Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-22 / 18. szám

„Híven foglalkozni a személyes ügyekkel../4 Nyilatkozik a megyei tanács igazgatási osztályvezetője Csökken a panaszr — Szabálysértések megelőzése Társadalmi ünnepségek FONTOS ESEMÉNYEK előtt áll a termelőszövetkezeti pa­rasztság. Közeleg a zárszámadó közgyűlésnek s a Jövő évi ter­vek megbeszélésének ideje. Vizsga, próbatétel ez minden termelőszövetkezet számára, hiszen kiderül, hogyan dolgoz­tak és milyen tervekkel akar­nak előbbre jutni. A két jelen­tős esemény a tsz-demokrácia vizsgája is. Tudtak-e élni ve­le? Értik-e a lényeget? Arra használják-e a tsz-demokráciát amire való: az erők összefogá­sára? Az alkotó kedv és kép­zelet kibontakoztatására, tet­tekre, jó munkára? NÉLKÜLÖZHETETLENÜL FONTOS, hogy a tsz-demokrá­cia teljes gazdagságában ki­bontakozzék a közgyűléseken; a megértés, a további szorga­lom forrásává váljék. Mert sajnos igaz, néhányan félreér­tik, félremagyarázzák a de­mokráciát. Nem a lényegét lát­ják, hanem csak a külsőségeit. Például azt, hogy a „demokrá­cia nevében ki-ki jól meg­mondhatja a magáét”. A köz­gyűlés azért demokratikus fó­rum, hogy helyet adjon a vé­leményeknek, csakhogy akad még olyan ember is, aki a de­mokrácia jogán demagóg szó­lamokat hangoztat. Nem szá­mol, nem gondolkodik, nem la­tolgatja a realitásokat, csak be­szél, követel, ostoroz. Például keveselli a jövedelmet, többet követel, mint amennyi járna. Többet akarni és követelni nem hiba, de az ilyen követe­lést ne csupán a zárszámadás­kor hangoztassa az ember. Jó, ha a több jövedelem követelő­je önön szorgalmát is mérleg­re teszi felszólalásában. Meny­nyit tett a többért, megfeszítet­te-e minden erejét azért, hogy tHhh lenve.n? AKI PÉLDÁUL azt veti a vezetőség szemére, hogy kevés szénát juttatott a háztájiba, az azt is mondja meg, ott volt-e a kaszáláskor? Segí­tett-e esetleg rohammunkában begyűjteni a szénát, amikor közelgett a vihar? Vagy csak egy hátravalót mentett haza belőle a háztájiba? SOKAN SZÁMONKÉRNEfC különféle juttatásokat, s ter­mészetesen jogos követelés is akad. De van aki jogtalan elő­nyöket kíván, olyat, ami nem jár neki, vagy olyasvalamit kér. amire nincs lehetőség, s a legjobb szándékkal sem lehet teljesíteni. S mi tagadás, sok­szor olyan emberek követelnek lehetetlent, akik a lehetségest is elmulasztották a közösséggel szemben. Akik csak jogaikat tartják szentnek, de a köteles­séget elmulasztották, s esetleg csak hűsöltek, míg más dolgo­zott. S a zárszámadó közgyűlés­nek talán éppen az ő hanyag­ságaik miatt fő a feje. „A TSZ A MIÉNK, miért nem jut belőle mindannyiunk- nak?” — kérdezik némelyek a felelősségrevonás hangján. S ugyanezek az emberek a fe­gyelmet, a munka szigorúságát is fájlalják, mondván: „ha a miénk, miért nem úgy dolgo­zunk benne, ahogyan jólesik?” Nem gondolnak arra, hogy el­osztani csak azt lehet, ami megtermett. S a miénkben ép­pen az a szép és az a demok­ratikus, hogy a munka ütemét és a fegyelmet nem valami külső, ránk erőszakolt törvény szabja meg. hanem a saját jól felfogott érdekünk. A miénk nem azt jelenti, hogy herdál­junk a világba, hanem szorgal­mat, s fokozott felelősségválla­lást jelent. Miénk, iehát gyara- pítsuk. Gazdagodjunk, boldo­guljunk, hogy a több anyagi­ból mindannyiunknak több jusson. Az egyéni gazda annak idején kora hajnalban járt ki a mezőre a családjával együtt. A miénkben talán munka nél­kül is megterem az amiért az enyémben sűrű verejtéket kel­lett hullatni? Azt a megfeszí­tett robotot valóban nem kí­vánja a közös, amit az egyéni földön a magányos ember küszködése követelt, de a jó időben végzett munka nélkül a közös sem terem, s aki kevés és rossz munkáért nagy jövede­lemre tart igényt, az nem ve­heti nyelvére a demokrácia szót. NÉMELYEK fájlalják a szo­ros fegyelmet, a rend érdeké­ben hozott szabályokat, s azt kérdezik: hogyan fér össze a demokráciával az, hogy az el­nök ide küld, oda küld s a mi­énkben meg is büntetnek min­ket, ha nem az előírás szerint cselekszünk. Igenárn, csakhogy a tennivalót nem az elnök, vagy a brigádvezető érdeke szabja meg, hanem a közös ér­dek. S vajon a demokrácia ar­ra kötelezte, hogy a közösség elnézze a felelőtlen, a lógós, a csellengő lazaságait? Elnézze azt, hogy az ilyen ember koc­kára tegye a jövőt? Szó sincs erről. Akit a belátás nem fe­gyelmez, annak a közösség igenis előírhatja a fegyelmet. S az ilyen ember ne takaród- zék a demokráciával, ha az el­nök vagy a brigádvezető meg­dorgálja vagy esetleg fegyel­mi büntetéssel is sújtja. A FELELŐS KÖZGYŰLÉS mindig elhatárolódik a dema­góg szólamok hangoztatójától. Felelős tanácskozásokon min­dig annak van igaza, akinek a szavai mögött ott sűrűsödik a tettek, az érdemek fedezete. Aki akkor is ott lépkedett a sorban, amikor az ég zengett, amikor a helytállás, a szorga­lom kemény erőfeszítést köve­telt. SAJNOS, az Is előfordul, hogy valaki a jogos bírálatot nevezi demagógiának s így próbálja azt visszaverni. Fáj neki, hogy az elevenére tapin­tottak, s különféle ügyeskedés­sel próbál kibújni a felelősség- vállalás alól. Van olyan tsz-ve- zető, aki — ha bírálni kezdik a termelés rendjét, feltárják a hibákat, — demagógiát magya­ráz bele a bíráló szavakba. Ha szemébe mondják, hogy rossz a premizálási rendszer, nem él az anyagi és erkölcsi ösztön­zés lehetőségeivel, szubjektív ítélet dönti el egy-egy ember értékét, beismerés helyett felháborodik. Az ilyen mód­szernek sincs köze a demok­ráciához. S RENDSZERINT az ilyen magatartás szüli, hogy nem egy közgyűlésen a tagság a lénye­ges kérdésekről szót sem ejt, apró-cseprő ügyekkel hozakod­nak elő, kis személyi torzsalko­dások, panasznapi ügyek ke­rülnek napirendre. Olyan je­lentéktelen dolgok, amelyek nem jellemzőek a tsz életére, s a valóban demokratikus lég­körben, régen orvoslást nyerve eí sem juthattak volna a köz­gyűlésig. A ZÁRSZÁMADÁS és a tervkészítő közgyűlés fontos esemény a tsz életében, hiszen a közös életet érintő alapvető kérdések megbeszélésének a fóruma. De nemcsak a beleszó­lás, a véleménynyilvánítás kell hogy jellemezze ezeket a fontos tanácskozásokat, hanem a kötelességek, a tettek, s a közös felelősség vállalása is. Hiszen ezek a szép erények a tsz-demokrácia legfontosabb építőkövei. Kékeséi Gyula „Az emberek mindennapi személyes ügyes-bajos dolgai­val lelkiismeretesen és híven foglalkozni, azokat megoldani.” így fogalmazták meg az igaz­gatási osztály munkáját az egyik országgyűlésen. Melyeit is tehát azok a személyes ügyek és hogyan igyekeznek segíteni rajta. Erről érdeklődtünk Béke Alberttól, a megyei tanács vb igazgatási osztályának vezető­jétől. — Melyek az 1965-ös munkaterv főbb célkitű­zései? — Elsősorban szeretnénk haté­konyabbá, tartalmasabbá ten­ni az ellenőrzési munkát. Ez rendkívül széles körű feladat, de a lényege az: hogyan érvé­nyesülnek az állampolgárok jogai ? Az ellenőrzés az a mód­szer, amellyel elejét vehetjük a törvénysértéseknek, örven­detes, hogy évről évre csökken a panaszok száma. Osztá­lyunk 1962-ben közel hat­ezer bejelentéssel foglal­kozott, a múlt évben ez a szám már 4300-ra csök­kent. Mindez a hatékony ellenőrzés­nek is köszönhető. Másik fon­tos feladatunk az igazgatási munka társadalmi hatékonysá­ga. Ennek különösen a közsé­gekben van nagy jelentősége. Konkrétan arra gondoltunk itt, hogy egy-egy határozat ne szü­lethessen néhány ember véle­ménye alapján. Ne az íróasztal mellől döntsenek, hanem hall­gassanak meg minél több em­bert. Sokkal reálisabb az ered­mény,’ ha a szomszédokat, a ta­nácstagot és a tanácselnököt is megkérdezik. — Hogyan kívánják szélesíteni a családi és egyéb személyi jellegű események társadalmi megünneplését? — Az elmúlt három és fél év alatt a társadalmilag szer­vezett házasságkötések száma megötszöröződött. Azonban még így is az országos átlag alatt vagyunk. Igen lassú a fej­lődés a névadások és az egyhá­zi szertartást mellőző temeté­sek megrendezésében. A társadalmilag szerve­zett házasságkötések szá­mának növekedésében je­lentős szerepet játszanak a KISZ-szervezetek, és a nőtanács aktivistái. Jelentős feladat hárul a közsé­gi művelődési szervekre, mű­velődési otthonok igazgatóira, amikor névadáshoz, házasság- kötéshez műsort kell biztosíta- nlok. A temetkezések megren­dezése sokkal nagyobb nehéz­séget okoz, mivel kevés az ének-, zenekar. Itt már van né­mi előrelépés, ugyanis Nyír­egyházán és 15 községben sike­rült létrehozni ónek-, zenekart. A házasságkötések, névadók megrendezéséhez néhány járási székhely kivételével nincs al­kalmas helyiség. — A törvénysértések és ezen keresztül a pana­szok számának csökkené­sében nagy szerepe van a jogpropaganda munká­nak? Hogyan kívánják ezt a munkát rendszere­sebbé tenni? — Egyik igen jelentős fel­adatunk a társadalmi tulajdon el­leni szabálysértések meg­előzése. Ezért január el­sejétől május 30-lg a bak- tai, kisvárdal, nyíregyhá­zi járásokban és Nyíregy­házán szabálysértési elő­adók közreműködésével a termelőszövetkezetekben, közgyűléseken, a községi tanács ülésein, üzemekben előadásokat szervezünk. A nyírbátori, baktat és a csen­ged járásokban igen sok az is­kolai mulasztás. Szeptembertől a járási művelődési osztály megbízottjával a szabálysértési előadók családlátogatást végez­nek. Ugyancsak előadássoroza­tot szervezünk a kiskorúak er­kölcsi züllésének megelőzése érdekében. Erre elsősorban Nyíregyházán és Kisvárdán ke­rül sor. Természetesen nem elégedhetünk meg pusztán az előadások megtartásával. Foko­zott figyelemmel kísérjük azok hatását, ellenőrzését. Igaz, 4 Központi Népi Ellenőrzési Bizottság munka* program iából A népi ellenőrzés idei tevé­kenységéről és a KNEB első félévi programjáról adott tájé­koztatót csütörtökön Varga György, a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság elnöke. El­mondotta- Vizsgálják többek között a munkafegyelemmel összefüggő kérdéseket, így töb­bek között a normákkal kap­csolatos rendelkezések végre- haj tását, az üzemszervezési problémák megoldását. A ter­vek szerint áprilisban, vagy májusban a Szakszervezetek Országos Tanácsával és a Mun­kaügyi Minisztériummal együtt a kormány elé terjesztik ezzel ] kapcsolatos tapasztalataikat. Hol van már az az idő ? Hogyan lesz egy falusi paraszígyerekből műszaki érte'm'ségi És hogyan nő fel a gyár a hajdani kacsaúsztató helyén A város peremén, a vasúti síneken túl, a vásártérrel szemben terebélyesedik az üzem. Valamikor kacsaúsz­tató volt, s a városszéli mun­kásgyerekek ilyenkor télen a befagyott tón próbálták ki a maguk készítette fakorcso­lyákat. De hol van már az az idő?! Mint valami ifjú, úgy serdült fel a szemünk láttára a gyár, s a korcso­lyázó gyerekek közül sokan itt lettek munkások. Csak volt Kissé bántó a fülnek a cím, amely a nagy vaskapun, rajzolt betűkkel áll: Mező­gazdasági Gépjavító Vállalat. Csak volt. Tizenkét évvel ezelőtt, amikor traktorokat javítottak. Kellene már egy új cégtábla, melyen ez ol­vasható: gyár. Hiszen űj, hírnevet . és becsületet öreg­bítő mezőgazdasági gépeket készít itt az ifjú munkásge­neráció, mely együtt növeke- kedett az üzemmel. És nem­csak nekünk, hanem külföld­nek is. Dicsérik a lengyelek, csehszlovákok, szovjetek, ju- goszlávok, s még a távoli Ulan Bátorból is érkezik el­ismerés. Olyan emberek a kovácsai e hírnévnek, mint Bede Zsig- nriond. Tizenegy évvel ezelőtt került az üzembe. A trakto­rok javításával kezdte, s el­jutott az új gépek gyártásáig. Fejlődése tipikus példája an­nak, hogyan lesz egy falusi paraszt gyerekből műszaki ér­telmiségi. Kérdezhettem bárkit, mind azt mondta róla: „Rámenős ember.” Vagy: „hajtott me- lós korában is, de most sem ismeri a fáradságot, meg a le­hetetlent”. Megtörtént egy­szer, hogy egyfolytában az egyik reggeltől, a másikig hegesztett. így lettek kész idejében az exportra gyártott automata baromfifeldolgozó gépekkel. Nem ismerte a. lehetetlent már ifjú ember korában sem. Mindenképpen vasas akart lenni. Apja azt gondolta, csak viccel, mikor megmondta neki, hogy jön Nyíregyházára, s jelentkezik tanulónak. „Majd kiábrán­dulsz, s hazajössz” — ütöt­te el a dolgot. Bede Zsig- mond meg jött. Kit javasolsz? — Csaknem apámnak lett igaza — emlékrzik a műve­zető Bede Zsigmond. — Százötven jelentkező közül csalt tizennégyet szerződtet­tek. Én meg pontosan az utolsó voltam. Az orrom előtt csapták be az ajtót a munkaerő tartalékok hivata­Közérclekű kérdésekről tárgyalt a népfront megyei elnöksége Almás! Sándor kezében üvegvágó. A Tiszavasvári Állami Gazdaság tiszadadai üzemegységében pótolja a melegházak üvegablakait. Néhány nap múlva kezdik a fűtést és elvetik a papri­kamagot. Hammel növelésében, a másodnö­vények jobb hasznosítá­sával. A népfront ez évi munkájá­ból a legfontosabb a kenyér- gabona, burgonya és takar­mánytermelés segítése. Bemu­tatókon, ankétokon ismertetik a jó termelési eljárásokat, eredményeket. Segítik a me­gyében' lévő talajjavító anya­gok felkutatását, hasznosítá­sát. Megyénkben mintegy 10 ezer holdra tehető a zárt kertek területe, amely nincs megfe­lelően hasznosítva. A ME- SZÖV-vel közösen, szakembe­rek bevonásával keresik a gazdaságosabb hasznosítás le­hetőségeit. Községpolitikai vonatkozás­ban nr tantermek és óvodák, va’amint az álta­lános iskolai kollégiumok társadalmi úton va'ó épí­tésének segítése a fő fel­adat. Nagy jelentőségű, hogy a megyében húsz község belterületének víz­telenítési tervét készítik el a Vízügyi Igazgatósággal kö­zösen. E tervek nyomán „ la­kosság társadalmi munkával már eredményesebben vehet részt az építésben. Iában, de én a lábamat oda­tettem, s bementem. Így át­került. Két év múlva felszabadult, majd csoportvezető lett. Minden új gép születésében részt vesz. Ismeri valamennyit. Igazán azonban csak akkor figyeltek fel képességeire* amikor a daraboló üzemben probléma volt. Sokáig gon­dolkodtak a vezetők, kire is bízzák ennek az üzemrésznek a vezetését. Üj művezetőt nem lehetett beállítani, mert nem volt rá pénz. De csele­kedni kellett, mert ebben az üzemben volt a legnagyobb a fejetlenség. Mindenki azt csinálta, ami neki tetszett. Egy-egy hétig felváltva, hol a párttitkár Hekman László, s a fődiszpécser látta el a munkát, de nem bírták. — Tenni kell valamit, mert bedöglünk a gabonafúvók gyártásával. Valakit ki kell nevezni a darabolóba műve­zetőnek — állított a párttit­kár az igazgató elé. — Kit javasolsz? — kér­dezte Bejczi elvtárs, az igaz­gató. — Bede Zsigmondot. — Nem lesz sok neki? — Majd meglátjuk. így lett az akkor még alig huszonnyolc esztendős Bede Zsigmond a két lakatos cso­portnak és a daraboló üzem­nek a művezetője. Félszáz ember gondját intézi, precíz exportgépek munkáját irá- nyitja és ellenőrzi, s emel­lett még tanul is. Most ne­gyedéves a Nyíregyházi Me­zőgazdasági Technikum gé­pészeti tagozatán. — őszintén mondom, nem volt valami rózsás a helyzet a daraboló üzemben, amikor átvettem — mondja. — Fe­gyelmezetlenség és tervsze- rűtlenség uralkodott. A mun­kások csak a saját érdekei­ket látták. Lényeg a pénz volt. A gabonafűvókhoz szük­séges egyes alkatrészekből annyit szabtak előre, hogy egy hónapig is elegendő lett volna a brigádnak, a másik darabokból pedig semmit. Nem tudtuk készre gyártani a gépeket. Nem az emberek Gyorsan felszámolta a fe­jetlenséget. Szép szóval, szi­gorra], kinek kinek érdeme szerint. És amióta ő az üzemvezető, rend és fegye­lem van. — Hazudnék, ha az embe­rekre panaszkodnék — jegyzi meg halkan. — Inkább most az én fejem fő, hogyan biz­tosítsam az anyagot a mun­kához. Ebben a negyedévben 300 gabooafúvót kell elkészí­tenünk. Máris lemaradás van. A 30X6-OS lapos vaa miatt is ott, ültem az anyaa- raktáros nyakán. S meg­mondtam neki, hogy én ad­dig nem jövök el, mag be nem telefonálja a vállalato­kat, hogy biztosítsanak. Végül megnyugtat: idejé­ben kész lesznek a 300 gabo­nafúvó berendezéssel. Mert... De, hiszen elmondtam. Farkas Kálmán Felelős döntések előtt a szabályzatok szerint a törvény nem ismerése nem mentesít a felelős- ségrevonás alól, nekünk viszont az a célunk, hogy éppen a törvény ismerete legyen a visszatartó erő. Általában szeretnénk munkán­kat közelebb vinni az emberek­hez. hogy érezzék: az ő jogaik megvédésén munkálkodunk — fejezte be nyilatkozatát Béke Albert. Bogár Ferenc (Munkatársunktól): Csütörtökön ülést tartott a Hazafias Népfront megyei el­nöksége, amelyen megtárgyal­ta a népfront éves munka- programját, a községi nép­frontvezetők tanácskozásán felvetett közérdekű problémá­kat, a velük kapcsolatos inr tézkedési terveket. A községi népfront vezetők megbeszélésein a legtöbb kér­dés a tsz-ekhez kapcsolódott. Határozott törekvés a népfrontbizotíságok és a termelőszövetkezetek veze­tőségei közötti kapcsola­tok erősítésére. Ez elősegíti a tsz-ekben mu- tatkozó problémák megoldá­sát, és érezteti hatását a tsz- demokrácia fokozott érvényre juttatásában is. Jelentős ez a kapcsolat a zárszámadások politikai előkészítésében, valamint a tervkészítéseknél is, hiszen a népfrontbizottsá­gok a dolgozókkal történt elő­zetes megbeszélések alapján készítik elő javaslataikat. Több javaslat született a háztáji gazdaságok takar­mányellátásának javítására. A népfrontbizottságok se­gítenek a takarmánybázis

Next

/
Thumbnails
Contents