Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-02 / 282. szám

„...hol adják a babakelengye

kiutalást ? "

Az újszülött apja bekopog — „ Csak van valami igazam “ — Egy délelőtt a városi tanács folyosóján

ö volt az első

Hatodik esztendeje

a nyíregyházi tanyavilágban — Megosztott hét Vajda’bokor és Sóstóhegy között

A városalapítók utódai itt élnek Nyíregyháza tanyabokraiba«. A felületes szemlélő, aki csak e sajátos tanyai településeknek a romantikájára kíváncsi, könnyen azt hiheti, mit sem változott a tirpákok élete az évek során. Molnár Bertalannak, a városi tanács vb. vajda-bokori és sóstóhegyi kirendeltségvezetőjének is furcsa volt.

Tótul köszöntek

— Igen, mert tótul köszöntöttek, így beszéltek hozzám — magyarázza. — Nem egyszer megtörtént, hogy elhívtak valamelyik tanyába igazságot tenni. Már óra hosszája beszéltek, perlekedtek, s én nem értettem semmit. Végül mondtam, hogy most már magyarul is mondják d, miről van szó. Nevettek, mert megfeledkeztek arról, hogy én nem értem a nyelvüket. Hetedik esztendeje élek közöttük. Elegendő idő ahhoz, hogy ma már megértem, mit beszélnek, s gagyogni is tudok valamit tótuj — mondja.

Molnár Bertalan azonban nemcsak a nyelv okozta nehézségekkel küldött meg. Megszerette az embereket, azok meg őt. A két kirendeltség körzetében több mint négy és fél ezer lélek lakik. Ennyi ember gondjáról-bajá- ról gondoskodik. S neki mindenhez érteni kell.

— Vajda-bokorban kedden, csütörtökön és szombaton, Sóstóhegyen pedig hétfőn, szerdán és pénteken van hivatal. Eléggé szétszórt a település. A Vajda-bokor 21 tanyabokorÖól áll. Gyalogolhat az ember;

Hetvennégy motoros

Hivatalos idő? Csak papíron. Kiírva á kirendeltségek ajtajára. Ha valami baj van éjszaka, hajnalban is felkeltik.

— Küldjön vissza őket? — Hisz gyalogoltak 10—15 kilométert. Sokat segítenek a tanyafelelősök. Ez minden tanyának van. Egy részük tanácstag is. Postát, idézést, fontosabb és sürgős iratokat ők viszik az emberekhez,

Ezek csak belefújnak „ kürtbe, összejönnek az emberek, s ha közmunkáról van szó, télen hóakadály megszüntetéséről, vízlevezetésről, pár perc múlva már jönnek is.

ö meg gyalog, motoron megy, mikor hogyan lehet Molnár Bertalannak mindenhez értenie kell. Esket, anyakönyvez, mezőgazdasági ügyekkel foglalkozik, szervezi a tanfolyamokat. Ott lakik a Vajda-bokorban egy domb tetején. Mindenki ismeri, s ha valami baj van, csak neki szólnak.

— Néhány évvel ezelőtt még nem volt a tanyabokrokban villany, a városba jártak a fiatalok szórakozni, moziba, ott esküdtek, s itthon sátrakban tartották a bálokat. Ma már változott a helyzet. Régen úgy tudták, hogy ezek az emberek eléggé maradiak, s a ló a mindenük. A technika, a fejlődés rájuk is hatással volt. Ez év augusztusában szerveztem egy motorvezetői tanfolyamok Mit gondol, mennyien jelentkeztek? Hetvennégyen, s csaknem mind sikeresen levizsgázott. S van mindnek motorkerékpárja is. A sikeres vizsgát megünnepelték. A szakmunkásképző tanfolyam második évfolyamán 34-en, a harmadikon pedig 28-an tanulnak. Most fognak vizsgázni.

Lámpák helyett villany

Lámpák helyett villany világít a nyíregyházi tanya- bokrokban. Igaz, még nem mindegyikben. A Benkő-bo- korban a jövő évben gyullad ki a fény. A Vajda-bokorb3 iskola és orvosi lakás építését tervezik.

— Ha lassan is, de itt is változik az élet — jegyzi meg a fiatal kirendeltségvezető. — S öröm látni, hogy megvan az összefogás. Tavasszal három házat elöntött a víz. Akkor sem maradtak tétlen az emberek.

Megszólaltak a kürtök, jöttek tíz—tizenkét kilométerről is segíteni.

Molnár Bertalan ment elsőnek.

(FvE.)

Kapcsolat a szomszédos országok

műszakijaival A MTESZ jövő évi programjából

(Munkatársunktól)

Az MTESZ Szabolcs-Szat- már megyei intéző bizottsága hétfőn ülést tartott.

Többek között tárgyajtak a műszaki értelmiségiek jövő évi külföldi tanulmányútjainak, tapasztalatcseréjének megszervezéséről, lehetőségeiről. A jövő évben kevesebben, de hosszabb időre és határozott tudományos, kutatási céllal látogatnak el más országokba. ,

— Bácsi, tessék adni harminc fillért!

Szurtos, foltozott térdű, hat év körüli, feltűnően élénk fekete szemű fiúcska szólított meg az emberforgatagban. Tekintetében egyáltalán nem valami szánalomra méltó es- doklést láttam. Volt benne valami parancsoló, követelő, amelytől szinte úgy éreztem, hogy tartozom azzal a harminc fillérrel.

— Hm.

Miért éppen ennyit kér? ügy látszik, ez lehet az az optimális összeg, amely leginkább megnyitja az emberek pénztárcáját. (Gyakorlatból tudhatja.) A pénzt odaadtam, talán mert tetszett a fiú magabiztossága, de az is lehet, hogy csak szabadulni akartam. Meg sem köszönte, csak gyorsan előreszaladt a járdán.

Kövér, közömbös kinézésű fagylaltos lóbálta csengőjét egykedvűen triciklijére támaszkodva. Nem ment az^ üzlet. Borús, eső utáni hűvcs délután volt.

Az én harmincfillérrel pártfogoltam tolakodőan nyújtotta tenyerében pénzét a fagy- laltosbödönök fölé.

— Nincs csak harminc fillérem. Tessék adni érte egy fagyit.

UTCÁN

— Mars! — volt az egyértelmű válasz.

— O, de Igazán... a bácsinak annyi fagylaltja van...

Csak nem akart tágítani. A kövér ember, mint akit semmi sem tud kizökkenteni nyugalmából, egykedvűen, minden felháborodás nélkül reagált:

— Kell egy pof? — s kézfejét invitálásképpen elörele- gyintette, egyben jelezve a távozás idejének bekövetkeztét is. S baj, azaz hogy nem is a haj itt kezdődött, mert ezzel a csöppet sein eredményesnek mondható mozdulattal feldöntötte az aprópénz befogadására hivatott Clark eérnásdobozt. Az érmék csörömpölve hullottak szanaszéjjel, még a járókelők közül is felfigyeltek rá né- hányan. Az elevenszemű fiúcska reflexszerűen ugrott a tovaguruló forintok után. Mikor minden összeszedett pénzt a dobozba rakott, egy bűvészinas ügyességével forgatta kézfejeit a megrémült tulajdonosa előtt, bizonyságául,

Sértett igazságérzet

ilyen jól, fvagy valami okból összetűztek vezetőikkel. Most azonban ne boncoljuk az okokat Elég annyi, hogy az elismerés nem születhet szubjektív érzések alapján, mert ha így születik, az nem értékelés s buzdítás helyett épp ellenkező indítást vált ki: ellenkezést, elégedetlenséget.

S az elégedetlenséget nem elsősorban az anyagiakban elszenvedett hátrány élesztgeti. A prémium, a jutalom csak egyik kifejezője a megbecsülésnek.

Az érdemtelenül kiadott jutalom, dicséret, prémium és a megérdemelt jutalom visszatartása nemcsak az illető dolgozó önérzetét sérti, hanem munkatársainak, a többségnek igazságérzetét is. És ez a fontosabb. Társadalmunk nyilvánvaló, közérthető igazságokra épül. Az egyik ilyen igazság: az érdemel nagyobb megbecsülést, aki több hasznosabb munkát végez a társadalom érdekében. Másszóval: az kapjon elismerést, akinek jár. S akinek jár, attól ne sajnálja senki, mert szemben találja magát a többséggel, a társadalom igazságával.

Az pádig erősebb, mint a szubjektivitás.

S. B.

sajnos előfordul — nemcsak egyes emberekkel, hanem brigádokkal, egész termelő egységekkel is. Gyakran elegendő egyetlen ember sérelme, hogy mások abból következtetéseket vonjanak le, általánosítsanak saját munkájukra is. „Ha x munkája csak ennyit jelent, akkor mit számít a mienk?’1 S a viszonylatokhoz rendszerint alapul szolgál egy érdemen felüli elismerés is. Leggyakoribb, hogy nem az kap jutalmat, prémiumot, aki legjobban megérdemelné, nem azt a brigádot emelik ki munkája alapján, amelyik megdolgozott érte. Lehet ennek az alapja egy- egy felelőtlen, elhamarkodott értékelés, lehet azonban szándékosság is. „Dolgozhatunk mi akármilyen jól — mondta egy üzemrészvezető egy nyíregyházi társaság beszélgetésén, — akkor se mi leszünk a kitűnőek.” A mulasztás, az elhamarkodott véleménykialakítás még javítható. De a szándékosság már nem. Az emberek megérzik az igazságtalanság mögött a szándékot, s erre nincs elnézés. A szándékosság mögött pedig lehet személyi viszály, lehet egy régebbi sérelem, lehet puszta előítélet azok vagy az iránt, aki, vagy akik azelőtt nem dolgoztak

Furcsa dolog, épp egy orvos panaszkodott mostanában arról, hogy az intézmény, amelyben dolgozik, pontosabban ennek az intézménynek a (vezetősége nem értékeli az ő munkáját. Hogy ez mennyire elkeseríti. Pedig munkája nélkülözhetetlen az egészségügyi intézményben, más osztályok tevékenységét egészíti ki. Érzése szerint jól dolgozik, de nem látványosan. A megbecsülés hiánya anyagi helyzetére is hátrányos. Azért kezdtem így: furcsa ez, mert orvosaink zömmel anyagiakban nincsenek hátrányos helyzetben.

Ha egy orvost, pontosabban főorvost is bánt, ha egyébként teljesen független és önálló munkásságát nem értékelik érdeme szerint, ha szóvá teszi, hogy éz anyagiakban is hátrányos, akkor mit mondhatnak azok a kisfizetésű dolgozók, akik nem önálló munkakörben végzik nehéz munkájukat. Ezzel nem akarom csorbítani a sérelmet, ami a főorvos önérzetét éri. Az önérzetében megbántott ember, legyen az bárki, bárhol, egyformán szenved, s egyformán jelentkeznek a kísérő tünetek, a munkakedv csökkenése, a kezdeményezés bátortalansága és az elégedetlenség. Ez előfordulhat — és ;

Hétköznap délelőttökön zümmögő méhkashoz hasonlít a városi tanács folyosója. A kilincseken egymást váltják a tenyerek: panaszosok, kérvényezők, ügyes-bajos dolgaikat intéző nyíregyháziak jönnek, mennek. Ügyfelek — így nevezi ezeket az embereket a hivatalnoknyelv. Ügyfelek, naponta több szá- aan.

Az első emeleti folyosón té- »vázó vasutas egyenruhás Eérfi nézegeti az ajtókon léim piros üveglapok feliratait.

„Fér még a rubrikába!“

— Nem tudja hal adják a labakelengye kiutalást? — fordul hozzám és tanácsomra bekopogtat a kereskedelmi osztály ajtaján. Aztán eltelik ragy öt perc, s az „ügyfél”, íz újszülött apja mosolyogva íön ki az irodából:

— Ezt gyorsan intézték. Meg is kaptam a négyszáz forintos kiutalást.

Csáki Sándor mozdonyfűtő hatodik gyermeke 24-én született.

— Fiú. De azt sem bánnám ha lány lett volna. Egy lányom és öt fiam van. Előveszi a személyazonosságiját és mutatja a gyerekek születési éveit:

— 1954, 1955, 1959, 1961, 1963 és 1964... — sorolja és hozzáteszi: — még ugyanennyi belefér a rubrikákba.

—■ Ezelőtt a feleségem intézte a kiutalást, de most még benn van a kórházban és én először járok itt.

Miért nem lehet hamarabb ?

GaJ?u!ya János már jobban ismeri a városi tanács folyosóját. Nem először kilincsel a pénzügyi osztály ajtaján.

— Hatvanegy óta vagyok tszcs-tag a nyíregyházi Bessenyeiben. Nem volt velem azóta sohasem baj, mindig tudtam a kötelességemet. Tavaly az adómnak csak a 90 százalékát fizettem be, ezért megvonták tőlem a 20 százalékos kedvezményt — magvarázza az idős parasztember és zsebéből zsineggel összekötözött, szakadozott iratcsomót húz elő,

— Itt vannak a papírjaim. Alig ismerem ki magam belőlük.

Valóban az első hivatalos írást tavaly kel térték, az utolsót a.z idén.

— Nem értem én ezt. Miért nem lehet hamarabb elintézni az ügyemet? Most is art mondták itt a pénzügyön, hogy fellebbezzek. Ha egyszer itt is biztatnak, akkor csak van valami igazam. Csak miért, nem mond iák meg kerek perec a dolgokat...

A földszinti folyosón is nagv a sűrgés-for?ás. Ki-be “csukódik a gyárrrfjf$i hivatal

ajtaja, egyesek dolguk végeztével betérnek a büfébe. Dél felé jár az idő. A munkaközvetítő ajtaja előtt már nem áll senki. Ma itt nem volt nagy forgalom. Az új gyárak óta egyébként is csendesebb ez a hely.

Az anyakönyvi hivatal felől négy „ügyfél” közeledik — doigavégezetlenül, őket nem a hivatali bürokrácia szólította fel arra, hogy még- sgyszer jöjjenek: a vőlegény falíehér arca árulta el az myakönvvvezetőnek, hogy az ifjú férjjelölt ittas. A szabályok szerint így nem köthetnek házasságot. Az egyik íanú a közeli Jegeskébe támogatja barátját. Egv-két íupla után hátha sikerül az sslsüvő!

Elhalhatott

adatváltozás

A szabálysértési előadó ajtajánál három fiatalember várakozik. Ok már túl vannak a tárgyaláson, társukat várják, aki most benn iz- aad.

— Nem jelentettük be az adatváltozást a „kiegen” — mondja az egyikőjük — nem is gondoltam, hogy ez lesz belőle.

— Hatszáz forintra bírságoltak — folytatja bosszúsan a másik — de azt mondták lehetett volna több is a büntetés. Nem érte meg.

Beszélgetésünket az irodából kilépő magas szőke fiatalember szakítja félbe.

— Háromszéz! — jelenti társainak és együtt elindulnak lefelé a léncsőn.

Dél elmúlt. Elcsendesednek a városi tanács folyosói. Az ebédszünet után megkezdik a délelőtti ügyfelek panaszainak ügves-baios dolgainak, a város problémáinak intézését.

Szilágyi Szabolcs

Diszpécserszolgálat

A MÁV-tó! \árnak segítséget az északi alközpont építői

földből. Akkor a gyorsaságra felfigyelve nagyon sokan nyilatkoztak elismerően. Most viszont joggal csóválják a fejüket, hogy a nagy lendület csak eddig tartott?

„Segítséget kérünk a panel- szállítás meggyorsításához” — írták akadályközlő levelükben az északi alközpont dolgozói. Mi kérésüket továbbítjuk a MÁV-hóz. Reméljük, nem eredménytelenül!

S. E

Az északi alközpont építői jelentették: három épület, ösz- szesen 130 lakás tető alatt van. ötvenhat lakást 22 nap alatt minden eddigi normát felülmúlva rekordidő alatt szereltek össze. A három épülettömbben megkezdték a téliesi- tést. A téliesítés lehetővé teszi majd, hogy a lakások jóval a határidő előtt elkészülhessenek. Tájékoztatást kaptunk arról is, hogy további három épület, illetve 77 lakás összeszerelése decemberben szintén megtörténhetne, ha az építők a Felsözsolcán tárolt kész panelokat megkapnák.

November 24-én „Hat tömb helyett, csak öt a stadionnál” című cikkben már szóvá tettük az építők gondját azt, hogy munkájuk folytatásához a MÁV szállítási osztályától várnak segítséget. Jelenleg — és már két hete — az északi alközpontban dologtalanul vesztegel a két óriásdarú, az építkezés dolgozói panel hiányában csak szükségmunkákat végeznek.

Az északi alközpont építése — nyugodtan lehet mondani —, nemcsak az építőipari munkásoknak, de az egész városnak szívügye. Nemcsak a lakásra és beköltözésre váró több mint 200 család kíséri figyelemmel az építkezés további ütemét, azok is, akik bár érdektelenek, de látták, hogy a három épülettömb szinte egyik napról a másikra nőtt ki a

Társasutazásokat a korábbi évekhez képest kevesebbet szervez az MTESZ központja. Ilyen jellegű utazásokat a helyi intéző bizottságok indítványoznak.

A külföldön rendezendő tudományos konferenciákra az idén a vidéki műszaki értelmiségiek közül is többen juthatnak majd el.

Az MTESZ központja jelenleg kutatásokat folytat, hogy mely államokba és mely tudományos területekről

küldjön tanulmányútra műszaki értelmiségieket.

Az MTESZ nyíregyházi intéző bizottsága tervbe vette, hogy

a megyénkkel határos országok műszaki szakembereivel, illetve tudományos egyesületeivel kapcsolatot teremt.

Szovjet és csehszlovák műszakiakat kívánnak meghívni tapasztalatcserére, illetve nyíregyházi műszaki értelmiségieket tanulmányútra küldeni.

hogy egyet sem tett el. Ér azonban láttam, hogy egy kétforintos a járdaszegély melletti tócsába gurult. A fiú is láthatta, mert rögtön terpeszbe állt a tócsa fölé, kisajátítva azt magának a benne tudotl értékkel. Tekintetünk találkozott, de úgy láttam, egy cseppet sem bosszantja, hogy tudok a dologról. Barátságosai rámhunyorgott, ezzel engerr is cinkostársává téve.

Aztán ismét elővette pénzét, s egy húszféllérest beleejtett a vízbe. Hirtelen utánakapott, s keresgélni kezdet' a pocsolyában. Gondolatbar drukkoltam, vajon megleli-e c kétforintost?

Megtalálta. A zsebében _ gondosan megtörölte, s ismé odaállt a fagylaltoskocsi elé

— Most már igazán tetszil adhatni egy fagylaltot! ■

— Tűnj innét, ha nine: pénzed, ötven fillér égj gömb.

— Hát akkor... — s jelentő ségteljesen odacsapta a két

, forintost — kérek ezért!

A fagyialtos szeme kerekre nyílt a pénz láttán.

•— Loptad gazember, éntő- lem loptad! — Sebtiben felkapta, nézte, mintha ráismerne.

■— Nem is igaz. ne® toptam, az enyém — segítséget váróan pillantott körül.

—■ Neeem? Hát akkor az előbb miért csak harminc fillérért akartál venni? Mi?

— Mert ki akartam próbálni, hogy milyen jószívű tetszik lenni. De most már látom.

Erre aztán nem tudott gyorsan válaszolni a fagylaltos. Láthatta is, hogy tanúja vagyok a jeleneteknek, s gondolva, hogy most már ugyan mindegy, a vevő akkor is vevő, ha lopja a rá valót, vagy ha ilyen szemtelen kölyök is, leemelte a cseréptégely fedelét.

— Nesze, most aztáp tűnj a szemem elől!

A fiú boldogan kanyarítot- ta körül nyelvével a jeges gömböt.

Én pedig magamra maradtam a gondolattal: vajon milyen ember lesz ebből a fiúból. Továbbra is az utca neveli majd, vagy lesz, aki megfogja a kezét. Mielőtt még nem késő.

Béres Géza