Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-27 / 22. szám

Igényesebben — szervezettebben Ismeretes, hogy második öt­éves tervünk befejező eszten­dejének kulcsfeladata a terme­lékenység emelése: a t emelés­növekedésnek 70 százalékát kell ily módon biztosítani. Ho­gyan lehet ilyen magas terme­lékenységi arányt elérni? — kérdezték az egyik üzemben. — Hiszen nem kapunk beru­házást, sőt a felújítási összeget is megnyirbálták. Kétségtelen, a beruházási összegeknek a félig kész nagy létesítményekre történő koncentrálásával át­menetileg a szükségesnél keve­sebb pénz jut a meglévő üze­mek korszerűsítésére, a terme- lékenvségemelés technikai megalapozására; a gépesítés, a kemizálás, az automatizálás fejlesztésére. Ezért az idei termelékenységi eredményeink nem származhatnak a műsza­ki színvonal ugrásszerű emel­kedéséből. Elsősorban a meg­lévő technika jobb hasznosítá­sában, a munka- és üzemszer­vezés javításában rejlő • nagy tartalékok feltárására van szükség. Az idei terv a gépiparban 21 millió normaóra megtakarí­tását írja elő. Nem kisebbek a feladatok más iparágakban sem. A sok milliós normaóra­megtakarítás — tekintettel a létszámhelyzetre — nélkülöz­hetetlen. De a lehetőség is megvan hozzá hiszen üzemeink tekintélyes részében a napi 480 perces munkaidőnek 20— 25 százaléka, vagyis másfél-két óra veszendőbe megy. Az állás­idők nagyobb hányada a mun­kástól független tényezőkből adódik. Szerszámra, rajzra, anyagra, TMK-lakatosra, és beállítóra vár a dolgozó. A veszteségidók másik, kisebb ré­szét okozza csupán a munkás hibája, fegyelmezetlensége. A fegyelmezetlenséget és a szer­vezetlenséget egyébként nehéz élesen szétválasztani. A rajz-, az anyag-, s a szerszámhiányt nem egyszer a raktáros, az anyagbeszerző, a diszpécser, stb. fegyelmezetlensége okozza. Nyilvánvaló, a szervezetlenség is fegyelmezetlenséget szül a termelő műhelyekben. Szinte lehetetlen pontos munkakez­dést megkövetelni ott, ahol például a dolgozó eleve tudja, hogy dél felé elfogy a munká­ja. Ahol viszont a dolgozóra és a gépre előre lebontják a havi programot, s megfelelően elő­készítve, időben biztosítják a rajzot, a szerszámot stb. — ott a fegyelemmel aligha van baj, a munka serkenti az embert. A legfontosabb tehát, hogy a vállalatok konkrét veszteségidő tanulmányok alapján javítsák meg a szervezettséget, gondos­kodjanak a zavartalan mun­kafeltételekről. A normák fe­lülvizsgálása és kiigazítása is csak akkor párosulhat tényle­ges, tartós termelékenység­emelkedéssel, ha azt hatékony műszaki- és szervezési intézke­dések is megalapozzák. Az elemzó, s a műszaki szervező munka persze nem szorítkozhat csupán a munkás állásidejére. Hiszen nála is többet áll a gép. Amíg a mun­kás szerszámot élez, gépet ál­lít be, anyagot fog fel és így tovább, a gép „türelmesen vár.” A műszaki vezetők vi­szont nem lehetnek türelmesek a nagy előkészítési és egyéb mellékidőkkel szemben. Kisgé- pesítéssel, kéziemelőkkel, pne­umatikus befogókkal, a köz­ponti szerszámélezés megte­remtésével helyenként 10—15 százalékkal is növelhető a gé­pek üzemideje. És minden be­fektetés nélkül a töredékére szorítható a mellékidő jó szer­vezéssel: a műszakon belüli munkaátállások csökkentésével és a szérianagyság növelésével. Kiszámították például, hogy egy marógépen ha ugyanazt az alkatrészt hat-tíz darabos tételekben munkálják meg, ak­kor az egy munkadarabra jutó átlagos időráfordítás 84 perc. Ha viszont a 300 darabos éves szükségletet egyetlen sorozat­ban legyártják, akkor egy db. megmunkálási ideje három percre csökken. Megtörténik, hogy a magas termelékenységű korszerű gé­pet nem használják ki megfe­lelően. Főleg azért, mert nem győzik kiszolgálni a berende­zést és időnként leállítják, hogy a korszerű gép nagy ét­vágyát és az elavult anyag- mozgatási módszereket össze­hangolják. Máskor meg, a kor­szerű szerszámok és a meglévő technológiai előírások hiányá­ban úgy használják, mint vala­mi régi, elavult masinát. A ré­gi és az új termelőberendezé­sek szinte minden üzemben egymás mellett dolgoznak. Pe­dig a régitől esetleg megszaba­dulhatnának, ha több műszakban használnák az újat. A műszakok ilyen racionális növelése nem kíván többletlét­számot, ellenkezőleg, munka- erőmegtakarítást jelenthet. íme csupán néhány lehető­ség. példa a munka-termelé­kenység emelésére, ami na­gyobb beruházások és techni­kai rekonstrukció nélkül rö­vid idő alatt eredményt hoz­hat. Ilyen tartalékok kiaknázá­sával egyidőben nélkülözhetet­len, hogy a normákat minde­nütt a ténylegesen kialakult műszaki és szervezési színvo­nalhoz Igazítsák. A norma nem öncél, hanem eszköz. Csakis a reális teljesítmény-előírások ösztönzik a dolgozókat arra, hogy hasznosítsák a termelé­kenység-emelés adott eszközeit és felszámolják a saját hibáik­ból származó veszteségeket. A termelékenység emelkedésé­vel a népgazdaság gyarapszik, amiknek közvetve a munkás is haszonélvezője. A normakar­bantartások és kiigazítások nem érintik a vállalat béralap­ját, s így a termelékenység emelkedésével a dolgozók ke­resete is rövid idő alatt elérhe ti az előző szintet. A szigorú gazdálkodási fe­gyelem, a normaügyekben is rendet, tervszerűséget igényel. Az utóbbi időben sok vállalat­nál elhanyagolták a normák folyamatos karbantartását. Még azokban az üzemekben is, ahol a technológiai és mű­szaki változásokat rendszeresen követte a normák módosítása, az apróbb szervezeti intézkedé­sek, — a begyakorlottság nö­vekedésével idővel lazultak a teljesítménykövetelmények. S mivel a dolgozók tevékeny részvételét a termelékenységi feladatok végrehajtásában csak az ösztönző normák biztosít-i hatják, mindenütt reális kö-< vetelményekre van szükség. Nélkülözhetetlen, hogy a technológiai és munkaügyi szervek igen megfontoltan, köt rültekintően, a dolgozókkal (t a szakszervezeti tisztségvise­lőkkel egyetértésben végezze?!: a normák módosítását. Népi árt újból és újból hangsúlyoz­ni: a bérezés alapja csak olyan norma lehet, amit az adott munkakör ellátására szakmai­lag alkalmas és a szükséges begyakorlottsággal rendelkező átlagos képességű dolgozó tar­tósan teljesíthet, az előírások­nak megfelelően biztosított műszaki szervezési és egyéb feltételek mellett. Ha a norma reális, nem ve­zethet sem a technológiai fe­gyelem megsértésére és a mi­nőség romlására, sem a dol­gozótól nem követel lehetet­lent. A reális normák mellett a helyes tendenciák érvénye­sülését egyéb intézkedésekkel is (minőségi és technológiai ellenőrzés megszigorításával, bérszorzók és teljesítménypla­fonok alkalmazásával) segíteni kell. A termelékenység eme­lését nem a normák mechani­kus rendezése, hanem a tarta­lékokat feltáró érdemi, műsza­ki, szervezési intézkedések biz­tosíthatják. A teljesítménykö­vetelmények helyes megszabá­sa feltételezi tehát a technoló­gusok és a programozók, az üzemvezetők és az anyagbe­szerzők „normájának” módosí­tását is. liven módon az egyet­értő, összefogásra épülő közös cselekvés válik általánossá, a teljesítmények és követelmé­nyek újraértékelése találkozik majd mindenütt a dolgozók egyetértésével. Százul i Illés ■ vfxitgryi beruházás Uj belvízrendszer Felső-Szabolcsban — Megszűnik az árvízveszély, javul a hajóút — Fásítás a hullámtérben — \ íztárolók lánykái ló és Kállósemjén haíárábau Minden évben nagyarányú munkát végez a Felsőtiszavi- délíi Vízügyi Igazgatóság a folyók töltésének megerősíté­sében, öntözőrendszerek kiépí­tésében. Az idei beruházások összege meghaladja a 100 millió forintot. Egyik legnagyobb munká­juk » felső-szabolcsi bel­vízrendszer kiépítése. A tiszalöki vízlépcső miatt ugyanis annyira felduzzad a Tisza vizének szintje, hogy megyénk egyes ré­szein a belvizek már nem tudnak természetes módon lefolyni. A víz átemelését a tiszaberee- li szivattyú végezte, azonban ennek kapacitása nem elegen­dő. Ezért egy nagyobb és két kisebb szivattyú megépí­tésével segítenek ezen 3 prob­lémán. Az építkezést decem­ber 31-ére fejezjk be, s ha elkészül, különösebb nehézség nélkül belvízmentesíteni tud­ják Szabolcs felső részét. Az igazgatóság olyan mun­kákat is végez, amelyek a termelőszövetkezetek öntözési lehetőségeit segítik elő. Június 30-án áísdják a Tiszabecs—milotal öntözö- fürtöt, december 31-ére pedig üzemképes les* -i tunyogmatolcsi önlözőfürt. Mindkét berendezés segít­ségével 8—8 ezer holdat öntözhetnek a környező termelőszövetkezetek. Hasonló öntözőfürtök építését tervezik Rakamazon. Vencsel- lön. Komlódtótfaluban. A ta­nulmányterveket most készí­tik. Nagyarányú beruházást végeznek Tiszakanyár ha­tárában. Megerősítik a töltéseket, így nemcsak a környező területeket óv­ják meg az árvíztől, ha­nem lényeges''' megjavul a hajói is. Az országhatártól egészen Sonkádig emelik a Túr tölté­sét mindkét parton. Az eme­lés 30 centi magas lesz, s ez­zel sikerül végérvényesen gá­tak közé szorítani a folyót. Hatalmas víztárolók építését tervezik Nagykálló és Káiló- ‘emjén határában. Az egyik tároló részben a most meg­épült császárszállásiból kapná „ feltöltéshez .szükséges víz- mennyiséget Az igazgatóság ezeken kívül egyes termelő­szövetkezetük részére öntöző­télepeket épít, de csak ott, ahol a munkát már a múlt évben megkezdték és az idé» még be i$ fejezik; Fásításra mintegy négy­millió foriniot fordítanak. Elsősorban a hullámtérben és csatornák mentén folyik ez. a munka. A hullámtérben tele­pített fák megtörik p víz erejét és lényeges védelmet nyújtanak a töltéseknek. A csatornák mentén ültetett fá­kat idővel kitermelik és át­adják az Iparnak, papírkészí­tés céljára, Javult a szabolcsi üzemek közegészségügyi ellátottsága Tennivalók a munkaártalmak csökkentésére Az elmúlt évben 183 mun­kaegészségügy! vizsgálatot tartott megyénkben 3 KÖJÁL, ebből 60-at az ipari üzemek­ben végeztek. A vizsgálatok tapasztalatairól, eredmények­ről és a meglévő hiányossá­gokról beszál getett munkatár­sunk dr. Ignácz Mihály fő­orvossal, 3 KÖJÁL megyei higiénikusával: Csempegyártás — rossz körülmények között — Az elmúlt évben jelentős mértékben fejlődött megyénk ipari üzemeinek közegészség- ügyi ellátottsága. Számos üzemben új, korszerű szociá­A z éjjel csonttá fagyott a föld. A hold a csilla­gokkal fényesen ragyogott. Reggelre szélfuvallat jött né­hány szürke felhővel. Embe­rek tipegtek a fagyos-csúszós járdán, mind összehúzódva. Csak a gyerekek ugrándoz- nak-vígadoznak. Itt járnak el a házam előtt az iskolába. Pi­ros az arcuk, fülük, orruk, de a szemük fénylik mosolygó­sán. Mert csúszik a sikos járda, csakúgy repülnek raj­ta. Nemsokára egy-egy hópi- hécske száll el ablakom előtt. Aztán még egy. Az egyik gyerek kitárja tenyerét, el­fogja. A másik, harmadik kucsmájával ugrándozik, mintha pillangót kergetne. S egyszerre úgy ömlik lefelé a hópehely, mintha kibontotta volna valaki a nagy égi dun­nát. Az egész szürke felhő itt kavarog lent, bő omlás­ban. A gyerekek az ablakom előtt csoportba verődnek. Azt mondja egy szöszke kislány: — Hiába esik, Hernádi ta­nár bácsi úgyse enged le sen­kit az udvarra. Engem nem izgat, mert én úgyis napos vagyok. Lelógó fülü, hoBszúképfi gyerek felel erre: — Csak menne már nyug­díjba a vén bogaras. A harmadik is megered: — Tegnap nagyon beteg volt. Úgy vezették haza. Mennek az iskolába. Jó arasznyit vastagodott a hó. A kilencórás szünetben egymást tiporva rohannak le az emeletről a gyerekek. Hócsata Hogyisne, mikor sehol nincs most a szúrós szemű Herná­di tanár bácsi. Mindig a lép­csőház alján őrködik, mert félti őket. De most sehol nincs. Szokatlan is. Annál nagyobb örömmel özönlenek ki a lépcsöházból, ellepik a nagy fehér udvart. Vannak vagy nyolcvanon. S megindul egymás felé a hózápor. Sáljulc kibomolva, hajuk csapzottan szemükbe hullva folyik a csatározás. A jéghideg nap­fényt át-, meg átszelik a cikázó hómasszák. Itt-ott puffan némelyik fején, hátán, s olyankor szikrázva szét­fröccsen. Most éppen a nyolcadiko­sok dübörögnek le a lépcső­kön. Legalább negyvenen. Ki­vágtatnak az ajtón, bele a fi­nom puha hódunnába. Elve­gyülnek a többiekkel. Fülsi­ketítő a csatazaj. Eger várá­nak ostrománál sem lehetett különb. Százhúsz gyerek csap itt akkora lármát, mint ak­kor százhúszezer török. Még a tanárok is megmosolyog­ják őket az első emeleti fo­lyosó ablakából. Egy emelettel feljebb is megjelenik az ablakban egy fej. De nem tanár feje: szösz­ke lányka kacagja el magát, amint látja, hogy éppen ba­rátnőjét, Baksay Jucikát mos­datja a sarokbam három fiú. Nem mehet közéjük, napos ő most. Nagy tisztség ez: a szellőztetés, a vagyontárgya­kon való őrködés, a tábla tisztántartása a feladata. Fél­ti ezt a tisztséget, de azért mégis vágyakozva odaképzeli magát a kívánatos hótömeg­be, osztálytársai körébe. Mennyire segítene azon a szegény Baksay Jucin, aki csak sikoltozik rémüldözve, mert arca, nyaka tele hideg olvadó hóval. De lám felde- rü] az arca, nem kell már a segítés, mert egyszerre öt nyolcadikos is ott terem, s lerántja a fiúkat. A hatalmas hóözönben alig látni már őket. Nagyot kacag ott fenn örömében, majd megfordul, s beballag az osztályba. S ahogy menne, hát a tanári ajtaja félig nyitva van. Az ablakon át szökés ott is szellőztetni, biztosan véletle­nül maradt nyitva. Benéz, s hát a középső asztalnál, a széken lecsuklott fejjel, elő­rebillenve ül Hernádi tanár bácsi. Mellé lép. megfogja az öreg kezet. Hatvanéves fe­jével nem sok szeszt zavart le az életben a torkán, még­is úgy fest most. mint aki részeg. A keze azonban jég­hideg. — Tanár bácsi kérem, van valami baj? De választ nem kap rá. Gyengéden megrázva: — Tanár bácsi! Hallja, ta­nár bácsi?! A kislány elsikoltja magát, kirohan a folyosóra. Le a lépcsőházban a második emeletről. Kivágtat az ud­varra, megáll a hóban, El- Máltja magát: — Gyertek azonnal, Her­nádi tanár bácsi... Bombaként hullanak rá a hógolyók. — Értsétek meg, Hernádi tanár bácsi... Újra lerántják puhán, vi­dáman, s mosdatják. Hát nincs más választás. Mást nem tehet, mert hiába kiabál, elvész a zajban gyen­ge kis hangja. Teljes erejével nekirohan a Baksay Jucinak, fellöki. Egy pillanatra szű­nik a hózápor. Ezt a pilla­natot használja ki. Teljes ere­jéből belekiált a nagy csend­be: — Hernádi tanár bácsi... Meghalt! Meghalt... meghalt! A tanáriban. — Százhúsz gyerek áll fagyos csendben fakó arccal. A lép­csőház feljárójánál ezután nem áll ott soha Hernádi tar nár bácsi. Nem lesz, aki őr­ködjön felettük. Szabadon ro­hanhatnak majd le az udvar­ra, nem lesz, aki útjukba áll­jon. És mégis, mind a száz­húsz gyerek kezéből egyszer­re hull ki a kerekre kemé­nyített hógolyó. Majd megin­dulnak hosszú csíkban a lép- csőház feljárója felé. Dénes Géza 3is létesítmények épültek, ja­vultak a munkakörülmények, S a legtöbb helyen csökkent a foglalkozási megbetegedé­sek lehetősége. Egyes kiemelt üzemeket rendszeresen ellen­őriztünk, néhányat pedig al­kalomszerűen Rendszeres el­lenőrzéseket tartunk többek között a Nyíregyházi Építő- anyagipari Vállalat kályha- csempe gyárában. Ebben az üzemben ólom és szénmonoxid ártalmaknak vannak kitéve a dolgozók. Bár az utóbbi évek­ben itt is jelentős fejlődést tapasztaltunk, még mindig el kell marasztalnunk közegész­ségügyi szempontból ezt az üzemet. Nem megfelelő a csempegyár épülete, kicsik a helyiségek. Itt * gyakoribb nedves takarítás, alapos szel­lőztetés és a személyi higiéné követelményeinek pontos meg­tartása a legszükségesebb fel­adat. A kemenceégető helyi­ség falát olajjal kellene be­vonni. Nyomda: új épület kellene A Nyíregyházi Nyomdaipari Vállalatnál használhatatlan a légszívó berendezés, mostohák a szociális adottságok. Ne­héz takarítani a megrepede­zett deszkapadlókat. A nyom­da egészségügyi körülményei­nek megjavítása elsősorban új épülettel, vagy a jelenlegi épület átalakításával oldható meg. A KÖJÁL rendszeresen végez laboratóriumi és szak­orvosi vizsgálatot a csempe­üzem és a nyomda dolgozói között. Eddig negyedévenként vizsgáltuk a levegő ólom és szénmonoixid tartalmát, az idén azonban havonta elvé­gezzük ezt a munkát. — A Nyíregyházi Gumigyár dolgozóit benzol, benzin, tal- kum, azbeszt, és aceton árta­lom veszélyezteti. A labdafes­tő üzemrészben korszerű, tö­kéletes kondicionáló berende­zés van, amely biztosítja a mérges gázok hatásos elszí­vását. Az üzemrészek épüle­tei tágasak, így a foglalkozá­si ártalom „ minimálisra csökkent. Hiányos szellőztetés A legnagyobb probléma a szigetelőanyag előállító üzem­részben van: nem kielégítő az általános és helyi szennye­zett levegő elszívása. A trauril- üzem helyi elszívó berendezé­se sem megfelelő, a dolgozó­kat benzin ártalom veszélyez­teti. Az egészségügyi ellenőrző tevékenységet és a dolgozók egészségvédelmét két hónapja n gyárban dolgozó üzemorvos is biztosítja. — Szűk és zsúfolt a Patyo­lat Simái úti telepének épü­lete. Az igények megnöveked­tek. de kicsi a kapacitás, * ebből következnek a munka­ártalmak is. Egészségügyi szempontból kifogásolható, hogy gyakran egy helyiség­ben tárolják 3 tisztított és a szennyes ruhaneműket. Nagy gondot okoz a tisztítóüzem­ből kikerülő ruhák szellőzteté­se. Hideg időben nem tudják szellőztetni a helyiségeket, ezért a dolgozók trikloretilén fertőzésnek vannak kitéve. A megye egész területéről össze­gyűjtött rongyokat az udvaron ömlesztve, szabadon tárolják. Ennek a megszűntetésére ha­tározatot hozott a KÖJÁL. A közelmúltban ellenőriztük az új Patyolat-szalon helyiségeit is. Ez az üzemrész egészség- ügyi szempontból kifogástalan) Kedvező helyzet Nyirbogdányban — A Nyírbogdúnyi Kőolaj­ipari Vállalat egyike megyénk legkorszerűbb üzemeinek, új ebédlője, üzemi konyhája, rak­tára, öltözői, fürdői, üzemor­vosi rendelője és a naponkénti orvosi rendelés biztosítja eb­ben az ipari üzemben köz­egészségügyi szempontból jó­nak mondható állapotot. Ha az üzem dolgozói az egészség- ügyi szabályokat megtartják és igénybe veszik az egészség- védelmet szolgáló berendezése­ket, megelőzhetik a foglalko­zási megbetegedéseket — fe­jezte be válaszát dr. Ignácz Mihály főorvos. (Sz. SzJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents