Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-19 / 15. szám

A magyar kormány válasza Csou En-lujnak, a kínai minisztertanács üzenetére a nukleáris fegyverek betiltására és megsemmisítésére irányuló javaslattal kapcsolatban Szarka Károly külügymi­niszter-helyettes január 18-án átadta Han Ke-hua kínai nagykövetnek a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnökének válaszlevelét Csou En-laj 1964. október 17-i üzenetére, amelyben a kínai miniszterelnök államfői érte­kezlet összehívását javasolja a nukleáris fegyverek teljes betiltása és megsemmisítése kérdésében. A magyar kormányfő vá­laszában hansúlyozza, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya a nemzetközi béke fenntartása és az emberiség számára súlyos katasztró­fát jelenthető termonukleáris világháború elhárítása érde­kében következetesen támoga­tott és támogat minden olyan reális és jóindulatú kezdemé­nyezést, amely a fegyverke­zési verseny csökkentésére, a termonukleáris fegyverek elő­állításának, tárolásának, el­terjesztésének és felhasználá­sának betiltására, a nukleá­ris kísérletek beszüntetésére, valamint a nukleáris fegyve­rek teljes megsemmisítésére irányul. Ilyen irányú erőfe­szítésekre különösen nagy szükség van most, amikor a NATO imperialista körei újabb kísérleteket tesznek a nukleáris fegyverek elterjesz­tésére, a többoldalú NATO atomütőerő összetákolásával. A Magyar Népköztársaság kormánya támogatja a Kínai Népköztársaság kormányának a nukleáris fegyverek betil­tása és megsemmisítése kér­désében államfői értekezlet összehívására vonatkozó ja­vaslatát is, és kész részt ven­ni egy ilyen értekezleten. (MTI) A Pravda az amerikai kom in ii ii isták ellen Indított újabb üldözési hadjáratról Moszkva, (TASZSZ): A washingtoni kerületi bí­róság vezetőbírája eleget tett az igazságügyminisztérium kö­vetelésének és március 15-én a McCan-an-iörvény és a még három évvel ezelőtt összeállí­tott vádirat alapján ismét megindítják a pert az Egyesült Államok Kommunista Pártja ellen. A Pravda ezzel kap­csolatban Szemleíró aláírá- sú cikkében a következőket írja: Az amerikai reakció újabb kísérlete, hogy leszámoljon a kommunistákkal és törvényen kívül helyezze a kommunista pártot, olyan újabb megtorló hullám, amely nemcsak a kommunistákat, hanem min­den szabadságszerető ameri­kait fenyeget, mert a törté­nelmi tapasztalat arra tanít, hogy a reakció mindig a kommunisták üldözésével kezdte és mindig minden ha­ladó gondolkodású ember el­len folytatott hajszával fejez­te be ténykedéseit. A kommunista párt ellen in­dított új megtorló hadjárat a legsötétebb reakciós erők nyílt ösztönzése, — mutat rá a Pravda. Ez a hajsza szemlél­tetően ábrázolja azt „ rend­szert, amely igényt tart az úgynevezett „szabad világ” vezetőjének szerepére. Hasonló ékesszólással beszél ez a kampány arról is, hogy az Egyesült Államok kormánykö­rei n gyakorlatban miként kezdik megvalósítani az úgy­nevezett „nagy társadalom” megteremtésének sokat reklá­mozott programját. „A modem kapitalizmus” vezető országának imperialis­ta erői még a képmutatóan hirdetett burzsoá demokrati­kus szabadságjogokat sem akarják tiszteletben tartani, — mutat rá a Pravda. — A kommunisták üldözése azt bi­zonyítja, Rogy a monopol tőke egyre jobban leleplezi reak­ciós, antidemokratikus lényer­gét. Szovjet jegyzékek az atomaknazár ügyében Moszkva, (TASZSZ): Szemjonov szovjet külügy­miniszter-helyettes hétfőn fo­gadta Kohlért, az Egyesült Államok moszkvai nagyköve­tét és jegyzéket nyújtott át neki. A jegyzék rámutat azokra a közlésekre, amelyek szerint Nyugat-Németország területén, a Német Demokratikus Köz­társaság és a Csehszlovák; Szocialista Köztársaság hatá­ra közvetlen közelében atom­aknazár létesítését tervezik. A nyugatnémet megbízottak az erre vonatkozó tervet a NATO miniszteri tanácsának legutób­bi párizsi ülésszaka elé ter­jesztették, és Nyugat-Német­ország területén már ott van­nak a különleges „föld alatti nukleáris töltetek”. A jegyzék felhívja a figyel­met arra, hogy milyen súlyo­san veszéiyzeteti e terv meg­valósítása sokmillió békés em­ber életét nemcsak a Német Szövetségi Köztársaságban, ha­nem a vele határos országok­ban is. A terv megvalósítása lényegesen rosszabbá tenné Európa politikai légkörét, fo­kozná a nemzetközi feszültsé­get és növelné egy nukleáris konfliktus kirobbanásának ve­szélyét. A nyugatnémet kato­nai köröknek ez az akciója és az amerikai katonai hatos á- gotknak ebben való közreműkö­dése a potsdami és egyéb négy­hatalmi egyezmények újabb megszegését jelenti, ellenkezik az említett egyezménj'ekből az Egyesült Államokra háruló kötelezettségekkel, és össze­egyeztethetetlen azokkal a köte­lezettségekkel, amelyek a Né­met Szövetségi Köztársaságot, mint a volt német birodalom egyik utódát terhelik. — Hatalmas közép-európai körzetek nukleáris elaknásitá- sának provokációs terve ismét kidomborítja, hogy milyen ve­széllyel járna, ha a nyugat­német hadsereget nukleáris fegyverhez juttatnák — foly­tatja a jegyzék. — Ha a nyu­gatnémet katonai körök ma, amikor még nincs módjukban közvetlenül hozzáférkőznj a nukleáris rakétaberendezések­hez, semmivel sem törődve, hajlandók Nyugat-Németor­szág nagy területeit az atom­halál övezetévé változtatni, ak­kor könnyen elképzelhetjük, hogyan állna a dolog az euró­pai népek biztonságával ak­kor, ha e köröket nukleáris fegyverekhez juttatnák. A szovjet kormány hangsú­lyozza, hogy az atomaknazár kalandos tervének megvalósí­tása nyomán Európa békéjét és biztonságát fenyegető kö­vetkezményekért a felelősség elsősorban az Egyesült Álla­mok kormányát terhelné. A Szovjetunió abból indul ki, hogy a német békeszerződés megkötéséig az Egyesült Ál­lamok a Szovjetunióval, Nagy- Briianniával és Franciaország­gal együtt továbbra is viseli a felelősséget azért, hogy a Német Szövetségi Köztársaság területén megvalósuljanak azok a követelmények és kö­telezettségek, amelyeket a négy hatalom kormányai a potsdami és más nemzetközi egyezményekben együttesen vállaltak a német militariz- mus megszüntetése és a német agresszió megakadályozása cél­jából. A szovjet kormány végül kifejezi reményét, hogy az Egyesült Államok kormánya teljes figyelemre méltatja a fenti jegyzékben kifejtett szempontokat és intézkedése­ket tesz olyan lépések meggát- lására, amelyek összeegyeztet­hetetlenek a nemzetközi béke megőrzésével és megszilárdítá­sával. A fenti jegyzék másolatát megküldték az angol és a fran­cia kormánynak. Hétfőn a fenti kérdéssel kap­csolatban jegyzéket nyújtottak át Gröpper moszkvai nyugat­német nagykövetnek is. A jegy­zék rámutat arra, hogy az atomaknazár provokációs ter­vének megvalósításával kap­csolatos javaslatok kidolgozá­sában közvetlenül részt vett von Hassel nyugatnémet had­ügyminiszter és Trettner, a Bundeswehr főfelügyelője, ök később megerősítették, hogy Nyugat-Németország területén már vannak az Egyesült Álla­mok tulajdonát képbző föld alatti nukleáris töltetek. ' A szovjet kormány jegyzéké­ben kijelenti, hogy az atomak­nazár terve rendkívül veszé­lyes. meggondolatlan lépés, amely közvetlenül fenyegeti sok millió ember életét és egészségét Közép-Európában, súlyosan veszélyezteti a békét és a biztonságot. A nyugatné­met területen létesítendő atom­aknazár fokozná egy európai nukleáris konfliktus kirobbaná­sának veszélyét, mert egy vé­letlen atomakna-robbanás kö­vetkeztében is pusztító nukleá­ris háború törhetne ki. A Né­met Szövetségi Köztársaság kormányának tisztában kell lennie azzal, hogy ebben az esetben magának Nyugat-Né- metországnak a lakossága vál­nék a katasztrófa első áldoza­tává — hangoztatja a jegyzék. A szovjet kormány felhívja a bonni kormány figyelmét ar­ra, hogy felelősség terheli azok­nak, a szövetséges hatalmak által együttesen hozott határo­zatoknak teljesítéséért, ame­lyek arról intézkednek, hogy Németország soha többé ne fenyegesse szomszédait, vagy a béke fenntartását. A szovjet kormány elvárja, hogy a bonni kormány józanul mérlegeli a dolgot és elveti az atomakna­zár megteremtésének kalandor és provokációs tervét. A szovjet kormány figyel­mezteti a Német Szövetségi Köztársaság kormányát, hogy az atomaknazár tervének meg­valósítása a Szovjetuniót és a többi szocialista országot olyan megfelelő intézkedésekre késztetné, amelyeket biztonsá­guk érdekei megkövetelnek — hangzik befejezésül a szovjet jegyzék. Események sorokban Waldeck Rochct, a Francia Kommunista Párt főtitkára vasárnap beszédet mondott Drancyban, Párizs peremváro­sában azon az ünnepélyen, amelyen Maurice Thorezró- nevezték el Drancy egyik te­rét. Beszédében rámutatott, hogy a kommunista párt vá­lasztási taktikájának egyik fő célja: vereséget mérni az unió az új köztársaságért (UNIX) párt és a reakció jelöltjeire. Kongó középső részé-'. Kiv i tartományban heves harcok dúlnak a kormánycsapatok e a felkelők között — jelenti a Reuter-iroda. Uvira város tér­ségében, ahol tavasszal a fel­kelők tevékenysége megkezdő­dött, a szabadságharcosok nagy nyomást gyakorolnak Mobutu csapataira. A főként Wafulero törzsbeli felkelők a környező hegységekből kiin­dulva portyáznak Uvira körül és nagy veszteségeket okoznak ellenségüknek. Uvira egyéb­ként mindössze 160 kilométer­nyire fekszik délre Bukavu várostól, a tartományi szék­helytől. Johnson amerikai elnök texasi farmján szombaton „nem hivatalos” sajtóértekez­letet tartott, s ennek során megerősítette, hogy az Egye­sült Államok kitart a sokol­dalú nukleáris NATO haderő megteremtésének gondolata mellett. Varsó felszabadulásának 20. és fennállásának 700. évfordu­lója alkalmából vasárnap foly­tatódtak Varsóban az ünnep­ségek. A szombat este rende­zett díszünnepségen Varsó né­pe kiáltványt intézett a világ közvéleményéhez. A kiáltvány felhívja a világ népeit, tilta­kozzanak a hitlerista bűnök elévülésére vonatkozó nyugat­német kormányhatározat el­len, harcoljanak az emberi méltóság, az emberek közötti barátság és béke megőrzé­séért. Churchill állapota reménytelen London, (MTI): A 90 éves sir Winston Churchill állapota súlyosbo­dott. A volt angol miniszter- elnök Hyde Park Gate-i ott­hona közelében várakozó új­ságíróknak vasárnap este ol­vasta fel lord Moran házior­vos a legutóbbi orvosi jelen­tést: „Nyugtalan ébredés után sir Winston békés napot töl­tött el, de ereje tovább fo­gyott”. A betegágy mellen tartózkodik Churchill csaknem 80 éves felesége és három gyermeke: Randolph, Sarah és Mary. Orvosszakértők véleménye szerint Churchill állapota re­ménytelen, pulzusa kihagy, szíve gyöngül. VI. Pál pápa táviratot kül­dött Lady Churchillhez: mély­ségesen aggódik és imádkozik férje életéért — írta. Gerencsér Miklós: TANÚK NÉLKÜL . Kisregény Az asszony nem akart ve­szekedni, parancsolt magának, pedig nagyon kikivánkozott belőle a harag. — Megbánod még. Tessék, csináld, ahogy jónak látod. Aztán ha tévedsz, nyugodtan számíthatsz a nagylelkűsé­gemre... öreg gőzös zakatolt fölfelé a Dunán, asztmás erőlködés­sel vonszolta maga után a hullámlécig merült uszályo­kat. Zsupán most szeretett volna gondtalan matróz len­ni, aludni a kabinban és egészséges, együgyű szépsé­gekről álmodni. Ólmos homlo­kát komoran megmaszírozta, aztán, nem találva jobb ment­séget, rá akart ijeszteni fele- sé°ére. — Gondold meg, mit jelent a falu — érvelt szolidan. —­1965. január 19. És tudod, hova hívnak? A legnyomoruságosabb helyre, ami csak létezik az ország­ban. Tizenöt kilométeres kör­zet, két falu, huszonnégy ma­jor. Jól ismerem. Arrafelé születtem. — El kell mennünk — je­lentette ki halk elszántsággal, majdnem szótagolva a fele­ség. — Ennél csak jobb le­het. Ketten még kétezer fo­rintot sem keresünk. Ezután is csak félnapos munkát vál­lalhatok a gyerekek miatt. — Nem marad mindig ezer- háromszáz forint a fizetésem. — Várni a jószerencsét... Nem. ilyesmiben én már nem hiszek. Otthon kell, nyugalom kell, egy kis pihenés, hogy összeszedjük magunkat. — Éppen most veszíted el a türelmedet?... — Tudod mi az, hogy elég?... — Még nem tudom. — Akkor szállj le a földre. Éld bele magad a helyzetem­be. Amíg te minden tárgyból dicséretesre diplomáztál, ad­dig én fogcsikorgatva váltot­tam fel az utolsó tizest. Elég a romantikus nyomorból- A so­kat magasztalt lelkierőm nem arra való, hogy hamupipőke módjára éljem le legszebb éveimet. — Drágám, igazad van. És mégsincs igazad. — Nem szalad el az a tu­domány. Hamarosan visszajö­vünk. Legalább otthon leszel a gyakorlatban is. Ilyesmire még egyetlen kutató sem fi­zetett rá. Bármennyire lené­zed a piszkos anyagiakat, anélkül egy pohár szódavizet sem remélhetsz. Gyújtsünk lakásra, megszerezzük, ami a legfontosabb, aztán jöhet a tudomány. Zsupán megállt, lemaradt, majdnem félszegen hajolt elő­re tovább sétáló felesége után. — Ne siessük el... Arra is gondoltam, hogy az intézeti munka mellett éjszakai ügye­letet vállalok. Az is gyakor­lat. Nem hagyhatom abba a kutatást... Szinte kétségbeesetten, bo­csánatkérően mondta ezt, mint áld tudta, hogy érvei semmit nem változtatnak a kényszerítő valóságon. Az asszon nem is válaszolt. Bizonyos volt benne, hogy a vita eldőlt az ő javára. ir Dr. Jász Tibor felesége nem akar belefáradni a fontosko­dásba. Egyáltalán nem izgat­ja, hogy Zsupán oda se ügyel. — ...nagyon guszta ház. Né­mi túlzással azt is ráfoghat­nám, hogy villa. Már az idén költözhetnénk, de nem szabad elsietni. Tibornak valami megfelelő szakorvosi állást kell szerezni az SZTK-nál. És tudja milyen, olcsó volt az a ház? Potom kétszázhúszezer. Jaj istenem, csak el ebből a Tanganyikából!... A vendég hátrál előle, az ajtóban gyorsan rászánja ma­gát a menekülésre. — Bocsánat, nekem menni kell. Azt üzenem Tibornak, nogy nagyon köszönöm az akkumulátort. Jásznénak hosszúra nyúlik az arca, mintha görbe tükör­be nézne. — Vérig sértené Tibort?! Ugorjon be hozzá a rendelőbe. Zsupán engedelmeskedik. Tulajdonképpen látni akarja a kollegát, csak azt nem tudja, hogy miért. Gyűlöli és látni akarja. Ennyi az egész. Dr. Jász temperamentumos lendülettel dolgozik az elsöté­tített rendelőben. Röntgenezi a beteget. — Tartsa vissza a levegőt. Úgy. Egy kicsit jobbra. Most egy kicsit balra. Ne mozog­jon. öltözhet. Holnapután kész a lelet. Dobjon be egy százast a postaládába. Küldje a következőt. Zsupán szótlanul üldögél a homályban. — Tönkretesz a robot — pa­naszkodik neki a kollega. Fel- kattintja a villanyt. Az imént vizsgált beteg ekkor dobja bele a pénzt a „postaládába”, amely egy lábakon álló, fe­hérre festett, urnaszerű desz­kadoboz. Belép a következő páciens, egy öregaszony. — Mi a panasz? — A térdem fáj, doktor úr. — Megröntgenezzük. — De azt mondják, attól rákot lehet kapni, doktor úr. — Néném, rákot csak a velencei vendéglőkben kapni. Evett már? — Még nem. — Akkor tolja le a haris­nyáját — Leoltja a villanyt. — Tessék csak feljebb húzni a térdét. Úgy. Fiatal csontok ezek még, nagymama. Jeru­zsálemig is elgyalogolhatna rajtuk. Csak „ szelet, meg a nyirkosságot nem szeretik. — Jól mondja a doktor úr... — írok magának finom kámforos kenőcsöt. Azzal be­dörzsöli minden este. — Vil­lanyt gyújt, receptet állít ki. — Mennyivel tartozom, dok­tor úr? Doktor Jász végignézi a szegényes öregasszonyt — Magának csak ölvén Dobja be a postaládába. Zsupán elszomorodva figyeli a nagyüzemi pénzcsináiáat. Szinte szórakoztatja az a meglepő tény, hogy ilyen egy­szerűen, ilyen zavartalanul szemlélheti az intellektuális bűncselekmény egyik fajtáját, amelyet valami íeledékenység következtében kihagytak a büntetőtörvénykönyvből. it Eicsigázottan, a kialvatlan­ságtól megöregedve hajolt a volán fölé, kocsija alig döcö­gött a sötét éjszakában, a dü- lőút feneketlen sarában. A hangulat úgy hatott ebben a kietlen órában, távol a leg­szerényebb civilizációtól is, mintha soha nem járt volna ezen a tájon. Idegesítő egy­hangúsággal kapaszkodott előre az autó, sehogy nem akart feltűnni a reflektorfény­ben az Asztagos tanya. Mély kátyúba került, hiába kínozta a motort, nem tudott kiver­gődni. Sebtében hóna alá kapta az orvosi táskát, gya­log vágott neki az éjszakai pusztának. . A tanyának, ahova hív iák, egyetlen lakószobája volt. Petróleumlámpa pislákolt az asztalon, a vajúdó anya izzad­va vergődött az ágyában. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents