Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-05 / 54. szám

Gazdálkodjunk — közben számoljunk Mezőgazdaságunk — ez eléggé közismert — nagyon fontos helyet foglal el nép­gazdaságunk életében. A la­kosság élelmiszerszükségletei­nek kielégítése egymagában is nagy feladat, hiszen ha a szántót tekintjük nem egé­szen egy holdnyi terület jut az ország egy-egy lakosára. Emellett aránylag nagy meny- nyiségü ipari nyersanyagot is várnak gyáraink a szövetke­zetektől és állami gazdasá­goktól. A hazai igények ki­elégítése mellett jelentős a mezőgazdaság szerepe a kül­kereskedelemben is. Továbbfejlődésüknek válto­zatlanul egyik kulcskérdése a mezőgazdasági termelés növe­lése. Rendkívül fontos, hogy az idei termelési tervet — amely a tavalyinál 1,5—2 százalékkal nagyobb bruttó termelési értékkel számol — mezőgazdaságunk teljesítse. Ez látszólag nem is olyan sok. Valójában azonban nem ilyen egyszerű a kérdés. A terme­lés fejlődésének ez az üte­me megfelel az elmúlt esz­tendőkben tapasztalt előreha­ladásnak. így tehát nem vágyálmot takar, hanem el­érhető, teljesíthető valóságot. Ugyanakkor a másfél—két százalék egymilliárdon felüli értéknövekedést követel or­szágosan. Hazánk mezőgazdaságában csaknem hatvanezer traktor, nyolcvanezer gabonakombájn, több százezer gépi vontatásé munkagép segíti a termelést. Az öntözött terület immár félmilló hold körül alakul. Keveréktakarmányból jóval százezer vagonon felüli meny- nyiséget használunk fel. A vegyszeres gyomirtásban ré­szesülő terület felül van az egymilliókétszázezer holdon. A műtrágya mennyisége 1938- hoz mérten csaknem meg- harmincszorozódott. Hosszan lehetne sorolni azokat az anyagi-műszaki tényezőket, amelyek lehetőséget terem­tenek a korszerűbb termelés számára, amelyeknek ésszerű felhasználása számottevően növelheti a termelést, ered­ményesebbé teheti az ember fáradságos munkáját. A termelés szolgálatába ál­lítható anyagi-műszaki esz­közöket, s más adottságokat — köztük a természeti adott­ságokat — még nem használ­ják ki eléggé a legtöbb köz­ségben, gazdaságban. Szinte mindenütt — még a legszebb eredményeket felmutató szö­vetkezetekben, falvakban is — találni olyan termelési tartalékot, amely jelentősebb új ráfordítás nélkül számot­tevően növelhetné az eszten­dőnként előállított értéket. Nagyobb hozzáértéssel, kö­rültekintéssel eredményeseb­bé tehető a gazdálkodás. Vo­natkozik ez a tervezéstől, a szakmunkásképzésen át min­denre, amihez ae embernek köza van. Mit, hogyan lehet gazdaságosabban, o költségek csökkentésével termelni egy- egy járásban? Alapos szám­vetés után mindenütt tudnak e kérdésre válaszolni. Hason­lóképpen megtalálható a vá­lasz az üzemen, a gazdasá­a szövetkezet vezetői — min­denekelőtt a szakvezetői — ne csak a termelési folyamatok meghatározásával, szervezésé­vel foglalkozzanak, hanem a munkában részvevő emberek- I kel is. Alapos magyarázatuk után minden lelkiismeretes szövetkezeti tag a betanított munkás szintjén elvégzi még a kényesebb munkát is. Érdemes, s szükséges a munkának ilyen részleteivel is foglalkozni. Ma egy-egy a termelésben részvevő em­beren sokkal több múlik, mint az egyéni gazdálkodás idején. Akkor egy pár lóval hat—hét kataszteri hold ta­lajmunkáját, növényápolását végezte el egy ember. Most egy traktoros olykor száz­száznegyven hold termésének a sorsát befolyásolja. A termelés szolgálatába ál­lítható berendezések egy ré­sze a háztáji gazdaságokban található. Ezeket csak kis­mértékben kapcsolták be ed­dig a termelésbe. Az elmúlt esztendőkben — a tavalyi ki­vételével — évről évre csök­kent a háztáji termelés. 1964-ben sikerült elérni, hogy megálljon a csökkenő tendencia. Az idén legalább tartani kell a tavalyi színvo­nalat. Hogy ae egész mező- gazdaság másfél—két száza­lékkal több értéket adjon, mint tavaly, ahhoz a szocia­lista szektorban _ tehát a szövetkezetekben és állami gazdaságokban — még akkor is három és fél, négy szá- lékkal kell növelni a terme­lést, ha a háztáji gazdaságok­ban marad a tavalyi szint. Magától értetődik, hogy a nagyüzemben minden meglé­vő lehetőséget gondosan ki kell használni. Ha tehát a szövetkezetben megvan a húscsibenevelés feltétele, mert rendelkezésre áll a megfelelő épület, akkor ott neveljenek annyi csibét, amennyit lehetséges. De ha nincs, akkor nem biztos, hogy a termelés a legfonto­sabb teendő. Lehetséges, hogy a háztáji adottságok kihasz­nálásával minden újabb be­ruházás nélkül a község je­lentős mennyiségű baromfit adhat a népgazdaságnak. S ennek az országnak is, a szö­vetkezet tagsága is hasznát látja. A termelés fejlesztése, a termelési költségek csökken­tése, a meglévő eszközök gazdaságos kihasználása nem­csak országos szükséglet, ha­nem a lehető legközvetlenebb érdeke a szövetkezeti tagság­nak is. Gazdálkodjunk mindenütt úgy. hogy közben számol­junk. Csupán így lehet tudni mit, miért teszünk, mit, ho­gyan lenne jobban elvégezni, mikor lesz nagyobb az ered­mény. Ezek elemi követelmé­nyek a nagyüzemi gazdálko­dásban. De betartásukkal mindenütt sikeresebben dol­gozhatnak a több termelésért, az eredményesebb gazdálko­dásért. az idei tervek meg­valósításáért. Előadások 230 ezer hallgatónak # Vezet: a mezőgazdasági téma # Egyetemi tanárok a falvakban ® Előadássorozat telszabadu ásunk tiszteletére A megyei Tudományos Is­meretterjesztő Társulat évről évre nagy. erőfeszítést tesz a tudományos ismeretterjesz­tésért. Erről beszélgettünk Lábas Menyhérttel, a társulat megyei titkárával. — Hogyan hajtották végre feladataikat a múlt évbon? — Munkánk sokrétű és szerteágazó a tudomány ter­jesztésében. A fejlődés mind­inkább tudományos alapokra helyezi a termelést. Emellett jelentős feladatunk van a kultúra és a nevelés területén is. 1964-ben már 4506 külön­böző témájú tudományos és ismeretterjesztő előadást tar­tottunk, tíz százalékkal töb­bet, mint 1963-ban. A szám- szerűség mellett az volt a célunk, hogy tudományos megalapozottsággal hatéko­nyabb segítséget adjunk a mat, vagy vázlatot adjunk. Nagyobb jelentőségű előadá­sok előtt például a témát jól ismerő professzorok, egyetemi tanárok tartják az előkészítőt, ahol megvitatjuk a tudomá­nyos alapokon nyugvó gya­korlati módszerek alkalmazá­sát, (erjesztését megyénkben Ilyen volt például a megye burgonya, dohány és gyü- mölcsterniesztési problémája A megye több községében olyan igény van, hogy szapo­rítsuk a szemléltetett előadá­sokat. Sajnos, e téren még korlátozottak a lehetőségeink. Viszont ezt megyei és más kiadványokkal, fényképes il­lusztrációval próbáljuk pó­tolni. — A jövőben hogyan bővítik és emelik az előadások színvonalát? — Tervünk, hogy nem any- nyira az előadások számát, hanem a színvonalát emeljük. Ez annál is fontosabb, mert a hallgatóság mind nagyobb igényeket támaszt és részlete­sen is érdeklődik az adott témából. Természetesen to­vábbra is nagy gondot fordí­tunk a szervezésre. A járási székhelyek mellett nagyobb községekben is létrehozzuk — néhány helyen már jól mű­ködik — a falusi csoportokat, akik felmérik az igényeket és a szükségletet. Az előadá­sok színvonala érdekében el­gondolásként szerepel. hogy budapesti egyetemi tanárok, tudományos kutatók, ismert szakemberek mind több elő­adást tartanak falun is. Erre máris több igény érkezett a községekből. Emellett jelentős lesz a megyében dolgozó szakemberek és értelmiségiek bevonása. — Mivel készülnek a 20, évford ul óra? Differenciáljuk az előadá­sokat és a témákat. Legjob­ban bevált formája a tsz és az üzemi munkásakadémiáéi a szabad egyetemi előadások. Ezenkívül szervezünk még akadémiát például az Ifjúsá­got érdeklő témakörből, a műszaki értelmiséget érdeklő dolgokról, a nevelésről. A sza­badegyetem tagozatában mű­ködik agrár, ipari, közgazda- sági, etikai és pedagógiai szak. Nagy sikerük van ezek­nek a szabadegyetemeknek. Ebből kiindulva tervszerű elő­készítést folytatunk fejleszté­sükre. Már sikeresen folynak a hazánk felszabadulásának jegyében szervezett szabad- egyetemek. A megye 20 éves történelmi, irodalmi és mű­vészeti fejlődését 14 előadás- sorozatban ismertetjük. Olyan előadókat, közreműködőket is meghívunk, akik a megyében születtek, de hivatásuk más­hová szólította őket. — Sok lehetőségünk van még az előadások szélesítésé­re, színvonaluk emelésére. Munkánkban arra törek­szünk, hogy a megyei Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat minél jobban elégítse ki a lakosság érdeklődését és tudományos alapokon, nép­szerű nyelven segítse a ter­melést, a kultúrát és a neve­lést. B. U Tizenkeííen, mindig együtt Hálálkodik egy idős asszony — Étvágy, evés közben A «nagy fa“: 150 ezer forint termeléshez. A megye sajá­tosságait figyelembe véve 800 olyan agrárjellegű előadást tartottunk, amely közvetlenül a sajátos termelési problé­mákkal foglalkozott. Neves szakemberek, egyetemi taná­rok, tudományos kutatók tar­tottak előadást például a bur­gonya, a dohány, a gyümölcs szakszerű termesztéséről, az állattenyésztés fejlődéséről és a takarmányozás ésszerű meg­oldásáról. Ezenkívül sok előadás hang­zott el a kémiáról, biológiáról, közgazdasági ismeretekről, amelyek közvetlenül is kap­csolódnak a mezőgazdasághoz. Az előadásokat népszerű nyel­ven tartottuk meg. — Milyen érdeklődés nyilvánul meg az elő ■ adások iránt? V an-e elegendő szakképzett előadója a társulatnak? — Az érdeklődés általában kielégítő. Az embereket mindinkább érdeklik az új­szerű dolgok. Ezt bizonyítja, hogy a megtartott előadáso­kon mintegy 230 ezer hallga­tó vett részt. Természetesen leglátogatottabb az agrárjel­legű előadások voltak. De szép számmal vettek részt a tsz jogi, a nemzetközi és bel­politikai témájú, az ifjúsági és felnőtt nevelési, a műszaki, a történelmi és irodalmi előadásokon. Munkánkat több mint ezer, a különböző té­mákat jól ismerő előadó se­gíti. Velük rendszeres kapcso­latot tartunk és arról is gon­doskodunk, hogy egy-egy elő­adáshoz megfelelő szakirodal­Már természetes, hogy ha valahol szorít a cipó, mindig a KISZ-brigádot hívja segítségül a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat vezetősége. Tizenkét lelkes fiatalt, akik helytállnak a kemény hidegben, s az első vonalban dolgoznak, ha be kell hozni az elmaradást. Három éven át Tolnai József volt a brigádvezető, most más beosz­tást kapott. Utóda, Jakab Jó­zsef még csak most ismerkedik a vezetés munkájával. Tolnai naponta meglátogatja őket, se­gíti, ahol csak lehet. Jelenleg tehát két vezetője van a KISZ- brigádnak. HÁZÉPÍTÉS — KÖZÖSEN A fiatalok jól dolgoznak, két­szer nyerték el a szocialista brigád címet. Az üzemvezető a munkán kívül a kollektív szellemet értékeli a legna­gyobbra. Ez a tizenkét fiatal úgy összeszokott, mint egy nagy család. — özvegy édesanyja van az egyik dolgozónknak, Kántor Erzsikének. Nagy fába vágta a fejszét, családi házat akartak építeni — meséli Tolnai József, a volt brigádvezető. Munka­idő után az egész brigád kivo­nult. Hordtuk a téglát, segítet­tünk a falak felhúzásában. Az idős özvegyasszony alig győ­zött hálálkodni. Senkit sem kellett unszolni, amikor Bőgős Gábor lakásáról volt szó. Az építőanyag kihor­dását szinte teljes egészében a brigád oldotta meg. — Persze egy kicsit kénye­sebb dolgokban is segítünk — folytatja. — Másodmagammal végiglátogattam a családokat. Beszélgettünk. Van-e valami baj, hol lehetne tenni valamit? //.«w ÁNÉLET? — Így tudtuk meg, hogy az egyik dolgozónk fizetés napján alaposan a pohár fenekére szo­kott nézni. A fizetés csak meg­csappanva került a felesége kezébe. Figyelni kezdtük. Egy darabig rosszulesett neki, hogy beleszólunk magánéletébe, ké­sőbb belátta, így helyes. Azóta nem iszik, a családi béke is helyreállt. ” Tanul a brigád. A múlt év­ben öten tettek szakvizsgát, s mindössze háromnak nem volt meg a nyolc általánosa. Azóta ők is elvégezték. Megjött az „étvágyuk”. Egyikük az általá­nos iskola elvégzése után vegy­ipari technikumban tanul to­vább. Vasárnaponként összejönnek, a férfiak ultiznak, beszélget­nek. S az már szinte természe­tes, hogy ha az egyik eskü­szik, a lakodalomról nem ma­radhat el egyetlen brigádtag sem. Ha egy-egy dolgozójukat katonai szolgálatra szólít a kö­telesség, kis* ünnepséget ren­deznek búcsúztatására, ellátják útravalóval, apró ajándékokkal is. A CÍM KÖTELEZ Közeledik április 4-e, hazánK felszabadulásának 20. évfor­dulója. Az üzemekben egymás után születnek a felajánlások* munkavállalások. A KISZ-bri- gád sem maradt tétlenül. Üzemrészük adja a vállalat termelésének 80 százalékát. Nagy gondot kell fordítani a minőségre, a zavartalan terme­lésre. Másik három brigáddal együtt vállalták, hogy év végé­re 300 000 forintos megtakarí­tást érnek el. Ebből a KISZ- brigádra 150 000 forint jut. Nagy fába vágták a fejszét, de kidolgozták a megtakarítás módszereit a legapróbb részle­tekig. Ez a vállalás teljesen reális, és biztos, hogy most sem fognak szégyent vallani. Az április 4-ig elért eredményt külön értékelni fogják. Közben a tizenkét lelke« fiatal mar a KISZ lakásépítési akció iránt érdeklődik... Bogár Feren« gon belül is. Természetes dolog például, hogy minden megyében, járásban, termelő- szövetkezetben számolni kell a népgazdasági igényekkel. A népgazdasági érdek csaknem mindig egyezik az üzem ér­dekével'is, hiszen csupán azt követeli meg, hogy egyes helyeken a termelésnek olyan ágazatait fejlesszék, amelyekre ott meg vannak az adottságok. Az embereken múlik leg­főképpen, hogy a növényvé­dőszerek, a műtrágya, a gyomirtó vegyszer, az öntö­zés milyen eredményt hoz. Gyakran nem is hanyagságon múlik a dolog, hanem a hoz­záértés hiányán. A jól kép­zett szakember — a főagro- nómus —- sokat tehet, de mindig mindenütt nem lehet ott. A szövetkezetekben ma még nagyon kevés a szak­munkásképzettséggel rendel­kező tag. s gyakran a szak­munkások sem szakképzett­ségüknek megfelelő poszton dolgoznak. Ilyen körülmé­nyek között fokozottabb je­lentősége van annak, hogy Kesztyűbe dudálni Az iskola két szomszédos termében felnőttek gyülekez­nek. Egyik helyen mezőgazda- sági szakmát tanulnak, a másik tanteremben az általá­nos iskola hetedik osztályá­nak anyagát. Mint minden este, folyik a beszélgetés, pe­regnek a későnjövőkre várás precfi. De most a két tante­remben azonos a téma. Ahogy fogynak az üres padok, úgy válik egyre indulatosabbá, dühösebbé a hangulat, úgy lesznek harciasabbak a kira­gadások. Itt már a csendőr­világot emlegetik. — Eezzeg akkor megtaní­tották volna őket kesztyűbe dudálni. A másik helyen mérsékel­tebb a hangnem, de ott is nagyrn szigorú. — Át kell őket adni a rendőrségnek! — Ha én a bíróságnak lennék! — Csak tudjam meg, hogy kik voltak! Bizisten megtaní­tom őket móresre! A felháborodás érthető. Előző éjjel ismeretlen tette­sek csúnya dolgot műveltek a községben. A porták egész során szedték le a kiskapu­kat, nagykapukat. Egyiket a harmadik-negyedik szomszéd­ba vitték, másokat a tornác­ra állítottak a lakásajtó elé. ízléstelen durva tréfa volt. Vagy talán több is mint tré­fa. * Másnap reggel három fia­talember ül a tanácstitkár asztala előtt. Tizenhét, tizen­nyolc évesek. Olyan csende­sek, olyan halk a hangjuk, hogy a szoba másik végébe sem ér el. A tanácstitkár Is nagyon halkan, de nagyon komolyan kérdezget. — Miért csináltátok? Hol, kinél ittatok? Mit csináljunk veletek? A község lakossága fel van háborodva. Na, mond­játok csak sorba. Melyik ut­cában. kinek a kapuja állt utatokban? É,s szaporodnak a nevek a papiron. Aztán egész ív papír kerül az írógépbe. Fent rövid szö­veg: Alulírott aláírásommal igazolom, hogy x. y, z meg­jelentek nálam, és bocsána­tot kértek az udvaromon el­követett idétlen tréfa miatt. És a szöveg alatt felsorako­zik 31 név. Egész kis névsor. — Most pedig fiúk elindul­tok ezzel a papírral a tegnap esti úton. Holnap reggel 8-kor jelentkeztek. Minden név után aláírás legyen! * Délután az ablakból nézem őket. Megállnak a szemközti oldalon az egyik kapu előtt. Elmúlt éjjel ez a kapu is vándorolt. Most különösen is­merős. Állnak, állnak előtte. Mintha kővel dobálnák egy­mást, verik egymáshoz a sza­vakat. Szinte hallom őket. — Na, indulj már! Tegnap Is te kezdted! — Eredj te elől! A fe öt­leted volt! — De ezt te vetted le! Nyújtogatják egymásnak a papírt. — A szomszédban én írat­tam alá. Itt csináljátok ti. — De én mondtam u szöve­get. — És ki kopogtatott be? Ki köszönt elsőnek? A legidősebb legény ég felé markolja a kucsmáját, és mondja utána a szöveget. Nem baj hogy nem hallom, mert egész biztos nem lehet­ne leírni szavait. Aztán úgy veri ököllel a homlokát, mintha az egész nap minden percének minden emlékét szeretné kiűzni belőle. # Este ismeretterjesztő elő­adásra gyülekeznek az iskola legnagyobb termében. Leg­alább 50—60 ember ül már a teremben, amikor az elő­adó műsoron kívül bejelenti, hogy ebben az évben külö­nösen erős lesz a község fut­ballcsapata. A kíváncsiság vi­lit az arcokon. Mindenki a bejelentés magyarázatát vár­ja. — Hiszen húrom uj kapu­sunk is van! Es a teremben hullámzik a nevetés, őszintén, könnye­dén mulat mindenki az ese­ten, mert már nemcsak az éjjeli kirándulásról tudnak* hanem az egész napi canossa- járásról is. Érdekes, de még csak egy nap telt el, és már senki nem emlegeti a csendőröket, nem esik szó rendőrségről, bíró; ságról, móresretanításról. D4 abban mindenki egyetért* hogy a három legényt meg- tanították kesztyűbe dudálni Asztalos Jtntf* Pusztadobos

Next

/
Thumbnails
Contents