Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-31 / 76. szám

Javult a vezetés színvonala, biztonságosabb a termelés megyénk tanácsi iparában Beszélgetés az első negyedévi munkáról Sándor Józset osztályvezetővel asztalok, kőbányai iratszek­rények helyett, most kárpi­tozott szobabútorokat, úgy­nevezett Béke garnitúrát, szikvizes ládákat. konzerv­gyári rakodólapokat készíte­nek. Az átállás új felszer- számozás', új munkaszerve­zést, a szakmunkásoknál be­tanulási időt jelentett. így érthető, hogy a tervleljesítés 71,g százalék, ennél a válla­latnál volt a legalacsonyabb. — Export! érvünk évről évre r.ő Idén több mint tízmillió forint értékben gyártunk nagyobb meny- nyiségü exportot, mint tavaly. A gyümölcsösládákon és a VAGÉP infravörös szárítóin kívül, — amely közvetett export, —' most már a Nyírbátori Vas ömegelkk Vállalat, is kapott megrende­lést. Szovjet exportra moto­rikus meghajtású napellen­zőkel gyártanak 11 millió forintért. Az exportmegren­delés megtisztelő féladat a tanácsi vállalatoknál és igyekeznek is a legjobb mi­nőséget adni, a határidőket megtartani. Beszélni kell azonban arról is, hogy Nyír­bátorban jelenleg még anyaghiánnyal küzdenek. Egyébként a hagyomá­nyos profiloknál nincs anyaghiány, így annak sincs akadálya, hogy a terveket teljesítsük. Elértük, hogy a létszám és terv arányb&n van, a terme­lői kapacitásunk teljes egé­szében lekötött. Elősegíti a tervteljesítést az is, hogy va­lamennyi vállalatunk csatla­kozott a felszabadulási mun- kavCrsenyhez, s a verseny­ben már most is szép sike­rek születnék. Seres Ernő Emberek a magasban A Nyíregyházi Konzervgyár udvarán vasszerkezetű. kW» szerű üvegtárolót építenek. Foto: Hammel József Az eszenyi őszülő hajáról, határozott mozdulatairól már távolról is fel lehet ismerni Fábián Jánost. Már az ötödik ikszet is túlhaladta, de még fiata­losan mozog. Szakmájában bárkivel felteszi a versenyt. Pedig nines könnyű munká­ja. AZ uzsgörodi kerületi Avangard Kolhozának fő­gulyása. — Hány éve dolgozik a szakmában? Röviden csak ennyit mond: — Tizenegy éves koromban már libapásztór voltam, ké­sőbb a szarvasmarhákat le­geltettem Grosshändler Hen­rik birtokán... Ha ezt az időt beszámítom, negyven év­űéi is több lenne. Régi mun­kása voltam én az uradalom­nak — mégsem mondhatom, hogy már 40 éve végzem ugyanezt a munkát — folytat­ja Fábián —, mert a mai kö­rülmények között sokkal töb­bet kell tudni áhhoz, hogy az ember gulyás legyen. S az ősz gulyás eredmé­nyein valóban nemcsak a gulyásszakmában eltöltött negyven év látszik meg, hanem az is, hogy állandóan gyarapítja szakismereteit. Brigádjának munkájáról a legnagyobb elismerés hang­ján beszélnek az egész kol­hozban. Es Fábián János a szakember jártasságával mondja el nekünk a szép tejhozam „titkát-*. — Bőven készletezünk ta­karmányt, van elég szilá- zsunk és répaszeletünk az is- tállóztatási időszakban. Az etetésnél az egyedi takarmá­nyozás híve vagyok. A leg­termelékenyebb tehenek kap­ják a legtöbb abrakot... Fábián elvtárs ezzél a magyarázattal korántsem mondott el mindent. Azt pél­dául szerénységből elhallgat­ta, hogy éjszakánként is mennyi időt tölt az istálló­ban, hogyan gyámolítja a jószágot és ízesíti a takar­mányt. — Ügy gondolom ez termé­szetes. Itt beszélgetésünket egy kis időre félbe kell szakíta­ni. A főgulyásnak dolga akadt: utána kell nézni, ho­gyan folyik a fejés. Később a főgulyás előko­torja a pipáját, s csak ami­kor már bodor füst száll be­lőle, folytatja. — Édesapám ellenezte, hogy gulyás legyek. Azt akar­ta, hogy mesterséget tanul mk. Csakhogy én nagyon sz I tem az állatokat, kel len.' s ér­zés, ha látom, hogyan legel a csorda, hogyan fejik a habzó tejet... Most ismét eltűnik egy pillanatra. Az ablak mellet­ti polcról egy gyűrött jegy­zetfüzetet vesz elő. — Tessék, nézze meg... Na­ponta beírom a fejésered- ményt. Az öles számok egymás után szép rendben sorakoz­nak. s pontosan kimutatják a tej hozamot, ám de írásából az is kitűnik, hogy János bácsi gyermekéveiben nem sok időt tölthetett el az is­kolában. — Nehéz volt akkortájt a megélhetés. Sokan voltunk és ekem is segítenem kellett... Nézem a számadatokat. Ta­valy júniusban és júliusban már 12 kilogramm tejet fej­tek tehenenként a tervezett nyolc és fél kilogramm he­lyett. — Kell is, hogy több tej tegyen, hiszen azt vállaltam, hogy a brigádom gondjaira bízott 154 fejőstehén mind­egyikétől évente 3000 kilo­gramm tejet fejünk. _ Értékelik-e, János bácsi, kellőképpen a munkáját? Elgondolkozva néz végig a jószágon. — Hogy értékelik-é? Nem panaszkodom. A kolhozve- zetőségtő) többször kaptam pénzjutalmat, sót egy tinót is adtak jó munkámért, szAntö karolt, az Ukrajnai Kárpátontúli Te­rület „Igaz Szó*’ című lap­jának munkatársa. Húsz év ' Irta: Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke teimét. Az ember teljes fel­szabadításának a távlatait. A régi rendszerben rengetegei szonokoltak a „nemzeti egység­ről”, _ közben áthidalhatatlan szakadékok választották el egymástól az egyes társadalmi osztályokat. Mi keveset beszé­lünk erről, — de lépésről lépés­re megvalósítjuk az egységes szocialista társadalmat. S mindez a nemzeti érzésnek, a hgzafiságnak is új, szocialista tartalmat ad, amelyben elvá­laszthatatlan egymástól a pat­riotizmus és a nemzetközi szo­lidaritás. B úsz év... Mindnyájan tudjuk, akik itt éltünk, dolgoztunk, részt vet­tünk a harcaiban, hogy nem volt könnyű ez a két évtized. Óriási sikerek születtek, — de voltak kudarcaink is. Ezek nél­kül még gyorsabb lehetett vol­na az előrehaladásunk. Ám még így is, mindezzel együtt is joggal mondhatjuk soha nem volt a magyar történelemnek két ilyen termékeny évtizede. Hisszük, s joggal hihetjük, hogy az elkövetkező évek, év­tizedek még termékenyebbek lesznek. Ehhez azonban kell, hogy soha ne tévesszük szem elől áz elmúlt húsz év nagy ta­pasztalatait, érvényes tanulsá­gait. Soha ne felejtsük el azt, hogy e húsz év eredményeit a munkásosztály, a munkásosz­tály kommunista pártja vezeté­sével értük el. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt politikája jó politika: a bizalom a párt­ban soha ilyen erős nem volt, mint ma. őrizni kell ezt a bi­zalmat; élesíteni kell ennek reális megvalósítási formáit, a szocialista demokratizmust. Demokratizmus és fegyelem azonban egymást kiegészítő fo­galmak; igazi demokratizmus nincs önként vállalt, tudatos fegyelem nélkül. S ezt különö­sen fontos hangsúlyozni ma, amikor a Központi Bizottság decemberi határozata értelmé­ben a gazdasági életben egy sor ú.i, nagy jelentőségű fel­adatot kell megoidani. A gaz­dasági verseny ma a nemzetkö­zi osztályharc egyik fő terüle­te. De gazdasági fejlődésünk ütemén múlik az is. hogy éle­tünk még jobb, még boldo­gé bb legyen! n oha ne felejtsük el. hogy nemcsak a felszabadulá­sunkat köszönhetjük a Szovjetuniónak, — de eddigi sikereinknek is egyik legfőbb forrása a testvéri együttműkö­dés a Szovjetunióval, a szocia­lista országokkal. Ez továbbra is békénk, nemzeti független­ségünk záloga. Erősíteni kell tehát a Szovjetunióhoz, a szo­cialista világrendszerhez fűző­dő. testvéri kapcsolatainkat. A magunk lehetőségeihez képest mindent meg kell tennünk, hogy a légfőbb kérdésekben erősödjék az egység, az össze­fogás szelleme. ............."" • országot Hitler oldalán a hábo­■ rúba, hogy ilyennek őrizze ■ meg! Mérhetetlen sok szenve­dést zúdított ezzel a népre, — de a romokból nem az ő orszá­guk, hanem a nép hazája épült újjá... Mit végeztünk el húsz esz­• tendő alatt? Egy mondatba sűrítve így szoktuk ezt mondani: leraktuk hazánkban a szocialista társa­dalom alapjait. Egyetlen rövid mondat ez — és mennyi min- , dent jelent! J elenti azt, hogy megte­remtettük országunkban a néphatalmat, hogy az ország életét a vezetésre leg- hivatottabb osztály, a munkás- osztály irányítja, testvéri szö­vetségben a parasztsággal. Jelenti azt, hogy évszázados, szinte megkövesült társadalmi igazságtalanságokat szüntet­tünk meg. A nagybirtokok földjeit odaadtuk a parasztnak. A gyárakat, a bányákat, a bankokat a jogos tulajdonos, a nép birtokába adtuk. Meg­szüntettük a kirívó és igazság­talan egyenlőtlenségeket, az élet minden területén. Az or­szág lakosságának túlnyomó többsége összehasonlíthatatla­nul jobban él, mint a régi Ma- gyai-országon. A pusztító nép­betegségek leküzdésében óriási lépéseket tettünk. Egy egész­séges, fejlődő nemzet él itt, _ még olyan, reméljük átmeneti gondokkal együtt is. mint a népszaporodás csökkenése. S ■ nemcsak fizikailag él jobban ez a nép. A kulturális forrada­lom, — amelynek számadatait egy rövid cikk keretében felso- , rolni nem lehet, — máris ha- ■ talmas arányokban, emelte né­pünk műveltségi színvonalát. Jelenti azt. hogy gazdasági : fejlődésünk útjából eltávolítot- tuk a gátakat és a korszerű , fejlődés új, — termékenyítő forrásait nyitottuk meg. Fejlett ■ ipar nélkül nincs jólét. Ipa­runk ma a sollszorosál termeli a háború előttinek. Ipartelepí­tésünkben fokról-fokra megv:/- ■ lósítjuk azt az elvet, hogy • ipart vigyünk a valamikor tel- • jesen mezőgazdasági jellegű vi­dékekre is. Tudjuk, hogy ipari . fejlődésünkben még sok a ten­nivaló ahhoz, hogy győzzünk a fejlett ipari országokkal foly- . látott gazdasági versenyben. De a szocialista tervgazdálkodás fölényét már eddigi eredmé- • nyeink is igazolják. S a mi ■ számunkra, — nyersanyagban ■ szegény ország lévén — külö- . nősen óriási jelentőségű az a lehetőség, ami a szocialista or­szágok gazdasági együttműkö­désében rejlik. Mezőgazdasá- . gunk a felszabadulás előtt . Európa egyik legelmaradottabb ; mezőgazdasága volt, A félsza- ■ badulás óta fejlődött, emelke- 1 deft a mezőgazdaság termelése, • — de a lehetőségekhez s a ■ szükséglethez képest még rhin- 5 dig alacsony. A termelőszövet- t kezetek, a szocialista mezőgaz- ■ daság megteremtése adta azt az alapot, amely lehetővé teszi a gyorsabb fejlődést. A világon mindenütt ez a fejlődés útja: a korszerű nagyüzem. S mi ezt nem a paraszti I s proletarizálá- sával teremtettük meg, mint a tőkés országokban, hanem a szövetkezetek megszervezésé­vel. Jelenti azt, hogy népünk, nemzetünk, a sokféle eredőjű, de mindenképpen reakciós tar­talmú provinciális bezárkózás után az emberiség előrehaladá­sának az útjára került. Törté­nelmünkben, legalábbis mara­dandó eredménnyel, most való­sult meg ez először. Az emberi haladás igazi útja ma: a szo­cializmus. Nemcsak azoknak az országoknak a példája bizo­nyítja ezt, amelyek már ma a szocialista világrendszerhez tartoznak, de azoké a felszaba­dult ázsiai, afrikai, sőt arr/írikai (Kuba!) országoké is, amelyek nemrégen rázták le az imperia­lizmus igáját. Nagy erő és nagy büszkeség forrása egy ilyen világtörténelmi átalaku­lás részeseinek lenni! Jelenti azt, hogy olyan kor­ban, amikor a kapitalista or­szágokban az elembertelenedés sokak szemében elháríthatat­lan végzetnek látszik, mi az emberi lét értelmének új tar­talmait tártuk fel népünk szá- , mára. A küzdés, a munka ér* K ét, sőt három nemzeti ün­nepünk találkozik ezek­ben a kora tavaszi hetek­ben, jelképszerú közelségben március 15., március 21. és áp­rilis 4. Ez ünnepi dátumok kö­zül az elsőt és a harmadikat történeti eredetük szerint majdnem száz esztendő vá lasztja el egymástól. 1919 és 1945 között is eltelt több mini égy negyedszázad. Mégis, na­gyon együvé tartoznak. A jel­képszerű, közeli egymásutáni­ság valóságban azt is jelenti hogy amit elkezdett, de végre­hajtani nem tudott az 1848-as polgári forradalom, amit foly­tatott és egyben tovább fej­lesztett az 1919-es proletárfor­radalom, azt váltotta végre va­lóra, annak az örökségét viszi tovább, más történelmi körül­mények között az a korszak amelyet legnagyobb nemzet: ünnepünk, 1945 április 4-e dá tumával jelzünk. Hazánkat, 1945-ben, a Szov­jetunió szabadította fel: segít­ségét a szovjet katonák áldoza­tát: soha nem felejthetjük ei a hűség és a hála kötelmei so­ha nem múlhatnak el a ma­gyar nép szívéből. A húszéves évfordulót a legméltóbban számve­téssel, számadással ün­nepelhetjük: honnan indultunk s hová jutottunk, mit végez­tünk el mostanra a nagy törté­nelmi feladatok közül? Úgy hi­szem, többet mond ez minder ünnepi szózatnál. Ám mégis mielőtt a számvetéshez hozzá­kezdenénk, a kegyelet szaval­va! kell emlékeznünk azokra akiknek ezt az évfordulót í mindent, ami ehhez fűződik köszönhetjük. Akik az életű két áldozták, hogy megváltoz­zék a történelem menete a Du­na—Tisza táján\ Emlékezzünk mártírjainkra: a kommunis­tákra és nem kommunistákra a legjobb hazafiakra. És em­lékezzünk azokra a szovjet hő­sükre, akik a húsz évvel ezelőt­ti súlyos harcokban, _ dí 1958 tragikus napjaiban is! — értünk estek el; akik hazájuk tol. családjuktól sok ezer kilo­méterre alusszák örök Almu­kat. Emléküket nemcsak már­vány, bronz és kő őrzi, hanerr a mindennél maradandóbb em béri emlékezet! Két évtized telt el új tör lénelmünkből. Én nem vagyok híve a szün­telen múltbanézésnek, a foly tönos összehasonlításnak, hogj mi volt ezelőtt tíz, húsz vágj akár ötven évvel? A múl szüntelen emlegetése lehet el bujás is a ma és a jövö gond .Ui, feladatai elöl. De vannal alkalmak — és ez a mostan li ilyen! — amikor egyenesei kötelező a visszatekintés. / megtett út számbavétele. A jö vő érdekében is. Jövő nine múlt nélkül. S a magasságo is csak a mélységhez viszonyít va lehet mérni. M i volt itt, ebben az or­szágban. húsz esztendő­vel ezelőtt? Egy szörnyű háború pusztításainak sűrített nyomorúsága. S ez a háború sem volt valami elháríthatatlan végzet. Egy igazságtalan, em­bertelen, nemzetellenes társa­dalmi rendszer bűne zúdította ránk. A Horthy-fasizmus; amely a két világháború közöt­ti Európa egyik legelmaradot­tabb országává tette Magyar- országot. A feudálkapitalista eimaradottság „ősparkja”: így emlegettek bennünket akkor. Új? sajnos, nem ok nélkül. Lát- szatfüggetlenség — a nem­zeti függetlenség igazi tar­talma nélkül. Egy viszonylag e.'maradott ipar, az is jórészt a külföldi tőkés érdekeltségek f i gyarmati függőségében. El­nyomott munkásosztály. Száz­ezer, tízezer holdas nagybirto­kok — és ezek árnyékában há­rommillió koldus. Tömeges munkanélküliség és inségkony- hák. A „nemzeti politika” jel­szavai mögött egy fizikailag és szellemileg pusztuló nép. Fen­nen hangoztatott „kultúrfö- lény”, — valóságosan pedis nagy-nagy szellemi nyomoru ság. Látszat-parlamentariz mussal álcázni próbált, kegyét len fasiszta terror. Ez volt I két világháború közötti Ma gvarórszág. S az akkori uralko dó osztály azért vitte bele a; A tanácsi vállalatoknak mind az élelmezési, mind a könnyűipari termékek előál­lításában jelentős szerepük van megyénkben. Megyénk tanácsi vállalatai a velük szemben támasztott követel­ményeknek nem mindig let­tek eleget. Sándor Józseffel, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetőjével arról beszélgettünk, hogy — is­merve a korábbi évek hi­báit, — milyen intézkedések történtek és azok hatása ho­gyan jelentkezett az első negyedév termelési tervének teljesítésében. — A tanácsi iparvállalatok az év első két hónapjában nem teljesítették százszáza­lékosan tervüket. Az élelme­zési ipar eredménye: 97,7 százalékos teljesítés, 95,7 szá­zalékos létszám és 98 százalé­kos béralap felhasználással. Az élelmezési ipar mun­kája ilyen mutatók mel­lett is megfelel a gaz­dálkodási követelmények­nek. Rosszabb a helyzet a ,kőny- nyűiparnál, mert a 97,7 szá­zalékos tervteljesítést 100,7 százalékos létszámkerettel, 99,6 százalékos béralappal érte el. Annak ellenere, hogy az első két hónap ered­ménye ilyen számokat mu­tat, a tanácsi vállalatok és különösen a könnyű­ipar már az év elején sokkal jobb eredménye- j két értek el, mm. az előző évek hasonló idő­szakában, : Már a tervkészítésnél aiapo- j sabo munkát végeztünk, j Csak arra tervéz'ünk, anu- I re megrendelésünk volt, így I megteremthettük a termelési | biztonságot. Döntő szerepe ■ van annak - is, hogy javult a hozzáértés, erő­södött a szakirányító gárda a tanácsi iparvál­lalatoknál. Sok igazgató tanúit az ipar- gazdasági továbbképzőn és a kritikusabb vállalatokat mérnökökkel technikusok­kal erősítettük meg. A veze­tők tanulása a vezetés szín­vonalában. a jobb munka- szervezésben már realizáló­dik. Azt is elmondhatom, hogy j Avult a munkafegye­lem, a bizónylati fegyelem. Vezetőink sokkal szigorúb­ban járnak el a hibák el­követőivel szemben és ennek megvan a hatása. — A termelés év eleji in­dítása egy-két vállalatnál nehézkesen történt. A Kls- várdai Bútor- és Faipart Vállalatnál például a taka­rékossági intézkedések kö­vetkeztében át kellett állni a közületi bútorok gyártásáról új termékekre. Az éttermi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents