Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
A vevő kívánsága szerint Jobb összhangot a kereslet és kínálat között Az egyik értekezleten hangzott el, hogy megyénk Iparcikk es Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatai több milliárd forintot forgalmaztak az elmúlt évben. Vajon, hogyan alakulhatott volna ez a szám. ha az ellátás a vevők igényeinek megfelelően történik? Vannak árucikkek, — szerencsére egyre kevesebb. — melyek a raktárban porosdonak. Hónapok telnek el anélkül, hogy bárki is keresné őket. Következik a leértékelés, és a visszaküldés. Hová lett a tűzhely ? Erre bőven van példa Nyíregyházán is. A 11. számú vasboltot ellátták bőségesen csiszolt tojássütőkkel, menetfúrókkal, menetmetszőkkel. — Leértékeltük és viszaküld- tük őket, mert. senki sem kereste. Helyettük szívesebben vettünk volna tűzhelyet, ami hosszú hónapokon keresztül hiánycikk volt és az ellátás ma a mai ízléstől, hogy senkinek sem kell. Érthető volt az egyik vevő észrevétele is. Elmondta. hogy a Nők Lapjában és más szaklapokban sáebbné! szebb bútorokat lát. <5 is szeretné úgy berendezni a lakását, ahogy tanácsolták. Sajnos, azok a bútorok nem érkéznek el Nyíregyházára. A villamossági boltban nem- igeh található elfekvő áru. A lakosság szinte mindent megvesz, sőt többet is venne, ha lenne. Például keresik a villanyvasalót, hőpalackot, kávéfőzőt. Sajnos hiába. Hónapok óta nem kapható. — Érthetetlen, — mondják a bolt dolgozói, — hogy nem lehet dinamóizzót kapni. Ez annál is inkább furcsa, mert a rendőrség kötelezővé tette a kerékpárok kivilágítását. Legkörültekintőbb intézkedésre talán a ruházati ellátásnál lenne szükség. A ma még divatos holmik néhány év esetleg néhány hónap múlva idejüket múlják, nem veszik meg a vásárlók. Ha csak egy rsaíai* hiányzik... * — A boltokban nagy a hiánycikklista. Olykor filléres áruról van szó, de mégis bosz- szantő. Hiszen. ha tönkremegy egy csavar, használhatatlan lesz a motorkerékpár, ha hiányzik a néhány fillér értékű kerékpárküllő, nem tudják igénybe venni a járművet. A tulajdonosak hiába járják végig a boltokat, nem szerezhetik be a szükséges alkatrészeket. A hiányzó cikk kereskedelmünkben rendszeresen visszatérő fogalom. Jobb összhanggal a raktárakban porosodó áruk rovására lehetne ezen segíteni — és kell is —, hogy a vásárlók megtalálják mindazt, amit keresnek. Sogar Ferenc Megoldást lehet találni Válasz a „Konyhagondok Nyíregyházán** című cikkre sem megnyugtató. Egy közönséges harapófogót, ami szinte nélkülözhetetlen a háztartásban, egyáltalán nem lehet kapni. Így panaszkodott a bolt vezetője. Ugyancsak nagy fonákságról tájékoztattak a bútorboltban is. — Nincs megfelelő összhang az egyes vállalatok között. Például megkaptuk a Csillag lakószoba farészeit, viszont a kárpitozott rész csak egy-más- fél hónap múlva érkezett. Hasonló a helyzet a Tavasz lakószobánál is. Itt az egyes részek szállítása között olykor több mint két hónap is eltelik. Ha reklamáljuk, az indoklás szinte mindig ugyanaz: két gyár dolgozik, és nincs összhang. Lehet ezek után csodálni, hogy a vevők idegenkednek a vásárlástól? Szaklap és valóság A boltban láttunk könyvszekrényt, amely hónapok óta foglalja a helyet. Konstrukciója, kivitelezése annyira elüt Lapunk január 19-i számában „Konyhagondok Nyíregyházán” címmel információt közöltünk a városi tanács vb előterjesztése alapján. Az előterjesztésben szerepelt, hogy a dohánygyár konyhája csak a főszezonban éri el a 100 százalékos kihasználását, de túllépés akkor sincs, mert elzárkóznak más üzemek dolgozóinak étkeztetése elől. A cikkre Hajdú Sándor, a dohánygyár igazgatója reflektált. „Az elmúlt évben 83 804 ebédadagot szolgátattunk ki rendszeresen nálunk étkező idegen közületek dolgozóinak. Jelenleg is nyolc közület részére biztosítunk folyamatos étkezést, s a szombati napokra is van módjuk ebédet rendelni, de ezzel a lehetőséggel csak kevesen élnek. Korábban még nagyobb volt konyhánk igénybevétele, de több okból, — lemondta e. rendelést. Megemlítjük, hogy egyetlen esetben sem zárkóztunk el a jelentkező igények teljesítése elöl. A múlt év szeptemberében felajánlottuk a városi tanács vb művelődési osztályának, hogy a közelben Tévő iskolák napközi otthonok tanulói részére is készek vagyunk ebédet adni. Ez a felajánlás nem realizálódott, mert az adagok kihordását nem tudták megoldani, gyárunk munkarendje viszont nem tette lehető a helyiség biztosítását. A cikk szellemével teljesen egyetértünk. Készek vagyunk vállalni a város közétkeztetési nehézségei következtében reánk háruló feladatot. Természetesen csak akkor, ha ez gyárunk részére költség és létszámnövekedést nem jelent." Reméljük, hogy a felvetett problémában a dohánygyár és a városi tanács illetékes szervei megtalálják a leghelyesebb megoldást. Balogh András EMBER akar lenni val, televízióvá;, akkor mégJj gy szokás, hogy az ele^ jén kezdje az ember a mondókáját. Nem azért, mintha ebben az én huszonöt évemben, az elsőtől az utolsóig, vagyis a mostaniig olyan sok érdekesség lett volna. Inkább azt mondom, nem is volt benne semmi érdekes. Annál több közönséges. Mert ugyan mit jelentett nekem, egy Balogh Andrásnak az első pillanat, 1940. január elseje, a születésem napja? Semmit. Utána a későbbi évek! Rangos helyen születtem, nem a vályogvetőn, putrikban, hanem az egyik faluvégi utcában. Ott is nőttem fel. Már ameny- nyire felnőttem. Az apám a háborúban veszett. A testvérbátyám hamar otthagyott bennünket; asszonyt vett magához. Volt egy kis húgom, meg az özvegy anyám. Tizennégy esztendős koromra felnőtté tett 3 sors. Elmentem dolgozni. Kőbányába. Iskolába jártam. Hét osztályt. Ott kezdtem megtanulni, hogy mit jelent az, tudni ... Soha nem az bántott az életben, hogy cigány vagyak, hanem az, hogy cigánymód bántak velem. Ez hajtott eü, messze, munkára, és ahogy teltek az évek, egyre inkább az ösztökélt: cigány létemre is először az embert lássák bennem. A bátyáim — anyám testvérei — adták a példát nekem: Dinó Jóska, Gyuri, Berti. Mert ők már régen igazi emberré tették magukat. Ott, a kőbányában, ahová magukkal vittek. Hét esztendeig dolgoztam egyfolytában. Brigádvezető is voltam három évig. Magyar fiúk közt. Megértéssel. Néhány éve vasúti munkás vagyok; Akkor kerültem le a Mo- rotva mellé, a cigánytelepre, amikor megházasodtam. Az anyósom házába. Itt nálunk, Rakamazon két télep van. A mienk „ nagyobb. A házalt rendesek. Két család van tán, akiknek nincs szobás- konyhás lakásuk. De a tizennyolc család hatszáz öl területre zsúfolódik. Én a saját putrimat 1960-ban húztam fel. Nem putri, persze, szégyellném is „ vasutasok között. Egy szoba, meg a konyha. De ha arra gondolok, hogy Gyurka meg Berti bátyámnak a faluban a mienkhez képest palotája van szőnyegekkel, cserépkályháinkáb elfog a vagy: öttagú családomnak is ilyen éietet termetem. Mielőbb. Ök is kis házzal kezdték, úgy mentek előbbre. Gyuri bátyám, az embersége után, tanácstag. Tavaly a tanács segíteni akart. Olcsó házhellyeL örültem neki. Építőanyaghoz is jutottam. Mégisem lett az egészből semmi. Nem egészen az én hibám. A magunk- féle emberek nem veszik észre hamar, ha valami bajuk van. így volt a feleségem is. Amikor munkára akart menni, az orvos betegséget állapított meg. Ez tette az asz- szonyt még betegebbé. Idegbeteggé. Ráment az összegyűjtött keresetem. Nem vettem meg a házhelyet. A Táncsics Mihály utcában, közel az anyám házához, van egy olcső, rendes lakás. Ezt szeretném megvenni. Talán sikerül ötezer forint segítséget kapnom a takarékszövetkezettől. Hogy mit jelentene nekem az a kis ház a községben! A kisfiam első osztályos. Jeles. Féltem a telepen. Ha én esetleg még bizonytalan is vagyak, ő legyen igazán ember, meg a másik kettő, a kicsik is. A kocsmában engem nem A nyirkát a! Rákóczi Tsz műhelyében Tauf el Árpád és Oláh József szerelő dolgozik a folyamatos gépjavitásokon. A képen UE—28-as gép szelephézag beállítását végzik* Hammel fel*. Miért?... Miért?... Levelek „Az elbizakodottság és folytatása44 e. cikkhez Lapunk január 8. számában eikket írtunk „Az elbizakodottság és folytatása..címmel, amelyben leszűrtük a tapasztalatot és tanulságot, a Mátészalkai Sütőipari Vállalat volt igazgatójának, Szabolcsi Györgynek és társainak törvénysértő és jogtalan haszonszerző magatartásáról. Az ügy folytatását az illetékes szervekre bíztuk, akik hivatottak dönteni. A cikk megjelenése után számos levél érkezett a szerkesztőségbe, amiben elítélték a volt igazgató és társai cselekedetét. Többen kérdést intéztek szerkesztőségünkhöz és további megjegyzéseket tettek az ügy tanulságára. Észrevételeikben már előre jelzik egy újabb „mátészalkai ügy” megelőzését. A Nyíregyházi Sütőipari Vállalat XI. számú üzeméből például ezt írják: .. Hogyan lehetséges az, hogy Szabolcsi György és Szőke Lovas Antal újból vezető állásba került.;.? Általános szoktak látni; Ha nem te egészen tiszta még előttem a másik, a következő huszonöt év, én arra készülök. Moziba gyakrabban, meg színházba megyünk a feleségemmel. Szeretek olvasni. Érdekes világ van a könyvekben. Sokan nem tudják még ezt a mieink közül. A Dumas- regényeket kedvelem. A könyvtárból viszem őket. Csuda jó az Ascanío, most a Kaméliós hölgyet olvasom. Amikor a kis Tóth Éva a vízbe esett, a Monte Cristo grófja volt a kezemben. Hát igen, a kis Tóth Éva! Úgyis beszélnek róla a községben, hát elmondom. Szabadnapos voltam január másodikén. Vizet vittem, fát vágtam, segítettem a gyereknek a lecke készítésében. Utána leültem olvasni. Egyszer nagy sikítás- ra, kiabálásra figyelek fel. Gyakran szokott ilyen lenni a telepen. De ez a zaj valahogy más volt, A feleségem is szalad, mondja: egy gyerek alatt beszakadt a jég a morotván. Rohanok ki, látom a sokaságot. A vékony jégen egykét ember próbálkozik, de rendre leszakad alattuk. A vízbe merült gyereket a kabátja tartja fenn. Hetvenhat kilós vagyok, engem sem bír meg, gondoltam, és már lehasalva kúsztam is a jégen. Három méternyire lehettem a gyerektől, amikor egy jégtáblával együtt elmerültem. A többire nem nagyon emlékszem. Arra sem, hogy a kislányt hogy vetettem ki megállapításunk az, hogy jó „keresztapjuk” lehet... A megyei tanács ipari osztálya a két vezetőt leváltotta funkciójából és a nyíregyházi sütőüzembe helyezte át őket. Itt hadd jegyezzük meg: társadalmi rendszerünk minden megtévedt dolgozónak lehetőséget ad, hogy becsületes munkával kijavítsa hibáját. Viszont azt már magunk sem értjük: miért kerültek újból vezető beosztásba.;Jogos a dolgozóknak az a megjegyzése: ha munkájukkal még nem bizonyítottak, mi a biztosíték arra, hogy hasonló dolgokat nem követnek el még- egyszer? „ ... Nem gondoltak-e arra az illetékesek, hogy ezzel a helytelen intézkedéssel rontják a vállalat vezetőinek tekintélyét a dolgozók előtt...?’1 — írják többen is. Igazuk van azoknak a levélíróknak, akik a felsőbb ellenőrzés elmulasztása mellett, a vállalati belső ellenőrzést is a jégre. Egy hosszú rúd nyúlt i felém, abba Kapaszkodtam. ; Kihúztak. Hogy miért esi-! náltam az egeszet? Nem tudom megmondani. Kellett. Nem számoltam a megfázással, a betegséggel, amibe estem utána, Tettem valamit, jót az embereknek, annak a kislánynak, aki akkora lehet, mint az én fiam. Ügy éreztem, ez a cselekedetem volt a legszebb ajándék. Magamnak, születésnapomra. Beszélgettünk már többször a tanácsnál, mi telepiek a sorsunkról. Nehéz dolog ez. Mert én már mennék et. Nagyonis mennék. Sokan, korábban, dolgozni mentek, gyarapítottuk. a községbe költöztek. Gyuri bátyám, akinek tv-je van, vagy más is, soha nem kívánkozna a telepre. De volt olyan, aki bement a községbe, de a gyökerei visszahúzták a telepre. Nehéz ez, nagyon nehéz. Ha egy dobásnyira is van, a községi élet más világ. És a telepen még inkább csak az iskolás gyerekek forgatják a könyvet... őket már nem fogja kötni a régi élet. Az öregek még hátat fordítanak, mint a nyáj a farkasnak. A munkás, becsületes emberek eivágynak, de kölönc köti n lábukat. Én, magam! Repülnék innen, és ha a feleségem is dolgozhat, akkor gyorsabban szárnyra kaphatunk. Nincs más vágyam csak az. hogy az emberek közt maigam is egészen, igazi ember legyek. F eljegyezte: SAMU ANDRÁS elmarasztalják. „A termelési mutató még nem jelentheti az éberség elmulasztását, hisz olyan üzemről van szó, ahol a fogyasztás diktálja a termelést ...” — írják. Valóban, ha csak egy ember is lett volna, aki idejében jelzi a visszaéléseket — hisz a törvény védi a bejelentőt — az ügy nem fajulhatott volna eddig. Jogosan írja Karácsonyi Jenő, a mátészalkai sütőüzem dolgozója: ..... Miért mulasztották el a bejelentést azok a vállalati szen ek es vezető állású dolgozók, akiknek ez hivatásbeli és erkölcsi kötelességük lett volna...?” Ma már lény, hogy többen is tudtak a visszaélésekről, de a volt igazgatótól és környezetétől félve nem mertek idejében szólni. Az ilyen szemlélet és gyakorlat árt a tiszta ügynek és bántja a közvélemény erkölcsi érzékét. Lényegében azok az emberek — akik tudtak a visszaélésekről — sors közösséget vállaltak egy olyan ügy mellett, ami kárt okozott a népgazdaságnak és hosszé időn keresztül mérgezte a vállalat légkörét. .. És itt, ebben a mulasztásban — írja Karácsonyi Jenő — önmagamat is elmarasztalom...” A környezet és akikkel együtt dolgoznak nagy hatással lehet munkánkra. Egy vezetőt jó és rossz irányba is terelhetnek, akiknek nincs szilárd jellemük. G. József, a mátészalkai sütőüzem dolgozója például így ír: „ .. .az igazgató olyan emberekkel vette magát körül, akiktől hagyta magát befolyásolni.;., nem segítői, hanem ellensége; voltak.:Bár Szőke Lovas Antalnak korábbi cselekedetei is ismertek voltak, mégis egy közmondással válaszolhatunk: „Könnyű Katit táncba vinni.,Ha Szabolcsi György jellemében szilárd, telteiben következetes és a vállalát érdekeit tekintette volna elsődlegesnek, az ügy nem történhetik meg. De egyéni érdeke megelőzte a társadalmi érdeket. Levélíróink jogosan érdeklődnek az ügy további alakulásáról. A XI. számú sütőüzem dolgozói például levelii, két így fejezik be: „.. .ha tőlünk valaki is egy kenyeret, vágj' egy pár süteményt próbálna elvinni, igen komoly következményekkel járna... De ez már nem fordul elő. mert tudjuk a kötelességünket.. Viszont azt is elvárják, hogy mások se nyúljanak hozzá, s ne adjanak lehetőséget az illetékesek sem újabb szabálytalanságok elkövetéséhez. Ha pedig valaki hozzányúl, kapja meg érte a méltó büntetéséi Ezzel mi is egyetértünk. Bálint Lajos
