Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-25 / 71. szám
Két évtized II szocialista iparosítás útján Ipar nélkül félkarú óriás a nemzet — mondotta Kossuth Lajos. S bár e szavak elhangzása óta egy évszázad telt el, a második világháború küszöbén Magyarország még mindig elmaradott agráripari ország volt. 1938-ban a nemzeti jövedelemnek csak 46 százaléka származott az iparból, s a magyar ipar termelése csak körülbelül egynegyedével volt több, mint 1913-ban. De még ez a fejlődés sem volt egyenletes, hiszen a gazdasági válság éveiben meredeken zuhant • termelés görbéje és csak a háborús készülődés ösztökélte gyorsabb ütemre a magyar kapitalizmust. S ami kevés volt, annak tekintélyes részét is tönkretette a háború. A gyáripar állóalapjainak mintegy fele megsemmisült. Különösen súlyos veszteségeket szenvedett az amúgy is viszonylag fejletlet gépgyártás, vas- és fémipar, valamint a vegyipar. Amikor 1945 májusában a Magyar Kommunista Párt konferenciája kiadta az ország újjáépítésének jelszavát, az üzemek létszáma az előző évinek egy- harmadát sem érte el, s az ipari termelés mennyisége az 1944-es szint egyötöde körül mozgott. A Szovjetunió sokoldalú segítségével, népünk áldozatos munkájával új élet fakadt a romokon. Megindult a hősi újjáépítés, majd a hatalmi harcok eldőltével, az ország szocialista iparosítása. Az újjáépítés befejezése óla 1949— 1994 között a szocialista iparosítás politikája eredményeként a magyar ipar több mint négy és félszeresére növelte termelését, 1938-hoz képest pedig termelése csaknem a hatszorosára növekedett. Annyi ez, mintha az 1938-as ipar mellett meg öt ugyanakkora ipái' látná el. az azóta'mindössze 10 százalékkal növekedett lakosságú országot. Ipari országgá vált hazánk. ' Küzdelmes, nehéz évek munkájával jutottunk el idáig. A felszabadulás utáni első években ipai-unk fejlesztésében elért jelentős eredményeket az ötvenes évek első felében az egész gazdasági életre kiterjedő megtorpanás követte. Az akkori gazdaságpolitika nem vette kellően figyelembe szocialista építőmunkánk körülményeit. Nem a szocialista iparosítás politikájában volt akkor sem a hiba. Országunk gyors ütemű iparosítása előrehaladásunk elengedhetetlen feltétele volt. Olyan viszonylag sűrűn lakott ország, mint Magyarország, csak fejlett iparral képes lakosságának magasabb életszínvonalat biztosítani. A hiba a fejlesztés erőszakolt ütemében és belső arányaiban volt. E hibák azonban nem homá- lyosíthatják el azt az óriási alkotó munkát, áldozatkészséget, amit ezekben az években is dolgozó népünk a szocialista ipar megteremtésében elvégzett és tanúsított. Az ellenforradalom után az MSZMP, felszámolva a korábbi időszak hibáit, olyan gazdaságpolitikát dolgozott ki s valósított meg, amely helyesen vette számba hazai adottságainkat és a nemzetközi munka- megosztás követelményeit. Iparunk fejlesztésében figyelembe vesszük, hogy a szocialista iparosítás parancsolóan megköveteli a nehézipar elsődleges fejlesztését, de a szocialista országok közösségének léte nem teszi szükségessé, hogy minden szocialista ország a nehézipar minden ágát megteremtse. Ugyanakkor valamennyi ország feladata, hogy maximálisan törekedjék a hazai adottságok adta lehetőségek kihasználására, a gazdaságosság fokozására. a munka termelékenységének a lehető legnagyobb mérvű növelésére. Mindezt figyelembe véve célul tűztük iparunk belső szerkezetének további javítását. Elsősorban olyan iparágak fejlesztését szorgalmazzuk, amelyek a mi viszonyaink között a leggazdaságosabbak, amelyek viszonylag kevés anyagot használnak fel, s ugyanakkor kvalifikált munkát igényelnek, termékeik korszerűek és keresettek. A szocialista iparosítás politikája eredményeként két évtized alatt jelentősen megváltozott országunk gazdasági térképe. Uj ipari települések jöttek létre, új ipari üzemek százait rajzolta fel az alkotó munka e térképre. A felszabadulás elölt a magyar ipar egészségtelenül a fővárosra koncentrálódott. Néhány kisebb ipari centrumon kívül az ország többi részén és különösen az Alföldön alig volt ipar. Jellemző, hogy 1936-ban Szabolcs és Szatmár megyében mindössze 1180, Hajdú- és Bihar megyében (Debrecen nélkül) összesen csak 1071 munkás dolgozott a .gyáriparban. A vidék iparosítása eredményeként új iparvidékek keletkeztek az ország különböző tájain, ipar honosodott meg olyan alföldi körzetekben is, ahol azelőtt legfeljebb kisipar volt. S míg a háború előtt a gyáriparban dolgozók többsége a fővárosban talált munkát, ma már e tekintetben a vidéki ipar van túlsúlyban. Uj, hazánkban azelőtt nem ismert iparágakat hoztunk létre. Megszületett és nemzetközi tekintélyre tett szert a magyar autóbuszgyártás, gölyóscsapágy gyártás, kifejlődött a finom- mechanikai ipar, a szerszám- gépgyártás, a régi hagyományokat tovább fejlesztve, erősödött a híradástechnikai ipar, a gyógyszeripar. Tehetséges konstruktőreink, szakmunkásaink munkája eredményeként sok, külföldön is ismert, korszerű terméket gyártunk. Az ipar fejlődése eredményeként nemcsak a munkanélküli* séget s a vele járó létbizonytalanságot száműztük örökre az országunkból, de az ipari dolgozók számának növekedése alapvető forrása volt az élet- színvonal javulásának. 1938 óta megkétszereződött az iparban foglalkoztatottak száma és ez a szám ma már másfél millió. Ugyanekkor az építőiparban százezerről mintegy háromszázezerre nőtt a foglalkoztatottak száma. A termelés növekedésének másik, s egyre fontosabb ösz- szetevője a munka termelékenységének emelkedése. 1964- ben az iparban a munka termelékenysége 2,7-szerese volt az 1938. évinek. 1950 és 1960 között a termelés növekedésének nagyobbik fele — 58 százaléka — a foglalkoztatottak számának növekedéséből származott. A második ötéves terv szerint a termelés növekedésének legalább kétharmadát kellene a termelékenység emeléséEldőlt a vita, de vannak még kérdőjelek Határidőre dolgoznak a vásárolna mén vi kórház építésénél felvonóhoz és ha egyik-másik elromlik, várpnk, amíg Szálkáról szerelő érkezik, vagy mi javítjuk meg. Most például mi javítottuk meg a felvonót. És ez mindenképpen munkaidő kiesés. Ae legyen elcsúszás a halát idővel — Nagyobb baj ettől, hogy gyakran kell félbeszakítani a munkát, átállni újabb területre. Jelenleg nincs elég nyílászáró tok. A nyílászárókat a központban készítik és ami érthetetlen: a 18 orvosi lakáshoz, — amihez még hozzá sem kezdtünk — már érkeznek a nyílászáró szerkezetek, de a kórház épületébe» nem kapunk. Sokszor hagyjuk emiatt abba a megkezdett munkát és az átállás minden esetben egy órát, vagy még többet rabol e! a munkaidőből. Harminc embernél egy átállás harminc órát jeleni és ezt megéhezzük a keresetünknél is. A vita eldőlt, az építkezés befejezési határidejénél, csak ne legyen elcsúszás az új határidőnél. A naményi kórháznál a jóidő beköszöntővel tagadhatatlanul lüktető, jó iramú a munka. Nincs is más baj, csak ezt a jó iramú munkát szervezetebbé kell tenni. Seres Eraf Fiatal szakmunkások nevelése Szobó György: vei elérni. 1961—1962-ben az ipar lényegében teljesítette a feladatot. A legutóbbi két esztendőben azonban a termelékenység növekedése nem érte el az előirányzatot. Iparunk fejlődési üteme a következő években mindenekelőtt a termelékenység növekedési ütemétől függ. A magyar ipar fejlődésének intenzív korszakába lépett, amikor minden tekintetben a munka hatékonyságának növelése vált fő feladattá. A gazdasági munka hatékonyságának növelése tehát nem az idei esztendő valamilyen átmeneti feladata csupán, hanem iparfejlesztési politikánk alapelve a következő évekre, évtizedekre is. Nagy utat tett meg a magyar ipar az elmúlt két évtizedben es szélesek azok a távlatok, amelyek fejlődése előtt állnak; A már elért eredményekre s a szocialista országokkal való növekvő együttműködésre alapozva, 20 év alatt (1960—19S0 között) a párt Vili. kongresz- szusán elfogadott irányelvek szerint mintegy ötszörösére növekszik majd iparunk termelése. Számítások szerint míg ma az ipar a nemzeti jövedelemnek 63 százalékát adja, addig 1980-ig ez az arány mintegy 70 százalékra fog nőni. Adottságainknak megfelelően az iparon belül a jövőben is elsősorban a kevésbé nyersanyag- és energiaigényes ágazatokat fejlesztjük. Különösen gyors fejlesztést irányzunk elő a vegyiparban. A távlati elképzelések szerint az 1960. évi egy kilogrammról 1980-ra előreláthatóan 50—60 kilogrammra növekszik majd az egy főre jutó műanyagtermelés. A feldolgozó iparban elsősorban a korszerű technikán alapuló ágazatoké lesz a vezető szerep, így például a gépiparban, a híradástechnikai eszközök, műszerek, automatikák gyártása, a nagy pontosságú szerszámgépek előállítása, • Idolg'ozó iparunk más ágai közül a hazai hagyományok, adottságok fel- használásával ugyancsak az . átlagosnál gyorsabban fejlődik majd a gyógyszeripar, a konzervipar, s a ruházati ipar. Két évtized alatt évszázados elmaradottságot aligha lehetett behozni. A munka termelékenységében. gyártmányaink műszaki színvonalában, a gyártási technológiában sokat kell még tennünk, hogy minden tekintetben felzárkózzunk a nálunk ma még fejlettebb országokhoz. Amit megtettünk, amit elértünk, azonban nem kevés és biztos alaptil szolgál a további előrehaladáshoz. Földes látván Milyen is volt ez a város? Emlékezés a régi Nyíregyházára 4. Az iskolai beiratás és a „telekéz“ receptje Azt az elmúlt régi világot az idősebb korosztályúakban sokszor felidézik a tárgyi emlékek. Az épületek, a régi előkerült iratok, de olykor más egyebek is. A napokban a városi tanácson kapott meg egy emlék. Egyik osztályvezetőhöz mentem és alighogy szobájában leültem, egy régi metszeten akadt meg a szemem. Nem művészisége, hanem az ábrázolt épület fogott meg. — Emlékszel a behatásunkra? — találta el ki nem mondott gondolatomat a vendéglátó osztályvezető, aki egyben íöldim volt. — Emlékszem! — bólintottam. Elmosolyodtunk és felidéztük azt a bizonyos behatást. Azt a hajnalt, amikor az ő édesanyja és anyám elindultak ketten, hogy minket beírassanak a városi „felsőbb iskolába”. Ott szaporázlunk mellettük a hajnali porban és hallgattuk találgatásaikat: felvesznek. nem vesznek fel az iskolába? Mi lesz, ha nem vesznek fel és próbálkozásunk kudarcával kell hazamennünk és járni tovább az egyházi iskola utolsó osztályába? Mi lesz, ha felvesznek, fogják-e szüléink bírni a költségeket? Nem nagy bizakodással haladtunk a fényárnyék 03 reggelben. Anyáink szavából úgy vettük ki, hogy a városi tanár urak különös érzékkel vannak megáldva és inkább rátalál tekintetük a diákválogatáskor a „jobb szülők” gyermekeire, mint a magunkfajta szegényember fiakra. — Pedig szeretném, ha lenne belőle valami hivaljali ember — mondta csendesen barátom édesanyaja, aztán nehogy a „nagyra törés” vádja érhesse, hozzátette: — Mert lenne hozzá esze, szereti a könyvet, jó a fogalma!... — Az én fiam is, az is olyan — dicsért anyám, aztán csak annyit mondott hozzá: — Behat ..; Szó nélkül haladtunk sokáig. Azon gondolkoztunk, hogy mit akart mondani anyám a „dehát” után? Ott volt ugyan mindkettőnk anyjának zsebében a néhány soros ajánlólevél, amit az egyházi iskola igazgatója írt a bizonyítvány mellé, de gyermekfejjel is sejtettük: nem sokkal érhet többet a városi igazgató szemében, mint vászon tarisznyán a lakat. Tapasztalatból tudtuk, hogy az írás nem igazságától nyeri hatalmát, hanem aláírója rangjától! Én hallottam egy bizonyos „receptről” is, amit egyik „jobbmódú” falunkbeli ajánlott anyámnak, mondván: „Én így írattam be mind a három fiamat, pedig azok nem voltak valami jó tanulók!” — Egy illető — kezdte magyarázni anyám — adott nekem egy címet és azt mondta, hogy oda menjek legelébb, de ne üres kézzel..: — Értem! — bólintott földien édesanyja. Nem kérdezte, hogy minek kell lenni a kézben, mert tudta: két-három pár csirke, négyöt kiló vaj, három-négy liter tejföl, hatvan-hetven tojás, tíz-tizenkét csomó túró, pár kiló szikkadt házisonka vagy szalonna jelenti a tele kezet. — De miből vigyen az ember, ha neki sincsen — sóhajtott anyám. — Anélkül pedig nehezen fogunk célt érni! — mondta keserűen barátom édesanyja. így érkeztünk az iskolához, A kapu még zárva volt. de mi odaálltunk, hogy elsők legyünk a nyitáskor. Ügy kilenc óra után már be is mehettünk, fel egyenesen az igazgató előszobájába. Elsőnek kerültünk az ajtaja elé. de eljött a dél és mégsem került ránk a sor. Az igazgató úr névről sz.ólon gáttá be a szülőket és hiába vártuk a mi nevünket nem mondta. Egyszer aztán kijött, elegánsan feljebb tolta szemüvegét és elintette maga elől a közelben várakozókat. — Kérem, három kitűnő tanulót még felveszek! — jelentette ki. Anyám megszorította a karomat és elfúló hangon jelentkezett. Ugyanúgy barátom anyja is. Az igazgató végignézett rajtunk. — Mi a gyerekek apjának a foglalkozása? — kérdezte kétes nyájassággal. — Malomi munkás — felelte anyám. — Földmíves.' — mondta barátom anyja. — Kérem, álljanak oda! — mutatott oldalra az igazgató, azután ismét a jobb öltözetű szülőkhöz fordult. — Kérem kettes tanulókat is felveszek! Vannak? — kérdezte — aztán kis várakozás után megállapította: — Nincs! Felvonta a vállát, m nt. aki mindent megtett, ami a jobb szülők gyermekeinek beiskolázásáért megtehető, aztán intett anyáméknak, hogy menjenek be utána az irodá'ába. Mi gyerekek kint maradtunk, örökkévalóságnak érezve az időt, amit a szüiők benn töltöttek, magunkban fohászkodtunk. fogadkoztunk a szentekhez. hogy sikerüljön a felvételünk és ..felsőbb iskolás” diák lehessen belőlünk — Régen volt! — szólt osztályvezetővé lett barátom. — Régen! — bóbnto'tam, aztán minden átmenet nélkül gyermekeink jövőjéről beszéltünk. Hosszan és elég részletesen. de egj’sz' r sem használtuk azt a szót, hogy fiúnk vagy lányunk ez vagy az szeretne lenni, hanem úgy mondtuk — lesz! (Folytatjuk) 1965. március 25. Épül a vásárosnaményi kétszáz ágyas kórház. A munkát másfél évvel ezelőtt, 1963 nyarán kezdték és akkor még kevesen tudták, milyen lesz az épület, mennyire szépíti meg a járási székhely képét. Ma már látják és mondják az emberek, szép épület, hozzá hasonló kevés akad. A szépség mellett azonban lényegesebb a célszerűség; a létesítmény kétszáz ággyal több kórházi férőhelyet, jobb és alaposabb betegápolást, orvosegészségügyi ellátást jelent. És ez az utóbbi az, amiért mindenki na- j gyón várja, hogy az új kór- l ház felépüljön. A befejezési j határidő körül volt egy kis ~ aggasztó vita. A szerződés j 1965. júniusát írta elő, de i pénzügyi és egyéb okok miatt csak 1966-ban akarták a kórházat rendeltetésének átadni. A vita már eldőlt: ha nem is az eredeti határidőre, de még ebben az évben elkészül az épület. Belső szét vezes dolga Most tehát az a kérdés, valóban felavatják-e az óv negyedik negyedében megyénk üj egészségügyi intézményét? A jelek arra vallanak, igen. Közel száz ember, kőművesek, lakatosok, vil- ! ianyszerelök szorgoskodnak ■ azért, hogy megtartsák az építési terminust. Az épitési v ezető szerint: — A létszám elég. anyag | bőven van, még több is i amennyi az építkezés jelen■ légi szakaszában szükséges. j ' Nincs tehát semmi akadálya j ' annak, hogy az épületet ha■ téridőre befejezzük. Nincs hát semmi problé- 1 ma? Van. De arról már a kőműves csoportvezetők. Pal- lai Elek és Balogh Barna, . valamint Fülep István művezető beszél. _ Az építkezésen gépesí. tésnek csak a három gyors- [ felvonó számít és ez kevés. ; A három gyorsfelvonó nem i • győzi kiszolgálni a három : kőművesbrigádot, ezért ja- j i vasoltuk, hogy a felvonók mű- , szak után is hordjanak fel i anyagot a különböző szintek- 1 re. Ez belső szervezés dolga, megoldjuk, de az már prob- i ’ léma, hogy nincs szerelő a A porcsalmai Dózsa Tsz-ben megbecsülik a Jó szakembereket. Munkájukra a nagy géppark mellett szükség is van. Törődnek azzal, hogy a tapasztalt szakemberek mellett a megfelelő utánpótlás biztosítva legyen. Fiatal szakemberekkel foglalkozik Papp Viktor is (a képen középen) aki a szerelés sok fortélyával szívesen ismerteti meg a reabízotl tanulókat. A képen Briga Gyulának és Erdős Jenőnek a G—35-ös erőgép kormányszerkezetének szerelési munkáit mutatja be.
