Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-12 / 9. szám

Állattenyésztési tanácsok Nemcsak hajtani, hanem tenyészteni, gondozni is kell a lovat A termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban , ló- fogatokra még nagy szükség van. A háztáji földek munká­lata, szállítások, a takarmányo­zás üzemegységekben általá­ban lófogattal történik és azon helyeken, ahol jelenleg nem tudnak alkalmazni gépi mun­kát. Továbbá a szatmár-beregi részeken a talajviszonyok olyanok, hogy az őszi és tava­szi munkák egy részét lófogat­tal tudják megoldani. A lótenyésztés célkitűzése, hogy a meglévő gépesítés mel­lett biztosítsa a nagyüzemi munkaló kitenyésztését, úgy, hogy évente meglegyen a csi­kószaporulatból a 25—30 szá­zalék utánpótlás. A VEMHES LÓ IS DOLGOZHAT És mégis a lovakkal való bánásmód nagyon mostoha. Sok „ lóhoz nem értő hajtó, kik hajtani szeretnek, de etet­ni. gondozni kevésbé. Ezért van az, hogy egyes termelőszö­vetkezeteknél nagyon sová­nyak a fogatos lovak, túl nagy az igénybevétel. A kancák fedeztetése csak egyes helyeken van megoldva. A fogatos azt mondja: ha vemhes a lova és csikót nevel, akkor nem tud úgy dolgozni fogatával, mint egyébként. A termelőszövetkezetek ve­zetőségének kell odahatni, hogy a jó minőségű törzskan­cák lehetőleg egy brigádba le­gyenek összpontosítva, és ko­moly fogatosok kezében ösz- szefogva. A kancalóval is lehet dol­gozni bármilyen munkát, csak kíméletesen, őszi esőben, sáros utakon van nagy szükség a fo­gatokra, de ilyenkor gondolni kell arra, hogy mennyi terhet rakok két ló után. Téli száraz fagyoknál is 6okát kint van­nak a fogatok, ilyenkor feltét­lenül szükséges, hogy a vem­hes kancákat pokróccal leta­karják. Továbbá arra is gon­dolni kell, hogy csak úgy Vár­hatunk jól fejlett kiscsikót, ha a vemhes kancának valamivel jobb takadmányt és 2—3 kilo­gramm abrakot adunk. Az ed­digi megállapítás az, hogy a csikózásd százalék alacsony: 1963. évben a tszi-ek fedez­tettek 3251 darab kancát, vem- hességi százalék 49,4, a csikó- zási százalék 36 volt. 13,4 szá­zalék vetélés mutatkozik, ez igen nagy kiesést jelent A CSIKÓNEVELÉS Ha a kanca leellett, 8—10 napig pihentetni kell és utána kíméletesen lehet vele dolgoz­ni. Sajnos, néhol már 4—5 napra dolgoztatják a fias kan­cát. A közmondás azt tartja: Egy rókáról nem lehet két bőrt lehúzni, „ szoptató kanca az a róka, melyről három bőrt húznak le egyidőben. Napi munkáját végzi, szoptatja csá­kóját, közben újra terméke- nyülve táplálja n vemhet. Szopós csikóval élete első heteiben kevés gondunk van. A 2.—3. héten belekóstol any­jának szénájába, abrakjába. Ezért is fontos, hogy a kanca ebben az időben igen jól le­gyen tálcám!ányózva. A 3. hé­ten a kiscsikónak zabló ládát kell készíteni és Zúzott zabbal etetni. A szopós korban jól fejlett, változatos takarmányon tar­tott, evéshez szokott csikótól reméljük, hogy jó növendék, megfelelő ló lesz. A választott csikó igen. gyors fejlődésre, növekedésre képes, ezt a tulajdonságát minden­képpen használjuk ki. Etessük a csikót 5—6 hónapos korban és Választása után, az így ne­velt csikóból biztosítva van az utánpótlás. a felesleg csikót exportra jó áron lehet eladni. November hónapban 62 darab exportcsikót adtak el a tsz-ek 27Ö0 forintos átlagárban. Ál­talában a tsa-ekben istálló hi­ánya, legeltetés; és takarmá­nyozási nehézségek miatt ide­genkednek a csikóneveléstől. Az istálló egy szakaszán ak­kora helyet rekesszünk el, ahol a csikók szabadon lehet­nek és az istálló előtt karám legyen. Legeltetést közösen kell megoldani, tsz-ek társu­lása 80—10Ö csikóval. Eladási lehetőség mindenkor van, a szabolcs-szatmári fél- véflovat szívesen felvásárolja külföld, ha az jól fejlett és jó küllemű, és nincs korán fogatolva. Nvdtrai Mihály lótenyésztési felügyelő. Rhizonit négyezer holdon TalajoUás a megye lucernásaiban Az állattenyésztés fejleszté­sének egyik feltétele a ter­mőhelyi viszonyoknak megfe­lelő évelő pillangósvirágú ta­karmánynövények vetésterüle­tének kiterjesztése, a hozamok növelése. A terméshozam nö­velésének egyik módja a ,.Rhizonit” talajoltó bakté­rium felhasználása. Kívánatos, hogy a rhizobiumos talajol­tást ez évben már minél több tsz alkalmazza a talaj nitro­gén készletének és a termés­hozam növelésének érdekében, A Rhizonit alkalmazása a termelés ráfordítási költsé­gét csak minimális mér­tékben növeli, azonkívül a használata gyors é* egy­szerű. Ezzel a mesterségesen előál­lított tenyészettel, vagy a ta­lajból hiányzó, vagy a meg­lévőnél nagyobb életképessé­gű, jobb nitrogéngyűjtő bak­tériumokat juttatunk a talaj­ba. Ezek a gyökérzetbe jutva szimbiózisban élnek a kultúr­növénnyel, megkötik a talaj- szemcsék közötti levegő nit­rogénjét, átadják a gazdanö­vényeknek, A talajoitás eredményessé­gére megyénkben még nincs megfigyelés és tapasztalat, de a kutatóintézetekben bebizo­nyosodott használatának ter­mésfokozó hatása. Kísérleti eredmények szerint mind a takarmány, mind a maghoza­mot a kezelés 10—20 százalék­kal növeli. Ita a tervezett 4000 hold­ba a vetőmag oltva kerül, úgy a megyében a koráb­Terdik Mihály, a nyírbog- dán ji Petőfi Tsz. juhásza ta­valy 5,60 kilós nyírási átlagot ért el. Az idén sem akar ke­vesebb gyapjút; kihasználja a téli legelőket is. Hammel 1. felv. bt évek átlagát figyelem­be véve, 80—160 vagon szénatöbblet nyerhető. A íttagtermeléshez Is fontos népgazdasági érdek fűződik, ami miatt nagy jelentőségű a hozamok növelése, hiszen a belföldi igények kielégítése mellett az exportlehetősége­ket is ki kell használni, ezen nagy devizahozamot biztosító magféleségekből. A talajoltószert a tsz-ek a Vetőmag Vállalat alközpontjá­tól rendelhetik meg lucerná­hoz, vörösheréhez és szarvas- kerephez, amennyiben saját magjukat használják fel ve­téshez. Ha vetőmagakción keresz­tül szerzik be a vetőmagot vagy szerződéses termelést folytatnak, úgy a Rhizo­nit kiszállítását a vető­maggal együtt kell kérni. Egy hold bevetéséhez szüksé­ges vetőmaghoz 20Ó gramm oltóanyag keverése szükséges. A talajoltó használata nem Old meg minden tákarfnóny- termelési problémát, Íriszen az csak egy termésfokozó mód­szer, amit viszont kiaknázat­lanul hagyni súlyos mulasz­tás lenne. Több termelő egy­ségnél a pillangósvirágú ta­karmánynövények termelésé­nél még agrotechnikai hiá­nyosságokat tapasztalhatunk, amelyeket fel kell számolni, és a termést kialakító vala­mennyi tényezőt össze kell hangolni az eredményesség érdekében. Szakolczay Sándor, mg. mérnök. Vetőmagtermeltető Vállalat Rendelei a KRESZ módosításáról A Közúti Közlekedés Sza­bályairól szóló 2/1962. (9. 29.) BM—KPM. számú együttes rendelet (KRESZ) hatályba­lépése óta eltelt két év gya­korlati tapasztalatai azt bizo­nyítják, hogy a rendelet a fej­lett közlekedés követelményei­nek megfelelően határozza meg a közúti forgalom rend­jét, a közlekedésben részve­vők kötelességeit és jogait. A forgalom növekedése miatt azonban időközben szükséges­sé vált néhány rendelkezés módosítása, illetőleg kiegé­szítése. Erről szól a belügy­miniszter és a közlekedés- és postaügyi miniszter 1 1965. (1. 9.) BM—KPM. számú együttes rendelete, amely 1965. február hó 1-én lép életbe. A módosítások, illetőleg ki­egészítések közül a lakosságot leginkább érintő részek főleg a következők: 1. A GYALOGOSOK ÜT- TESTEN TÖRTÉNŐ ÁT­HALADÁSÁNAK SZA­BÁLYOZÁSA. A közúti forgalom gyors ütemű növekedése mind na­gyobb felelősséget ró a gya­logosokra is. A járdáról való lelépésnél, a járművek előtt vagy között történő áthala­dásnál fokozott figyelmet és óvatosságot kell tanúsítaniuk. Az idevonatkozó szabály egy­értelműen kimondja, hogy: „Lakott területen levő fő­útvonalon a gyalogs csak a kijelölt gyalogát­kelőhelyen, lia az útke­reszteződésben kijelölt gyalogátkelőhely nines, a járda meghosszabbított vonalában mehet át az úttesten.” A lakott területen kívüli főútvonalakon és a mellékút­vonalon lakott területen be­lül és kívül elsősorban ugyancsak a kijelölt gyalogát­kelőhelyen szabad az úttesten áthaladni, illetőleg ha ilyen nincs, akkor az útkeresztező­désben a járda meghosszabbí­tott vonalában. Ha pedig a közelben sem kijelölt gyalog- átkelőhely, sem pedig útke­reszteződés nincsen, akkor az úttesten fokozott óvatossággal a legrövidebb áthaladást biz­tosító irányban mehet át a gyalogős az úttesten. A gyalogos az úttesten tör­ténő áthaladása során: — mielőtt lelépné az út­testre, köteles meggyő­ződni az áthaladás ve­szélytelenségről; — nem zavarhatja a jár­művek forgalmát; — nem léphet le az úttestre akkor, ha a jármű már olyan közel van, hogy a gyalogos veszélytelen áthaladását a jár­mű vezetője nem képes biz­tosítani (a járművek meg­állításához egy meghatáro­zott távolság szükséges, amit a sebesség és az útviszonyok befolyásolnak. Ez az un. fék­távolság. Ha a gyalogos ezen a távolságon belül lép a jár­mű elé, a jármű vezetője már a balesetet nem tudja elkerülni); — köteles késedelmeskedés nélkül áthaladni; — köteles tartózkodni minden olyan váratlan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja, vagy megté­vesztheti. A gyalogost tehát a szabály egyértelműen kötelezi arra, hogy meg kell győződnie az áthaladás veszélytelenségé­ről. Egyértelműen meghatározza a módosítás a gyalogosok át­haladási elsőbbségének a sza­bályát is. A gyalogosoknak az úttesten történő áthaladásuk során az úttesten haladó jár­művekkel szemben az alábbi helyeken van áthaladási el­sőbbségük: — a kijelölt gyalogátke­lőhelyen (zebrasávval, vagy szaggatott vonalakkal az útburkolatra festett jelzé­sek); — a közhasználatú jármű­vek megállóhelyeinél tevő járdasziget és az ahhoz kö­zelebb eső járda közötti úttestrészen; — a kanyarodó jármű­vekkel szemben. Természetesen a gyalogosok ezeket! a helyeken sem lép­hetnek le a járdáról, ha nyil­vánvaló, hogy a jármű veze­tője a gyalogos áthaladási el­sőbbségét jármüvének köte­lező lassításával vagy megál­lításával sem képes biztosí­tani. A gyalogos áthaladási szándékát karjának feleme­lésével jelezheti. A gyalogos­nak az úttesten késedelmes­kedés nélkül kell áthaladnia és az áthaladás során tartóz­kodnia kell minden olyan vá­ratlan magatartástól, amely a járművek vezetőit megza­varhatja, vagy megtéveszthe­ti. 2. A BUKÓSISAK VISE­LÉSI KÖTELEZETTSÉG ÁLTALÁNOSÍTÁSA. A módosító rendelkezés ki­mondja: „Motorkerékpárral a közúti forgalomban csak abban az esetben szabad részt ’venni, ha annak rnlnd a vezetője; mind utasa becsatolt bukósi­sakot visel.” A bukósisak viselési kötele­zettség független a sebesség­től. •' 3. „MEGÁLLÁS VAGY VÁRAKOZÁS KORLÁ­TOZOTT!’' JELZŐ1ÁB- LA RENDSZERESÍTÉ­SE. A genfi közúti egyezmény­hez csatlakozásunkból kifo­lyólag meg kellett szüntetni a „Várakozni tilos!” jelzőtáb­lát. Helyette a „Megálló* vagy várakozás korlátozott!, jelzőtáblával jelzik a megál­lási, illetőleg Várakozási kor­látozásokat. E tábla megegye­zik az eddig használt „Meg­állni tilos !' jelzőtáblával. Ezentúl é tábla után a jár­művel a ki- és beszálláshoz, vagy a folyamatos fel- és le­rakodáshoz szükséges időn túl várakozni tilos. Ha a hatóságok valahid a várakozást bizonyos idő­tartamra korlátozzák, azt a tábla alsó szegélyében vagy külön kiegészítő táb­lán feltüntetik. Ilyen esetben a jelzőtáblán vagy kiegészítő táblán fel­tüntetett időn túl a tábla utáni úttestrészen tilos a tar­tózkodás. Ha a tábla alsó szegé­lyén, vagy a kiegészítő táb­lán „Megállni tilos!” felirat van, akkor a tábla megállási tilalmat jelent és a tábla utá­ni úttestrészen még a ki- és beszállás, illetőleg a fel- és le­rakodás idejére sem szabad megállni. Kiegészítő felirat utalhat még ezenkívül arra is, Iwgy a várakozás napok szermt váltáközóan hol éz úttest egyik, hol a másik oldalén ti­los. 4. SEGÉDMOTOROS KE­RÉKPÁROK ÉS KERÉK­PÁROK MEGŐRZÉSÉ­NEK' SZABÁLYOZÁSA. A rendelkezés kimondja* hogy: „Segédmotoros kerékpárt és kerékpárt közterületen őrizet­lenül vagy lezáratlanul hagy­ni tilos.” Bűnügyi krónikás Rómában kerüli rendőrkézre az ékszerrabió török „házaspár” A legfantasztikusabb detek- tívregény leírásait is meg­szégyenítő hajsza után va­sárnap Rómában rendőr­kézre került Henri Na- jar 30 éves és Erén Kuja Szuat 34 éves török állampol­gár, a nemzetközi rendőrség régi ismerősei. A két bűnöző ellen egy Firenzében élő tö­rök asszony tett feljelentést, aki olasz férjével a karácso­nyi ünnepekre Párizsba uta­zott. A lakás kulcsait szom­szédjukra bízták, akinél azon­ban csakhamar magát házas­párnak kiadó két török jelent­kezett. Azt mondták, hogy ré­gi ismerősei a Párizsba uta­zott házaspárnak, aki meg­kérte őket, hogy távollétük­ben „őrizzék” a lakást. A szomszéd gyanútlanul átadta a kulcsokat, s néhány napig minden a legnagyobb rendben volt. A török házaspár igen szolidan élt. Egy hét múlva azonban a „házőrzők” eltűn­tek anélkül, hogy a kulcsot visszaadták volna. Rövidesen visszaérkeztek a lakás tulaj­donosai, akik megdöbbenve vették észre, hogy 150 millió líra értékű ékszerük tűnt ej távollétükben. Az olasz rendőrség ekkor nagyszabású nyomozásba kez­dett. Rövidesen megállapítot­ták, hogy a „vendégházaspár” valójában két férfi, aki kö­zül az egyik csupán azért öl­tözött nőnek, hogy jobban a szomszédok bizalmába fér­kőzhessen. Csakhamar a kere­sett bűnözők nyomára akad­tak, mégpedig Rómában. A kör egyre szűkült. Pincérek­nek és gépkocsiőröknek álcá­zott detektívek lepték el azo­kat a helyeket, ahol a két bűnözőt látták. A kapott sze­mélyleírás alapján végül még­sem a detektívek, hanem egy római rendőr fogta el a „há­zaspárt”, amint éppen csoma­gokkal megrakva egy taxiba szálltak. Az „asszony” ekkor azonban már férfiruhában volt. Letartóztatásukkor nem fejtettek ki ellenállást.. Egyi­kük zsebében sárga zsebken­dőbe becsavarva megtalálták az ékszereket. Revolveres országúti incidens Párizs környékén A Párizs—mantesi országút szakítás nélkül tülköL Mikor mentén fekvő egyik magá- a szokatlan éjszakai csend- nyos ház lakói vasárnap haj- háborítást megunták, a kocsi- nalban arra ébredtek, hogy a hoz mentek, amelyben vérző közelben az országúton egy fejű férfit találtak, aki a kor­álló gépkocsi vezetője meg- mányra borult, közben megszó­laltatva áz autó Villanykürt* jét. Loüis Lóndiéhe 31 év és autószerelő — az áldözát — szombaton késő este munkája végeztével gépkocsijába ült, hogy vidéken élő családjához menj eh. Az országúton robog­va kocsija kissé megcsúszott és előzés közben enyhén sú­rolt égy nagy Peugeot sze­mélygépkocsit. Néhány száz méterrel odább a két kocsi leállt, s a vezetők az ilyenkor szokásos formalitások között kicserélték adataikat, biztosí­tóik címét. Ügy látszott,, hogy most már mindketten foly­tathatják útjukat, amikor is­meretlen okból szóváltás tá­madt közöttük. A Peugeot ve­zetője ekkor kinyitotta kocsi­jának ajtaját, revolvert hú­zott elő és rálőtt a szerelőre. A golyó bal fülénél érte Lon- diche fejét és nyakán át tá­vozott. Ezután a revolveres „úrvezető” — mint aki jól vé­gezte dolgát — összeeső áldo­zatát otthagyva gépkocsijába ült és továbbhajtott. Londichenak, akinek »fejé­ből dőlt a vér, még/«/olt any- nyi ereje* hogy kocsijába vonszolja magát és ott a kor­mányra borulva elvesztette eszméletét. Eközben szólal­tatta meg a kürtöt, ami ta­lán életét mentette meg. Az országút menti csendőrö­ket közben riadóztatták, a lel­kiismeretlen gyilkos úrvezető kézrekerítésére. Másfél órá­val később • Mureaux-i őr- szobéh megszólalt a telefoni „Itt Abdel káder Dagmus be- szél. Én lőttem rá az ország­úton egy férfira. Ostobaságot követtem ei, nagyon áajná- lom* Rövidesen önöknél le szék...*

Next

/
Thumbnails
Contents