Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-30 / 75. szám
Cél: a tartalékok feltárása A normarendezésről nyilatkozik Banki Pák m Munkaügyi Minisztérium bérgazdálkodási főosztályának vezetője eléséhez mérten lassabban fejlesztettek a normákat? VÁLASZ: Az a cél, hogy a lehelő legkisebb ráfordítással minél nagyobb eredményt érjünk el. A gazdaságosság minden szempontból fontos. A munkaerővel történő gazdálkodás szempontjából is. A gazdaságosság fokozásának egyik eszköze a meglévő munkatartalék mozgósítása. 1960-tól 64-ig átlagosan évente 0,6 százalékkal nőtt az ipari teljesí'ményszázalék. De ha azt nézzük, hogy vannak gyárak, amelyek 110 és gyáregységek, amelyek 115 százalékra teljesítették a normát, — akkor a 0,6 százalékos — első látszatra alacsonynak tűnő — lazulás sem elhanyagolható. Az esetek nagy többségében bőven van a termelékenység emelésére tartalék. Elképzelhetetlen például az, hogy egyszerre egyhelyen többszáz, az átlagosnál jóval nagyobb képességű ember jöjjön össze és dolgozzék. Tehát, ha egy gyáregység, vagy gyár 110—115 százalékos teljesítményt ér el, akkor ott időközben majdnem bizonyos, hogy valamilyen műszaki, szervezési, vagy technológiai változtatás történt, vagy a dolgozók tettek szert nagyobb begyakorlottságra, s azt nem követte azonnal a norma kiigazítása. Egy-egy ember természetesen teljesíti a normát 110—115 százalékra, hiszen az átlagosnál jobb képességű munkás minden szakmában mindig volt és lesz. KÉRDÉS: Ahol tehát a tervszerű norma-karbantartást néni hanyagolták el, — ott a Mrmarendezés nem indokolt? VÁLASZ: Nem a vállalat, vagy üzemrész átlagos teljesítményszázaléka az egyedüli, s főleg nem a legdöntőbb a normák szigorításának megítélésénél. Akad ahol átlagosan 10 százalékkal kell szigorítani, mert a műszaki, technológiai változtatások, a beruházások, a felújítások, az évek során megteremtették ennek lehetőségét. Sőt: az intézkedések és beruházások megfelelő kiaknázása ezt megköveteli. Másutt pedig a műszaki adottságok esetleg 5, "agy csak egy-két százalékos átlagos emelést lesznek lehetővé, illetve szükségessé, vagy éppenséggel váitozatlaMa már a megye lakossága nak 97 százaléka társadalmilaí biztosított. Ez a fejlődés az utóbbi ké évtized eredménye. Hisz az előtt is volt „társadalombiztosi tás” — hazánkban harminchá rom féle —, ám ezek az intéz menyek „osztályonként” más és más szolgáltatásokat biztosítottak tagjaiknak. A legalacsonyabb szolgáltatást az OTI adlH. ahová a munkások tartoztak. Bár a terhek nagyrészét ők viselték, mégis a szolgáltatások mértéke a lehető legminimálisabbra korlátozódott. Megyénkben is csak néhány százalékra tehető azon munkások száma, akik az OTI-hoz tartoztak. Viszont a széles rétegeket képviselő mezőgazdasági dolgozók betegség esetén egyáltalán nem voltak biztosítva. 1950-ben egyesítették a társadalombiztosítást, (OTI helyett SZTK lett), azóta fokozatosan emelkedik megyénkben a biztosítottak száma. 1954-ben már 87 ezer főt tartottak nyilván. Természetesén ennek megfelelően emelkedett az ellátottság is, mely összegszerűCsehszlovák gyermekénekkar a nyíregyházi ünnepségen ítélvén kassai gyerek Nyíregyházára készül —> Közös hangverseny, dalok kel nyelven — Családonként vendégül látják a gyerekeket Úgy kezdődött, hogy a nyolcadikos Virtics Marika levelet írt Kassára. Címek cseréltek gazdát. Megérkezett a válasz. Újabb levelek, de már ezeket Marika osztálytársai írták. És a válaszok nem késtek, a kassai Základná De\átrocna Sko- la tanulói magyarul, szlovákul, oroszul válaszolgatiak. Levélkapcsolat két iskola között — Először szalvétát, színészképei, képeslapot cseréltek a gyerekek — emlékezik Fodor Géza a nyíregyházi 12. sz. általános iskola igazgatója. — Közben kölcsönösen kérdések is szerepeltek a levelekben, milyen a tanárod, mivel foglalkoznak a szüleid, milyen a város, ahol laksz... így alakult ki a tartós levélkapcsolat a két Város két iskolája között. A 12-es iskola Nyíregyháza egyik új városnegyedének iskolája, 710 gyerek tanul itt, az iskola félévi átlagos tanulmányi eredménye 3,6 volt. A kassai iskola, amellyel iestvériskolai kapcsolat alakult Olyan emlékek is vannak, melyeket az idő sem szépít me>g. * Amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is múlt a légiriadó. Amikor ismét fel- jajdult a sziréna a Kraszna- parti villanytelep kémény, jelezvén, hogy messze járnak már a repülők, valaki félénken kinyitotta a krumplisverem ajtaját. Falun, nálunk is ezt használták akkortájt óvóhelynek. Délelőtt volt, sütött a Nap. Felkapaszkodtunk a föld alól. siettünk haza. megnézni, milyen kárt tett házunkban a levegőből indított géppuskázás. Néhány cserépdarab hullott le a tetőről. egyébként minden ugv volt, ahogy otthagytuk. — Ezt megúsztuk — mondta apám. mielőtt elindult ki a villanytelepre, őrségbe. Nagyon szerethette apám a telepet, mert még éjszakánként is ott időzött, nehogy a németék felrobbantsák. A kapuból néztünk utána, amíg kis ponttá nem zsugorodott kerékpárja a töltésen. Aztán elővettük rongylab- flánkat és féktelen rugdalózásba kezdtünk az utca szélesebb részén. Két-két sapHú sz éve történt A híd halála kát raktunk le a földre, az volt a kapu, s késhegyig menő harcot vívtunk egy- egy gólért. Arcunk kipirosodott, hajunk porral telt meg, de űztüK, kergettük a kis rongycsomót, mintha soha abba nem * karnánk hagyni. Arra sem figyeltünk fel. hogy apánk közben kariká- zik vissza a töltésen. Hozzánk ért, hirtelen fékezett és tőle szokatlan haí.gon kiáltott : — Abbahagyni, siessetek a verembe! Belénk szorult a kérdés, még a rongylabdát is elfelejtettük felkapni. Apánk olyan szigorral nézett ránk, mint még soha. Eliramodtunk a nagy félelmünkkel. Mire a veremben elhelyezkedtünk, olyan nagy lett a csend, mint éjszakánként a közeli temetőben. — Verje meg őket az isten! Sötét volt lent. nem láttam ki szól, csak a hangja után sejtettem, hogy Lajos bácsi, a harmadik szomszédból. Vártam, mondjon még valamit, de hallgatott. Kiket verjen? Miért verjen? — Pedig ilyen híd még a környéken sincs egy. Most már tisztán felismertem a Lajos bácsi hangját. — Meg öt perc és robbantják. Mintha kést szúrtak volna a mellembe. — Nem! Akaratlanul szökött ki a számon a kiáltás. Ereztem, hogy a sötétben minden széni rám figyel. Mondani kellene még valamit. De mit? Apám nem jött le velünk, neki megmondanám: menjenek gyorsan, álljanak oda a hídhoz is, ne hagyják felrobbantani... Még öt perc. Vagy talán mar annyi sem. Magam elé képzeltem a mi szép hidunkat. Széles, betonnal leöntött útján még a tankok is át tudtak menni. „Ezt úgysem tudják felrobbantani. Erős, mint a szikla...” Es a karja. Napsütéses időben messzire csillogott, a víz visszatükrözte ívét, amely a két partot ölelte ét... Vasból készítették, azt nem lehet csak úgy7 felrobbantani.” — Menekülnek a németek, s most pusztítanak. Megint Lajos bácsi szólalt meg a szemközti sarokban. Remegett a hangja az asszonyok sírtak. — Nem! Nem szabad! Ereztem, anyám magához szorít. Szerettem volna szabadulni, kirohanni a töltésre, a hídhoz, kérni a német katonát, ne bántsa a mi hidunkat. Azt is meg akartam neki mondani, jöjjön majd el egyszer, nyáron, nézze meg, hogy a Kovács Gyuszi milyen szépen sétál át a híd magas karián, fogadásból, egy liter bor.Vl. Nézze meg azt is, hogy a nagyobb fiúk rr.iiyen szép fejeseket ugranak róla a vízbe. Még neki is eláll majd a lélegzete. El ám! Még a föld is megmozdult a nagy dörrenésre. — Meghalt a hidunk — törte meg a robbantás utáni csendet Lajos bácsi. — Verje meg őket az isten... És hangosan zokogni kezdett. * Nemrég arra vitt az utam. Már messziről feltűnt az ecsedi Kraszna híd. Az új, a még szebb. Alatta csendesen hömpölygőit a víz, lebegtette a híd tükörképét. Álltam a parton s a látvány fogvatartóit. Eszembe jutott az a szomorú öt perc, lenn a föld alatt. Még mindig sajnálom gyermekkorom egyik büszkeségét, a vízbe temetett hidat. Angyal Sándor Küldtünk egy tavaszhívogaté úttörődalt is kottával. Április 3-ra várjuk a vendégeket, három napig tartózkodnak Nyíregyházán. A közös fellépésen kívül városnézés, az iskolai kiállítás megtekintésé és egyéb kötetlen program, ba- rátkozás szerepel műsoron. Izgalom feszíti a falakat a 12-es iskolában mióta a hír elterjedt. A szülők sem maradnak ki a vendégfogadásból. Minden család egy csehszlovák gyereket lát vendégül a három nap alatt. Hasonlóan fogadják a nyíregyházi gyerekeket Kassán. Ötlet dolgában nincs hiány. Bálint Zoli, Merza Péter, Fodor Laci és a többiek könyvjelzőket varrnak a lányokkal együtt, gyűjtik a hulladékot. hogy az utazásra kevesebbet kelljen költeni a szülőknek. Az egész iskola ügye — Jó látni, hogy az égés* iskola ügye lett ez a barátko- zás, a kölcsönös látogatás. Nemcsak az énekkari tagok törődnek vele. hanem mind a 710 gyerek. Minden szülő. Saját osztálykasszájukból maguktól ajánlják fel a hulladékgyűjtésből összegyűlt forintokat, hogy a hetven külföldre utazó gyerek jól érezze magát. Ök javasolták, hogy lepjük meg a csehszlovák gyerekeket, s már készítik is piros műanyagból a kis emlék violin- kulcsot, amely nem más, mint egy asztalra helyezhető dísz, benne a nyíregyházi iskola fényképe. Szalvéta. képeslapcserével kezdődött. S a két szomszédos ország iskolájának tanulói eljutottak a barátkozás kapujába. Együtt töltenek három napot hazánk felszabadulásának 20. évfordulóján. Két nyelve* hangzik fel az úttörődal, a tavasz hivogatása. köszöntése. S együtt hallgatják meg a távoli szovjet városból meghívott egykori katona emlékeit Nyíregyháza felszabadításáról, húsz évvel ezelőtti barátokról. Tartani akarják a kialakult jó kapcsolatot és újabbat keresni Kárpáton túli és lengyel iskolákkal. Később esetleg közös táborozást is terveznek. Páll Géza 1965. március 50. 4S7 billiót költöttek megyénkben társadalombiztosításra ki megyénkben. Családi pótlék formájában a gyermeknevelés gondjaiban is segítenek. Míg 1954-ben S3 millió 844 ezer forint segélyt nyújtottak, addig 1964- ben családi pótlékra 59 millió 300 ezer forintot fizettek ki. Gondoskodás történik az öregekről és a munkában meg- rokkantakról is. 1954-ben 10 400 öregnek folyósítottak nyugdíjt, 1964-ben már 14 330 főnek. Ezenfelül a megyében 26 ezer tsz-tag kap járadékot, vagy nyugdíjt. Jelenleg a megyében ötven nyugdíj előkészítő bizottság működik. Feladatuk, hogy zökkenőmentesen biztosítsák az öregek nyugdíjba vonulását. A táppénzek gyorsabb kifizetése érdekében több mint 110 üzemi kifizető helyet létesítettek. Évről évre növekszik az az összeg, amit államunk a társadalombiztosítás keretében a dolgozóknak juttat. Például az 1954 évi 62 millió forinttal szemben 1964-ben ez már 467 millió forint B. U. leg 52 és fél millió forintot tett ki. A megye ipari létesítményeinek fejlődésével és a mezőgazdaságban történt változásokkal növekedett a biztosítottak száma. 1961-ben már 198 ezer biztosítottat tartottak nyilván. Míg 1954-ben 17 600 tsz-tag volt biztosítva, 1964-ben ez a szám 95 700 főre emelkedett. Bár a tsz-tagok biztosítása még egyes vonatkozásban eltér az ipari munkásokétól, mégis óriási változást hozott a parasztság életében. Számtalan példát lehetne felhozni, hogy a parasztság mennyire él ezíel a lehetőséggel. Naponta rendelkezésükre állnak a rendelőintézetek, kórházak és más szociális intézmények. Sőt, a kötelező nyugdíj- és balesetbiztosítás mellett például a tszcs-k önkéntesen is köthetnek nyugdíj- és betegségbiztosítást, amely gyógyszervásárlásra és kórházi ápolásra is kedvezményt biztosít. Ha pedig üzemi baleset éri a tsz-lagokat, napi 20 forintos kártalanításban részesülne) . Táppénzre 1964-ben több mint 34 millió forintot fizettek nul kell hagyni a normákat. A normarendezést mindenütt felelősségteljes, elemző munkának kell megelőznie. Nem a normaszigorítás az elsődleges cél, hanem a tartalékok feltárása. A normákban mindig az általános fejlődésnek kell tükröződnie a legkedvezőbb, leggazdaságosabb műszaki. szervezési, élettani feltételek biztosítása alapján. Nem a normából kell kiindulni, hanem a műszaki szintből, a szervezési lehetőségekből, a technológia feljeszthe- tőségéből, a munkakörüimő- nyek megváltozásából. KÉRDÉS: A dolgozók keresetére — várhatóan — milyen hatással lesz ez a normarendezés? VÄLASZ: Átlagos kereset- csökkenés nem következhet be. hiszen a normarendezés nem jár együíi béralapelvonással, még kivételes esetekben sem. A nagy többség nem keres majd kevesebbet, sőt még arra is van lehetőség, hogy többet keressen, hiszen az idén is emelkedett egy százalékkal az átlagbér- előirányzat. A normarendezés hatással van a dolgozok igazságérzetére is. Elkedvetlenítő érzést kelthet például, ha a normában dolgozó ember úgy látja: „csak az ő feladatait növelik, csak az ő teljesítményük fokozásával ..képzelhető el” a gazdaságosság növelése. A gyárak vezetőinek tehát valamennyi szinten, minden beosztásban, munkakörben fokozniuk kell a követelményeket. Az időbérben dolgozóknál is lehet munkanap- fényképezést végezni. S ilyon- kor könnyen kiderülhet, hogy kevesebb létszám is képes „megbirkózni” a feladatokkal. A 2 erre irányuló anyagi ösztönzésnek most szélesebb lehetőségei állnak rendelkezésre, s célszerű ezekkel megfelelően élni. Az alkalmazotti létszám leterhelését is érdemes mindenütt elemezni. A prémiumos időbérben dolgozóknál a prémiumfeltételeket lehet szigorítani... és így tovább. Mindez közvetve, vagy közvetlenül ugyanúgy kihat a termelékenységre, a gazdaságosságra. mint a normarende- zés. Tartalékok az említett' munkakörökben is rejtőznek. Tehát nem feledkezhetünk meg arról, hogy a műszakilag megalapozott normarendezés csak egyik — nagyon lényeges, de nem egyedüli eszköze a hatékonyabb, gazdaságosabb, termelékenyebb munkának. KÉRDÉS: Mint isme- rctes az idén, az év első felében az iparban meg kell szigorítani a munkanonnákat. Ma- gyarországon az utóbbi 16 ____esztendőben, 1919-ben. 1950-ben,1952- ben és 1961-ben volt rendeletileg előirt, köz- pontilag elhatározott norniarrndezes. Tehát a teljesítmény fokozásának igénye kampányszerűen jelentkezik és mindig általános érvényű feladatként írják elő. Miért van erre szükség? VÁLASZ: A kampányszerű normarendezés elkerülhető, ehhez megvan a lehetőség és minden eszköz — a vállalatok kezében. Mi a különbség az idei és a korábbi normarendezések között? A korábbiak általában rüvidebb időközönként követték egymást, most a legutóbbi rendezéstől négy esztendő telt el. Másodszor: a megelőző normarendezések átlagosan legalább 10 százalékos szigorítást írtak elő, az idei követelmény ennek felét sem éri el. Harmadszor: az 50-es évek nörmaemelései a műszakitechnológiai színvonaltól majdnem teljesen függetlenek voltak, vagy a jelenlegihez képest csak nagyon csekély mértékben vették figyelembe a műszaki adottságokat. Végül: van ugyan bizonyos kapmányjellege az idei normái endezésnek, ám valójában a normák rendbentartását előíró 22/1961. számú kormányrendelet alapján ugyanezt a munkát az év folyamán egyébként is végre kellett volna hajtani. Voltaképpen tehát ennek a folyamatnak a meggyorsításáról van szó úgy, hogy ez a munka ne húzódjék el az egész évre, hanem kapkodás nélkül, de minél hamarabb, legkésőbb a fél év végére befejeződjék. KÉRDÉS: A norma- rendezésre tehát azért van szükség, mert a vállalatok elhanyagolták a normák karbantartásai, illetve a mii- szaki adottságok fejlóki, — szintén új városrészben van, tíz osztályos és csak lányok tanulnak benne. — Túl sokat még nem tudunk róluk — folytatja az igazgató. — A levelek inkább magánjellegüek, de az őszön kiderült, hogy van egy kiváló énekkaruk. Nekünk is van iskolai énekkarunk, s úgy gondoltuk, meghívjuk őket Nyíregyházára, rendeznénk egy közös hangversenyt a felszabadulási ünnepségen. Azóta gyakrabban hozott a posta levelet Kassáról. Közben találtak egy szlovák nyelvű daloskönyvet és elkezdődött a daltanulás. Kitűnő karnagy van az iskolában, Szoboszlay Ferenc. A hetven kassai gyerek áprilisi látogatását ugyanennyi nyíregyházi fogja viszonozni. Tavas-hivogató — közös Jellépésen — Levélben megbeszéltük, hogy melyik müvet tanuljuk be, amelyet a nyíregyházi ünnepségen közösen énekelünk.
