Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

Események sorokban Párizsban szombaton tár­gyalások kezdődtek Roy jen- írins brit repülésügyi minisz­ter, Denis Healey hadügymi­niszter, valamint Messmer francia hadügyminiszter és a francia légügyi szakértők kö­zött. A megbeszélések célja, a hadi repülőgyártás terén is szoros együttműködés alakul­jon ki Franciaország és Nagy- Britannia között. Szó van ar­ról is, hogy Franciaonszág és Nagy-Britannia közösen gyárt- •oai légvédelmi rakétákat. Todor Zsivkov, a bolgár irii- nisztertanáes elnöke szomba­ton fogadta Pittermann oszt­rák. alkancellárt és megbeszé­lést folytatott vele. Hamburgban több száz egye­temi hallgató fáklyás menet­ben tüntetett a náci háborús bűnösök Nyugat-Németország területén történő üldözésének beszüntetése ellen. De Gaulle francia elnök szombaton fogadta Brosio NÁTO-főtitkárt, Az indokínai népek értekez­letének titkársága szombat reggel hivatalosan közölte, hogy az értekezlet március 1-éh délelőtt tíz órakor kez­dődik Phnom Penhben. A közlés szerinti sikerült elsi­mítani a küldöttségek között [elmerüli nehézségeket és így ki lehetett tűzni az értekez­let új időpontját. A március 1-i megnyitó ülésen Norodom Sziltanuk herceg kambodzsai államfő — aki az értekezlet .elnöke lesz — mond beszé­det Makariosz ciprusi elnök pénteken sajtóértekezletet tartott. Kijelentette, hogy kormánya még akkor sem kí­ván részt venni a ciprusi kér­désben érdekeit öt ország ér­tekezletén, ha Galo Plaza E^JSZ-közvetítő javasolná ilyen értekezlet megtartását, mert „egy ilyen értekezlet semmi jóra nem vezethet és kudarca csak növelné a fé­sűül tségét.” A magyar parlamenti kül­döttség szombaton délelőtt a lengyel szejm bizottságainak elnökeivel találkozott. A de­legáció tagjai délután a Varsó melletti szyrhanowi nagy ga- bönaféldolgozó üzemet láto­gatták meg. A küldöttség Varsóból Szczecinbe utazott. Rosztropovics, Visnyevszka­Ja és Gyegyuhin szovjet mű­vészieket, akik Japánból a BOAC légiforgalmi társaság gépén Hongkongon keresztül utaztak izraeli vendégszerep­lésre, a hongkongi hatóságok 18 órára, a többi utastól el­különítve visszatartották. A kellemetlen incidens után a szovjet művészek , folytathat­ták, újukat és szerencsésen megérkeztek Tel Avivba. Rugyenko üzenete a nürnbergi per nyugati résztvevőihez Moszkva* (MTI): Pénteken Moszkvában szov­jet nemzetközi jogászok te­kintélyes fóruma tanácskozott a nyugatnémet hatóságok be­jelentéséről, amely szerint 1965. május 8-tól beszüntetik a náci háborús bűnösök üldö­zését. Sz. V. Molodcov profesz- szor, az ENSZ baráti társasá­gok világszövetségéhek aiel- nöke, I. I. Karpec, a Demok­ratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének alelnöke és más ismert szovjet nemzetkö­zi jogászok határozottan el­utasították az NSZK-hatósá- gok szándékait. A konferen­cia felhívta a világközvéle­ményt és a világ jogászait, tiltakozzanak a nyugatnémet kormány tervezett intézkedése ellen. R. Rugyenko, a Szovjetunió főügyésze, aki a náci háborús főbűnösök nürnbergi perén szovjet fővádló volt, üzenet­ben fordult nyugati kollégái­hoz. Emlékeztet arra az egy­öntetűségre, amellyel annak idején követelték minden ná­ci háborús bőnös megbünteté­sét. Az üzenet, amelyet Ru­gyenko akkori két helyettese, L. Szmirnov, az OSZSZSZK Legfelső Bíróságának elnöke és D. Karjov, a moszkvai egyetem jogi karának dékánja is aláírt, tiltakozásra szólítja a nürnbergi per nyugati fővád­lóit és vádlóit az elévülés el­vének a háborús bűntettekre való alkalmazása ejlen. Fel­hívja őket, hogy vegyék vé­delmükbe azokat az elveket, amelyeket a nemzetközi ka­tonai törvényszék alapokmá­nya annak idején lefektetett. Állami kezelésbe veszik az amerikai ültetvényeket Indonéziában Djakarta, (MTI): Pénteken az indonéz kor­mány hivatalos közlemény­ben jelentette be, hogy azon­nali hatállyal állami keze­lésbe veszi az amerikai tu­lajdonban levő ültetvényeket Hírügynökségi jelentések sze­rint ez az intézkedés az észak-szumatrai amerikai gu­miültetvényeket érinti. Első ízben történik meg, hogy az indonéz kormány közvetlenül intézkedett amerikai javak állami ellenőrzésbe helyezé­séről. Az állami kezelésbe vett amerikai javak értéke a UFI becslése szerint körülbelül 80 millió dollár. Az An tara hírügynökség ezzel az intézkedéssel párhu­zamosan hírt ad arról is, hogy Indonéziában ország­szerte bezárták áz USIS ame­rikai tájékoztató szolgálat helyiségeit. Az intézkedést az tette szükségessé, hogy e tájékoztató szerv indonézelle­nes propaganda tevékenysé­get fejtett ki. Holt’«vöt úfbóS börtön Sie szálSitották Brazzaville, (TASZSZ): Sepickij, a Szovjetunió Brazzaville-i nagykövete pén­teken átnyújtotta kormánya nyilatkozatát Massemba De- bat köztársasági elnöknek. A nyilatkozat hangoztatja, hogy a Szovjetunió határozot­tan elítéli az imperialisták csé! szövéseit a fiatal afrikai köztársaság kormánya és né­pe ellen, s más békeszerető országokkal együtt a Brazza­ville-! Kongó népének és kor­mányának oldalán áll. Massemba Debat megköszön­te a Szovjetunió kormányá­nak és népének a támogatá­Winsi&l&iB msoSsáf Hogyan élnek a mai indiánok? Nehéz elfelejteni azokat a so­rokat, amelyek a „The Ameri­can Indian Frontier” című könyvben tették közzé William ; Christie Mac-Leod szavaival az . Egyesült Államok álláspontját 1 az indiánkérdésben. A szerző i a következőket írta: „Az VSA ; hivatalos politikája arra irá- 1 nyúl, hogy féken tartsa az in- i diánokat, míg fokozatosan ki \ nem pusztulnak olyan okok 1 következtében, amelyek alatto- i mosabban végeznek velük, i mint a kard és a golyó.’’ 1 < Cooper rézbőrű hősei ] E sorokat nem ma vetették ' papírra, de írhatták volna ’ akár 1964-ben is. A2 Egyesült Államokban Cooper és May j Károly rézbőrű hősei, gyér- * mekkorunk olvasmányainak ro- J mantikus törzsfői és harcosai J semmivel sem élnek jobban, 5 mint a földrésznyí ország fe- 1 kete bőrű lakosságai a négerek. ( S hogy kevesebbet hallunk ró- J luk, az csupán azzal függ ősz- j sze, hogy e fajta, amely hihe- ‘ teilen véráldozatok árán pró- -■ hálta megvédeni földjét és sza- 1 badságát, ma szétszórva, rezer- ‘ vátumokba telepítve kénytelen 1 élni, többségükben távol a nagyvárosoktól és távol egy- 1 mástól is. ‘ A rezervátumok Oklahamá- ban, Uj-Mexikóban, Arizoná- ‘ ban, Dél-Dakotában, Wiscon- stinben, Minneseíában, Oregon­ban, Floridában és Michigan- j ben találhatók. Eredetileg - ez ,j 131 millió acre földet jelentett, a terület azonban 56 millió ac- ‘ re-ra zsugorodott. Különböző : szerződések védték az őslakók < földterületét, ezeket a szerződé- - seket kezdték kijátszani, fel- ! rúgni és semmisnek tekinteni, 1 ahogy idővel rájöttek arra, < hogy az indiánok számára biz- - tosított földek gazdag ásványi , kincseket rejtenek. I Az eladók a vásárlók S az indiánok kísemmizésé- ‘ ben a vezető szerepet éppen az úgynevezett, Indián ügyek Hi­vatala-: jáijssza,; amelyet pedig azzal a rendeltetéssel, állítottak , feli Hogy a „korftíány gyamoíf- jainak” érdekéit Védje és kép­viselje. Nagy botrány tört ki,i amikor kiszivárgott például a Fekete Láb törzs egy Oregon állambeli 400 ezer dollár érté­kű erdőségének „eladása”. A hivatal tisztviselői a területet 135 ezer dollárért bocsátották áruba és 25 ezer dollár „juta­lékot” is felszámoltak. Mint később kidérült, a tisztviselők maguk voltak a vásárlók. A botrány azonban csak a lapok . hasábjain tükröződött, egyetlen tisztviselőt sem vontak fele­lősségre. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a „nyomor statisz- í tikájának” nevezték a lapok kólában, mint egy jó börtön- ben... Több mint 50 gyermek közül egyetlen egynél sem lát­tam játékot, vagy valamely más, gyermekeknek kedves tár­gyat. A tantermen kívül volta­képpen nincs olyan hely, ahol játszhatnának. Valaki, aki sok éven át tartózkodott ott, elmondta: télen a fiúk körbe­járnak a pincében és hol itt, hol ott néznek ki az ablakon..." Ugyanakkor a hivatalos Amerika — a Cooper könyve­ken felnőtt európai turisták-’ nak — előszeretettel, mutogatja a kirakat-rezervátumokat, az „Uj világ” néprajzi kuriózu­mait. A fényképezőgépek len­cséi számára felöltött fejdí-1 szék, s a kiváncsi látogatók ■ borravalójáért bemutatott har­ci táncok sem leplezik azon­ban a nagyszerű, de majd egymillióról 400 ezerre csök­kent fajtának a nyomorát és szinte kilátástalan élet-halál, harcát. Az igazság az, amit égy amerikai jogász, Felix Coheir a következő szavakban fogalma­zott meg: „Nagy baj az. hogy ma igen sok amerikai úgy gon­dol az indiánokra, mint- az amerikai történelem románii-o: kus vagy komikus alakjaira, Winnetou le szárra azottaim va- . lójában az indiánok sok tekin­tetben ugyanazt a szerepet töl-' tik be a mi amerikai társadat-; inunkban, akárcsak a bányák ban a kanári. Nálunk az indiá- : nők helyzete jelzi, ha friss le­vegő helyett mérges gáz tölti meg a politikai légkört. Az a mód, ahogyan az indiánokkal bánunk, minden más kisebb-- seggel való bánásmód jobban, tükrözi demokratikus meggyő­ződésünk erősödését, vagy gyengülését.” Csakhogy a „demokratikus, meggyőződés” körül — akár a, napi események tükrében, akár évtizedek távlataiban . nézzük, is — nemcsak általános, de el-' uralkodó — Félix Cohor- . sza* vaival a „gyengülés”. . ■ ....,, ónodv György sát. Megjegyezte: az imperia­listák érzik, hogy a talaj ki­csúszik a lábuk alól, s ezért a Csőmbe rezsim felszámolá­sával fokozottabban áskálód­nak országunk ellen. Mi azonban nem hátrálunk meg, hanem folytatjuk a harcot hazánk függetlenségéért — hangoztatta Massemba Debat. A Leopoldvilleben törvény- ellenesen fogvatartott Hohlo- vot, az Izvesztyija tudósító­ját pénteken újból a fő­ügyészségre szállították. A szovjet újságírót egészségi állapota kivizsgálása végett az elmúlt tíz napban kórház­ban tartották. Megnyílt az Bfrlkal Egység Szervezet miniszteri tanácsának 4. ülésszaka Nairobi (MTI): A miniszteri tanács délután. zárt ülésén Murumbi kenyai A kenyai fővárosban pénte- külügyminisztert választották ken összeült az Afrikai Egy- az ülésszak elnökévé, ség Szervezet miniszteri taná- Az Afrikai Egység Szét-ve^ csának 4. ülésszaka. Jomo Ke- zet mostani ülésszaka előrelát-, nyatta kenyai elnök megnyitó haíólag kilenc napig tart, - s beszédében elítélte az afrikai naPireudjén az afrikai kontj- , ,, , „ nens szatnos aktuális problé-’ egyseg ellen tevekenykedo erő- mája szerepel, köztük a kongói két. kérdés. *>: : Gerö János; Kicsi Biri királysága Szatirikus kisregény 13. Az elnök mosolyogva nyújt­ja a kezét. — Nem bánták meg a csat­lakozást? A majofbeliek mogorva arccal válaszolnak. — Nem! Oda csatlakozunk, ahonnan földet adnak. Többet nem is beszélnek, indulnak tovább Békésházá­nak. A hő egyre nagyobb pelyhekben liúll, kavarog utánuk a levegőben. A lovak fel-felkapják a fejüket, ha a szél szemükbe fújja a havat. A stráfszekéren a közbiz­tonságiak demizsont adnak kézről-kézre. Jókat húznak belőle, óvatosan léguggolva a szekér aljába, háttal a oldal­deszkához támaszkodva. Ügyelnek, mert az elnök meg­tiltotta a szolgálat közben a 1963. február 28. szeszes ital fogyasztását. Már­pedig ez ingyen bor, potya bor. Zsoldba kapják, két litert fejenként, minden három nap­ra. Ezért a parancs ellenére is csuda jólesik ebben a hi­deg időben kortyolgatni be­lőle. Még Molnár Anti is megszívja az üveget, hogy felmelegítse fázós testét. Az elnök elől hajt. Jobban mondva Kun Feri hajt, Kicsi Biri meg élvezi a hadsereg vonulását. Nagyritkán kihajol a hintóból, félkézzel meg­kapaszkodik a vántartó vasba, amire most egy pony­vát feszítenek ki a hó ellen. Ebben a testállásban figyeli hátul a legénységet. Amikor látja, hogy jön utánuk a stráf, meg a pusztaiak szeke­re, visszaül a kényelmes, ru­gós ülésre és komótosan elő­húz kabátjából egy literes üveget. Kortyol belőle, azután megkínálja Kérészt. Az is J megdönti az üveget, de csak ! néhányat kortyol. Ebből ugyanis nem lehet sokat in­ni, mert ez kisüsti, erős, mint a méreg. Ennek okáért el is tart egészen Békésházáig. A házak között óvatosan hajtanak, mert ellenséges te­rületen sohasem lehet tudni, hogy mi adja elő magát. A községházától vagy száz mé­ternyire megállítják a lova­kat. Gyorsan leugrálnak a szekérről, és a közbiztonsá­giak a fegyvert szuronysze­gezve tartva közelednek az épület felé. Egyik német pus­kát, másik magyar karabélyt, harmadik felismerhetetlen nemzetiségű géppisztolyt szo­rongat a markában. Különb­ség azonban csak a fegyver­ben van, egyébként mind­egyik elszántan, vésztjósló te­kintettel lépked a főhadiszál­lás felé. • Elérik a bejáratot, s ellen­állásra nem találnak. Az ut­cai járókelők gyorsan eltűn­nek a kapualjakban a fegy­veresek láttán, csak néhány kiváncsi szem pislog a keríté­sek felett az idegenekre. Mol­nár Antal feléjük irányítja géppisztolyát, megereszt egy sorozatot, úgy, hogy a kíván­csiskodók eltűnnek szélsebe­sen. Tizenkét fegyveres, meg a pusztaiak kintmaradnak az utcán, közreveszik az épüle­tet. A többiek mennek befe­lé Kicsi Birivel az élen. Nyomkodják a kilincseket le­felé sorjában, de az irodaaj­tók zárva vannak, egyetlen szobába se tudnak bejutni. Állnak a folyosón, néznek egymásra és káromkodnak. — Kérész! — akarja az el­nök kiadni, az utasítást, de akkor a leghátsó ajtó 'meg­nyílik. Éppen ott nem pró­bálkoztak. Egy csizmás, nagy bajuszú ember lép ki a folyo­sóra, és feléjük kiált: — Kit keresnek? Kérész hirtelen Birihez haj­lik, és a fülébe súgja: — Ez az. Kuruc Andrásnak hívják, ö a Nemzeti Bi­zottság elnöke, meg a Kom­munista Párt titkára. A másik elnöknek Kicsi Bi­ri válaszol. — Magát keressük, polgár­társ! —■ Hm... _ A békésházi em­ber csak ennyit mond, es Kérészt nézi, akit tegnapelőtt meglovasítottak, vagyis szé­gyenszemre kizavarták a fa­luból. Az ajtóban . megjelenik még egy ember. Ez már. pantallós. Ez is szótlanul nézi a fegy­veres jövevényeket. És mintha parancsszóra tennék, a biharberettyóiab el­indulnak feléjük. Elől most is Kicsi Biri, utána Kérész egy másik fegyveressel...' Amint mindnyájan bévül bérűinek az ajtón, Kérészék ráfogják a fegyvert a két helybelire. Biri szolgál magyarázattal a két csodálkozó békésházinak: — A tegnapelőtti ügyben jöttünk — mondja szaggatot­tan, minden szót külön hang­súlyozva. — Az a baj — feleli Kuruc András kurtán, és úgy néz lefelé a csepp emberre, Biri- re, mint ahogy a liba szo­kott a csirkére. Felülről lefe­lé, kissé oldalvást. Kicsi Biri elvörösödött. Érti a pillantást azon nyomban. Kihúzza magát, s hogy na­gyobbnak tetsszen, a hang­jával segít. — Hogy értsük ezt’ Mondja csak, hogy értsük ezt!? — ügy, hogy abból nem lesz semmi — feleli a helyi Nemzeti Bizottság elnöke csendesen. Kicsi Biri csodálkozva látja, hogy ezek nem túlságosan ijedtek meg. Pedig innen nem mehetnek haza ered­mény nélkül. Örökre elvesz az elnöki tekintély, ha kudar­cot vallanak. Ezért hát erélye­sen kezdi: — Írást kérünk a terület azonnali átadásáról. Körül van fogva az épület, innen addig nincs távozás, amíg papírt nem kapunk a Lies- thein-birtokról. Kuruc csodálatraméltó nyu- godtsággal válaszolt: —• Láttam én, komám, már nagyobb legényt is tenáíád, mégse ganéztam be. Hát mit gondolsz, te? Nem volt ne­künk elég a méltóságos úr, most te akarsz a helyébe lép­ni! A földet mi dolgoztuk meg, és most a miénk lesz! Aki ellenünk szegül, azt el­tapossa ,a nép! — Tegnapelőtt már meg­adtuk a választ. Majd, ha a saját nincstelenjeinket kielé­gítjük, akkor majd lehet szó a maradék terület átadásá­ról. De csak arról. Ezt a másik helybeli mond­ja, s igyekszik szintén nyu- godtnak mutatkozni. — Maga kicsoda? — för-, med rá Biri, miközben' egy pisztollyal az orra alatt ka­parász. Kuruc a társa mellé lép. ö felel Bitinek kurtán-funcsán; — Az, aki. A birtokot majd ő méri ki a parasztoknak, ha a kormány rendelete megje­lenik. Kiesi Birinek igen sérti a fülét a Kuruc beszéde. Gon­dolkodik kicsit, aztán int Ké­résznek, hogy a géppisztollyal jöjjön közelebb. Az „ezre­des”-! nem is kell bíztatni, bíztatja a minapi megszégye­nítés, meg ,a hintóbán fel­kortyolt pálinka eléggé. Don­gó léptekkel közelebb megy és nekiszegezi a géppisztoly! Kuruc Andrásnak. (Folytatjuk) azt a jelentést, amelyet a nem­régiben tartott országos indián kongresszus készített és ter­jesztett elő a Fehér Házba, Johnson elnöknek — az ősla­kosság nyomorúságos helyzeté­ről. A jelentés — többek kö­zött — leszögezi, hogy a mun­kaképes felnőtt indiánok fele munkanélküli, s néhány rezer­vátumban ez a százalék a két­harmadot is meghaladja. Az Acoma (Uj-Mexikó) rezervá­tumban például 1380 18 —55 év közötti indiánból csak 197 ren­delkezik állandó munkával. Észak és Dél-Dakotában a dol­gozó indiánok átlagos évi jö­vedelme 105 dollár, vagyis napi 30 cent. De a hivatalos amerikai sta­tisztikák sem tudnak — még szépített formájukban sem — kedvezőbb körülményeket je­lenteni. A legfrissebb adatok szerint az USA-ban élő indiá­nok átlagjövedelme egyharma- da, de nemritkán csak egyötö­de a fehér bőrű amerikaiak át­lagjövedelmének. Átlagos élet­koruk 20 évvel alacsonyabb, a ; gyermekhalandóság pedig messze felülmúlja az országos átlagoU Az indián lakosság nyomorúságos életmódja arra kényszeríti az indián gyerme­kek 60 százalékát, hogy idő előtt abbahagyják tanulmányaikat. A Browning i kollégium Érdemes egyébként szólni az indiánok számára létesített is­kolákról' is. Alexander Lesser, az Indián Ügyekkel Foglalko­zó Egyesület képviselője pél­dául a következőket írta a Cut Bank internátusról, amelyet az Egyesült Államok a Montana állambeli Browning-ban állított fel az indiánok részére: „Meg­döbbentett és elképesztett az egész berendezés. Körülbelül 120 elemi iskolás fiú és lány lakik két épületben, amelyek a legsürgősebben alapos javítás­ra szorulnak. De nem is ön­magában ezért, hanem az itte­ni életkörülmények miatt van rosszabb helyzet ebben az is-

Next

/
Thumbnails
Contents