Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
A Rétközbe igyekezve, 1 Kenézlőnél átkeltein a Tiszán. A komp farában pipázhatva, tapogattam szemmel a túlsó part bokrait, Balsa házait. Kikötöttünk. vál- lamra akasztottam vándor töri sznyárriat, megnyomkodtam pipám parazsát és bodor lüst- kerekekkel karikázva. a nyíregyházi ..madzag vasúton’* folytattam utamat. Innen tudom, hogy Bajsán még meg* volt hűséges társam. Amikor megérkeztem Tiszabercelre. Bessenyei György szülőfalujába, s kopogtattam, — a testőríróval szólva — a helybeli ,.becsüetes tanács” ajtaján, szokásom szerint siettem rágyújtani. . Azaz rágyújtottam volna —, ha pipám lett volna . . Kerestem minden zsebemben, tűvé tettem a tarisznyámat — nem leltem sehol ... Iszákotnat a tanácselnök gondjára bízva, visszamentem a kisvasút állomására. Földreszegzett szemmel bandukoltam, bizakodva: rámnevet kormos szeme, felém bök kurta csutorája. Mindhiába ... Kérdeztem a jövő-menő embereket: nem látták valamerre a pipámat? — Molyén volt? — tudakolták. — Olyan karcsú... gömbölyded formájú ... Fényes és sima. amikor ujjam bögyén billegtettem: úgy éreztem, mintha kislány bárosonyos állát simogatnám — magyaráztam. — Rózsafa gyökérből faragták. A nyakán lencsényi folt: ekkora szépségtapaszt viseltek egykoron az udvari dámák: műtét nyoma. Egyszer kilyukadt, folyékony iával toldozta be a híres pesti pipadoktor: — erről mindenki ráismerhet... — Iyen jószágnak gyorsan lába kél... — legyintettek, — kivá'tl a madzag vasúton... Bercelen a cseréppipa járja... — Hallottam hírét — kedveskedtem, — a nyíritházi múzeumban őriznek egyet... Crömest vennék. Hol kaphatnék? — A múzeumban és olykor a botban, ha nyitva tart, — okosítottak az öregek. — Ilyenkor, délidőben nem igen. Még a kocsmák is alszanak. — Czudar majd ébresztőt fúj — vélekedtek mások. — Olt lakik az új szövetkezeti kocsmában. Próbálja meg, ő kifundálja, hogyan lehet pipát szerezni a bezárt botból. Czudar András fölöttébb nyájasan fogadott. Szánta állapotomat, de nem segíthetett. Ki tudja, hol ebédelnek a boltkezelők, s náluk a * 17 Kor oda Miklós: Pipahislória kulcs. Felesége szalonnás- hagymás rántottéval kedveskedett, de borral, serrel nem szolgálhattak ... Álldogáltam az ivóban, nagy csüggedten, nagy szomjasan, mint özvegy gólya a hortobágyi sziken, — mint akinek megszökött a felesége. ... Oldalvást, a falnak támaszkodó lócán, hárman üldögéltek. Ketten javakorabeliek, a harmadik, akár az öregapám lehetne. Nézegettek, méregettek. Egyikük, — osz- tövér, borostás arcú férfiú, — felállt és indult kifelé, Megfáradván, a helyére ültem, az ősz ember mellé. Mielőtt szólhattam volna, az öreg mesébe kezdett: „Egyszer, reges régen huszár koromban, bajba kevert a pipa...” — csörgedezett szájából a szép szó, az édes anyanyelv csurgatott méze. Hunyt szemmel hallgattam. Arra ébredtem, hogy előttem áll az Imént eltűnt ösztövér vendég. Rázza a vizet magáról közben megeredt az eső — s imigyen szól: — Tessék választani... Tenyerében, mint fészekben a galambtojás, két cseréppipa piroslott. MegiJleiődötten nézegetem a halovány. pirka- datszínű pipafiaikat, Melyiket szeressem? A nagyobbacskának a szemrevaló, kacsú formája tetszett, a kisebbnek a mézesbábuhoz hasonlatos cif- rázása: — Nehéz a választás ... — sóhajtottam. — Nehéz? — lobogott a büszkeség apró tüzecskéje a pipák apjának szemében. — Akkor, ehol, tessék mind a kettő! Ugyancsak mégvidámod- tam. — Köszönöm a kedvességét. Hanem, mit fizetek? Úgy nézett rám, mintha szemeláttára Összetörtem volna a pipa-ikreket: — Mit tetszik gondolni? Szegről-végről miattunk veszett el a pipája! Meg aztán: az enyémek. Nem botiak... ért égettem őket. így fordította jóra balszerencsémet Csupros Molnár Mihály, Be reel fazekas művésze. Hanem mit ér a legjobb pipa — szár híján? Lány az, legény nélkül! Vőlegényt a nagyobbacska pipának a lóca harmadik vendége kerített. Lengő bajszú Tóth Pista bácsi metszett szárnak valót az udvarbeli diófa ágából. Meg- faragta gonddal,, szívvel és egyenest a pipa gyönge nyakába illesztet'ie. Ugyancsak érti a dolgát! — dicsértem ügyességét, köszöntem készségét. Csupros Molnár hümmögött: ' — Már hogyne állna hozzá a keze, amikor ő a helybeli fejfaíaragó! Nem az egyeben hivatala: Tóth István nyugalmazott postás cs jelenleg a kultúra bérceid hordozója, — mármint újságos.... Késedelem nélkül szájon- csókoltam a szűz pipát. Meg- tömtam, rágyújtottam, — miután a zacskómat nem hagytam oda az úton. Murad szultán fényes ábrázata sem tündökölhetett- kéjesebben, amikor először élvezte a „száraz részegség” paradicsomi mámorát, mint az enyém a berceli kocsmában. — Ebből mese lesz, hallhatja akárki... — pislogott Csupros Molnár a lócán fülelő öregre. Mivelhogy eziist&zavú ősz szomszédom maga Lacza Mihály bácsi volt. a Rétköz híres, neves mesetarisznyája. — Az ő egészségére és a pipa mestereire ürítettük kisüstivel teli kupicánkat. Nagyokat pöffentgetve sr. új menyecskék sorába ikta- tódott új pipámból, megkerestem Bessenyei György szülőházát. Az öt oszlopos, tornácos kúria keletre tekintő szobájában pillantotta meg a Rétköz napját, — s a rendi Magyarország égboltját, a magyar felvilágosodás poétája. Innen indult diáknak Sárospatakra, majdan Becsbe, hogy „szüntelen magaölés árán”, gyötrelme* éjszakákon át magába szívja a francia filozófusok tanítását, — á forralalom szellemét, A ber- celiek emlékezetében nem aranyira a költő — inkább a daliás gárdista alakja fénylik. — Vas Bessenyeinek hívták őt és testvéreit. Nem találtak lovat alájuk, paripa lett légyen a négy lábán, amelyik elbírta a kétméteres, mázsás Bessenyeiket... — mond mesét, a Bessenyei ház udvarán, Mihály bácsi. Szülőfaluja a szabolcsi Toldi Miklóst látta a testőr-íróban, — pályatársai a világosság keleti lámpását. Udvarháza ma a tiszaberceli mécsesek ámpolnája, — iskola. Ezs'kutón boldogan füstöl» tem tovább a „rétközi express zen”. kihúzza « fiókot, előveszi a browning-pisztolyt, megnézi van-e töltve, beteszi a nadrágja hátsó zsebébe.) A városba megyünk. Minden körülmények között... G.verünk. SZVERDLOV: (Barátian ka- ronfogja.) Nincs mit tenni Vlagyimir Iljics... LENIN: Ellene vagyok mindenféle megalázkodásnak, de ez egészen más ... (Lenin, Szverdlov, Csicserin kimennek a dolgozószobából) 17 ÖRA 35 PERC (Lenin dolgozószobája a Kremlben. Lenin ír. Szverdlov telefonon beszélget.) SZVERDLOV: Nem, a kongresszus ülését pontosan hatkor megnyitjuk, a szünet nemsokára befejeződik. Én megyek. Csak kétszerezzék meg az őrséget a színházban és körülötte. LENIN: Jakov Mihajlovics, én azt ajánlom, hogy sürgősen mozgósítsuk a pártmunkásokat minden kerületben, állítsunk őröket az utcákra, hívjuk harcba a munkástömegeket. SZVERDLOV: Jó. Felhívással fordulok a Komszo- molhoz és a Népbiztosok Tanácsához. (Bejön Gorbunov, a Népbiztosok Tanácsának a titkára. Nagyon izgatott.) GORBUNOV: Vlagyimir Iljics! Fehérgárdista felkelés tört ki Jaroszlavban! A hatalmat a kezéhez ragadta. „A haza és szabadság védelmének a szövetsége.” Szavinkov vezetésével. A felkelés közvetlen vezetője Perhurov ezredes. Lelőtték Nahimszon elvtár- eat. A tanács minden tagját meggyilkolták. A város párt- szervezeteinek százkilenc vezetőjét a Volgába folytatták. LENIN: Nahimsaont lelőtték? GORBUNOV: Igen. LENIN: Kössön össze engem a Katonai Parancsnoksággal. GORBUNOV: Azonnal (Kimegy). LENIN: íme itt van önnek az egyik láncszem... Sok minden egy hajszálon múlik... SZVERDLOV: Igen... A kilátás, a következő események világosak. Vlagyimir Iljics, én áthajtatok a Kongresszusra. Minden egyes frakciónkat azonnal mozgósítunk, közlöm az elvtásakkal kerületenként, hogy felszereljük a munkásokat és készenlétiben állunk. LENIN: Én pedig katonai ügyekkel foglalkozom. SZVERDLOV: Csak értesítsen engem is mindig az eseményekről. LENIN: Természetesen... (Szverdlov magára húzza * félkabátját és elmegy.) (Cseng a telefon.) LENIN: Jónapot! Sürgősen tegyen meg minden szükséges intézkedést a jaroszlavi lázadás elfojtására. Vonjon össze minden erőt, amivel csak rendelkezünk. Nekik csak egy céljuk lehet — létrehozni az északi frontot, egyesülve a csehszlovákokkal. Az eseményekről óránként tegyen nekem jelentést. Ugye megértett? (Bejön Bones Brujevics.) BONCS BRUJEVICS: Vlagyimir Iljics, Dzerzsinszkijt a Popov osztagnál letartóz* tatták! LENIN: Mi történt!? Hisz ez felkelés a szovjet hatalom ellen! BONCS BRUJEVICS: A következő a helyzet. Popov egysége elfoglalta az összes megközelítési útvonalakat a Tríohszvjatitelszikij mellékutcákhoz és a Bulvár-hoz a Pokrovkáfcól a Trubnoj térig, betömi oda lehetetlen. Hírünk van arról, hogy erős agitáció folyik a Moszkvai Helyőrség egységeiben. Rá. akarják őket venni, hogy álljanak át a felkelőkhöz. Félix Edmundovics a Popov törzsénél van. LENIN: (Haragosan). Az biztos, hogy ezer felkelő felel a fejével az ő életéért. A hatalom pedig, a munkásosztály nem hagyja magát! Nem! Nagyon drága értéket kaparintottak meg! (Gyors léptekkel jár le-fel a dolgozó- szobában, hallgat, valamire koncentrálja gondolatait, majd suttogva). Nem ezt én nem vártam. Nem sokkal Breszt elölt beszélgettem Prosjan- nal. Ügy tűnt, hogy alig van köztünk ellentét. Semmiképpen sem gondoltam. Az árulás az mindig- Vártlanul jön. (Belép Gorbunov.) GORBUNOV: (Bones Brujevieshoz). Vlagyimir Dimit- rijevics, hivattak? BONGS BRUJEVICS: (Gor- bunovhoz). Érvénytelenítsen minden régi gépkocsi menetlevelet, amelyik a város területére szól. Oj menetlevelet csak a Népbiztosok Tanácsa utasítására lehet adni. A Kremlbe belépni a régi engedések felmutatásával nem lehet. Minden ilyenirányú eligazítást a 3 — 89 — 70-es telei óraszámtól kapnak meg. A Népbiztosok Tanácsának minden szerve a helyén marad. GORBUNOV: Értettem. (Elmegy). LENIN: (Rendevze a gondolatait, határozottan). Azonnal letartóztatni az összes baloldali . esszer frakciót’, akik a Nagyszínházban találhatók. Kónya Lajos Madár kering Ö t gyermekével utazik a férfi, szemüvege fel-fel villan fehéren. Bebugyolálva szundikál ölében a legkisebb. S ö nézi és megérti a csöpp száj rángó mozdulatait s a húllámgyűriiket, melyek a homlok sima taván át futnak. Álmodik. Itt ülnek sorban együtt a porontyok, S ha szólnak, mint egy élő xilofon. Cseng a gyermekhang. ölében a csöppet. az apa-szem fény-szárnya-bontva röppen egyikről a másik.*.. Kint oson, suhog a táj, nagy, ferde jegenyéket penget a szél az■ ág hurokba kapu ■ S e férfiúnak átszalad as arcán fÉlpercenként egy meghatott mosoly. S én halig Atom a csengettyű beszéde; rég elröppent évek harangja szól. 0, gyermekek. ragaszkodó, zsibongó visszhangjaink _ megnőttük rendre mind, s felszántok zúgolódva mint a dongó. Lám nekem is égboltomon kering a vijjogó madar: magad maradsz már, mint elhagyott, mint méze-fosztott kaptár. Egy nő a hajón Szélesvásznú, lengyel ülni A nagy utasszállító hajó most fut be az első európai kikötőbe. Csinos, szőke asszony könyököl „ hajúkoriátra, nézi a tájat, nézi az utasokat. Arcán nyugalom s derű tükröződik hiszen oly sok év után hazájába tér vissza. Lisának hívják. Férjével utazik, aki hosszú ideig emigrációban élt. Ám hirtelen elkomorodik, amikor pillantása a lépcsőre esik Fiatal nő igyekszik a fedélzetre. A sudár fekete asszony keserű emlékeket ébreszt Lisá- ban. Életének az a szakasza jut eszébe, amelyet még férje előtt is elhallgatott. S az emlékeket nem lehet visszaszorítaná ... A háború alatt Lisa az auschwitzi tábor egyik, felügyelője volt. Nem tartozott a kíméletlen, szadista emberek közé, n maga módján még sajnálta is a foglyokat. Néha még segített is rajtuk. Segített Martának is. annak a nőnek, akit p fedélzeten pillantott meg. Lisa a ruharaktár felügyelője volt Itt dolgozott Marta is. A fiatal lány szótlanságával, különös szomorúságával tűnt fel társnői közül. Lis„ az első pillanattól kezdve érdeklődéssel fordult feléje, de Marta hideg maradt és megközelíthetetlen. Mindig tiszta féhér blúzt hordott, s rövidre vágott hajét kendője alá rejtette. Társnőivel is alig beszélt. Egyszer különös dolog történt, Marta találkozott vőlegényével... A film Andrzej Munk utolsó alkotása. A rendező autóbaleset áldozata Jett mielőtt elkészült volna utolsó művével. A filmet közvetlen munkatársai fejezték be nagy an érdekes módszerrel. Az elhunyt rendező készítette állófotók és a narrátor szövegénél* kíséretében pereg Lisa visszaemlékezése. A Népbiztosok Tanácsa rendkívüli ülést tart. JULIUS 7. 04 óra 15 perc (V. I. Lenin dolgozószobája. Napkelte. Szverdlov az ablaknál ált. Lenin fel-alá járkál a szobában.) LENIN: A politikai válságok fogyatékosságain és a gyors politikai változásokon nem fogunk szomorkodná, nem... SZVERDLOV: Igen... Ma, úgy dolgozunk mint tegnap, és holnap pedig úgy mint ma... (Bejön Bones Brujevics.) BONCS BRUJEVICS: Vlagyimir Iljics, megérkezett Da- nyisevszki j I (A dolgozószobába gyors léptekkel érkezik Danyisevsz- kij, Podvojszkij és Vacetisz.) DANYISEVSZKIJ: Vlagyimir Iljics, a lettek megérkeznek a városba! LENIN: Mi van önnel? On megsebesült? DANYISEVZSKIJ: Jelentéktelen, az esszeirek fel akartak engem tartóztatni, nem lehetett elkerülni a lövöldözést. LENIN: Milyen a lettek közérzete? Hangulatuk milyen? DANYISEVSZKIJ: Kitűnő, Vlagyimir Iljics. Semmi ók a kételkedésre. VACETISZ: Lenin el vitára, legkésőbb július hetedikén 12 órára a város a mi birtokunkban lesz! Kérünk engedélyt a támadás megkezdésére. LENIN: Sikert kívánunk! » Az aláírás ham'sitva volt. !tf. A. SzpMdonov — a baloldali esszerek KB. tagja. ••• U. P. Prosjan — az esszerek pártjának tagja. Fordította: Sigér Imre Szín Hz? est Szerelem bolcnd ai 1868-ban jelenteti meg Jósai Mór ezt a regényét. Sem a hi- | vatuloa politika, sem u kritika, j — sem Gyulai — nem fogadta ! osztatlan tetszéssel. Me ri. mert : ezzel a művével az író már a i kiegyezés időszakán-':: bonyű- jlu't problémáját . kiiz.e’mal- í tat ábrázolja. Mintegy r.yitá- ! nya e regény a gyarmati és í nemzeti kapitalizmus éti m írt ' Jókai-mű veknek. Talán :;jpen : azért, mivel az események még ■-közelben vannak, nem szi- "ódtgk át e. művészi átél*« h«* 'iwlu't pórusain, vn,v mert a "«lósághoz közeli e 'mérveket I ;rt meg a műben. Élő és létező i alakokról vette, a mint:’! az i e -emónyek és szereplő:: még nem bontakozhatnak ki a maguk sokoldalúságában, művészi ábrázolásban. A szereplők egymáshoz való viszonya sokszor sablonos, lélektanilag nincsenek kellően indoko>v;> ce- lékedeMk. az események túl | romantikusak. I Mindazok ellenére hog kri- ! tikai realizmusa erősödik, látásmódja mélyül, helyes szemlélete, élményanyaga még- sincs összhangban a művészi kidolgozással. A regénynek ezek a gyengéi állítják nehéz feladat elé a rendezőt. Ügy kell bemutatnia a kort és a szereplőket, hogy | azok hitelesen hassanak a szín- i pádon. Érzékeltetnie kell az éledő hazai kapitalizmus ható erőit, azok kiszolgálóit, valamint. a bécsi elnyomással szembenálló nemesi erőket. A nyíregyházi előadás erősségét pont abban látom, hogy sikerült a rendezésnek színpadra hozni a kiegyezés sok- arcúságát úgy, hogy abból a mozgató erőket — a nemesi ellenállást. a kapzsi tőzsdei manipulációkat. Becs kiszolgálár sat, a mél,yenrejtett igazi emberi érzéseket — plasztikusan emelte ki. Földeák Róbert rendezésében korhű előadásnak tapsolhatott a Móricz Zsig- mond Színház közönsége. Rendezői elképzelését a jelmezek és -a díszletek tökéletes harmóniában segítették. A színészeket is igen nehéz feladat elé állítja. Az együttes nemes törekvése emberközelbe hozza a mű szinpatikus szereplőit és elítélteti a Habit* burg-ház alattomos kiszolgálóit. Az előadásból bennem nem a kimagasló egyéni alakítások maradtak meg, hanem a sokrétűen árnyalt epizódalakítások. — ér. —» Képzőmű vészeink alkotásai 27 külföldi kiáliításon „Világjáró” évnek mondják 1965-öt a magyar festők, szobrászok, grafikusok és iparművészek. Joggal nyilatkoznak így: alkotásaik az Idén — „széliéin; exportunk” rangos részeként — összesen 21 országba, 27 kiállításra jutnak el, A Szovjetunióval és az európai szociálisig országokkal — közös munkatervek alapján — több caerekiállítúst rendez a Kulturális Kapcsolatok Intézete. Moszkvában magyar, Budapesten szovjet iparművészeti kiállítás nyílik, a Szovjetunióban szerepelnek Ék Sándor művei is. A miskolci művész- csoport kassai bemutatkozása után az ottani képzőművészek anyaga jön Borsod „fővárosába”. A szocialista képzőművészek csoportjának tavaly a budapesti Nemzeti Galériában nagy sikert aratott tárlata májusban Szófiában, később Bukaresten vendégszerepel. —» Részt veszünk a ljubljanai biennálén, n balgrádj múzeumlátogatók áprilisban magyar kis plasztikákkal ismerkedhetnek. Cserébe Jugoszlávia művészeti szőnyegeket küld Magyarországra. Varsóba iparművészeink. az NDK-ba grafikusaink viszik el munkáikat. Ezenkívül számos más kiállítás szerepel a programban.
