Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-17 / 295. szám
Gyermekeinkért A* utóbbi öt évben csaknem tízezerrel növekedett azoknak a gyermekeknek a száma, akiket ki kellett emelni rossz családi környezetükből és a szülői felügyelet jogát az állam vállalta magára — hangzott el nemrégiben a Művelődésügyi Minisztérium egyik illetékesének nyilatkozata. Nincs szándékunkban túlságosan megviselni az olvasó érzelmeit, de kérdezzük: mi lesz azoknak az önfeledt, boldog gyermekkorával, akiket a társadalom kénytelen elvenni a felelőtlen embertelen szülőktől? A sze- retetre vágyó emberpalántáknak senki sem pótolhatja teljesen a családi élet melegét, gondoskodását. Az apukával megtett hosszú sétákat, anyuka kedves kis meséit, az emlékezetes családi kirándulásokat, a nagymama finom süteményeit! Néhány hete több iskolában közvéleménykutatást rendeztek a gyermekek között Az egyik kérdés így hangzott: — Kit választottál példaképednek? A tanulók háromnegyed része — fiúk és lányok egyaránt — válaszukban édesapjukat vagy édesanyjukat nevezték meg, akikhez hasonlítani szeretnének a legfontosabb emberi tulajdonságaikban- Amilyen felemelő és megnyugtató volt ez az összegezés a jelen és a jövő szempontjából, olyan fájó és nyugtalanító volt azoknak a gyermekeknek a számára, akik alapos okok miatt nem szüleiket választották mintaképüknek. Mennyivel emberibb, teljesebb azoknak az apáknak és anyáknak is az élete, akiket munkából hazatérve nem az üres, rideg lakás, hanem az örömtől nyakukba kapaszkodó gyermek vár, aki lelkendezve meséli a nap „nagyon fontos” eseményeit az óvó néni vagy a tanító néni dicséreteitől kezdve a szomszéd kisfiú ko- niiszkodásáig, s boldog ha kitáguló szemekkel hallgathatja, amikor az apu vagy anyu is elmondja a napi örömeit gondjait. A családi életnek ez a harmóniája, amely oly sok öröm forrása lehet, akkor válik pótolhatatlan értékké, amikor elveszítik azt- A baj kialakulása többnyire hosz- szú, fájdalmas folyamat. A gyermek „kiemelése” már csak tünet, amely pontot tesz a kialakult tragédia végére. A gyógyításnál is ezt kell figyelembe venni. Ha egy családban odáig fajult a helyzet, hogy a gyermek érdeke követeli a társadalom beavatkozását, akkor már szinte alig lehet segíteni. Ilyenkor leggyakrabban egy dolog marad: menteni ami menthető — a gyermeket. Az állam a társadalom sokat tesz értük. Gondoskodásával hozzásegíti őket, hogy derék, hazát és munkát szerető emberekké váljanak. De a szülők szeretetét sajnos csak részben pótolhatja a nevelők embersége, törődése. Minden elismerés azoké a szocialista brigádoké, akiknek tagjai szeretetükből olykor-olykor azoknak is juttatnak, akik ezt családjuktól nem kaphatják meg. Ez emberileg szép, de a gyermekek természetes igényéhez mérten kevés. Igazi nagy eredményt csak a megelőzés hozhat, ami bonyolult, sokrétű igaz emberséget és végtelen türelmet kívánó feladat. Egy bizonyos: akkor lehet hatásos, ha a társadalmi méretekben, társadalmi eszközökkel foglalkozunk megoldásával. Beletartozik ebbe az alkoholizmus elleni küzdelemtől kezdve a meggondolatlanul kötött házasságokig, a há- zastársak kölcsönös megbecsülésének és tiszteletének hangsúlyozásáig sok minden. S ami a legfontosabb: a felelősségérzet felszítása és állandósítása, a gyermek jövőjéért, boldogságáért, az egyes emberekben csakúgy mint a társadalom arra hivatott intézményeiben. Akadémiák, előadások a háztáji termelésről, a korszerű piackutatás módszereiről A megyében 150 ezernél is nagyobb taglétszámú földművesszövetkezeti mozgalomban — a községi és körzeti földművesszövetkezeteknél, a szak- csoportoknáil — a tél beálltával több ezren élnek a sokoldalú képzési lehetőségekkel. Az elterjedt és népszerű szabadelőadás, illetve vitasorozatra épített oktatási formában ez év telén 5 ezer községi és körzeti földművesszövetkezeti választott vezető ismerkedik meg a legfontosabb szövetkezetelméleti és gyakorlati kérdésekkel. Az egyik legfontosabb téma a háztáji gazdaságok szerepével, a háztájiban termelt áruk zöldség, gyümölcs, baromfi, tojás, bab stb. — termelés- szervezési és agrotechnikai kérdéseivel, a hádkertek és a szórványgyümölcsösök növényvédelmével, illetve a fel- vásárlási problémáikkal kapcsolatos. Megyei szinten a méhészek oktatására a MÉSZÖV a megyei XIT-tel közösen szervez szabad akadémiát Nyíregyházán, amelyen országos hírű _ szakemberek tartanak előadáso.- kat. Igénybe veszik a modem szemléltető eszközökét: keskeny- és diafilmek vetítését is. Január végén és február hónapban kerül megrendezésre a MÉSZÖV felvásárlóinak többnapos tanfolyama, ugyancsak Nyíregyházán. Ennek részvevői elsősorban a zöldség-, gyümölcsfelvásárlás jobb megszervezésének problémáit, az áruátvétellel kapcsolatos minősítés és szabványosítás helyes feltételeit ismerik meg. Növeli e tanfolyamok értékét, perspektíváját, hogy az fmsz-i felvásárlók mellett, a termelőszövetkezetek átuátadói is részt vesznek rajta, a jobb kapcsolatok kialakítása érdekében. A MÉSZÖV, a TIT és a KPVDSZ megyei szerveivel karöltve további nyolc heíyen, mintegy 300 résztvevővel szervez még az idei télen a megyében földművesszövetkezeti akadémiát. Ezeken az akadémiákon olyan fontos témák kerülnek napirendre, mint a vidék áruellátásának javítása, a korszerű piackutatás elvei és módszerei^ (ab.) Vezetőségválasztásra készül 73 000 szabolcsi szakszervezeti tag Gyorsabb az ügyintézés Csökkent a baleset Több a beutaló Nyolcszáz brigád a szocialista címért Erősödik a demokratizmus karolása, a szakmai színvonal állandó emelése— Hol tart az tijjaváIanztás előkészítése? — Decemberben a jelölő bizottságokat választják meg, majd ezt követően 333 szak- szervezeti bizottságba közel 3 ezer tagot választanak a szervezett dolgozók Szabolcsban. Emellett a műhely- és osztálybizottságokban ezer tagnak adnak bizalmat, 4,5 ezer bizalmi mellett megválasztanak 480 társadalmi ellenőrt is. A mostani választáson tovább erősödik a demokratizmus: az eddigi 51 százalék helyett kétharmados többségre lesz szüksége a jelöltnek. Reméljük, hogy a jelölés során elismerik az eddig becsületesen dolgozó bizottsági tagokat s oiyan új tagokra tesznek javaslatot, akik fáradozásukkal, általános és szakmai műveltségükkel kivívták a munkások elismer isit, becsületét. (as) Alapszabály szerint kétévenként újjá kell választani a szakszervezeti . bizottságokat, melyre legközelebb 19G5 első három hónapjában kerül sor megyénkben is. Gátfalvi Barnabással, az SZMT szervezési és káderbizottságának vezetőjével beszélgettünk az elmúlt két év munkájáról, a választások előkészületeiről. — Milyen lesz a bizottságok számadá-a? —Feltétlenül pozitív. A szakszervezeti munka színvonala tovább emelkedett a legutóbbi választás óta, amit leginkább az bizonyít, hogy két év alatt 14 ezerrel nőtt a szervezett dolgozók száma Szabolcsban s most már meghaladja a 73 ezret. Igaz, közrejátszott ebben a megélénkült iparosítás is, de a szakszervezeti bizottságok körültekintőbb, szélesebb körű tevékenysége is ezreket vonzott a szervezett dolgozók táborába. Ha a szorosan vett érdekvédelmet tekintjük, megállapíthatjuk: meggyorsult a nyugdíjügyek intézése. Ma már 51 albizottság működik közre a nyugdíjak zökkenőmentes intézésénél. A csökkent munkaképességűek foglalkoztatásával 114 albizottságunk törődik, szép sikerrel. Az utóbbi két évben kezdtek munkához az üzemi munkavédelmi őrök. s az ő éberségüknek is köszönhető, hogy az utóbbi évben 5,0 százalékkal csökkentek a balesetek. Emelkedett az üdülési beutalók száma, a szakszervezet sürgetésére szinte valamennyi üzemben új szociális létesítményeket adtak át a dolgozóknak. — Csak ezekre korlátozódott az szh-k tevékenysége? — Korántsem. Ha közvetve is, de érdekvédelem volt a termelés jobb megszervezésében való közreműködés, hiszen a gazdaságosság minden dolgozónak személyes ügye is. Bizottságaink igyekezetét fémjelzi az a több mint ezer kiváló dolgozói oklevél, jelvény, amelynek viselői az egyéni munkaversenyben nőttek ki. Fő részese a szakszervezet annak is, hogy jelenleg már több, mint 800 brigád dolgozik a szocialista címért megyénkben: ezek szervezése, útbaigazítása jelentős részét tette és teszi ki a szakszervezeti bizottságok munkájának. — Elmondíia'ó ez általában? — Sajnos, nem. Két év során azt is tapasztaltuk, hogy több helyütt a szakszervezet a brigádok megalakításával befejezettnek vélte „küldetését”. „Pontosan, szépen . . Nincs hajrá a gépjavítóban Elégedett az igazgató, a művezető, a munkás és a meós Olyan a gyár udvara, mint a csatatér. Kész és félig kész gépek, alkatrészek mindenütt. Kevés a raktár. Az udvaron és a műhelyekben nagy a sürgés-forgás. A hullámlemez hengernél pufajkás emberek koromhegyükre lehelnek és mondják: „Hideg van, a munka sürgős, nincs idő melegedőbe menni”. De vajon a sürgősség együtt jár-e az év végi hajrával? A Mezőgazdaságii Gépjavító Vállalat igazgatóját, Bejczi Ferencet nem éri váratlanul a kérdés. ÉV VÉGE: DECEMBER 20-ÁN — A korábbi évek tapasztalatai alapján jogos a feltevés, de most nincs év Végi hajrá. Nyugodt körülmények között teljesítjük a tervet. Erre leginkább példa, hogy programunkban 1964-re 60 szovjet megrendelésre készülő konzervgyári töltőasztal legyártása szerepelt, és ebből a negyedik negyedévre 30 jutott, a harmincból tizennégyet már elszállítottunk, tizenhat kész és most csomagolják. Ugyan ezt mondhatom az állami gazdaságok és gépállomások részére készülő lu~ gosmosókról. Nyolcvanból harminc már elkészült, ötven olyan készültségi fokon van, hogy december 20-ig legyárthatjuk. Befejezett termelési tervünket ezután 102 százalékra teljesíthetjük majd. AZ AL — Tudja, hogy maga egyáltalán nem szimpatikus nekem?.., Csak azért vettem fel, mert ajánlották, másrészt pedig szükségem van egy jó szakemberre. Így fogadta a bemutatkozáskor Kalmár Pétert a ktsz elnöke. Őszintén szólva meglepte és furcsállta, de különösebben nem bántotta- Még mindig jobb — gondolta — ha szemébe mondják meg az embernek, mi a vélemény róla, mint mögötte. Sokáig nem is gondolt az első találkozóra. Végezte a dolgát a csavargyártó műhelyben. Munkája bőven volt, hisz három gépen két műszakban dolgoztak emberei, hogy a sok rendelést kielégítsék, s teljesítsék a tervet. Ezzel azonban már az első hónapban elmaradtak. Kalmár kereste, mi lehet az oka. Sorra vett mindent. A munkafegyelem jó. Ha sürgős a szállítás, még vasárnap is ráhúznak. A gépekkel sincs baj. Egyik este elővette a logarlécet. Szorzott, osztott, számolt. Pontosan megállapította, hogy egy műszakban nyolc óra alatt mire képes a három gép. Ezt kétszer vette. Megdöbbent. — Lehetetlen. A három gép kapacitását a lehető legjobban kihasználjuk, s a tervet, a rendeléseket mégsem tudjuk teljesíteni. Utánaszámolt. Ellenőrizte magát. Nem tévedett- Másnap komoran ment be a műhelybe. Aztán kiváncsi-, ságból felment az irodába, ahol összefutott Gábriellel, a szállításieielössel. — Jó hogy találkoztunk Kalmár szaki — állította meg. Mi lesz a tízezer csavarral? Mikorra lesznek kész?... Mert ha idejében nem tudjuk szállítani, a szerződés be nem tartása miatt perlekedhetünk. — Miféle szerződésről beszél? — Ne tetesse már magát. Ott van a fiókomban. Jöjjön nézze meg — s behívta az irodájába. Benyúlt az asztalfiókba, s Kalmár elé rakta a sok szerződést. Kalmárt elöntötte a forróság. Ennyit két év alatt sem tudnak kielégíteni. Ezért nem győzik hát a munkát — villant át agyán. — Ki írta alá ezeket? — Láthatja, az elnök. Ott a neve. Hirtelen összemarkolta az egészet és bement az elnökhöz. Letette eléje az asztalra. _ Miért olyan feldúlt Kalmár szaki? — Ezek miatt — mutatott az iratcsomóraAz elnök vörös lett. — Milyen jogon vizsgál- gatja maga a szerződéseket? — Az emberek jogán. Most már látom, hogy hiába húznak az emberek, ha be- legebednek, akkor sem tudunk ennyi rendelést kielégíteni. — Biztosan lazsálnak. Fogja szigorúbban őket. — Ezt nekem ne mondja. Minden percüket kihasználják. Kiszámolta már maga, hogy mennyi ennek a három gépnek a kapacitása? Mert én utánanéztem — nézett az elnökre. Az gúnyosan mosolygott. — Nem az az érdekes Kalmár szaki — enyhült meg az elnök. — Nem? — Nem. És tudja miért?... — De hát a szerződések... Azokkal mi lesz? — Ugyan már- Nem kell olyan szigorúan venni. Csak azért kötöttünk többet a kapacitásunknál, mert ez volt az alibi a banknál. Bemutattuk a szerződéseket, s utalják a pénzt. Különben nem adnának egy fityinget sem... Farkas Kálmán 1964, december 17. aztán megfeledkezett a kollektívák segítéséről. Erről, csal úgy mint az újítások elbírálásánál, bevezetésénél mutatkozó hiányos szakszervezeti közreműködésről őszintén kel majd beszélni a vezetőségvá lasztások alkalmával: meg kel keresni a hiányosságok kiváltó okait, alkalmat kel adni a dolgozóknak a báto: bírálatra. Az ilyen légkörber kialakuló vélemény jó álapo szolgáltat majd az újonnar megválasztandó vezetőség leg fontosabb feladatainak rögzí téséhez. Szépítgetés nélkü szükséges felvetni azt is, hogj Szabolcsban jelenleg a szerve zett dolgozók fele nem rendel kezik a nyolc általános iskola végzettséggel, s meg kell ta lálni a módot arra, hogy a tavalyi két és fél ezer dolgozóval szemben a jövőben még többen vállalkozzanak a hiányok pótlására. Ahogy a szak- szervezeti politikai iskolák iránt megnőtt az érdeklődés — idén 150 iskolában közel 4 ezren gyarapítják általános és szakmai műveltségüket — úgy az állami oktatást is meg lehet kedveltetni a munkásokkal, parasztokkal, ha a legszükségesebb feltételeket előteremtjük. Újonnan megválasztandó vezetőségeinknek mindenek előtt arra kell figyelniük, hogy a termelés korszerűsödésével a szakszervezeti munkában is mind jobban előtérbe kerül a munkafegyelem megtartása, a termelési versenyek felIgy beszélt az igazgató. Di vajon a műhelyekben a tér melés közvetlen irányítói és résztvevői hogyan látják at év utolsó hónapjának mun káját. ERRE MÉG NEM VOLT PÉLDA Az esztergályosműhelyben az eszterga, maró és gyalugépek tövében gúlába rakva rengeteg az alkatrész. Balog! Mihály, művezető nemmé válaszol arra a kérdésre, hogj az alkatrészek az idei tervhez kellenek-e még. —• Azon mi már régen túlvagyunk. A gépparkunk 5f százaléka már a jövő év else negyedévének anyagát gyártja. A másik rész az országos AGROKER-nek több, mini kétmillió forint értékben kooperációs alkatrészt készít. Erre még nem volt példa Egyetlen alkatrész van csak amit még az idei tervhez készítünk, a lugosmosók öntvényei, de ezeke-t késve kaptuk meg. „ÉS HOGY KÉSTEK, LEGYÁRTOTTUK ITTHON" A nagy szerelőcsarnokban Kéri Béla csoportvezető mintha jelentést tenne, kimérten, pontosan fogalmazza — Szalagszerűen végezzük « m rf/\l oct TVTín/Kt Iroult fi. dás, mert az csak bajt okozna. Meglátásom szerint any- nyira ütemterv szerint ment a munka, hogy a túlórázásra sem volt szükség. A darabolóműhelyben, ahol az elkészült lugasmosókat is egyengetik, Nagy János daraboló leállítja az excenter- prést. — Nem volt haárá, és most sincs. Gondolom azért nem, mert mindig volt munkánk. Nem lehet panaszra ok, de talán arra, hogy hideg van. Kovács János, a gyártáselőkészítő csoport vezetője, szintén bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Volt azért probléma is. Egy-két alkatrészt nem kaptunk meg időben, mint például a lugosmosókhoz a menetes nyakas karimákat, és hogy késtek, nem vártunk rájuk, legyártottuk itthon. Nyakas karimából 450 darabot készítettünk. A rugalmasság, a jó és körültekintő munka- szervezés sokat számított, és ezt csak most az év végén tudjuk lemérni igazán. A műhelyben hallott véleményekre Takács Barnabás, a MEÖ helyettes vezetője teszi fel a koronát HA VISSZAGONDOL, A HÁTA BORSÓZIK — Ha arra gondolunk, hogy egy évvel ezelőtt mi volt a gyárban a helyzet, a hátam is borsózik. Egy évvel ezelőtt, alig tudtunk minőségellenőrző munkát végezni, mert a nagy hajrában nem tudtuk áttekinteni a gyártmányokat, több gyártmánynál nem láttuk a részműveleteket. Idén minden munkát alaposan ellenőrzünk A töltőasztalok minősége kifogástalan. £>e ugyanezt lehet elmondani a többi gyártmányokról is. És a minőséai munka mérhető, mert sokkal kevesebb a reklámadó. a tavalyinak talán egyharmad része. Nincs hajrá a gépjavítóban. Érződik, hogy erről mindenki örömmel és szívesen beszél, mert a korábbi években nagyon is megérezték az év végi tervteljesítést. Beszélnek arról is, hogy nyereséges lesz a vállalat, és találgatják, hogy vajon mennvi lesz a kifizethető összeg. Bármennyi is lesz. a gépjavító dolgozói megérdemelten kanják. Seres Ernő