Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-16 / 294. szám

Csak egy kapcsoláson múlik ... Tanyánkra a vezetékes rá­diók közvetítésével jutnak el a nagyvilág és az ország hí­rei, eseményei. Csak éppen ezükebb hazánk, a megye és Nyíregyháza életéről nem hal­lunk semmit. Pedig ezekre is kíváncsiak lennénk. Ugyanis a posta nem kapcsolja át a nyíregyházi adóra a vételt. A Kossuth rádió reggeli műsor­ismertetésében naponta be­mondja, hogy a vezetékes rá­diók a helyi stúdiók műsorát sugározzák. Ügy látszik a me­gyei posta illetékes központi kezelője nem hallgatja a reg­geli műsorismertetést. Albert Antal ig. tanár Oros—Nyírjes tanya Szakmát tanultak a meggyógyult tbc-s betegek A jó munka nyomán A záhonyi Űj Föld Terme­lőszövetkezetben n szorgos munkát még a hó és a hi­deg idő sem zavarta meg. A tsz-nek két fő — és jól jöve­delmező — termelési ága van: az almatermelés és a szerző­déses hízómarha tartás. Az idei almatermés minőségben, és mennyiségben jó volt, szép jövedelmet hozott a közös gazdaságnak. A 72 vagon al­mából 52 vagon exportra ke­rült. Ez két és fél millió fo­rint bevételt jelentett. A szer­ződéses állattartásban mint­egy félmillió forinttal teljesí­tették túl a tervet. Mindezek­nek köszönhető, hogy az idei évben munkaegységenként 53 forint körüli értékre számíthat­nak. ífj. Vincze Péter Kisvárda A Mándoki TBC Szanató­riumban 11 ember nyerte Vissza életkedvét. Az orvosi kezelés közben megtanulta a faiskola- kezelés, és gyümölcstermesz­tés mesterségét. Ezek a betegek egy évvel ezelőtt érkeztek a mándoki szanatóriumba. Az orvos megkérdezte tőlük. Mi a véle­ményük az életről? Az embe­rek elkeseredetten mondták: „Nekünk már nem lehet vé­leményünk, mért a mi éle­tünk hamar lejár.” Az orvo­soknak az volt a céljuk, hogy az emberek visszanyerjék életkedvüket mire meggyó­gyulnak. Mivel szakmája egyik betegnek sem volt, Oszlánszky Béla agronómus elhatározta, megtanítja őket a gyümölcstermesztés és faisko­lakezelés mesterségére. Terve sikerült, mert hallgatói öröm­mel tanultak. Ez hozzájá­rult ahhoz, hogy a betegsé­gükből hamarabb gyógyultak ki, mintahogy az orvosok er­re számítottak. Lelkesedve beszélgettek a tanultakról a gyümölcsfacsemete nevelés­ről és a növényvédelemről. 450 órán keresztül tanulták meg a kertészet mesterfogá­sait. Megszerezték . szakmun­kásbizonyítványt és a na­pokban már közösen tervez­getik, hogyan valósítják meg elképzeléseiket, a korszerű termelési módszereket odaha­za szövetkezetükben. U. V. Árkok, kátyúk — és életveszélyes közlekedés Meglett a Kitöltött csekkel és 100 fo­rinttal a zsebemben indultam ■ nyíregyházi postára, hogy pénz adjak fel, A posta előtt vettem észre, hogy a 100 forin­tot valahol elhagytam. A kesz­tyűvel együtt ránthattam ki a zsebemből. Nyugdíjas vagyok, fél műszakban dolgozom az Állami Áruházban. Érthető, hogy az eset után milyen lel­kiállapotban mentem be a munkahelyemre. 100 forint Alig telt el néhány perc, amikor megállt előttem egy rendőr. Megkérdezte a neve­met, majd kivette zsebéből a pénzt és a csekket. Mire a meglepetéstől magamhoz tér­tem, már el is távozott. Pedig nagyon szerettem volna meg­köszönni ezt az igen embersé­ges cselekedetet. Kovács Gyula Állami Áruház Másfél éve lakom a Hi­mes utcában. Amikor oda­költöztünk a Kórház utcá­ban megkezdték az építke­zéseket és az út inár ne­hezen volt járható. Akko­riban kezdték meg az ár- kolást is utcánkban, és az­óta' is ásnak, javítanak. Ebben az évben megindult a munka a Vasvári Pál utca végén i3, így ez az űt szin­tén járhatatlan lett. Maradt az egyetlen közlekedésre alkalmas Űjszőlő utca. Saj­nos, az elmúlt hónapban ez az egyetlen lehetőség is meszünt. A markológépek nyomában mély vályatok keletkeztek. A homokot hordó dömperek az Öz közt és az Űj szülő utca felső szakaszát teljesen felvág­ták. Jelenleg a forgalom a rosszul kivilágított Vasvári Pál utcán és Kórház utcán bonyolódik. Ilyen állapotok között a csúszós, jeges uta­kon veszélyes a közlekedés. Sürgős segítséget várunk az illetékes szervektől. Kicsit régen történt, akkor még a szabóknak is jobban utána kellett nézni, hogy munkájuk legyen­A karácsony előtti hetekben történt. Igen sok eső járt ak­koriban is- A szatmári falvakban feneketlen volt a sár. Sza­bómesterünk megfogadott egy fuvarost, hogy Fehérgyarmat­ról az egyik szomszéd faluba élvitesse magát, hátha fel tud vállalni egy pár ruhát, mert jön a karácsony, kellene a pénz. Meg is jött a fuvaros. Döcögött a szekér a rázós makadám- úton és lassan a hátuk megett maradt Fehérgyarmat. Nem­sokára elértek egy útelágazáshoz. — Hó — mondja a kocsis, s a lovak megálltak. — Nem volna jobb ezen a dűlöúton menni, sáros ugyan, de közelebb. — Nekem mindegy, csak érjünk a faluba minél előbb — mondja a mester. El is mentele volna már valahogy az úton, mert hiszen a falu végső házai már jól látszottak, amikor egy nagy kátyú mutatkozott előttük. Ez azonban még nem lett volna baj, ha az kikerülhető, de az út teljes szélességében terpeszkedett fe­neketlen pocsolyával. — Hm, hm — ottragadunk, ha belehajtok — mondja a kocsis. — Hát ne hajtson bele — mondja a szabó, de úgy látszik, hasonlatosan vélekedtek azok a szekeresek is, kik megkerül­ve a kátyút, inkább ráhajtottak az útmenti földre. így tett a mi kocsisunk is. — Hé megálljotok! — hallják egyszerre a kiáltást. Hát­ranéztek, látják, hogy a fasorból kiemelkedik egy ember, fe­nyegetve rázogat a kezében egy botot. — No most bajba kerültünk — mondja a kocsis, az alig­hanem a mezőőr, ki most feljelent bennünket azért, amiért ráhajtottunk a földre. Kinéz egy pár pengő büntetés. A mezőőr örvendezve, fürgén közeledett a szekér felé. No végre megfogtam a tettest, méghozzá idegen, nem kell a faluból feljelenteni senkit, mert hiszen fogott ő meg falubelit is, dehát ha feljelenti akkor, az még többet árt neki, az az idegen meg éppen kapóra jött. A kocsis a szekeren magába mélyedve töpreng, várja az elkerülhetetlent. Hirtelen felrez­zen a felhéc csattanására, melyre igen gyorsan tette rá a lá­bát a szabó és már lent is van a szekérről. Előhúzza a cen­timétert s méregeti a sáros talajt. A kocsis bámulva nézege­ti­Az odaért mezőőr csodálkozástól egy kicsit szelídebben mondta a jónapotot, melyre a kocsis agyon istent, a szabó pedig egy morgást hallatott. — Mit zavar maga a munkámban, mikor én dolgozom, most kezdhetem élőről a mérést, belezavart a számításom­ba. — Isten ments, de én nem tudtam, mit tetszik csinálni, _ Hót vak maga, nem látja, hogy földet mérek? Mintha nekem, jegyzőnek más dolgom se volna, csak a maguk mezsgyéit keresgéljem ebben a feneketlen sárban. A mezőőr azon vette észre magát, hogy kalapját kezében tart­ja, pedig az eső szemerkélni kezdett. — Ha tudtam volna jegyző úr, hogy itt munkálkodni tét­Hangverseny gyertyafénynél Kodály, Bárdos nyomdokain —■ Lapozgatás 25 év krónikájában szik nem jöttem volna ide, dehát tetszik tudni ügyelni kell a fasorra, mert lopják. Nem tetszett látni, hogy éppen onnan jöttem ki. — Máskor úgy csinálja, hogy az ember munkáját ne za­varja. Nahát! ■ — Mindenjót kívánok tekintetes főjegyző tír, kivártok csa­ládjának is kellemes karácsonyi ünnepeket, — kalapját azért nem emelte meg, mert mind ez ideig kezében tartotta. Fábián Bertalan Fehérgyarmat Spirál drótszövet a nyulak ellen »„.Villanyáram sokáig nem Tolt. Petróleumlámpákkal, gyertyákkal, olajban égő ka­nóccal világítottunk, hiszen télen korán sötétedett s a ta­nítás amúgy is estig tartott Fűtőanyag sem volt. A kert­ből kikerülő gallyal, geszte­nyével, néha falevéllel és nö­vényi kóróval próbáltuk a fűtés illúzióját kelteni. De boldogok voltunk, hogy Ismét taníthattunk, mégha ne­héz körülmények között is, de békében!” Helyiség, hangszer nélkül A Nyíregyházi Zeneiskola 25 éves jubileumára készült könyvecskében olvashatók az iméntiek. Huszonöt év küzdel­és ezer szabolcsi dolgozó meg­ismertetése a zenével. Neves hazai ég külföldi, zeneművé­szek fordultak meg a megyé­ben; Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, s az olasz Sirio Piove- san. A zeneiskola az évek so­rán kilépett az iskola falain túl, a dolgozók a megyei ze­nei hetek és egyéb rendezvé­nyek során közel kerültek a komoly zenéhez. Fiókiskolák nyíltak Mátészalkán és Kis­várdán, felépült az emeletes, 12 tantermes új épület a Ma­lom utcai részen. 22 tanár és 700 növendék „lakja” a köz­ponti zeneiskolát. „Növendékek és tanárok ki­mennek a környező községek­be, ahol eddig még sohasem volt hangverseny, ahol hírét sem hallották Vivaldinak, Scarlattinek, Mozartnak vagy Beethovennek, s íme ezeken a helyeken a zeneiskolai nö­vendékek lelkes előadásában csendül fel régmúlt századok szép muzsikája. A zeneisko­lák látják el a zenei általá­nos iskolák hangszertanitását is”. Megelevenednek az élmények . A 25 éves krónikában meg­elevenednek a gyertyaCényes hangversenyek és a legújabb események, a budapesti rádió Szabolcsi séták című riport­sorozata, a Legyen a zene mindenkié című hangverseny- sorozat, a felnőtt dolgozók es­ti foglalkozásai, a zenekedve­lők emlékezetes élményei. P. G. Fodor Tamás Állami Gazdaságok Igazgatósága •ir Naponta viszem a Gu- szev-telepi bölcsődébe kis­lányomat. Hogy milyen út­viszonyok köpött, ez azt hi­szem nem is vitatható, sok ezer guszevi és környékbeli lakos, valamint az Itt dol­gozók jól ismerik. A vasúti sorompótól kezdve, mély kátyúk tarkítják az utat. Több száz jármű fordul itt meg naponta a ruhagyár­hoz, a vegyi nagykerhez, a dohánygyárhoz és a gumi­gyárhoz. Évek óta ilyen ál­lapotban van változatlanul, és csodálkozom, hogy az il­letékesek miért nem hozat­ják rendbe? Mert így e nagy forgalom lebonyolí­tására nem alkalmas, pon­tosabban nem biztonságos. Olyan itt a talajszínt, mint a> hullámvasút, a mélyedé­sekben jéggé fagyott a víz. Széles Mihály Nyíregyháza Árpád u. 41. Megyénk termelőszövetke­zetei az idén 50 000 gyümölcs- facsemete törzsét védik meg spirál drótszövettel „ rágcsáló kártevőktől. Főként a nyulak kártételét akadályozzák meg két és fél centiméteres átmé­rőjű drótszövettel, mert ko­rábban nagy károkat okoztak a nagyüzemi kertekben ezek a rágcsálók. Három évvel ez­előtt pl. csaknem 20 millió fo­rint értékű fiatal almafát rágtak meg a tél időszaká­ban. A közös gazdaságok az idén már 10 000 hold kertet körül is kerítettek betonosz­lopokra kifeszített drótháló­val. Azokban a gyümölcsö­sökben pedig, ahol a körülke­rítésre már nem volt mód, most spirál drótszöveteket he­lyeznek el a fák törzsére. A nagyüzemek a családtagok bevonásával decemberben igyekeznek elhárítani a ve­szélyt a nyírségi almásker- tekbőL A fák bekötésére 150 tonna vashuzalt használnak fel. mekben és eredményekben bő­velkedő történetét dolgozták fel. 1939-ben alapították a ze­neiskolát, az első években sem saját helyisége, sem hangszere vagy egyéb felsze­relése nem volt. És a hábo­rú mindjobban közeledett. Az 1941—42-es tanévben egy né­pi játékokból összeállított ze­neóvodai előadás és öt növen­dékhangverseny jelezte az eredményes működést. A háború megszakította a munkát, a tanítóképző, — ahol helyet kapott a zeneisko­la, — sokáig katonai kórház céljait szolgálta. 1945-ben a Széchényi utca 13. szám alat­ti elhagyott, üres lakásban találtak menedéket. Július 7-én jótékonysági hangver­senyt rendeztek, bevételét az épület rendbehozására fordí­tották. Közelebbhozni a népet... Értékesítse a liba -és kacsatollat! Vásárolják: Nyíregyházán, a MÉK központ tollfelvásárló telepe, Si­mái út 2. \ Nyírbátorban, a földművessaövetkezet tollfelvásárlója. Kisvárdán, a földszövetkezet tollfelvásárlója Rózsa út 2. Tiszavasváriban a földmű veszövetkezet baromfifelvá­sárlója. Nagykunéban a földművesszövetkezet baromfifelvá­sárlója. Üjfehértón, a földműves szövetkezet vegyesfelvásárlója. ÜJ ÉS használt liba- és kacsatollak átvétele magas áron! jHíösxön nratuj ma SERTÉSHIZLALÁSI SZERZŐDÉST mm ÁllatiVállalattal Huszonöt év, sok száz hang­verseny, dalostalálkozó, ezer (42468) A furfangos szabó (Pályázatunkra érkezett)

Next

/
Thumbnails
Contents