Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-16 / 39. szám

'menyek írókban L n' hétfőn összeült a Den. :us Németország Front., Országos Tanácsa, hogy a -netország felszaba­dulásána . Közelgő 20. évfor­dulójával kapcsolatos kérdé­seket megvitassa. Az ülésen Walter Ulbricht tartott beszé­det „20 évvel a felszabadulás •után — hogyan lehet meghiú­sítani a nyugatnémet szövet­ségi kormány háborús ter­veit?” — címmel. Az indonéz kormány közül­ié. hogy ellenőrzése alá helyé­rt a djakartai Amerikai Kul­turális Központot, s egyben az amerikai tájékoztató szolgálat 80 000 kötetes könyvtárát. A lépésre a VDK elleni ameri­kai agresszió miatt lezajlott sorozatos djakartai tüntetések titán került sor. A bécsi esküdtszék élőit hétfőn délelőtt kezdődött meg Erich Rajakowitsch egykori SS-vezetonek, Eichmann ba­rátjának és közvetlen munka­társának pere. Prágába érkezett a Német Szövetségi Köztársaság gazda- aági küldöttsége, hogy foly­tassa azokat a tanácskozáso­kat, amelyek az elmúlt év végén kezdődtek Bonnban a két ország gazdasági kapcso­latainak fejlesztéséről. A laoszi kormány főpa­rancsnoksága bejelentette, hogy a Vientiane!»! körülbe­lül 160 kilométerre északke­letre fekvő Houa Muong tá­maszpont a Patet Lao erőinek kezére jutott. De Gaulle elnök hétfőn két­napos látogatásra Bretagneba érkezett. A tábornok-elnök megszemléli a haditengerészet és a hadsereg tisztiiskolait. Pozsonyban hétfőn meg­kezdte tanácskozását a KGST kőolaj és földgázipari állandó bizottsága Av. ülésszak mun­kájában Bulgária. Csehszlová­kia, Lengyelország, Magyar- ország. a Német Demokrati­kus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió küldöttsége vesz részt. Sz. Romanovszkijnak. a Kultúrkapcsolatok Szovjet Ál­lami Bizottsága elnökének ve­sztésével hétfőn szovjet kül­döttség érkezeit Kairóba. A küldöttség az 1963—-66-os szovjet—egyiptomi kulturális és tudományos együttműk" elésről folytat tárgyalásokat. Brit Guayana fővárosában a kormány székháza közelében bomba robbant, A robbanás negyedórával egy tömeggyű­lés kezdete előtt történt. A délkelet-ázsiai helyzet nyug’talaiiítfa a világ* * közvéleményét A VDK egységei lángba borítottak két hadihtjót Johnson újabb esapatokat küld Dél-Vietnaniba szüntetéssel tiltakozott az észak-vietnamj területek bom­bázása ellen. Rómában kétnapos nem­zetközi értekezletet tar­tottak, amelyen megvitat­ták az európai és a délke- let-áz:iai béke kérdése,t, különös tekintettel az Egyesült Államok vietna­mi agressziójára. Az értekezleten Olaszország, : Franciaország, Nagy-Britan- ! nia, Svájc, Nyugat-Németor- ! szag, Belgium, Dánia, Svédor­szág, Finnország és Jugoszlá- 1 via békemozgalmainak képvi­selői vettek részt. Megfigye­lőként jelen voltak az Egye- ! sült Államok, Csehszlovákia 5s Kanada megbízottai. A dél-vietnami Thang Binh városa hétfőn véres zavargá­sok színtere volt. A Reuter jelentése sze­rint a saigoni kormány katonasága tüzet nyitott a tüntetőkre, akik tiltakoz­tak amiatt, hogy a dél- vietnami kormány légi­haderejének repülőgépei bombázták falvaikat. ! A tüntetők soraiban felvonu- ; ló asszonyok követelték, hogy férjeiket és fiaikat engedjék í haza a hadseregből. Az első jelentések szerint a katonaság sortüzének 40-en estek áldó- j zatul. Időközben Phan Huy Quat, kormányalakítással megbízott, volt dél-vietnami külügymi­niszter hétfőn közölte, hogy már összeáll ította az új kor­mány névsorát. Külpolitikai széljegyzet: Kairói mérleg Közvetlenül Seljepinnek, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökhelyettesének ja nuári kai­rói látogatása után az Egyesült Arab Köztársaság külpolitikája újabb „sok kezeléssel” szol­gál a modern gyarmatosítás hí­veinek. A Seljepin látogatás eredményei, amelyek világosan beszéltek a Szovjetunió és az EAK további együttműködésé­nek távlatairól, szétszórták az utóbbi hónapokban Kairó ellen indított amerikai „idegháború” frontjait. Ennek az „ideghábo- rúnak” az volt a célja, hogy a pénzügyi és politikai eszközök kombinálásával, mindenekelőtt pedig az amerikai gabonase­gély megvonásának zsarolásá­val letérítsék az Egyesült Arab Köztársaságot a függetlenség és a sajátos szocialista fejlődés magaválasztotta útjáról. Nasz- szer elnök és az EAK kormá­nya világossá tette: ha a „se­gély vagy függetlenség” dilem­mája elé állítják — habozás nélkül az utóbbit választja! Az a jelentés, amely néhány nappal ezelőtt hírt adott Wal­ter Ulbricht, az NDK állam­főjének kairói utazásáról, szin­te drámai módon illusztrálta a Nyugat számára ezt az elha­tározást. Azért „drámai” mó­don, mert Bonn az arab or­szágokat az utóbbi években a neokolonialista befolyás megfe­lelő célpontjainak tartotta. Igyekezett ott gazdasági pozí­ciókat kiépíteni. Az Ulbricht látogatás puszta ténye most szétrombolja azokat a remé­nyeket amelyeket Bonn e gaz­dasági kapcsolatok politikai következményeihez fűzött. A nyugatnémet kormány tipiku­san gyarmatosító módon rea­gált az ügyre: „megtorló intéz­kedések” kilátásba helyezésé­vel, a bonni gazdasági minisz­ter tervezett látogatásának le­Az Egyesült Arab Kr^i 'rs : . ság külpolitikájának ezek az újabb akciói olyan időpontban húzzák alá ismételten Kairó antiimperialista külpolitikai irányvonalának megszilárdulá­sát és kiteljesedését — amely óriási fontosságú az ország egész élete szempontjából. Ezek a hetek ugyanis á kül- és belpolitikai, társadal­mi és gazdasági mérlegkészítés hetei Egyiptomban. Az EAK nemzetgyűlés röviddel ezelőtt újra Nasssert jelölte a köztár­saság elnökévé, s a közhangu­lat ismeretében kétségtelen, hogy a március végére ki fűzött i népszavazás megerősíti majd a nemzetgyűlés jelölését. így további hat esztendőre bizto­sítottnak tekinthető az EAK politikai vezetésének folytonos­sága. Ezzel újabb politikai sza­kasz kezdődik annak az ország­nak az életében, amely Faruk király és a kornapt dinasztia megdöntése óta eltelt 12 év alatt óriási társadalmi, gazda­sági és politikai eredményeket produkált. Ezeknek az eredményeknek az elérése kemény, kerülő utaktól, sőt visszaesésektől sem mentes társadalmi-politi­kai harc következménye volt. A külpolitikai fordulatot meghozta a Szuezi csatorna ál­lamosítása. Amikor Dulles jel­legzetes zsaroló akcióval meg­tagadta, illetve feltételekhez kötötte az asszuáni gáthoz szükséges hitel folyósítását, szinte páratlanul „vegytiszta” formában mutatta be az új gyarmatosítás módszereit Egyiptom és az egész arab vi­lág tömegeinek. Az események gyors egymásutánban zúduló áradata, amely végül a szuezi háborúba torkollott, olyan sza­kadékot vájt az EAK és a neo- kolonializmus közé, emelj’ töb­bé áthidalhatatlannak bizo- njmlt. Mindez azonban a belső tár­sadalmi harcokat még nem döntötte el. A Nasszer által 1960-ban meghirdetett híres „hat pont”, amely voltaképpen a nagypolgárság és a tőke ural­ma elleni harc programját tar­talmazta, négy év alatt gya­korlatilag megvalósult. i 961 nyarán államosították a '„rto- sító társaságokat, a vasutakat, a közlekedést, a bankóikat és a külkereskedelmet. Az ipart az államosítási intézkedések több hulláma kisodorta a burzsoá­zia kezéből. Ma már az EAK iparának kilenctizedé az állam kezében van. Tekintettel arra, hogy korábban a nagybirtoko­sokat már kártalanítás nélkül kisajátították — gyakorlatilag kiszorították a hatalomból azo­kat a társadalmi rétegeket, amelyek egy neokolonialista el­lentámadás támaszpontjai le­hettek volna. A politikai harc apályának és dagályának változásai után ily módon megteremtődött A társadalom szocialista átalaku­lásának egész sor feltétele. Az 1964 tavaszán elfogadott új ideiglenes alkotmány az Egye­sült Arab Köztársaság legfőbb céljaként már a szocializmus felépítését jelöli meg. Nasszer elnök állást foglalt a tudomá­nyos szocializmus mellett, egy­idejűleg kifejtette, hogy az isz­lám nem ellentétes az EAK szocialista programjával. A belső fejlődés magától ér­tetődően visszahat a külpoliti­kára is: amilyen arányban a reakció kárára dőltek el a bel­politikai csaták — úgy szilár­dult, meg. úgy kristályosodott ki az EA.K külpolitikai vonal- vezetése is. A legutóbbi ese­mények, élükön a Seljepin-lá- togatással és az Ulbricht utazás bejelentésével ilyen módon nem elszigetelt, vagy éppen időleges külpolitikai akció — hanem szerves és logikus ter­mékei egy olyan ország külpo­litikájának, amely hosszú évek nehéz küzdelmeivel előretört a gyarmati sorból a nem kapita­lista fejlődés folytatásának út­ján. Gerö János: Kicsi Biri királysága Szatirikus kisregény 2. Bír! egy a kivágta ezt | beszédet. • ten eltaposta a még füstöl cigarettáját, és a kozáksapkí ját áttéve az asztal másik oldalára, nekifohászko- flott, hogy tovább folytassa tör­ténelmi jelentőségű beszédét. Akkor azonban Mihályi Sán­dor gépészkovács, a Nemzeti Bizottság elnöke felemelkedett székéről, és odaszólt az asztal felé. _ A Nemzeti Bizottság ne­vében tiltakozom! Én ilyesmi­ben nem veszek részt. Ez mar­haság. Biri! E kijelentéssel a többiek is egyetérthettek nagyjából, mert nevetni kezdtek. Egyik bátrab­1965. február 16. ban. teleszájjal, a másik csak magában, rázkódva a visszafej­tett indulattól, lefelé nézve a padló hasadékaira. Még hogy Biharberettyó önálló köztársaság! Hát ezen valóban csak mulatni lehet. Mihályi azonban nem neve­tett, hanem komoly képpel in­dult kifelé a szobából. Igen ám, de a két, mindenre el­szánt vad tekintetű strázsa ott állt az ajtónál az irgal­matlan nagy forgópisztollyal. A fejükkel intettek: visgza! Egyébként nem szóltak sem­mit. Mihályi nem akart vereke­dést. Inkább megadta magát az erőszaknak. A többiek is mind az ajtónállókat nézték, és hamarosan rájöttek, Mihályi mitől hátrált meg. Most mar : bezzeg nem nevettek. Kicsi Biri pedig erélyesen a kovácsra szólt: — Egy köztársasági elnökkel még a legdemokratikusabb köz­társaságban sem lehet így be­szélni. Ezért, polgártársam, megfenyítelek. Majd, ha vég­rehajtottad a parancsomat, és a rád kiszabott ezer pénzt ki­verted, egy heti elzárásban ré­szesülsz. — Az ángyod térde! Ezt megint Mihályi mondta, és intett is a kezével, hogy nem érdekli a fenyegetőzés, meg az egész gyűlés. — Ezért még egy héttel megtoldom a büntetésedet! — csattant Biri hangja. Az egyik ajtónálló pedig, Kérész Miska, hajdani susztersegéd, Biri egy­kori inasa, Mihályi mellé hú­zódott, nagy revolverét az ok- vetetlenkedő felé irányította, így hát több ellenvetés nem is hangzott el. Mindezek után Kicsi Biri magyarázta tovább, milyen le­gyen az egykoronás, kétkoro- nás, felfelé egész sorjában a ’-nsiig. a százkoronást külö­nösen szép szavakkal festette le, és a nyomdásznak a lel­kére kötötte, hogy saját pon­tos képmása legyen rajta azzal a felirattal, hogy „Biri Tibor, a Biharberettyói Köztársaság örökös elnöke.” Strom, a nyomdász, bár tudta, hogy pénzt az ő nyom­dájában sohasem állíthatnak elő, mert az a felszerelés csak arra jó. hogy egyszerű plaká­tokat, vagy meghívót nyom­tassanak vele, mégsem mert közbeszólni. Szívta a cigarettát, és nagy bölcsen hallgatott. Megvolt ennek a hallgatás­nak a maga nyomós oka. És­pedig semmi egyéb, mint az Imrédi — meg a nyilas párt, aminek itthoni felhajtója volt Strom úr. A Krausz-féle papír- kerekedésre fájt ugyanis a fo­ga, s úgy hitte, ha odadörgölő- dik hamarább megkapja kis nyomdája mellé a papírkeres- kedést. Meg is kapta. Csakhogy most már bánja, mint a kutya, amelyik kilencet kölykezett... Vagyis felelősségre vonhat­ják még őt is, ezért jobb, ha meghúzódik, amíg elvonul a viharfelleg. De lám. akárhogy is szeret­ne észrevétlen maradni, most nincs szerencséje. Biri ünnepé- lj-esen kinevezi pénzügyminisz­ternek. Még kezet is ráz vele, s mond valami szerencsekívá- nat-félét. Addig pedig, amíg Biri meg­lette Stromot pénzügyminisz­ternek, meg a fegyveres erők vezetőjét is kinevezte saját személyében, Mihályi Sándor gépészkovács azon töprengett, hogy álmodik-e, és mindjárt felébred, vagy Kicsi Biri ke­resztkomája valóban előtte áll. Két hete találkozott vele, ak­kor még semmi baja nem volt. Ott beszélgettek Biri suszter­műhelye előtt, s azon tanakod­tak, hogy most már helyreállt a rend, el lehetne kezdeni a munkát, vagyis ki lehetne nyit­ni a műhelyeket. Mind a ket­ten nyolc hétig dolgoztak az orosz katonáknak, mind a ket­tőjüknek maradt anyag. Bűi­nek bőr, neki meg ráfnak. pat­kónak vas. Méghozzá jócskán, mert a katonák azzal fizettek. De meg ügyeskedtek is, félre­tettek az anyagból úgy, hogy a katonák nem vették észre. Kü­lönben sem kellett elszámolni minden dekával. Akkor, két héttel ezelőtt. Kicsi Bitinek, azaz a keresztkomának még minden kereke a helyén volt. Azóta hibbanhatott meg, egye­bet sem tudott Mihályi kisüt­ni, bármennyire gondolkozott is. Gondolkozni pedig lett ideje, mert az elnök hamarosan haza­parancsolta mindnyájukat. Utólag még erősen a lelkűkre kötötte, hogy egy héten belül elkészüljenek a munkával. Szétszéledtek hát csendbe* szitkozódva. Mihályi is bosszúsan balla­gott lefelé a Kiskűt-közre. A kövesűton ment. kerülgette a határból hazafelé tartó, kóró­val megrakott szekereket ég csak úgy félfüllel hallotta, hogy a nyomdász, a pénzügy- miniszter duruzsol a háta mö­gött. — Legyen esze, Mihályfi úr! Énszerintem is abszurdum, da nem lehet ellene szegülni. Ezek a rendőrfélék mellé áll­tak, náluk van a fegyver. Övé­ké a hatalom. Majd elrendező­dik valahogy a világ sorja, ad­dig is tegj’ük, amit tenni lehet. Szerintem egyszerűen a szov­jethoz csatolnak bennünket é» slusz. Vége lesz a Kicsi Biri pünkösdi királyságának. Mihályi hallgatta, egy dara­big a sovány, kopasz nyomdás* fecsegését, aztán hirtelen meg­állt. — Ez is marhaság, pénzügy- miniszter úr, akárcsak a Birié. Mert Debrecenben már mű­ködik a kormány, meg a pár­tok. Azok pedig egyáltalán nem így nyilatkoztak. Demok­ratikus Magyarországot akar­nak és földet adni a paraszt­nak. És munkát mindenkinek. Ezt várja a nép is! (Folytatjuk) niszterelhök a tokiói külföl­di tudósítók klubjában kije­lentette, hogy a dél-vietnami Válság megoldása szempont­jából hasznos lenne isméi összehívni az 1951-es genfi értekezlet résztvevőit, vagy egy más értekezletet, amely­nek javaslatát IT Thant ve­tette fel. Londonban növelte az aggodalmat Johnson el­nöknek az a szándéka, hogy az amerikai támasz­pontok védelmére csapa­tokat küld Dél-Vietnam­ba. amelyeket már nem „tanács­adóknak”, hanem „katonai rendőrségnek” neveznének. Ebben London a háború ki­bővítéséhez vezető újabb lé­pést lát. Az Egyesült Államok párizsi nagykövetségére továbbra is özönlenek a tiltakozó távira­tok Franciaország minden ré­széből. Dunkerque kikötőjében 1300 rakodómunkás munka be­Mint a Vietnami Tájékoz­tatási Iroda jelenti, a viet- I nami néphadserek egységei J tüzet nyitottak az amerikai ; —dél-vietnami haditengeré­szet két torpedó naszádjára j és lángba borították a két hadihajót, amely vasárnapra j virradó éjszaka hatolt be ! az észak-vietnami területi vi­zekre Quand Binh tartomány térségében. A dél-vietnami kormány új veszteséglistát hozott nyilvá- í nosságra: eszerint a február ! 8-án Qui Nho és Bog Son kör­zetében lezajlott csatában a kormánycsapatok négy­száz katonája elesett, megsebesült, vagy eltűnt. A kormány 2 zászlóalja gya­korlatilag megsemmisült. Hétfőn reggel több ezer ember tüntetett a djakartai amerikai nagykövetség előtt az Észak-Vietnam elleni lé­gitámadások miatt. Eiszaku Szato japán mi­Barátság! est a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetségén az államtanács elnökhelyettese, külügyminiszter, Lu Ting-ji, az államtanács elnökhelyettesé és más hivatalos személyiségek jelentek meg. Cservonyenko pekingi szov­jet nagykövet és Csen Ji po­hárköszöntőt mondott. Bonni ultimátum az E4K-hoz Izrael az NSZK-t fenyegeti se kérdésében Bonn mindkét fél számára elfogadható meg­egyezésre törekszik, s fenn ] akarja tartani a jóviszonyt Izraellel. Eskol izraeli miniszterelnök hétfőn a páriament politikai vitáját megnyitó beszédében hangsúlyozta: Izrael nem ve­heti tudomásul, hogy vala­mely kormánynak joga legyen j felfüggeszteni vagy csökkente­ni az Izraelnek nj’újtott ka­tonai támogatást az arabok tiltakozása miatt. Semmiféle pénzügyi ellenszolgáltatás nem mentesítheti Nvugat-Németor- szágot fegyverszállítási köte­lezettségétől —, mondotta a miniszterelnök, majd hozzá­tette, az utóbbi fejlemények arra késztetik Izraelt, hogy fi­gyelmesen felülvizsgálja a szövetségi köztársasághoz fű­ződő kapcsolatának tartalmát. Erhard kancellár hétfőn délelőtt Schröder külügymi­niszterrel, Barzellel, a CDU parlamenti frakciójának el­nökével és a külügyminiszté­rium vezető tisztviselőivel ta­nácskozott. A tanácskozás után Von Ha$e államtitkár bejelentette: ha Walter Ulb­richt kairói látogatására sor kerül, akkor az NSZK azon­nal beszüntet mindennemű gazdasági segélynyújtást, izenkívül Bonn felül fogja • ország közötti politikai kapcsolatok kérdé­sét is. Von Hase továbbá az izraeli —nyugatnémet viszonyról szólva kijelentette: Erhard kancellár levelet küldött Es­kol izraeli miniszterelnökhöz, s abban hangsúlyozza, hogy a fegyverszállítások beszünteté­A szovjet—kínai barátsági, i szövetségi és kölcsönös segély- nyújtási szerződés aláírásénak 15. évfordulója alkalmából Pan Ce Li, a Kínai Népköztár­saság moszkvai nagykövete hét­főn barátsági estet rendezett. A barátsági esten mondott beszédében Andrej Kirilenko, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja kijelentet­te, hogy a Szovjetunió mindig hűséges marad a szerződésben ' vállalt kötelezettségeihez. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a Vietnami Demokratikus Körtársaság elleni amerikai agresszív cselekmények rend­kívül veszélyeztetik a békét, valamennyi nép biztonságát fe­nyegetik. Ebben az összefüggésben kü­lönösen nagy jelentőségűvé vá­lik népeink szövetsége, vala­mennyi szocialista ország ösz- szeforrottsága, a világ összes forradalmi csapatainaic egysége — mondotta Kirilenko. Pan Ce Li válaszában kije­lentette: a „kínai nép nagy szovjet népet testvérének és megbízható szövetségesének te­kinti”. A szovjet—kínai barátsági, szövetségi és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés aláírásá­nak 15. évfordulója alkalmá­ból hétfőn fogadás volt a pe­kingi szovjet nagykövetségen. Kínai részről Csőn En-laj. az ; államtanács elnöke, Peng Csen • pekingi polgármester, Csen Ji,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents