Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-16 / 13. szám

Esentén yek sorokba** Maurice Faurc, J radikális köztársasági és radikális-szo­cialista párt elnöke ismertette pártja végrehajtó bizottságá­nak a községi választásokkal és a köztársasági elnökválasz­tással kapcsolatos állásfogla­lását. Eszerint n radikálisok és radikál-Szocialisták a de- gaullei rendszer ellenfeleinek a szocialistáktól a szélsőjobb- cdalig terjedő választási szö­vetségére törekszenek. Fulbright szenátor Thomp­son volt moszkvai amerikai nagykövettel folytatott meg­beszélése után az AP jelentése szerint, kifejezte azt „ véle­ményét, hogy az amerikai— szovjet viszony továbbra is fokozatosan javul. Nicosiába, Ciprus főváro­sába szovjet kereskedelmi küldöttség érkezett, hogy tár­gyalásokat folytasson , két ország közötti hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény meg­kötéséről. Nasszer, az EAK elnöke fo­gadta az asszuáni gát alap­kőletételének ötödik évfordu­lója alkalmából Egyiptomban tartózkodó szovjet küldöttsé­get, amelyet Nyeporozsnyij, az energetikai és villamosítási állami bizottság elnöke vezet. Sir Winston Churchill sú­lyosan megbetegedett. Anglia volt miniszterelnöke már na­pok óta betegágyban fekszik, az első szűkszavú orvosi je­lentést azonban csak pénte­ken délután tette közzé házi­orvosa, Lord Moran: „Sir Winston meghűlés után vérke­ringési zavarokkal küzdött, majd agytrombózist kapott”. Mello Baptista brazil hadi­tengerészeti miniszter csütör­tökön benyújtotta lemondását Castelo Branco elnöknek. A lemondás oka állítólag az, hogy az elnök a légierő ellen­őrzése alá helyezte az egyik brazil repülőgépanyahajón lé­vő repülőgépeket. Kickover amerikai tenger­nagyot, a „Polaris-tengeralatt- járók atyját” Fermi-díjjal tün­tették ki. Az amerikai atom­energia bizottság által alapí­tott Fermi-díj aranyérem, amel3r 25 000 dollár pénzjuta­lommal jár együtt Az amerikai atomenergia bizottság nevadai kísérleti te­lepén csütörtökön kisere jű föld alatti nukleáris robbantási kísérletet hajtottak végre. Ez volt az idei első amerikai atcmrobbantási kísérlet Magyar vonatkozásban külö­nös figyelmet érdemel külügy­miniszterünk Péter János hiva­talos párizsi látogatása. Első ízben fordult elő, hogy magyar külügyminiszter a francia kor­mány meghívására Párizsba látogatott. A látogatásról ké­szített mérleg mindenképpen pozitív és a tárgyalásokon konkrét eredmények is szület­tek. Első helyen kell említeni, hogy Couve de Murville fran­cia külügyminiszter elfogadta magyar kollégája meghívását. Ez egyben azt is jelenti, hogy folytatódik a két állam kor­mányának személyes kapcsola­ta. A tárgyalásokon elvi egyez­mény született a két ország kapcsolatainak kiszélesítésére. Ennek alapján rövidesen meg­kezdődhet egy hosszú lejáratú kereskedelmi szerződés, egy szélesebb kulturális egyezmény egy műszaki-tudományos együttműködés és a konzuli kapcsolatok megteremtéséről szóló egyezmény előkészítése. Szato Japán miniszterelnök washingtoni tárgyalásai során a legmeglepőbb az volt, hogy nem került sor az okinawai és bonini sziget-támaszpontok Ja­pánnak történő visszaadására. Mint Szato sajtóértekezletéből kiderült, az amerikai félnek nem sikerült Japán szövetsége­sét maradéktalanul politikájá­nak oldalára állítani. Szato ugyanis határozottan síkraszállt a Japán és a Kínai Népköz- társaság gazdasági és kulturá­lis közeledésének szükségessé­ge mellett. Washingtonnak ugyancsak nem sikerült maga mellé állítania a japán mi­niszterelnököt Dél-Vietnam kérdésében sem. Szató határo­zottan visszautasította az ame­rikaiaknak azt a felszólítását, hogy Japán kapcsolódjék be valamilyen módon a dél-viet­nami szennyes háborúba. Mindez természetesen, alapve­tően nem változtat az USA és Japán viszonyán, amely lé­nyegében ezután is régi vá­gányon halad. A felek közötti „eszmecse­re” a pozíciók megtartása, il­letőleg korrigálása jegyében ment végbe. Erre a hétre nyúlik át két jelentős diplomáciai küldetés, illetőleg tárgyalás is. Elsősorban a Podgornij ve­zette szovjet küldöttség török- országi látogatásának mérlegét kell megemlíteni. Megállapít­ható: a héten véget ért látoga­tás fordulópontot jelent a szov­jet—török viszonyban. A 32 esztendő után először Török­országban járt szovjet küldött­ség tárgyalásai a vártnál is nagyobb sikert értek el és ka­put nyitottak e két ország kap­csolatai bővítésének. Jelentős az is, hogy még ez évben tö­rök parlamenti küldöttség uta­zik Moszkvába és előkészíti Gürsel elnök valamint Inönü miniszterelnök látogatását. A szovjet—török tárgyalások egy­ben újabb világos bizonyítékai a Szovjetunió békés egymás mellett éléséről szóló politiká­ja megvalósíthatóságának és helyességének. Érthetően NATO körökben nyugtalan ér­deklődéssel figyelték a szov­jet delegáció törökországi út­ját, és a nyugtalanságot követ­te a török kormánynak az a hivatalos bejelentése is, hogy országa nem vállal részvételt a MLF-ben, a NATO hírhedt közös atomhaderejében. A három legveszélyesebb fe­szültség! gócponton szintén je­lentős események történtek. Kongóban a hazafiak tá­madást intéztek Stanleyville ellen. Igaz ezt sikerült még a Csőmbe féle kormány- és zsol­doscsapatoknak elhárítaniuk, de ugyanakkor ki kellet ürí­teniük északi „végvárukat”, Mahagi városát. A másik ér­dekesség, hogy színre lépett Adoula az emigrációban lévő volt miniszterelnök, aki egy nyilatkozatában kompromisz- szumos programot hirdetett meg. Eszerint hajlandó lenne a felkelőkkel való tárgyalások előfeltételeit megteremteni, természetesen Csőmbe nélkül. Diplomáciai megfigyelők sze­rint, Adoula jelentkezése nem véletlen. Úgy látszik Csőmbe imperialista pártfogói csalód­tak „erős emberükben”, aki nem tudott lényeges eredmé­nyeket felmutatni a hazafiak eileni harcban, viszont teljesen elszigetelte magát az afrikai országoktól. Dél-Vietnamban folytatód­nak a tüntetések és megmoz­dulások. A belpolitikai nehéz­ségeken keveset változtatott az a tény, hogy Taylor amerikai nagykövetnek kompromisszu­mos megegyezéssel sikerült létrehozni egy látszat-egységet a „fiatal tábornokok” és a pol­gári kormány között. Trang Van Hűen miniszterelnök rá­dióbeszédében fordult a dél­vietnami lakossághoz. Támoga tásukat kérte a partizánok el­leni harcban és új, általános választásokra tett Ígéretet. Eh­hez elég annyit megjegyezni: vajon hogyan lehet választáso­kat tartani egy olyan ország­ban, amelynek területén leg­nagyobb részt jelenleg is harc folyik? Végül egy harmadik fe­szültség! gócról az indonéz— malaysiai kérdésről. Itt nem volt még fegyveres összetűzés —, mégis pillanatnyilag, a bé­ke szempontjából, ez látszik a legveszélyesebbnek. Az angol kormány hatalmas erőfitogta­tást hajt végre Ázsiának ezen a területén. A maláj-vizeken hetvennél több különböző ren­deltetésű angol hadihajó cir­kál és a Malaysiába szállított angol csapatok száma jóval meghaladja már az ötvenezret. A világ e pontján London rob­banásig feszítette a helyzetet. Ugyanakkor meg kell állapíta­ni: Indonézia a fenyegető fel­vonulások ellenére is nyugodt és józan magatartást tanúsít. Sukarno elnök több ízben ki­jelentette: Indonézia nem tá­mad meg senkit, de ha kell visszaüt. A legújabb fejle­mény ebben az ügyben Sukar­no nyilatkozata. Eszerint — bár Indonézia nem tagja már az ENSZ-nek, elfogad bármi­lyen ENSZ bizottságot, annak megvizsgálására, hogy Saravak és Savak lakossága nem akar Malaysiához tartozni. Aw, MDK wiiv*ja Ko&xigiRltf A Német Demokratikus Köz­társaságban osztatlan örömet keltett az a hír, hogy az idei lipcsei jubileumi vásáron, — amely február 28-tól március 9-ig tart — a szovjet küldött­séget Koszigin miniszterelnök vezeti. A demokratikus Berlin po­litikai körei rámutatnak, ez a tény is világosan mutatja, hogy a Szovjetunió vezetői to­vábbra is kiemelkedő jelentő­séget tulajdonítanak a német kérdés megoldásának, s ezen belül nagyra értékelik és tá­mogatják n Német Demokrati­kus Köztársaságnak a német kérdés tárgyalásos rendezésé­re, a két német állam normá­lis kapcsolatainak kialakításá­ra irányuló erőfeszítéseit. Mende alkancellár: „Äz FDP ©gyedül is elmegy Mosskvdka' Bonn, (MTI): Monde alkancellár, az FDP elnöke, a Baden-Württem­berg-! Pforzheimben kijelen­tette: pártja továbbra is sür­geti, hogy a Bundestag küld­jön delegációt Moszkvába. — Ha a többi párt ehhez nem járul hozzá — mondotta — akkor az FDP egyedül is elmegy Moszkvába. Az alkancellár a továbbiak­ban hangsúlyozta: a német kérdés megoldása csak hosszú éveken át tartó lassú és ne­hézségekkel teli folyamat út­ján lehetséges és pártja ezt tartja szem előtt. Míg ,, többi nyugati kormány ma már ak­tív „keleti politikát” folytat* Bonn még mindig lemond ar­ról a lehetőségről, hogy köz­vetlen eszmecserébe bocsát­kozzék a szovjet kormánnyal Az ISA gépei hét hónap óta bombázzák Laoszt Törökország, nem támogatja a ciprusi angol támaszpontok fenntartását Szófia, (MTI): Az ankarai kormány beje­lentését, hogy nem vesz részt a sokoldalú NATO-atomhad- eröben, a világsajtó a legfon­tosabb politikai események egyikének értékelte, s mint rámutatott: e lépésnek nem­csak „pszihológiai”, hanem gyakorlati hatása is jelentős lehet. De a bejelentéssel egy- időben a török sajtóban Cio- rusra vonatkozóan is olyan írások látnak napvilágot, ame­lyek arra engednek következ­tetni, hogy módosulóban, van a Ciprussial kapcsolatos tö­rök álláspont is. A Yemi Gazetta cikke sze­rint Törökország nem támo­gatja a sziget-köztársa ágban lévő angol támaszpontok fenn­tartását. „E támaszpontoknak — állapítja meg a lap — többé semmi jelentőségük nincs Törökország biztonsága szempontjából. Ezért Ankara úgy véli, semmi értelme, hogy az ország saját érdekeit áldozza fel olyan ciprusi ide­gen támaszpontok támogatásá­val, amelyek félelmet kelte­nek a semleges országokban, s amelyek egyetlen célja a nyugati szolidaritás megőrzé­se”. Újabb részletek látnak nap­világot a Laoszban szerdán végrehajtott amerikai légitá­madásról, amelynek során a hazafias erők légeihárító tüz­érsége megsemmisítette az agresszorak két repülőgépét. Az Uj Kína hírügynökség arról számol be, hogy a tá­madásban 24 gép vett részt. A UPI hírügynökség saigoni keltezésű jelentésében közli* hogy a Dél-Vietnamban állo­másozó amerikai vadászbom­bázók már hét hónapja hajta­nak végre rárepüléseket .kom­munista célpontokra és után­pótlási vonalakra Laoszban”» S Szovieluiró teljesíti az ENSZ-iránti kö élességeit New York, (TASZSZ): A Szovjetunió pontosan, az ENSZ alapokmányának meg­felelően teljesíti a világszer­vezettel szemben fennálló kö­telezettségeit. A Szovjetunió, Ukrajna és Belorusszia ENSZ- képviselete csütörtökön befi­zette az ENSZ 1984. évi költ­ségvetéséről rá jutó hozzájá­rulás utolsó részletét. Ezzel egyidejűén az ENSZ- ben működő szovjet képvise­let felhívta U Thant főtitkár figyelmét arra, hogy az utóbbi időkben többször is elhangzott szovjet megnyilatkozásoknak megfelelően a szovjet kormány nem hajlandó fedezni az 1964 évi ENSZ költségvetésből a Szovjetunióra kirótt összeg­nek azt a részét, amely ‘olyan intézkedésekre fordított ki­adásokból származik, amelye­ket az ENSZ alapokmányának megszegésével hajtottak vég­re, vagy pedig nem az alap­okmány érteimében a tagálla­mokat terhelő kötelezettségek­ből fakadnak. Ide tartoznak annak az úgynevezett ENSZ kölcsönnek a kamatai és tör­lesztése, amelyet az alapok­mány megszegésével a kongói és a közép-keleti ENSZ- műveletek kiadásainak fedezé­sére bocsátottak ki, a Korea egyesítése és helyreállítása ügyében kiküldött bizottság kiadásai, valamint a Palesz­tinái fegyverszüneti feltételek betartásának ellenőrzéséből kifolyólag az ENSZ-re háruló költségek. Gerencsér Miklós: TANÚK NÉLKÜL Kisregény i Afelől már nem voltak két­ségei, hogy a szóváltás oka sokkal több, mint rokoni ügy. De net, hogy az általa szórványosnak tekintett léha habzsolás, a társadalom el­lenére folytatott telhetetlen önzés az ő családjába is betörjön, ezt a személye irán­ti egyenes támadásnak mi­nősítette. Megértést kérve, s megér­tést kívánva próbált mo­solyogni. — Egy kis türelmet Kató. Téged becsapnak. Hova lett a tisztességes szövőlány? — A gyárban felejtettem. Vedd tudomásul. A zsíros kenyérrel, az izzadt köpeny­nyel, a normával, meg a ha­vi 900 forinttal együtt. — És mit kapsz érte cseré­be? A húg. mint aki nem ér­tette pontosam a kérdést. furcsán tágra meresztette a szemét. — Mindent... — vonta meg a vállát. — És mát adsz ezért a mindenért? — faggatta tovább az orvos. — Semmit. Csak annyit, hogy vagyok. — Meg a becsületed. — Mi e<z a becsület?! — unt rá Kató idegesen a kel­lemetlen kérdezősködésre. —• Magyarázd meg egyszer, ha olyan okos ember vagy. Teljesen reménytelen — gondolta csüggedten az or­vos. Olyan helyzetbeír érez­te magát, minthe egyenletet akart volna megfejteni olyas­valakivel, aki a számtani alípművaietekkél sincs tisz­tába. Mint ahogy nem kí­vánhatta volna Katótól, hogy ismerje a hormonműködés titkait, holott fizikai létéhez e működésnek kitűnő hasz­nát vette, úgy rét sem kí­vánhatta, hogy a fiatalasszony járatos legyen a többi rej­tett, de életbevágó összefüg­gések ismeretében. — Én most csak a testvé­red vagyok. Aki félt. Tönkre­tesz téged ez e> vásározó vi- géc. Semmi más nem érdekli, csak a szélhámosság, a pénz, meg a nők. Parazita. Téged is azzá tesz. Nem érheted be ennyivel. Másképp kellene, hogy becsüljenek az embe­rek. Kató a fölényesség páncél­zatát vette m:»gára. — Jobban becsülnek, mint téged. — A hasonszőrűek. A szol- galelküek. Akik nagyságos asszonynak szólítanak. — Ezt irigyled? — Irigyli a nyavnja. De valami nem stimmel. Hiába magyarázom? Valahova tar­tozunk, értsd meg végre. Nem jábsahntjuk meg az urat azok bőrére, akik borí­tékban kapják a fizetésüket. Lopott pénzből varratod a ruháidat a Váci utcáb; n. Lopott pénzen vásárolja szeretőit a férjed. Lopott pénzen töltheted itt a nya­rat májustól szeptemberig, miközben o maszek sógorom esténként más és más rin- gyókat hurcol otthon a hú­gom ágyába. Kató a fölényesség után most már a sértett méltósá- gos asszony pózát is felöl­tötte. — Először is, senki nem hatalme-zott fél arra, hogy az ágyam tisztaságáért ag­gódj. Másodszor, van any- nyi eszem, hogy jól szóra­kozzam itt a Balatonon má­justól szeptemberig. Nincse­nek szellemi és erkölcsi am­bícióim, mint neked. Jól aka­rok élni. Minden áron jól akarok élni, amíg fiatal va­gyok. Eddig szívesen áltatta ma­gát azzal az orvos, hogy Kató életmódjában fontosabb moz­gatórugó a vak ösztön, a vélt jobb sors iránti öntudatlan éhség, mint a tudatos rom­lottság. A húg kijelentései minden kétséget kizáróan el­oszlatták dédelgetett balhi­tét- Szemtől-szemben állt a legostobább cinizmussal, s ez ellen nem volt fegyvere. — Gyönyörű... Ez nem le­het igaz... Kató egyre hevesebben len­dült támadásba­— Tessék ennél okosabbat mondani. Vagy neked talán fenékig tejfel? Sokra mentél a híres ambícióiddal- Azt hit­tem, hogy komoly tudós a bátyám, egyszer csak kide­rült, hogy közönséges falusi körorvos. Te aszpirint írsz föl receptre, a férjem meg kardigánt árul a vásáron. Mi a különbség? Annyi, hogy a kardigánért több pénzt ad­nak. Mert hülye vagy. Mert félsz a pénztől. Mert lehetet­len rögeszméid vannak- A parasztoktól szégyelled elfo­gadni a pénzt, a húgodból meg szent Margitot akarsz csinálni. Kedves bátyám, le­hetsz akármekkora tudós, de engem sem ejtettek a fejem­re. Zsupán eddig is tudta, hogy az öntelt butaság el­len a legnehezebb hadakoz­ni. Nem látta értelmét a további vitának. És azt is tudta, hogy ez a beszélgetés hosszú időre megpecsételi a testvéri szeretet sorsát. Ér­veire már gyakran mond­ták mások is. hogy frázisok. Nem akart előhozakodni ve­lük. Túlságosan drágák vol­tak a szavak, túlságosan bo­nyolultak voltak a fogalmak, hogy egycsapásra megértést reméljen- Testvére a balgák aranyigazságait vágta a fejé­hez, azokat a közhelyeket, amelyeket a legrosszabb faj­ta igénytelenség minősített bölcsességé. Jobb volt innen távoznia. Búcsúzóul megdöbbenve motyogta maga elé: — Világos. Egészen világos. Micsoda élmény, amikor az ember a testvére helyett egy szajhát lát maga előtt... Lesújtva vánszorgott ki a szobából- Gondtalanul napozó felesége mellé állt, igyekezett türtőztetni felindultságát. Az asszony kérdő pillantására csak ennyit mondott: — Drágám... Ma este me­gint sátorban alszunk. VIII. Tulajdonképpen semmi ke­resnivalója itt, sőt utál ide­jönni, az akkumulátor csak felszínes alibi, mással is el- küldhette volna. Mégis hajt­ja valami kívül szeszélyes bévül következetes, már-már végzetes szórakozottság- Mint aki véletlenül tévedt ide, bi­zonytalanul beóvatoskodik dr. Jász Tiborék fényűző lakásá­ba. Megáll a hall ajtajában, bekémlel. A halion túl ha­talmas balkon, kilátással a festői dimbes-dombos tájra. A kollega felesége, egy hival­kodóan elegáns, de már öre­gedő hölgy hisztériába hajló örömmel fedezi fel a jöve­vényt, s felborzolva maga kö­rül az elida illatfelhőt, eléje viharzik csipkemintái és hor­golófonalai közül. Kitüntető szívélyességgel sürgeti: — Csakhogy nálunk, ara­nyos Sándorba! Jöjjön már* na jöjjön! — Köszönöm, Erika, de csak egy percre. Meghoztam Tibor akkumulátorját. — Az most nem fontos- Ül­jön már le — sürgölődik ne­gédesen a háziasszony. — Hozok egy kávét. Isteni nes- caffe. Most kaptam Mont- reálból. Tudja, a sógornőm küldte. Beszéltem már ró­luk, 56-ban hajóztak át. Négyszáz kanadai dollárt ke­resnek havonta. Van fogal­ma, hogy mennyi pénz az? (Folytatjuk) Egy hét a világpolitikában

Next

/
Thumbnails
Contents