Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

Készülődés az ü bajnoki évadra Látogatás a {Nyíregyházi Spartacus iabdarúgóiuak edzésén Szinte hihetetlenül hatott, hogy a koradélutani órában ilyen kihalt a stadion! környé­ke A remekül elkészített jég­korong-pálya is néptelen volt, s a labdarúgj edzi- és füves- pálya hátán sem látszott egyetlen nyom sem. Csodál­koztunk is kissé, mert az idő nem volt túlságosan hideg. — Pontosan az enyhe idő, az olvadás magyarázza a nagy csendet — mondja Bakos Bé­la, a stadion gondnoka. Ugyanis az olvadás miatt nem lehet korcsolyázni. De rövide­sen lesz itt élet, hiszen per­ceken belül jönnek le a Spar­tacus labdarúgói, edzésük lesz ma délután. Kovacsics Medic n -labdává S mintha végszóra történt Tolna, piros melegítőbe Öltöz­ve megjelennek a stadion­épület kapujában az NB I. B-s csapat játékosai. Siska, Széles, Harcsa vezeti a sort. Divinyi kivételével az egész tavalyi gárda megjelent az edzésen, s az ifjúságiakkal együtt tizennyolcán vannak. Móré János edzó is piros me­legítőben, futballcipőben van, az edzőpályára vezeti fiait. Kovacsics Gyuszi egy hatal­mas Medicin-íabdát cipel. — Most sokkal kedvezőbb körülmények között készülhe­tünk mint tavaly — mondja. — Egy évvel ezelőtt a lelátó bctonlépcsőin tudtunk csak m zogni. Most ideális idő van. — S bár messze van még a bajnoki szezon, mégis a szereplésről beszél: — Remélem, sikerül úgy szerepelnünk, hogy elégedett lesz velünk a szurkolótábor. Sőt még jobban kellene helyid állnunk, hiszen van egyéves rutinunk, s az nagyon sokat jelenthet. Mozgatás kis csoportokban Közben Móré edző vezény­szavára elkezdődik a melegí­tés, gimnasztikái gyakorlatok, erőfejlesztő mozgáselemek váltják egymást. Az edző k:s csoportonként dolgoztatja a játékosokat, mindenik csoport mást csinál, s időszakonként váltják egymást. — Nehéz kenyér ez, ugye Laci? — kiált egy előkerült szurkoló Áramúnak, áld ép­pen a nehéz gyóglabdával birkózik. — Ke" ez lihegi Id a játé­kos pi; ■ közben —, majd Hargitai 1-r.ek rugdal »kapu­ra* — természetesen csak egészen szolidan. — Milyen erőben vagytok? — kérdik tőle. — Minden jól me®7, fok©-- zatcsan kezdtük a felkészü­lést, egészen könnyű átmoz- gatás volt az elején, tegnap, meg ma kapjuk az erősebb „adagokat”. De nem hiszem, hogy bármelyikünknél is len­ne fáradtság. Pilcsuk a lahdnzsonglőr A csapat fiatal, 2X éves ka­pusa az egykori kapussal, Ba­kos Bélával iskolázik egy ki­csit. Ez annyiból áll, hogy Bakos távolabbról, közelebb­ről rugdalja neki a labdát. 8 Pilcsuk meg zsonglőrmódra kapkodja el a havas, csúszós bőrt. Csak úgy ragad kezéhez a labda. ' — Nagyon kell igyekezni az idei felkészülésen, hiszen sze­retném kiküszöbölni az' elmúlt évadban tapasztalt, visszatérő hibákat Ugyanis a kifutás, az oldalról beívelt labdák lehú­zása olykor bizony nagyon zavarba hozott — mondja a fiatal kapuvédő. — Érdekes, hogy korábban ment, pedig nekem mindkét doiog. Csak az őszi egyfordulós bajnokságban, a budapesti Ganz-MÁVAG elleni, 3:l-es vesztes mérkőzésen követtem el néhány ilyen hibát. S ezek annyir8 megzavartak, hogy szinte nem tudok magamhoz térni. De remélem, hogy sike­rül leszoknom erről a hibáról. — Biztosan fog sikerülni — — jegyzi meg Bakos —, hi­szen Jóskával öröm dolgozni, nemcsak tehetséges kapus, ha­nem mindenkor szorgalmasan dolgozik az edzéseken is. Egy kör közepén Széles Fe­ri iparkodik, ö „ labdacica, s nincs könnyű dolga, mert Harcsa, Ignéczi, meg a többiek szemmel láthatóan arra men­nek, hogy Széles midéi hosz- szabb ideig maradjon bent a körben. Végül az edző slpsza- vB menti meg kellemetlen : '.'ze tóból. Fehérek a pirosak ellen A sí pszór p felsorakozva ne­kiiramodnak a játékosok az erdei útnak, s a stadion előtti úton végeznek futó, s lazító gyakorlatokat. . . Majd az edzőpályára visa- szaiérve ádáz küzdelem kez­dődik a játékosok között. Egy- j részük atlétatrikót húz a me­legít őré, 3 a fehérek a pirosak ellen küzdenek. A játék a rögbi és a kézilabda keveré­ke, az a győztes, amo yik csa- ] patnái többet van a labda, j Fogcsikorgató a küzdelem, s | remek a hangulat. Könnyed, vidám hangulat­ban folyt le áz előalapozó foglalkozás, a játékosok észre sem vették, hogy komoly munkát végeztek. Egyetlen megnyugtató tapasztalatot szűrtünk le n Spartacus lab­darúgóinak foglalkozásáról: —■ Vidáman, frissen készü­lődnek a játékosok, jó a han­gulat, biztatóak az előjelek. S ami legörvendetesebb: az edző és a játékosok között nagyszerű az összhang. — zi — ó Mai sportműsor Asztalitenisz: Nyíregyháza 1965. évi, egyéni vár'sj baj­noksága, délelőtt 8 óra 30 perctől p II-os iskola nagyter­mében. ökölvívás: Megyei, egyéni ökölvívó-bajnokság a Dam- janich-laktanya nagytermében délelőtt 10 órakor. Súlyemelés: Megyei, egyéni bainokság Nyírteleken. dél­előtt 10 órakor. Vívás: Megyei egyéni tőr és kardbajnokság délelőtt 9 órától p Vasvári Pál gimná­zium tornatermében. Válogatott labdarúgómérkőzések 1965-ben Az UEFA ifjúsági tornája április 15—25 között az NSZK-ban. Anglia—Magyarország, má­jus 5. London. NDK—Magyarország (A, B, utánpótlás, ifjúsági) május 23, NDK. Ausztria—Magyarország (A, B, utánpótlás, ifjúsági) jú­nius 13, Becs. Magyarország—Olaszország június 27, Budapest Magyarország—Ausztria (A, B, utánpótlás, ifjúsági) szep­tember 5, Budapest Magyarország—Szovjetunió (A, B, utánpótlás, ifjúsági) szeptember 26, Budapest. Magyarország—NDK (A, B, utánpótlás, ifjúsági) október 10, Budapest. Bemutatjuk aranyérmeseinket: Kapitány és aspiráns Látogatás Kárpáti György és Rusorán Péter vízilabdázóknál Még néhány perc és kezdő­dik a mérkőzés. Kárpáti Gyö -gy doktor már ugrana a Sportuszoda tengerzöld vízébe, amikor meg zőlítjuk: — Mire készül az olimpiai bajnokság megnyerése után? Újra itthon — Trófea Itáljgra. Köztudo­mású, hogy a vízilabdában nincs világbajnokság. A Tró­fea Italiát azonban színvonala miatt annak számítjuk, s asze­rint készülünk reá. Legutóbb Magyarország nyerte az érté­kes kupát. A jövő évben, ha Ismét birtokunkba kerül, ak­kor örökre nálunk marad a gyönyörű serleg Becsvágyun­kat fűti, hogy eddig egy or­szág vízilabdacsapatának sem sikerült egymás után kétszer elhódftarh ~o'ék utó tálrm készülünk ti jövő nyári talál­kozóra, a most folyó bajnoki küzdelmeken, később a nem­zetközi versenyeken is. — Tokió után újra itthon játszani, — milyen érzés?-r Most kellemes. Róma után szomorkodtunk, de Tokió­ból vidáman, tarsolyunkban aranyéremmel jöttünk haza. Az olimipai hangűlatot itt; az uszodában is érezzük, amikor belépünk, vagy elindítjuk a labdát — olimpiában. — Hányszor volt eddig vá­logatott? — Százharminchatsz or. — Mi p véleménye a fiata­lokról: lesz-e utánpótlás? —- Nem féltem a magyar ví­zilabda jövőjét. A fiatalok, Felkai, Konrád, Bodnár, Szí­vós, Laukó II. Rusorán H- egytől egyig tehetséges, sokat ígérő játékosak. Bocsánat, — mennem kell, azonnal kez­dünk. , Felporzák” víz, amikor a két csapat játékosad a közép­re helyezett labdahoz erős kar­csapásokkal közelednek. Ki éri el hamarább? Kárpáti doktor. Azonnal megiramodik vei, tes­te előtt fehér pe/sgőjyöngyök- ben tarajoz a víz, e percben számára már nincs külvilág. Kisodródik, bead, — gól! Új­rakezdés után ismét labdahoz jut, előretör, szinte „szétvágja” a vizet, a kapu előtt megáll. Jobbkezében ide-oda ingatja a labdát, a kéz olyan a lelátóról nézve, mint az imbolyogva te­kergő kígyó, s bűvöli „áldoza­tát”, a kapus aki már nem tudja, hogy mit cselekedjék: jobbra, vagy balra dőljön-e. Mit tegyen: jobbra dől. A lab­da balra vágódik. Egy nemzedék kapitánya Ez Kárpáti. Bölcsen tapasz­talt, játékosan ravasz, öreg róka. A vízilabdában; egy nemzedék kapitánya. Mi újság a kupamérkőzések frontján ? Nyolcvanegy csapat már kiesett, 28 klub még reménykedhet a továbbjutásban A január 13-i Liege—Atleti- co Madrid V ‘/K mur.<ozo:s;i újra megindulnak a küzdel­mek a rendkívül népszerű eu­rópai Labdarúgó kupáért. Most különösen nagy a várakozás, hiszen a már­cius végéig elhúzódó újabb fordulóban a BEK- ben és a KEK-beu már az elődöntőbe —, a VVK- ban pedig a legjobb hat közé jutás a tél. A három kupa elnyerésében még 15 ország 28 csapata re­ménykedhet, Anglia, Olaszor­szág és Spanyolország még a BEK-ért, a KEX-ért és a VVK-ért is versenyt fut. Rajtuk kívül Magyaror­szág, az NSZK és Skócia képviselteti máját két ku­pában, 9 további ország viszont már csak egy tró­feáért mérkőzhet. A versenyben levő csapatok számát tekintve a spanyolok vezetnek, mivel még öt klub­juk áll (három a WK-ban) az angolok (4) és az olaszok (4) előtt. Százalékos helytállással a kupaküzdelmek augusztusi rajtja óta csak két ország büszkélkedhet. Anglia négy benevezett csapata még min­dig mérkőzik, belépett a kö. vetkező fordulóba Wales egyetlen reprezentánsa, a Car­diff City is. Az angolok balszerencsé­je, hogy a VVK soron következő fordulójában a Manchester United és az Everton egymás ellen ját­szik. s így egy brit csa­pat feltétlenül búcsúzik a küzdelmektől Amennyire érdekes az an. golok helytállása, annyira fel­tűnő, hogy több „rangos” lab­darúgó nemzet már csak tá­volról figyeli az egyre izgal­masabb tornákat. Nincs már csapata például Ausztriának, Romániának, Svédországnak, Csehszlovákiának és az NDK- nak, s mindössze egy képvi­selő marad az egyformán 5— 5 együttest indított Jugoszlá­viából, Franciaországból és Portugáliából. Az 1964—65. évi kupa­kiizdelmek kezdete óta egyébként a beneve-ett 32 ország 109 csapatából 17 ország 81 együttese esett ki. A BEK-ben, a KEK-ben és a VVK-ban még versenyben levő országok és cs spatáik: (zárójelben a rajtnál hány klubot neveztek.) Spanyolország (7): Ital Madrid (BEK), .Ear. za (KEK), Atletico Madrid. ...tó­ti co Bilbao és Barcelona (WK). Angha (1): Liverp ol LEK), West Ham United (KEK), Manchester United és Everíon (VVK). Gla:zország (7): Inte.nazio- nale (BEK), Torino (KUK), Juventus és Róma (VVK* Magyarország (3): Győri ETO (BEK), Ferencváros (VVK). NSZK (6): FC Köln (BEK), München i860 (KEK). Skócia (5): Rangért (BEK), Dunfermline (WK). Hollandia (3): DWS Amster­dam (BEK). Portugália (5): Benfica (BEK). Svájc (4): Lausanne (KEK). Wales (1): Cardiff City (KEK). Jugoszlávia (5): Dinamó Zágráb (KEK). Lengyelország (2): Légia Varsó (KEK). Buigária (3): Lokomotív Plovdiv (VVK). Be'gíum (5): Liege (VVK). Fnnc'aorfzág (5): Stras­bourg (VVK). Nagyobb tá az NYVSC atlétáinak Bemutatjuk a megye egyik legeredményesebb szakosztályát A Nyíregyházi VSC atléti­kai szakosztálya az elmúlt év elején a Sportiskolától 9 leány és 10 fiú ifjúsági versenyzőt igazolt — s így az 1964-es év atlétikai idényében 52 ver­senyzőt foglalkoztatott A felduzzadt atlétikai szak­osztálynak így egycsapás; :i kevesek lettek mindazok a felszerelések, r-úveket az el­múl években * eiyes pénzügyi gazdálkodással beszereztek. Eredményes év volt Az NYVSC versenyzői a múl évben 56 versenyen vet­tek részt: Nyíregyházán, Bu­dapesten, Debrecenben, Diós­győrött, Ózdon, Szegeden, Szombathelyen, Gyulán, Nyír­bátorban és Rozsályban álltak rajthoz. Ezeken 555 helyezést értek el: 199 első, 127 máso­dik, 98 harmadik, 56 negye­És a fiatalok? Például Ru­során II? Kárpáti utolsónak említette. A fiatal játékos a medence szélén nyilatkozik: A Kárpáti-gól— — Az előbbi Kárpáti-gólról, a végrehajtás idegtépő percei­ről eszembe jut az a gól, ame­lyet a tokiói olimpián dobtam a jugoszláv kapus hálójába. Amíg élek, sohasem felejtem el mit éreztem akkor... A mér­kőzés befejezése előtt a jugo- szlávolt vezettek 4:3-ra, ráadá­sul emberelőnyüli; volt. Elver szettnek hittük a találkozót, amikor négymétereshez jutot­tunk. Mindenki egy kupacban „ kapu előtt, az óra ketyeg, a másodpercmutató, mint a po­kolgépen, idegesen ugrál még negyven másodperc. Az eset kísértetiesen ugyanolyan volt, mint amilyen Kómában velem történt. Ott is nekem kellett dobnom az utolsó percekben a négyméterest, de a római nem ment. Tokióban igen. De hiá­ba sikerült a büntető végre­hajtása: a bíró újrarendelte. Álltunk a vízben, s én úgy éreztem, ezután már minden hiába. Mégis, pillanat alatt át­gondoltam mindent: ha nem oda dobom, hanem amoda, ak­dik, 36 ötödik, 39 hatodik he­lyezést értek el. S a szakosz­tály negyven versenyzője szerzett valamilyen minősí­tési szintet. Három fő első osztályú — Fehér László, Kiss József, Gulyás János — minősítést, hét fő második, huszonöt fő harmadik osz­tályú minősítést ért el, s a szakosztálynak van három serdülő szintes versenyzője is. Az egy versenyzőre jutó átlag... A szakosztály negyven mi­nősített versenyzőjét számítva az elmúlt évben egy verseny­zőre átlag 580 forintot for­díthattak. Az átlagos árakat véve alapul egy évben egy versenyző legszükségesebb felszerelése 500 forintba ke­rült, így végső soron egész évben személyenként 80 fo­rint jutott. (!?) S a szakosz­tály csak a legnagyobb gon­dok árán tudta megoldani a kor mi lesz? De a kapus észre­veszi készülődésemet. Lapo­san? Magasan? Kárpáti köz- beldáltott: — Peti, ez‘ be kell dobnod! Ettől függ minden! — Mintha tudtam volna... hisz éppen ez volt a baj. Lesz, ami lesz, gondoltam. Elmozdultam és „rásóztam” a labdát... A „vizes11 Utólag: lehet, hogy a ma­gyar vízilabdacsapat olimpiai bajnoksága már ennél a gól­nál eldőlt?... Annyi bizonyos, hogy Húsá­rán Péter, a tízéves kisfiú nem akart vízilabdás lenni. Akko­riban még „ futballt szerette. Egy meccs után úgy, ahogy voltak, bementek az uszodába. A vízilabdacsapat edzője meg­állt előttük és így szólt hozzá­juk: — Fiúk, nem akartok po- lózni? Ahogy elnézlek benne­teket, éppen ide valók vagy­tok. — A, nem akarunk mi vize­sek lenni!.» Ma: Rusorán Péter annyira „vizes”, hogy aranyérmet szer­zett vele Tokióban. A vízilab­dában: az új nemzedék aspi­ránsa. B. A. nagyszámú versenyzőgárda foglalkoztatását. Mindezeket azért tartjuk szükségesnek elmondani, mert az NYVSC atlétikai szakosz­tályának ez évi költségvetése az újabb igazolások előtt ál­ló szakosztály legszüksége­sebb kiadásait aligha fogja fedezni. Ezt tudva a Nyír. egyházi Sportiskola ve/ctői erősen gondolkodnak azon, hogy ifjúsági korba lépo^ver- senyzóiket — kik közül néha- nyan máris a válogatottság kapujában állnak — kiadják-a az NYVSC-nek. Ugyanis ott nem látják biztosítottnak azok versenyeztetését, to­vábbi fejlődését. Segíteni kellene Miért vetjük fel mindeze­ket? Az NYVSC sportköre a leg­alkalmasabb arra — számítva az utazási könnyebbséget —, hogy a korábbi évek hagyo­mányaihoz is híven bázisszak­osztálya legyen az atlétikai sportágnak. S mióta a Sport­iskola évről évre átadja ver­senyzőit a szakosztálynak, kétségtelen, hogy a leginten­zívebb életet fejti ki. Mind­ezeket ismerve, lényeges len­ne, hogy a szakosztálynak a normális versenyeztetéshez szükséges anyagi fedezet ren­delkezésére álljon. Ha más­ként nem, akkor úgy kellene biztosítani e fedezetet, hogy megvizsgálnák a többi sport­körök atlétikai szakosztályá­nak ténykedését. Mert van tudomásunk arról, hogy ren­des évi költségvetéssel ren­delkeznek egyes szakosztályok — olyanok, melyek egy-két nyíregyházi versenyen vesz­nek részt egész évben. A lehetőségeket figyelembe véve, sporthatóságainknak mindenképpen foglalkozni kellene az NYVSC atlétikai szakosztályának problémájá­val, s meg kellene vizsgál­niuk, hogy milyen mó^in se­gíthetnének a szakosztály gondjainak megoldásában. Bézi Lászl! 1965. január M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents