Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-28 / 23. szám

HÚSZ ÉVE Fényben, világosságban élelőtt szabadság-mati­^ nét rendeztek a buda­pesti Magyar Színházban. Az ilyen matinéknak már voltak hagyományai: a korábbi években, a rendőrterror, a cenzúra, a gyakori megtorlá­sok ellenére is rendeztek va­sárnap délelőtti munkáselő­adásokat a haladó művészek. Ezúttal — 1945 január 28-án először fordult elő, hogy ami­kor a függöny szétnyílt, csak előadók jelentek meg a szín­padon, nem ültek mögöttük ügyelő tekintetüket a művé­szekre és a közönségre szö­gezve rendőrtisztek, mint üt és tíz esztendővel korábban A történelem legsötétebb éj­szakái után, 1919 óta először állt fényben és világosság­ban a párt, hogy messzehang- zóan meghirdesse program­ját. Bevezetőül a költők szól­tak, Petőft, Ady, József Atti­la forradalmi versei soha nem voltak aktuálisabbak, mint ezen a napon. A közön­ség könnyező szemekkel, visszafojtott lélegzettel, ököl­beszorult kezekkel hallgatta megszólaltatóikat. A Duna túlsó partján, Bu­dán még folytak a harcok, Kelet-Poroszországban és a Balti-tengernél a szovjet hadsereg hatalmas csapásai zúzták, porlasztották a náci seregeket, a Mazuri-tavaknál, ahol az első világháborúban nagy győzelmet arattak Vil­mos császár hadosztályai, most, az utódok fejvesztetten menekültek. A magyar főváros felszaba­dult területein kétségbeesett emberek eltűnt hozzátarto­zóik nyomait kutatták, még nem csak hogy nem szárad­tak fel a könnyek, hanem először hullottak nyiltan, tit­kolózás nélkül, mindenki szemeláttára. Mégis, a fájda­lom, a pusztulás ellenére, re­mény támadt az emberekben: újra lehet kezdeni, lehet még élni. Ezen a délutánon — ugyancsak a Magyar Szín­házban — először szólt az emberekhez, a munkásosz­tályhoz, az ország dolgozó né­péhez hangos, messzehangzó szóval, nyíltan és akadály­talanul a Magyar Kommu­nista Párt. Első szavai így hangzottak. Az eddiginél jobban, igazabban, szebben lehet és kell élni. Mindenért, ami történt, pz úri osztály felelős. Az ország túljutott a mélyponton: független, sza­bad nép kezd munkához, el­takarítja a romokat, hozzálát az újjáépítéshez. Magyaror­szágnak ideiglenes nemzet- gyűlése és ideiglenes nem­zeti kormánya van! A párt meghirdette: nem akármilyen demokráciát, né­pi demokráciát akarunk. Szé­les körű, gyökeres földrefor­mot a földesúri nagybirtok- rendszer helyett, reakciós közigazgatás és közélet he­lyett demokratikus közigaz­gatást és közéletet. Nemcsak a nyilasok a nép ellensége — mondták a párt szónokai, nem lehet helyük többé a nép sorsának irányításában azoknak sem, akiknek ellen- forradalmi uralma, — bármi­lyen nevű pártokba tömörül­tek is — törvényszerűen ve­zetett a háborúhoz, a romlás­hoz. Ezúttal hangzott el először: Uj külpolitikát! Szoros ba­rátságot a Szovjetunióval és a szomszéd népekkel. S már ezen az első nyilvános kom­munista gyűlésen félreérthe­tetlenül hitet tettek a felszó­lalók a demokratikus erők egyesítése mellett. Szakszer­vezeti egységet! Munkásegy­fl megye első háztáii bizottsága alakult Lényán Háztáji bizottság létrehozá­sát határozta el a lónyai Bé­ke Termelőszövetkezet. Meg­alakulásának feltételeit gaz­daságpolitikai tanfolyamon, majd tanácsülésen vitatta meg a falu lakossága. Tag­jainak jelölése brigádkörze­tenként történt, s minden bri­gádból 3 tagot jelöltek. A nők képviseletében Mező Jo- zseíné, növénytermesztő ke­rült a jelöltek listájára. A bizottság sajátos helyi feladatait maga a tsz-tagság jelölte meg. Egyik kívánság hogy a háztáji kertekkel töb­bet törődjenek,. Szinte nincs a faluban udvar gyümölcsfa nélkül. Több mázsa szilva te­rem évenkét egy-egy kert­ben, melynek egy részére ex­portként tartanak igényt. Igen ám. de ha a kártevők elleni védekezésben eddig megkésett valaki, vagy nem megfelelően végezte azt el, veszélyeztelte a többi fák ter­mésének minőségét. Sőt, ki­hatással volt a közös gyümöl­csösére is. A háztáji bizott­ságnak az a feladata, hogy egységesen szervezze az ud­vari kertek gyümölcsöseinek védelmét, a védekezőszerek beszerzését, az értékesítés egységesítését. Mint a tsz-ben elmondják: sok vita tárgya volt eddig a határbeli háztáji területek művelése, betakarítása. Aki­nek fogat, gép van a kezén, annak a területe hamarabb került szántásra, vetésre, művelésében, betakarításában elől járt. A rokon, koma is min­dig kedvesebb volt. mint más. Pedig a kötelességek mellett egyforma joga van minden­kinek. A bizottság feladata lesz ezután, hogy a háztáji használatában senki jogta­lan előnyhöz — mások kárára — ne jusson. Szervezze meg, hogy a vetés, az ekekapázás. a termények hazaszállítása személyekre való tekintet nél­kül sorban történjen. S ezen­beiül, a lehetőség figyelembe vételével, szervezze meg, hogy a háztájiba is hibrid kukori­ca vetőmag kerülhessen. Te­gyen javaslatot a vezetőség­nek vetőmagcseróre, s a ház­táji földökén is lehetővé vál­jon a nagyobb hozamú ter­mények termelése. Évek óta visszatérő panasz, hogy a háztáji jószágok szá­mára tartott legelővel semmi nem történik. A tsz-be olvadt legeltetési bizottság elsődle­ges feladatának a közös le­gelővel való törődést tartot­ta. A háztáji jószágok lege- lőterületén kevés a fűhozam, sok a káros gyom. A háztáji­ból a legeltetési idényekben 600 szarvasmarha és több mint 300 darab sertés jár ki. Az elképzelés szerint a háztáji bizottság a fűbért és az egyéb legeltetési költség hozzájárulást olyan mérték­ben javasolja meghatározni, hogy a pásztorok bérezése mellett jusson pénz a legelő talajerő visszapótlására is. Pétisót akarnak vásárolni, amit a tsz műtrágyaszóró gé­pe hint el megfelelő időben s háztáji legelőn. Emellett a gyom szervezett irtására tár­sadalmi összefogást kezdemé­nyez. Erős a hajlam arra, hogy az egyébként szép számú, de nagyon vegyes háztáji ba­romfiállományt fajtaazoros, tisztavérű törzzsel cseréljék ki. így az udvaronként átlag 30—40 darabból álló állomány kedvezőbb bevételi forrást biztosítana a tsz-tagoknak. Többen kifogásolták már eddig is, hogy a falu közös határában levő utak, árkok, erdőszélek mentén évről év­re jelentkező fűhozam nem kerül gazdaságos betakarítás­ra, felhasználásra. Mind a közös, mind a háztáji jószág- állomány igényli az itt levő takarmányt, csak többet kellene törődni vele. A tervek, célok tehát adot­tak. Csupán ez a néhány pél­da is mutatja: van tennivaló­ja a há 2tájt bizottságnak. A reális lehetőségek mellett ja­vaslataival, szervezett tény­kedésével sok gondot levesz a tszvvezetősége válláról, A bizottság működését, tagjai­nak megválasztását a közeli tervtárgyaló közgyűlés hagy­ja jóvá. A. B. séget! Az MKP legális szer­vezetei mindent elkövettek e jelszavak valóra váltásáért. Az első legális kommunis­ta népgyűlésen hangzott el a figyelmeztetés: akik a volt szövetségesek, a nyugati nagyhatalmak és a Szovjet­unió közötti ellentétek kiéle­ződésére, egy új háború ki­robbanására spekulálnak, sa­ját népük békéiének árulói, hazájuk ellenségei. E figyel­meztetés a későbbi évekre is érvényes, időszerű maradt. A húsz év előtti, január 28-i budapesti nagygyűlés fontos esemény volt pártunk életében, kezdete legális működésének a fényben és világosságban, amely azóta is, s a jövőben is, láthatóvá teszi a kijelölt utat, melyen haladnunk kell. Két és tél milliót költenek az idén megyénk gyógyszertáraira Tavaly 86 millió orvosságra — Nyíregyházán 10 ezer fő jut egy gyógyszertárra — Februárban átadás Nvírmiháhdiban A megye egészségügyi fej­lődésében jelentős helyet foglalnak el a gyógyszer-tárak. Az utóbbi években az egész­ségügy is erőteljesen fejlődött. Erről folytattunk beszélgetést Nagy Lászlóval, a Gyógyszer- tár Vállalat igazgatójával. Jelenleg hetven gyógyszer- tár működik a megyében, Míg 1959-ben 48 millió fo­rint volt. 1964-ben már elérték a 86 milliós forgalmat. Országosan 32—38 ezer fo­rint, Szabolcsban 60—65 ezer forint forgalom jut egy gyógyszerészre. Nagy erőfeszítés történik új gyógyszertárak létesítésére, illetve a meglévők felújításá­ra, korszerűsítésére. Bár az utóbbi években lényegesen javult a gyógyszertárak hely­zete. mégis egy gyógyszerészre 7200 fő jut. szemben az 5800 fős országos átlaggal. Ameny- nyire a lehetőség és a beru­házási keret engedi, mind«» évben három-öt gyógyszertá­rat újítanak fel, illetve korsze­rűsítenek. Nemrég adták át rendel­tetésének n nyíregyházi Rákóczi úti gyógyszertá­rat, melynek felújításán közel félmillió forintot költöttek. A teljes üzemelését még aka­dályozza a vízellátás, bár a víz bekötésére többször ígére­tet kaptak a Vlzműépítő Vál- la attól. Nyíregyházán 10 ezer fő jut egy gyógyszertárra. Ezért érdemes voln^ azon gondolkodni, hogy az épülő bérházak alatt nem lehetne-e gyógyszertárat létesíteni7 Ezt indokolná az a tény is. hogy 3 város új szállodájának épí­tésével meg kel! szüntetni a jelenleg éjjel nappal működő Dózsa Gy. úti gyógyszertárak Továbbá a Vöröshadsereg és a Széchenyi úti gyógyszertára­kat sem lehet már bővíteni* nincs terjeszkedés- lehetőség. I960-ben — a lehetőségek­hez képest — tovább kor­szerűsödik a megy» gyógyszertár hálózata. Több mint két és fél millió forintot fordíta­nak erre a eélra. Nvírmihálydiban február ele­jén adják át rendeltetésének a megye legszebb, legkorsze­rűbb gyógyszertárát, melynek berendezése juharfából 1 ré­szűit. Hasonlóan korszerűsítik a tiszavasvárt, a márinpócsi és a buji gyógyszertárakat is. A városban két új gyógyszertár létesítésének tervét dolgozták ki. Az egyik az északi alköz­pont épülettömbjében létesül, míg a másik s következő öt­éves terv első évében a Bocs­kai üt ás az Incédi-sor sarkán épül. A növekvő követelmény egyre több és jól képzett gyógyszerészt igényel. 1964- ben tizenegy államvizsgázott gyógyszerészt kapott n megye. 1965-ben újabb tizennégv-ti- zenöt gyógyszerészt várnak. B. U Ragyog a házsor a téli napban az új városnegyedben. Foto: Hammel József Mikes György; FIX PONT 1800 felnőtt tanul a kisvárdai járásban Tavaly megyeszerte feltű­nést keltett, hogy a kisvárdai járás egyik községében. Dö­gén, csaknem az egész lakos­ság bekapcsolódott az oktatás­ba. A siker a társadalmi ösz- s?efog4s eredménye volt. A beiskolázás Dögén alkalmazott formáját az idei oktatási év kezdete előtt a járás több köz­ségére kiterjesztették. Előbb úgynevezett falugyűlésen is­mertették a tanulás jelentősé­gét, majd a párt, tanács és tömegszervek aktivistái az elő­re elkészített felmérések alap­ján személyesen keresték fel és családjuk körében beszél­gettek el a dolgozókkal e fon­tos kérdésről A jó előkészítés után — bár tavaly már kö­rülbelül 800-an végezték el a nyolcadik osztályt — 1800-an kezdték meg a tanulást az ál­talános iskola különböző osz­tályaiban a járás községeiben. Dögén például az idén is 90-en vesznek részt szervezett okta­tásban, Ajakon 184-en, Fé- nyeslitkén és Mándokon nyolc­vanas Pátrohán hetvenen, Ti- szamogyoróson, ebben n kis községijén nyolcvannégyen ül­tek be ismét az iskola pad­jaiba. 1965, január ti. nem változott meg. Ugyan­olyan maradt, mint volt. Egy szép napon aztán ismét értekezletre ültek össze. Kap­tunk az alkalmon és megbírál­tuk Verpelétit. A központi ki­küldött most is ott ült az emel- i'ényen, és figyelmesen jegyez- getett. Felszólalásaink nem marad­tak pusztába kiáltott szavak. A központ vizsgálatot indított. Na végre! — sóhajtottunk mind- nyáján. De teltek-múltak a hó­napok, és nem történt semmi. Verpeléti maradt. Tiltakozá­sunkra vizsgálat indult, hogy miért nem indult el a vizsgá­lat. Közben eltelt egy év, két év, három év. A központ sem tétlenkedett: vizsgálatot indí­tott, miért nem indítottak vizs­gálatot annak kivizsgálására, hogy miért nem indítottak vizsgálatot Verpeléti ellen. Ez alatt az idő alatt sok minden változás történt ná­lunk. A kapu fölötti erkélyt tartó két óriási, pucér, szakál­las kőszobor közül az egyiket áthelyezték egy másik vállalat­hoz, majd az egész vállalatot áthelyezték egy másik épület­be, később pedig ezt az épüle­tet helyezték arrébb hét méter­rel, de Verpeléti maradt. Minap a központban azt mondta valaki: — Tudjisten, nem tetszik ne­kem. ez a Verpeléti­Másnap teljesítették régi óhajunkat: Verpeléti már nines nálunk. szobájába és minden egyes pél­dányt megevett. A kecskét azonnali hatállyal kirúgtak a vállalattól. Néhány nappal később ismét tartottunk egy értekezletet, amelyen megjelent a központ egy kiküldöttje is. Ezen a meg­beszélésen egyemberként je­lentkeztünk szólásra, és egy­emberként mondtuk el a véle­ményünket Verpelétiről. A ki­küldött kartárs azonban úgy vélekedett: egy ember véle­ménye nem lehet döntő, meg kell hallgatni másokat is, pél­dául Verpelétit vagy Verpelétit, esetleg Verpelétit. Meg is hall­gatták őt, aztán azonnali ha­tállyal nem történi semmi. Verpeléti maradt. Egy ókori filozófus valaha azt mondotta: ugyanabba a folyóba kétszer belepni nem lehet, mert az állandó mozgás­ban, változásban van, mint minden a természetben. Verpe­léti szobájába azonban akár­hányszor beléphettél, nem volt változás: Verpeléti változatla­nul ott ült az íróasztala mö­gött, kimozdílhatatlanul. Hiába változik minden a természet­ben, Verpeléti természete csak erpeléti fix pont volt a V vállalatunknál. Hogy mennyi volt ez a fix, azt pon­tosan nem tudom megmondani, de háromezer körül járt. Sen­ki sem szerette Verpelétit, de azt mindenki elismerte, hogy semmihez sem ért.. Mint em­bert azonban nem nagyon sze­relték, pedig mindent megtett, hogy ne is szeressék. El kell viszont ismerni, hogy egészen rövid idő alatt sikerült kiala­kítania maga körül egy egysé­ges kollektívát, ugyanis kivétel nélkül, mindenki utálta. Egy értekezleten, ahol a központunk is képviseltette magát, megbíráltuk Verpelétit. Csak egy ember nem bírálta meg Verpelétit: Verpeléti. Meg­esett magán, a szíve. Az elkövetkezendő napok­ban, szorongva lestük, mi tör­ténik Verpelétivel, de nem tör­tént semmi. Kiderült ugyanis, hogy a központi kiküldött nem hallott semmit, mert az utcán véletlenül két fülelzáró go­lyócska esett a fülébe: valame­lyik emeleti ablakból rázhat­ták bele. A jegyzőkönyvek azonban megmaradtak, de nem sokáig. Egy kóbor kecske beté­vedt a folyosóról az igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents