Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-19 / 42. szám

Fogadás a moszkvai magyar nagykövetségen Politikai gyilkosságok Brazzaville-ben Moszkva. (MTI: Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete csütör­tökön fogadást adott a szov­jet—magyar barátsági, együtt­működési és kölcsönös segély­nyújtási szerződés aláírásának 17. évfordulója alkalmából. A fogadáson szovjet részről megjelentek G. I. Voronov, az SZKP Központi Bizottsága el­nökségének tagja, I. V. Szpi- ridonov. a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Szövetségi Ta­Escnténifek sorokban Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot kül­dött Gambia miniszterelnöké­nek. A táviratban a szovjet miniszterelnök közölte, hogy a Szovjetunió kész felvenni a diplomáciai kapcsolatokat Gambiával. Musztafa A] Khatim Kha­lifa, szudáni miniszterelnök csütörtökön benyújtotta kor­mánya lemondását az állam­tanácsnak. Kharíoumi poli­tikai megfigyelők véleménye szerint az új pártkoalició Vezetője valószínűleg ugyan­csak Khatim Kalifa lesz. Csütörtökön az amerikai tudósok rádió útján számos parancsot küldtek a Ranger —8 holdrakétának. Feltehető­en sikerült az űrszondát he­lyes pályára juttatni és így vasárnap reggel becsapódik a Holdba. Arnold Zweig, a Világhírű Író, a közös német peh-köz- ponti elnöke felhívást inté­zett a német írókhoz és mű­vészekhez. hogy nyilatkozat­ban tiltakozzanak a náci bű­nök elévülése ellen és kö­veteljék, hogy mindkét né­met állam mondjon le az atomfegyverekről. A vasói tudományegyetemen gyűlést tartottak a Varsóban tanuló külföldi diákok. Ha­tározatukban támogatásukról biztosították a harcoló viet­nami népet és elítélték a VDK elleni amerikai impe­rialista támadásokat. A tün­tetők küldöttsége az amerikai nagykövetség elé vonult. Paul Henri Spaak belga külügyminiszter New York­ba érkezett, ahol felszólal a nemzetközi béketanácskozás ülésén. Joseph Lénart csehszlovák miniszterelnök március 2-től 7-ig Új-Delhiben, 7—10-ig pedig Kairóban tesz hivatalos látogatást. nácsának elnöke. M. P. Geor­gadze, B Legfelső Tanács El­nökségének titkára, N. P. Fir- jubin külügyminiszter-helyet­tes, Sz. T. Asztavin, a szovjet külügyminisztérium 5. európai osztályának vezetője. P. N. Fe- doszejev, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia alelnöke a szovjet—magyar baráti társa­ság elnöke, valamint a szov­jet politikai és társadalmi élet sok más ismert szemé­lyisége. Meggyilkolták a Kongói Köztársaság (Brazzaville) fő- államügyészét és a távirati iroda vezérigazgatóját — je­lenti a Brazzaville-i rádió. Az ügyben hétfő óta folyik nyomozás. Lazara Máesokotát, a főállamügyészt és Anselme Massouanét, a kongói távirati iroda vezérigazgatóját — aki a tájékoztatásüg.yi miniszter tárcáját is bétőltötle — hét elején meggyilkolva találták Brazzaville-i lakásán. Eltűnt otthonából Joseph Pouabou, a legfelső bíróság elnöke is. A nyomozás eddigi adatai szerint ismeretlen tettesekből álló terrorosztag tört be a magas rangú tisztviselők laká­sára hétfőn este. A két férfi holttestét borzalmasan meg­csonkították. A legfelső bíró­ság elnökét még mindig kere­sik. A Brazzaville-i rádió közle­ménye szerint a gyilkosságok összefüggésben állnak a két Kongó viszonyának válságá­val. !Souvanna Phoiima hajlandó tárgyalni Souvanna Phouma minisz­terelnök a sajtó képviselői­nek tett nyilatkozatában ki­jelentette, hogy a laoszi sem­leges és jobboldali irányzat hajlandó újabb tárgyalásokat kezdeni a baloldallal és ah­hoz is hozzájárul, hogy a hazafias arcvonal pártjának négy minisztere visszatérjen a kormányba. A miniszterel­nök hozzáfűzte, hogy megbe­széléseket most már nem •szükséges Párizsban meg­rendezni, Laosziban is le le­het bonyolítani. A részvevők személyi biztonságának kér­dése ma már nem merül fel olyan élesen, mint a múlt­ban — mondotta a minisz­terelnök. A UPI értesülése szerint a külföldre menekült Phoumi Nosavan helyére a laoszi jobboldal képviselőjeként Leuam eddigi közoktatásügyi minisztert nevezték ki a kor­mányba miniszterelnök-he­lyettessé. A bonni fenyegetések nem ijesztenek meg Nasszer nyilatkozata a Süddeutsche Zeitungnak Bonn, (MTU: „Nem engedjük magunkat megzsarolni, nem hagyjuk, hogy bárki is nyomást gyako­roljon ránk" — jelentette ki Nasszer elnök Hans Ulrich Kepskinek, a Síiddéntsche Zeitung Kairóba küldött főri­porterének adott nyilatkozatá­ban. A Süddeutsche Zeitung csü­törtökön első oldalán közli Kempski tudósítását a Nasz- szer elnökkel folytatott beszél­getésről, melynek során Nasz- szer elnök utalt arra, hogy a bonni fenyegetések egyáltalán nem ijesztik meg az EAK. kor­mányát. „A bonni kormány úgynevezett gazdasági segélyé­nél tulajdonképpen hat—hét százalékos kamatláb mellett nyújtott kölcsönökről és hite­lektől van szó — mondotta Nasszer. — Ilyen feltételek mellett bármilyen európai or­szágtól kaphatunk pénzt. De ezek a feltételek második öt­éves tervünk szempontjából már úgyis elviselhetetlenek lennének. Az a pénz, amit a kelettől kapunk, olcsóbb, csak két és fél százalékos kamatot kell fizetni utána. És ezeket a hiteleket nem kötik semmi­féle feltételhez.” Arra a kérdésre, hogy mi­lyen megfontolások indították az EAK kormányát Walter Ulbricht meghívására, Nasszer így Válaszolt: „Kelet-Németor- szág már régóta támogat bennünket, nem tart fenn semmiféle kapcsolatot Izrael­lel. Már 1953 óta kereskedel­mi kapcsolataink vannak ve­le. Kelet-Németország a szuezi válság idején is a mi oldalunkon állt. Már két esz­tendeje foglalkoztatott bennün­ket a meghívás gondolata. Ügy véltük, most jött el a megfelelő időpont.” Iz osztrák parlament jóváhagyta a Magyarországjai kölött szerződéseket Bea*, (MTI): ­Az osztrák parlament szer­dán délután tárgyalta a ha>- tárjalek felújításáról, és ha­tár vegyesbizottságok felál­lításáról megkötött magyar— osztrák szerződéseket. Beha­tó vita utón, — amelyben mindkét kormánypárt kép­viselői pozitívnak mondották a szerződések megkötését, — azokat egyhangúlag jóváhagy­ták. A vitában felszólalt Kreis­ky külügyminiszter, aki töb­bek között kijelentette: „az a véleményem, hogy Péter János külügyminiszter auszt­riai látogatását, amely a közeljövőre várható, jó mun­ka előzi meg. Azt várom, hogy erre az alkalomra né­hány fontos szerződés áll majd készen az aláírásra” — mondotta Kreisky^ Couve de Murvilié közvetít Washington és Peking között ? Párizsban óvatos várako­zással tekintenek Couve de ^Murville washingtoni tárgya­lásainak eredményed elé. Mint a francia fővárosban csütörtökön közölték, a kül­ügyminiszter elutazása előtt megbeszélést folytatott Huang Cennei. a Kínai Népköztár­saság párizsi nagykövetével. Ebből, valamint a Párizs és Hanoi közötti félhivatalos diplomáciai érintkezés meg­élénküléséből a megfigyelők arra következtetnek, hogy Franciaország a genfi érte­kezlet létrehozása érdekében közvetítő szerepre vállalkozik Washington és Peking között. Párizsban számítanak arra, hogy a Szovjetunió és Nagy- Britannia társelnöki tisztségét felújítva, kezdeményező lé­pést tesz a Délkelet-Ázsia semlegesítéséről tárgyaló ér­tekezlet összehívására Szabadságot a spanyol gyarmatoknak ! „FERNANDO-PO a rend és a béke paradicsomi spanyol szigete az afrikai földrész nyughatatlan tengerében” — írja a New York Times, amely lelkes szavakkal ecseteli a guineai öbölben fekvő és a megfelelő szárazföldi résszel együtt Spanyol Guinea gyar­matát alkotó sziget természe­ti szépségeit. Valóban, a turista számára Femando-Po valóságos éden,- kertnek tűnhet kellemes ég­hajlatával, trópusi növényzeté­vel, festői folyóvölgyeivel. Ám ebből a „földi paradicsom­ból” a minap korántsem pa­radicsomi eseményekről tudó­sítottak a távirati jelentések: A francoista rendőrség egy tüntetés feloszlatása alkalmá­val meggyilkolt három, n szi­geten dolgozó afrikait. A tün­tetést egyébként azzal a kö­veteléssel szervezték, hogy ja­vítsanak valamit a spanyol ültetvényeken és üzemekben dolgozók munkakörülményein. A spanyol gyarmatosítók immár évszázadok óta garáz­dálkodnak Spanyol Guineá­ban. A kávé, a kakaó és az egyéb értékes ültetvények a tengerentúli tőkések gazdagsá­gát gyarapítják. Spanyol Guinea adja az anyaországnak az ott fogyasztott kávé 90. kakaó 1Q0. faanyag 40 száza­lékát. A száraz statisztikai adatok felháborító tényekről vallanak: sok ezer tönkretett, elpusztított afrikai sorsáról tanúskodnak. Femando-Po ős­lakossága a2* utóbbi ötven esz­tendőben a felére csökkent. A gyarmatosítók ugyanakkor más országokból is hoznak be afrikai munkásokat, akiket szintén könyörtelenül kizsák­mányolnak. Spanyol Guineában szinte százszázalékos az írástudatlan­ság: az egész gyarmatnak mindössze, írd és mondd, egy középiskolája van — termé­szetesen az is csupán az euró­pai telepesek gyermekei szá­mára. Orvosi. egészségügyi ellátásról gyakorlatilag szó sem lehet. KONCENTRÁCIÖS TÁBOR­RÁ emlékeztető viszonyok uralkodnak; az úgynevezett Spanyol Nyugat-Afrikában is: a Nyugat-Szaharában és Ifni- ben (egyébként annak idején mindkettő Marokkó része volt). A természet gazdagon megáldotta ezt a vidéket, Spa- nyol-Szaharában jelentős kő­olaj, vasérc, bauxit és más ásványkincset találtak. S no­ha a Szahara kiégett földje igazán nem emlékeztet a dús paradicsomi tájakra, a kül­földi monopóliumok itt való­ságos földi paradicsomra ta­láltak. A francoista hatóságok a szó szoros értelmében .naeyban és kicsinyben” áru­sítják ki gyarmataik kincseit. A legnagyobb falutok, ter­mészetesen az amerikai cégek­nek jutnak, amelyek százezer négyzetkilométeres területre szerezték meg a koncessziós jogokat. A feltételek rendkívül kedvezőek: a monopóliumok a spanyol kormánynak a kiter­melt ásványkincsek mindössze 12 százalékát „adják le”. Franco és tengerentúli paí- rónusai stratégiai terveikben fontos szerepet szánnak az af­rikai spanyol gyarmatoknak. Santa Izabelben amerikai pénzen és amerikai tervek szerint transzát! anti repülőtér épült. A madridi Ya című lap Spanyol-Szaharáról így ír: „Ezeknek a sivatagi terüle­teknek vitathatatlan az értéke számunkra: szükségünk van ráiuk. mint nukleáris kísérleti telepekre, és később felépíten­dő föld alatti raktárak szín­helyére.” Különösén nagy Je­lentőségű n NATO számára Oouta és Melilla kikötővárosa, Snanyol-Marokkób-nn. Mindkét város kulcsfontosságú a Föld­közi-tengernek ebben a térsé­gében. A francoistákat persze szántén riadalommal tölti el a nemzeti felszabadító mozga­lom fellendülése Afrikában. Ezért igyekeznek „lépést tar­tani” az idővel, szirileg „dé- kolonizációs” politikát folytat­nak. 1959-ben Spanyolország korábbi gyarmatait „tengeren­túli tartományoknak” minősí­tette át, amelyek „egyenjo­gúak” az anyaországgal. Per­sze cSak papíron. 1963 vé­gén Franco újabb trükkel állt elő: Spanyol-Gulneában nép­szavazási rendeztek az ön- kormányzatról. Az ennek nyo­mán felállított önkormányzati szervek — népgyűlés és kor­mányzótanács — azonban nem kaptak valóságos hatalmat a kezükbe. A madridi kormány által kinevezett főbiztosnak joga van minden rendelkezé­süket semmisnek nyilvánítani. Ugyanakkor a főbiztos ren­delkezik továbbra is a katona­sággal és a rendőrséggel. I A SPANYOL GYARMATOK népe elutasítja a francoista ál-dekolonizációt. Valódi füg­getlenséget, igazi szabadságot követel. A hazafias szerveze­tek vezetői kijelentették: a népet „fegyverbe szólítják, ha Franco megtagadja, hogy ki­tűzze a függetlenség megadá­sának pontos dátumát”. 1964. őszén a hazafias szervezetek vezetői megegyeztek, hogy egységfrontban koncentrálják erőfeszítéseiket. Ugyanakkor Marokkó népe követeli, hogy szabadítsák fel azokat az ősi marokkói terü­leteket, amelyeket Spanyolor­szág elragadott az országtól. Á spanyol gyarmatokon mind hevesebb az afrikai füg­getlenségi harc. Gerd János: Kicsi Biri királysága Szatirikus kisregény 5. Fé: -óra alatt elkészültek a .munkával. A katonák elhaj­tottak, ők meg hárman ottma­radtak a kiserdőben. Biri már megbékélt sorsával, beletörő­dött elnöki tekintélyének fa­rakással történt megnyirbálá­sába. Ügy gondolta, ha mai­idé sikeredett a dolog, ha­szonnal zárja le ezt a mai na­pot. A községházán nincs mi­vel tüzelni, az erdő viszont te­le van jó, száraz fával. — Kérész! Bemégy a falu­ba, fuvart szerzel a legelső háznál, és kijössz ide. Mond­jad a gazdának, ha okvetet- lenbedik a fuvarért, hogy egy­Ettöl a gondolattól nagyon rossz kedve lett újra, mert er­ről eszébe jutott, hogy amíg ilyen alakok vannak a Köz­társaságban, addig meg van kötve a keze. Éppen ezért el is határozta — amire eddig csak gondolt —, hogy Mihá­lyit elteszi az útból. Ha ez si­kerül, akkor átveszi a Nemzeti Bizottság vezetését, a párto­kat pedig feloszlatja. Igazán feleslegesek a pártok, amikor ő tudja, hogy mit kell tenni. Ki tudná, ha Biri Tibor nem? Hát kinek jutott eszébe a köztársaság alakítása? Neid! Egyedül csak neki. Nyilvánva­ló tehát, ha valaki más gon­dol, az már nem lehet jó, az neki csak rosszat akarhat. Márpedig, aki ilyesmiben töri a fejét, arra nincsen szükség ebben az országban. Mármint a köztársaságban. Itt csak egy ember akarata érvényesülhet, a tömegek beleszólása csak anarchiát szül. Mi lett volna a leventében is, ha mindenki azt teszi, amit akar? Fejet­lenség! Ott is egy ember Ve­zényelt, azért volt fegye­lem ... Behunyta szemét, megfeled­kezett a világról, az erdőről, a tüzelőről. Tervezgetett, ala­kította magában az elkövet­kezendő államot. A hideg szél bebújt az avar közé, magára húzta a levele­ket, mocorgott, zörgött, aztán kisiklott, a fák törzseihez si­mult. Kicsi Birinek is bekú. szott a kabátja alá, megcsik­landozta bőrét. játszadozott vele. De az elnök ezzel mit sem törődött. Csak akkor tért vissza ál­modozásából a jelenlévő vi­lágba, amikor a szekérzörgést meghallotta. Kérész egyedül hajtotta a lovakat. A szekér gazdáját nem hozta magával. Kicsi Biri elismerőleg bólo­gatott. Ügyes gyerek, ez még viszi valamire. Tudja, nem kell az orrára kötni senkinek, mire kérték a fogatot. Amikor a szekérhez lépett, mégis elkomorodott, mert a derékban egy százhatvan— zsáznyolcan kilós hízó volt ki­nyújtóztatva. Tarkójából szi­várgott a vér. Nyilvánvalóan Kérész szerezte. mégpedig nem szépszerével. Az elnök haragosan meg­kérdezte: — Mi ez? — Disznó. Szép, kövér disz­nó — hangzott a felelet. — Honnan? Kérész elmosolyodott, vígan ugrott le a szekérről, úgy mondta: — A paraszt megijedt, azt hitte, örökre elviszem a lovát, meg a szekerét. Ha idáig meg tudta őrizni a jószágokat, most már nem akarja elveszí­teni. Ezért inkább felajánlot­ta a disznót, teljesen ingyen. A lovakért. Én meg elhoz­tam. Azt viszont megígértem, estére viszontlátja a lovát is, szekerét is. Kicsi Biri megenyhült, de azért még mindig szigorúan kérdezte: — Felajánlotta? Kérész tele szájjal nevetett: — örömmel. Higgye el, el­nök polgártárs, örömmel. Szű­rös Szilágyi csak a két sárgá­ját akarja viszontlátni, nem törődik az a disznóval egyál­talán. Biri elfordult. Sokáig bá­multa a hófelleges eget, mint­ha nagyon töprengene vala­min. Majd végre szigorú arc­cal visszfordult. — Ez máskor elő ne for­duljon! — mondta fenyege­tőzve, és intett a két ember­nek, hogy rakják a fát, he vesztegessék az időt. * Éppen delet kongatott a to­rony órája, amikor Kicsi Biri két kísérője társaságában megállt egy pillanatra a Mi- hályiék kapuja előtt. Felpil­lantott a műhely feletti cég­táblára, átfutotta az ismerős szöveget. — „Mihályi Sándor gépészkovács” — olvasta fenn­hangon, dühösen az írást, az­zal elindult kemény léptek­kel befelé az udvarba. Ké­rész Miska, meg Molnár Anti három méterrel a nyomában, szigorú és hivatalos arcot vá­gott. Biri, amint haladt a ház fe­lé, még most is reszketett a méregtől. Állandóan a Mihá­lyi cselekedeté járt az eszé­ben. Az este, amikor lefeküd­tek, akkor mondta el az. asz- szony, hogy mit művelt a ko­vács, hogyan vágta a faszeges csuprot a húsostálba. Ez bi­zony nyílt lázadás volt, más­képp nem tudta értékelni Bj- ri. Valószínűleg nem tetszett neki, hogy az elnök családja jólétben él. Vagy talán irgyli, ó vágyik Ilyen sorra? Akár így, akár úgy, mindenképpen vesznie kell. Egyikük felesle­ges a Köztársaságban. Még első dühében el akart rohanni, hogy megbosszulja magát, de mégis meggondol­ta a dolgot. Egyáltalán nem a haragja csillapodása miatt mondott le a megtorlásról. (Folytatják) havi közmunkáját letudjuk a ma esti fuvarral. — Igenis! Kérész összecsapta a bokáját, és már el is indult. Kicsi Biri pedig leült egy tönkre, és számvetést csinált magában. Két embere van mindössze, akikben megbízhat. Kérész, meg ez a Molnár Anti, aki itt maradt vele. Több egyelőre nincs. Majd csal? akkor lesz, ha meg tudja őket fizetni. Ezek susztersegédek, mind­egyiket régről ismeri, azért bízik bennük. Hosszú ideig dolgoztak együtt, sőt Kérész nála szabadult harmincnyolc­ban. Az ő inasa volt. Ezek tűzbe mennének egy szavára. Csakhogy ez kevés- az üdvös­séghez. Nagyon jól tudja, ennyi emberrel nem lehet egy államot irányítani, még ha olyan kicsike is, mint Bihar- berettyó. Különösen, ha az ilyen Mihályi-félék okvetet- lenkedni kezdenek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents