Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-14 / 38. szám

Az egyféle ízlésért Megyei útikalauz készül Szabolcsról PÁR ÉVVEL EZELŐTT egy ravasz pesti fényképész nya­kába vette masináját és fel­kutatta a legistenháta mögöt- tibb falvakat, tanyákat, hogy lencséjével időseket és fiata­lokat. kicsiket és nagyokat megörökítsen. Hátizsákjában volt műhó és műhold is; tet­szés szerint tudott nyári vagy őszi, tavaszi és téli „tájat” akár egy fehérre meszelt fa­lusi konyha kellős közepén is teremteni. Egy-egy ilyen por­tyázásról tömött pénztárcák­kal tért haza. Mostanában ^azonban már kezd megkopni népszerűsége. A ,,rendelők” egyre másra küldik vissza a giccses ke­retbe illesztett fényképeket, nem egyszer felháborodott hangú levelek kíséretében. A városligeti Helfgott-iskola e kései tanítványa pedig nem tudja mire vélni, mivel ma­gyarázni a változást. Ha azonban jobban ismer­né azokat a gondolatokat, amelyek ma modelljeit foglal­koztatják. mindjárt közelebb kerülne a számára megmagya­rázhatatlannak tűnő problé­mához. Arról van ugyanis sző, hogy elérkeztünk az ízlésformálás leglényegesebb pontjához; az emberi tudat átalakításának, átformálásénak, vagy ha úgy tetszik, pallérozásának kérdé­séhez. A KÜLSŐ VÁLTOZÁSOK mellet — új omamentikájú házak, utcasorok — életünk rendje is lassan új arcot öl­tött; Szembeszökő ez a válto­zás, ha a szellemi fejlődés egyes kérdéseit vizsgáljuk. Az utóbbi években tért hódított a televízió. A tv műsorait bí­ráljuk, sokszor joggal és ok­kal. Egyet azonban senki sem vitathat el tőle. azt ugyanis, hogy az emberek életére, gon­dolkodására óriási mértékben hat! S ezúttal nem csupán ar­ra gondolunk, hogy a legel­dugottabb falvak művelődési otthonaiban is fiatalok és idő­sebbek százai szoronganak esténként a televíziós készü­lékek előtt; hogy az esemé­nyek képpé formálódva száz­ezrek számára váltak érzékel­hetőbbé. hanem arra, hogy a televízió színház- és filmköz- vetítésel, a tárlatvezetések, hangversenyterembeli látoga­tások, egyszóval az egész szel­lemi élet „házhoz szállítása” révén milyen döntő mérték­ben járul hozzá az ízlésfor­málás kérdéséhez. Elég ha csupán egy-egy si­kertelen. Maskóval járó tele­víziós műsor országos vissz-. hangjára gondolunk. A nézők közvetve és közvetlenül oly­kor a lérelek százaival bírál­ják, méghozzá a lényeget ta­pintó eredetiséggel a műsorok hibáit, következetlenségeit, színvonalát. De jé Idaképpen azt is em­líthetnénk, hogy egy-egy iro­dalmi műsor milyen mérték­ben lefolyásolja az ország- szertf működő irodalmi szín­padai, színjátszócsoportok mflsh'át; hogy a tánczenei igényt ma már a televízióban láattakhoz-hallottakhoz iga­ziják, noha a feltételek nem rindenütt adottak egy-egy ilyen igénnyel kialakítandó zenekarhoz, és így tovább. PERSZE A TELEVÍZIÓ az ízlésformálásnak csupán-egyik eszközét képviseli. Mellette ott sorakozik a könyvtár, a mozi, a legkülönbözőbb isme­retterjesztő előadások jól szer­vezett és irányított rendszere is. Mindez tehát azt a tehető­séget körvonalazza, hogy az emberek tudatában élő múlt maradi vonásai a feledés jól megérdemelt homályába sül­lyedjenek. Helyüket a szoci­alista tudatformálás eleven vérkeringése foglalja el. Az igazi értékek elfogadta­tásáért, befogadásáért vívott harcot össze kell kapcsolni az értéktelen, ósdi, elavult elleni harccal. Ez a dolgok rendjé­ből, természetéből következik! Hiszen annak az embernek, akinek lakását a giccsfestők mázolmányai „díszítik” vaj­mi keveset mond például a Szépművészeti Múzeum világ­híres Régi Képtárgyűjtemé­nye. Goya és Rembrandt re­mek képei. Azok számára, akik a családi képek „mű­havas” tájain igyekeznek va­lamiféle hangulatot teremteni maguk köré, egyszerűen él­vezhetetlennek tűnhet egy Renoir vagy Gaugen repro­dukció. (Pedig ma már éppen a reprodukció az a „műfaj", amely mindenki számára hozzáférhető, olcsó áron az új és régi lakások díszítését a legízlésesebb módon szolgál­ja!) AZOK ELŐTT, akik a reá­lis élet, a mindennapos prob­lémák irodalmi ábrázolása helyett a happy-endes szerel­mi históriák, vagy a sérthe­tetlen jellemű lovagok és lo­vasok ponyva-világát keresik, zárva marad annak a világ­nak ablaka, melyen át pél­dául Balzac, Victor Hugó vagy Leo Tolsztoj stb. csodá­latos, érzelemgazdag világára nyílik pompás kilátás. Pedig a kaland és a romantika, a szerelem és a hősök gazdag lelkivilága olyan vonzó tar­tozékai többek között ezek­nek a_ világirodalmi klasszi­kus műveknek is. amelyek össze sem hasonlíthatók egyet­len ponyvával sem. Csak felül kell emelkedni az előítéleteken! A tudatban ugyanis olyan téves képzetek is élnek, hogy mindez a „ta­nult emberek” számára fenn­tartott Világ, melyhez az alapfokú iskolai végzettséggel bíró emberek nem férkőzhet­nek közel. Hamis, ezerszer megcáfolt érvelés ez, ám foly­vást szembe kell szállni vele, hiszen miatta nagyon sokan rekednek kívül az igazi kul­túrából. Persze nem kevés időbe, erőfeszítésbe telik, amíg min­denki egyforma intenzitással tud kapcsolatot teremteni ez­zel a most formálódó szoci­alista tudatvilággal, s ezen belül az új ízléssel. De eb­ben n harcban nem is az a legdöntőbb; hogy ki-ki mara­déktalanul egyik napról a má­sikra „átálljon” az új igények szabta követelmények, nor­mák mellé, hanem, hogy min­denki megtegye az első lépé­seket ezen az úton. Nincs is arra tehetőség, hogy az otthontól a munka­helyig, a pihenés és szórako­zás megszervezéséig, az élet minden területén egyszerre oldjuk fel azokat az ellent­mondásokat. kötöttségeket, melyek még a régi tudatvi­lághoz kapcsolnak, csupán na­gyon fiatal hajtások kötnek az újhoz. Nem szükséges egy­szeriben vallani és vállalni ennek az új ízlésrendszemek jól körülhatárolt törvénysze­rűségét, hanem elegendő ha folyamatosan, lépésről lépésre közelítjük meg. vesszük birto­kunkba a szocialista tudatvi­lágot, a szocialista ízlést. EGYKOR AZT MONDOT­TÁK: ..ízlések és pofonok kü­lönbözőek.” Ezzel voltakép­pen azt igyekeztek bizonyíta­ni: ki-ki érje be annyival, amennyire körülményeiből, neveltetéséből telik; próbál­kozzék kialakítani valamiféle egységes, mindenki számára elérhető normát. Ma ezzel szemben azt valljuk: ízlés éi ízlés között még vannak kü­lönbségek. Az új, korszerű és szocialista ízlésrendszer kiala­kítása azonban azt sugalmaz­za: a múlttal örökölt, megkü­lönböztető. az embereket egy­mástól szétválasztó különbsé­geket fokozatosan megszün­tessük. Hogy az ízlésbeli ket­tősséget felváltsa egy izmos, életképes, jól funkcionáló szo­cialista ízlés. Az utóbbi években Szabolcs- Szatmár megye idegenforgalma is egyre növekszik. A külföldi vendégek azonban eddig csak nehezen és körülményesen tá­jékozódhattak az itt-található nevezetességekről. Ezt a hiányt pótolja a megyei tanács vb. művelődési osztálya egy zseb­ben elhelyezhető megyei úti­kalauz kiadásával. A térképpel és képekkel illusztrált könyv rövid tájékoztatást ad majd a megye gazdasági, kulturális helyzetéről, műemlékeiről és egyéb látnivalóiról, feltünteti, hogy az egyes útvonalak men­tén milyen nevezetességek ta­lálhatók. Az anyag jó részét már összegyűjtötték, március­ban nyomdába adják, s előre­láthatólag az idegenforgalom kezdetére napvilágot lát az Útikalauz. A nyíregyházi múzeum 130 külföldi intézménnyel tart kapcsolatot A Nyíregyházi Jósa András megyei múzeum 130 külföldi kulturális, illetve tudományos Intézettel tart kapcsolatot. Ennyi helyre küldi el a mú­zeum évkönyveit, s cserébe 13C intézménytől kapja, a kiadvá­nyokat. A napokban a lenín- grádi múzeum négy kiadványát kézbesítetté a posta a mú­zeumnak. Közülük az egyik Leonardo Da Vinci festmé­nyeinek, a másik V. Sz. Sza- dovnikov akvarelljeinek színes reprodukcióját tartalmazta. Mindkettő a leningrédi mú­zeum kiadásában jelent meg. Előző napon a Francia Népraj­zi Múzeum és a Román Nép- köztársaság akadémiájának leg­újabb kiadványa jutott el Nyír­egyházára. Az előbbi kiadvány régi görög és római bölcselők Romániára vonatkozó történeti forrásanyagát tartalmazza, az utóbbi különféle országok, köz­tük magyar, ezenbelül Sza- bolcs-Szatmár megyei népvise­lettel foglalkozik. Házi lehetőségek a művelődésre Miért üresek a városban a kisebb művelődési otthonok, klubszobák? Kiss Lajos emlékére Meghalt Kiss Lajos, a nyír­egyházi Jósa András Múzeum Kossuth-díjas nyugalmazott gazgalója. Tulajdonképpen néprajzos tolt. Múzeumőrként mégis a nég kizárólagosan régészeti árgyakat gyűjtő múzeumhoz — x nyolcvan éve jelé haladó — Jósa András mellé, 1912-ben ajánlották és állították. Orszá­gos hírű régészünknek azonban így is hasznos munkatársává, ,,jobbkezévé” vált Kiss Lajos. Hu rajzaival szemléltetővé tet­te annak a régészeti leírásait. Jósa András 1918-ban bekö­vetkezett halála után múzeu­munk igazgatójává nevezeték ki. Ilyen minőségben számos égészeti leletmentést ás tárgy- begyűjtést végzett. És ezek publikálását is elvégezte. Az ő közreműködése mellett ke­rültek múzeumunkba az ófe­hértói késő-bronzkori aranyle­let, a geszterédi honfoglaló tős hódmezővásárhelyi dolgo­zatot is írt. Ezek együttes fi­gyelembe vételével adomá­nyozták részére 1948-ban a Kossuth-dljat és a történettu­dományok doktorátusságot. Az idősebb nemzedékhez tartozó szabolcsiaknak még alkalmuk volt arra, hogy meg­ismerhessék és megszerethes­sék. Barátságos magatartásával és nagy tudásával erre a leg­nagyobb mértékben rá is szol­gált. Akik azonban csupán tu­dományos munliáiból ismerték vagy ismerik meg, azok sem le­hetnek közömbösek iránta Helyiismereti kutatásaikhoz az adatok százait találhatják és találják meg az ő hangyaszor­galommal gyűjtött cs kialakí­tott munkáiból. Halálával nagy veszteség ér­te a néprajztudományt Dr. Nyárádi Mihály, a múzeum tudományos munkatársa A Művelődésügyi Miniszté­rium és a Magyar Képzőmű­vészek Szövetsége pályázatot hirdet a Derkovits Gyula ösz­töndíjra. Pályázhat mindén olyan 35. életévét még be nem töltött képzőművész, aki a főis­kola elvégzése után önálló művészi tevékenységet tud felmutatni. Kivételes esetben — ha mű­vészi munkássága indokolja — olyan művész is részesül­het ösztöndíjban, aki nem rendelkezik főiskolai végzett­séggel. Az ösztöndíj összegé — három évi időtartamra — havi 3000 forint. A pályázati kérelemhez mellékelni kell! 1. a pályázó eddigi művészi munkájának részletes ismertetését; 2, mű­vészi munkájának, célkítűzé* sexnek tervét az ösztöndíj idő­tartamára; 3. önéletrajzot; 4. főiskolai végzettség esetén a főiskolai oklevél hiteles máso­latát; 5, művészi munkássá­gát és célkitűzéseit bemutató műveit. A pályázati kérelmet a Mű­velődésügyi Minisztérium kép. zőművészeíi osztályára (Buda­pest, V. kerület, Szalai utca 10. 4. emelet 35.), a műveke* az Einst Múzeumba (Buda­pest, Vt. kerület Nagymező utca 8.) 1965. március 8-án és 9-én kell beküldeni. Seregszemle A lig egv-két tucat lapot tej>­rs- tünk le a naptárról, ■ már itt az év egyik legérdeke­sebb tömegeket átfogó esemé­nye: a Kulturális Szemle, amely nemes, régi hagyományokra épült. Szinte együtt született a a magyar népi demokráciával. Az első kultúr versenyeket még 1947-ben rendezték. Ak­kor. s még éveken át. egész­napos elemózsiával felszerelve szurkolták végig lázas ifjú se­regek a tizenkét—tizennégy óra hosszat is eltartó bemuta­tókat. Lelkesen, s számban egyre szaporodva jöttek, de megtörtént az is, hogy a pará­nyi színvonalkülönbség miatt második, harmadik lxelyfe szo­rult együttesek tagjai elkedvet­lenedtek, és a csoport széthul­lott. 1955-ben váltotta fel a kitl- túrversenvt a Kulturális Szem­le, ahol többé nem helyezésért, hanem a minden jó együttes­nek. szólistának kijáró arany; j ezüst vagy bronzéremért folyt a vetélkedés. De a formai, szervezeti vál­tozásoknál sokkal fontosabb az a tartahni. eszmei gazdagodás, amelyről a legutóbbi évek szemléi tanúskodnak. Az öncé­lú magamutogatás helyébe tu­datos önművelő és népművelő munka lépett. A fő cél nem a magssszinlű, tehát megyei vagy országos bemutatók rendezés« tett, hanem az. hogy a helyi és körzeti bemutatókat minél na­gyobb nézőközönség kísérje fi­gyelemmel. Országos találkozót éppen ezért évenként csak egy kiemelt művészeti ágban tar­tottak: 1961-ben a Liszt- és Bartók évforduló esztendejé­ben a zene, később az irodalmi színpad, tavaly pedig a táncze­ne, s a társastánc szerepelt. A szemle ma már nem egy­szerű látványos parádé. Leg­több helyen megszűnt, s min­denütt tűnő félben van az a szokás, hogy a háromhónapos, lázas felkészülést kilenchóna- pos holt időszak kövesse. Most egész éven át szorgos tevé­kenység folyik a csoportokban, s ennek biztosítéka az, hogy csak olyan együttesek nevez­hetnek be a járási, városi talál­kozókra, amelyek legalább há­rom előadást tartottak saját községükben, üzemükben, isko­lájukban. A műsorpolitika is átgondol­tabbá, céltudatosabba vált, s ehhez nagy segítséget nyújt, hogy a KISZ minden évben megjelöli a szemle alaptémá­ját. „Béka és barátság” — ez volt az 19Gl-es jelszó, s ezt kö­vette két-három éven át „A korszerű tudomány és művé­szet eredményeinek megisme­réséért” lelkesítő felhívása. Ezekben az években hódított teret az a szemlélet, mely a Jó­zsef Attila olvasómozgalmat és az ismeretterjesztést, ezeket a kevésbé látványos, de a mű­veltség megszerzéséhez elen­gedhetetlen területeket a mű­kedvelő művészi tevékenység­gel azonos rangra emelte, s a szemle részévé tette. Az 1965-ös szemle fő témája pedig hazánk felszabadulásá­nak 20. évfordulója. Az olvas­mányok anyagát, a művészet! csoportok műsorát húsz év leg­jobb magyar irodalmából, ze­néjéből. táncszámaiból állítják össze. Húsz év dalaiból, kantá­táiból, verseiből, novelláiból, drámáiból villantják elénk az új távlatok felé mutató magyar valóságot. 1961 óta —mint említettük — minden évben csak egy mű­vészeti ágban volt országos ta­lálkozó. A felszabadulás évfor­dulójának tiszteletére rende­zett szemle ismét felsorakoz­tatja az összes művészeteket. Irodalmi, színpadok, színjátszók, bábjátékosok, szimfónikus ze­nekarok, kamarazenekarok, amatőrfilmesek, népi táncosok, tánc- és jazz-zenékarok sereg­szemléje, társastánc verseny, gyermekrajz kiállítás, amatőr fotókiállítás, népművészeti ki­állítás, Helikon ünnepségek, Erkel Ferenc diáknapok, sáros­pataki és budapesti ünnepi diáknapok teszik még emléke­zetesebbé a huszadik évfordu­lót. A szemle a maga egyre töké­letesedő módszereivel, lenyű­göző számszerű eredményeivel, komplex, minden művelődési ágat átfogó rendszerével csak út, mely a mát értő, a jövőt formáló, szocialista szelleműi választékos ízlésű, sokoldalúan kiművelt emberfőkhöz vezet. irodának használják a nyí­regyházi Mezőgazdasági Gép­javító Vállalatnál. A város közepétől 2 kilométerre fek­vő vállalatnál a dolgozók 31 egy ven százaléka 26 éven uxu .. nagyrészük A.cj poli­tikai oktatásban ve z részt. A szakműveltség bővítésére mun­kásakadémiát szerveztek, de eddig nem tudták megkezde­ni az oktatást. Hasonló a helyzet még több kisebb művelődési otthonban: a nyíregyházi MÉK Vállalat kultúrtermének kihasználása is csupán abból áll, hogy dél­ben a dolgozók itt ebédelnek, és esetenként a fiatalok ösz- sze jönnek egy-egy teadélu­tánra. A vállalati letéti könyv­tár azonban eredményesein működik, 70 állandó olvasó­juk van, s rendezitek egy író- olvasó találkozót Váci Mihály költő részvételével. A sóstóhegyi Vörös Csil­lag Tei’melőezovetkezetnek két klubhelyisége is van, de a klubélet a tv-meccsek megte­kintésére korlátozódik. Öntevékenyebben E néhány helyzetképből ki­derül, jól szolgálhatják a művelődés céljait a kisebb művelődési otthonok, klub­szobák is, ha törődnek velük. Nem a tárgyi feltételek, az el­aprózottság a fő akadály, ha­nem egyes esetekben a tét­lenség, a hiányos irányítás. A kisebb művelődési ottho­nok népművelési munkájá­hoz több támogatást szüksé­ges adni a városi művelődé­si szerveknek. 9- g. a 340 dolgozót foglalkoztató Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyáregységében. Tanú. mányi kirándulásokat szerveztek az elmúlt időszak­ban Egerbe, Sátoraljaújhely­be éi Aggtelekre. A dolgozók közül 39-en járnak általános és középiskolába. Jól felszerelt klubhelyiségük van, — tv, magnetofon, rádió, lemezját­szó — azonban nincs klub­élet, a foglalkozások alkalmi­ak. A Kelet-Magyarországi Fai­pari Vállalatinak van kultúr­terme, ebédlőnek is használ­ják. A ldubfoglaikozsás, a tv-názés alkalomszerű, sem az elmúlt, sem a mostani nép­művelési évadban nem folyik tervszerű népművelés. Meg­alakult egy fotoszakkör, azon­ban nem tartanak szakköri foglalkozásokat. Említésre mél­tó, hogy a vállalat költségve­téséből szakszervezeti hozzá­járulással 3000 forint értékű szakmai könyvet vásároltak. A Nyíregyházi TUZEP Vál­lalat kuKurhelyiségében fő­ként szakmai filmeket vetíte­nek: a gázsziiikát elemek fel- használásáról, új gyártási fo­lyamatokról, s az érdeklődők­nek a takarékos fűtéstechni­kai módszerekről. A Bzakmai oktatáson kívül ismeretter­jesztő, vagy egyéb előadást nem tartottak. A jól felsze­relt Lenin téri kultúrteremben semmilyen kulturális tevé­kenység nem folyik. Kultu­rális felszerelést azonban 9000 forint értékben vásárolt a vállalat. A kulturtarehn tágas, dél­ben étkezdének, színpadát Mintegy harminc-negyven kisebb művelődési otthon és klubhelyiség van a városban üzemek, vállalatok, tsz-ek ke­zelésben. Hogyan használják l:i a kínálkozó házi lehető­ségeket? Erre kerestünk választ né­hány helyen. Három munkásakadémia m A vasutas saakBaeirveíZieU művelődési otthon jó lehető­ségekkel rendelkezik a szak­mai oktatásban részvevő 1600 vasutas tíznapomkónti foglal­kozásainak lebonyolításához. Három munkásakadémia mű­ködik a művelődési otthon­ban. A havonkénti szakmai filmvetítéseket általában öt­százan tekintik meg. Könyv­táruk állománya 2884 kö­tet, mely részben helyben, részben pedig 18 letéti könyv­tárban van. A vasutas olvasók száma 591. Évente tízezer fo­rintot költenek könyvek vá­sárlására. Területi munkát is ellát a vasutas otthon. Hetenként há­rom alkalommal tartanak filmvetítést, melyét a környék lakói is látogatnak, előadá­sonként 80—85 néző. Huszon­öt főis eszperantó és 46 fős né- metnyelvű szakkörükben to vannak nem vasutas dolgo­zók. Élénk kulturális élet folyik magyar fejedelmi sírlelet, a ti- szalöki Árpád-kori temető II Endre korából származó ér­mekkel datált^ tárgyai, stb. stb Mint múzeumig azgató — c ráváró régészeti munka mel­lett módját tudta ejteni annak hogy múzeumunk gyűjtő pro­filját kiegészítse. Megkezdte c néprajzi tárgyak gyűjtését. £ ezzel Sok ritkaság számba me­nő tárgyat megmentett a pusz­tulástól. így többek között égi sárhajót, egy nyargalóbárkát egy vidacs-ekét, több céhládát és tulipános menyasszonyi lá­dát. Több dolgozatát önálló kötet­ben adták ki. Ezek közül ben­nünket a szabolcs-szatmária- kát, a régi rétközi életre vonat­kozók érdekelhetnek legin­kább. Harminchét évi nyíregyház múzeumi működési ideje alat írt szabolcsi vonatkozású dol­gozatai mellett számos jelen­Pályázat Derkovits ösztöndíjra

Next

/
Thumbnails
Contents