Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-21 / 44. szám
Darázs Endre Ezüstkapu rjítán vannak közöt te- * • * *■* tek olyanok is, édes gyermekeim, akik nem a magasabb tudományok aranykapuját lépik át, amelynek csupa gyémántokból van a küszöbe, de az ezüstkapu várja őket. a becsületes kétkezi munkáé és ennek a küszöbe bizony kemény és fekete vas... Nagyon szépen beszélt a tisztelendő úr. Kár. hogy nem nagyon érthették és sokan nem is figyeltek oda. A tanító maga elé bámult. Vége hát ennek az évnek is. Lőrinc i.s kapukat látott, nemcsak a pap. Alattomosan surrant a sáros labda, de ő rávetődött még idejében. a kapu torkában és nem rezzent mögötte a háló. — Láncil Lánci! — zúgott a tömeg és ő térdelt és mosolygott, de valaki kiverte kezéből a labdát és hajolt rá mogorván, apja a fekete ács. — Te kölyök! Szögeid meg már a kaput! Most már a csámpús kertkapu csikorgód előtte, ahogy ki-becsapta a sz.él. — Lán-ci Lő-rinc, Lánci Lőrinc..; Anyja rítt a.kapu mögött. *— Isten veled kisfiam. Testvérei rá se néztek, trap- poltak j, kopár udvaron, kergették egymást körbe-körbe és örömtelenül. A fekete ember szúrósan nézte, mint valami idegent. — Na, gyere már.;; A sorban a nyoma nem maradt meg sokáig. Befújta a •Bél. ...és az Ur végtelen kegye vezéreljen benneteket. Ámen. Jobbját tartotta a tisztelendő. Megcsókolták hárman, de nem többen, Lőrinc sem; Zsebében volt a zöldfedelű bizonyítvány. amely szerint jó- rendfien végezte el az elemi iskolát. Ezt tanúsította két cirkalmas aláírás és az angyalos körpecsét, A csatorna hidján Zsubrák- fcal találkozott. —- Haj, fiatalember, most már mienk n világ! Háromkor tréning! Lőrinc elbődült. — Lesz ám az a hétkeserves..! Zsubrák a vízbe kopott, a karfán át. —- Na nézd. a vadmarhát.. A fekete ember a konyha- asztal mögött álit, mintha évek óta várná; — Készülj. Délben megy a vonatunk..» Ugyanoda szállt fel a fűszeres is. A Hidegkúti fiú volt vele. — A városba Lánci uram? — A városba. Hallgattak egy iramodásnyit. Aztán a fűszeres megkérdezte, csak úgy, unalmában. — A Lőrinc ügyében? — Abban. Suszternek adom, kérem.' A Krámerhez. Mert ma már az ácsság... — No — hökkent föl. — Mi is éppen hozzátartunk. Megkért az ügyvéd űr. ha már bent járok, vigyem magammal Tomikát, aztán vetessek neki mértéket két pár új cipőre. No. legalább együtt mehetünk. A fekete ember csak bólintott. nem szives arccal. Tomika harangozott rövid lábaival. Láthatóan unatkozott. Lőrinc meg csak nézte. Ez is úr lesz, akárcsak az apja. Igaz, nem gimnáziumba kerül, hanem, kereskedelmibe, különbözetivel. Merthogy az állítólag könnyebb és Tomika nem túl okos. Állomás jött. akácfás. — Szomjas vagyok — morgóit Tomika. — Ej honnét kerítsek én most neked vizet,. A fekete ember készséges- kedett. — Majd a Lőrinc. Ugorj, Lőrinc!. A fiú kezében táncolt a. papirospohár. Tomika gyanakodva nézte. — Mondja csak, nem ivott maga ebből? Lőrinc fehér lett. Mi az, hogy maga? Tegnap még szervusz volt. Igaz, hogy hói van már * tegnap? Tomikának aranykapu jár, s neki meg a vasküszöb. Ezüslkapu? Baromság! Rájukbombölt a város, váratlanul és félelmetesen. A bőrgyár, a bútorüzem, s még a kis kóeeráj is, amelyben gyermekkerékpárokat készítettek a hadi rokkantak, deszkaólban. Süvített minden gőzsíp. — Sztrájk! Megint Sztrájk! — legyintett a levegőbe egy szalmakalapos úr. — Idén már harmadszor. Na de majd... Szuronyok néztek be a v0* natablakon. — A mi csendőreink — billent egyet a szalmakalap. Az ócska, zöld villamos járt Elzötyköit a Szent Imre szobor előtt és a sarkon megállt, a Krämer üzlete közelében. A cipész fanyalgott. — Rosszkor jöttek. A segédurak is leálltak. Az okosok. Kész tönkremenés — mutatott körbe a néptelen műhelyben. — Kuncsaftot is hoztunk — mondta Lánci. Krämer megmozdult. — Két pár borjúbox a, Hogyis? A Hidegkúti fiatalúrnak. Tessék csak leülni és levetni a cipőket. Mértéket veszek. Igenis. Tomika lerántotta balcipőjét, de a jobb nem mozdult. Beledagadt a lába. — Füsermunka — himbálta fejét Krámer — egyik cipő nagyobb mint n másik. Igazi fuserok. Próbálgassa c>ak. fiatalúr. Tomika kiválasztotta Lóri ncet és intett. — Húzza le kérem. Előredugott lábfeje majdnem Lőrinc állát érte. — Húzza le. na! Krámer úr rámordult. — Mit bámulsz? Mit bámulsz? Most. már ide tartozol! Dolgozz! Felszegte a fejét Lőrinc. Mit. hogy ő húzza le a büdös cipőjét ennek a tésztaképűnek? Pár hete még, hogy sündörgött körülötte: Lőrincire, légyszíves mutasd a számtanpéldádat! Hát nem. soha! — Húzd már le. kisfiam. Az apja volt. Nem ismerte meg. Öregén nézett rá. kö- nvörgősen. Uramisten ilyen vén vonla már? Akár holnap meghalhat és ■ otthon négy öccse futkorász körben a csupasz udvaron örömtelenül. Már holnap meghalhat, meg. Odakint megint vijjoglak a szirénák. Lőrinc megroggyant. — No. adja ide a lábát, fiatalúr! Csanády János: Oí'/i kép Hóban állnak nehéz traktorok. Fut a szán, a könnyű hó ropog. Nap süt, hull az ólmos zúzmara, tündércsengőt ráz a ió nyaka, láthatatlan szálon lriscsikót, meleg oldalához slmulót köt magához. A nap aranya alatt büszkén görbül kis nyaka, ha rászusszan egy ló-anya csók. Kint fagy hasít fákat, ágakat, egy varjuhad az ég szélinél vésztjósló iramban kevereg. Ég és föld közt egy korong kerek síkját rajzolják, mely billeget károgva, mint kárhozott sereg: hódítani, rabolni kitört, de már elfeledte hol a föld, mely felemel; ápol, eltemet! Fázva csipogják anyjuk nevét a kék ágakon a cinegék. Fölöttük a galambházakban — úgy tudják, központi fűtés van. Alattuk az élelmes veréb vigyázza a nagyságos macskák késrejtegető, kesztyűs mancsát, míg kilopja a tyúkok szemét. Fent dolgoznak szorgos cinegék. Nyugton növeszt most bundát, hasat kutya, macska a kányha alatt. Nagyon jó barátok lettek ők tavaszig, míg ezt a jég-időt — rejtegetve az orr fintorát — jó melegben álmodozni át. De egy langyos tavaszi napon elcsattan majd pár véres pofon, s felébreszti a jámbor kutyát. Kint fagy hasít fákat, ágakat. A tavalyi akác jól hasad: fejszét üt egy kemény kéz bele, szikrázik a fejsze élete s elsőként vág a görcsök közé. Aztán már faék hasít eret a hasábban, míg kettéreped. S a föld-kemény téli táj fölé puha füstöt csavar a — meleg. Körzeti művelődési házak munkájáról, feladatairól tanácskoztak Nyíregyházán A körzeti művelődési házak munkájáról, feladatairól tanácskoztak a napokban Nyíregyházán a járási tanácsok művelődési osztályainak vezetői, népművelési felügyelői. járási művelődési házak igazgafói és szakreferensei. A megyében jelenleg 220 művelődési ház, illetve otthon működik. Ezek közül negyven a körzeti művelődési ház szerepét tölti be részben függetlenített, részben tiszteletdíjas vezetők irányításával. Általános tapasztalat, hogy kettős feladatuk közül a helyi kulturális igények kielégítésében eredményeket értek el. Ezek a munkatervek a szükségletekre épülnek, tartalmazzák a konkrét feladatokat. Körzeti tevékenységük azonban csak részben kielégítő, így valamennyiben tartottak bemutató kubfoglalkozást, segítették a tervek elkészítését, néhány helyen az irodalmi színpadok mintafogjalkozást rendeztek, egy községben tánc- bemutatói tartottak. Egyéb vonatkozásban viszont lényegesen kevesebb segítyéset nyújtottak a falusi művelődési otthonoknak, mint amennyi! azok elvárnak. A tanácskozáson felvetődött az a, gondolat, hogy helyes lenne, ha a megyei művelődési ház 4—5 mintakörzetet építene ki. Ezek munkáját, fokozottabban segítené és az ott alkalmazott módszereket tapasztalatcserék útján elterjesztené. További fontos feladatként határozták meg a körzeti művelődési házakban olyan művészeti csoportok. szakkörök létrehozását, amelyek alkalmasak lehetnek bemutató foglalkozások tartására. Tulajdonképpen arról van szó, hogy minden körzeti művelődési házban olyan népművelést kell kialakítani, amely mintául szolgál a körzetben dolgozó népművelők részére. Az intézményeknek szorosabb kapcsolatot leéli kiépíteni a párt, tanács és gazdasági szervekkel, s el keil érni. hogy minél több szakember kapcsolódjon be a népművelési munkába. Fontos feladatuk n körzeti művelődési házaknak a közvéleménykutatás a lakosság legkülönbözőbb rétegei között. Ez kiterjedhet az előképzettségre. a munka és szabad időre, általános és szakmai művelődési igényekre.- A felmérések kitérhetnek olyan kérdésekre is, hogy a lakosság mit vár, a népműveléstől, a könyvtártól, a mozitól, a színháztól és így tovább. Jó szolgálatot tesznek a szakmunkásképzésnek, hogyha matematikai, biológiai, kémiai és fizikai tárgyakból alapismereti tanfolyamokat, könyv és filmankétokat szerveznek, s kis együttesek létesítésével támogatják a családi és társadalmi ünnepségeket. A sokrétű feladatok szükségessé teszik, hogy az eddiginél többet törődjenek a körzeti művelődési házak felszerelésének, berendezésének bővítésével. h.!. Fiatal zeneszerzőnk útja a világsiker felé Egy fiatal zeneszerzőnk ezekben a hetekben elindult a világsiker felé: Petrovics Emil mindössze 33 esztendős. Első — Hubay Miklós drámája alapján írt — operáját, az itthon nagy sikert elért Cost la guerre-t január 22-én. mutatta be a nizzai operaház. Hazaérkezese után a darab külföldi visszhangja iránt érdeklődtünk. — Pierre Medecin, a nizzai opera igazgatója pezsgő zenei élet kialakítására törekszik — .kezdte beszámolójáI. — Ez természetesen modern operák bemutatásával jár. így adták elő tavaly a Katyerina Iz- mailovát és a ritkán játszott Lulut. Medecin n párizsi Magyar Intézetben hallotta a C’est la guerre-t és azonnal lekötötte a nizzai opera számára. — Operámat a Parasztbecsülettel egy műsorban mutatták be igen nívós, érdekes előadásban. Jean Perisson karmester rendkívül pontos, színvonalas munkát végzett. A szereplőkön érzett. hogy szívesen játszottak, énekeltek. A rendezést maga az igazgató. Medecin végezte, szerintem kissé túlzó és szájbarágo módun. Erőteljesebben hangsúlyozta a háborús hangulatot. mint az itthoni előadás. Például percekig tartó bombázás. géppuska ropogás és sikoly-egyveleggel indította az operai. A díszletei, vetített képekkel élénkítették és nagy gondol: fordítottak a korabeli ruhákra és az akkori atmoszféra felidézésére. A bemutatón a francia Riviéra dúsgazdag. blazirt közönsége jelent meg. akik köztudomásúan nem szoktak tapsolni. A L’Espoir mégis így számolt be az előadásról: „Ma este Petrovics Emii magyar zeneszerző C'est la guerre című operája megérdemelt sikert avatott.” A szerző életének főbb állomásai: 1930-ben vették fel a Zeneművészeti Főiskolára. Ezután hét év tanulás következett Farkas Ferencnél. a zeneszerzői tanszakon. 1937- ben kapta meg diplomáját. Ebben az évben komponálta első „komoly” művét, a, Fuvolaversenyt. A következő néhány évben öntevékeny énekkarokat tanított, több apró darabot írt. 1959-ben ' mutatták be Vonósnégyesét. 1960—61-ben alkotta a C'est la guerre-t. 19G2-ben a Lysistratet. 17 nagy filmhez írt zenét, közülük a Kölyök, a Gyalog a menyországba, Kard és kocka és a Mit csinált felséged?... a legemlékezetesebb. 1964 decemberében mutatták be Szimfónia vonós- zenekarra című művét. — Milyen zeneszerzői stílushoz érzi magát a legközelebb? — Mindenki úgy találja meg a művészi kifejező eszközeit, ahogy tudja — feleli — Én a magam részére semmiféle stiláris megfontolást nem tartok kötelezőnek. Mindaz az erő, amit az ember egy műbe az ösztönös alkotó tevékenységen túl belead — a kemény munka, rendszerező képesség, megszerzett tudás és megtanult gyakorlat — mind azt a célt szolgálja, hogy élményt szerezzen az embereknek Ha ez nem sikerül, akkor lehet az a leg- üdvozítőbbnek hitt elmélet alapján megkomponált zene, mégsem tud semmiféle hatást elérni. Történelem a város szélén Kihelyezett honismereti szakkör a Sárvári-telepen 230 méter elbeszélt történelem — magnószalagon —, a nyíregyházi Ságvári-telep- ről. Nyíri-Valériának is nevezték a városszéli nyomor- negyedet, ahol az 1925-ös években vájták az őslakók az első földvermet. Itt húzódtak meg, hevenyészett sertésólat húztak fejük föló, — innen, a földből nőtt ki ez a telep. A település történelmét, a félig városi, félig falusi környezetben élt proletár és félproletár családok „életrajzát” dolgozz fel napjainkban a József Attila Megyei Művelődési Ház kihelyezett -honismereti szakköre. Húsznál több hatvan—hetvenéves tagja van a szakkörnek, olyan emberek, akik élő tanúi voltak a régi időnek, s többnyire már nyugdíjasok. Magnetofonszalagra rögzíti dr. Horváth Sándor, a Zrínyi gimnázium tanára, a szakkör vezetője az elbeszélt történelmet. így bontakozik kJ hitelesen a telep történelme, az első kétszáz őstelepes életsorsa — húsz évvel ezelőtti felszabadulása és mostani napjai. Értékes kiegészítő adatokat is szolgáltat a szakkör a t áros felszabadulásához, Pan- kotai Pál nyugdíjas és mások visszaemlékezései alapján. Külön témaként foglalkoznak a volt Friedmann-telep lakónak kulturális helyzetével'. Az elmúlt társadalmi rendszerben a telep több száz lakója közül senkinek nem vqlt a négy polgárinál, négy alsó gimnáziumnál magasabb végezettsége. Az érdeklődés az ipari szakmák felé fordult. Ma már lényegesen más a helyzet. ötévesre tervezik a szakkörben a külvárosi település szinte tudományos igényű feldolgozását, Hangversenyek Szabolcsban A Nyíregyházi Állami Zeneiskola hazánk felszabadulásának 20 éves évfordulója alkalmából számos hangversenyt ad. Február 8-tól 12-ig az Országos Filharmónia ifjúsági bérletsorozatának második hangversenyét adta a zeneiskola tanári kara helyben és a megyében összesen 10 alkalommal. Február 23-án a nyíregyházi színházban lesz az Országos Filharmónia harmadik bérleti (zenekari) hangversenye, melyen a József Attila Megyei Művelődési Ház zenekara működik közre. Szólisták: Áginé Bocskay . Ibolya, Csősz Sándorné, Tariska Edit, dr. Soltész Istvánná, Sinai Tibor. Karigazgató: Tarczay Zoltán. A zeneiskola énektanszaka és fuvolatanszaka, valamint az ifjúsági zenekar és a zeneiskola kamarazene csoportjai is önálló hangversenyt adnaií február—március hó folyamán*
