Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-04 / 2. szám

Esem óm ifek sorokban A Román Népköztársaság államtanácsa bejelentette, hogy 1965. március 7-én nem­zetgyűlési és tanácsválasztá­sokat tartanak Romániában. A Szovjetunióban január el­sejétől leszállították a legke­resettebb gyógyszerek árát. Ez az árleszállítás évi negy­venmillió rubel megtakarítást jelent a lakosságnak. Teljesen ingyenes lesz a gyógyszerellá­tás — a kezelés időtartamától függetlenül — a gümőkóros betegek, valamint a súlyosabb idegbetegségekben szenvedők számára. Az ENSZ gazdasági és szo­ciális tanácsának augusztusi határozata értelmében újévtől új tagok léptek a 21 nemzet képviselőiből álló emberi jo­gok bizottságának tagjai so­rába, közöttük a Szovjetunió és Franciaország. A többiek: India, Irak, a Fülöp-szigetek és Jamaica. Mandátumuk há­rom évre szól. Hans Peter Tschudit, az 1965-ös évre hivatalosan be­iktatták Svájc államelnöki tisztségébe. VI. Pál pápa rövid újévi üzenetében felhívta az álla­mokat, szüntessék meg a vér­ontást, szilárdítsák meg a vi­lágbékét, ne folyamodjanak I háborúhoz a nemzetközi problémák megoldására. 1 Egy pakisztáni őrjárat át­lépte India kasmiri határá­nál a tűzszüneti vonalat és hat kilométert nyomult előre. A kialakult tűzharc során a pakisztániak 15 embert vesz­tettek. Ajub khant a szombaton megtartott pakisztáni válasz­táson újból elnökké választot­ták. A helsinki városi tanács határozata alapján emléktáb­lával látták el a finn főváros egyik lakóházát, amelyben egykor Vlagyimir Iljics Lenin élt. A damaszkuszi rádió beje­lentése szerint Szíriában tel­jesen vagy részlegesen álla­mosítottak 107 részvénytársa, ságot, textil-, cukor-, olaj-, gumi- és építőanyaggyárakat. A tulajdonosoknak a vállala­tok ellenértékét 15 év alatt fizetik vissza. Űj NATO légitámaszpontot adtak át rendeltetésének — mintegy 180 kilométerrel Lisszabontól délnyugatra — jelentette a portugál sajtó, líidonezla bejelentette kilépési szándékát az ENSZ-bül A Wilson-kormány támogatja Malaysiát — Angol ejtőernyősök Angol ejtőernyősök Malaysiában. Visszahívták szabadságáról a 2. angol ejtőernyős zász­lóaljat, hogy Malaysia térségébe irányítsák. (MTI Telefoto) New York, (MTI): Az ENSZ-ből való kilépés hivatalos bejelentése után Pa- lar, Indonézia ENSZ-küldöttsé- gének vezetője közölte, hogy az írásbeli bejelentés még nem készült el, valószínűleg csak hétfőn nyújtják át. Indonézia szóvivője emlékez­tetett rá, hogy Sukarno elnök az elhatározást már csütörtö­kön elhangzott beszédében be­jelentette. Az ENSZ illetékesei tájékoztatást kaptak országa döntéséről január 1-én, szándé­kosan az időpont előtt, amikor Malaysia a Biztonsági Tanács tagjává válik. Palar még any- nyit közölt, Indonézia kilépése nem jelenti azt, hogy kiválik az ENSZ szakosított szerveze­teiből. Hírügynökségi jelentések­ből kitűnik, hogy a brit kormány Sukarao elnök bejelentésének hírére to­vábbi intézkedéseket tett a távol-keleti angol csapa­tok megerősítésére. Malaysia felé tart az Eagle re- pülőgépanyahajó. Bejelentet­ték, hogy összesen hat hadiha­jót és ezer főnyi egységet kül­denek a Távol-Keletre. 600 ej­tőernyőst visszarendeltek sza­badságáról, hogy megkezdjék szállításukat Malaysiába. Sir James Cassels tábornok a szárazföldi hadsereg újonnan kinevezett vezérkari főnöke szombaton Londonból Malay­siába utazott. Egyébként a brit katonai intézkedések 24 órával megelőzték Indonézia bejelen­tését. Indonézia Kommunista Párt­ja nyilatkozatban jelentette be, hogy üdvözít és teljes mérték­ben támogatja Sukarno elnök döntését. U Thant, az ENSZ főtit­kára üzenetben kérte In­donézia elnökét elhatáro­zásának megmászására. Stevenson, az Egyesült Álla­mok ENSZ-delegátusa hasonló felhívást intézett Indonéziához. Az ENSZ diplomáciai körei­ben meglepetést keltett Indo­nézia elhatározása. Első eset, hogy egy állam kiválik a nem­zetközi szervezetből. Az ENSZ tagállamainak száma a kilé­péssel 114-re csökken. Az ENSZ hivatalos körei­ben rámutatnak, Indoné­ziának joga van az ENSZ elhagyására, de ha meg­másítja szándékát és ké­sőbb vissza akarna térni, alá kell vetnie magát a szabályos felvételi eljárás­nak, amelyhez a Bizton­sági Tanács és a közgyűlés jóváhagyása szükséges. A Reuter jelentése szerint Wilson brit miniszterelnök hét­főre egybehívja a kormány ka­tonai és külpolitikai bizottsá­gát, hogy az indonéz döntéssel kapcsolatos politikai és katonai szempontokat megvitassa. A Wilson-kormány hivatalba lé­pésekor hangsúlyozta, hogy továbbra is támogatja Malay­siát, amely ellen Indonézia döntése elsősorban irányul. W ilson egyelőre nem kommen­tálta a helyzetet. A nemzetközi sajtó bő kcmnjentárokban foglalko­zik a meglepetést keltő indonéz döntéssel. A New York Herald Tribune kom­mentárjában rossz előjel­nek minősíti a kö pést a nemzetközi szervezet szá­mára. Az Unítá, az Olasz Kommu­nista Párt lapja rámutat: In­donézia döntése aggasztó és hangsúlyozottan arra irányítja a figyelmet, hogy az ENSZ vál­ságát meg kell oldani. A szovjet kormány egyetért a kínai javaslattal a nukleáris fegyverek megsemmisítésének kérdésében A szovjet kormány kijelen­tette: teljes mértékben egyet­ért a Kínai Népköztársaság kormányának azzal P javas­latával, hogy a világ kor­mányfőinek értekezletén vi­tassák meg a nukleáris fegy­verek eltiltásának és megsem­misítésének kérdését. A szov­jet kormány hajlandó részt venni egy ilyen nemzetközi kormányfői értekezleten, s a többi szocialista és más béke­szerető országokkal egyetem­ben hajlandó mindent meg­tenni egy ilyen értekezlet megtartásáért és eredményes­ségéért. A fenti álláspontot az az üzenet tartalmazza, amelyet Koszigin. a szovjet miniszter- tanács elnöke intézett Csou En-laj-hoz, „ Kínai Nénköz- társaság államtanácsának el­nökéhez. Most nyilvánosságra hozott üzenetét Koszigin de­cember 28-án küldte el vá­laszként Csou En-laj október 17-i üzenetére, amely a kor­mányfői értekezlet összehívá­sára tett kínai javaslatot tar­talmazta. A szovjet kormány síkraszáll olyan intézkedések ha adó tá­lán végrehajtásáért is. „melyek már most előmozdítanák a nukleáris fegyverkezési haj­sza lefékezését, korlátozását. Ilyen intézkedés lehetne egy nemzetközi egyezmény meg­kötése. ame'yben az államok lemondanak a nukleáris fegy- .verek alkalmazásáról. Ez fon­tos lépésnek bizonyulhatna a nukleáris fegyverek tePes el­tiltásához és mcgsemmisT:-é- hez vezető úton — mondja Koszigin üzenete. Rusk nyilatkozata helyzet politikai Washington, (AFP, AP, Re­uter, DP A): Rusk amerikai külügymi­niszter vasárnap este nyilat­kozatot adott az NBC ame­rikai televíziós és rádiótár- aaság száméira. A külügymi­niszter nyilatkozata nagyvo­nalakban megismételte az amerikai külpolitika irányí­tóinak korábbi kijelentéseit. Űj elemként csupán Rusknak az a megállapítása teliinthető amelyben a dél-vietnami rendezéséről első ízben mondotta ki nyíltan, hogy az Egyesült Államok „bizonyos felté­telek mellett” esetleg haj­landók kivonni csapatait Dél-Vietnamból a viet­nami probléma politikai úton való rendezésének részeként. Állást foglalt a háború kiter­jesztése ellen is, mert az — mondotta — nem vezeti „köny- nyű, gyors megoldáshoz”. Díszszemle Havannában Kuba nemzeti ünnepén Január másodikén ünnepel­te Kuba népe a forradalom győzelmének évfordulóját. Az ünnepi díszszemlén megjelen­tek a kubai közélet képvise­lői. Diplomaták és újságírók: a kormánytribünön a Kubai Szocialista Forradalmi Egység­párt országos vezetőségének tagjai, miniszterek és a tár­sadalmi szervezetek vezetői foglaltak helyet. A díszszemlét 21 löveg össz­tüze vezette be, majd megkez­dődött a kubai fegyveres erők impozáns seregszemléje. A katonai parádé után Fi­del Castro, a Kubai Szocialis­ta Forradalmi Egységpárt orw szágos vezetőségének első tit­kára, a kubai forradalmi kor­mány elnöke mondott beszé­det. A kubai miniszterelnök két és félórás beszédében főleg az ország belső helyzetével foglalkozott. A nemzetközi helyzettel fog­lalkozva a miniszterelnök iro­nikus hangon jegyezte megi az imperialisták hiába re­ménykednek abban, hogy Ku­ba az Egyesült Államokkal való kapcsolatainak javítása érdekében eltávolodhat a szo­cialista tábortól. Fordította: Bába Mihály 43. De hogyan jutottál arra a gondolatra, hogy éppen Sa- maszek a szervezője ennek az affémek? — Kezdetben Zygmuntot gyanúsítottam, hiszen hazug­ságon kaptam rajta. Makacsul hallgatott, még akkor is, ami­kor bebizonyítottam neki, hogy hazudik. Azt hittem, hogy Don Quijote nemzetsége végleg kihalt La Manch-ban. Hogy tételezhettem fel, hogy érmék a nemzetségnek még megmaradt egy képviselője Plockban? Később, amikor a Kalinkowski úr elleni bizonyí­tékok kezdtek szemet szúrni, egyik a másik után, még biz­tosabbra vettem, bűnösségét. De amikor már túl sok bizo­nyíték kezdett összegyűlni el­lene, lassanként megértettem, valaki egyszerűen és durván 1965. január 4. bele akarja rántani ebbe az ügybe. Valaki próbál olyan hangulatot teremteni, hogy Kalinkowski az egész ügy leg­főbb mozgatója, ügy tettem, mintha elhinném, hadd gon­doljál! az érdekeltek, hogy elérték a céljukat. Erre ter­mészetesen Zygmunt fizetett rá. De talán még jó is, hogy a jövő ügyésze megismerte a barikád túlsó oldalán lévők életét is. Ezt nem tanítják sem az egyetemen, sem a jog­gyakornoki tanfolyamokon. Az ilyen tapasztalat előnyére válhat ügyészi karrierje során. Elvégre is. Kalinkowski úr alig tizenhét napot vesztett. Egy fiatalember számára ez nem jelent semmit. Helyette elnyerte a kinevezést, amire kénytelen lett volna legalább fél esztendeig várni. — Csak azt nem értem, őr­nagy úr — kért szót a fiatal helyettes ügyész —, mit ért el azzal az ügy szervezője, hogy engem börtönbe záratott. Nem ismerem őt; soha nem is lát­tam. — Személy szerint ön ellen nem volt semmi kifogása. Amikor a látszólagos tettes letartóztatásáig juttatta az ügyet, Samaszek ezáltal érté­kes dolgot nyert: a szabad mozgást. Úgy gondolta, már biztonságban van. Ezért pró­bálta meg a kiutazást is a csekkek A „sápadt Wiktor” minden manővere kezdettől fogva az időnyerésért történt, azért, hogy a gyanút elterelje magáról. Jelentkezett a ju­goszláviai társasutazásra, és nagyon jól tudta, hogy a leg­kisebb gyanú esetében nem kapja meg az útlevelet. Ennél a pontnál még egy alakot kell a színpadra vezet­ni. Zosia Samaszkównát, a fővárosi ügyészsé« tisztviselő- nőjét, a „sápadt Wiktor” test­vérét. A nagyon csinos és ked­ves kislánynak, mi sem ter­mészetesebb, sok udvarlója volt. Viszont olyan egy sem akadt, aki valaha is komoly ajánlatot tett volna neki. Elég az hozzá, hogy az évek elröppentek, és a szép Zosia továbbra is lány maradt. Sem­mire sem vágyott annyira, mint hogy minél előbb férj­hez menjen. Akárkihez. Aki elsőnek számba jöhet, fis ime, egyszercsak a látóhatáron megjelenik egy fiatal, csinos ember Plockhól. akinek még­hozzá nagy jövőt jósolnak. A mi Zosiánk rögtön kivetette a hálóját. A fiatalember kedves volt, udvarias, szívesen flör­tölt a szép lánnyal, de a vi­lág minden kincséért nem akarta átlépni a flört határait. Csakhamar megjelent egy má­sik, a komoly rivális, az egyik járásbíró személyében. Zosia azonnal elfogadta . aján­latát, azért minden eshetőség­re gondolva, nem szakított az előzővel. Ezt „ kapcsolatot persze próbálta a legnagyobb titokban tartani. Arra számí­tott, hogy Zygmunt végül is mellette dönt, és őt az annyira áhított oltár elé vezeti. Sa- maszkówna kisasszony ergo az ügyészségen dolgozott és Kur ügyész joggyakornckával flör­tölt, ergo be volt avatva a „fehér gengszterek” ügyébe. Arról azonban valószínűleg nem tudott, hogy az ő kedves öccse „nagymenő” „ „gengsz­terek” között. Holtbiztos, hogy Zosia elmondott otthon vala­mit erről az ügyről. VTiktor el­határozta; mindent ravaszul kiszed a nővéréből; végül sikerült is tudomást szereznie a csekk létezéséről. Lisewski különböző pénzügyi manőve­rekhez használta fel Samasze- ket, de soha nem volt szándé­kába, hogy mindenbe beavas­sa. Az a tény, hogy a linzi konzorcium „ szállítás lebo­nyolítása után még nyolcvan- ezer dollárt utalt át Lisewski- n.ek, ismeretlen volt mindenki előtt. Ebből n zsákmányból Lisewski csak nagyon kis kon­cot akart adni társainak, hogy aztán szétszórva őket Len­gyelországban, ő maga kül­földre szökjön. — Természetesen — foly­tatta az őrnagy — amikor a mj Wiktorunk megtudta a csekk létezését, elhatározta, hogy megszerzi. Előbb utóbb tervezte, hagy bejut valahogy az ügyész irodájába. Oda könnyen be lehetett jutni, ezt később megállapítottuk, amit a könnyen hivő takarítónő­nek, Ignasiowának köszönhe­tünk. De egy masszív páncél­szekrény már akadály volt, ezzel semmi szín alatt nem tudott volna csendesen elbán­ni. Ezért a mi hősünk, néhány látogatás után más elhatáro­zásra jutott. — Igen, most már pontosan emlékszem — mondta Wilska kisasszony — néhányszor be­kukkantott a szobába, amikor nem volt ott az ügyész úr, és mindig valamit kérdezett... — Samaszek jól ismerte nő­vére flörtjét Zygmunt úrral. Elhatározta, hogy ezt kihasz­nálja. Ez a fiú valóban élel­mesnek bizonyult. Figyelmez­tette nővére vőlegényét, hogy Kalinkowski túl sokat legyes- kedik Zosia körül. A félté­keny bíró dühbe gurult és olyan botrányt rendezett, hogy minden ügyészség ismerte a részleteket. Azt is Zosiától tudt, meg, hogy Kalinkowski mikor lapszámozza a vádira­tot. Samaszek egy délután, éppen a támadás előtti napon telefonált az ügyészségre. Egy kislány, akit Samaszek rábírt arra, hogy Zosia hangját utánozza, „nagyon fontos ügyben” találkozót kért Zyg- munttól. — Amikor — folytatta az őrnagy — Kalinkowski ki­mentette magát azzal, hogy feltétlenül be kell azon a na­pon fejeznie munkáját, akkor az ál-Zosia azt sugal­mazta neki: vigye haza a munkát. Samaszek olyan jól megrendezte ezt a beszélge­tést, hogy a végén Kalinkows- ki, aki tudott a jegyesek kö­zötti veszekedésről, és biztos lelkiismeretfurdalása is volt, beleegyezett a találkozásba. Fél nyolcra beszélték meg a „Sejmowában”. Zygmunt egye­nesen az ügyészségről ment oda. Wiktor meggyőződhetett arról, hogy a joggyakomok ki­tömött táskával érkezett, te­hát ezzel a táskával kell hol­nap munkába mennie. Sama­szek biztos volt a dolgában^ Csakis a táskában lehetnek az ügy aktái, azok, amelyek őt érdeklik. A folytatást már ismeritek — fejezte be a* őrnagy mosolyogva. — Nos, nem nagyon —• mondta Wilska; nem volt tel­jesen meggyőzve. — Mindaz amit ön elmondott nekünk rendkívül időszerű. De mégi* hogyan jutott arra a gondo­latra, hogy a tettes nem lehet más, mint Samaszek? — Látja ez volt az én Wa­terloom — felelte az őrnagy^ — Nem tudtam logikus kö­vetkeztetést levonni a való rá­gós tényekből. Maga már az első beszélgetésünk alkalmá­val említette Zcisáát és az öccsét. Sajnos, nem fordítot­tam rájuk kellő figyelmet. De végül is, egy napon eszembe jutott egy apró részlet. — Melyik? — Maga azt mondta ne­kem, amikor Zosia Samasz- kówna arról értesült, hogy megtámadták Kalinkowskit, elájult. Ezt vagy a joggyakor­nok iránti vonzalom, vagy... önmaga féltése válthatta kn Az első okot kizártam és fel­tettem magamnak a kérdést: miért hatott rá olyan elemen- táriasan a hír? (Folytatjakl

Next

/
Thumbnails
Contents