Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-06 / 55. szám

vita a munkafegyelem r ől Két hónappal a decemberi párthatározat után Egyetlen téma van terítéken: a munkafegyelem. Ez befolyá­solja, sőt végső soron megha­tározza a termelés alakulását, a termelékenységet, a gazdasá­gosságot és sok egyéb fontos dolgot. A beszélgetés arról fo­lyik, hogy sikerült javítani a munkamorált a párt decemberi határozata óta. A vita résztvevői: Suszta Pálné, a Szabolcs-Szatmár me­gyei Építőanyagipari V. csem- petisztító munkásnője és Csa­pó Imre ennek a vállalatnak a munkaügyi vezetője, Sándor János, a Szabolcs megyei Gép­javító Vállalat Gagarin szocia­lista brigádjának vezetője, M<>- rinka János, a Nyírehgyházi Ruhagyár műszaki osztályának vezetője és Kovács Sándor, a Nyíregyházi MÁV Fűtőház sze­mélyzeti csoportvezetője. A termelés hátramozdítói A létszámrendezéssel kapcso­latban egyöntetű a vélemény: helyes volt. Megjegyzik azt is, hogy ez egyik lendítője lett a ■ egyelem javulásának, Sándor János elmondja, hogy náluk emberenként mérlegelték, hogy ki »áradjon, s ki menjen. Azo­kat küldték el, akik hátramoz- dfb® voltak a termelésnek. Ma­rtaira János arról beszél, hogy a ruhagyáriak általános helyes­léssel fogadták a decemberi határozatot, noha akadt egy­két aggályoskodó: „visszatér az 1966 előtti módszer, hajtják ma id az embereket”. Intézkedé­si tervükben, amelyet a párt­it* ározat alapján készítettek, fontos helyet kapott a fegye­lem javítása. És már az ered­ményei is mutatkoznak. Csapó Un-e arra hívta fel a figyelmét a beszélgetés résztvevőinek, hogy sok munkás még nem, vaj y alig ismeri a módosított Msnkatőrvénykönyvet. Márpe­dig ez is fontos a fegyelem to­vábbi javításánál. Januárban az egy ik kályhás, különböző okok­ra hivatkozva felmondta a munkaviszonyát. Mikor elsorol­ták neki, hogy mi lehet ennek a következménye, azt kérte, hojiy tekintsék tárgytalannak a felmondását. önmeósás a Gagarin - brigádban 1 1 {«trink* János: De biztosan volt olyan is, akit el kellett be­csé jtaniok. Suszta Pálné: De még meny­nyire. Nyolc olyannak mondtak fel, akik rendszeresen nem tel­jesítettük a tervüket, csak ép­pen benn voltak. Ezek közül az egyik fel volt háborodva, hogy merték ezt pontosan vele meg­tenni, s bizony még a taná­csot s az összeköttetéseit is igénybe vette. Igaz, hogy eb­ben az évben IÓ00 kályhával kell többet készítenünk mint tavaly, s kevesebben vagyunk de én nem félek. Sándor János: Valahogy én is így vagyok. Most olyan dolgok is eszébe jutnak az embernek, amire korábban nem gondolt. Úgy érezzük, hogy változik rendeződik az egymáshoz, a munkához való viszonyunk. Egy hónapja vezettük be pél­dául azt, hogy csak munkaru­hában lehet leblokkolni. Egy másik: egy hónap óta a brigád végzi a meózást és a diszpécser- szolgálatot is. Ez egészen új a beszélgetés résztvevőinek. Elképzelhetet­lennek tartják az önmeózást. Sándor János: Igen, önmeó- zással. Az anyagmozgatást is a brigád végzi. S az eredmény? Az első negyedévben 100 dará­lót kell gyártanunk. Február végéig 64 készült el önmeózás- sal, s a megrendelő meósa sem talált minőségi kifogást. Ekkor kezdtem gondolkozni: vajon mi az üzemben mennyit fizetünk 10 meósnak? S ők produktív munkát nem végez­nek. Persze a gyártmányok végellenőrzésére ezután is szükség lesz. De állítom, ha a brigádunkban beválik a mun­ka közbeni önmeózás — már­pedig a tapasztalatok ezt bizo­nyítják — akkor lehetne alkal­mazni másutt is. Minden perc drága Ezek után a munkaidő ki­használásáról folyik a vita. Marinka János: Képzeljék csuk ei. hogy teljesítenénk ex­porttervünket, mely ebben az evben 65 százalékkal emelke­dett, ha továbbra is megenged­nénk, mint korábban, az üzem­ben a főzöcskézést, Az embe­rek sokszor fél órákat álltak sorba, a rezsóra várakozva. A munka meg állt. Ezt megszün­tettük. Baj volt a művezetők­kel is korábban. Jó emberek akartak lenni, s 1—2 órára el­engedték az üzemből a munká­sokat. Ennek is véget vetet­tünk. Marinka János: Nálunk 3 ké­sés öt százalékos levonást je­lent a természetbeni juttatásból és a nyereségrészesedésből. Sándor János: Nem túl radi­kális intézkedés ez? Kovács Sándor: Nem. A vas­útnál egy igazolatlan mulasztás a nyereségrészesedés felének az elvesztésével jár. Marinka János: Úgy érzem, hogy a munkamorál javulásá­val mindinkább csökkenthető az ilyen intézkedés. A vezetők íelelőssége De sok más gátló, s nem a munkások rovására írandó té­nyező is befolyásolja a munka- fegyelmet. Első helyen említet­ték a beszélgetés résztvevői a vég nélküli, sokszor szükség­telen s főleg munkaidőben tar­tott értekezleteket, tanácskozá­sokat, különböző tanfolyamo­kat. Terv, norma van, műsza­kok váltják egymást, s egysze­rűen nincs mód arra, hogy pó­tolják a termelésben elmulasz­tottakat. Erről beszélt Susztáné és joggal mondta, hogy ugyan­akkor elvárják a munkástól, hogy teljesítse a tervét. Idéz­ték Kádár elvtárs szavait, hogy a végrehajtásban van a hiba: lent, középen és fent. Ezzel kapcsolatban említette meg Marinka János azt, hogy bár januárban teljesítették a ter­vet, de februárban már 5 szá­zalékos lemaradás van. S miért? Mert az alapanyaggyár­tó ipar. a szövőipar, nem kül­dött anyagot. Emiatt március­ban két hétig 240 munkást kell szabadságra küldeniök. Az említett négy üzemben megbeszélték a párt decemberi határozatából adódó feladato­kat. Intézkedési tervek készül­tek, új és jó módszereket al­kalmaznak a fegyelem tovább- javítása érdekében. De a mun­kások is elvárják, hogy fent js, a vezetők is te.gyenek meg min­dent az ügy érdekében, mert csak összefogással lesz előre­haladás, így várható eredmény. Farkas Kálmán Jó munkához jó légkort Folt a cscngeri iparosok védjegyén — A !•(»/ a lakosságért van Csengerben és a járás hu­szonhat községében a lakos­ság régóta szűkiben van az iparosoknak. De nemcsak a lakosság, hanem a termelő­szövetkezetek is. Nem csoda ez, hiszen Csenger a megye legelhagyatottabb része, ösz- szel, télen és tavasszal a hó, sár egyes községeket elzár a külvilágtól, s ha elromlik va­lami, rádió, tv — sok van már belőle — az a lehe­tőség sincs, hogy majd a vá­rosban megjavítják. A Csen­gén Vegyesipari Ktsz-nek te­hát nagy a jelentősége. A 67 szakember és húsz tanuló tehát sokat tehet, szolgáltatói tevékenysége mérvadó. De vajon mit tettek? Jakó Pál elnök: Mindenki a másikat nézte... — Dolgoztunk, csak nem úgy, ahogy kellett volna. Evekig tartott a torzsalkodás a személyeskedés, a klikke- zes és az lett az eredménye, hogy a nyereség helyett az adósságunk nőtt. 1963-ban már úgy nézett ki, lehúzzuk a rolót, mert közel 400 ezer forint veszteségünk volt. Nagy szégyen ez. hiszen szomszédunkban a poi'csal- mai ktsz-nél a megye leg­jobb eredményeit érik el és erre nekünk is lett volna le­hetőségünk. — Hogy miből adódott a torzsalkodás? Mindenki csak azt nézte, hogy a másik mit csinál, senki sem gondolt ar- ra< hogy dolgozni is kellene és jól dolgozni. Objektív oka is volt a veszteségnek, de ezeket az okokat fegyelmezett és főleg minőségi munkával Csökkenteni lehetett volna. A ktsz-nél tavaly új veze­tőséget választottak. Elég ké­sőn. De ahogy mondják, jobb későn, mint soha és ez be­igazolódott Csengerben. Ve­réb József, műszaki vezető aki az elnökkel együtt az új vezetőség tagja, már ered­ményekről beszélhet: jobbak lettek eredményeink. Üj és jó mederbe terelőd­tek tehát a dolgok a Csengeri Vegyesipari Ktsz-nél. A vál­tozás azonban még nem je­lenti a teljes fordulatot. Jó jel, hogy az emberek nagy­része megértette, az új veze­tőség megválasztásánál le­zárult egy rossz korszak és másképpen kell dolgozni, mint eddig. De korántsem múlt még el nyomtalanul a sze­mélyeskedés. A volt vezetőség egyes tagjai a kákán is cso­mót keresnek, ahelyett, hogy belátnák, ők rosszul dolgoz­tak. Helyesebb lenne, ha új beosztásukban bizonyítanak, tudnak jó munkát is végezni. Kevesebb rekla máciával — Mi tudjuk — mondta az elnök — a ktsz elsősorban a lakosságért van. A lakosság igényeit kell kielégíteni és éppen ezért bővítjük 80 ezer forintos beruházással idén a műszerész részleget, új fodrászatot nyitunk Csen- g'erben és fejlesztjük ez egyes szolgáltatási ágakat. A jó munkához azonban jó lég­kör kell, ami még nincs meg csak a jelei mutatkoznak. Az építőbrigádunk például 140 ezer forint értékű terven fe­lüli munka végzését vállal­ta ebben az évben. A csengeri ktsz-nek ötmil­lió forintos terve van erre az évre. De nem a szám nagysága, vagy kicsisége a fontqg, hanem az. hogy a tervek teljesítésével a sze­mélyeskedés teljésen meg­szűnjék, jobb munkát végez­zenek, csökkenjen a reklamá­ciók száma. Az elmúlt idők­ben reklamációból is bőven adódott, és ez nem a legjobb védjegye a csengeri iparosok munkájának, S. E. Gazdagodó hazánk Fordulat — de még nem igazi — Fél év alatt lehetelen volt több esztendő felhalmo­zódott hibáját megszüntetni, de 1964-et már úgy zártuk, hogy adósságunknak több mint felét törlesztettük. Az 1963 évihez viszonyítva 500 ezer forinttal csökkentettük a ter­melési költséget, 11 százalék­kal az önköltséget. Különö­sen 'építőbrigádjaink járul­tak hozzá, hogy a vártnál is Uj létesítményünk a Tiszai Vegyikombinát. Nemcsak be­rendezéseinek korszerűségével, hanem a gyárépületek szép­ségével is kitűnik. Foto: Birgés Árpád Bnj / ezer Elemér: Egy forint Ú gy látszik, nem jön a lány. Egy­szerűen felültet­te, vagy ... meg­sejtett volna va­lamit. Hirtelen melege tá­madt. Valamelyik srácnak el­járhatott a szája, hogy p tu­lajdonképpen ... áh, bolond­ság, rémeket lát! Különben is, ha nem jön, hát marad. Na és! Akkor mi van?... Igaz, nafevon csinos, kedves, de ta­lál ó magának másikat is, ajsj.i! De mennyire! Egy üve­ges hirdetőoszlop mellett állt. Nézegette magát benne. Égés;-, túrit atpen áll rajta a Báró hali.nja. csak. mintha kicsit hosszú lenne. Az ördög vigye ei. milyen nagy feje van a Csöveknek, majdnem a sze­méhe esik a kalap. Mindegy, most már úgysem kérj el egy .• iiubig. Itt a jó idő. Dudás ‘nőst csináltatott egy remek krepptalpú cipőt magának, de nem merte tőle elkérni. Az a szemtelen fickó nevezte el a /álláson Tarhásnak. Azóta rajta maradt a név. Na és kinek fáj? Neki ugyan nem. Mindenki él, hogy tud. Csak törjék magu­kat mások, ő ugyan nem.,, Könnyű kis kéz érintette a karját — Jó estét, Zoli! Ä lány aprókat lihegett, és az arca a sietéstől egészen ki­pirult. — Ugye, nem harag­szik, hogy megvárakoztattam. A fiú szólni sem tudott, csak nézte a lányt. Milyen szép ez az Évi. — Tudja, véletlenül össze­szaladtam a mamával. Gon­doltam, ha már úgyis itt van, bemutatom magának ... Hű! Mintha egy dézsa hi­deg vizet zúdítottak volna a nyakába. Milyen ártatlanul mosolyog. S tessék, elhozta magával a mamáját is a ran­devúra. Pont most, amikor rá­adásul egy vasa sincs. Egy songyos huszas nem pénz. Most már mindegy. Kicsit el- fogódottan mutatkozott, be a mamának. Milyen csinos, fia­tal. Talán negyvenéves sincs. Elfogulatlanul mindkettőjüket karon fogja, s beszél erről-ar- ról, remek társalgó. A fiú szé­dül. A mama bizonyosan nagyvonalú nő. Vacsora, taxi... Brr... Mindent meg kell előznie. Óvatosan szóba hozta, tud egy remek helyet, van a közelben egy zenés esz­presszó. A mama bólintott: jó, menjünk. Szerencsére kaptak helyet. Szíve kicsit heveseb­ben dobogott, amikor kérdez­te, mit parancsolnak. Talán .,. rumot, konyakot, vagy likőrt? A mama nevetett: óh, maga kópé! Azt akarja ugye, hogy becsipjünk. Hogyisne! Csupán egy feketét... A fiú meg­könnyebbülten sóhajtott. Jó, három duplát! Na, ugye, megy ez, fő a nagyvonalúság. Nem kell félni. A három dupla mondjuk tizenkét forint, utá­na marad villamos)« is. A zene kellemes, s két ilyen remek nő társaságában lelik az idő. Most látná a vén Ku* biesek művezető, örökké öl szekirozza, mondd te, Hor­váth, megérem-e azt valaha, hogy 4,e feljössz az irodámba, g jelented, ha elfogyott a munkád?' Egy frászt. Kar fiam az áramért, amit a te esztergapadod elfogyaszt...! ö ugyan nem sokat törődött ve­le. Egyik fülén be, a másikon ki. Eh, mit. A művezetője jár az eszében, mikor olyan nagy­szerű a zene. A mama kedvesen cseve­gett, közben figyelte a fiút. Csinos, szimpatikus gyerek, összeillenek. Évi szőke, Zoli fekete. S milyen elegáns. Bi­zonyára jól keres. Csak mint­ha meg lenne illetődve. Állan­dóan hallgat. S olyan furcsa, zavart a szeme. A kezében észrevehetően remeg a ciga­retta. Valami bántja ezt a fiút. Vágj' miatta van talán zavarban? Észrevette, hogy a mama lopva vizsgálgatja. Biztos tán­colni akar. Szabad? Milyen jól keringőzik, s ő... mintha forogna vele a parkett. Nem tehet róla, de valamitől fél. Már csak néhány forintja van. Ostobaság. ilyesmi jár az őszében. Mikor a mama ilyen kedves, szép asszony. Ingerlőén fe­szül rajta a fekete pulóver, meg a divatos szabású szürke szoknj’a. Látszólag fesztelenül kérdezgeti őt az asszony er­ről is, arról is. Közben apró­kat nevet. Halkan, könnye­dén ... Ö meg ... Sutím, ügyetlenül válaszol. Fejtene valamit? Hiszen csak egy te­lefonba kerül. Feltárcsázza a Szerszám- és Készülékgyárat, kérem, dolgozik-e ott Horváth Zoltán nevű esztergályos, s az öreg leadja a drótot. Szinte hallja az öreg hangját: csak dolgozna, de használhatatlan ember az. Megrázkódott. Mi­lyen szamárságok jutnak nz eszébe. Nyugalmat erőszakolt magára, óvatosan válaszolt a kérdésekre: igen, szereti a szakmáját. Remek eszterga- padja van, a művezető haver, ö annyit keres, amennyit ép, pan akar. Amikor a lánnyal akart ép­pen táncolni, egy virágárus nénike lépett az asztalukhoz. — Gyöngyvirágot tessék! — ördög vigye a vén tolakodót. Nem idetolta a képét? Ez is három froncsi. Mindegy, most már valahogy kibírja. A lány kedves, gyerekes hangján dünnyögi a zene dallamára: Veni, vidi, vici... Elfelejtett mellette mindent. Annyira belefeledkeztek a táncba, hogy alig vették észre, a mama in­teget feléjük: későre jár, menjenek. Minden áron a mama akart fizetni, de ter­mészetesen nem engedte. Ki­fizette a számlát, öt forintja még maradt. Megkönnyebül- ten sóhajtott fel. Na, ezért kár volt annyit izgulnia. A lány és a mama már elin­dult, sietve felállt, és a kö­vetkező pillanatban minden csepp vére az arcába szaladt. A könyökével a szomszédos asztalról lelökött egy talpas csiszolt üvegpoharat. Átkozott szűk itt a hely. Kényszere­detten mosolygot a pincérre: volt egy pohár is- Igenis, ké- ren, hat ötven! Szédülésfélét érzett. Neki csak... öt fo­rintja van. Kétségbeesetten kutatgatott a zsebében. Hátira a Báró valahol bannehagyott forintot a ballonban. A lány és az anyja már türelmetle­nül nézeget feléje a kijárat­nál. Ez az ost.oba pincér meg nem veszi észre, hogy.,, Persze, mert nem adott neki borravalót. Most,.. csak süly- lyedne el vele minden. A ma­ma jön. Megértett mindent. — Hagyja Zoli, majd én ... Maga sem tudta, hogyan ke­rült haza. Agyonvertnek, meg- alázottnak érezte magát. A többiek már aludtak, amikor a szállásra ért. Másnap korán kelt. Szinte megszökött, ne- i hogy faggathassák. Belülről marta valami. A szégyentől még most is könny fojtogatta a torkát. Hej. az istenit, ala­posan megjárta.. s Dühösen nekifogott a munkának. Vele ugyan még egyszer ilyesmi nem fordul elő. őrület! Mit szólhatott a mama? Az életben nem mer a szeme elé kerülni. Hanem ez a gép most vala­hogy megtáltosodott. Még ti­zenegy óra sincs, s már elfo­gyott a munkája. Ment az irodába. — Kubicsek elvtárs, nincs melóm! Az öreg meglepődve tolta homlokára szemüvegét. Azt hitte, nem jól hall. Horváth Zoli jelentkezett, hogy elfo­gyott a munkája ,.. Valami történt ezzel a gyerekkel. Fél­szegen, esetlenül áll az ajtó mellett, nem olyan hetykén, mint máskor. Lesüti a szemét, s a zavartól égnek az arcán a szeplők. Jól van, fiú! Olyan munkát kapsz, hogy megnya­lod utána mind a tíz ujjadat. — Rád bízom a szelephá­zak egztergálását.... A fiú hitetlenül meredt rá. De hiszen azt a legjobb esz­tergályosok kapják. Valami szíven ütötte, — Kubicsek elvtárs, én ... — Mit, te? Téged ismerlek. Hanem mondd, csinos az a lány, he? összenevettek. Az öreg bizalmaskodjam kedélyesen hátbavágta. S az zal viharzott le az irodából. / fiú alig tudta követni. 1965. márctas 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents