Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-06 / 31. szám

Wladystaw CemuEha 69 éves Gomulka elvtárs, a lengyel nép nagy fia, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége — 60 éves. Tizen­hét éves korában csatlakozott a marxista forradalmárokhoz s ettől kezdve töretlen hittel harcolt népe szabadságáért s az általános emberi haladás­ért. Történelmi jelentőségű küzdelmei során nagy dia­dalok részese lett, érték sú­lyos méltatlanságok, de szik­laszilárd harcos maradt mindvégig, minden körülmé­nyek között. Akár fegyverrel küzdött a fasiszták ellen, akár politikai ütközeteket vívott meg sikerrel, a lengyel nép legjobb erényeit tük­rözte helytállása. Gomulka elvtárs életút­ja fényes tettekben gaz­dag. Nemcsak hazájában tisztelik és szeritik őt. Ne­ve, embetszeretete, béke­harcának következetessége ismeretes az egész világon. Mindenütt nagy elismerés­sel szólnak róla, ahol a népek barátsága és testvé­risége hívekre lelt, és ahol a fegyvemélküli világ meg­valósításán fáradoznak. Egyénisége, harci erényei, államférfiül biztonsága, vezetői akaratereje — ko­runk marxista—leninista építőmunkájának nagyja» közé emelte. Gomulka elvtársat, a har­cost a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkárát — egész népünk forró szeretettel kö­szönti hatvanadik születés­napján. Gomulka elvtársban a szépséges Lengyelország és a testvéri lengyel nép nagy fiát tiszteljük. A magyar nép további hagy sikereket kí­ván nagyszerű munkájához. ■# Kádár János elvtárs táv­iratot küldött ez alkalomból WladislaW Gomulka elvtárs- hoz. A távirat így hangzik: ,,Kedves Gomulka elvtárs! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében szívből köszöntőm önt 60. születésnapja al­kalmából. Pártunk tagsága, a szocia­lizmust építő magyar nép, az ön személyében a Lengyel Egyesült Munkáspárt a testvé­ri lengyel nép kiváló vezető­jét, a nemzetközi kommunis­ta mozgalom kiemelkedő sze­mélyiségét tiszteli. Az ön életútja a kommunizmus ma­gasztos eszméjéért, a nép sza­badságáért es boldog jövő­jéért küzdő állhatatos harcos útja, akinek nagy szerepe van az új. szocialista Len­gyelország létrehozásában és gyors fejlődésében. Nagyra becsüljük az ön személyes munkásságát, amelyet a ma­gyar-lengyel barátság, a szo­cialista országok együttműkö­dése, a nemzetközi kommu­nista mozgalom egysége szüntelen erősítésének és fejlesztésének szentel. Születésnapja alkalmával kérjük, fogadja forró elvtársi üdvözletünket és legjobb kí­vánságainkat, minden jót. jó egészséget, további sikereket, személyes boldogságot kívá­nunk önnek”. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára A Pravda a pár fos publicisztika Jelentőségéről Moszkva, (MTI): A Pravda pénteki számá­ban cikket szentel a pártos publicisztika jelentőségének, A lap bevezetőben megállapítja, hogy az SZKP XX. kongresz- szusa a párt és állami élet lenini normáinak helyreállítá­sával megteremtette a feltéte­leket a lenini publicisztikai hagyományok újjáélesztésé­hez. A Pravda emlékeztet arra, hogy a személyi kultusz ká­ros hatása a publicisztikában is megnyilatkozott és a szó­lamok hangoztatásának útjá­ra taszította az újságírásnak ezt a műfaját. „Csak a kulti- vált -"lángelme» tehette meg, hogy saját hangján írjon, mindenki másnak csak a gö­rög ti-agédiákból ismert kó­rushoz hasonló szerep jutott.” A személyi kultusz idején az élet tanulmányozását szöve­gek tanulmányozása váltotta fel, az alkotó kutatás helyett a válogatott idézetek egyik helyről a másikra való át­ültetésével foglalkoztak. A Pravda utal a kommu­nista publicisztika hatalmas meggyőző erejére, majd meg­állapítja, olyan harcos, az ol­vasó legszélesebb köréhez szóló, mélyenszántó és szenve­délyes publicisztikára van szükség, amilyennel a marxiz­mus klasszikusainál, a nagy orosz gondolkodóknál talál­kozunk. Előtérben a délkelet-ázsiai helyzet Paál Ferenc összefoglalója a hét külpolitikai eseményeiről A világpolitikai szintér legkiemelkedőbb eseménye Koszigin szovjet miniszter­elnök és s szovjet küldött­ség látogatása a Vietnami Demokratikus Köztársaság­ban. A szovjet államférfiak utazásának nagy jelentősé­get tulajdonít az egész vi­lágsajtó, bár természetesen a szenzációéhes nyugati lapok a legkülönbözőbb kombiná­ciókat fűzik a látogatáshoz. A béke érdekében Kétségtelen, abból a szem­pontból is jelentősége van a szovjet, miniszterelnök út­jának, hogy néhányhónapos szünet után ismét a csúcs­diplomáciára irányítja a fi­gyelmet, vagyis azokra a le­hetőségekre. amelyeket a legmagasabbszíntű tárgyalá­sok nyitnak meg vitás, vagy veszélyes kérdések rendezé­sére. Ezúttal előtérbe kerül­nek azok a veszélyek, ame­lyek a délkelet-ázsiai térség­ben, az amerikai beavatko­zás következtében, fenyege­tik a békét. Ebből a szem­pontból a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság rendkí­vül exponált helyzetben van. A szovjet vezetők láto­gatása ismét aláhúzza an­nak a korábbi szovjet nyilat­kozatnak a jelentőségét, amely szerint a Szovjetunió nem nézné közönyösen, ha támadás érné a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A szovjet Sajtó ebben az összefüggésben felhívja a fi­gyelmet a küldöttség magas- színvonalú összetételének jelentőségére. Egy másik szempont, amelyre á szov­jet sajtó figyelmeztet: a szovjet küldöttség látogatása az egész indokinai helyzet alakulására befolyást gyako­rolhat, mégpedig a béke érdekében. A KGST-ülésszak jelentősége E napokban fejezte be prágai tanácskozását a KGST-országok 19. üléssza­ka, amelyről közleményt is kibocsátottak. A közlemény­ből, valamint Faggyejevnek, a KGST titkárának nyilat­kozatából megállapítható, hogy milyen témák foglal­koztatták a tanácskozás résztvevőit, s az is, hogy mi­lyen eredményre jutottak. A legjelentősebb adat talán az, amelyből megállapítha­tó, hogy a szocialista orszá­gok külkereskedelme az el­múlt időszakban milyen nagy lendülettel fejlődött: a KGST-országok árucserefor­galma 1963-ban 1950-hez vi­szonyítva majdnem négy és félszeresére növekedett. Egyébként ez alatt az idő alatt jelentősen nőtt a KGST országok külkereskedelme a kapitalista országokkal is. A 19. ülésszak egyik legfon­tosabb döntése az, amely jóváhagyta Jugoszlávia rész­véteiét a KGST különböző szerveinek munkájában. Ez a döntés tartalmazza azt a határozatot, hogy Jugoszlá­via az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elv alap­ján együttműködik a KGST- országokkal. A sajtó élénk figyelmet szentel azoknak a határozatoknak, amelyek a KGST-n belül mutatkozó nehézségek legyőzését céloz­zák. Javarészt, olyan nehéz­ségekről van szó, amelyek a KGST-állrmok egyenlőtlen ipari fejlettségéből követ­keznek. Külügyminiszteri találkozó A hét külpolitikai hír­anyagából ki kell emelni azt a körülményt, amely hírül adja. hogy május 15-én Bécsből az osztrák állam­szerződés aláírásának 10. év­fordulója alkalmából talál­kozik a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, áz Egye­sült Államok, Nagy-Britan- nia és Franciaország — kül­ügyminisztere. Az alkalom lehetővé teszi olyan kérdé­sek megvitatását is, ame’yeí; természetesen nem az oszt­rák helyzettel függnek ösz­sze. hanem szélesebb kört érintenek a világpolitikában. Az ENSZ-ben mutatkozó ellentétek és a világszerve­zet bénultsága mellett, az ilyen találkozók rendkívül hasznosak lehetnek. De Gaulle nyilatkozata Nyugati részről e Réten két fontos nyilatkozat hangzott el. Az egyik De Gaulle el­iteké, a másikat Johnson, az Egyesült Államok elnöke tette. De Gau'le csütörtö­kön délután sajtóértekezle­tet tartott és itt főleg három témát exponált miután — mint mondotta — egyelőre nem kíván napi politikai kérdésekben állást foglalni. A három kérdés, amivel tie Gaulle foglalkozott, a kö­vetkező: 1. a német kérdés; 2. az ENSZ válsága; 3. a nemzetközi valutaviszonyok megváltoztatása. A német kérdésről kije’en tette, olyan megoldást kell találni, amely megfelel a Nyugat-Németor- szággal szomszédos összes országok biztonsági követel­ményeinek. Az ENSZ vál­ságát szerinte alapokmány- módosítás H kellene megol­dani, amire az adott okot, hogy az ENSZ-közgvűlés túl­lépett hatáskörén és a kon­gói ügyben támogatta az amerikai beavatkozást. De Gaulle egyébként javaslatot tett arra nézve is, hogy az. öt nagyhatalom tanácskozá­sával oldják meg az ENSZ- problémákat, s ebben á leg­érdekesebb az ötödik nagy­hatalom, a Kínai Népköztár­saság. A nemzetközi valuta­kérdések rendezéséről szóló De - Gaülle-fejtegetés tulaj­donképpen nyílt hadüzenet az Egyesült Államok pénz­ügyi hegemóniája ellen. Johnson beszéde Johnson, az Egyesült Ál­lamok elnöke beszédet mon­dott. amelyben kitért a szovjet—amerikai kapcio’a- tokra is, és annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy még ebben az évben ellátogat a Szovjetunióba, majd hozzátette, hogy re­méli, ugyancsak ebben az évben az Egyesült Államok ban üdvözölheti a Szovjetunió vezetőit, „ügy Vélem — mondotta —, hogy ezek a látó Jt tások rfieggyfiithettíék az aggódó világot, hogy mindkét nemzet a béke cél­jait követi”. Johnson kitért nrta is. hogy ezt a gondola­tot ő már kifejtette kong­resszusi üzenetében is és megelégedéssel állapította meg, hogy szovjet részről ezek a gondolatok kedvező fogadtatásra találtak. Az angol „ssáz nap“ Az angol miniszterelnök ugyancsak érdeklődéssel várt televíziós beszámolója, amit a munkáspárti kormány első ezáz napjának eredményei­ről tartott, nem keltett mély benyomást az angol közvéleményben. Az .ered­mény” szót itt Idézőjelbe kell fenni, s így használja ézt a kifejezést az angol sajtó is. A száz nap ered­ményei ugyanis eléggé két­ségesek, amit mutat az is, hogy a munkáspárti külügy­miniszter megbukott a ley- toni választásokon. Wüson nemcsak külügyminiszterét — egyik bizalmasát és régi munkatársát — veszítette el. hanem egy értékes man­dátumot is. A másik csapás, ami az angol kormányt e napokban érte, a tengeren túlról jött. Amerikai felszó­lításra Wilson kénytelen, volt elhalasztani látogatását az Égve-ült Államokban, mert a Fehér Házból tudomására adták: előbb tisztáznia kel­lene Nagy-Britannia kapcso­latait a Német Szövetségi Köztársasággal és Francia- országgal. Fel kell figyelni ezzel kapcsolatban arra is, hogy itt új bizalmatlansági momentum jelentkezik: a nyugati szövetségi politiká­ban. Esőmén^ ok sorokban Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője pénteken hi­vatalosan közölte, hogy Dob rinyin szovjet nagykövet a hét elején találkozott Thomp­son nagykövettel, az amerikai külügyminisztérium vezető szovjet szakértőjével. A talál­kozón megvitatták a szovjet és az amerikai vezetők kö! cnonös látogatásának lehetős gét. A két diplomata megb széléről további részletei« nem közöltek. A Szovjet Újságírók Szőve- ,«légének vezetősége most meg täftott plénumán megvála tóttá a szövetség új elnökévé Alekszej Rumjancevet, a Pravda főszerkesztőjét, s le­váltotta az elnöki tisztségből Pavel Szatyukovot és a tit­kári tisztségből Alekszej Ad- zsubejt. Jugoszláviában a szövetségi nemzetgyűlés valamennyi ta­nácsának képviselőit, akiknek mandátuma lejár, a községi szkupstinák (gyűlések) az or­szág egész területén 1965, áp­rilis 4-én választják meg, míg a szövetségi tanács képviselői­nek a választópolgárok által történő megválasztása az or­szág egész területén 1965. áp­rilis 18-án megy végbe. A bostoni Kennedy-kőnyvtár szervezésében pénteken a len­gyel fővárosban megnyílt a néhai Kennedy elnök emlék­tárgyainak vándorkiállítása. A kiállítás anyagát Varsóból Bécsbe, majd Onnan Belgrád­ija szállítják. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének az ománi kérdéssel foglalkozó ad hoc bizottsága, amelyet az ENSZ-közgyűlés 1963-ban alakított. pénteken közzétette 250 oldalas beszá­molóját. A beszámoló követe­li, hogy az érdekelt felek részvételével kezdjenek tár­gyalásokat Oman jövőjéről, mert az „súlyos nemzetközi probléma”. Madrid egyetemi városában pénteken délután több mint ezer diák tüntetett. Ä rendőr­ség közbelépett és több tün­tetőt őrizetbe vett. A tüntetők az ellen tiltakoztak, hogy Spa­nyolországban csak az állam ellenőrzés alatt álló d'ák- szakszervezet, a SEU működ­het. Dr. Lothar Bolz, az NDK külügyminisztere pénteken táviratot intézett Schröder nyugatnémet külügyminiszter­hez. Táviratában felkérte, hogy haladéktalanul mondták fel az NSZK-nak Izraellel kö­tött titkos katonai megállapo­dását és Nyugat-Németorszás azonnal szüntesse be Izraelbe irányuló fegyver- és hadi­anyag szállításait. Gerencsér Miklóst TANOK NÉLKÜL 24. Drága volt a segítség. A véletlen súlyosbításért felleb­bezett. A buszhoz megy, amely majd haza .szí. Senki sem gondol­ná, mi járatban van. Arcán olyan meggyőző a nyugodt hétköznapiság. mintha csak­ugyan végleg szabad lenne. — Két évi börtön... Iszo­nyú. Gyorsan, gyorsan haza, egy gramm se vesszen kár­ba ebből a maréknyi szabad- ságbóL.. xxvin. Zsupánná lázasan csomagol. Az ingóságok nagy részét már összepakolta. Doktor Jász egy hősszerelmes szenvedé­lyével ostromolja: — Gitta, ezt nem teheti ve­2 1965. február 6. Kisregény lem!... Három év óta halálo­san szeretem! A férjével úgy sem lehet boldog. Az egy szent őrült. Egzaltált újszö­vetségi figura! Az a rögesz­méje, hogy boldogítsa az em­bereket, miközben halálra sebzi a családját! Az asszony ügyet sem vet a szóözönre. Menekülésszerű sietséggel pakolja bőröndbe férje ruháti. Jász nem tud magának parancsolni, Zsupán- néra veti magát. Hát kényszeríteni kell a boldogságra?!... Zsupánné kemény ellenfél­nek bizonyul. Támadója a nyers erő segítségével sem tudja megcsókolni. — Magdi!... Magdi! — kia­bál az asszony. Jász meglepő hirtelenséggel vonul vissza, s mire belép a háztartási alkalmazott, már a szoba túlsó sarkában van. A lány kérdőn néz Zsupán- néra. _ Magdi. Légy szíves, mondd meg a doktor úrnak, hogy nem vagyak itthon, Az orvos hiúságában vérig sértve vonul ki a lakásból. A lány esdekelni kezd. — Ne tessék elmenni. Mi lesz velem?... — Sajnálom. Magdikám. Muszáj hazaköltöznöm anyá- mékhoz. A gyerekeknek ke­nyér kell. Miskolcon ismerős vagyok, könnyebben szeriek állást. — Zsupánné kipillant az ablakon, elsikoltja magát- meglátja férjét. Rohan eléje. Zsupán szótlanul magához öleli. Ellágyul egy pillanatra. Nem alkalmas a hely az ér­zelmek szabad megnyilatkozá­sára, tele van az udvar ren­delésre váró betegekkel és dr. Jász is leesett áúal bámul a Visszatért kollegára a rendelő ajtajából. Zsupán végighalad az örömmel rácsodálkozó em­berek között, Jászhoz siet, kiveszi kezéből a rendelő kul­csát. — Ha megengeded... Jász erre felocsúdik, tilta­kozni kezd, ingatag meggyő­ződést eh — De kérlek, rém gátol­hatsz a munkámban. Engem a megyei tanács nevezett ki he­lyettesítőnek — Jó. Egyelőre helyettesí­tem magamat. Ugyanis csak a jogosítványomat vették el. A diplomámat nem. A kollega megsértődik, ké­szül valamit mondani, de gő­gösen odébbáll. Lázas munka kezdődik a rendelőben. Zsupánné segéd­kezik, de a figyelme alig van a munkán, ideges kíváncsiság gyötri. hogy mi történt, miért engedték haza a férjét. Az orvos gépiesen nyugodt, gyor­sasága határozott. Ui kötést rak az egyik parasztasszony kézére. — Három nap múlva tessék jönni. Szíveskedjék beküldeni a következőt. — Itthon marad, doktor úr?... — kockáztatja meg a kérdést félénken, reményked­ve a parasztasszony. A vá­laszt a feleség is ideges fe­szültséggel várja. — Egyelőre. Kérem a hő- vetkezőt. Hajlott hátú öreg paraszt- ember panaszkodik. — Fáj a hátam. Izzadok. — Köhög is? — Hetek óta. Amióta őszre fordult az idő. — Holnap reggel jelentkez­zen ezzel a pa Pírral a városi tüdőgondozóban! — Szárazbetegségre gondol, doktor úr?.,. — Bízzuk „ röntgenre, Kál­mán bácsi. Meggyógyítjuk. — Ne hagyjon itt bennün­ket. doktor úr­Zsupánt zavarba ejti a ké­rés, nem is tud rá mit vála­szolni. Szomorú, beszédes mo­sollyal a feleségére néz, majd az ajtó felé kiséri az őréget. — Ha megjöo a városból, hozza el nekem a leletet, Kál­mán bácsi. — Talán csak nincsen Szá­razbetegségem... szóljak az utánam levőnek'' — Majd én behívom... — Hát akkor... őrizze meg közöttünk az isten, doktor úr. — Minden jót, Kálmán bá­csi. Az öreg elmegy, Zsupán pe­dig hosszan a kétségektől el­csigázva asszonyra pillant. — Azt hittem, már nem foglak itt találni. A feleség összeroppan. Síró­görcs rohanja meg, a vizsgáló- asztalra omlik. Zsupán meg­ijed, mellette ierem. vigasz­taló szavakkal élesztgeti. — Szabad vagyok... haza engedett az ügyész a másod­fokú tárgyalásig. Nincs annál fontosabb, hogv 'tt találtalak. — Én juttattalak börtönbe... — zokogja az asszony. — Ne bántsd magad, mert altkor engem bántasz... amíg odale’zek, anyámhoz jössz a gyerekekkel. Nem engedlek Miskolcra. Látni akarlak, amikor csak lehet. Maradja ve­lem... — Szégyellem magam... Et akartam menekülni innen. Nem vagy bűn^s!... — Megint csak türelmei kérek tőled, drágám. Engem kétévi börtönre, téged meg két évi türelemre ítéltek. Csak úgy tudjuk élviselni, ha segítünk egymásnak. Mint eddig. Aztán újra kezdjük. Ez a büntetés lesz az utolsó címke, amit a* élet az utazó- bőröndömre ragasztott. Elég az átszállásokból. Nézd. Vár­nak az emberek. Kinéz az ablakon, s meg­látja. hogy a várakozók, két fiával barátkoznak az udva­ron. Feleségére mosolyog. — Hozd be a gyerekeket.. Az asszony már nem sír, de annyira lenyűgözik az össze­tartozás KeSt-rúen szép pilla­natai. hogy egy ideig nem képes mozdulást parancsolni magának. Csüng a férjén, aki­ről nyugalom, biztonságérzet árad. Ügy indul, hogy szíve­sebben maradna bent. Az udvaron közrefogják Zsupánnét a várakozók, kér­désekkel marasztalják, majd : kisebbik fiút Kisegítik a kar­jára. Zsupán mindezt a rende­lő ablakából nézi. körülötte az Ismerős tárgyak és nagy- nagy csend. Várja a gyereke­ket. Keményen beiemarkol az ablakdeszkába, arca roegvo- naglik. Sir, Vés«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents