Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 4. szám

Szakértelem. tiszta erkölcs

Ahogyan közeledik a zárszámadás ideje, a termelőszövetkezetekben mind több szó esik a végzett munkáról, az eredményekről. Az év végi mérleget szakemberek csoportja készíti el pontosan és lelki- ismeretesen kimutatva a gyarapodást s a hiányokat. De « tagság is készít mérlege'., s ez a mérleg az emberek súlyát, értékét latolgatja. Elsősorban az elnökét, aki a figyelem központjában áll, akitől mindenki a legtöbbet várja. S ennek az emberi mérlegnek az alapján a jó elnökkel szemben két fő követelményt állít a

tagság: a szakértelmet és a tiszta erkölcsöt.

Örvendetes, hogy a tudás, a szakértelem megszerzése milyen központi üggyé vált fál- vainkban. Az egyik alapvető követelmény ma' az, hogy a parasztembernek úgy kell'érteni a gépekhez, ahogyan valaha a lóhoz értett. S a géphez való hozzáértés még csak egy hányada, a megkövetelt ismereteknek. A kémia például éppen olyan forradalmi módon hódít napjainkban a mezőgazdaságban, mint a gép. A vegyszerek sokaságával bánni, alkalmazásuk technológiáját elsajátítani nem gyerekjáték. Mégis hány brigádvezető, munkacsapatvezető, mezőgazdasági szakmunkás ura már a gépek és a vegyszerek használatának. Hogyan tarthatna az az elnök tekintélyt ilyen emberek között, hogyan vehetnék komolyan intézkedéseit, ha kiderülne. hogy mindenki mindenhez jobban ért, mint ő.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy-egy tsz-ben az elnök legyen a legjobb állattenyésztő, ő értsen a legjobban a szőlőhöz s a baromfineveléshez, ő legyen megfellebbezhetetlen szakembere a búza és a görögdinnye termesztésének is. Azért van főagronómus, ag- ronómus, azlrt a többi szakember és szakmunkás, hogy egy-egy termelési ág kiváló specialistája legyen. De általános mezőgazdasági szaktudás, műveltség és tájékozottság nélkül ma már nem lehet megállni az elnöki poszton, nem lehet eredményesen irányítani.

Természetes, hogy egy-egy talpraesett, okosan, szakszerűen irányító elnökre felnéz a tagság, s megbízik benne. Felnéznek rá, mert a parasztember megbecsüli a tudást, méltányolja a szakértelmet, hiszen a saját bőrén — de leginkább a zsebén — érzi azt. ha a vezető érti a dolgát, s ezt is. ha nem érti. Minden tsz- ben a legnagyobb elismeréssel beszélnek az olyan elnökről, aki szakértelmével nagyobb terméshez, magasabb hozamhoz segíti a közösséget. Aki meg tudja győzni övéit arról, hogy mi a jobb, hiszen ismeri a jobbat. Akiben megvan a szakmai tudással párosult magabiztosság ahhoz, hogy vitás

esetekben a jobb megoldást ajánlja, hogy útját állja a felelőtlen, értelmetlen kisérletez- getéseknek.

S ráadásul vezetni, emberségesnek, igazságosnak lenni is csak az az elnök képes, aki bírja szakértelemmel, aki úgy tudja átfogni a nagy» egészet, hogy ismeri a részleteket is. Éneikül hogyan tudhatná, mi igaz, mi nem, kinek jár elismerés. kinek bíztatás, kinek dorgáló szó. Ilyen emberré nőni, különösen egy-egy kis eldugott faluban tengernyi munka közben, talpig embert kíván. Pedig van ilyen elnök nem is egy, sőt nem is száz. Olyanok, akik öt-hat éve még maguk is egyéni gazdák, öt-tíz hold gondviselői voltak, most ezer holdakban gondolkoznak, százak növekvő igényeit elégíthetik ki becsületesen. Dolgoztak és tanultak, viták, tévedések és jó tapasztalatok tanulságain váltak vezetővé, elnökké a szó legnemesebb értelmében. S ezek a szorgalmas, mély felelősségtudattal áthatott emberek teljesítették a legszebben a másik elengedhetetlen követelményt, az erkölcs normáit is.

Az elnök ott él a falu közvéleményének központjában, mindenki szeme előtt. Sokszor talán nem is sejti, mennyire látják, figyelik minden lépését. Mindent tudnak róla: hova jár, kivel barátkozik, hánykor kel és mivel tölti az estét. Nem könnyű ilyen nagy nyilvánosság előtt makulátlannak maradni.

S az elnök jó erkölcse nem csupán a tiszta családi életet követelj meg, hanem általában a becsületes, tisztességes magatartást, a gazdálkodási ügyekben és tevékenységben. Jóné- hány szép reményekre, teltekre jogosító, szakértelemmel is felvértezett elnök bukott meg amiatt, hogy' nem felelt meg ezeknek a követelményeknek. Csábító alkalom mindenütt kínálkozik s ha nincs erős tartás, határozott ellenállás, köny- nyen elmerül az ember. A saját jövedelem minden áron való gyarapítása, az anyagi javak iránti fékeznetetlen sóvárgás, olykor megszédíthet egyes embereket különösen, ha olyan nagy értékek vannak gondjaira bízva, mint a tsz- vezetőnek.

Az einök beosztása szerint sokat van asszonyok, lányok között s ilyen helyzetben szálak szövődhetnek, sokszor nem is az ő kezdeményezésére. Kísért a kocsma, a felkínált italok, a különféle vendégségek jó hangulata. Akad elnök, aki itallal, traktákkal akar jó kapcsolatokat teremteni lefelé is és felfelé is, márpedig ennek sosincs jó vége. Rákapnak a látogatók, akiket eleinte még csak a magáéból kinálgat, de amikor már csapatostól és de- mizsonnal érkeznek, csak a közösből tudja őket kielégíteni.

S ott vannak a rokonok, a jóbarátok, akik közül nem egy jogot formál valami különleges bánásmódra. Követelőzik, sar- colja az elnököt, s a vér jogán kíván magának jogtalan előnyöket. A tiszta erkölcsű elnök nem engedhet az ilyen győzkö- désnek és mindig megfelelő embert állít a megfelelő helyre. Nem hajlandó a vele egyen- ranguakkal vagy felettesekkel esetleg kéz kezet mos alapon való ..együttműködésre'’ sem. Inkább szerez magának egy haragost, minthogy később bármiféle becstelenséggel védőitalt kelljen állnia a közösség előtt.

Magas mérce ez. talpig embert kívánó igényes követelmény. Aki ennek megfelel annak ereje, tekintélye sérthetetlen lesz. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy tsz-clnö- keink között mind többen vannak már, akik megütik ezt a mércét.

Kckesdi Gyula

A lap megírta, az illetékes szerv válaszol

Kislokáséphés

A Kelet-Magyarország 1964. november 15-i számában cikk jelent meg „Kislakásépílés, nagy hibákkal” címmel. Az ügyet az OKISZ kivizsgálta és válasza következő:

A Kelet-Magyarországban megjelent Cikk Budaházi József kisvárdai lakos családi ház építésének kivitelezési hibáival foglalkozott, kiemelve p Kisvárdai Építőipari Ktsz felelősségét. Vizsgálatunkkal megállapítottuk, hogy a ktsz a kivitelezés során csökkent

értékű anyagokat használt fel, és úgy számlázta, mint az elsőosztályú anyaggal dolgozott volna. A kivitelezőt és építtetőt egyeztető tárgyalásra hívtuk össze, ahol megegyezés jött létre és a számla összegét a valóságos értéknek megfelelően módosították.

Előzetes megállapításaink szerint sem az építtetőt, sem a szövetkezetét anyagi kár nem érte. de „ hosszas huzavona rontotta a kivitelező hitelét. Ezért a kivitelezőt felelősségre vonjuk.

Czimbalmos István

KISZÖV elnöke

Pnfajk&$ diákok

Budapesttől— !\yírderzsig — Esti vita a khCEbZ-röl Traktor őst an ülők !\yi r bátorban

Nagy a zsivaj a tanteremben. Vége a munkagép elméleti inénak, a napi tanításnak iM de a vita még tart. Egy jt^ialember magyaráz a körü/jte állóknak a szemléltet® tábla előtt— Nincs igazad! — szól közbe egy idősebb. A fiatal nem hagyja magát.

— A lekor menjünk át a műhelybe, majd bebizonyítom a gépen is — mondja és kimennek.

— Hiába felnőtt emberek, ha újra tankönyv kerül a kezükbe és beülnek a padba. diákká válik mind — jegyzi meg Kocsis Bertalan párttitkár, a KRESZ előadója.

A járás termelőszöve .kőzeteiből 48 fiatalabb és időseb'"1 leendő traktoros jár be mindennap. kerékpárral, vonaton vagy busszal a Nyírbátori Gépállomásra, az alapfokú trakiocosképző tanfolyamra

Tavasszal már ők is szántani fognak a szövetkezetek földjein. Hetenként három nap az elméleti foglalkozás három pedig a gyakorlati oktatás. Márciusban vizsgáznak. Akinek sikerül, az alapfokú traktorvezetői oklevelet és vontatóvezetői igazolványt kap.

Meguntam a csavargást”

Vissaa-visszaiárő gond a traktoroshiány»

— Ezen igyekszünk segíteni. Jó, hogy több szövetkezetünk. két-három embert is küldött a tanfolyamra. Ezeknek már kevesebb lesz a gondjuk tavasszal — mondja az oktató. — ök ke *en egy tsz-ből jöttek. Nyírgyulaiból — mutat két pufajkás emberre.

— Én már tizenkét évvel ezelőtt is szántottam traktorral — dicsekszik Dandár György —. de mivel nem volt jogosítványom, meg akkor még őszintén mondva nem is akartam Gyulaiban maradni, otthagytam. Most már bánom. mert. azóta szerelő is lehetnék. Évekig utazgattam Pestre, egyik munkahelyről a másikra, amit kerestem jóformán elhord'*m a családtól. Meguntam a csavargást. és nem járok roszi- szabbul. sőt még jobban, ha itthon d o-l go zom a tsz-ben.

Ennek Jövője van

Dandár György megfogadta a tsz vezetőinek mikor elküldték, hogy helytáll, jól

vizsgázikItt semmi gondom. Még fizet is a tsz. Nem akarom becsapni a szövetkezetei. Végleg a gép mellett maradok.

Kiss János a kollégája, aki ugyancsak a nyírgyulaji Petőfi Tsz-ből került a tanfolyamra, egyetértőén bólogat.

— Mintha magamat hallgattam volna — jegyzi meg.

— Igaz, hogy én csak hat hónapig jártam Pestet, s nekem még se kicsi, se nagy. de fél év alatt egy pár c.,pete meg egy nadrágra telt a keresetemből.

Ö is ült már traktoron. Tud különbséget tenni- Először rakodó volt.

— Ilyen tanfolyamon is voltam egyszer Böszörményben. Két hónap után otthagytam. Bánom is, de fiatalabb és meggondolatlan voltam. Nem bírtam az olajszagot. Most meg nem cserélnék szakmát senkivel. Ennek jövője van.

Elég volt három évig

—Én még nem ültem traktoron soha — szól közbe Zik- hár István, aki tavasszal már

a nyírderzsi Uj Erő Tsz-ben fog szántani. — Még itt a tanfolyamon sem teszi

Hozzá.

— A jövő héten sor kerül erre is — mondja a párttitkár— Nekem nehéz, de szeretem a gépeket, mondja Zik- hár. — Pesről jöttem haza én is. Három évig elég volt. Két öreg szülőm van. s rajtam kívül senkijük. Miattuk is jöttem.

Huszonöt esztendős. Hat általánost végzett. El szeretné végezni a hét—nyolcat is, és az a vágya, hogy szerelő legyen.

— Naponta egy munkaegységet kapok, hogy Itt tanulok. És szakmám is lesz, ami eddig nem volt — mondja Zik- hái>

— Mi meg fixet kapunk — szól közbe Kiss János. — Hogy mennyit? Attól függ, hogyan vizsgázunk.

Este van, a vita elcsendesedett. A hiciklíkaraván indul a falvakba.

F. K.

A kisvárdai radiátorüzem marósa Dojsánszki Ferenc. Egyik fő részese annak, hogy idejében elkészítették az új méretű Tisza-radiátor mintád arabjait, így a gyártás az új év elején megindulhatott. Foto: Hammel X.

FÖLDES GYÖRGY:

Emberek a pultnál

Régi ismerősöm, Szaián- tai Antal, az egyik nagy- forgalmú vidéki áruház eladója, — ahogy azelőtt mondták — kereskedősegéd. December közepe táján jártam nála az ünnepi, nagy vásái-lások napjaiban. Arról panaszkodott, hogy nem övezi elismerés a kereskedelmi dolgozók nehéz munkáját. Arra kért, Írjam már meg egyszer azt is, hogy nemcsak kedvetlen eladók vannak, hanem kedves eladók is, és nemcsak kedves vevők vannak, hanem kedvetlen vevők is. Megnyugtattam: én is találkoztam már kedvetlen eladóval és ismerem Lujza nénit, a kedvetlen vevőt, aki a mi házunkban csupán néhány ajtónyi távolságra lakik tőlem. De mielőtt Lujza nénit bemutatom, az igazság megköveteli, hogy egy-két példával illusztráljam a kedvetlen kereskedelmi eladók körében kialakult népi szokásokat.

Szeretem a háromszögletű Mackó-sajtot: egész doboztál kértem az egyik üzletben.

— Mackó nine*, most

mást tetszik vinni! — közölte velem az eladónő olyan hangon, amelyből világosan érezhető volt, hogy engem most Mackósajt helyett, más sajt vásárlására kényszerítenek.

Nem azon bosszankodtam, hogy nincs háromszögletű Mackó, mert legalább harmincféle más sajtból válaszhattam volna ott a helyszínen. De az a parancsoló mód, amellyel a kartérsnő kijelentette, hogy most pedig mást fogok venni és vinni, ellenállásra sarkallt. Határozottan közöltem tehát a kartársnővel, hogy köszönöm a kedvességét, de nem kérek mást, mire közbeszólt a2 üzletvezető: „Van a

raktárban elég háromszögletű Mackó, csak fel kell hozni, kedves kartársnő!" És a kartársnő tüstént fel is hozta az öt lépcső mélyen fekvő rak'árból a gyári csomagolású Mackósajtot, és miközben átadott abból nekem egy kerek dobozt, így szólt:

— Teljesen mindegy, kérem, hogy melyiket viszi.

Ezek a sajtok úgyis egyformák.

A gyakorlatból tudom,

hogy ez nem így van. A sajtok különfélék és ízletesek, s miközben én erre gondoltam, az jutott az eszembe, hogy nem lehet minden ilyen kartársnő mellé beosztani egy figyelmes üzletvezetőt. Sokkal egyszerűbb lenne az ilyen kar- társnőket megtanítani az előzékeny kiszolgálásra.

Amidőn egy alkalommal kedves vevőként betértem az egyik illatszerüzletbe, három eladó kartársnő vidáman beszélgetett előző napi élményeiről, és amíg Mancika a poént el nem mondta, addig én, — a kedves vevő — ott álltam mel- lőzötten és szótlanul, noha az ajtónyitásra és a köszönésemre hármuk közül legalább az egyikük felfigyelhetett volna.

De, amint már említettem. tulajdonképpen Lujza nénit szándékoztam bemutatni. Lujza nénit, aki prototípusa az úgynevezett „szekant” vevőnek, és vásárlási módszerével kihozza a sodrából még a galamblelkű eladót is. Lujza néninek hívja mindenki, pedig még az ötven felé sem jár, és ő maga is dolgozó nő. Különben nem tartozik a kellemetlenkedők közé, de amikor szembekerül a pult másik oldalával, és bevásárol, akkor eladó legyen a talpán, aki megáll előtte.

— Kérem azt a kékcsikos ruhaanyagot — mutat a középső pulton az egyik végre. Az eladó készséggel elérakja, szétteríti a szövetet és ajánlja: kitűnő, szép áru, ezt igazán érdemes megvenni, és milyen jó szeme van a kedves vevőnek .,.

Lujza néni közbeszól és elmondja, hogy szép. szép ez az anyag, de még szebb lenne ugyanez, egy kicsit sötétebb kék csíkkal. Felhozzák a raktárból még sötétebb csíkkal a pontosan olyan ruhának valót, amilyent Lujza néni elképzelt magának.

— Ez sem az igazi — mondja. — Tessék nekem előhozni egy olyan anyagot, amelyben a csík világosabb annál, mint amit először tetszett mutatni.

Az eladó türelmes. Lujza néni e.é tárja az előzőnél is még világosabb csíkú szövetet, amire Lujza néni kijelenti, hogy neki tulajdonképpen nem is kék csíkkal kellene ez az anyag, hanem olyan zöld

csikkal, amely sötétebb annál a kéknél, amelyet az előbb mutattak. Felkerül a pultra a zöldcsíkos anyag is, sötétben, világosban és közép sötétben. Ekkor Lujza néni kijelenti, hogy szívesebben venne egy kosztümre valót, tiszta gyapjúból, mert ha azt most megvásárolja, akkor neki tavasszal nem lesz ruhára gondja.

— Mindent a kedves vevőért — szól türelmesen az agyonhajszolt eladó, kivételes nyugalommal, mintha Lujza néni most kezdte volna el a válogatást. Pedig a pult már tele van! És különböző kosztümanyagokat mutat, tiszta gyapjúból, amire Lujza néni kijelenti, hogy neki műanyagos kell. Az eladó előhozza a műanyagos kosztümszövetet is, Lujza néni égre-földre dicséri, de kifejezi azt az óhaját, hogy sajátjából mintázott szövetet szeretne látni, mert tulajdonképpen olyasmit

akart eredetileg is. S miután erre is sor kerül, Lujza néni kijelenti, hogy a mostani szövetek nem olyan szépek, mint a tavalyiak, ő akkor pillanatok alatt tudott vásárolni, amiben Lujza néni egy kicsit füllentett, mert a múlt évben is éppen ilyen körülményesen vásárolt, és a mostani szövetek éppen olyan jók, mint az akkoriak voltak.

Lujza néni persze nem vásárol semmit. Tovább vándorol az egyik üzletből a másikba, ahol kedves vevőként fogadják, s ő mindenütt mindaddig rakatja maga elé a pultról a rengeteg árut. amíg csak a galamblelkű eladónak az idegei bírják.

Lujza néni az idén is pontosan ilyen módon vásárolt végül is magának egy ruhára való szövetet, tojáshéj színűt, megmutatta nekem — mert mi módfelett tiszteljük egymást — s megkérdezte tőlem, hogy milyennek találom.

— Divatos és nagyon szép — dicsértem. — Jól fog 62 állni a kedves Lujza néninek.

— Pedig nekem egyáltalán nem tetszik —, felelte és eltolta magától a szövetet, mintha irtózna tőle.

— Hát akkor miért vette meg, aranyoskám? — érdeklődtem némileg erőltetett kedvességgel, abból a megfontolásból, hogy Lujza nénit igen veszélyes dolog lenne megsérteni.

— Hogy kicseréljem, —« felelte — mert valamit mégiscsak kell venni az embernek, ha már annyit fáradnak vele az üzletben.

Azóta is azon elmélkedem, hogyan vásárolna Lujza néni, ha nem lenne ilyen megértő szívvel a pult mögött álló eladók iránt.