Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

Szabolcsi írók, költők

Ez évben ünnepeljük megyénk felszabadulásának huszadik évfordulóját. Ez alkalomból, az aláb-i biakban a Szabolcs-Szatmárból elkerült költők, írók müveiből készítettünk összeállítást. A mai magyar irodalom erős színeit .képviselik, jelentőségük egyre nő. Váci Mihály itt közölt verse korszakot kezdett.

Fábián Zoltán:

törtéveik

Ü

jév hajnalán a mulatozásból hazatérő stockholmi fiatalok a Kungsgata- non felborogatták és felgyújtották az autókat. A rendőrség összeszedett közülük néhányat, s kiderült, hogy a legmódosabb családok fiai és lányai voltak.

•k

— Ilyen őrültséget! Az embernek megáll az esze.

Az apa. szokásától eltérően, fel-alá járkált a szobában: súlyos teste alatt meglapult a vastag szőnyeg, s reccsent- roppant a parketta.

A fiú a fotelban ült és cigarettázott.

— De hát miért csináltátok?! — kérdezte az apa.

— Heccből — rántotta meg vállát a fiú.

— Szép kis hecc. mondhatom: felgyújtani saját apáitok autóit.

— Majd veszel másikat.

— Nem erről van szó —torpant meg előtte.

— Dehogynem! — nyomta el a fiú derékban a cigarettáját. — Ha elmentünt volna valamelyik külső negyedbe, s ott csináltuk volna, akkor most velünk nevetnél, hogy: na, ez jó szilveszteri tréfa volt. De, hogy éppen veled, veletek esett meg, fel vagytok háborodva, és — ingerülten felállt — hazáról, erkölcsről, istenről szónokoltok. Ah! — legyintett. — Pedig csak az a baj, hogy sajnálod a Buickot: a pénzedet. — Lenyúlt a fotel mellett álló konyakosüvegért, s úgy, pohár nélkül meghúzta.

Az apa alig jutott levegőhöz:

— Teszed le rögtön! — A fejét rázta, és méltatlankodott: — Nahát, ez rettenetes!

— Az igazság mindig rettenetes.

— Valóságos anarchista vagy.

A fjú kedvetlenül visszahuppant a fotelba:

— Mondtam már neked, nem vagyok semmilyen ista, nem hiszek semmiféle izmusban. Sajnos..,

Háta mögött, összekulcsolt kézzel az apa ismét járkálni kezdett, s magában dünnyö- gött.

— Ülj már le! — szólt utána a fiú. — Kár még y szőnyeget is koptatni.

— Ez az, látod! — csattant fel az apa, s halszürke szeme a fiára meredt. — Pimasz is vagy. Nem így volt ez. Ügy álltam apám előtt, mint a vi- torlarúd; meg sem mertem mukkanni— S az mire volt jó?

rrr

A

z apa megcsóválta hosszú, csontos fejét; hozzálépett rátétté súlyos kezét a vállára:

— Csal: azt mondd meg,

fiam: megkapsz tőlem mindent, ami jár neked?

Bólintott, hogy igen.

— Akkor meg mi bajod? Ráemelte pattanásos arcát: — Nem történik semmi.

— Ml? — értetlenkedett az apa. — Mi az, hogy nem történik semmi?

— Az, hogy: nem történik semmi.

— Dehát mi kellene neked? Forradalom? Háború? Földrengés?

—- Mindegy — mondta a fiú. — Valami.

Ez sok volt. Elviselhetetle- nül. Az apa úgy állt ott, mint akit megütött az áram.

Akkor jött be az anya; álmosan, pongyolában.

— Feküdjetek már le! — mondta. — Aludjátok ki magatokat! A szél megint nagy ködöt hozott.

— Most aludni?...

— De kedvesem, mi van magával? — nézett az urára csodálkozva. — Hová lett a maga híres, megfontolt nyugalma? Éppen most!

Az ember a fiára mutatott: — Tőle, tőle kérdezze!

— Na, kedvesem, de mégis — mondta békítőén az anya, s a fiára hunyorított. Az nem viszonozta a cinkos pillantást, elnézett a fejük fölött.

— Igen. igen — erősködött az apa. — Tudod, mi baja? Az, hogy nem történik semmi. Érted te ezt?

— Nem ... nem érteni... — bizonytalankodott el az asz- szony; nézett egyikről a másikra, s rövidre nyírt haját igazgatta.

— Majd én Megmagyarázom neked — vágta zsebre hatalmas öklét. — Az a baja, hogy nem szakad fejünkre a me- nyezet, hogy rend van és nyugalom. hogy... hogy nem gyújtják ránk a házat. Igen. Hát ha nem gyújtják, felgyújtja ő.

— Az autót, papa, csak az autót — szólt közbe a fiú, s nyomkodni kezdte az állán az egyik pattanást.

— Ma az autót, holnap a házat, holnapután az egész országot —- rántotta elő a kezét, és súlyosan az asztalra ütött. Az ezüst tartóban megrezzent

a gyertya, s a lángja idegesen libegett. — Megérteném, ha valami részeges, kommunista favágó lennél, északról: de a saját fiam vagy!

Pár pillanatig csend volt.

— Eltúlzod a dolgot — mondta később az asszony.

— Semmit sem túlzók el. Ezek a mai fiatalok: tönkreteszik a rendet, a nyugalmat, amit mi megőriztünk kát háborún keresztül. Csak, hogy történjék valami!

A

z anya a fiához lépett, félresimította csapzott seszínű haját, s a mellére húzta a fejét:

— Nem hiszem, hogy az én kisfiam . ..

— Áh — bujt az ki az ölelésből —, nem értessz te engem, anyám. — Felállt: — Nem értettek ti minket, apám.

— Hát lehet titeket érteni? — tárta szét hosszú karját az apa.

A fiú az asztalhoz ment, beletúrt az ezüst cigarettás dobozba, hosszan válogatott keresgélt, végül kihúzott egy Camelt. Megnyomogatta sovány, bütykös izületű ujjaival, a végét a doboz fedeléhez veregette, azután odahajolt a gyertyához s rágyújtott.

— A szépapám még — fújta ki a füstöt —, még viking volt. Te mesélted — nézett az anyjára. — Járták a tengert, idegen földek vártak rájuk: övék volt az egész világ. Ez volt az élet! Az igazi! — El- fintorodott: — Mi maradt meg ebből mára, nekünk?!

— Azok az idők elmúltak -» szólalt meg az apa. — Most ahból kall élnünk, ami a miénk. Okosan, takarékosan.

— És ha közben összedül a világ?

— Az a világ baja. jtt akkor is rend lesz és nyugalom.

— De hiszen egyebünk sincs, csak rendünk meg nyugalmunk — fakadt ki a fiú. — Ügy ülünk itt, mint az aszóikba fagyott hal.— Az apjához fordult: — Ezt félted tőlem? Az aszpikot? — Leveregette cigarettájáról a hamut. — Köszönöm, nekem nem kell; edd meg magad.

— De hát akkor mi kell r eked tulajdonképpen? — meredt szürke halszemével a fiára. — Dél-amerikai indjáp akarsz lenni, s csapolni reggeltől estig a kaucsukfákat? — Nem, nem.

— Vagy algíri rab, s állni feltartott kézzel a fal előtt,

bordád között a géppisztoly csövével ?

A fiú riadtan rázta u lejéi, hogy nem.

— Hagyjátok már! — szólt közbe az anya türelmetlenül.

— Mire való ez az egész? Semmire.

— Ki kell verjem a fejéből :< bolondériát — méltatlankodott az apa.

— Tizennyolc éves korában, kedvesem, maga is viking akart lenni. Majd elmúlik.

— De anya! kiáltott f§l a fiú sírósan. — Nem arról van szó. \

Az asszony legyintett:

— Tudod is te, miről van szó! — A homlokához nyúlt;

— Ez az átkozott idő, s akkor még ti is! Ügy fáj a fejem, majd szét hasad.

Az ura melléje lépett, ve, zette kifelé:

— Menj, végy be valami csillapítót!

— Jó, jó — bólintott az anya, majd odasúgta: — Legyen esze! — Az ajtóban egy pillanatra megállt, s hátrafordult:

— Feküdjetek le mihamarabb, s aludjatok ki magatokat.

Azután halántékára szorított tenyérrel elment.

Az apa eloltotta a villanyt, s a kandaljó elé ült a puff, székié, a piszkálóvessai az égő fahasábokat igazgatta. Hosszú, csontos arca kipirult a tűz töl. Később a fiú is mellé telepedett a szőnyegre, s nézte körben a falon a nagyra nőtt árnyékok ijesztő táncát.

Az apa szólalt meg előbb; nehéz markával rávert a fig keszeg vállára:

— Hozd ide azt a konyakot! i

A fiú odavitte az üveget

meg a poharakat. Töltött. Szertartásosan egymásra bólintottak, s ittak.

— Még!

Újra ittak.

B

ejött a szobalány; száj, jelnyitotta a nehéz függönyöket, s felhúzta a redőnyt. Az ablakon hidegen derengett be a sűrű, nehéz köd.

(Részjet a szerző íme Európa című kötetéből,)

Váci Mihály:

KELET FFLŐL

I

ttam kétezer éve lelt út:

— szolgák, rabszolgák, vad nomád pásztorok, kére ztomk, hajdúk, kurucok hólepte nyomán jövök, honnan a pór hadaknak élén — mindig Kelet felől! — jött a Szabadság! — s forradalmak rügye volt minden zárt ököl.

Innen nézték, 'óról leszállva:

— legelőnek jó lesz e táj?

S itt Ur-d'dött nehéz próbája.

— hazának m Ive - lenne már. s az első sátorfa iclyére itt verték az első karót, s indultak ezer évet késve a főidet és hont foglalók.

f A vérei kardot mindig Innen

vitték Ü rül habos lovon, és ehrt'.! állt meg itt a szívben l tatár nyíl, dzsida fájdalom.

Ki láng volt — itt gyorsabban égett, { Apóé«*? r'sokenaS! —

i Ki itt fel Üt: nem hajtott térdet!

s rebellis volt, sshonnai!

Itt dobta cl a követ Toldi,

} mely kilenc százada nehéz,

I itt mert Matyi urat porolni,

s sárkányt ölni János vitéz.

Az Ér innen fut Óceánig, itt dobbant meg a Tiszta Szív, itt egy krajcár mindig hiányzik mely őröli gyaloglásra hív.

Babona, mák-tea, s a szekták ölték a tört cselédeket, s nyomorultabban, mint a leprát, szenvedték szegénységüket; közös pitvar nyirkos földjére négy család köpte tüdejét.

Ki innen jön: a nép nevére

görcs fogja ökölbe szívét.

Baloldala ez a Hazának!

— a szív is e tájra esik; botlásai itt jobban fájnak, s vergődése is közelibb.

S mint aknamezőn a harctéren:

— e tájon fojtott dobogás

!

van a dolgokba ásva mélyen, s mindenben rejtett robbanás.

I

Ki innen jön, az mind kevesli : a költészet kis pózait.

— indul a had-utat keresni, merre elődök sorsa vitt; a nép szive fölött megőrzött vörös rongyok után kutat, s hall kétezer éve rögződött vágyakat: — vezényszavukat.

Rákos Sándor:

A jel

Hogy is mer ülnénk addig füld alá, míg fönn a földön nem hagytunk nyomot? Amíg tetteink domborműveit könyvként nem őrzi a szikla-orom?

Hánykolódó, tajtékos vízesés a mi időnk, két Semmi partja közt — va.ksorsa ellen lázad föl, aki málló kőhöz múló tettet kötöz.

Hasztalanul? És mégsincs más, ami nagy szerűen magunk fölé emel: élünk, kínlódunk és holtunk után szikla -ormon magasodik a. jel!

Galambos Lajos:

Jiteu érni eíLlUuja

Fent a töltésen megállt a kgt vödör járása. Egy darabig mozdulatlanul figyeltek ide az emberek. Pákozdi Bódi füttye idáig hallatszott.

Schönfelt azt mondta Qskó- nak:

— Nos? Árverezni akarunk, mennyi a tét?

— Amennyire az urak tartják — mondta Oskó.

Kapca, gondoltam- Miért kell ennek ilyen kapcának lengi. Hogy jufotf ieje?

_ Hat akkor harmincezer —

mondta Schönfeld.

— Negyven — mondta Dávid úr.

A gomolygó füst alatt fellángolt á tűz. Megszáradt a gaz, gondoltam, most már égni fog a tűz.

— fjegyvenpt — mondta Páll Menyus.

Az ősz hajú úr nem szólt

semmit, csak intett Menyus- nak, s mikor Menyus kimondta az összeget, rábólintott. Közös kasszával mennek, gondoltam.

— ötven — mondta Oltányi.

—- öj,venpt mondta Dót

vid úr.

—i Ifatyan mondta Pál)

Mepyus.

— Hatvanöt.

— Marhák vagyunk — mondta Páll Menyus —, képesek vagyunk és egymásra verjük.

— Hetven mondta Oltányi.

— Nyolcvan.

És Schönfeld Emil megigazította a szemüvegét.

— Kilencven — mondta Oltányi.

Kis csend volt.

— Teljesen hülyék vagyunk — mondta Páll Meiyyps —, nem ebben egyeztünk meg.

— Százezer — mondta

Schöflfpld_ Nem ebben egyeztünk

meg.

Láttam. hogy Rabináék onnan a töltés tetejéről elindulnak csendesen ide.

Oskónak fénylett az arca.

— Százezer először —mondta.

Szerencsétlen. gondoltam, még csak százezer, és már meg van szédülve. Ilyen könnyen meg lehet szédülni a százezertől? Vagy egyáltalán azt sem tudja, mennyi az. Csak hogy sok. S innen összefolyik minden mennyiség.

— Százezer másodszor — mondta Qskp.

Már itt járt a négy ember a közelünkben. Boldi magas hangon fütyülte, hogy szivemen, szivemen ül a bánat.

— Száztízezer — mondta Oltányi öcsi.

— Százhúsz — mondta dühösen az ősz hgjú úr.

— Kérem — mondta Schön- ffld Emil —j a bank nem fogja hjtelezni. Arra gondoljon.

Oltányi már közbevágott:

— Százharminc.

Schönfeld feléje villant, és

azt mondta:

— Marha. Száznegyven.

— Százötven — mondta Oltányi.

Schönield Emil kicserélte a

szemüveget. Megveregette Oltányi vallást, s azt mondta neki.

— Te ökör. Két nap múlva az egész meg fog rohadni.

— Majd nem fog.

— Legjobb, ha abbahagyják az egészet — mondta akkor Rabina. — Ez a rizs a mienk.

Figyelembe sem vették őt:

— Százhatvanezer — mondta Schönfeld.

Oltányi összepréselte a száját;

— Kétszázezer — mondta.

Oskó ragyogott.

— Kétszázezer először — mondta.

Ez már itten csak játék, gondoltam. egyetlen mozdulatomba kerül, és elsöprőm innen őket. Pe jpl esik játszani.

— Kétszázezer másodszor — mondta Oskó.

— Másfélmillió — mondtam megint.

— Kifogja ezt kifizetni? — kérdezte Oltányi.

— Kifi?eiiűk — mondtam- Akár közjegyző előtt hivatalp- san igazoljuk, hogy kifizetjük.

— Mikor?

— Majd ha learatják a gazdái, és elcsépeljk.

Oskó vörösen nézett rám. Rabináék ott álltak szorosan mellettem, csak a levegőbe csaphatott Oskó az öklével.

— Várjál csak te, Bordács.

Odofordultam Oltányiékhoz.

— Eltűnni innen — mondtam.

De nem akartak mozdulni. Összedugták a fejüket, hirtelen nagyon. jóba lettelv, és sutyorogtak. Elővettem a zsebemből Oskó pisztolyát, s intettem vele.

>— Eltűnni innen.

Oltányi közelebb jött hozzám.

— Tudom én, ki beszél belőled — mondta. — Olyan ember kell neked, aki otthagyott bennünket a fogságban, mint egy nagy rakás drekket?

— Hívott bennünket — mondtam. Nem mentünk vele, Felszállni a kocsikra.

Kicsit hátráltak.

— Egy-kettő — mondtam.

Vonták az inukat, s bevágták

magukat 0 kocsikba. Oltányi az óklével fenyegetett- A két kocsis a lovakra csapott.

Mikor elmentek Oskó még mindig ott égett előttünk. Kps- kenyre húzódott a szeme:

— Kezünkben vojt a rengeteg pénz — mondta —. na, majd Várjál csak te, Bordács.

S elkezdett szaladni a város felé.

A velem maradt emberekre néztem.

— Kocsit kell szerezni azonnal — mondtam —, feltenni rá a hordókat.

— A traktor nem tud mozdulni se mondta Bódi. — Hacsak a kacsintó gumis el nem jönne, a Király apósa a két csikójával.

Álltunk még egy kicsit, aztán azt mondtam ag embereknek:

— Hát akkor menjünk.

Velem jöttek mind 3 négyén.

Mire a mezei útrg értünk, az égen már csillagok kezdtek ki- gyulladozni.

— Mennyi csillag — mondta szuszogó Lőrincz.

— Ősz jön — mondta Rabina.

A deji ég alján vörösen égett egy csillag.

— Ahol én születtem — piondta Rabina —, azt a csillagot isten őszi csillagának mondták. Ha veresen világított, azt mondták, gazdag lesz a betakarítás.

Veresen világít — mondta kehes Balogh.

Nem szóltunk többet csak siettünk.

(Részletek 3 szerző hasonló című regényéből.)

1965. január 31.