Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-07 / 56. szám
A szocialista realizmusról A Társadalmi Szemle februári számában közölte az MSZMP KB mellett működő Kulturális Elméleti Munkaközösség tanulmányát a szocialista realizmus kérdéseiről. A belezető megemlíti: a tanulmány az évek óta folytatott viták eddigi eredményeit rögzíti, s emellett további vitára kívánja ösztönözni az esztétákat, irodalmárokat, kuitúrpolitíku- sokat és művészeket, hogy a kommunista művészetelmélet eme legfontosabb kategóriájának tisztázására irányuld együttes erőfeszítésük elősegítse művészetünk és kultúránk még eredménye-ebb fejlődését. i Az alábbiakban röviden I összefoglaljuk a terjedelmes írás főbb szempontjait. , 1932-ben a szovjet párt feloszlatta a proletár irodalmi ; szervezeteket s a széki ás. pro- lletkultos gyengeségek élhátí- jtásával egyidejűleg a szovjet ;i rodalom fellendülésének új korszaka kezdődött. Ebben az időben fogalmazták meg először a szocialista realizmus fogalmát. E meghatározás szerint: ,.A szocialista realizmus, mely alapvető módszere a szovjet szépirodalomnak és irodalmi kritikának, a művésztől megköveteli, hogy a valóságot forradalmi fejlődésében, igaz, történelmileg konkrét módon ábrázolja Emellett a valóság művészi ábrázolásának igaz voltát és történeti konkrétságát egybe kell kapcsolni a dolgozók szocialista szellemű eszmei átalakításának és nevelésének feladatával.” A későbbiekben ezt a helyes és a művészetek fejlődését ösztönző elvet dogmatikus és revizionista torzítások befolyásolták. A dog- matizmus a valóság gazdag és művészi ábrázolása helyet! a merev sémák szerinti illusztrálás felé szorította az irodalmat, a revizionizmus pedig kétségbevonta a pártirányítás élvi jogosultságát, nem ismerté el a pártosságot a művészetben. hanem az ösztönös- séget hirdette. Bár a marxista esztétika Igen fontos vívmányai fűződnek Lukács György nevéhez, mégis munkásságának egyes eleméi mind a dogmatikus, mind a revizionista torzításokhoz hozzájárultak s riém segítették ösztönzően áz űj vívmányok közölt a szocialista irodalmat. Lukács elméletének helyes alaptétele a lenini visszatükrözöd esi elmélet alkalmazása a művészetben. Ennék lényege az, hogy a realista művészet a valóságot híven, a maga összetettségében, teljességében, „ifiíen- adv totalitásában” tükrözi. E művészet a valóságot érzékletes konkrétsággal fejezi ki az egyedi és az általános dialektikáját önmagában egyesítő különös segítségével. t)e ez az esztétikai felfogás a visszatükröződés fitozófjeii elvét túl közvetlenül vitte át a művészetbe, s hajlamos veit arra. hogy valamely meghatározott, egyedül helyesnek vélt formát, stílus- rendszert is egyedüliként érvényesnek nyílvánítson. Ez * sfíluseszmény — szántára — a gyakorlatban a múlt századi polgári regény veit, s ehhez képest egy—két alkotó kivételével a későbbi fejlődés — szerinte — hanyatlásnak, dekadenciának minősült. Ez az esztétikai iskola elhanyagolta a világnézet fontós szerepét, a pártosság elvét, lényegében tehát a polgári ízlés és szemlélet húzódott még mögötte, demokrácia fogalmának az irodalomban és művészetben a ..nagyrealizmus" kategóriája felelt meg. Így ez a felfogás alkalmatlanná vált; arra, hogy vele a huszadik százádi művészetnek a múlt századitól lényegesen eltérő szocialista és polgári jellegzetességeit megfelelően értelmezhessük. A mai vitákban a ríía 1 izmust és a szocialista realizmust illetően különböző marxista, vagy marxista indíttatású nézetfek alakultak ki. Roger Garaudy íi-ancia és Ernst Fischer osztrák esztéták hajlanak arra, hogy a világ- irodalom minden jelentős alkotóját besorolják a realizmus körébe. A korábbi dogmatikus felfogás sok jelentős nem realista művészt elhatárolt onnan, mivel a realizmus fogalmát azonossá tette a művészi értékkel, sőt etikai tartalommal is megtöltötte azt. A realizmus „parttalanná’ válása azonban semmitmondóvá tenné a művészi realizmus fogalmát, sok végletesen absztrakt és eszmeileg dekadens, pesszimista művet is bevonna ide, ezért végeredményben elfogadhatatlan. Mindazonáltal a „párltalan realizmus” képviselőinek érdemük, hogy — habár túlzottan is —, de hangsúlyt adták az eddig némiképpen elhanyagolt sajátosság: a művészi aktivitás, az alkotói tereinlö- készség gazdag tartalmainak. Egy másik jellegzetes álláspont a vitában az, amely Lukács nagyrealizmus-éimélete- nek nyomában jár. azzal á lényeges különbséggel. hogy igyekszik magát elhatárolni mindazoktól az elméleti torzításoktól, amelyek Lukácsnak a XIX. századi iródálonl- ra korlátozóit Szemléletéből fakadtak. Ez á felfogás kritikailag értékeli és elismerj a huszadik századi szocialista avanigarde legjobb Vívmányait is. Egy harmadik felfogás a realizmust nem módszerként, hanem stíluskalegó- riaként értékeli, felismervén. Hogy egy-egy kor azonos stílusán belül különböző művészi felfogások, törekvések, helyezkedhetnek el. A Kulturális Elméleti Munkaközösség tanulmánya a továbbiakban a történeti és elméleti kérdések áttekintése után a szocialista realizmus általános problematikájút tárgyalja. Megállapítja, hogy a szocialista művészet az első, amely tudományos világnézetre, a marxizmus—leninizfnus- va támaszkodva fejlődik, tudatossága abból ered. hogy szorosan összefonódik a forradalmi munkásmozgalom fejlődésével. Tnnen éred pártossága is. és humanizmusának újszerűsége, hiszen most vált első ízben igazán lehetségessé az ember teljes szabadsága, harmonikus kibontakozása. A tudományos világnézet álapjárf értelmezhető helyesen a pártosság, a munkásosztály történetileg objektiven kifejeződő érdekeinek felismerése, ez egyben a valóság helyes művészi visszatükröződésének, á realizmusnak is kulcsa. A szocialista művészet nem nélkü- lözhéti a pártirányítást, amely elsősorban észméi befolyásolást jélent, amely nem egyéb, mint a nép, a társadalom s a Szocialista építés művészi szükségleteinek megíogptma- zása, közvetlen kifejezésre juttatása valamint az eszméi— ideológiai bírálat kötelezettségének teljesítése. A tanulmány fellép a politikai és a művészi értékeiéi vulgáris összekeverése éllen.' Síig a politika az émbér Abkflídalú ; létét a természeti és társadalmi mozgásformák legalapvetőbb törvényszerűségeinek összefüggéséiben fögja fél, addig a művészét sajátOsságá: révén képes arra, hogy kötik- rétan, részletezően és személyes jeléggel égyidéjűlég. egységben ragadjon meg tipikus jelenségeket: s így érzékletesen tárjon fel lényégés :«*•/- széfüggésékét. Ez azt is jelén ti. hogy a művészét iié*ú tölthit bé társadalomiráiiyíta vézélő szerépét. fle ugyanakkor áz irödalőíifi nferh álkál- rttás árra sém, hogy a Pipi aarvTr-irramj1 mir. :i iitbI’ii :gm;;:-: LADÁNYI MIHÁLY: politikai kérdésekét közvetlenül visszatükrözze, azokat illusztráljál A szocialista realizmus a szocialista társadalom fejlődő, alakuló valóságának művészi tükrözése, ebbén rejlik optimizmusa, ezért idegén tőle a polgári irodaióm szorongása, á pesszimista, dekadens hangulatok és a perspektívátlan- súg. Rámutat a neraíív jelenségekre, megőrzi a korábbi realizmus kritikai jellegét is, de egyben meg is haladja Azt, hiszen az objektív valóság mélyebb összefüggéseit, tartós törvényszerűségeit ragadja meg. Ugyanakkor szerepe nem korlátozódik kizárólag a szorosabb értelemben vett visszatükrözésié, ellenben egyszerre érvényesül ben- ! ne a megismerő és az írói1 szubjektumot kifejező fűnk- ’ ció. Korunkban a szocialista : reálizmus fontos jellemzői: az i adott életanyag mély és teljes ábrázolása, az intenzív totalitásra való törekvés, a' konkrétság. az értelmetlenül túlhajtott absztrakciótól Való tartózkodás, a változás, a fejlődés iránti különös érzékenység, a múlt visszahúzó érőinek a bírálata, az új tái*sáda- lom új embere arculatának megrajzolása. A szocialista realizmus nem kerüli meg az életben jelentkező konfliktusokat, mert társadalmilag, emberileg és művészeti! eg csak a kiküzdött, megszenvedett távlatnak van hitele és csak a távlat összefüggéseiben válhat a harc, ha esetenként még élv tragikus Is. emberileg. művészileg értékessé. A tanulmány befejező részében az irodalom, a művé- siétek magasrendű nevelő hatásáról szól, a Szocialista irodalom és á tömegék kapcsolatáról, a művészet demokratizmusáról, a gondolati és formai igényességről és ugyanakkor a formalizmus elkerülésének szükségességéről. Megjelöli a további . kutatások távlatait is. így pl. a pozitív 'hős, a forradalmi romantika főgalmának történetileg helyes értelmezését, A művészéték 'nemzeti és nemzetközi sajátosságainak figyelembe vétóiét, az egyes művészeti agák, sőt műfajok különleges p róbléma ú k á j ánák kidolgozását szorgalmazza. Sürgetően szükséges áz is, hogy áz élmúlt évtizedek, századunk művészi alkotásainak elemzésé során az esztéták meghatározzák azokat a törvényszerűségeket, amelyék a szöci- alixtnus felépítése korszakának réélizmusána jellemzőek. I. L. Szép húgaim Szép húgaim, grundokon felnövők, vaéúti töltés mentén csókolózók, egy ágyban négyen alvók, vidáman keserűen, szép húgaim, akiknek a lepattogzott lavór volt a fürdőszoba, zsíros kenyér a vacsora és öt gyérekkel jött a szerelem, szép húgaim, proletár-angyalok, akik nem fúrtatok divatszalonokban, s nem alkudott rátok az idegen, nem Láttuk sápadt, szeplős kis arcotokat a filmeken és olcsó tafí-ruha á megálmodott elegancia, szép húgaim, akikről nem beszélt lel/zésedve senki sem, s akik, ha jött dz ésté, ugyanúgy ültetek, kezeteket ölbeejtve, akár a régiek, és álmosan vártátok a jövőt haza a kocsmából, a meccsről s á vacsorát tízszer féltettétek, szép húgaim, tele van a szívem örömmel, szánalommal, télé van veletek a szívem! HUNYADI ISTVÁN. Készülől szép anyaság Meg ne karcoljátok meg ne égessétek tüske-szárnyú hópihék. Gyűlő fényfüzérek meg né igézzétek, csillogástok hiszi még; Részegedve lépdel kamaszlány hevével elrántja a messzeség. Közélét kerülje vásott suhanó füttye, toros, mérgezett szava, Űtját ne álljátok vad reflektorlángok hívójel, autóduda. Mint a nyíl röpüljön keljen át a tűzön meg ne sértse ostora Ez a ködgomolygás roSsz varázslat, rontás, megvakít a hófehér. Piszokszürkét, barnát szálai bevarrják, hetykén dúdorász a kéj. Ajtó nyílik sarkig, térde megbicsaklik, kiáltása el sem ét! Szárnyak körbefognak verdesnek, csapódnak, téged, téged keresnek! A fiókák folyvást hallják ezt a hívást ha fészkükből kiesnek. Gyászköreit rój ja anyamadár ríva s szólongat elveszettet. Harapós szél óvjon mint a jó komondor öltse éles fogsorát; Tükrös jég segítsen lányság elkerítsen, tiltson: eddig, ne tovább! Nézzétek rá: gyermek; Fészek-öle sejtett bimbózó, szép anyaság! SÓLYOM LÁSZLÓ: Márciusi falán ahogy először mesélték nekem, mint vonult A márciusi ifjak étén a Nemzeti Múzeum lépcsőjére. És. hogy nagydiak lettem, névadód. Mars isién is csatlakozott március-képzet enibon Petőfi mellé. Pajzsával, lándzsáival teljés fegyver/étben igazodott a sorba. 1965. nwMVi«s 1. L omöly vitába is keverd- lem a gyerekekkel. Azt állítótlam ugyanis, hogy igazuk volt a régi rómaiaknak, akik márciussal kezdték az évet. ném pedig, mint rni. á tél közepén. Csótai, az ügyvéd úi fia. pogánynak nevezett emiatt és azt mondta: véleményem kimerít valami krltéx'iu- mot. amely törvénybe ütközik. Nagyon megijedtem. Akkor jöttek a komor napok, a kegyetlen évek. Édesapám arcára ráncokat gyűrt a gond, édesanyái« széniét könnyéi fátyolozta a bánat. Én tehetetlenül lapultam és titokban téged vártalak, Március! És le eljöttél évről évre és fölemelted édesapám fejét ét letörölted a könnyet édesanyám arcáról és... és nfein kellett a sz.éneshéz mennem kunyérálni fölírásra öt kiló fát. Futhattam a grundra kergetni a gömbölyű rongyot, mígnem laposra nyomorítva szétmallött, mint alkonyaikor a sárgásszürke márciusi felhő túl a Dunán, a Virágosnyeieg ölébén. És közben valamikor csatlakozott márciusi képzetemhez egy mosolygós paraszti arc. Valamelyik napilap évkönyvének iliusztráciőjában fogta az ekeszarvát, és miközben a barázdába nyomta a vasat, féloldalt a nyájas olvasóra fordította tekintetét és mosolygott a kackiás bajusza alatt. Közvetlen melléje kerüli első szerelmem, a szőke hajú, kék szemű, alig tizennégy éves Magdika. Fehér térdzokniban érkezett az első randevúra. Sétálni mentünk. Én keveset beszéltem. o még annyit se. Alkonyat felé hazakísértem. Utána, a hat kedves mellé, akik úgy Oltalmaztak téged nekem, mint római otthont a házi istenek, soká nem került senki. És jött á háború. Cilinderes urak adták á fegyvert az őrült kézébe. Áz utolsó előtti évben a szombathelyi kórházba is Március küldte az édesanyámat. Még nem tudtam, hogy akkor láttam utoljára, de azóta úgy őrzöm megő«zárit haját, a bánattól megtört tekintetét a másik, a fiatal arca mellett... Édesanyám még sűrű hóesésen keresztül integetett vissza nekem és alig másfél hétre rá tört be a kórházba a fenevadak közül egy hórihorgas porosz és üvöltötte, ahogy a torkán kifért.: „Aus. aus, du simulant!” Hogy csalódtam benned ak- koi-, Március! Hogy kérülhet az én kedveseim mellé ez a sátánfajzaí! Pedig Ott volt, ott. Lépéssel előttük hatalmas csizmáiban. széles terpesszel fedte el előlem a többieket. Olykor ha láttam a. szüleim bíztató tekintetét, Petőfi fenyegetően magasba lendült öklét. TT jra március volt, amikor V Burgenlandban egy elhagyott magtárban vagy kél- ezréd-magammal búcsúzkod- tunk az élettől. Negyvenfokos lázban hevertem a földön. Akivel az egyik órában még szólni tudtam, a másik órában halott volt. Lázálmomban téged láttalak Március, és mindazokat. akiket te adtál nekem. Fejemben, ha a szüntelen kalapálás megszakadt egy pillanatra, hallottam is a hangodat és Olykor éreztem, hogy oda is, a halottas kamrába, belopózoi hozzám. Földszaggal táplálsz, lehéleteddel oltod szomjámat. És az utolsó márciusi éjszakán fejemben a kalapálás mintha messzebbről hallattszott volna. Figyelem: nem i* kalapálnak — ágyú sző!, gépfegyver kattog. Az ajtóig csúsztam. Nem tudtam, ébren vagyok-e vagy lázálmom folytatódik. Az élet- benmaradottak ■ vak rikoltozás- sal, őx-jöngve ugráltak körül egy kis bekecses legényt, aki csitította őket. Szája csücskében újságpapírba csavart cigaretta parázslóit, nyakában géppisztoly lógott. Vöröscsillagos kucsmáját tarkójára tolta, s hogy a nagy háiálkodás ettől sém szűnt meg, dobbantott a lábával, majd csendesen így szólt: — Igyite damoj! Máma zsgyot! Talán lefordította ruszin baj társam a szavait (Menjetek haza, a mama vár), talán anélkül értettem még, már ném tudom. Csak azt tudom, hogy még inárcius volt, hogy a bekecsés legény odakerült az én márciusi tablómba, s ahogy megállt ött a kedveseim mellett szerényen, oldalt, a vad po- í'osz ijedten eisomfordált. A zóta is* minden tavasszal, ^ ha rámköszönt Március elhozza nékem az én kedveseimet: fiatal édesanyámat, ko- moly édesapámat, a költőistéí Petőfit, a hadisten Marsot, á mosolygó szántóvetői, a szőke kislányt, megőszült édesanyámat, és a vöröscsillagos legényt. én szerelmem irántad már megállta a próbát. Hadd vallom hát komoly férfi szóval: szeretlek Március. Mert hű voltál hozzám mindig (egyszer, ha csalódtam benned). mert lé vagy számomra ä remény, a szerelem, a szabadság! Mikor meglátogatsz évről ér ré. mennyi mindenki lépdel iit Veled. Elsőnek jön az én fiatal, szép édesanyám, aki névedre tanított. Akkor barna hajú. vidám tekintetű fiatal asszony volt. Konlyba tűzött hosszú haját lééngedte és játszani hagyott véle és vdfsényt dalolt á nyitott ablakunkba tévedt saiga madárnyi. Másodiknak édesapám, aki ökíitbeszorított kis kezem bütykein megtanított*, hogyan kell kiszámolnom a rövid hónapokat: „ap-jíüi-sze-rio” és biztosított róla, hogy az én Márciusom á legdaliásabb hónapok között van. Harmincegy napos! Utánuk mindjárt Petőfi Sándor lépked, azonmód ahogy először láttam az elemi bífcola A mikor édesanyám elő•szór tanította mondani a neved, akkor szerettelek még. s azóta szeretlek. Március! Ébredő tudatom, akkor értette meg először a tél és a tavasz közti különbséget. Akkor éreztem először a szelet, amely a hegyekből szűk udvarunkba tört és elkergette a bőrgyár csípős cserszagát. akkor csapott meg először a párolgó föld jó illata, akkor éreztem először, hogy rugózik lábain alatt a szikkadó talaj, akkor láttam először. hogy a kék égen vihán- colva feliiőUölykök kerge tőinek. Akkor csodálkoztam rád elö: szőr. és mini a nagy szerelemmel lenni szokott, azóta is szeretlek — nagyon. S míg a hétköznapi szerelmeknél.,az ..örökké” sablonos és ritkán igaz. az
