Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-10 / 58. szám
Világszerte tiltakoznak az amerikai tengerészgyalogság partraszállása miatt Ez is Japán Amerikai hírügynökségek washingtoni jelentései szerint a Pentagon komolyan foglalkozik azzal a tervvel, hogy rendszeres „járőrszolgálatot” létesít a vietnami partok előtt a 7. amerikai flotta tengeri és légierőivel. A UPI szerint Sharp tengernagy, a csendes-óceáni és távol-keleti amerikai flotta parancsnoka törzskarával már dolgozik az ezzel kapcsolatos részletes terveken. Az AP úgy értesült, hogy a járőrszolgálatot 12'. haSib^íó s «50 repülőgép látja majd el. fogja elkönyvelni, amely kudarcot vallott. Kacumata, a Japán Szocialista Párt nemzetközi osztályának vezetője megállapította, hogy az amerikai tengerészgyalogság Da Nang-i partraszállása a vietnami ncp elleni közvetlen katonai támadásnak tekinthető, amelyet a világ közvéleményének el kell ítélnie. Szato japán miniszterelnök Macumoto ismert diplomatát ténymegállapító körútra küldi Dél-Vietnamba, Kambodzsába és Laoszba Tüntetésre készülnek Selmában Az alabamai Selma városka néger lakossága újabb tiltakozó felvonulást készül tartani, hogy síkra szálljon a színesbőrűek választójogának biztosításáért. Martin Luther King Nobel- díjas lelkész kijelentette, hogy folytatja harcát, nem retten vissza a letartóztatástól és a fenyegetőzésektől. Az utóbbi időben több színes képriportot láthatott a magyar közönség a szépséges Japánról. A képriportok nem hazudtak: Japán valóban szép ország, fiai és lányai kedves emberek, szerények és szorgalmasak. Az olimpia óta ’ — amely valóban grandiózus volt és a japán rendezők valóban kitettek magukért — világszerte ismertté vált a zenei japán szó: sayonara — a viszontlátásra. E képek hangulata alapján azt hihetné az ember, hogy a tókés termelési rendre berendezkedett Japán a Munkáspárti győzelem Dél* Ausztráliában Az ausztráliai sajtó terjedelmes kommentárokat fűz ahhoz, hogy a munkáspárt győzött DéMAusatrália ui- lamban megtartott választásokon. A Mail című lap rámutat arra, hogy a kormányon lévő liberális párt 32 év óta most szenvedett először teljes vereséget. Az Afrikai Egység Szervezet határozata Az Afrikai Egység Szervezet miniszteri tanácsa hétfőn délelőtti ülésén több kérdésben határozatot hozott. Az értekezlet felhívta az afrikai országokat, hogy ratifikálják az ENSZ alapokmány módosítását, továbbra is bojkottál- ják a fajüldöző politikát folytató Dél-Afrikát és felszólította az összes államokat, szüntessék meg a katonai, kePérlzs nem hallja Bonn segélykiálíásaít Tel-Aviv kereszttűzébe került Erhardnak a „nyugati szolidaritásra“’ hivatkozó segélykiáltásai alig találtak visszhangra Európában. Egyetlen európai ország sem hajlandó kockára tenni közel-keleti gazdasági és politikai érdekeit Nyugat-Német- ország kedvéért. Franciaország nem mutatott semmiféle rokonszenvet bajbajutott szövetségese iránt Párizsi diplomáciai körökben jellemző tünetként emelik ki, hogy a nyugatnémet— EAK válság tetőfokán egy hivatalos és egy tekintélyes francia gyáriparos küldöttség utazott az EAK-ba. Mindkét delegáció arról tárgyalt, hogy milyen szállításokkal, műszaki segítséggel vehet részt Franciaország a Bonn által bojkottált második egyiptomi ötéves terv megvalósításában. A politikai megfigyelők szerint a francia magatartásban, a piacokért folyó természetes harc mellett, az is közrejátszik, hogy a bonni külpolitika, Párizst mellőzve, továbbra is Washington tanácsait követi. reskedelmi és kulturális kapcsolatokat Portugáliával, amely kíméletlen fegyveres erőszakot alkalmaz afrikai gyarmatainak felszabadító mozgalmaival szemben. A kongói kérdésró! folytatott vitát teljes titoktartás övezi. Az értekezlet hétfőn éjfélig ülésezett és kedden folytatta munkáját. Gerö János: Kicsi Biri királysága Szatirikus kisregény 21. Legalább meglátják a hire# debreceniek, hogy a nép ki mellett áll. Eltelt egy óra. mire az első küldönc megérkezett. Űj- sájJlta, hogy Mihályiéknál, Széles Jóskáéknál, Süket Kabaláknál jártak a kormánybiztosék, később arról hoztak hírt. hogy a Kishangyá- ban összeszaladt vagy tizenöt ember a két debreceni hírére. Késő délutánig szaladtak a küldöncök, a közbiztonságiak meg várakoztak. Kártyáztak a tanácsteremben, egyik csapat huszonegyezett, a másik ultizott. Játék közben pedig iszogattak is. Méghozzá kisüstit. Ezt kapták szíverősítőnek. Enni nem engedtek haza senkit, mert az elnök 1965. március 10. megtiltotta. Kárba veszne az egész napi rostokolás, ha akkor térnének vissza a debreceniek, amikor a közbiztonságiak éppen ebédelni vannak. Majd esznek, ha az idegenek kitakarodtak a faluból. A Liesthein-birtok új tulajdonosai közül néhány szintén ott lézengett egy darabig a községháza előtt. Faggatták az elnököt, tudni akarták, miféle emberek ezek a debreceniek. Akadt amelyik látatlanba äzt tanácsolta, hogy zsuppolják ki őket a faluból. Mások a megverés mellett szavaztak. Kicsi Biri mégsem adott parancsot egyikre sem. Várt, és a szobájába zárkózva, gondolkozott. Az új birtokosok nem győzték türelemmel. Ácsorog- tak délfeléig, aztán lassan szétszéledtek. A tanácsteremben strázsáló közbiztonságiak, jobban mondva rendőrök viszont nem mehettek el. Meg is éheztek alaposan, mert már sötédedett, amikorra a kormánybiztosék előkerültek. Kérész parancsa szerint három pár rendőr a községháza előtt cirkált, négy ember meg a folyosón állt. A többi fegyveres a tanácsteremben várakozott, készen arra, hogy beavatkozzanak, ha szükség lesz rájuk. Jöttek Siposék, és itt is, ott is fegyveres emberekkel találkoztak. Két járőr a nyomukban volt egész nap, itt a községháza körül meg valóságos főhadiszállásra bukkantak. Amerre csak tekintettek, mindenütt puskás, géppisztolyos embereket láttak. Amikor a községházára befordultak, Sípos odasúgta Nagy Daninak, a kísérőjének: — Ezek alaposan felkészültek a fogadtatásunkra. — Mert vaj van a fejükön — mondta a fiatalember. — Ha egy mód van rá, nem visszük most kenyértörésre a dolgot — válaszolt Sipos, és előresietett, hogy elsőnek nyisson ajtót. Az elnöki szobában Kicsi Biri az „ezredes” társaságában fogadta őket. Biri kényelmesen elterpeszkedett egy fotelben, cigarettázott, és az asztal közepén heverő kozáksapkája mellett eregette a füstöt a mennyezet felé. Egyikük sem állott fel amikor a debreceniek beléptek a szobába. Kicsi Biri várt egy ideig, majd félvállról megkérdezte: — Na, mit láttak, mit láttak? Sipos nem sietett a válasszal. Gondolkozott, mit is mondjon ennek a suszterelnöknek. Azzal a feladattal jöttek ide, hogy derítsék ki, mi a valóságos helyzet. Ennek lényegében eleget tettek. Rengeteg emberrel beszéltek, és mindenki egyformán nyilatkozott. Egyebet most már úgysem csinálhatnak mert Biri megakadályozná. Nem véletlen, hogy a fegyvereseit mind ide csődí- tette. — Sok mindent láttunk, meg hallottunk — felelt diplomatikusan Kicsi Biri kérdésére. Az elnök fölényesen elmosolyodott. Feltápászkodott a fotelból és megveregette a fiatal kormánybiztos vállát. — Na, mégis... csak el meri mondani, hogy mit hallottak? — Hosszadalmas lenne az. — Mondja csak bátran, ha valami kifogása van. Sipos magában nevetett. Mi lenni itt, ha mindent elsorolna? A haját tépné mérgében az örökös elnök, vagy talán azonnal szitává lövetné mindkettőjüket. Mindenesetre óvatos volt, és újra kitért az egyenes válasz elől. — Majd beszélgetünk még erről. Most egyelőre visszamegyünk Debrecenbe. Kicsi Biri megelégedetten bólogatott. — Azt lehet Nagyon is lehet... Szabad érdeklődnöm, mivel mennek haza? — Kimegyünk az állomásra _ mondta Nagy Dani. — Majd csak jön vonat. Ha ide eljutottunk, vissza i9 megtaláljuk az utat. Biri alig tudott magán uralkodni, annyira örült. Szinte fizikai fájdalmába került hogy visszatartsa diadalmas felkiáltását. # Hát érdemes volt ezektől megijedni? Máris visszamennek. — Fogjatok be! — parancsolt Kérészre. — Vigye ki a hintó az állomásra a polgártársakat. Biztosan elfáradtak az egész napi járká- lósban, — mondta határozottan, közben arra gondolt, hogy ezzel is hamarabb megszabadul tőlük, s ráadásul azzal se érvelhetnek Debrecenben, hogy udvariatlanul fogadták őket Hiszen gyalog jöttek, de hintón távoznak. Kérész buzgón indult a parancsot végrehajtani. Személyesen szaladt a községi istállóba és maga is segített a lovakat felszerszámozni. Nem telt bele tíz perc, az elnöki hintó már ott állt a bejárattal szemközt. Akkor aztán megkezdődött a búcsúzkodás. A rendőrök nagy csodálkozására az elnök, meg Kérész barátságosan, szinte örömmel szorongatták a két dedreceni kezét, a karbidlámpával kivilágított hintó mellett. Nem látszott ezeknek az embereknek az arcán semmiféle harag, vagy harciasság. Megvárták, amíg elindulnak a lovak, addig egy tapodtat se tágítottak. Kérész még integetett Is, mivel úgy látta, hogy az egyik debreceni kihajol a hintóból. Nagyot haladt a kocsi, már nem hallatszott a zörgés sem, amikor Biriék visz- szaballagtak az épületbe. Odabent egymásra néztek mosolyogva, aztán Kicsi Biri így szólt Kérésznek: — Küldjed az embereket pihenni. Ezektől kár volt be- rezelnünk. Maga is szedelőzködnl kezdett, s csak most vette észre, milyen kegyetlenül megéhezett. * Kergette a gyomra, igyekezett hazafelé a legrövidebb úton. Gyalog ment, mert nem volt másik hintó, amelyikbe befoghatott volna. (Folytatjuk) Nincsen kizárva az sem, hogy több repülőgép- anyahajót küldenek a vietnami vizekre. Az amerikai tengerészgya- ogság Da Nang-i partraszál- ásának híre tiltakozást váltott ki világszerte. Morse szenátor az oklahomai Tul- sában mondott beszédében megállapította, hogy az Egyedit Államok kormánya Délkelet-Ázsióban agresszív politikát folytat. A szenátor megállapította: ha az amerikai kormány a mostani politikai irányt követi, akkor a történelem olyan kormánynak ígéret van, de megállapodás nincs Befejeződtek Wilson bonni tárgyalásai podás azonban nem történt. Ez majd a két pénzügyminiszterre vár, akik tavasszal Ismét találkozni fognak. Erhard kancellár azonban megígérte, hogy „megjavítják” a korábbi egyezményt, Vagyis Bonn az eddiginél nagyobb összeget helyezett kilátásba az angol fizetési mérleg támogatására. A közlemény szerint a két kormányfő megtárgyalta a „nyugati szövetség nukleáris szervezetének” kérdéseit is, s abban állapodtak meg, hogy „valamennyi érdekelt kormánnyal együtt folytatják a tárgyalásokat az atomhaderőknek a szövetségen belüli sokoldalú megszervezéséről”. Eközben tekintetbe veszik mind az MLF-ről folytatott eddigi tanácskozásokon elért eredményeket, mind a brit részről tett javaslatokat. További tárgyalásokra vonatkozó kölcsönös ígéretekkel zárult Erhard kancellár és Wilson miniszterelnök bonni találkozója. Amint a kiadott záróközleményből kitűnik, Wilson miniszterelnök közölte, hogy az amerikai és a francia kormánnyal együtt meg fogják vizsgálni, milyen javaslatokat lehetne a Szovjetunió elé terjeszteni a német kérdésben. vagyis hajlandó támogatni Bonnak a „közös nyugati kezdeményezésre” irányuló kívánságát. Cserében Wilson azzal a nyugatnémet ígérettel távozott Bonnból, hogy ismét megvizsgálják majd azt a deviza-segély- egyezményt, amelynek keretében Bonn eddig támogatást nyújtott a Nyugat-Németor- ■zágban állomásozó brit csapatok fenntartási költségeinek fedezéséhez. Konkrét megállaélelmiszereké és a közművek díjai — emelkednek. Legutóbb a japánok fő élelmicikkének, a rizsnek árát emelték fel. A japán dolgozók elkeseredése fokozódik, egymást követik a kormány népszerűtlen politikája elleni tüntetések. Első képünk a szükségmunkát végző asszonyokat ábrázolja sovány ebédjük elköltésekor. Második képünk egy japán munkásnőt ábrázol. Ö a munkaügyi minisztériummal tartott kollektív szerződésre vonatkozó vitaülésen szólalt fel. Elkeseredett kérdése: „Hogyan lehet az, hogy a napi bérünk körülbelül 500 jen, amikor egy állatkerti csimpáz 450 jen értékű ételt eszik naponta?” A kérdés valóban tragikus. A reá adott válasz nem ismeretes. Mit is tudna ilyen kérdésre válaszolni az „illetékes fórum” anélkül, hogy ne hívná ki maga ellen a dühös ellenkezést? A japán dolgozók nyomorúságának elsősorban a kizsákmányolás rendszere a legfőbb okozója. De ezenbe- lül, vagy ezenfelül _ a fegyverkezési kiadások növekedése, a támaszpontokon „grasszáló” jenki katonák jelenléte is közrejátszik, mint a nyomor tényezője. (“Hl Párizs, (MTI): A francia sajtó leplezetlen kárörömmel ír Bonnak az arab világgal és Izraellel támadt nehézségeiről. A francia lapok abban látják a nyugatnémet külpolitika kudarcsorozatának alapvető okát, hogy Bonn görcsösen ragaszkodik a tarthatatlanná vált Hallstein-doktrinához. A Le Monde Diplomatique rámutat, hogy a Kairó és boldog és elégedett emberek s országa. Persze, hibák és hiányosságok mindenütt akadnak, az emberi boldog- : ságot nem lehet abszolutizálni sehol. De azért az emberi boldogság akadályai között vannak olyan tipikusak is, amelyek csak a profitra berendezett termelési viszonyok között lehetségesek. Például: A liberális demokratapárti japán kormány monopolkapitalista politikája következtében egyre fokozódik a szegények kizsákmányolása és mig a munkabérek csökkennek, vagy a régi szinten maradnak, az árak — főleg az
