Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-13 / 10. szám

Az olvasó kérdez, illetékes válaszol A Munkácsy utca vízellátásáról vízvezetékek bekötésére. Vi­szont a lakók egymásküzött oldották meg. Az egyik la­kásból bevezették a vizet a másikba, onnan a harmadik­ba és így tovább. Érthető, hogy ilyen előzmények után egyre kevesebb a víz... A TXTÁSZ-nál a teljes köz­művesítésig, mint átmeneti megoldást javasolták, hogy a vízszolgáltatásba kapcsolód­jon be az autójavító válla­lat is. A két vállalat ta­lán enyhíteni tudna a gondo­kon. Panaszos levelet kaptunk az egyik Munkácsy utcai ol- sónktól. ,.Több ezer forintos költséggel bekötöttük a víz­vezetéket és az utóbbi idő­ben egyre rosszabb az ellátás. Mi ennek az oka, és hogyan lehetne rajta segíteni?” Válaszol: Dohanics László, a TIT ASZ erőművének vezetője: — Még 1952-ben vállaltuk, hogy' a Munkácsy úti lakásokat vízzel látjuk el, napi 10 köb­Segilő szándék — rossz megoldás Néhány hete foglalkozott a lap panaszunkkal, környékünk — Hímes utca, Kórház utca, Ujszőlő utca, Vasvári Pál utca — rossz útviszonyaival kap­csolatban. Nem sokkal azután íöldszállító kocsik jelentek meg néhány rakomány föld­del. A munkások leszórták a homokot, s eltávoztak. Gon­doljuk, segíteni szándékoztak az illetékesek. De ez a megol­dás nem a legszerencsésebb. Ugyanis ezek a hóm okhalmok méginlcább megnehezítették a járművekkel való közlekedést a Hímes utcán. Attól tartunk, hogy a hidegre fordult időjá­rás következtében megfagy a homok, s akkor már csak ta­vaszai tudják — rendeltetésé­nek megfelelően — feltölteni vele a kátyúkat. S addig ma­rad minden a régiben. Sándor Matild, Nyíregyháza, Kórház u. Köszönet helyett Közel egy hónapot töltöttem Fehérgyarmaton kiküldetés­ben. Szabad időmben első utam a járási könyvtárba vezetett, ahol elsősorban „ felvételi vizsgáimhoz szükséges szak­könyveket kerestem (felsőfo­kú öntözéses növénytermesz­tési technikumba jelentkez­tem). Meglepetésemre, csak a tárgyköröket kellett megne­veznem, s máris tették elém a könyveket, felnyitva ott, ahol az engem érdeklő részek megtalálhatók voltak. Ez a széles körű szakismeret és tá­jékozottság erős hivatásérzet­ről tanúskodik. Úgy érzem, hogy a könyvtár kollektívája megérdemli a dicséretet ezért a lelkiismeretes munkáért. Nagy Bertalanné, kertésztechnikus Csengeri Állami Gazdaság Úttörőhöz méltóan Minden télen mozgalmat indítunk a hasznos madarak védelmére. Tudjuk, hogy ezek az apró munkások sok hasznos ingyenmunkát vé­geznek a természetnek, a mezőgazdaságnak. Ilyenkor, a fagyos, havas időben, ne­hezen jutnak táplálékhoz, sok elpusztul belőlük. Ezért nálunk minden úttörő készít egy-egy madáretetőt és ki­függeszti a kertbe. Termé­szetesen naponta gondosko­dunk az eleségről is. Egyéb tennivaló is akad; síkosak az utak, megnőtt a balesetveszély. Gondosan sa- lakozzuk az utakat, mind­nyájunk érdeke, hogy egyre kevesebb legyen a baleset. De segítünk az idős embe­reknek is a házkörüli mun­kákban. Közben a tanulás­ról sem feledkezünk meg. Tanulópárokat alakítottunk, segítjük egymást az előme­netelben. Szeretnénk elérni, hogy ne legyen bukott tanu­ló az iskolánkban. Lippai Jenő Fényeslitke a Bornemissza őrs vezetője Fiataljaink megállják he­lyüket a mezőgazdasági mun­kákban is. A tapasztalatok azt igazolják, helyes volt az a ja­vaslat, hogy legyen tsz-tag a KISZ-szervezet titkára. Azóta nemcsak „ munkában, a szó­rakozásban is nagyabb össze­tartás tapasztalható. A szil­vesztert is közösen töltötték a fiatalok. •> vidám mu­latság reggelig tartott. Balogh Áron, vb. elnök Elfúlja a szél — a villanyt A bakai hímzőasszonyok Minden gazdaságnak nagy jövedelmet biztosít a vemhesüsző nevelési szerződés Az akcióban lekötött szűzüsző után 1500 Ft készpénz előleg mellett 400 kg abraktakarmányt juttatunk kedvezményes áron. Átvételkor a minőségtől függően 8500—9500 Ft. vételárat fizetünk. Szabolcs-Szatmár megyei Állatforgalmi Vállalat. (42172) 1965. január 13. 700 000 károsult, 971 miilfó kártérítés egy év alatt Az Állami Biztosító sajtótájékoztatója sához, elpusztult értékek pótlá­sához egy év alatt ÍC3 COÖ eset­ben 100 millió forintnyi segít­séget adott a biztosító. A köte­lező gépjármű biztosítások alapján (100 vadonatúj Wart­burg árának megfelelő összeget kaptak a gépjárműtulajdono- sok. Az önkéntes gépjárműbiz- tosítás — a CASCO — száma tavaly két és félszeresére nö­vekedett, ennek ellenére alig 15 000 kocsitulajdonos rendel­kezik vele. Pedig egy év alatt — a statisztika szerint — minden második CASCO bizto­sításra fizették kártérítést. Az utas balesetbiztosítás1 hasznáról a kétezer esetre ki­fizetett 8 millió forint kürtén- ' tés tanúskodik. Az életbiztosí­tás ugyancsak jelentősen fejlő­dött. Az ÁB megalakulásakor, 1949-ben. még csak 177 millió forint volt, most pedig már 11 milliárd forint a mintegy 2 millió dolgozó életbiztosítási összege. Az intézet a múlt év­ben kezdte, meg az üzemi, a hivatali csoportos élet- és bal­esetbiztosítások szervezését.- Egy év alatt több . mint 500 biztosítási és önsegélyező cső- . port alakult s ezek már 360 000 tagot számlálnak. Befejezésként a vezérigazga- . tó elmondotta, hogy az évet. felhasználják különböző vizs­gálatokra, amelyek alapján . egyebek között sor kerülhet majd a termelőszövetkezeti állatbiztosítás továbbfejleszté­sére. Foglalkoznak a palánta- - zással termelt zöldségfélék és a szőlő tavaszi fagykárainak a biztosításával is. Az önkéntes járműbiztosítás bizonyos mó­dosításával a kocsitulajdono­sokat szeretnék jobban ösztö­nözni a kár megelőzésre. To­vábbfejlesztik majd a lakossá* vagyonbiztosítását, s az igé­nyeknek megfelelően várha­tóan egy városi és egy falusi módozatot alakítanak ki. (Munkatársunk jelentése): Az Állami Biztosító kedden a Magyar Sajtó Házában tar­totta hagyományos évi sajtótá­jékoztatóját. Fehér Sándor ve­zérigazgató bevezetőben elmon­dotta, hogy a lakosság életkö­rülményeinek a javulása, pénzbevételeinek a növekedése kedvezően hatott a biztosítás fejlődésére. Egy év alatt mint­egy negyedmillióval növeke­dett a biztosítottak tábora. A lakosság házának, lakásának, háztáji gazdaságának, gépjár­művének védelmére 140 000 új biztosítást kötött 110 000 új ügyfél pedig az élet- és bal­esetbiztosítást vette igénybe. Jelenleg 3,5 millió különféle biztosítást tart nyilván az in­tézet. Majdnem minden terme­lőszövetkezetnek van összevont vagyonbiztosítása, amely 1,2 millió szövetkezeti tag közös tulajdonát védi. Körülbelül 80 000 gépkocsi és 600 000 mo­torkerékpár szavatossági bizto­sítását intézi az ÁB. További tízmillióra tehető azoknak a biztosításoknak a száma, ame­lyeket a lakosság alkalomsze­rűen vesz igénybe. A biztosítottak számának nö­vekedésével megszaporodott az intézet munkája. Tavaly — az előző évihez képest — csak­nem 100 millió forinttal többet összesen 971 millió forintot fi­zetett ki 700 000 károsultnak. Vagyis naponta több mint két­ezer ügyfelet kártalanítottak az ÁB fiókjai, kirendeltségei. Ebből az összegből 526 millió forint a termelőszövetkezetek­nek jutott. Vidéken a legtöbb kárt a múlt évben is a jég okozta. Márciustól, szokatlanul későig, októberig 1456 község határát 2731 alkalommal érte jégverés, amely 346 000 ka- tasztrális holdon pusztított. _ Eddig mintegy másfél mil­lióan kötöttek különféle va­gyonbiztosítást. Ezek alapján épületek, lakások helyreállítá­méter erejéig. Ezt a megál­lapodást annak- idején min­den nehézség nélkül telje­síteni tudtuk, mert alig volt 5—6 ház az utcában. Ma már ez a szám megsokszorozódott. A havi 300 köbméter helyett adtunk már 3000 köbmétert is, — ha lehetett. Közben egyes vállalatok vízigénye is urás- szerűen emelkedett, elsősorban őket kell ellátni. — A városi tanács építési és közlekedési osztálya — nem adott ki engedélyt újabb S miközben beszélnek, meg nem áll a kezük, egyre csak hímeznek. Előbb a csillagok készülnek, ez lesz az abrosz szegélye, majd a tyúkláb jön, mert az „hozza meg az ékessé­get.” — S a kereset? — Mikor milj'en szorgos * munka. Nyolcszázat, ezret — Mert egész nap azért nem hí­mezhetünk. Délben, amikor rám érik, hogy ebédet kell főzni, akkor felállók. Aztán egyéb munka is akad. S ami­kor szorulunk, a páromnak is segíteni kell... — Hogyan? A férfiaknak? — Hát! — s csodálkoznak, hogy mi csodálkozunk. Egy­szer jöttünk haza Nyíregyhá­záról a kisvonattal, varrta az uram a vezércsikot velem.. Csak nézték a vonaton az asz- szonyok, micsoda ember az, aki még ebben is segít. De ott nem volt senki falubeli is­merős. — És itthon? — Itthon is segítenek, de csak ha más nem látja. S ha jön valaki, úgy eldobják az abroszt, mint a huzat. S mi csak kacagunk rajtuk. így beszélgetünk a kis szo­bában, miközben buzgón hí­meznek. Szemüket le nem ve­szik a munkáról, s közben ki tudná megszámolni hányat is villan a kezükben a tű. S hányat villan, amíg egy ak­kora abrosz elkészül... A ho­mályos szobában elnézem a himzőasszonyok szelíd areat, s fürge ujjaikat. És arra gondo­lok, hogy ők is ilyenek lehet­tek a hajdan való drága asz- szonyok, akik — akárcsak az előttem ülők, — nem ismerték a pihenést és tenger munkájuk közt még a hímzésre is ma­radt idejük. S akár ezeknek a balsai asszonyoknak, azoknak sem jutott eszébe, hogy amit csinálnak: művészet. (Megje­lent a Népművészet Háziipar legutóbbi számában.) ból álló gyűjtemény van bir­tokában. De a szövetkezet nem csu­pán összevásárolta, hanem a régi minták alapján újjá is élesztette a beregi hímző mű­vészetet. Ám mindenek előtt a régi alapanyagot kellett kor­szerűsíteni. Ezért a durva szö­vésű, változó minőségű, nem megfelelően kvadrátoít . len- vásznat kellett kikisérletezni, amelyen új formákban, új színezéssel fejlesztették, tovább ezt az ősi művészetet így készülnek ma már nyu­gatnémet, svájci, svéd és olasz exportra a Rákóczi-mintás, a tulipános, kakasos, csillagos asztalterítők, zsurgarnitúrák, fálifutók, a párnák... Nyugat- Európa megkedvelte a beregi hímzést, mely 400 szabolcsi asszonynak ad munkát, kerese­tet... Balsán először Helmeczi Já- nosné hímzőasszonyhoz kopog­tattam be. Mikor meghallja, hogy a hímzésről van szó, készségesen veszi elő a szek­rényből a készülő térítőt. S közben himzőtársáért Veteczki József néért is elüzenünk. — Valamikor régen,' amikor még gyerek voltam, Bujról volt itt valaki, az tanított meg bennünket erre a hímzésre — így meséli Helmecziné. — Ké­sőbb magunknak csináltuk — staférban. Abroszt, szakajtó­kendőt, fehérvásznat... Közben megérkezik Velecz- kiné, nyakát gyöngysorként most is három színű fonal ke­resztezi. — így teszünk — mondja —, hogy kéznél legyen. Amikor varrunk csak húzzuk a szálat és fűzzük be. _ S hogyan kerültek be a háziipari szövetkezetbe? — Valamikor, honnan, hon­nan nem, megtudtuk, hogy a háziiparnak lehet varrni. Én is kérdeztem, tán Fenyvesiné- től: hallod, nem lehetne bei­ratkozni? Bementem Nyíregy­házára, s felvettek. Elég nehéz idők voltak azok, mert akkor még nem volt elegendő anya­gunk. így fogtunk hozzá a be­regi munkához. — Ennek a cipőnek az az előnye, ha leveszi, kitűnően fogja magát érezni. Együtt a munkában, szórakozásban A beregi keresztszemes hím­zést nézegetem. Gyönyörködöm a frissen varrott, csillogóan színes mintákban. Hol szület­hetett meg ez a nemes minta? Ki lehetett az első asszony, akinek keze ezeket a „híme­ket'’ legelőször vászonra hí­mezte...? A kérdésre már sohasem kaphatok választ. A múlt el­rejti az egykori mestert, csak a mű, — a beregi himzés — maradt itt nekünk. Bár ezeket a mintákat is majdnem csak az utolsó pillanatban sikerült megmenteni; Hiszen még csak tíz éve, hogy a Nyíregyházi Háziipari Szövetkezel, a pusz­tuló beregi hímzés mintáinak a felkutatását megkezdte. Jó tíz esztendővel ezelőtt indult meg a gyűjtögető munka: Vá- sárosnamény, Tarpa, Szatmár- cseke, Beregdaróc, s még jó néhány falu volt a vadászterü­let, ahol a szövetkezet a még fellelhető anyagot felvásárolta, s ma már közel hatszáz darab­nyökkel, amelyeket az áram- szogáltaíás nyújt. Belátjuk, hogy a körzeti szerelőnek nagy a területe, emiatt 3—4 napot is kell vár­nunk míg a hibát kijavítja. De úgy gondoljuk, meg lehet­ne javítani egyszer már úgy is, hogy a szeles kon ne kelljen ismét petró­leumlámpával világítani. Mészáros Mihályné, Nyírtelek-Görögszállás 74. Április 4-én gyűlt ki a vil­lanyfény tanyatelepülésünkön. Azóta már sok bosszúságot okozott. Furcsán hangzik; de még egy aránylag gyengébb erejű szél is — elfújja! Szeles időben megszűnik az áram­szolgáltatás. Ez akadályozza a munkát a tsz-ben, például most a dohánycsomózást, a zárszámadás előkészületeit és sok embert a tanulásban is. Pedig mi, ■— ha már van villanyunk, — szeretnénk jól gazdálkodni azokkal az elő­Az olcsvaapáti KlSZ-szer- vezet tagjai jelentős értékű társadalmi munkával rendbe­hozták községünk elhanyagolt állapotban lévő sportpályáját. A terepet elegyengették, és körülkerítették. Ehhez maguk készítették az oszlopokat is. A munkában élenjárt Kosa László KISZ-titkár, Szászl Pál, Szabó Bála, Szászi Sán­dor, Borbás László, Szászi Bertalan. Példamutatásukkal mozgósították a többieket is.

Next

/
Thumbnails
Contents