Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-26 / 48. szám

Fehér fityulás fejek hajolnak össze a széksorokban, itt is, ott is összesúgnak orvosok, ápolónők, kórházi műszakiak. Végül a hátsó sorokban magasra lendül egy kéz.

_ Ugyanabban a ruhában dolgozunk, amiben ebédelünk, — kezdi a műszaki dolgozók panaszát Domonkos István.

Az első felszólalás után a problémák, nehézségek, sérelmek már könnyebben mondatokká formálódnak. A szakkönyvtáros több üdülőbeutalót sürget, víkendház- bérletet jai'asol. Gönczi Já- nosné a szénutalványok, családos üdülő jegyek szétosztásának körültekintőbb módját kéri. Felszólal a kórház igazgató főorvosa; beszél az egészségügyi dolgozók és a betegek közti humánus vi- siony kialakításáról és a szakszervezet felelősségéről. Aztán egyre súlyosodnak a szavak, eiőkerülnek a legrejtettebb problémák is. A felszólalók többsége a helyhiányt. a szűk agykapacitást, a szociális helyiségek rossz állapotát — a köz. a gyógyítás problémáit fogalmazza meg.

— Szakmai továbbképzést kérünk — módja Petényi Jó- zseiné — elsősorban a fiatal ápolónőknek. Ismerjék meg a korszerű betegápolás módszereit. Szervezzen a szak- szervezet tapasztalatcserét más egészségügyi intézményekkel.

A kórház egyik legnagyobb problémáját dr. Kapitány József önti szavakba;

— A gyermekosztály ágykihasználása 118—120 százalékos. Egy ágyban néha két gyermeket is el kell helyeznünk. örülünk, hogy az osztály új épületet kap, csak

mieiooo legyen Készén, meri tőlünk évente sok ezer gyermek várja gyógyulását. Bővíteni kellene a gyógyszertárat, külön aszeptikus laboratóriumra lenne szükség. Váltó köpenyt adjanak a fertőző betegek látogatásához.

Este nyolc óra. A megyei kórház szakszervezeti küldöttgyűlése már öt órája tart. Az új vezetőség megválasztását is parázs vita kíséri. A jelölő listán módosulnak a nevek; a tagság új vezetőségi tagokat javasol. A késő esti órákban 100 felemelt kéz hagyja jóvá az új szakszervezeti vezetőség névsorát — azokét, akiktől az elkövetkező hónapokban a javaslatok valóra váltását, a problémák megoldását várja a kórház félezer dolgozója.

(szilágyi)

sáriás 28.9 százalékkal, a tojásfelvásárlás 38,6 százalékkal növekedett.

Mégy év alatt 11 OOO lakás

Iparunk és mezőgazdaságunk fejlődésének hatásaként növekedett a megye lakosságának vásárló ereje. Az összes kifizetés 10,5 százalékkal, a munkabérek 12,4 százalékkal, a termelőszövetkezeti munkaegység

24,9 százalékkal haladta meg az 1963 évit. Az OTP takarékbetétállomány 40,6 százalékkal, vagyis 127 8 millió forinttal növekedett. A lakosság takarékbetétállománya 1964. december 31-én 442,4 millió forint volt.

A lakosság vásárló erejének növekedésével növekedett megyénkben a kiskereskedelmi forgalom. Kiskereskedelmi hálózatunk 1964-ben 8,1 százalékkal bonyolított le nagyobb forgalmat, mint 1963-ban.

Megyénk lakossága a tartós fogyasztási cikkek vásárlása mellet 1964-ben és általában az ötéves terv négy évében jelentős összeget költött lakás- építkezésre. 1964-ben 2229 lakást vettek használatba. Az ötéves terv négy évében 11 ezer 173 lakás épült megyénkben. A lakások többségét, 58,1 százalékát a dolgozók saját anyagi forrásukból építették. A lakások építésénél jellemző, hogy javult a nagyság szerinti ösz- szetétel. A lakások 72 százaléka kettő vagy több szobás.

Művelődésügyünk fejlődésére általában azt mondhatjuk, hogy az előirányzatnál is magasabb. 1964-ben az óvodák száma 4,4 százalékkal nőtt, az idény napközi otthonokban — amikor a nyári munka úgy kívánta — 3523 gyereket helyeztek el. Nagymértékben emelkedett a középiskolai tanulók száma. 1964—1865 tanév elején középiskoláinkban 11 ezer 861 diák tanul, 15,3°/p-kal több mint egy évvel korábban. A középiskolai tanerők száma öt- vennel emelkedett. 1964—1965. tanév elején a dolgozók középiskoláinak esti és levelező tagozatán 5713-an tanultak, 18,3 százalékkal többen, mint egy évvel korábban. Nőtt az érdeklődés a kihelyezett mezőgazda- sági technikumok iránt. A Mátészalkai Mezőgazdasági Technikumnak kilenc, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikumnak tizenhárom kihelyezett [osztálya működik és a tanulók {száma megközelíti a 700 főt.

Emelkedett a megye felsőfokú oktatási intézményeiben Is a tanútok száma. Nappali [tagozaton 616. levelezőn 1031 Hallgató tanul, 4,1 illetve 71,8 százalékkal több, mint az 1963 1964 oktatási évben. A szakmunkástanulók száma 6302 fő volt, 19,5 százalékkal több mint egy évvel korábban. Növekedett az érdeklődés az, ipari szakmák tanulása iránt, amit bizonyít. hogy az ipari szakmunkástanulók száma 700 fővel emelkedett.

A művelődés fejlődésére nagymértékben jellemző az is, hogy egy év alatt több mint. 5 ezer tővel növekedett a televízió előfizetők száma. 1964. végén már több. mint 12 ezer televízió előfizetője volt megyénknek.

Seres Ernő

HÚSZESZTENDŐS ESEMÉNYEK

A protekciós útkaparó

Dzsugányból Kemecsei Pál — Gyaio«posla kemecséről Kóláiba

Iádban. A tiszt urak nem voltak kibékülve vele, mindig ln„-----..., hallja Dzsugány, magának választani én — folytatja. — Talán török név, azt mondták a csakellene egy magyaros nevet Aztán megkérdezték, hova való is vagyok. Kemecsére, mondtam. Hát akkor legyen Kemecsei Pál! Így lettém én Kemecsei...

— Aztán Gömbös Gyula leszereltetett, mert ahogy mondták az ország már nem bírta eltartani a sok zsoldos katonát. Kaptam ötven pengőt, és hazajöttem a falumba.

Egy pakli dohányért

Itthon ugyanaz várt rám, mint amikor elmentem; napszám, kepés aratás, cselédkönyv. De még az sem, hosz- szú ideig nem kapott munkát, mígnem nagyságos Mi- kecz István kemecsei főszolgabíró beprotezsálta útkapa- rónak. Hét és fél kilométeres útszakaszon egyengette a köveket, szórta a törmeléket.

— A háború mindent tönkNem volt ember, munkáskéz, a pénznek már ekkor nem volt értéke. Bözsinek hívtuk a retett, az utakat is, meg a község melletti gecsei hidat milliárdos papírokat és szatyorral vittük haza, onnan a fűszereshez, hogy adjon érte egy pakli dohányt...

Még. a 45-ös évben felépítették a 4-es főközlekedési úton felrobbantott hidat. Ut- kaparók, fogságból szökött és itt rekedt emberek hordták a kődarabokat, alapozták újra az utat. Posta nem volt, ha érkezett egy-egy kocsi ka- vizs meg kellett mozgatni az orosi, a sényői, sőt a kótaji útkaparókat is. Kemecsei Pál volt a postás és hírvivő.

Állami ember akartam lenni“

A katonából lett úi kaparó^ — majd új nevükön útőr — élete javát az utak mentén töltötte a kavicsdombok mellett. Kitűzte a kis zászlót es foltozgatta az útszakaszt egészen nyugdíjazásáig. De még utána is ki-kinéz az útra, L amely neki kivezető folyosó "volt a nagyvilágba, egyúttal visszaút a katonamundértól a faluig.

Hogy ez volt-e a vágya, nem akart-e más pályát választani annak idején Kemecsei Pál, — erre azt feleli:

— Mindig az állam embere akartam lenni, mert ott a megélhetés jobb volt. Szerettem a munkának eleget tenni, becsülettel. Ez talán sikerült is, mert még most is felkeresnek a régi felettesek. Jó dolog az, ha az ember azután is érzi. hogy becsülik, ha már kevesebbet tud lendíteni, ha már megöregedett...

P. O.

deklődve, Kemecsei Pálhoz vezetett az útbaígazitás Nyírturán. Ö volt a gyalogpostás,

Húsz éve történt események és szereplőik iránt ér- amikor 45-ben még szüneteli a postaszolgálat, építette az utakat, a hidakat, érdekes ember, mondták. Most nyug- újrakezdtem.

Ötven pengő az obsittal

Otthon találjuk, sepreget a ház körül. Felesége a tsz-ben dohányt csomóz. — Jól jön a havi 850 forintos útőri nyugdíjhoz a kis kiegészítés. Meg az unalom miatt is megy az asszony _ mondja Kemecsei Pál.

Hatvannégy éves, jól bírja magát, megedzette az élet.

— Kérem én zsoldos katona voltam. Mint szegény fiú, nem sok választásom volt. Elmentem katonának. Szakaszvezetőségig vittem — magyarázza a régi éveket. Kesernyés humorral meséli, hogyan választottak harmincban új nevet számára a tiszturak.

— Dzsugány Pál voltam

Volt egyszer egy tisztviselő, aki munkahelyén társadalmi munkában szatirikus faliújságot szerkesztett. Teljes szívvel, lelkesedéssel és minden képességét latba vetve végezte ezt a felemelő munkát. Szatírával kegyetlenül ostorozta az előadókat, a gép- irónöket, a telefonközpont dolgozóit, időnként végigsuhintott az altiszteken és a takarítónőkről sem feledkezett meg. Egyszer későn járnak munkába, máskor hanyagul végzik dolgukat, illetlenül viselkednek a felettesekkel szemben, a sarkokban piszok van is így tovább, és így

1965. február 26.

Megyénk a statisztika tükrében

Gazdasági, kulturális életünk alakulása 1964 ben

Gabulya János,

8-as körzet

tanácsnak dolgoztam mint ki*: iparos. Én építettem a sóstóhegyi tanács kirendeltség épületét, iskolákat, bölcsődéket. Sokszor csak úgy társadalmi munkában. Itt van róluk a köszönőlevél is... Dolgoztam a városi tanácsnál is, mint építési előadó... De továbbra sem maradtam hűtlen. Mikor a Hazafias Népfront megalakult, kezdettől részt vállaltam a munkában. Elnökségi tagnak választottak, kétszer voltam a kongresszuson, s 1962 óta tanácstag vagyok...

Építeni ah aruk

— Ha eljönne arra a helyre, ihol valamikor laktam, csodálkozna. Putriban éltünk. Szégyelljem? Hogy idáig jutottam, azt a két kezem munkájának köszönhetem. Ezt a házat is i feleségemmel együtt építettük.

Nem mondom, hogy nem szeretnék az állami iparban dolgozni, mert most két hónapja nincs munkám. De lassan tavaszodig s újra kezembe kerül i kalapács. Meg tervezek is. Most egy családi házat a Kárpátalja utca 2-be. Az idén kész s lesz. Szükség van a családi házakra, hadd épüljön a város.

S míg sár és víz lesz, s míg 'el tudom emelni a két karom, ípíteni akarok. Ez az én legfőbb életcélom. Úgy érzem ízért születtem... Nekem a nunka a legnagyobb öröm. Kifüggeszteni a zöld, galy-bok- •étát, felcicomázva a falra. 5gyre több családi otthont ivatni...

Farkas Kálmán

mekes Gernzsi család gondja. 1 Jött az asszonyka hogy segít- i sek elhelyezni a lányát, Gizi- i két a cipőgyárban tanulónak, l Nem sikerült. Bántott a dolog. < Annyit sikerült elérnem, hogy 1 hatórás műszakra felvették. 1 Nem tudom mennyit keres, de 1 ha a lánnyal találkozom az i utcán, előre köszön. Jólesik az \ embernek, ha segíthet... 1

Gabulya János akkor boldog, i ha tehet valamit az embere- 1 kért. 1

I

Az ehö ház i

Én jól tudom, hogy mit jelent a nélkülözés. Tizenketten voltunk testvérek. Téglát hordtam már gyerekkoromban. Vol- . 'am hosszú ideig munkanélküli j is, amikor a többi kőművessel ott ődöngtünk a Kossuth té- ! ren. Három esztendeig voltam ] tanuló, s még utána mennyit . kellett várnom, hogy a saját kezem által elsőnek megépített lakóház falára kitűzhettem a , bokrétát. Elsírtam magam. , Mert akkor még úgy volt, , hogy csak az ismert mesterek- , nek adtak munkát, aki tudott . arra hivatkozni, hogy ezt a j házat is ő építette, meg azt ! is. Én mit mondhattam?... Az { első családi házat egy Fedor j nevezetű pályamesternek építettem a Kölcsey utcában. Most ] is áll. Ezt js csak azért kap- < tam meg, harmadik éves mester j koromban!, mert a sógorával ( együtt jártam iskolába. Utána , aztán mindig a Fedor házra ] hivatkoztam, hogy munkát kap- , jak... Megjártam a háborút s j újrakezdtem.

Felépítettem a Manda-bokori kultúrházat. Jórészt a városi

Gabülya János tanácstag, a Hazafias Népfront városi elnökségének tagja, a könnyűipar kiváló dolgozója. Képesített kőművesmester.

Lakásán beszélgetünk, ahol u fogadóórákat tartja.

Néey utca ügye. baja

— Ne írjon rólam hisz én csak egy maszek vagyok. Sok helyen lemaszekolják az embert. még az érdemei ellenére is. Egyik tanácsülésen is szó volt már erről, inert vagyunk néhányan a Nyíregyházi Városi Tanácsban. Ott van Paizs Lajos csizmadia, Agusztinyi András szabó, Anda István cipész... Mi is olyan tanácstagok vagyunk mint a többiek — mondták. Nem tudom, ki milyen, remélem jól végzik a munkájukat — a többiek is. Én itt tartom a lakásomon, a Géza utca 6 szám alatt a fogadóórákat. Ez a 8-as választókörzet. Pontosan nem is tudom, hány ember tartozik hozzám, de körülijeiül 300 lehet. Én képviselem a Géza, István, László és a Mák utca lakóinak az ügyét.

Sokan felkeresik. Bizalommal fordulnak hozzá az emberek.

Ebbe a kis mindentudóba jegyzem a panaszokat. — mutatja. — Eigyik alkalommal Fedor János bácsi a nyugdíjas jött hozzám, panaszolta, hogy a kislányát nem vették fel a tanítóképzőbe. Eljártam az ügyben a megyei tanács illetékes osztályán... Sikerült. A kislány már másodikos... Aztán itt volt a sokgyerkal teljesítették, túl szolgáltatói előirányzatukat.

Megyénk iparában jelentős feladat hárul az építőiparra. Az építőipar termelési értéke 1964- ben nyolc százalékkal haladta meg az 1963. évit. Ez a növekedés azonban nem jelentette az építőipari tervek teljesítését, az építőipar tervét 92,8 százalékra illetve 93,9 százalékra teljesítette. Az építőiparban általában csökkent a létszám, így a termelésfelfutás kizárólag a termelékenységből adódott, ami még így is kisebb a tervezettnél.

170 millió állami támogatás

Mezőgazdaságunk 1964-ben szintén továbbfejlődött, és ebben jelentős szerepet játszott a nagyarányú állami támogatás. Megyénk mezőgazdasága 1964-ben több mint 470 millió forint értékben kapott állami támogatást. Az állami támogatás 68 százalékát építésjellegű beruházásra, a fennmaradó részt gépek beszerzésére fordították. A gépi beszerzés következtében traktorkapací tásunk 20 százalékkal növekedett. Nő a vegyszeres gyomirtás területe is. Az 1963. évi 19 ezer holddal szemben tavaly már 45 ezer hold kalászosnál végeztek vegyszeres gyomirtást. A vegyszerrel gyomirtott terület meghaladta a 61 ezer holdat. Kielégítő volt a talajjavítás mértéke. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek 4770 holdon végeztek több talajjavítást mint 1963-ban. Növekedett az öntözött terület. Az öntözött terület ugyan kevesebb, mint a tervezett, a fejlődésünk azonban itt is kielégítő.

Fejlődött állattenyésztésünk. Szocialista üzemeinkben a tejhozam 15 százalékkal növekedett. A sertésállomány 1964. végén 16,9 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. A vágóbaromfi-felváA második ötéves terv utolsó évének feladata, hogy iparunk, mezőgazdaságunk termelési hatékonyságát az előző évekhez viszonyítva ki-ki a legjobb luc'íisa szerint elősegítse. Mint azt az országgyűlés legutóbbi ülésszaka megállapította népgazdaságunk az elmúlt gazdasági évben is töretlenül fejlődött, növekedett a termelés, a termelékenység, növekedett országunk lakosainak jövedelme s ezen keresztül életszínvonala is. Az országosan meghatározott fejlődés érvényes megyénkre is. A statisztikai hivatal által elkészített felmérés — amely ugyan előzetes, a számok a végleges adatfelvétel során módosulhatnak — bizonyítja. hogy iparunk, mezőgazdaságunk, kereskedelmünk egészségügyi és művelődésügyi fejlődésünk lépést tartott az országos előrehaladással.

71.2 száza lebte rm elékenységbv I

Megyénk szocialista iparának termelése — a konzervgyár termelési értékének figyelembe vétele nélkül — 18,3 százalékkal haladta meg az előző évit. A termelésnövekedés valamennyi minisztériumi és kettő kivételével — minden tanácsi vállalatnál kimutathatók. A termelés növekedése — és ez örvendetes tény, — a termelékenység növekedésének következménye. A termelékenység szocialista iparunkban 12,6 százalékkal emelkedett, a termelésnövekedés így 71,2 százalékban a termelékenységből következett. Megyénk legtöbb vállalatánál a termelékenység emelkedés 10 százaléknál is hűt vállalatnál pedig meghaladta a 20 százalékot.

Örvendetes, hogy a KISZÖV irányítása alá tartozó szövetkezeteknél 1964-ben tovább fejlődött a lakossági szolgáltató tevékenység. A szövetkezetek az elmúlt évben hat százalékAmíg száz kéz magasba lendül...

Szakszervezeti vezetőségválasztás a kórházban

különös változás mindenkit gondolkodóba ejtett, kivéve a szerkesztőt. A büszkeség egyre feljebb és feljebb kergette.

— Csak nem kímélni ölcet! — buzditotta önmagát.

Kipellengérezte az igazgató első helyettesét, s utána lerántotta a leplet a második helyetteséről, s végül elérte a csúcsot — világosan címzett szatírával lesújtott az igazgatóra.

Nem tudott magához térni a megrökönyödéstől, amikor a személyzeti előadó másnap átnyújtotta neki a felmondást.

— Az adminisztráció csökkentése — közölte vele röviden és tömören.

Tanulság: az adminisztráció csökkentése nagy találmány.

(Ford.: Szabó László)

Mese egy faliújság szerkesztőről

írfa: Máriusz Kwiatkowski

sabbra célzott. Indulásképpen az egyik osztályvezetőt vette célba, hogy sokat hiányzik, semmit nem csinál, s egyáltalán. Utána megmosta a fejét egy másik osztály- vezetőnek, hogy hízelgéssel próbál érvényesülni... S amint így fokozatosan célba- vette a vezetőket — az előadók, takarítónők és altisztek hangulata megváltozott, s újra a régi fényben ragyogott a szemük. Türelmetlen érdeklődéssel várták a faliújság további számát. A vezetőség arcáról viszont eltűnt a mosoly és nem ösztönözték a szatirikus cikkeket. Ez •

tovább. Mindent látott, feltárt, csak suhint egyet az ostorral —, s mindenkinek borzong a háta.

Az előadóknak, gépírónők- nek, takarítóknak kutya életük volt, annyira ostorozta őket. Lehorgasztott fővel jártak a hivatalban és messze, elkerülték. A vezetőség ezzel szemben széles mosoly kíséretében egyre másra dicsérte a szerkesztőt:

— Nagyszerű! Csak igy tovább! Ne kímélje őket...

S olyan sokáig dicsérték, amíg a szerkesztő beleszédült. Hatalmába kerítette öt a büszkeség és egyre maga-