Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-17 / 40. szám
Szinte mindenki részesül a társadalombiztosítás juttatásaiból Ha tíz évre visszamenően összehasonlítjuk Szabolds- Szatmár megye dolgozóinak társadalombiztosítási ellátottságát az SZTK idei szolgáltatásaival, rendkívül nagy fejlődést tapasztalhatunk. Míg tíz évvel ezelőtt 87 ezer biztosítottat tartottak nyilván a megyében. 1984-ben már 198 ezer volt az SZTK-tagok száma. Milyen juttatásokban részesítette az SZTK a biztosított dolgozókat az elmúlt évben? — kérdeztük meg Nagy Sándométól, a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ megyei vezetőjétől. — Megyénk bérből és fizetésből élő dolgozóinak száma évről évre nő. Az eltartott családtagokkal együtt Szabolcs-Saaí- tnáf megye összlakossága- . nak mintegy 9* százaléka részesül a társadalombiztosítás különböző juttatásaiban. A társadalombiztosításba bekapcsolódó tsz-tagok száma 1954-ben 17 ezer 600 volt, az elmúlt évben pedig már 95 ezer 700. A tsz-tagok biztosítéka egyes vonatkozásokban eltér a2 ipari munkásokétól: a kötelező nyugdíj- és balesetbiztosítós mellett például önkéntesen köthetnek betegségi biztosítást. A nyugdíjbiztosítás alapján öregségi, rokkantsági nyugdíjra, és özvegység;, árvaság! juttatásra szereznek jogot, a balesetbiztosítás címén pedig napi 20 forintos kártalanítási segélyben részesülnek Az önkéntes betegségi biztosítás címén orvosi gyógykezelésre, kórházi ápolásra, gyógyászati segédeszközök igénybevételére és gyógyszerek kedvezményes vásárlására van joga a tsz-tagnak. A kisiparosok is hasonló juttatásokban részesülnek. • A megye kisiparosai közül eddig 2718-an kötöttek betegségi, illetve nyugdíjbiztosítást. — A nyugdíjasok létszáma a megyében a légutóbbi adatok szerint 15 ezer 1Q0 fő. Ezenfelül 20 ezer tsz-tag kap járadékot vagy nyugdíjat. A nyugdíjigény bejelentések száma évenként csaknem 3 százalékkal emelkedik. mert egyre többen töltik id az öregségi résznyugdijhoá szükséges minimális szolgálati időt. — A megye társadalombiztosítási költsége 1904-ben 164 és fél millió forint volt; 11 millióval több, mint egy évvé! korábban — de ebben az ö&szegberi nem szerepéi a nyugdíjak összege, valamint a körzeti rendelőintézetek. a megyei rendelőintézet, az orvosi ellátás, a kórházi és a szanatóriumi ápolások költségei. A gyógyszerköltség például 1964-ben csaknem 53 millió forint volt. 13 százalékkal több mint egy évvel korábban. Ebből az összegből égj' biztosítottfa 2R7 forint értékű gyógyszer jutott Csak- hem 06 millió forint összegű családi pótlékból 1964-ben 20 ézer 73 család részesült. — Statisztikánk szerint az országos átlagnál alacsonyabb a táppénzesek száma. Az országos átlag 4,6. a megyei pedig 3 5 százalék. Ha a táppénzes napokat átszámító uk átlagos munkavállalói létszámra. kiderül, hogy 7á7 ezer 066 mürtkánöp esett ki. vagyis mintha egy 2500 dolgozót foglalkoztató üzemünk termelése szünetelt volna egész éven át •z. srz. Utóbb többször hallani azt a kijelentést, amit Kádár elvtárs a KISZ VI. kongresszusán fogalmazott meg: ha a mai fiatalság okosabb, nagyobbra nőt, legyen álhatatosabb. szí- vósabb is, mint az előző nemzedék... Leginkább akkor halljuk ezt, amikor valahol az ifjúság helytállásáról esik szó. Erről a helytállásról már eddig is sokat hallottunk. Szabolcsban is számos példa kínálkozik a bizonyításra: a százsmázsán felüli átlag burgonyatermést elért nagyecsedi ifjúsági brigád sikere; a gépjavító és a VAGfiP ifjúmunkás kollektívái, akik az üzemi munkának gyakran a legnehezebb szakaszával birkóznak dicséretesen; a kisvárdai fiatal vasasok, akiknek oroszlánrészé van a milliókat érő selejcsökken- tésben. Folytathatnánk á sört az építáboiokban örökös első szabolcsi diákokkal, az új konzervgyár ifjúsági műszakjának tagjaival, akik már nemcsak az ország, de a világ előtt is bebizonyították szakmai felkészültségüket, szorgalmukat. Szép példája lesz a fiatalok álhatatosságának hamarosan a sóstói erdő közelében átadásra kerülő ifjúsági lakótelep is: a lakástalan új házasok szabad idejük, pihenő napjuk szinte minden percét leendő otthonukért áldozták. Igaz viszont az is, hogy még nem minden Fiatal éh dolgozik és gondolkodik hasonlóképpen. Tapasztalni egyrészt, hogy a javuló életkörülmény s a vi-" szonylag könnyebben megszerezhető havi jövedelem a fiatalok egy részét kényelmessé, mának élővé alakítja. Másrészt találkozni olyanokkal, akik türelmetlenek, máról holnapra szeretnék kielégíteni kommu- nisztikus igényeiket, S mert ez lehetetlen, gyakran kedvetlenek lesznek. Nemrég panaszkodott egy fiatal pedagógus, akit kihelyeztek a nyírbátori járás egyik falujába: ..Mégistsdk furcsa, hogy már ,egy hónapja tanítok és még mindig nem adtak lakást."’ Az ilyen fajta elégedetlenség a legnagyobb változaíosággal jelentkezik naponta a fiatalok körében. Kétségtelen, jó néhány jogos és indokolt igény is van ezek között, mégsem haszontalan közelebbről megvizsgálni a fiatalok jogainak és kötelességeinek kölcsönhatását. Ha már itt tartunk, nézzünk utána, mféle szívósságról is van szó napjainkban. Egyáltalán nem arról, hogy valaki mondjon le a szükséges táplálkozásról, a melég és tiszta ruháról, a mértékletes szórakozásról, vagy a ma már kis erőfeszítéssel megszerezhető luxuscikkekről. Kedvezőén változtak hazánkban az életviszonyok, s az említett igények ,ió részét a mai fiatalság már "természetesnek tartja. (A fiatalok egyébként is „uhják” már, ha arról kell hallaniuk, hogy korábban egyáltalán nem magától értetődő dolgok voltak ezek.) Másfajta szívóságot követel ma az élet. Azt, hogy fiataljaink értsék: a kirakatban csak úgy lesz nagyobb és olcsóbb a választék ha ők az üzemben, a szántóföldön a2 eddiginél nagyobb akarattal és jobban dolgoznak. Az anyagi javákat teremtő hatékonyabb munka azonban korántsem önhajszolást, hanem nagyobb munkafegyelmet jelent. Még közvetlenebbül ez azt jelenti, hogy az Ifjúmunkások se tévesszék szem elől egy pillanatig sem a munkafegyelem megszilárdítását, a gondos anyaggazdálkodást, a takarékosságot, mért csak ezek birtokában lehet növelni a kis üzemek, a nagyobb gyárak és az egész népgazdaság anyagi eszközeit. Csák szervezettebb és minőségileg jobb munkával fokozhatjuk nemzeti jövedelmünket, amely később közvetlen vagy közvetett úton, különböző szolgáltatások révért szinte az utolsó fillérig azokhoz jut vissza, akik két kezükkel megteremtették. Nem elég azonban ezt egyszerűen csak kívánni a fiatalságtól. Segíteni kel! neki, hogy jól értse a jelenségek és a dolgok összefüggését. Elgondol-» kodtató egy friss statisztika: a legutóbbi újjáválaazíás óta — alig 3 hónap múltán — 14 ü’apszérvi KtSZ-titkárt kellett pótolni a baktalórántházi járásban. Jóllehet vannak közöttük olyanok, akiket saját hibájuk miatt váltottak le, de találhatók olyanok is, akik a szükséges segítség, bátorítás hiányában mondtak !e, futa- modtak meg a feladatok elől. Számos ifjúsági Vezető panaszolja például, hogy a gazdasági irányítók nem vonják be okét a döntések meghozataléba, még akkor sem, amikor a fiatalok többségét érintő kér-» dést tárgyalnak. Nyilvánvaló, helytelenül cselekednek az ilyen vezetők. Nemcsak lebecsülik a fiatalok erejét, hanem lemondanak arról az értékes tartalékról Is, amely a húszévesek fiatalos lendületében rejlik. „Micsoda fiatalság az, akinek mankót kell adni a hóna alá?’’ — kérdezte nemrég egy Szatmárban élő tsz- elnok. Ma már ő Is látja: érdemes volt íefkarolni a szövetkezet fiataljainak kezdeményezését, hiszen náluk például az ifjúsági brigád nélkül aligha sikerült volna az őszi betakarítás. Fiataljaink lendülete igen fontos tényező a termelésben, az együttélésben egyaránt. Szükséges és érdemes iá felismerni ezt a törekvést. S ha sikerül jó mederbe terelni, akkor nem lesz baj äz ifjúság szívósságával éá jól jár az egész közösség. Emlékünnepség Nyíregyházán A Magyar Szovjet Baráti Társaság és a Tudornányds Ismeretterjesztő Társülat S2a- bolcs-Szatmár megyei szervezete a magyar—szovjet barátság?, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés 17. évfordulója alkalmából kedden este emlékünnepe séget rendezett Nyíregyházán. Dr, Merényi Oszkár, az MS7.BT megvet elnökének megnyitója után Kovács József, a tanárképző főiskola igazgatója mondott beszédet. Az est második részében a József Attila Megyei Művelődési Ház irodalmi színpada és az állami Zeneiskola ádott műsort; avr.'.ji',,: -nfi'ixrnvee-iBasassassss ARCOK, EMBEREK „Élt Me itt vagyok érdekes . # ** Elmondja: at ács 1965. február 17. • Kiesett munkanapok: éves táppénzen egy nagyüzem $ Közel 100000 tsz-tag biztosított # 267 ioxintéit gyógyszer valamennyiünknek Másfajta szívósság Az építőipar tartalékai a tsz-közi vállalkozások IVngyobb építkezések megvalósítására is képesek anyagellalas. a minimális műszaki feltételek ellenére — és jegyezzük meg az igazság kedvéért: pár éves létük következtében kezdeti szervezetlenségük közepette képesek feladataikat ellátni. Elsősorban azért, mert általában Jő, volt kisiparos gárdával rendelkeznek. Legjobban tehát a szakismerettel párosult fizikai erőnek vannak bőviben. Jobb műszaki ellátás Ha ezzel a —. mondhatjuk — nyers szakmai erőtartalékkal összevetjük a megyében lévő állami és tanácsi építőipari szakmunkás és egyáltalán munkaerő gondjait, részben az emiatt megismétlődő tervlemaradásokat és a sok kifogást a munkák minőségénél, akkor jogosan felmerül: miért nem oldható meg nagyobb ütemben és egyáltalán az építkezési vállalkozások jobb műszaki ellátása? Ha ez megtörténne, a vállalkozások — műszaki gárdájuk némi erősítésével — műszakilag sokkal igényesebb építkezéseket is megoldanának, nyilván elsősorban a termelőszövetkezetekben, s egyben — és éppen itt — sok gondot ve- , hetnének le az építőipar válláról. EZ az építőiparnál nem Csupán a kapacitásgondon könnyítene, hanem jelentősen cEökenne az elaprózott munkahelyek száma, jobban koncentrálhatnák az erőt az alapvető megyei beruházásokra. Valamennyi járási építő vállalkozásnak a dolgozói a járás községeiben _tellát helyben — laknak. Ez is kézenfekvő előny a helyi beruházások kivitelezésénél. De a munkaerő-kápacilás le- kötetlensége miatt mi a helyzet például Mátészalkán is? A vállalkozás tíz darab pajta megépítésre a nagykállói járásban köt szerződést. Tehát belekerül az építi ipari nagy körforgásba: állami építők mennek például a nyíregyházi járásból a szálkaiba, a szálkáink mennek ...és így tovább. Amikor megállapítjuk, hogy a tsz-közi építkezési vállalkozások éveken át derekasan helyt álltak, akkor méltán felvetődik az az ésszerű gondolat: nagyobb lehetőségek mellett lássanak el mind nagyobb feladatokat is. Nem szabad kihasználatlanul hagyni e- a zámottevő tartalékot. Samu Andi több feladat ellátására is képes létt volna. A szálkái építési vállalkozás főbb munkaterületei a tsz-ek közös beruházásai és a tsz-tagok kislakásépítése. Többek között 42, egyenként tízholdas {fajtát, 2 csővázás szint építettek, mintegy kétmilliós értékű felújítást, korszerűsítést végeztek a tsz-ekben. A tagoknál 230 kislakás építését, felújítását fejezték be, de térién felül megkezdték tíz agronómusla- kás készítését is. Jó szakemberek A vállalkozás egy-egy dolgozójára tavaly átlagosan 130 ezer forint termelési érték jutott. öt brigád a szocialista cím megszerzését tűzte ki cé- iul, közülük a Lőrinc Lászlóé 300 ezer. a Milák Zsigmondi 140 ezer forintos átlag termelési értéket ért el. Idei tervük mintegy hatmillióval marad alatta a tavalyinak. A vitában legtöbben éppen ezzel összefüggésben mondták eí aggályaikat A felvetések figyelemre méltóak Mint a megyei 11 százalékos tervtulteljesítés is mutatja ezek a tsz-közi építkezési vállalkozások « kedvezőtler soar ...........-..--.rsr-:T^.-=: Országos hír: 40 tsz-közi vállalkozás és 1300 tSz-építöbrigád működik. Kiemelkedő munkát végeznek a Zala és Szabolcs megyében létesült járási tsz-íkö- zi építöbrígádok. Nem véletlen, hogy tavaly Szabolcsban ll százalékkal teljesítették túl építkezési tervüket Mi az ami nem véletlen és miért Vein dz? — Erre kerestünk választ a mátészalkai járás tsz-einek közös építési vállalkozásénál, ahol éppen évzáró termelési értekezletre toppantunk be. Anyagellátási gondok Harmadik évzárását tartotta a járás 12 tsz-e által alakított építkezési vállalkozás. Tavalyi — kerekítve — 24 milliós tervüket 105,6 százalékra teljesítették. alacsonyabbra mint a korábbi két évben. Éz összefüggésben van részben a pajtaépítések csökkenésével, részben az anyagellátási gondokkal, amelyek elsősorban a tsz-épít- kezéseknél jelentkeztek. Ez az első fél évben S milliós terv- lemaradást okozott. Azonban éppen az éves terv túlteljesítése mutatta, hogy a vállalkozás bírta kapacitással — t még került. Míg élek. el nem felejtem, pedig ártatlan voltam. NEM SZERETEM a meglepetéseket a munkában. Igaz, sokat tesz a gyakorlat, de a biztonsághoz más is kell. Most például szakmai továbbképzésre járunk. Csak figyelem, hogy a teherbírásnál milyen nagy szerepe van ä faanyag szövetének. Valter mesternél ilyenről még képzelődni sem tudtam, most meg már olyan fontos, mint a fejsze. Van odahaza néhány szakkönyvem is: ismerni kell az egés2 építőipart, különben megáll a tudomány. Az előregyártott tetőszerkezetek, a zsaluzás korszakában már kevés a colstok, meg a sarok- Vas. Megismertem az idei tervünket: 77 millió, meg van elmaradás tavalyról is. Hát ehhez segítségül kell hívfii a tudományt is, másként nem megyünk ötről a hatra. LÁTJA, nincs nekem más témám, csak a szakjziá. Néha lottózom, kettesnél többre még nem jutottam. Szeretem a futballt, íbrányba is átjárok vasárnaponként. Harmincnyolc éves vagyok s kétezren felül keresek. Elégedett ember vagyok. Mondtam, hogy az ilyenekről nem lehet szenzációzni. Angyal Sándor még ez sem. Csak ha bejön a szezon, s ha az emberek engem látnak jónak. öten vagyunk, megértjük egymást. Van egy oklevelünk, még tavalyról; Szocialista cím. Akkor jó volt „Csavargó” brigád létünkre olyan jól megvoltunk együtt, hogy felfigyeltek ránk. Mert nemcsak a munka száfnít ám az ember életében. Ha vidéken is dolgoztunk, megtaláltuk a módját a tanulásnak, a szórakozásnak. Elmentünk közösen moziba, vagy könyvet kölcsönöztünk a könyvtárból. Aztán beszéltünk róla egymás közt. Nem kellett mennünk Unalmat fizni a kocsmába, ahol hull a pénz, mint a pelyva. Vigyáztunk egymásra, fnég a munkában is. Náliink sose kell mondani a másiknak, hogy ne pazarold azt a drága fát, két arasznál nem csinálunk nagyobb hulládékot Az meg aranyszabály, hogy az állvé- hyokat az előírtnál háromszor nagyobb teherbírásra építjük. Az emberre, aki rajta dolgozik, vigyázni kell. Én ezt még a vasgyárban r estem jól a fejembe: egyszer csak az utasítás szerint csináltam meg egy kétszemélyes állványt. Később ésigásaérketetet akasztottak fá, s a nagy súly alatt összero- • gyott. Majdnem emberéletbe megszakításom, de azóta is itt vagyok. Hiába kérné, soroljam fel emlékezetes munkáimat. Én nem tudok majd a gyerekeimnek nagy alkotásokkal dicsekedni. Nekem érdéi:es volt a tiszadobi gyetmekvárosi átalakítása, épp úgy. mint egy kislakás tetőszerkezete. Ha mégis ki akarnék erőlködni egy dicsekvést, legfeljebb azt mon- . danám, nézzen az égő cigarettájára. Valószínű, nem hisz5, hogy abbán nekem. Oláh Miklós ácsnak is benne van a munkám. Az elmúlt időben ugyanis én voltam a dohánypajta építés egyik művezetője. Ez a dohány, talán már abból a pajtából való. EGYÉBKÉNT MÁR nein vagyok művezető. Nem. nincs szó lebukásról, csak véget ért egy speciális feladat. A tulajdonképpeni ..rangom’’ egyébként is a brigádvezetőség. Most, téli kényszerpihenőkor MAGÄNAK PERSZE mindez unalmas. Azután se történt semmi különös vélem ahogy elkerültem n falumból. Öt esztendeig dolgoztam a diósgyőri Vasgyárban. Mert ott is szükség van ám íamunkásra. Csupa izgalom volt a napom, amikor zsaluztuk n homokelökészítov. Addig azt sem tudtam, hogy tervrajz is van a világot!. Rácsodálkoztam előbb, r.atárt lassan belejöttem. Amikor egy 54 méter magas gyérkéményt vontunk körül árbócgömbfából állással, fnár úgy mozogtam a szédítő magasságban, mint a földön. Pedig itt nemcsak a mélység szédített) hanem a széngáz is: munka közben kellett előkészíteni a kéménybontást. JÓ VOLT DIÓSGYŐRBEN, déhát a távolság, a szorongás a munkásvonaton hetente, kéthetente. Belefáradtam, közelebb jöttem, ide a nyíregyházi építő-szerelőhöz. Volt egy kis HÍGYJE BL. én nem vagyok trdekes ember. Rólam nem leiéi szenzációs dolgokat írni, < iyíormán élek, feltűnés nél- )■ ál. Hogy a jubileum? Látja, i : ezt észre sem vettem volna. 1 Pedig v-díóban: az én ácsságom egyidős a felszabadulással. 45-bén szegődtem el Valter Pál mesternél Bujon. Tavasszal húsz esztendeje... Más aztáh nincs is. Legfeljebb még az, hogy három lányom van. A nagyobb négyéves, a kisebb öthónapos. Jó lett volna, ha egyik flu, kineveltem volna jó szakembernek. Mondjuk, ácsnak. Mert ez egy szép szakma. Olya« szép, hogy azt maga el sém hiszi. Még alig látszöttam ki a földből, amikör láttató, hogy egyenesedik simára, fényesre a formátlan fa az ácsok fejszéjétől. Százszor is oda tudtak csapni ugyanarra a helyre. Irigyeltem, hát én is megfakultam ezt a mesterséget.
