Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-12 / 60. szám
Szigorú, de ésszerű takarékosságot! o Nagy vívmányunk: konzervgyár Az idei esztendő a takarékosság éve. Az 1965-ös költségvetés — amint erre a Parlament legutóbbi ülésszakán fény derült _ a szokásosnál nagyobb mértékben számol az üzemek, intézmények, a hivatalok beosztó, takarékos munkájával. Mégsem lenne helyes, ha a takarékosságot valamiféle átmeneti feladatnak, kampánynak fognák fel bárhol is. A takarékosság eddig kiaknázatlan lehetőségeinek feltárására, szemléletbeli változásra és olyan intézkedések sorozatára van szükség, amelyek jótékony hatása nemcsak az idén, hanem majd a harmadik ötéves terv egész időszakában ugyancsak érezhető lesz. Gondosan kerülni kell a takarékosság kicsinyes, bosszantó, hatásában, következményeiben nem egy- ser káros módszereit. Sajnos. találhatunk olyan jelenséget például, hogy a filléres gyufával „spórolnak", s közben egész nap égetik a Bunsen-lángot. Egy másik eset: egyik intézményünknél betiltották a magánjellegű városi telefonbeszélgetéseket. s ha valaki mégis telefonálni kíván, az fizesse meg a helyi beszélgetés 1 forintos díját. Az intézkedés pontos ellenőrizhetősége végett egyetlen. e célra engedélyezett városi telefonnál állnak sorba, akik beszélgetni kívánnak. Egyik vállalatunknál szokásos egésznapos értekezletre hívták össze a vidéki részlegvezetőket. Az ebédjegyeket ezúttal nem kedvezményes üzemi, hanem éttermi áron számlázták. Ebben önmagában nincs is semmi kivetni való. a szemléletre azonban jellemző. hogy magára a megbeszélésre tulajdonképpen nem is volt szükség. mivel az értekezlet nem adott semmi újat az eddigihez mérten. Erről azonban már megfeledkeztek a ..takarékossági"’ kampányban. A takarékosság széles rétegeket érintő apró munkáját persze nem szabad lebecsülni. Sok kicsi sokra megy — tartja a mondás is. Takarékoskodjék mindenki a maga posztján, pénzzel, anyaggal, idővel, energiával. Vitathatatlan, hogy a nagy lehetőségek elsősorban a takarékosságban, mint tömegmozgalomban rejlenek. Az iparban ma minden %-os anyagmegtakarítás több, mint 1 milliárd forint tiszta hasznot jelent a népgazdaságnak. Ez megéri a nevelő munkát, sőt az adminisztratív szigorúságokat is. Vigyázni kell viszont, hogy a takarékosság az érdemi. lényeges feladatokra irányuljon, és ne csússzon mellék- vágányra. Mert ahol kizárólag indigóban, írógépszalagban, írószerben kívánják a takarékosság eredményeit mérni, s a fától nem látják az erdőt, rendszerint több kárt okoznak, mint hasznot. A takarékosság nagy eredményei gyakran fillérekből és forintokból tetődnek össze milliókká. Óvakodni kell azonban a formális megtakarításoktól, az összefüggések figyelmen kívül hagyásától. A takarékosság tulajdonképpen nem más. mint beosztó, számító, elemző gazdálkodás. ami országépítő munkánk és erőfeszítéseink hatékonyságát hivatott javítani. Vagyis az a cél. hogy minél kisebb ráfordítással, minél nagyobb társadalmi eredményt érjünk el az élet minden területén. Aki a kicsit nem becsüli, a sokat nem érdemli — tartja a népi bölcsesség'. S ennek persze a fordítottja is igaz: a takarékosságban, mint tömegmozgalomban rejlő lehetőségeket sem aknázhatjuk ki megfelelően, ha bizonyos hibákból milliós érték megy veszendőbe. A pénzügyminiszter említette parlamenti expozéjában, hogy például a papírgyári beruházások elhúzódása 18!) ezer tonna termeléskieséssel és felesleges importnövekedéssel járt. Mivel a Kohó és Gépipari Minisztérium vállalatai .pedig nem készültek fel időben a földgáz fogadására. 12 millió köbméter olcsó földgáz helyett most, az első fél évben kénytelenek vagyunk 15 ezer tonna drága szenet és 4000 tonna fűtőolajat, használni. Az idei takarékossági feladatok különös nyomatékkai sürgetik, a munka- és üzemszervezés, a kooperáció megjavítását. A tavalyi terv 1.2 százalékos önköltségcsökkentést írt elő. aminek csak a fele teljesült. Az idei feladat szerényebb — 0,6 százalékos költségcsökkentést kívánunk elérni — de ez is csak akkor teljesülhet, ha valóban fordulat történik a takarékosság módszereiben. eszközeiben és a szemleletben. Ha úgy sáfárkodunk a közvagyonnal, mint a sajátunkkal, s ha az adminisztratív megszigorítások. a nevelő munka mellett érdekeltté is tesszük a dolgozókat a gondos, beosztó munkában, bizonyára nem marad el a nagyon is kívánatos eredmény. (K. J A Nyíregyházi Konzervgyár Impozáns épülete. Innen Indulnak el a külföldi és a hazai piacokra az ízletes konzeiv vek, amelyek minősege a szakemberek elismerését vívta ki. Immár három éve, hogy lerakták a Nyíregyházi Konzervgyár alapkövét. Azóta m egkezdte termelését, hírnevet szerzett a nyíregyházi, illetve a magyar iparnak. Az idén a gyár megkezdi teljes term elését. Amíg a nyíregyházi konzerv a hazai és a külföldi üzletek polcaira kerül, több száz munkás, technikus, adminisztratív dolgozó tevékenykedik: feldolgozzák a nyers gyümölcsöket, üvegbe rakják, ellenőrzik a minőséget, csomagolják, raktározzák, az irodákban szervezik az anyagellátást, szerződéseket kötnek... Az üzem dolgozóinak egészséges, kényelmes munka- körülményeket biztosítottak: üzemi étkezde, fürdők, orvosi rendelő és más szociá lis létesítmények épültek a korszerű nagyüzemben, ahol jobbára nők dolgoznak. Szöveg: Szilágyi Szabolcs Foto: Hammel József Köztük a Szamos — és mégis... Király Béla levelezőnk tudtunkra adta: február közepén kimondta az egyesülést a szamostalár- falvi és a szamosangya- losi községi tanács. Sár mindenütt. Olyan a kocsi. akár egy ördög, mire fékez a tatárfalvi tanácsháza udvarán. Hajításnyira innen a Szamos. túl rajta Angyalos. Se komp. se csónak, se összefüggő jégréteg. Tavaszodik. — Nagyon közel, meg nagyon távol is vagyunk egymástól — indítja a szót a község ..mindentudója”, Fekete Sándor hivatalsegéd Szamostatár- falván. A vezetők bólogatnak neki, hiszen a tanácsnál jelenleg egyedül ő a „benszülötl”: a titkár katona, az elnök Sza- mosbecsről. az adminisztrátor Komlódtótfaluból jár át helyettesíteni szükségképpen. két part, két yifiig Dehát az egyesülés! Csengerben. a járási tanácsnál kértek: ne írjak róla, mert nem egy tipikus eset. köztük a Szamos. Kishódos, Nagyhódos jobb alany. Ez meglehet, csakhogy négy évvel ezelőtt is történt valami, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. — Deficites volt az angyalo- si tsz, elégedetlenek az emberek, s irigykedve néztek át a Szamos túlsó partjára, hozzánk — mondja Bódi Sándor, a tsz elnöke. Igen, egyesült a két község termelőszövetkezete, az angyalosiaknál rövid tíz év alatt én lettem a 14. elnök. Bódi Sándor nem titkolja; nehezen mentek bele a dologba a tatárfalviak. A vagyon- megállapításon ma már csak nevetni tudnak: volt az angya»losiaknak a banknál 870 ezer forint sorbanállásuk, 70 szarvasmarha j uk takarmány nélkül és a 156 sertéshez mindössze 11 zsák csöves kukoricát kapartak össze. Nehéz volt az első közös év: a kedvtelen an- gyalosiak közül csak 59-en dolgoztak rendszeresen, hetvenen pedig minduntalan ..betegségüket” bizonygatták. Á fáradság azonban meghozta a gyümölcsöt: milliós beruházás ellenére 55 forintot fizettek egy munkaegységre. A következő évben 57,. tavalyelőtt 60,60, 1964-ben pedig már 65 forintot ért a „tatárfalvi-angyalosi” munkaegység. Tavaly már valamennyi épkézláb angyalost ember kinn szorgoskodott a földeken... Étvágy, evés közben — Evés közbén jön meg az étvágy — súgja valaki, hogy magyarázatot adjon a legutóbbi döntésre, a tanács egyesítésére. Az emberek látják, hogy a tsz egyesítés jó fogás volt, ezt remélik a tanácsok összeházasításától is. Persze, most is vannak kétkedők. Tatárfalván hallottam: ..Engedd be a vendéget, s kitúr a házadból”. A vezetők ezen csak nevetnek: szó sincs ellenségeskedésről. de a bizakodás önmagában még kevés. Mert az egyesített tsz központja jelenleg Szamostatárfalván van, a tanáccsal meg az a ten', hogy a nagyobb lélekszámú Szamos- angyaloson székel majd. — Meg kell ezt jól gondolni, tervezni — mondja Bódi, a tsz- elnök. — Ha egy szövetkezeti igazolás kell, hozzánk kell szaladni, ha meg a tanácsnál kell intézkedni, irány Angyalos. Valóságos népvándorlás. S a baj éppen az, hogy nincs kompjárat közöttünk, a csónakázást megtiltották, országúton meg 14 kilométeres kerülővel lehet eljutni egymáshoz. közös gond, közös remény A csomagolóban dolgozik Nagy Erzsébet. Szorgalmát napi 600 konzerv csomagolása és címkézése is bizonyítja» Autóbusz? Van. Csak rossz a menetrendje: aki reggel 5 órakor indul el rajta a folyón túli Szamosangyalosra, este hét előtt nem tér meg. A komp drága lenne, arra nincs pénze a két községnek: a tatárfalvi törpe vízmű, ami behálózza a falut, évekre lekötötte a küz- ségfejlesztést. — Jól meg kell ezt tervezni — hallom újra meg újra, s magam is ezzel állítok be a járási tanácshoz. — Ismerjük a nehézségeket, ezért is kérjük, még ne írjanak róla — hangzik a válasz. Itt- tudom meg: elgondolás szerint nem lesz szükség népvándorlásra. mert hetente három nap Tatárfalván is lesznek hivatalos órák, amikor a sürgős ügyeket intézni lehet. Jó lenne, kellene a komp, dehát arra temérdek pénz kell. meg bekötő út, satöbbi. Még nem tudják, miként dönt majd a megye a két község elhatározásáról... Örömmel szegem meg a járási tanácsnál tett ígéretemét: mégiscsak írok erről az elhatározásról. Mert bárhogy is alakul a szentesítés, egy bizonyos: a Szamos két partján már nemcsak a sár, a hóié jelzi az új évszak jövetelét. Angyal Sándor A gyár exportraktárában flr. Istványi Andor, az anyag éj áruforgalmi osztály vezetője és Mónus Bertalan gyakorié mérnök a napi raktározási feladatok végrehajtását ellenőrzi
