Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
Soltész Albert grafikái A mai szovjet valóság novellái A falizmán V TaiikOtm kiadó 1965-ös ámei giitte, egy gondos felkészülés szándékát amelynek végső kibontása sülyos, nagy kompozíciók születését ígéri. Soltész Albert tudatosan és szerényen készül erre n kibontásra. Nincs megelégedve önmagával. 'Türelmetlen, Ez a jóértelmű türelmetlenség ösztönzi, hogy kifejezésmódjával kísérletezzen. A kiállítások ösz- szegezik egy-egy időszak munkáját, eredményét. Ez után mérhető le a kísérletezés során történt előrelépés. Ez a mostani kiállítás arra biztat, hogy Soltész Albert csöndes, meleg hangú képfógálmazásai olyan biztonságba értek, amikor már bátran kiteljesítheti legnagyobb elképzeléseit. Erre utal az a nagyfokú rajztudás, amely a pontosság mellett a könnyedségre is képes. Tudatos, igykevő utat járt be eddig megyénk fiatal művésze — most kezd beérni gyümölcse. A kísérletezésből kibomló egyéni látásmód, a biztonságos tudás megvan; a színskála komoly hangvétele kialakult, bízunk abban, hogy a debreceni kiállítást, — amely eddigi munkájának mintegy összegezése, — követi egy újabb, amely ezekre aZ eredményekre épül, de bátran visz- szaadja a kísérletezés legjavából született újabb eredményeket is. S. B. Sza boles megve irodalma és művészeié a felszabadult 20 ér alatt „Szabolcs megye irodalma és művészete a felszabadul* 20 év alatt” címmel előadássorozatot indít a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából. A sorozat hat előadásból áll; négy irodalommal, egy-egy zenével, illetve kép- zőművés*ettel foglalkozik. A rendezvények célja annak értékelése, hogy az elmúlt két évtized alatt e területeken milyen eredményeket értünk el; V megyében- Az első előadás időpontja február 25-e. Dt. Szabolcsi MiklÓB egyetemi ta-1 nár, az irodalom tudományok doktora tart tájékoztatót a felszabadulásunk utáni irdalni! életünk í'őbb irányairól és eredményeiről. Közreműködik Keres Emil a Thalia Színház igazgatója. „Szabolcsból indultunk" címmel március 4-én és 17-én rendezik meg Galambos Lajos. Váci Mihály. Rákos Sándor írói, költői estjét. Mar- gócsy József főiskolai tanszék- vezető tart előadá't Közreműködik Szentpál Mónika elu- adóművéssnő é* a József At- Megyei Művelődési Ház irodalmi színpada. A tehenek szekeret húznak a i dombrádl malom elé. A kopott • épület ajtajában lisztesmolnár álldogál. Figyeli a girbe- j görbe utcákat. Egyesek szerint j azért építették görbén Domb- t rádot. hogy az ellenség ne t tudjon nyílegyenesen rátörni < a falusiakra. Másck szerint, j meg azért, mert csak így tud- { ták kikerülni a vízborította . helyeket, Ezeket az utcákat t most már nagyon. nehéz kiegyenesíteni, pedig a dombrá- diak szünet nélkül építkeznek. Bodrogköziek, rétköziek A malom elé sorakozna K a tiszakanyári, kékesei. Cigándi, nagyhalászi, karosai, gégényi, íbráhyi, ajaki, beszteffeci, pát- rtfhai szekerek. A szekerek egyformák, a tehenek is egyformái;, de nem egyformák az emberek. A molnár szemlátomást különbséget tesz a bodrogközi, meg a rétköz.! őröl- tetők között. A rétközi öreg férfiak még a mai napig Is hosszú hajat Viselnek. Az egyik beístereci öreg paraszt mondta is; — öregapám mesélte, hogy nem jó rövidre vágni az ember hajat, mert a test levágott Bodó Béla: igándíak bolti inget viselnek, A besztercei emberek az ennivalójukat a bő ingujjban hordták magukkal, mikor malomba indultak, Á malomba, mint » hivatalban, mindig várakozni kel!, eikult tehát az ennivaló. Szúnyogjáráfkor a baloldali ing ujját gyű rétién hagyták, « szúnyogokat azzal csapkodták. De a* Őrültötök arcszinéöól, a szájuk mozgásából is olvasott a iisztesmülnöf. A ti; zákányán olajosbarna férfialt gyorsan beszeltek. A keskeny- arcú vékonybőrű nagjhaia- sziák nyújtották a szót. » dombrádiak majd mindig kiabáltak. — Gyerünk. — szólítja a molnár a sorba következő őröltetöt. A tiszakanyári férfi a rövid- derekú ing vállára dobja a ga- bonászsúkoí. — Mutasd. Vizsgálja a ntolhár a búzát. — Az úton tan csak nem vált csigabigává? — húzza a száját az ötvenéves tiszakanyári paraszt, mert nem tetszik neki ci molnár hitetlen- kedése. — A múlt héten húsz kiin homokot kevertek a búzába a tiszakanyári ak — magyarázza a molnár. — Azok reszketősök lehettek. — bosszankodik a. íisza- kanyári magyar. Régiek, műink Nevelnek „ férfiak, a lányok. —I-Iorinan Jöttél, — kérdezi a mohi ár a következő őrölte- tőtől. Csinos lány fogja a zsákot. Dereka kígyózik, széles válla meg se rezdül a zsák súlya alatt. — Bal!,., Etel vagyok Ci- gándról — szól a lány és elindul a gáfat feléi A molnár csóválja a fejét. Bégen fejrevalóval érkeznek a maíomba , lányok. Az ingvál- luk dereka a peftdelyig érti A pendely ráncos és az eleje hasított volt. A mostani lányok, asszonyok, hátul és oldalt hasítják a szoknyájukat. A régi hasítéknál a szélek egymásra hajoltak, úgy kötődtek egymásra. a mostani hasítékot nem kötik, inkább lépéskor nZéiic- lebb tolják a mostani lányok, asszonyok. Még olyan aSSzorty is akadt az őröl tetők között — nem is egy — aki a derekán bőrtüszőt viselt. Pipáztak a szegényebb asszonyok, aminek enn.ivalóhiány voB az oka. A bőrtüszőben hordta n ráíközi asszony a dohányt, a kovát, a tablót. Bállá Etel felüríti a zsákot, és hevet. Jókedve átragad mindenkire. Balázs Árpád A Tankönyvkiadó Vállalat 1965. évi terveiben — amint az MTI munkatárát tájékoztatták — 131 ft ír új mü kiadása szerepel 4 mil’ló 300 i ezer példányban. A már kőit ;'b ban megjelent P ri.öíiyvek* ; bő! 350 fétét nyomatnak újra 110 millió példányban. Folytatják az ú.i liiní&rv i alapján készülő általi nos Is* 1 kölni reformtankönyvek kiadását. Az idén Iát napvilágot. a hatodikos történelem. a számtan-mér’an ér az ercsi nyelvkönyv, a hetedikes ma- t,uar irodalom ú« nyelvtan, az ének-zene, a földrajz, a fizika. a kémia. továbbá a nyolcadikos Élővilág című tankönyv. Megkezdik r. gimnáziumok és a szakközépiskolák új re- fonntankönyveinek kiadását i‘. Megjelennek az első új szakközépiskolai tankönyvek is; a magyar nyelvtan,' a fizika és a kémia könyv. Ebben az esztendőben I egyébként a Tankönyvkiadó : Vállalat előkészíti fut általános iskolai trferrmankönyv- .-xirozat befejező részének közzétételét, s Így — a tefvek szerint - ígflfl Őszére valamennyi _ az új tan tervekre épülő általános iskolai tankönyv a diákok kezébe kerül. oun ettől r társadalmi hangtól a művész! eredményeket féltik. Jevtusenko, a költő, prózájában rendkívül aeínesen Viliódzó lírai hangulatokat rögzít. Ciross- mcenn Néhány borús nap-ja, a nemrég elhunyt író kvalílású- P.ák nagyszerű bizonyítéké. A fiatal Aszttfjsv A jenyO- gally-han Paus«tovs2kljt Idéző lírai természétlátéssal az embert éltető tiszta, becsületes és egyszerű elvek mel.ett tesz hitet. Látszólag nem több líránál, finoman felvázolt természeti hongulaíképnél a Hattyú ős hó — Seemjonov írása sem. A lírai hangulat mögött azonban a házasság, az összetartozás alapvető és társadalomtól elszakíthatatlan morális kérdéseit találjuk meg. Ez vezeti Alaxi- mövot is aki novellája „hőséül!’ egy foglalkozásrtélküii csavargót, régi bűnözőt választ s azt szembesíti élete legnehezebb pillanatéban azokkal az emberi eszményekkel, amelyeket mindig tagadott. A talizmán kötet egészében az új gondolatok és a kiforrott müvek varázsával ragad meg minket s azzal, hogy emberi és írói őszinteséggel, egy-egy nagyon egyéni helyzetben, vagy emberi alakban a valóbah lényeges. embert és társadalmat összekötő, kérdésekről tud vallani. _ (es) A rüvidebb műfajok — az [elbeszélés, novella kisregény ■ — előretörése manapság az i egész vüágirodalom egyik jel - . lemző tünete. Ez nagy mérték- [ ben megmutatkozik az utóbbi évek szovjet irodalmában is Az elmúlt esztendőben jeleni meg A visszhang titka címé antológia, ezt rövidesen követte a Kilátó című gyűjtemény, s az Európa Könyvkiadó gondozásában máris asztalunkra kei'ült. A talizmán, amely az előbbi kettőhöz ha- ; sonlóan a szovjet irodalom kis- í regény- és novellatermésének í legújabb alkotásait mutatja be, j A három gyűjtemény sokrétűen ábrázolja a szovjet valóságot. | A szovjet irodalom problémái között elsősorban a morális kérdések sokoldalú Vetületűt találjuk meg. A novellák s hagy tablók, körképek helyet.! -- az eseményeket, a helyzeteket sokszor időben és térben leszűkítve — egy-egy „közelképpel” ábrázolják az emberi sorsot, problémákat. A talizmán antológia hat, részbeni Idősebb, részben fiatal szovjet szerző kisregényét, illetőleg novelláját mutatja bű. Elsődleges társadalmi vonatkozást csak Szolxsenyicin Az ügy ét deliében című elbeszélésben j találunk. Az elbeszélés morális | hőfoka azonban ezt is úgy fet- * izzítja, hogy nem lehet egyet- ! érteni azokkal, akik kritikáikEgy kis néprajz a malomban részeit aztán százfelé kereshette az ember hótta után. Az Öregek a hajukat ágba fonták. Később „ hajukat, középen kettéválasztották, hol- dosra formálták. A tiszakanyári ak a hajukat inkább ka- csafarkosra igazították. A bajusz állása is különbözött. A bodrogköziek pedert, juhfagy- gyúval kent bajusszal kerültek át a Tiszán. A rétköziek hamarabb szokták meg „ rövid bajuszt. Az asszonyok itt is, amott is korilyot viseltek. A hajuk végét kifésült hajjal csavarták be. Aztán fapálcikával vágj' söprűággal átfúrták. A kit"ésült hajat összegyűjtötték és a koporsóba aljnak r:ánták. Ma már a lányok meg az asszonyok rövidre vágjál-. -í bejhi’v !. Mit árut el a viselés Y Most már csalt a kaiepv keletben különböznek a férfiak. Hegyes, magas kucsmában jönnek s hegyvidékiek. a dombrádiak a kalap tetejét benyomják, oldalt lapítják az ibrányiak. Aztán a tiszakanyári férfiing díszítése is különbözik a cieándiétól. A tiszakanyári férfiing rövíddefekú. A A TIT Hajdú-Bihar megyéi szervezetének meghívója adta , hívül, hogy Debrecenben január 3ü-án nyíregyházi festő önálló kiállítása nyílt meg. Soltész Albert mintegy harminc képét helyezték el a Csokonai értelmiségi klubban. A szándékon tűi. hogy Debrecen teret adott nyíregyházi művésznek a közönséggel való találkozásra, dicséretesen szép, hogy ezt a TIT valósította i meg. A kiállítás nagy lendítő erő egy művész számára, Az alkotás lényege akkor teljesül be, amikor a mű az érdeklődők elé kerül, s a megfogalmazott mondanivaló beszélni kezd sajátos nyelvén. Soltész Albert- nek pedig van mondanivalója. Szerény művész; képeinek nagy részét az új keresése, 8 tiszta eszközök alkalmazású jellemzi. Akvarell. pasztell, tuss — ezek kedvelt eszközei. A témában első helyen áz ember áll. Ha tájképet fest, itt is azt keresi, ahol az ember- jelenléte formálta a termeszeiét, az ember munkáját, lényét igyekszik kimutatni a város- ábrázolásain csakúgy, mint a hegyek közelségében festett akvarelljéin. Otthon őx'zött mappájában, tengernyi rajz. vázlat szól az emberről. Ha ezeket lapozzuk, szándékot kell éreznünk möjömbölyű asszony? Ki lát egy larokhazgyűjtő szivébe? Tény: Svek óta csak Malvin nagysápnak nem emelte a házbérét, [gaz, Malvin ftegysád tudta a leckét. Nem volt túl gyászos, ha Taffler úr jelenlétében kellett i hozzátartozókkal tárgyalnia. Mértéktartóan nyájas volt Taffler úrhoz, lla egyedül maradtak a cirádás koporsók közt. Malvin nagysád rskönyöksit a pultra, keble megfeszült a recés blúz alatt. Taffler úr far- kasszeme villant. Jó jel. A házbéremelés elmaradt. És itt a tanulság: R macska mindig a talpára esik! Egy illatos tavaszi délelőtt véletlenül nagy volt a forgalom Malvin nagy-sárinál, Egy. anyóka, köny- nyeit Sírva koszorút rendelt élő virágból, sírkő-vésésre alkudozott egy kövér úr, más valaki temetés ügyben jött — négylovas hintó kell. gyászhuszáfok, — tele volt az üzlet. Taffler úr ott ült. Éhes farkas. — Látom, — mondta szürke hangján amikor a kuncsaftok eltávoztak. *— hálisteft, pusztulnak az emberek... Malvinka felelet helyett lejjebb húzta blúzának kivágásét. Villant fehér bőre, Taffler úr sZefne iá. De azért ezt mondta: — A házbérüket ennyivel és ennyivel felemelem! Délután Taffler úr nem ment el egy bérlőjéhez sem. A Lipót körúton nézett ki egy sarokházat. Estig ott ólálkodott a ház körül. leemelte a lábasokról a fedőt, g megnézte, mit főznek ebédre, s bekukkantott a speizc-kba, lóg-e é ott szalonna, mekkora a zsí- r rosbödön. Délelőtt, délután, es- I te érkezett, figyelte az üzletek 1 forgalmát, szimatolt a lakások- 1 ban. Sírni nem volt Szabad e előtte, a „gyermekem beteg, T még a múlt évi adóval is tar- 1 tozom..,”. — aki nyomorog, az t nem lehet rendes házbérfi- I zetó... I Mint a polgári Világba transz- ‘ ponált húbérúr, egyre újabb j és újabb tartományok megszer- 1 zésére gondolt, újabb sarok- házra; egy-egy napi sétája hű- í béresei közt, az ítéletszerűen ) közölt béremelések, valamivel í mindig közelebb hozták csilla- i píthatatlan szenvedélyé kielé- i gítéséhez. 1 A többi közt övé volt az a ; József körúti ház is, amelynek 1 fő frontja körúti, egyik éle a 1 Békés utcára, a másik ft Kol- ■ csey utcára néz. Itt, ahol ma < cukrászda van, volt egy temetkezési vállalkozó (maszek). A ] vállalkozó felesége vezette az , üzletet, a nagyon gömbölyű ; Malvinka nagysád. Dundori, szőke nő volt, kicsattanó vidámsággal. hivalkodó keblek- ■ kel, még rózsaszín keze, apró , füle Is azt harsogta, de jó éltíi. A sors tréfája, éppen temetkezési üzletben kellett élnie, s < mindig tragikus, szomorú arcot vágni, hiszen nem nevethetett gyászba borult kuncsaftjai szemébe. Ide minden héten eljárt Taffler Őr. Talán tetszett neki a lovat szokás, rákacsmíott, mint a fiatalok egy szép nőre, vé- . gigsimogatta a tekintetével, az■ tán alku az ügynökkel, az ügy■ védekkel, hosszas vizsgálódás a i telekkönyvi hivatalban, mérics■ kélés, fontolgatás az igazi síén« ■ vedély forród uralkodik és : örökké tart tapadó karjaiban. : És ha ő megszerezte az új há■ zat. meglázasodoU, mint a sze- : relmes az elért nagy csóknál. Aztán következtek a szép , napok, a mézeshetek. Az imént • vásárolt sarokházat is beiktat- i ta éiste megváltoztathatatlan ■ ritmusába. Vagyis korán kelt, . elindult valamelyikbe, az újba, ■ vagy a sotonküvetkező házba. < Egyet sem kihagyva, beült a ■ ház üzleteibe. Szólni nem volt ■ szabad hozza, ő sem beszélt, : vékony ajkát összeszorítolta, , figyelte a forgalmát. Ha a kis- fűszeres bérlőjéhez azon ft reg- í gélén sok asszony jött kenyér- ) ért és tejért, ha a. következő- helyiségben, áz olcsó divatárus- nál éppen látogatása alatt fo- gyoit több patentharisnya és r gyerekzokni, — felemelte a -' házbért. j A lakásokba is mindenüvé v bement. Az én házam az én- váram? A ház az övé volt, a- lakás az övé. Középkorban az eleven ördögtől rettegtek így, t mint a szótl&h Taffléf Úrtól: cJÍk uziorás ezt körülöntik édes tejszínhab bal, önök ezzel kínálják ft cuk rászdában Mancikát, vagy ; drága Violát. Taffler Úr bi zonyára megvetette Volna öilü két az ilyen pazarlásért, az i sarokházai telekkönyvi valósá gok voltak, Budapestnek sok sok olyan bérháza, amelyil nem simul glédában a irtási! épület mellé, linnem úgy eniel ték, hogy mindenütt utcára né: a frontja. És ebben nagyon sok a rácií mert a sarokháxban több üzlet helyiség helyezhető el. mint normál házbán és az üzletház bére több, mint 2 lakásbér. i háztulajdonosokról, kíméletlen ségükről. szőrös szívükről né a kabarék sanzonjai is (hamar jában Gábor Andort, Heltai Je nőt idézhetném) szóltak, a ko nfás ilyen figuráiról szintúgy csodálatosképpen Taffler úr e! kerülte ezt a sorsot. Talán ner is figyelt volna Oda, hisze gj'űj tőszenVedélye olyan rat Ságban tartotta, hogy ezen k vül minden más meghalt szí mára. Abban az időben má tizennyolc sarokháza volt a £c városban és nyolc ÖéCSben, d g;. űjteményét természetese nem tartotta teljesnek. Eárac hatatlanul rótta az utcákat, k SZémelt egj'-egy új .sarokháza meggusztálta, mint a telivé Öntik, fiatalok, nem tudják, ki volt Herr Taffler. a Taffler úr. Tulajdonképpen Balzac tollára való volt, ha akkor és Pá- vizsbán élt volna; így. sajnálatomra kimaradt Balzacból, pedig tálén jobb figurát formált volna belőle az írás fejedelme, mint .Gobseck apóból. Taffler úrról azt híresztelték. hogy ka- matocskákből alapozta meg vagyonát, sőt növelte. Azt is mondták róla: úgy született, inasán, szikúran. őszüld bajusz- szal, csíkos nadrágban, fekete Szftlöhkftbátban, Csak az évek során öregebb lett, nadrágja, kabátja pedig fakóbb. Bővebbet senki nem tudott róla, nem szerepelt a társasági életben, áh óva vagyona réven belépője lett volna, politikai ambíciói Sem voltak, mint sok kortársít- nak .akik, miután megvagyoflo- sodtak, városatyai, képviselői rang után is vetették magukat. Magányos, zord farkas Volt Tsilfler úr, megcsoníosodott agglegény, nem szerepelt lóverseny-, kártyakrőnikákbari. nem pártfogolt kezdő színésznőket, puritán volt, életét egyetlenegy szenvedély töltötte ki: sarokházakat gyűjtött'. Önök fiatalok, és most esetleg arra a safokházrá gondolnak, amely a tányérra laposan döntött csokoládétortából van,
