elszo- morítóan. A háború csúnyán megtizedelte a szép, emele­tes házakat. Elszorult az em­berek szíve, amint a romok­ra néztek. A mozin túl megint kér­dezősködtek. Egy fiatalember vállalkozott a kalauzolásra. Azt mondta: éppen arra van dolga. Felült Kicsi Biri, meg Kérész közé a hintóba és kérdezősködött: — Maguk honnan jöttek? Kicsi Biri kelletlenül vála­szolt. — Biharberettyóból. — Jó messziről. A földre­form miatt jöttek maguk is? Biri megrántotta a vállát. — Többről van szó. Az idegen tovább fecsegett. — Jókor jöttek, mert nem­sokára Pestre ködtözik a kormány. Birinek nem volt kedve be­szélgetni. Csak magában gon­dolta: előbb is elköltözhettek volna. Minél beljebb értek a vá­rosba, annál keliemetleneb- bül érezte magát az elnök. Ha emberei előtt nem szé- gyenli, talán visszafordítja a szekeret Biharberettyó felé. Kár volt otthonról kimoc­cannunk, — sóhajtotta és utoljára előhúzta az üveget, hogy bátorságot merítsen be­lőle. Amikor aztán jót hú­zott az üvegből, megint fel­csillant benne a reménység. — Megegyezünk a belügy- nlszterrél, miért ne egyez­nénk meg? Nincsen nekünk semmi, de semmi bajunk egymással, ha meg van, azt is tisztázzuk áncvájra. Lát­hatja, nekem nincs kifogá­som a személye ellen, az el­ső szavára megjelentem Deb­recenben. Hamarosan elérték a szín­házat. Ott a fiatalember rá­mutatott egy nagy, kéteme­letes, szürke épületre: — Itt van ni! Ebben van a kormány. Mindennap csa­patostul jönnek a küldött­ségek a falukból. Innen vár­ja a megváltást mindenki. Maguk is a földreformot sür­getik, ugye? De ezt már csak úgy bú­csúzóul mondta. Választ nem is várt, otthagyta őket. Kicsi Biri fürgén ugrott le a hintóból, és igyekezett a stráfszekér mellé az emberei­hez. Molnár Anti, az újdon­sült főjegyző már rendezget­te is a közbiztonságiakat, és Biri láttán pattogó parancs­szavakkal erőltetett nyugal­mat a rendőreire. Még mielőtt Biri hpzzájuk csatlakozhatott volna, egy csapat ember közéjük fura- kodott. Nagyrészük diákfor­májú fiatal' volt. Birihez is odaszaladt egy diák, megráz­ta a kabátját, és a kezébe nyomott egy papírt. — Itt van a földreform­törvény, most jövünk a nyomdából, holnap az egész felszabadított országban ki­hirdetjük. Drága barátaim nem vártatok hiába. Ezzel se szó, se beszéd, ar­con csókolta. Biri letörülte arcáról a nyá­lat, azután belepillantott az újságba. „A rendkívüli Miniszterta­nács elfogadta a földrefor­mot” — így kezdődött a szöveg, majd így folytatódott. „Elkobozzák a hazaárulók, nyilasok és háborús bűnösök birtokát. Az ezer holdon fe­lüli birtokokat teljesen igény­be veszik. Megváltás ellené­ben igénybe kell venni a száz holdon felüli birtokokat is. Igényjogosult a gazdasági cselédeken és mezőgazdasá­gi munkásokon kivül a nagy- családos kisbirtokos nős fiú­gyermeke is. Előnyben ré­szesülnek a fasizmus elleni harc részvevői.** Az újság másik oldalán: „Rendelet a nagybirtok­rendszer megszüntetéséről és a föld mi vés nép földhöz jut­tatásáról.” — Ezek is földreformot csinálnak, végrehajtják, amit a sarkadkeresztúri tanító mondott — gondolta az el­nök kesernyésen és zsebébe süllyesztette az újságot. Újra indult a közbiztonsá­giak felé, de mindettütt újon. gó, nevető emberekbe botlott. Egyre többen csatlakoztak a tömeghez és zajosan vonul­tak a Főutcára, amerról ők érkeztek. — Hát ami azt illeti, mi ehhez is hamarabb hozzá- kezdtünk — mondta, amint a földreformot hirdető újsá­got megtapogatta a zsebében. Aztán irigykedve hozzátette: — Majd meglátjuk, mire jutnak vele, kell-e a pa­rasztoknak a földjük? Megvárta, amíg a zajongók- tól kissé megtisztul az út- ca, majd egy alkalmas pil­lanatban odalépett emberei­hez. Kérészt kereste, hogy megmondja neki, mi a teen­dő. De Kérészt nem látta sehott. Majdnem egyszerre szálltak le a hintáról. Kérész a túlsó oldalon, ő meg er­ről, az épület felől. S most egyszerre eltűnt. Visszasietetl a hintóhoz, de ott sem talál­ta. — Megszökött... Itthagyotl a nyomorult az utolsó pilla­natban — sziszegte, (Foytatjufcf

Next

/
Thumbnails
Contents