Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-14 / 38. szám

Egy hét a világpolitikában Délkelet-Ázsia hete — Bonn, Madrid, Kairó Az elmúlt napok gyújtópont­jában kétségtelenül Délkelet- Azsia és a Távol-Kelet állott. Elsősorban Vietnam, amely kö­rül — az imperialista politika egyenes következményeként — veszélyesen fokozódott a fe­szültség. A kiinduló pont, amit az el­múlt hét csupán megerősített; hogy m. amerikaiak dél-viet­nami háborúja egyre re­ménytelenebbé válik. McNamara hadügyminiszter másfél évvel ezelőtt még 1965- öt harangozta be a győzelem *— természetesen az amerikai győzelem — esztendejeként. Ma már „optimista” amerikai körök is nyolc-kilepc éves ne­héz időszakról beszélnek. A beavatkozókat egyik csatavesz­tés a másik után éri. A háború mind több amerikai katona éle­tét és egészségét követeli. Amerikai forrás, az Associa­ted Press összegezése szerint, őt nap alatt kétszáznál több embert vesztettek az amerikaiak. Ez a viszony­lag magas szám jogosan hívhatta fel magára a figyelmet, hiszen 1961 kezdetétől a mostani hét elejéig a teljes veszteség létszáma mindössze 360 halott és 1100 sebesült volt. Á dél-vietnami vereségek kettős hatást váltottak ki az Egyesült Államokban. Egyrészt fokozzák azt a mozgalmat, amely a beavatkozás megszün­tetésére és a békés rendezés kivívására irányul. Másrészt viszont, a szélsőségesek köré­ben, a háború kiterjesztésének és a Vietnami Demokratikus Köztársaság nyílt megrohaná- sának sürgetését váltották ki. > : A washingtoni kormányon, s különösen a hadügyminiszté­riumon belől megerősödött a „kemény” irányzat Igaz, a Fehér Ház hivatalos közlemé­nyei, farizeus módon, ellenzik a háború kiterjesztését. Az Egyesült Államok ugyanakkor lehetségesnek tartotta, hogy „válaszként” a partizánakciók­ra, sorozatos bombatámadáso- fcafc hajtson végre egy másik ország, a harcokban részt nem vevő VDK ellen. Amerikán elhatalmasodott a háborús hisztéria, a szélsőségesek kórusa el­nyomta a józanokét, en- ~ nek következménye volt a három ízben végrehaj­tott nyílt agresszió, a bombázások sorozata. Az amerikai imperializmus azonban szelet vetett és vihart aratott. Világszerte minden ed­diginél határozottabban ítélték el veszélyes, békeellenes lépé­seit. Amint angol lápok kiszi­várogtatták, Washington tuda­tosan és tervszerűen készült a provokációra. 3 repülőgép- anyahajója állt készenlétben a vietnami vizeken, a repülőgép­Phenjan (TASZSZ): Szombaton Moszkovszkij, a Szovjetunió phenjani nagykö­vete, fogadást adott a szovjet küldöttség tiszteletére, amely Alekszej Koszigin, az SZKP el­nökségi tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke vezetésével Viharos tüntetések Kuala Lumpurban ről. Nyugat-Európát fokozódó angol belpolitikai viharok, va­lamint a nyugati szövetség újabb belső ellentétei jelle­mezték —, Adenauer exkancel- lár másfél évtized óta talán először, nyíltan támadta az amerikai politikát. Bonnban azonban más okozta a legfőbb gondot: az NDK államfőjének, Walter Ulbrichtnak közelgő kairói látogatása. Tulajdonkép­pen ebben az utazásban nincs különösebb „szenzáció” leg­alábbis abban az értelemben, hogy két baráti ország megszo­kottá vált személyes érintkezé­séről van szó. Bonn azonban foglya a Hallstein-doktrinának a saját maga teremtette korlá­tok közé szorult, s most tart a következményektől. Irreális álláspontjából, az NDK „el nem isme­réséből” ugyanis olyan mértékben csinál presz­tízskérdést, hogy a kairói utazás — jóllehet ez nem jelenti még magában a diplomáciai kapcsolatok felvételét az NDK és az EAK között — minden­képpen csapás a nyugat­német politika tekintélyé­re. A hét során Bonn különböző diplomáciai játékokkal igyeke­zett a lehető legkisebb presz- tizsvereséggel járó visszavonu­lás útját megteremteni. Mad­ridi közvetítést kért, majd ki­látásba helyezte az Izraelbe irányuló nyugatnémet fegyver- szállítások leállítását, nehogy elzárja magát az arab világtól. De vajon nem lenne-e célsze­rűbb az elején kezdeni az ábécét, s a nyugatnémet poli­tika alapját képező Hallstein- doktrinát felülvizsgálni? Viharos, baloldali tünteté­sek robbantak ka szombaton délelőtt Malaysia fővárosá­ban, Kuala Lumpurban. A j tüntetés a baloldali pártok ; koalíciója, a Népi Szocialista i Front szervezete — eredeti­leg tiltakozásul a párt néhány I vezetőjének latartóztatása miatt. A felvonulás, később Ame­rika- és Anglia-ellenes han­gulatba csapott át. A tünte­tők megtámadták aa USXS (Amerikai Tájékoztató Szolgá­lat) épületét, s betörték abla­kait. Az izzó hangulatú tüntetés sebesült áldozatainak száma még nem ismeretes. Gyűlés Moszkvában a szovjet—kínai szerződés aláírásának 15. évfordulója alkalmából Moszkva, (TASZSZ): A Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában szombaton gyűlést tartottak a szovjet— kínai barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szer­ződés aláírásának 15. évfordu­lója alkalmából. Az ünnepi beszédet Borisz Bescsev. az SZKP Központi Bizottságának tagja, közieke­ífoszícrin Mao Ce-tunanál TASZSZ Rádiófoto Peking bői: Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke Koszigi nnel, a szovjet miniszíertanác s elnökével beszélget. désügyi miniszter mondotta. A szónok rámutatott arra, hogy a szovjet—kínai szerző­dés felbecsülhetetlen jelentő­ségű ^ Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság népeinek éle­tében, a távol-kelet és az egész világ békéjének és biz­tonságának megvédése szem­pontjából. Bescsev kijelentette, hogy a Szovjetunió mindent meg­tesz a szocialista világrend- szer erősítésére, a nemzeti felszabadító mozgalmak tá­mogatására, az Imperialista provokációk meghiúsítására. A Szovjetunió támogatja a kínai nép követelését, hogy szűnjék meg Tajvan szigetének meg­szállása, támogatja a vietna­mi és a koreai nép harcát ha­zája békés egyesítéséért. Felszólalt a gyűlésen Pan Ce-li, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövete is. Hang­súlyozta, hogy a kínai nép a nagy szovjet népet testvéré­nek és megbízható szövetsé­gesének tekinti. Ho Vej miniszter, a gyűlé­sen részt vevő kínai, küldött­ség vezetője kijelentette, hogy ha az imperialisták meg mer­nék támadni a Szovjetuniót, ajtkor a kínai nép pillanatnyi habozás nélkül teljesítené szö­vetséges! kötelességét. A kínai nép minden körülmények kö­zött megőrzi bizalmát a szov­jet nép iránt és testvérének tekinti a szovjet népet. „Örömmel látjuk, hogy a szovjet nép szinte testvéré­nek tartja a kínai népet” — 1 mondotta befejezésül 'Ho Vej. Események sorokban I * ' j Portugál Guinea hazafias í erői január 22 és 30 között az I ország különböző térségeiben I több gyarmati laktanya, őrál­lás és alakulat ellen intéztek támadásokat. A harcokban 68 portugál katonát semmisítet­tek meg. Az Egyesült Demokratikus Baloldali Párt indítványára 12 főnyi görög, parlamenti bi­zottság alakult hogy kivizs­gálja a bukott Karamanjisz- kormány vezető tagjai ellen emelt vádakat. KaramanJisa kormányának egyes tagjait hanyag ügykezeléssel vádol­ják, ami súlyos nemzetgaz­dasági károkat okozott. Hatalmas paraszttüntetés volt a nyugati-belgiumi Tour- nai-ban. Két és félezer cukor­répatermelő az ellen tiltako­zott, hogy a kormány nem hajlandó emelni a felvásárlási árakat. A parasztok traktoros felvonulását páncél-kocsikkal megerősített rohamrendőrség verte szét. Két kubai dissridens pénte­ken vörös festékkel beszeny- nyezte a Szovjetunió ENSZ- képviseletének épületét. A merénylőket a rendőrség le­tartóztatta. Szombaton Versinyin repülő j főmarsall, a Szovjetunió hon- j védelmi miniszterhelyettese, aki a szovjet küldöttség tag­jaként tartózkodik a KNDK- bam, látogatást tett Kim Csang Bon hadseregtábor­noknál, a KNDK nemzetvé­delmi miniszterénél. Kim Csang Bon a baráti beszélge­tés után ebédet adott Versi­nyin tiszteletére. Galo Plaza, az ENSZ cip­rusi közvetítője, külön külön tanácskozott Makariosz elnök­kel és Kücsük alelnökke!. A ciprusi kormány szóvivője — mint a UPI jelenti — arról adott tájékoztatást, hogy a február 2-án egy török ten­geralattjáró fegyvereseket tett partra a szigetországban. A szóvivő ezenkívül azt is,.»kö­zölte jól értesült forgókra hivatkozva, hogy a ciprusi | törökök autonom területnek S akarják nyilvánítani az ellen­őrzésük alatt tartott vidéket Az indiai kormány megbí­zottakat küldött Madras ál­lamba. hogy tárgyaljanak a helyi lakosság képviselőivel, A hivatalos nyelv tragikus el­lentéteket szító problémájá­ról. Madras államban napok óta heves tüntetések folytak az ellen, hogy az indiai kor­mány megszünteti az angol hivatalos nyelvet,' s bevezeti helyette n hindit. A pénteki összecsapások során, egy négy­éves kisgyermek is meghalt Gerő János: Kicsi Biri királysága Szatirikus kisregény Kicsi Bin megigazította fe­jén a magakészítette, fehér csíkos kozáksapkáját, azután a szurkos fonal tói kicserepese- dett ujjaival mahorkát csavart egy arasznyi újságpapirosba. A művelet végén odasétált a főjegyzői szoba ablakához, ko­mótosan. szinte ünnepélyesen meggyújtott-a n cigarettát. Amikor fellobbant a láng, nagyokat szippantott, és a bo­dorodó füstfelhő mögül, fölé­nyes pillantásokkal megszem­lélte az utcán gyülekező ipa­ros embereket. Kint. a községháza előtt két kilőtt tank nézett egymással farkasszemet. Az egyik a vá- radi útról, a másik a debre­ceniről fordult ki, itt találkoz­tak, véletlenül, azóta is itt vannak kiégve,. tehetetlenül. Az egyik vaskoporsó körül nagy csizmába, bakancsba, meg télikabátba bújt emberek topogtak, rugdosták az egyik tank hernyótalpát. Lehettek vagy tizenöten. Mint a han­gya a kiszemelt zsákmányt, előbb körüljárták a tankot, később megpróbáltak róla egy- egy darabot leemelni. Néme­lyik még be is mászott az .acélszörny belsejébe, s bent keresgélt használható alkalma­tosságot. A csoport másik ré­sze a szemközti tankhoz ment, hangosan tanakodtak, hogyan lehetne leszerelni az éppen stráfszekér alá kívánkozó, tö­mör gumikat. Eddig nemigen merészked­tek ezekhez a harckocsikhoz közel. Nem mertek hozzányúl­ni, mert a községház,, épüle­tiben volt a parancsnokság, Is valahogy úgy érezték, a ] tank is oda tartozik az orosz ; katonákhoz. Most már azon- : ban, mivel elment a komán-' [ dó, elérkezettnek látták az j időt a tankok szétszerelésére, í Még mielőtt megegyezhettek volna, ki melyik részét hasz­nosítja a Vasszömyetegnek, Biri Tibor lábujjhegyre ágas­kodva kinyitotta a községháza ablakát, majd kiszólt: — Magukat várom, polgár­társaim! Ennyit mondott csupán, ez­zel már be is csukta az abla­kot. — Még ez csinálja furcsán! Hát mit polgártársazik éz? _ morogta egy nagydarab pi­rospozsgás arcú mester a tank tetejéről, de cseppet sem igyekezett a hívó szónak en­gedelmeskedni. Ellenkezőleg, addig matatott, amíg leemelt róla valamit. Csak ezután kászálódott lefelé, és indult lassú léptekkel be az épület­be. A körülötte álldogálók mind utat engedtek neki, pe­dig a kovács egyáltalán nem tolakodott. Hogy mitől van az egyik embernek tekintélye, a má­siknak mitől nincs, azt nehéz lenne hirtelen megmondani, íme. itt van ez a Mihályi is. A többiek egyszerűen kitér­nek előle, elismerik elsőségét Pedig ez idáig olyan észre­vétlenül élt a faluban, hogy éppen csak tudták: megvan. Mindössze egyszer emlegették nagyon a nevét, vagy tizenöt évvel ezelőtt. Gépészkovács- inas volt abban az időben, és egy gyönyörű tavaszi délei őt- tön Iglói urat — akit meste­rének tisztelhetett — a nagy­kalapáccsal végigzavarta a kövesúton. Csupán csak az igazság kedvéért akarta agyonütni a ráverő‘ kalapács­csal a mestert. Mert Iglói úr a másik inas bűne miatt, őt ütötte arcul. Hogy nem sike­rült a mester életét kioltani, azt a fehérre meszelt refor­mátus templomnak köszönhet­te Iglói. Felmenekült ugyan­is a toronyba, ott bújt el a felbőszült inas elől. De Mihá- Ví. mintha akkor örökre ki­dühöngte volna magát, azóta se igen látta haragosnak sen­ki. Verte az üllőt szorgalma­san az alsó soron, éldegélt csendesen. Most, a front után hogyan lett belőle első em­ber. azt se igen tudná meg­mondani senki. Ö is csak ar­ra emlékszik, hogy pár héttel ezelőtt, a Nemzeti Bizottság alakulásakor, elordította ma­gát valaki, „éljen Mihályi”, s erre megválasztották a Nem­zeti Bizottság elnökének. És meg kell hagyni, a gyűlés után majd mindenki úgy gondolta: jól választottak! Mi­hályi csendes, józan ember, jobb kezekben nem is lehet­ne letenni a falu sorsát. Ilyenformán lett belőle első ember... — Te, Mihályi! — szólt oda egyik ember, amikor a kovács Vment mellette. — Ki hívta össze ezt a gyűlést? — Én nem tudom. A Nem­zeti Bizottság semmiről se tud — felelte Mihályi, és hátra se nézett, ment arra, ahonnan a hívó szó érkezett. A többiek is nyomultak utána, s találgatták, mi lehet az oka ennek az újabb gyű­lésnek. Mert gyűlésből volt mér részük éppen elegendő. Nemrégiben alákultak meg a pártok és a Nemzeti Bizott­ság, mind megannyi gyűlés keretében. Az emberek nagy­részének szinte már gyűlés­undora volt. Már akinek, persze. Mert akadt olyan em­ber is. mint Kun Feri, aki azt csinálta, mint a kerge birka. Egyik gyűlésről fordult ki, ment a másikba. Itt is tátot­ta a száját egy félórát, ott is, néha elordította magát, aztán ment tovább. Most is biztosan itt lenne, de most kizárólag csak a kovácsokat, lakatosokat, meg a nyomda vezetőjét hivatták. Amikor végre betérőitek a szobába, és leültek a lócákra, székekre, két felfegyverzett, marcona alak állt az ajtó mellé. A múlt világháborúból való pisztoly volt a derekuk­ra csatolva, a karjukon pedig fehér szalagon ez a felírás volt látható: Nyomozó. Ehhez illően titokzatos képet is vág­tak. Majd amikor az emberek elcihelődtek a székeken, egyikük intett Kicsi Birinek, hogy kezdheti. — Polgártársak! — ágasko­dott Biri az asztalon túl, mi­közben kozáksapkáját óvato­san lehelyezte maga elé az asztalra. — Magúkra nagy feladat vár. Ma, február tize­diké reggelén kikiáltottuk a Biharberettyói Köztársaságot! Eszerint elszakadtunk az anya­országtól és falunk területét önálló állammá alakítjuk át. Igaz ugyan, hogy a köztár­saság kikiáltásán rajta kívül csak két ajtónálló nyomozója vett részt, ez azonban Kicsi Birit cseppet sem zavarta, ügy beszélt, mintha a világ legtermészetesebb dolgát kö­zölné az egybegyűltekkel. — Á tisztelt lakatos és ko­vács polgártársakat, valamint nyomdánk vezetőjét azért hi­vattam ide én — itt a mellé­re mutatott hüvelykujjával — mint a köztársaság örökös el­nöke. hogy megparancsoljam: a pénzünket verjék ki rézből még e héten —. és a nyomda nyomja ki bankóinkat nyolc­ezer honfitársunk ötömére, így, ezzel indítjuk el a' vér­keringést újra, a fasisztáktól sokat sanyargatott országunk­ban« (Folytatjuk) tartózkodik a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságban. A fogadáson megjelent Kim Ir Szén, a Koreai Munkáspárt Központi Bizottságának elnöke a KNDK minisztertanácsának elnöke, Coj Jen Gen, a KNDK legfelső népi gyűlése elnök­ségének elnöke és több más hi­vatalos koreai személyiség. Fogadás a phenjani szovjet nagykövetségen támaszpontok parancsnoki tre- zerjaiban felbontásra várt az északi támadásra utasító pa­rancs. / Az amerikai támadásokat olyan időpontra időzítették amikor Hanoiban különösen fontos tanácskozások folytak. Koszigin miniszterelnök sze­mélyében először járt szovjet kormányfő a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságban. A megbeszélések eredményesen zárultak, megerősítették a két Szocialista ország barátságát és szolidaritását. Amennyiben az amerikaiak azt szerették volna „kitapogatni” támadása­ikkal, hogy mennyire teherbíró a szocialista államok együtt­működése, megkaphatták a vá­laszt. A szovjet miniszterelnök látogatása időközben va­lóságos kőrúttá vált. Ha­noi után Phenjan követ­kezett, ahol a Koreai Né­pi Demokratikus Köztár­saság vezetőivel került sor gyümölcsöző eszmecseré­re. Az átutazások során személyes érintkezés tör­tént a szovjet és a kí­nai vezetők között is Pe­kingijén. A koreai látogatás fontossá­gát emeli, hogy az imperialis­ták éppen az elmúlt hetekben tettek kísérletet Dél-Korea be­vonására — a dél-vietnami há­borúba. Korea népe is nehéz harcot vív az ország újraegye­sítéséért, az amerikai csapatok kivonásáért, s ebben tovább erősíti a Szovjetunió szolidari­tása. Noha a figyelem Délkelet- Azsiára összpontosul, a többi kontinenseken sem „panasz­kodhatnak” eseménytelenség-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents