Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-11 / 59. szám
KÖZLEMÉNY a kommunista és munkáspártok képviselőinek Moszkvában megtartott konzultatív találkozójáról 1965. március 1-től 5-ig megtartották Moszkvában az Ausztráliai Kommunista Párt, az Argentin Kommunista Párt, a Bolgár Kommunista Párt, a Brazil Kommunista Párt, Nagy-Britannia Kommunista Pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt, a Német Kommunista Párt, az Indiai Kommunista Párt, ez Olasz Kommunista Párt, Kubai Szocialista Forradalmi Egységpárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt. a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Szíriái Kommunista Párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Finn Kommunista Párt, a Francia Kommunista Párt. Csehszlovákia Kommunista Pártja képviselőinek konzultatív találkozóját. _ Megfigyelőkként jelen voltak a találkozón az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának képviselői. A találkozó részvevői konzultációt folytattak az őket kölcsönösen érdeklő kérdésekről, véleményt cseréltek a nézeteltérések kiküszöbölését és a kommunista világmozgalom összefogásának megszilárdítását elősegítő utakról. A testvériesség és a barátság légkörében lezajlott találkozót áthatotta a kommunista mozgalom tömörítéséért vívott tevékeny harc szelleme, annak a jegyében, hogy ez a mozgalom teljesíthesse nagy történelmi feladatait. A találkozó részvevői kifejezték pártjaik szilárd elhatározását, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a nemzetközi kommunista mozgalom tömörítésére, egységének szilárdítására, a marxizmus—leninizmus. a proletár internacionalizmus, az 1957-es és az 1960-as nyilatkozatok irányvonala alapján. A pártok képviselői megállapították, hogy a mai körülmények között a világfejlődés fő irányzata a szocializmus állásainak erősödése, a nemzeti felszabadító mozgalom és a nemzetközi munkásmozgalom fellendülése, a béke megőrzéséért és megszilárdításáért fellépő erők növekedése. De azt is megállapították, hogy a világreakció, elsősorban az amerikai imperializmus, a földkerekség különböző részeiben aktivizálódik, a helyzet kiélezésére törekszik. agresszív akciókba kezd, amelyek a szocializmus országai, a gyarmati rendszer alól felszabadult államok ellen, a népek forradalmi mozgalma ellen irányulnak. Ebben a helyzetben valamennyi kommunista pártnak — jobban mint valaha — tanújelét kell adnia internacionalista kötelességtudatának, tömörülnie kell az imperializmus, a gyarmati rendszer, a neo- Uolonializmus, a monopoltőke uralma elleni közös harcra, a fölszabadító mozgalom aktív támogatására, és az imperialista agresszió által megtámadott népek megvédésére. valamennyi állam szuverenitásának és területi épségének tiszteletben tartásán alapuló egyetemes békéért folyó harcra. A találkozó részvevői közleményükben szolidaritásukat fejezték ki a hősi vietnami néppel, a Vietnami Dolgozók Pártjával, és nemzetközi szolidaritásra hívtak fel az amerikai hadierők agresszív cselekedetei elleni harcban. Az imperializmus elleni sikeres harc szempontjából döntő jelentőségű korunk valamennyi forradalmi erejének, a szocialista közösségnek, a nemzeti felszabadító mozgalomnak és a nemzetközi munkásosztálynak a tömörítése. Ezen erők tömörítésének érdekei nyomatékosan megkövetelik a kommunista világmozgalom egységének megszilárdítását. A kommunista mozgalomban észlelhető nézeteltérések lazítják összetartását, és ezzel kárt okoznak a felszabadító világmozgalom, a kommunizmus ügyének. A találkozó résztvevői kifejezték meggyőződésüket: az. ami egyesíti a kommunista pártokat, sokkal erősebb annál, ami a jelen pillanatban elválasztja őket. Még ha vannak .is nézeteltérések a politikai irányvonal, az elmélet és taktika sok fontos problémája tekintetében, akkor is teljes mértékben lehetséges és szükséges akc'óegységre törekedni az imperializmus elleni harcban, a népek felszabadító mozgalmának sokoldalú támogatásában, az egyetemes békéért és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért vívott harcban, függetlenül attól, nagy vagy kis országokról van-e szó, a munkásosztály létfontosságú érdekeiért és történelmi céljaiért vívott küzdelemben. A fennálló nézeteltérések leküzdésének legbiztosabb útja: akcióegység az e célokért vívott harcban. A találkozó részvevői hangsúlyozták annak a szükségességét, hogy a kommunista pártok közös erőfeszítéseket tegyenek a pártok közötti viszony javítására, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdítására, valamennyi testvérpárt önállóságának és egyenjogúságának demokratikus elvei alapján. A kommunista mozgalom közös feladatainak megoldásáért vívott harcban minden lehetőség és út felhasználása célszerű: a testvérpártok képviselőinek kétoldalú és sokoldalú találkozói, valamint a pártkapcsolatok és a véleménycsere más formái. A találkozó részvevői egyetértenek abban, hogy — amint erre az 1960-as nyilatkozat is rámutat — a jelenlegi viszonyok között a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásai hathatós formái a vélemény- és tapasztalatcserének, a marxista—leninista elmélet közös erőfeszítésekkel való gazdagításának és annak, hogy a közös célokért folyó harcban egységes állásfoglalást dolgozzanak ki. A valamennyi párt teljes egyenjogúsága és függetlensége elvének figyelembe vételével megtartott ilyen tanácskozások jól szolgálhatják a nézeteltérések kiküszöbölését és a kommunista mozgalom tömörülését a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus alapján. Ezért egy új nemzetközi tanácskozás tevékeny és sokoldalú előkészítése és alkalmas időben való megtartása a találkozó részvevőinek véleménye szerint teljes mértékben megfelel a kommunista világmozgalom érdekeinek. Az új tanácskozás összehívása és sirr..7.".íT ....... ,.............../ ■■ „ , sasa Gerő János: Kicsi Biri királysága Szatirikus kisregény 22. A Sarkadi útnál a közép- aő gyermeke keresztapját pillantotta meg. Nemigen járnak össze, nem látta már legalább egy hónapja. — Ez se tudott jobbkor az utamba akadni, az én istenem... — átkozódott Biri, mert tudta, Szabó Áron koma nagybeszédű ember. Ha azzal valaki összeakad, nemigen szabadul meg egyhamar. Neki pedig majd kilyukad már a gyomra az éhségtől. Miért is éhezik meg így az ember? Mintha egy hete nem evett volna. Mióta köztársasági elnök, még sohasem saj- gott ennyire a belső része. És Szabó Áron, mintha a végzet küldte volna, éppen itt közeledik. Csodák-csodájára azonban, Szabó Áron csak megbökte a kalapja szélit, és a homályba el akart mellette suhanni észrevétlenül. Mintha nem tudná, kivel találkozott! — Álljál meg már, Áron polgártárs! — szólította meg Biri, és már elfelejtette, hogy tulajdonképpen ő szeretett volna nagyon gyorsan hazaérkezni. Áron polgártárs, vagyis Szabó Áron keresztkoma megállt. De olyan volt ez a megállás, mintha már indulni is akarna. A fél lábát oldalvást rakosgatta, s nem nézett Biri szemébe. — Hova, Áron polgártárs? Szabó Áron úgy nézett rá, mint aki azt gondolja, hogy vagy ő hülyült meg, vagy a koma. Még hogy polgártárs? Hiszen ez idáig csak komának szólították egymást. Azért még emberségesen válaszolt: _ Megyek a kerékgyártóhoz. Rendbehozatom a szekeret — Szekeret? — csodálkozott Biri. Mert nem volt ezeknek szekerük soha. Igaz ugyan, hogy van egy-két hold földjük, örökölték, és Áron azzal kínlódik már egy pár éve. Ez viszont az ő baja, mert majdnem teljesen abbahagyta a jól jövedelmező kőműves mesterséget. Na de, ha valakinek ez a- mániája: a föld, hát csinálja. — Szóval, szekeret repe- ráltatsz? Honnan vetted? — kérdezte gyanakodva. — Hát, tudod, komám, az úgy volt, hogy jött... vagyis került. Szóval, hogy megértsed, most egy hónapja körül egy átutazó csapat hált az utcánkban. Azok hagyták ott, mert már igen gyenge állapotban volt. — Jószágod van-e hozzá, polgártárs — érdeklődött tovább az elnök, és már örült a találkozásnak. Eszébe jutott, most megtudhatja, hogy s mint vélekednek az elnökségéről az egyszerűen gondolkodó emberek, a köztársaság polgárai. — Jószág is kerül — felelt Szabó Áron és nevetett, bár nem volt éppen jókedve. Mégis csak nevetni tudott, ha rágondolt, hogyan keres lebonyolítása érdekében elő kell készíteni azt mind tartalmi, mind szervezeti szempontból; közös erőfeszítésekkel meg kell teremteni annak a kedvező feltételeit, hogy előkészítésében valamennyi testvérpárt részt vegyen, fáradhatatlanul törekedni kell a nemzetközi kommunista mozgalom légkörének javítására. A tanácskozás hivatva van minden kommunista közös ügyét szolgálni. A figyelemnek és az erőfeszítéseknek a kommunista mozgalom előtt álló időszerű feladatokra való összpontosítása mindennél jobban fogja szolgálni álláspontjaink közeledését korunk alapvető kérdéseiben. A találkozó részvevői azt a véleményüket fejezték ki, hogy az új nemzetközi tanácskozás kérdésének megtárgyalása céljából kívánatos az 1980- as értekezleten részt vett 81 párt képviselőinek előzetes konzultatív találkozója. Egy ilyen előzetes találkozó összehívásának eldöntésére konzultációk szükségesek mindezekkel a pártokkal. A jelen találkozón képviselt pártok állást foglaltak a testvérré rtokkal szembeni barátságtalan és sértő jellegű nyílt vita beszüntetése mellett. Ugyanakkor hasznosnak vélik továbbra is elvtársias formában, kölcsönös támadások mellőzésével, véleménycserét folytatni korunk közös érdeklődésre igényt tartó fontos kérdésekben. A találkozó részvevői síkra szállnak azért, hogy szigorúan tartsák meg a pártok közötti viszonynak az 1957-es és az 1980-as értekezleten m lapított normáit, valamint, hogy az egyes pártok ne avatkozzanak be más Pártok belügyeibe. Amikor a pártok képviselői lefejezték véleményüket a nemzetközi kommunista mozgalom nehézségeinek leküzdését és a mozgalom továbbfejlesztését célzó utakról, az arról való gondoskodás vezérelte őket, hogy szilárdítsák a kommunisták sorainak marxista—leninista egységét az imperializmus és a kolonializmus elleni harcban, a békéért, a nemzeti felszabadulásért, a demokráciáért, a szocializmusért és a kommunizmusért vívott küzdelemben. _ A pártok képviselői annak a meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy a jelen találkozó pozitív visszhangot kelt a testvérpártok körében. Luigi Lengő parlameufi beszéde Róma, (MTI): Az olasz képviselőházban kedden este megkezdődött a kormány ellen benyújtott kommunista bizalmatlansági indítvány vitája. Elsőnek Luigi Longo, az OKP főtitkára szólalt fel. Az olasz kormány legutóbbi átalakításáról szólva Luigi Longó hangoztatta, hogy a folytonos alakítjjatások egyrészt csökkentik a lakosság bizalmát, másrészt pedig bizonyítják, hogy az 1963 as parlamenti választás k óta a kormány mindeddig nem tudott szilárd tübb éget teremteni. Ennek az az oka, hogy a kormány figyelmen kívül hagyta a választók többségének akaratát. A keresztény- demokrata pártban tavaly kirobbant heves belső ellentétek tükrözik a katolikusok és a munkások világának összetűzését a konzervatív érdekek tömbjével. A katolikus világ nagy része visszautasítja azt a gazdasági és politikai vonalat, amely csupán a nagy monopolista csoportok kezdeményezéseit támogatja, nem pedig a nagy tömegeknek a munkához való jogát. Azt hiszik, hogy meg tudják tiltani a találkozást a katolikus világ e része és a munkásvilág ieghaladottabb része. a kommunisták között. A nemzetközi helyzetről szólva Luigi Longo rámutatott, hogy az elmúlt hetekben az amerikai imperializmus a legbrutálisabb módszerekkel leplezte le magát a világközvélemény előtt, rombolást és halált szórt Vietnamban, s azt állította, hogy ehhez még joga is van. Moro miniszterelnök azonban a parlamentben védelmébe vette az amerikaiak agresszióra való „jogát”. A kormányfő álláspontja lejáratja az országot és azzal a veszéllyel jár, hogy Olaszország belekeveredik a kon» fliktusba. A kormány legutóbbi intézkedéseivel feladta a tartományi autonómia megteremtésére irányuló ígéreteket, sőt még a meglévő tartományi önkormányzatok működését is veszélyezteti, gazdasági téren pedig tovább növeli a monopóliumok szerepét, döntéseivel a monopóliumok által sürgetett célokat szolgálja. A legutóbbi sztrájkhullám azt bizonyítja, hogy a tömegek elutasítják a kormány politikáját — hangoztatta Longo. i Űj többségre van szükség, s c többség megteremtése hosszú harcot igényel — hangoztatta az OKP főtitkára. Az Olasz KP bizalmatlan- sági indítványának vitája tovább folytatódik a képviselőházban. =-— ■ " - .......1 tett szert jószágra. Még november egyik reggelén, közvetlenül a front elvonulása után, egyszer csak jött egy pirostarka tehén befelé a kapun. Belökte az ajtót, és ment egyenesen a kúthoz, mintha mindig ott ivott volna. Kié volt? Az a fontos, hogy megvan, párja meg majd akad valahogyan. Ez azonban nem tartozik Biri komára, vagyis polgártársra. Csak a legközvetlenebb szomszédok tudnak a tehénről, azok meg hallgatnak. De ez a Biri, amilyen háborodott elméjű, képes lenne elrekvirálni a tehenet. Egy szavába kerülne, és már jönnének is az emberei. Ahogy ez eszébe jutott, nyújtotta is kezét túlzott barátsággal. — Isten áldjon komám! Tiszteltetem a családot, majd egyszer mán benézünk, ha jobban lesz időnk. Várjál mán, polgártárs, —mondta Biri és kihúzta magát. — Azt akarom kérdezni, mit szólsz a köztársasághoz, és hogy én tartom a kezemben a gyeplőt? Áron polgártársnak nagyon mehetnékje támadt. Egyik lábával váltotta a másikat, s egyre csak a kezét nyújtogatta. De Biri újra kérdezte: — Mondjad *nán, polgártársam! — Nem értek én ehhez. Sosem szerettem a politikát, tudod te ezt nagyon jól. — Szóval?... — Annyit mondhatok, jól felvitte isten a dogodat. Biri elégedetten elnevette magát. — Igen mert segítettem neki. Áron polgártársnak gúnyos mosoly villant a szája szegletén. — Hát akkor meg jól van. Csak nagyon ügyelj magadra, mert minél feljebb van valaki, annál nagyobbat püf- fenhet. Az elnök felkapta fejét és fürkészve nézett a komára. Még ilyet. Ez fenyegetőzik. Mi az, hogy nagyot püf- fenhet? Kicsoda? Ki ránthatja le Biri Tibort onnan, ahová felküzdötte magát? Soha senki, erre lesz gondja. így van ez, a nagy embereket sohasem értették meg. De azért, mégiscsak disznóság, hogy a koma így szembe meri mondani, ilyen pimaszul, hogy lesz még felül más is. Szabó Áron sejtette, hogy túl sokat mondott, ezért most már végképp búcsúzko- dott. — Nem szóltam én, komám, egy szót se, csináld, ahogy akarod. Mindenki úgy csinálja, ahogy éppen legjobbnak látja, nem igaz? Na., áldjon... pol-gár-társ... — Áldjon, áldjon — mondta Biri és sután nyújtotta a kezét. A koma ezt már be sem várta, örült, hogy megszabadult Biritől. Kapkodta a lábát, és igyekezett minél hamarabb hallótávolságon kívül kerülni. Kicsi Biri pedig nézett utána hosszan, s megint megfeledkezett arról, hogy éhes kegyetlenül, mint aki nagyböjt után van. •k Alig csitult el az izgalom a debreceni kormány küldötteinek látogatása óta, Kicsi Bint újabb, még nagyobb meglepetés érte. Március tizenhatodikén, délfelé, motor- kerékpáros futár spanyol- viasszal lepecsételt levelet hozott Debrecenből, a belügyminisztertől. Az elnök izgatottan bontotta ki a vaskos levelet, melynek tartalma nagyon rövid volt. A belügyminiszter arra kérte néhány sorban, hogy március tizenhetediken déli egy órakor keresse fel a kormány épületében. — Hm... hát igen — eny- nyit tudott mondani hirtelenjében a levél elolvasása után. Később találgatni kezdett: mit akarViat vajon? De akarnak számolni a köztársasággal, bizonyára és vele is, az elnökkel. Megmondták a kormánybiztpsék, nem értenek egyet semmiféle ilyen apró köztársaság alakítással. Mit is ír? A levelet nézte újra. Nem parancsolja, kéri, hm! — ez is csak egy amolyan miniszteri fogás lehet (Folytatjuk)
