Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-19 / 66. szám
Tanácskozik a szocialista brigádvezetífk országos értekezlete Hárman a szabolcsi küldőitek közül Budapesten az Építők Rózsa Ferenc Székházában ma megkezdődik a szocialista bri- gádvezetők második országos értekezlete. Az ország különböző területeiről érkezett ezer küldött között ott vannak a szabolcsiak is: 23 brigád vezető. Aki egyidős a szabadsággal A haja gesztenyebarna, tekintete komoly. így mutatkozott be: — Mészáros Katalin vagyok, a Nyíregyházi Cipőgyárban a tüződében dolgozom, és a Jókai Mór ifjúsági szocialista brigádnak vagyok a vezetője. Tizenegyen dolgozunk a brigádban, valamennyien lányok, az átlag- életkorunk 20 év, én 1945-ben születtem. Pár percig tart csak a beszélgetés. Ez az idő elég ahhoz, hogy 11 lány egyéves munkája, életcélja nyitott könyv legyen. — Pontosan most tartjuk a brigád alakulásának évfordulóját. Egy kicsit furcsa, de Mészáros Katalin: — Bevezettük az önmeózást egy évvel ezelőtt a Toldi utcai cukrászdában alakítottuk meg a brigádot. Esett az eső, hideg volt, és mi feketét ittunk. Komoly tervekkel indultunk. Be akartuk bizonyítani, a fiatalok nem olyanok, mint ahogyan egyes emberek gondolják. Azt mondtuk, jól dolgozunk, tanulunk, együtt szórakozunk, segítjük egymást. Kati és brigádja bizonyított. Amit megfogadtak, teljesítették. elnyerték a szocialista címet. — Többet termeltünk, többet kerestünk. Iskolába öten járunk, kelten főiskolára, én a cipőipari technikumba. Most az a célunk, hogy száz- százalékos minőségi munkát végezzünk. Nehéz lesz, mert sok a selejt, új fazonokat, gyerekcipőket, és férfi ikercipőket készítünk. De megoldjuk a problémákat. Ezért is Nagy Sándor: — 1961-ben elnyertük a szocialista címet vezettük be az önmeózást. Végül egy vallomás: — Egy év alatt úgy megszerettük egymás* ' mig nem dolgoztunk brigádban, csak cél nélkül kerülgettük egymást, nem tudtuk mit csináljunk szabad időnkkel. Ma már nehéz lenne meglenni egymás nélkül. A hosszú út A téglaégetó kemencében szörnyen meleg van, és nehéz a tégla, a munka. Hatezernyolcszáz téglát kell egy embernek megmozgatnia egy műszakban. és egy tégla súlya három kiló 20 deka. Mennyi az? 22 ezer 660 kilogramm súly fáradtsága van mindennap a kemencemunkások íz-, maiban. Nagy Sándor, a Fehérgyarmati Tégla- és Csé- réppiari Vállalat szocialista brigádjának vezetője számolt így, és hozzátette! — Ilyen munka után az ember legszívesebben hazamegy és lepihen. Persze minket nem olyan fából faragtak, hogy könnyen elfáradjunk. 1963-ban alakítottuk meg a szocialista brigádot, akkor csak kísérleteztünk, de nem eredménytelenül. Mert 1964-ben elnyertük a címet, Hogy mit csináltunk? Az emSzabolc§-szal inária k tiltakozása a victuanii agresszió ellen berek nagyon különböző természetűek, így a mi brigádunkban is akadt rendbontó, olyan, aki elitta a keresetét. Először az embereket kellett megnevelni. Egyik brigádtagunkat például társadalmi bíróság előtt vontuk felelősségre, mert ivott, a családja pedig éhezett. Most már nem iszik és a brigád egyik legjobban dolgozó tagja. Nagy Sándor lassan, megfontoltan takja egymás mellé a szavakat. Rengeteg a mondanivalója, de ő csak a legfontosabbakat említi: — Tavaly egy százalékkal csökkentettük a selejtet. Két brigádtagunk házat- épített, segítettünk. Idén másik kettő épít és nekik segítünk majd. Szervezetten akarunk tanulni. Sokan vannak nálunk, akiknek nincs meg a nyolc Osztályuk. Beszéltünk az iskolával, hogy üzemünkben kihelyezett osztályokat indítsanak. A brigádból 12-en jelentkeztek. A brigádvezető önmagáról nem beszél. Egy-egy elejtett mondatából lehel csak következtetni arra. hogy hosszú út van mögötte. Tizenöt éve dolgozik a gyárban, volt anyagbányász, behordó, rakó. most vezetőégető. 1960-ban „Kiváló Tyetyik István: — Egy kicsivel miudíg töb bet adtunk. dolgozó'’ oklevelet, 1961-ben jelvényt kapott. A munka mindig nehéz volt. De legnehezebb most, ellenben szívvel es lélekkel végzi. Egy kicsivel többet — Ott voltam a szocialista brigádvezetők első országos tanácskozásán is. Akkor Kádár elvtárs azt mondta: a szocialista brigádok feladata az, hogy egy kicsivel többet adjanak az átlagnál. Akkor én azt gondoltam, nagyon igaz ez, mert ha egy kicsivel mindig többet adunk, a sok kicsi sokat jelent, Tyetyik István, a Nyírlugo- si Állami Gazdaság dolgozója mosolyogva gondol vissza az akkori időkre, az eredmé nyék re. — Amikor mi kezdtük, a mezőgazdaságban még nagyon kezdetleges volt a szocialista brigádmozgalom. Azt sem tudtuk, hogyan csináljuk, mihez fogjunk, de végül is kialakult. Vegyszert takarítottunk meg, ellenőriztük egymást, hogy jó munkát végezzünk, segítettünk, ahol kelleti és én azt mondom, ez volt. az a kicsivel több, amire Kádár elvtárs gondolt. Tyetyik István brigádja tavaly negyedszer nyerte el a szocialista címet. De nemcsak ezt könyvelhetik el eredménynek, mert amikor kezdték, még esek 18-an voltak, és ma már 145-en vallhatják magukat szocialista brigádiagoknak. A brígádve- zető kétszeres miniszteri kitüntetett, kiváló dolgozó, motorkerékpárjával hol itt, hol ott tűnik fel a gazdaságban, tanácsokat ad, ügyeket intéz. Azt mondják róla az emberek, nyugtalan természetű ember. Igaz ez a jellemzés, mert most is mi a terve? — Idén két szocialista üzemrészt akarunk létrehozni. Ez már komolyabb feladat, de hiszem, hogy ezzel is megbirkózunk. Tanácskoznak a szocialista brigádvezetők. A szabolcsiak közül is sokan kértek felszólalást. Van miről beszélniük. Seres Ernő Foto: Hammel József TTettem néhány aprósá- rr got egy divatáruüzletben és két pár sima, szürke zoknit. Ugyanis az egyszerű, szürke zoknit viselem legszívesebben, szolid ember vagyok, nem szeretem, ha a lábaim feltűnést keltenek. Amikor hazamentem, és kipakoltam a holmikat, hogy gyönyörködjem bennük, kellemetlen meglepődéssel állapítottam meg, hogy a szürke zokni helyett két csíkos zoknit csomagollak be az üzletben, mégpedig világoskék zoknit, piros harántcsíkoklcal. Éktelen düh fogott el, és már láttam magamat, amint csíkos zokniban megyek az utcán, és tizenhat éves lányok egész tömege falkába verődve jön utánam. Nem vagyok még abban a korban, hogy ennek örülni tudjak. Vad gerjede- lemmel indultam az üzlet felé, hogy visszacseréljem a zoknikat, és közben ilyeneket gondoltam: As élet harc, mondták már többen, és igazuk volt. Az ember harcol a pincérrel, hogy odajöjjön, n házmesterrel, hogy ne legyen fölényes, a szerelővel, hogy ne kérjen sokat, a hivatalnokkal, hogy ne nézzen levegőnek és a kereskedővel, hogy kicserélje a zoknikat. A hétköznapok eme harcában lassacskán felőrlődnek az ember idegei, elmegy a patikába idegcsil- lapilóert, és harcol a paiikusGádor Béla: Csíkos zokni sál, mert a repeetröl hiányzik egy pecsét. Az ember mindent mepróbál, hogy ne bukjon el a harcban, és összetört önbizalommal ne söpörjék korai sírba fölényes halottkémek és pökhendi sírásók. Mire az üzlet elé értem, sikerült elég jól felhergelnem magam, és már láttam magamat amint berontok ez üzletbe, rikácsolva kérem a panuszkönyvet, és elvisznek a mentők, anélkül, hogy a zoknikat kicserélték volna. Persze, tudom, hogy én túlságosan érzékeny vagyok. De ki tett azzá, könyörgöm, kik tettek azzá? Embertársaim, akik mind arra szövetkeztek, hogy engem megtiporjanak és legyőzzenek. Mindent megkíséreltem, mindent. Voltam agresszív, közönyös, jópofa, tragikus, kedélyes és hűvösen előkelő. Semmi sem használt. Talán az a baj, hogy előre védekezem, már nem tételezek fel semmi jót. Nos, ma halk leszek és finom, ez az utolsó kísérletem. Eszel a szándékkal léptem az üzletbe, és megszólítottam « hölgyet, aki nekem a sokA ItliBtiszfertanács ülése A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A SZOT elnökségének előterjesztése alapján módosította az üzemi tanácsokról szóló határozat egyes rendelkezéseit. A kormány megvitatta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének a múlt évben végzett vizsgálatok tapasztalatairól szóló jelentését s a tapasztalatok további hasznosítására határozatokat hozott. A külkereskedelmi miniszter beszámolt a tavaszi lipcsei vásáron részt vett kormányküldöttség útjáról. A kormány a beszámolót tudomásul vette, majd napi ügyeket tárgyalt. * Az üzemi tanácsokról szóló, a Minisztertanács és a SZOT által 1963-ban hozott együttes határozat módosítását az ipar A módosítás az ipari nagy- vállalatokat érinti: Olyan ipari nagyvállalatoknál, amelyeknek gyárai, telepei a fővárosban vagy egy megyében vannak, az üzemi tanácsot a vállalati szakszervezeti bizottság mellett kell létrehozni. Eddig az ilyen vállalatok valamennyi gyárában volt üzemi tanács. Az olyan ipari nagyvállalatoknál, amelyeknek termelő egységei az ország különböző megyéiben vannak, továbbra is gyáranként kell megválasztani az üzemi tanácsokat. Ezeknél az ipari nagyvállalatoknál vállalati szinten az üzemi tanácsok hatáskörét a szakszervezeti intéző bizottság gyakorolja. Az üzemi tanácsokat a második negyedévi termelési tanácskozásokon választják újjá. Ülést tartott a megyei pártbizottság Az MSZMP Szabolcs-Sza (már megyei bizottsága március 18-án ülést tartott, amelyen Gombás Sándor, a párt- bizottság titkára tájékoztatót adott a Központi Bizottság március 11—13-i ülésének határozatairól. Az ülésen részt vett és felszólalt Péter Ernő, a Központi Bizottság tagja, a Pedagógus Szakszervezet fö titkára. Tudósítónk jelenti: Megkezdték a vetést a nyíregyházi járásban A kedvező időjárást kihasználva a nyíregyházi járás homokos talajú községeiben kivonultak a traktorok a földekre. A nyírbogdányi termelőszövetkezeti traktorosok hat erőgéppel láttak munkához. Két nap alatt 45 hold futóhomokot szántottak le. A felszántott területeken megkezdték a csillagfürt vetését is. A nyírturai Zöld Mező Termelőszövetkezetben 3 erőgép látott munkához, az első két napon húsz holdat forgatlak le. Hollósy Árpád agronómus ■nit eladta. Magas, erős nő volt, szemöldökei összenőttek. ami nem jó zoknikicserélésnél. — Jó napot kívánok — mondtam. — Az imént vettem itt két pár szürke zoknit, de piros csíkost csomagoltak be helyette... — Az lehetetlen! — mondta ingerülten. _ Ha ön piros csíkos zoknit vitt haza, akkor biztosan azt is kért. Holló! — mondtam magamban —, te még nem is sejtessz semmit. Most persze, azt hiszed, hogy izgágáskodni kezdek, és üvöltve követelem az üzletvezetőt. Tévedsz, drá. gám, mert most jön az, amikor én halk leszek és finom, így szóltam tehát halkan és finoman: — Én vagyok a hibás asz- szonyom, belátom, mert nem néztem meg a csomagot. Nézze, kérem, én idősödő ember vagyok, gyomorsav- lúltengésem van és az érrendszerem is kopik már. Néha bizseregnek a végtagjaim. Lássa be, hogy nem járhatok piros csikós zokniban. Nagyon kérem, ha csak egy mód van rá, cserélje ki.,. Szavaim nagy hatással voltak rá, mert szemöldöke megenyhült, és igy válaszolt halkan, finoman: — Nekem savhiányom van, az én végtajaim is bizseregnek, és mégis piros csikós zoknit hordok... Ezt mondta, és megmutatta a lábát egy pillanatra, amelyen drapp zokni volt. Újabb finom és halk érveim hatására valósággal könnyezve adta elő, hogy ő nem tart engem idős embernek és a. csíkos zokni egészen meg fog fiatalítani. Ezután röviden ismertette azt a bonyolult blokkolási rendszert, amely a zokni kicserélését lehetetlenné teszi. Még hosszan beszélgettünk, és amikor elmentem, egészen az ajtóig kísért. Jobb egészséget kívántunk egymásnak, majd halkan és finoman búcsút vettünk. Kinn, az utcán, lelkes hangulat vett rajtam erőt. Igen, így kell bánni az emberekkel! Minek az a sok idegeskedés, kiabálás, hercehurca. Halkan és finoman. Ezentúl mindenkivel igy fogok bánni. Csak azt tudnám, mit csinálok a piros csíkos zoknival! A kormány Tájékoztatási irányításában történt szervezeti Hivatala közli: és hatásköri változások tették szükségessé. erőnkkel támogatjuk a hős vietnami nép harcát”. A kisipari termelőszövetkezetek megyei választmánya több, mint ötezer szövetkezeti dolgozó képviseletében tiltakozott az Amerikai Egyesült Államok sorozatosan elkövetett agressziós cselekedetei miatt. Követelik, hogy az Egyesült Államok azonnali hatállyal szüntesse meg az agressziós cselekményeket, a vitás kérdéseket tárgyalások útján oldják meg. A Nyíregyházán megtartott ifjúsági nagygyűlésről. a résztvevő háromszáz KISZ-fi- atal nevében küldtek tiltakozó levelet az Országos Béketanácshoz. MegyenK vaiuuaiamaK, intézményeinek és üzemeinek dolgozói tiltakozó gyűléseken ítélik el a Vietnami Demokratikus Köztársaság éllén elkövetett amerikai agressziót, írják tudósítóink. A kisvárdai öntöde munkásai röpgyűlésén tiltakoztak az agresszió ellen. Az Országos Béketanácshoz címzett táviratukban az alábbiakat írják többek között: ,,Az USA kormányának felelőtlen délkelet-ázsiai politikája felháborít bennünket és a legmélységesebben elítéljük az ilyen politikát. A Vietnami Demokratikus Köztársaság sokat szenvedő népével efiyüttérzünk és minden
