Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-02 / 27. szám
Jl hatékonyabb, fegyelmezettebb gazdálkodásért lleszélgetés Cs. Vagy István elv társsal, a menyei pártbizottság ipari osztály ánaL helyettes vezetőjével Megyénk ipara eredményesen zárta a múlt esztendőt. Többet térim dunk, mint bármikor azelőtt. A mennyiség azonban nem járt mindig együtt az életszínvonal emelkedését elősegítő tényezőkkel — a termelékenység növelésével. az olcsóbb és jobb minőségű gyártmányokkal. Idén tovább kell lépnünk, ezt hangsúlyozta a Központi Bizottság december 10-í határozata. A jobb munka, az ésszerűség, gazdaságosság, a hatékonyabb vezetés követelménye Szabolcs- Szatmár iparára is vonatkozik. Bevontuk-e a hibákból a tanulságot, milyen intézkedéseket tettünk az 1963. évi ipari termelési terv végrehajtásának biztosítására? tíz volt beszélgetésünk lényege, amit Cs. Nagy István elvtárssaí, a megyei pártbizottság ipari osztályának helyettes vezetőjével folytattunk. — A KB decemberi határozata alapján dolgozta ki a megyei pártbizottság is éves intézkedési tervét. Elemeztük az ötéves terv első négy évében végzett munkát. Kitűnt, hogy a Központi Bizottság megállapításai teljesen vonatkoznak * mi megyénk iparára is. Szabolcsban az elmúlt négy év sorún 11,7 százalék volt az ipari termelés fejlődésének üteme. A szakmunkások és műszakiak aránya kétszeresére nőtt. Az építőipar teljes saját termelése négy év alatt nyolcvan százalékkal lett nagyobb. Évről évre több terméket adott a tanácsi és a szövetkezeti ipar. * 19fll-ct felvéve a minisztériumi ipar is. A IX. ötéves terv irányelvei, majd a VIII. pártkongresszus határozata azonban kimondja, hogy a termelés növekedését kétharmadrészben termelékenységnöveléssel, eay- harmadrészben létszámemeléssel kell elérni. ] Megyénkben ez , határozat nem mindig valósult meg, ugyanis a termelés növelését 54— 55 százalékban létszám- emeléssel oldották meg. — Ha az egy foglalkoztatottra jutó vállalati teljes termelés alakulását nézzük, a következő a kép 1960-hoz viszonyítva: 1961-ben 955 százalék. 1962- ben 92,8 százalék, 1963-ban 99,3 százalék és 1964-ben sem értük el a kívánt szintet. Jogos a megállapítás: az itt-ott valóban meglévő objektív okokon kívül a termelékenység elégtelensége abból fakad, hogy a vállalatok gazdasági vezetői nem tettek meg mindent „ határozatok végrehajtásáért. Üzemeink, vállalataink egy része nem használja ki meglévő lehetőségeket, az úgynevezett rejtett tartalékokat. (Ilyenek: korszerű technológia bevezetése, alkalmazása. folyamatos műszak bevezetése, belső szervezetiemé * következetes és határozott felszámolása. a rendelkezésre álló gépkapacitás teljesebb kihasználása. a munkafegyelem megszilárdítása, az állásidők, a felesleges csellengések megszüntetése. a minőségi követelmények érvényre juttatása, az ésszerűsítésben, újításban rejlő lehetőségek stb.l De a legutóbbi négy év egyik fontos tapasztalata, hogy a mun- kanormák alkalmazásánál sincs minden rendben. A minisztériumi iparban az átlagos ál'ományi munkáslétszámhoz viszonyítva 1961-ben P munkások 35, 1962-ben 35 5, 1963->ban 36 százaléka dolgozott csak teljesítménybérben. Az állami helyi iparban az évek során több vállalat teljesített rendszeresen 110—120 százalék között. Egv-két friss példa: a Szatmári Vegyesipari Vállalat 1964. első háromnegyed évében a vállalati teljes termelési tervét 148.8 százalékra, a Gyümölcsszeszfőzde és Szikvízipafi Vállalat pedig 124,1 százalékra teljesítette. A túlteljesítés önmagában nem lenne rossz, ha nem mutatna arra, hogy a vállalatok vezetői a tervezőinél figyelmen kivül hagyták a realitást. Csökkeni tehát az egy főre jutó termelési érték, ugyanakkor a bér, illetve az átlagkereset évről évre nőtt. Konkretebben a termelékenység ütemének növekedése elmaradt az átlagkereset növekedése mögött. Az építőipari termelés növekedése gyors ütemű. Az egy munkásra jutó saját termelési érték 1960-hoz viszonyítva 1961-ben 12, 1962-ben 16, 1963-ban 9,7 százalékkal nőtt. Az átlagkereset itt is megelőzte a teljesítményt. Ugyanakkor a munkásállományú dolgozók 29 százalékos emelkedésével szemben az adminisztratív, alkalmazotti létszám 33 százalékkal lett magasabb. Kétségtelen, hogy az építőipari termelést is befolyásolta az anyaghiány, de megyénk építőiparának zavartalan termelését sok szubjektív tényező is befolyásolja. Ezek elsősorban a vállalatokon belül még mindig meglevő szervezetlenség. a kivitelezésre kerülő létesítmények műszaki előkészítésében az egyes tevékenységek összehangolásának hiánya, nem utolsósorban a vállalati gazdasági munka irányításának hiányosságai. a meglévő építőipari gépek kihasználatlansága. A kétségtelen eredmények mellett fent említett, s még más hibák, hiányosságok negatívan befolyásolják a szabolcsi ipar, de hozzátehetem, az egész népgazdaság fejlődését. Ezért is volt nagy szükség a Központi Bizottság határozatára. a megyei pártbizottság éves intézkedési tervére, amely a fő figyelmet éppen e területekre irányította. I Sikerült-e reálissá, a legfontosabb tenniva- . lók megoldásának bizto- II sítékává tenni az 1965. II évi termelési terveket? — Intézkedési tervünk alapvető célja a népgazdasági szemlélet érvényre juttatása. Ez j, termelékenység, az önköltség csökkentése, a takarékoBSág és a minőség. A tervfeladatokat megyénk üzemei már megkapták. Hoz- záteheíem. hogy az ipar feladatai a múlt évhez képest nagyobbak. Idén az egy foglalkoztatottra jutó vállalati termelési érték növekedésében a termelékenység részaránya jóval magasabb, mint négy év során bármikor volt. Például a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál 100,' a Nyírbátori Növényolajipari Vállalatnál 88, a Demecseri Burgonyakemé- nyitőgyárnál 100, a Dohányfermentálógyárnál 64,4, a kis- várdai öntödénél 100. „ tanácsi könnyű- és élelmiszeriparban ugyancsak 100 százalék lesz. Az ÉM. vállalatnál és a tanácsi építőiparban is teljesen a termelékenységnövekedésből valósul meg a termelési érték növekedése. Megítélésünk szerint az idei iparvállalati tervek éppen a KB decemberi határozatából eredően sokkal körültekintőbben készültek, reálisabbak, mint az ezt megelőző években. Mit tart a tennivalók közül a legfontosabbaknak, hogy , reális és jó terveket maradéktalanul meg is valósítsák I az ipari üzemek, vállalatok? — Három pontba sorolnám a leglényegesebb teendőket. g Mint azt a megyei " pártbizottság intézkedési terve'is hangsúlyozza: a vállalati terveket taggyűléseken, üzemi tanácskozásokon vitassák meg a dolgozókkal, a benne foglaltakat minden munkapadra bontsák le. mindenki ismerje az abból reá jutó részt. Ezután a vállalatok párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetése a múlt évi munka alapos elemzése alapján sajátos feladataiknak megfelelően dolgozzák ki részleteiben a helyi műszaki intézkedési terveket. Ne legyen ez kicsinyitett mása a megyei bizottság tervének. Ezenkívül rendszeresen ellenőrizzék á végrehajtást, s ne csak utólag állapítsák meg, hog'v mit nem tettek. o Már most foglalkozni *** kell, a termelés valamennyi fázisának megszervezésével, hogy biztosítsuk a termelés ütemességét. Kísérjék különös figyelemmel az exporttervek teljesítését, az építőiparban a rendelkezésre álló erőket az első negyedévi terv teljesítésére kell mozgósítani. E feladatok végrehajtásának sorsa a vezetésen múlik. Con- dolök itt a munkafegyelemre, a normák állandó karbantartására, a munkaszervezésre, a belső tartalékok feltárására, a takarékosságra. Ez utóbbinál kell hangsúlyozni a bér és létszámfegyelmet, az indokolatlan túlórák megszüntetését, az anyagok ésszerű felhasználását. Ne fizessünk ki munkabért termelés nélkül! Meg nagyobb szerepet kap idén a dolgozók kezdeményezése. a szocialista munkaverseny," az üzemi demokrácia, a vezetés színvonalának állandó, következetes emelése. A vezetés tudomány. Hogy az egész termelési folyamatot figyeljék, elemezzék gazdasági vezetőink, a határozatok, teivek végrehajtását ellenőrizzék. ahhoz közgazdasági szemlélettel kell rendelkezniük. Nem az a jó gazdasági vezető, aki eltűri a fegyelmezetlenséget, pazarlást, hanem az, aki jó munkaalapot, s rendet teremt, aki megérteti, hogy b káros jelenségek gátolják előrehaladásunkat, sértik a közösség, az egyén érdekeit. Néhány gazdasági vezetőnek lé kell szokni arról, hogy a vállalatán belüli szervezetlenséget és következetlenséget. kényelmességet úgy indokolják, hogy mindig felfelé mutogatnak objektív okokat emlegetnek, a saját munkájukban semmi hibát nem találnak. Amikor közelebbről megvizsgáljuk az ilyen vezetők tevékenységet. kitő. nik, hogy nem annyira objektív. mint inkább szubjektív okokból nem megy a munka. Végezetül: úgy gondolom, hogy a decemberi határozat és a megyei pártbizottság intézkedési terve, a kormánynak a közelmúltban megjelent különböző rendelkezései jó alapot, nagy segítséget adnak a második ötéves terv utolsó évére jutó tennivalók elvégzéséhez, az újabb ötéves terv előkészítéséhez Szabol cs-Szal- márban, is. Kopka János Sokrétű munkái végez a lakosság részére a Nyírbátori Szakipari Klsz. Szakemberei nagy körzetben ellátják a rádió és televíziós készülékek javításait is. Képen: Szilágyi Sándor műszerész „Budapest" készülékben műszerekkel keresi a hiba forrását. Bedo Z feW. Még egy felszólalás — a kéki zárszámadáshoz További lehetőség a jó jövedelem növeléséhez A kéks Búzakalász Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésére, hiába „váltottak sokan állóhelyet”, nem fórt be valamennyi tag; többen a bejárati ajtók előtt szorongtak. Már a gyűlés előtt mondogatták: Kelten zaj nélkül történik a zárszámadás, felszólaló sem igen lesz. — Volt 1961-ben — jegyezték meg többen —, amikor a húsz forintot sem érte el az egység értéke. A hatvan hármas záráskor alig két ember emelkedett szólásra, most meg. ahogy híríett, újabb összeggel bővült az egységre jutó jövedelem, a tagok mégin- kább csak a pénzeszsákra gondolnak... Amiről nem esett szó A Búzakalász Tsz — mint ahogy Csorba István, az elnök elemezte a beszámolóban —. ha minden termelési ágban nem is, de összességében valóra váltotta az 1964 évi gazdálkodási tervet. — Ami kiesésünk van — jegyezte meg az einök—, az nem érinti a tagok jövedelmét. Ez valóban megnyugtató lehetett a tagok számára abban a szövetkezetben, ahol a járás legnagyobb osztalékát érték el tavaly, s ez tényleg olyan érzést keltett, hogy a jövedelem háttérbe szorította a még meglévő termelési gondokat. Ezeket lényegében az elnöki beszámoló is elkerülte, így ha a vártnál több felszólalás is hangzott el, nem volt meg az alap a szántóföldi növénytermesztés és az állattenyésztés gondjainak az elemzéséhez. A szövetkezet több mint tízmilliós bevételéből a zöldségtermesztés közei ötven százalékot biztosított, az állattartás a jövedelemnek egytize- dét adta. Valamennyi szántóföldi növény bevétele — a kukorica kivételével — nem érte el a tervezettet. De minderről nem esett szó a beszánm .L/b„n! így a felszólalásokban sem. Pedig éppen erről eshetet volna sok szó, sértés és sértődés nélkül, mert itt rejlik a jövedelem további 25—30 százalékos növelésének a lehetősége. Elég, vagy kevés? Az akadékoskodást azzal folytatjuk, hogy a tagokra jutó, — 102 000 munkaegység után járó — összes részesedés hat és fél millió forintjával szemben 250 000 forintot tartalékoltak az idei biztonsági alapra. Ránézésre ez lehetne elég, vagy kevés. De éppen az elnök véleméA napokban volt szerencsém megismerkedni egy Igazán fínomlelkű úrral. A finom lelkű úr mellettem ült az autóbuszon, és újságot olvasott mindaddig, amíg az autóbusz csikorgó fékkel hirtelen meg nem állt. A megállás oka egy lovaskocsi volt, amely az útkereszteződésnél éppen az auíbóusz előtt horgonyzott le, hogy megfelelő alkalommal majd tovább baktasson. Kalauzunk a váratlan időveszteség miatt mérges lett. Kinézett az ablakon, s meglátván a lovat, így szólt: „Ennek a ronda dögnek: is éppen itt kellett megállnia!” A ló a sértésről mit sem sejtve, egykedvűen álldogált. A finom lelkű úr azonban (akiről ekkor még nem tudtam, hogy milyen finom lelkű) leeresztette az újságot és rászólt a kalauzra: „Miért szidja azt a szegény állatot?" Jó szerencsénkre a kalauz az egykedvű kalauzok közül való volt. (Ez a legjobb. Jobb, mint az erélyes, sokkal jobb, mint a goromba, s még a humoros kalauznál is többre becsülöm.) A finom lelkű úrnak tehát nem felelt semmit, hanem továbbállt vonal jegyeit Tahi László: Csupaszív kínálhatva. A finom lelkű úr ilyenformán partner nélkül maradt, s ezért hozzám, a szomszédjához fordult: „Hál nem oktalan durvaság azt az ártatlan állatót csepülni? Mit tehet róla az a szegény paci? A ló mégse gép, amit pedállal meg lehet állítani vagy kerékkel kormányozni lehet:' Családomban hagyomány, hogy autóbuszon, villamoson vitába bele nem szólunk, nyilvános eszmecserében részt nem veszünk. csak közlekedünk", némán, szótlanul. Ezúttal sem feleltem, csak éppen közönyösen bólintottam két rövidet. Azt óhajtottam kifejezni vele: jó, jó, de hagyjon békén, tisztelt uram. A finom lelkfl úr azonban bólintásomat pozitívan értékelte, s miközben autóbuszunk már vígan robogott tova, egyre felindultabban védelmezte a lovat. Háborgása során a lólé- lek minden finom rezzenésével megismertetett, olyannyira, hogy én, az őszinte állatbarát, már lassan-lassan kezdtem megutálni a szegény pacit. S ha a kalauz arra haladt el, szomszédom újra és újra tűzbe jött, s jó hangosan (hátha mégis sikerül neki botrányt provokálnia) ilyeneket mondott: „Faragatlan, nyers fickó’’! Vagy: „Semmi érzés sines ezekben a durva fráterekben!” Ezek után hozzálátott, hogy közelebbről megismertessen a ló élettanával, s elmagyarázta, milyen kevés tápértékkel kell húznia terhét egy igavonó lónak. Éppen a zab kalóriaértékét feszegette, amikor tetszetősnek tűnő ötletem támadt. Szakítva családi hagyományainkkal, megszólaltam: „Válságod minden ok nélkül izgatja magát. A kalauz nem i lóra mondta, hogy ronda dög, hanem a kocsisra.” Nem csalódtam. Ibolyakék szemében a szelíd megnyugvás fénylett fel. „Gondolja?” — kérdezte csendesen, s igenlő bólogatásomra ismét az újságjába merült. Nagy-nagy békesség lengte körül. A megsértett világrend helyreállt nye bizonyította, hogy kevés, mert elmondotta, hogy az idén feltétlenül szükséges saját erőből építkezni, még úgy is, ha az 1965-ös munkaegység értékéből egy-két forintot levonnak. Ettől egyszerűbb lett volna az 1963 évi igen jó munkaegység értékének a szintjén maradni most, a többlet két forintot tartalékolni — ami kétszázezer forint —, s így nem lenne gond a beruházás megoldása az idén. Örvendetesen kijutott a dicséretből személy szerint a közgyűlésen azoknak, akik szorgalmukkal, becsületes munkájukkal többet nyújtottak a közös elöbbreviteléhez, de a közös és személyi tulajdon megkárosítóinak, a fegyelemsértőknek már csak általánosságban volt címezve, hogy: szégyelljék magukat. Nem ünneprontás A kéki Búzakalász Tsz a nyíregyházi járás egyik legjobb közös gazdasága, jó eredményeik után talán ünneprontás is a zárszámadással kapcsolatos megyjegyzések nyilvánosságra hozatala. Nem azzal a gondolattal tesszük, hogy a jó munkaegységérték elbírja a kritikát, hanem azért, hogy a közeli hetekben sorra kerülő tervtárgyaló közgyűlésen igyekezzenek elemezni azokat a dolgokat, amelyek tisztázása után újabb sikerek születhetnek. Samu András Otvosónk írja: Eredményes esztendő Szamosi!jlakon A szamosújlaki Űj Élet Tsz eredményesen zárta az 1964. évet. A kis szövetkezet gazdálkodási eredménye egymillió forinttal haladta meg az előző évit, és elérte a hatmilliót. Az egy tagra jutó fel nem osztható közös alap 1963-ban 8833 forint volt, 1964 vég^'f 12 465 forint lett. Üzemviteli alapra 640 ezer, szociális és kulturális kiadásokra 1Ö0 ezer forintot tartalékoltak. A tartalékolás él felhalmozási alap egymilliif 600 ezer forint — az összes bevételnek jelentős hányada: Már az 1965. évi hiteltörlesztési és az első félévi műtrágyavásárlás értékét is rendezték. Darabos László
