Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-21 / 17. szám

Dilemmában a nyugatnémet politika: Párizs vagy Washington ? De Gaulle—Erhard tanácskozásai — Wilson elhalasztott utazása nem keltett meglepetést Párizs, (AFP, DPA): Elhald és De Gaulle nagy érdeklődéssel várt tanácskozá­sának első napja eltelt anél­kül, hogy a háromórás meg­beszélés részleteiről a sajtó képviselői tájékoztatást kaptak volna. A négyszemközti tanács­kozást a nyilvánosság teljes ki­zárásával tartották meg a Rambouillet-palotában. Egyedül a Reuter jelzi — értekezleti körökre hivatkozva — hogy a két tárgyaló íél meg­állapodott az európai politikai unió felállításáról tartandó újabb tárgyalások tervében. A tervet a többi közös piaci ál­lam elé terjesztik. A. javasla­tok kidolgozásával szakértőket bíznának meg, a kidolgozott tervet pedig márciusban a hat külügyminiszter vitatná meg. Ugyancsak a Reuter szerint szélesebb körű megegyezés bontakozik ki azokról a felté­telekről, amelyek alapján a né­met kérdés rendezését lehetsé­gesnek tartják. Az Erhard—De Gaulle ta­nácskozással egyidőben közel kétórás munkaülést tartott a két ország külügyminisztere és legfőbb munkatársaik. Von Hase nyugatnémet tájé­koztatásügyi államtitkár és Peyrefttte francia tájékozta- tásiigyi miniszter kedden dél­után szintén találkozott. Nyu­gatnémet forrás szerint Peyre- fitte nemrégiben tett moszkvai látogatásáról folyt közöttük eszmecsere. Az angol sajtó Erhard és De Gaulle találkozását kommen­tálva a napokban beismerte, hogy Párizs kihúzta a talajt Wilson lába alól és a bonni ta­lálkozás a ,,levegőben lóg”. A A Financial Times ezzel kap­csolatban feltette az angol mi­niszterelnöknek a kérdést: „Van-e egyáltalán értelme Bonnba utazni?” Melikjan, a TASZSZ tudósí­tója. jelenti: Harold Wilson miniszlerel- nöknek az a döntése, hogy el­halasztja bonni utazását, nem keltett meglepetést London po­litikai köreiben. Várták ezt a lépést azóta, amióta ismeretes­sé vált, hogy Erhard kancellár még az angol miniszterelnök­kel való találkozása előtt két napot tölt De Gaulle francia elnök Párizs melletti reziden­ciájában. Wilson utazásának elhalasz­tását hivatalosan Churchill be­tegségével indokolta. Az angol miniszterelnök semmiképpen sem akarja, hogy kudarccal végződjön az egyik legnagyobb nyugat-európai ország főváro­sában tett első látogatása. A dolog lényege, hogy a terve­zett utazás célja rábírni Nyu­gat-Németországot az atlanti atomhaderö megteremtése an­gol tervének támogatására. De Gaulle azonban — a maga ol­dalára akarja állítani Bonnt és fokozni akarja a francia—nyu­gatnémet katonai „együttmű­ködést”. Ezért kezébe ragadta a kezdeményezést azzal, hogy Wilson előtt találkozik Erhard* dal. Hírmagyarázónk írja: A semmitmondónak ígérkező Wilson—Erhard megbeszélés­sel már eleve szemben állt a látványosabb rambouilleti randevú. A közös piaci agrár­kompromisszum és az MLF- terv elhalasztása, De Gaulle e kettős győzelme indokolta a franciák előzetes várakozását. De Gaulle kifejezetten a rambouilleti tanácskozás utánra időzítette sajtóértekez­letét, amit közismerten ritkán, s mindig nagyfontosságú dön­tések bejelentésére tart. A nyugati sajtó szinte egybe­hangzó véleménye —, Erhardot Rambouillet'oen végső válasz­út elé állították: vagy Párizs vagy Washington. A Közös Piac sürgetett politikai uniója és a Párizs—Bonn tengely meg­szilárdítása volt napirenden, s ha De Gaullenek sikerült a maga elképzelése szerint me­derbe terelnie az erről folyta­tandó tárgyalásokat, máris so­kat lendített saját ügyén. Nyil­ván komoly formában csábít­gatta Bonnt a francia önálló atomerővel. S előzetesen haj­landónak mutatkozott a német kérdésben több megértést ta­núsítani a bonni kormány ál­láspontja, mostani ■— a NATO-n belül lehurrogott — kezdeményezései iránt. Erhard kancellár De Gaulle elnökkel folytatott kétnapos eszmecseréje befejeztével szer­dán délután visszautazott Bonnba. A kancellár elutazása után Claude Lebel, a francia kül­ügyminisztérium szóvivője és von Hasse nyugatnémet szóv i­vő a Quai d’ Orsay-n sajtóér­tekezleten tájékoztatták az új­ságírókat a francia—nyugatné­met tárgyalásról. Eszerint De Gaulle és Erhard több mint hatórás négyszemközti meg­beszélésének középpontjában „Kis-Európa” politikai egyesí­tésének kérdése és a német újraegyesítés problémája ál­lott. A szóvivők kiemelték, hogy Párizs és Bonn a fran­cia—nyugatnémet együttműkö­dés fokozására törekszik min­den területen. Aligha oldódott meg ezúttal a nyugatnémet külpolitika is­mert dilemmája a Párizs és Washington közti választásról. Ha Erhard netán nemet mon­dott De Gaullenak, az hamar kiderül a tábornok sajtóérte­kezletén. Valószínűbb azonban, hogy felemás igent mondott, ami ugyan sokat nem változtat az atlanti alapellentéteken. de erősíti a francia pozíciókat. Ezért is ideges a hangulat nemcsak Londonban, hanem Washingtonban is. Nem vé­letlen, hogy Johnson a hét vé­gén ismételte meg az Egyesült Államok elkötelezettségét a sokoldalú atomhaderő mellett. Mintegy figyelmeztetésként Erhardnak. Elkeseredett harcok a Tanganylka-tá környékén Leopoldville, (Reuter, TASZSZ); A kongói felkelők aktivizá­lódnak az ország északi és északkeleti részén. A Reuter- iroda jelentése szerint Csőmbe zsoldosai és a kormánycsapa­tok kiürítették Aketi fontos vasúti csomópontot, amit a fel­kelők nyomban elfoglaltak. El­keseredett harcok dúlnak a Tanganyika-to partján fekvő Uvira város környékén is. A felszabadítási harcosok egyre közelebb érnek a város határá­hoz. Más jelentések szerint a fel­kelők körül zárták Kivu tarto­mány székhelyét, Búkavut is. Csőmbe kormányának re­ményei ezzel meghiúsultak: a kongói miniszterelnök ugyanis arra számított, hogy Stanleyvil­le visszafoglalása után a fel­kelők szétszórása napok, leg­feljebb hetek dolga. Elhagyta Brüsszelt az a kon­gói pénzügyi delegáció, ame­lyet Kibwe, volt katangai pénzügyminiszter vezetésével Csőmbe küldött maga helyett, hogy megbeszéléseket folytas­son a belga kormánnyal a két ország függőben levő pénzügyi problémáinak rendezéséről. Kibwét a belga kormánykörök egyszer sem fogadták. Elutazá­sa előtt a delegáció vezetője kijelentette, hogy Csőmbe „mindazonáltal” a közeljövő­ben Brüsszelbe utazik. Csühöt tökön nyílik Moszkvában az SZVSZ elnökségének ülése Moszkva, (MTI): Január 21—23-án Moszkvá­ban tartja ülését a Szakszer­vezeti Világszövetség Elnök­sége. Az ülésre a’ szovjet fő­városba érkezett Renato Bitos- si, az SZVSZ elnöke. Louis Saillant, az SZVSZ főtitkára, valamint a nemzetközi szak- szervezeti élet számos ismert személyisége. A csütörtökön kezdődő ütés megvitatja a VI. Szakszerveze­ti Világkongresszus előkészíté­sét. A VI. Szakszervezeti Vi­lágkon gresszust 1965. októberé­ben Varsóban hívják össze. Burmából Pekingbe utazik Subandrio Rangoon (MTI): Subapdrio indonéz külügy­miniszter megérkezett a Bur­mái Unió fővárosába, ahonnan három nap múlva folytatja út­ját Pekingbe. A nyugati hírügynökségi je­lentések szerint a rangooni re­pülőtéren adott nyilatkozatá­ban hangsúlyozta, hogy Indo­nézia és a Kínai Népköztársa­ság között nem áll fenn titkos védelmi szerződés, s utazásá­nak nem is az a célja, hogy katonai szövetséget kössön kor­mánya nevében a Kínai Nép- köztársasággal. Subandrio megerősíti. . hogy Indonézia kilépése az ENSZ-ből befejezett tény, I - - ­Az indonéz közvélenj # — mint a TASZSZ jelenti Dja- kartából — egyre hevesebben tiltakozik amiatt, hogy angol fegyveres egységeket szállíta­nak Malaysiába. Djakartában az indonéz ifjú­ság 150 000 képviselője tiltako­zó nagygyűlést tartott, s kö­vetelte, hogy a Malaysiába irá ­nyuló csapatszállítások miatt Indonézia szakítsa meg diplo­máciai kapcsolatait Angliával. Politikai zsákutca Dél-Vietnamban Saigon, (MTI): A dél-vietnami fővárosban zavaros a politikai helyzet. Mint jelentettük, q kormányt hétfőn átalakították — négy tábornokot neveztek ki mi*- niszterré — de a tábornokok vonakodtak katonai tisztsé­gükről lemondani. Egyelőre senki sem tudja, hogyan lehet az újabb politikai zsákutcából megtalálni a kivezető utat. A kubai kormány elhatároz­ta, hogy ötezer tonna cukrot adományoz a dél-vietnami felszabadult területek lakos­ságának. A kubai forradalmi szervezetek kampányt indíta­nak a dél-vietnami szabad­ságharc támogatására. A kínai külügyminisztérium szerdán nyilatkozatban ítélte el az amerikai imperialistáknak Laoszban folytatott közvetlen agresszióját, az ország fel­szabadult területet ellen in­tézett amerikai bombaláma- dásokat. Az alábbiakban — a térké­pen számokkal jelzett — kör­zetek szerint rövid áttekintést adunk a dél-vietnami hadi és politikai helyzetről. Az északi partvidék: Hűé és Danang központtal buddhista tömegmozgalom indult meg. A hazafias erők katonai egy­ségeinek nyomása fokozódik. A középső hegyvidék körze­tei: Jelenleg a kormánycsapa- tok fő támadási célpontja. Az itt lakó hegyi törzsek autonó­miát követelnek. Gerencsér Miklós: TANÚK NÉLKÜL w. Kisregény — De hiszen maga vigyázott rá éjjel-nappal, Szabados né­ni — védekezett zavartan az orvos és menekült a hálálko- dás elől. Kora délelőtt volt, mire ha­zaért Zsupán. Már hosszú sor várta a rendelő előtt. Felesé­ge rosszkedvűen, aggódva szaladt eléje, valósággal ki­emelte „ kocsiból. — Azonnal ágyba — paran­csolta a várakozók szemelát- tára. Férje türelmesen végigsi­mított a haján,, aztán megcsó­kolta. — De kérlek..; hisz dolgom van, láthatod. Az asszony haragosan ment be a házba, Zsupán pedig kinyitotta a rendelőt. Udva­riasan szólt a betegekhez: 1965. január 21. — Elnézést a késésért... dol­gom volt. Rendelés után holtfáradt an támolygott be a házba. Futó pillantást vetett a kitálalt ebédre. Nem nyúlt az ételhez, ruhástól dőlt az ágyra. Késő este eszmélt. Ijedten felugrott, kapkodott, mint aki bepótol- hatatlan tennivalókról késett le. — Miért ég a lámpa?! kér­dezte mámoros csodálkozás­sal. — Mert már az esti króni­kának is vége — világosította föl mérgesen az asszony. Zsupán nagyot nevetett, öl­bekapta feleségét. — Sándor, ez így nem me­het tovább — korholta az asszony. — Hiszen már hallu- cinálsz. Mindenáron a Hárs­hegyre akarsz kerülni? — Ne kényszeríts arra, hogy dicsekedjek — tréfált jóked­vűen. az orvos. — Van fogal­mad, hogy milyen erőben vagyok? Ide egy vasrudat! Csomókat kötök belőle! Hohó! — kapott észbe. — Hát a lur­kók?! Lábujjhegyen óvakodott a másik szobába, ahol a gyere­kek aludtak. Ragyogott a szeme az őrömtől. Felesége ijedten rácsodálkozott, mint­ha baljós jelet fedezett vol­na fel. .— Sándor..: hiszen te bol­dog vagy. — Tényleg — hökkent meg nevetve az orvos. — Dddig nem is gondoltam rá. Felesége szó nélkül vissza­ment a másik szobába. Ami­kor követte a férje, szemre­hányóan panaszkodott. — Úgy viselkedsz, mintha innen akarnál nyugdíjba menni. Nem ebben állapod­tunk meg. Beszélni kell a professzorral. Itt az ideje, hogy folytasd a kutatást. Magától értetődően kérdez­te az orvos. — Hát a betegeim? Eresz­szem a szélnek őket? — Keresni kell valami meg­felelő utódot. Más is hozzon áldozatot, ne csak mi. Zsupánból kezdett elpáro­logni a jókedv. Gyanakvón fürkészte feleségét. — Azt mái- nem. Arra jó volt a falu, hogy kihúzzon bennünket a pácból? Tudtuk szeretni a parasztokat, ami­kor befogadtak bennünket két bőrönddel, meg a vasággyal? Ejnye, ejnye, de rossz az em­lékezőtehetséged. De rossz lett itt egyszerre. Van kocsi, van pénz, irány a város — szinte nyájasan beszélt a férj, majd hallgatott egy sort, és kato­nás tömörséggel tette hozzá: — hát nem? — Igazságtalan vagy... — vágta hozzá keserűen „ fele­ség. Az orvos őszintén elcsodál­kozott. — Még én vagyok igazság­talan? Mert nem érzem ma­gam vegyeskereskedőnek? Mert nem húzom le R rolót, hogy a városban nagyobb üz­letet nyissak? Ez nem vegyes- kereskedés, drágám. Itt élet­ről, halálról van szó. Meg egy kicsit arról, amit vállaltam. Nem utolsó sorban a te meg­győző rábeszélésedre. Vagy elfelejtetted a Duna-parti vi­tát? Vége a romantikus nyo­mornak, tessék, fizess érts egy egészen kevés belátással!.,. A hangerő már jelezte, hogy robbanni készül a veszekedés. Zsupán megnyugvással vette tudomásul felesége arcán a visszavonulási készséget. XII. Zsupán látszólag unatkozva, gondolataiba feledkezve ül a kollega rendelőjében. Szeme gépiesen fényképezi a kör­nyezetet. Azt is gépiesen ál­lapítja meg, hogy a szomszé­dos körzet orvosa maga nemében utánozhatatlan: kí­vánatosán tálalja tudományát, rendelője egyenesen hipermo- dernnek mondható. Praktikus leleményről tanúskodik a be­rendezés, minden darab fény­űző, amellett egyszerű. Szinte vakít a tisztaság, valamennyi bútordarab fehér, még az ab­lakok is. Semmi kétség, a járási tanács költségvetése kevés lenne ehhez, a kollega a saját pénzét sem sajnálja szakmai befektetésekre. Ren­delője mindenesetre valahol az Oktogon környékén is megáll­ná a helyét. Teljesen érthető, ha szidolozott kilincsét áhítat­tá 1 fogják meg n parasztok és már azért az élményért is szívesen fizetnek, hogy láthat­ják a fehérköpsnyes mágus tudományszagú szentélyét. Dr. Jász Tibor kiszól az aj­tón a piaßa nyers kedélyessé­gével : — Kedves hívők, ma már • nem osztok több áldást. Hol­nap folytatjuk. Isten önökkel. — Becsukja az ajtót a csaló­dásra még rá sem eszmélő be­tegek orra előtt. Hanyagul tár­salog Zsupánnal. — Zarándok- helynek nézik a rendelőmet. Akár a bantunégerek. Csodára tetszik nekik a röntgengép. Zsupán unottan szórakozik egy ragtapaszos orsóval és csak úgy mellékesen jegyzi meg: — Pedig az ócskavastelepen vetted azt a röntgengépet. Dr. Jász mit sem sejtve ha- hotázik a plafonra­— Ez csak pletyka. — Azt is mondják, hogy többe került a festék, amivel lemázoltad, mint maga a ké­szülék. — Költői túlzás. — Mindegy. Tetszik a ban­tunégereknek. A kollega megneszelt vala­mit: — Nem akartalak megsér­teni. De Zsupán még mindig egy­kedvű. — Szóval elismered bennem az önérzetes parasztot. Dr. Jász felnyitja a ..posta­láda” fedelét és minden teke­tória nélkül kimarkolja belőle a bankókat, amelyeket aztán a roppant elegáns íróasztal fiókjába szór. — Szeretnék veled egyszer komolyan beszélni. Tisztázni kell azt a félreértést. Elvégre barátok vagyunk. — Költői túlzás. Doktor Jász meglepette:] kapja fel a fejét a váratlan feleletre. — Hogy?... Zsupán nyugodtan, minden indulat nélkül beszél. — Jól hallottad. Az akku­mulátor csak ürügy volt. hogy idejöjjek. (Folytatjuk) támadásainak száma és ereje a múlt évben erősen megnö­vekedett. A Mekong-deltá körzete: Az ország éléstára. Teljes egé zé- ben a hazafias erők ellenőrzé­se alatt. A kormánycsapatok évek óta védekezésiben van­nak. A központi partvidék kör­zetei: A partizánmozgalom egyik bázisterülete. A belső-hegyvidék körzetei: A hazafias erők fontos bázisa. A főváros cs közvetlen kör­nyéke: A partizánegységek

Next

/
Thumbnails
Contents