Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-12 / 291. szám

Befejeződött a Szevjefunié Legfelső Tanácsért ülésszaka A közalkalmazottak általános sztrá|k|a Franciaországban Moszkva (TASZSZ): A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa két házában a pénteki délelőtti ülésen folytatódott a vita az Alekszej Koszigin mi­niszterelnök által benyújtott 1965. évi tervjavaslat és a Garbuzov pénzügyminiszter által előterjesztett 1965. évi költségvetés tér vezet felett. A Legfelső Tanács elfogadja a jövő évi tervet és költségve­tést, ezenkívül megválasztja az alkotmányelőkészítő bi­zottság elnökét, a Tadzsik Szö­vetségi Köztársaság Legfelső Tanács Elnökségének elnökhe­lyettesét és jóváhagyja a Leg­felső Tanács Elnökségének rendeletéit. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának ülésszaka pénteken befejezte munkáját. i A francia közalkalmazottak ! sztrájkja megbénította Fran- ! ciaország életét. A vasúti for­galom egész Franciaország- I ban szünetel. A légi közle- I kedés néhány nemzetközi já- j ratra korlátoaódik. A taxi- I sofőrök is csatlakoztak a j sztrájkhoz. Az utcai jelzőlám- | pák kialudtak, ami Párizs jtöbb pontján megakasztotta a i megnövekedett személygépko- j esi forgalmat. ‘ A szakszervezetek három­Esetnén yak sorokban Az ENSZ Biztonsági Taná­csa csütörtök délutáni ülé­sén egyedül Algéria képvise­lője szólalt fel. Tevfik Buat- tura éles szavakkal ítélte el a Kongóban végrehajtott bel­gái—amerikai agressziót. A gyarmatosító hatalmak képvi­selőinek saját beismerése alapján bebizonyította, hogy a fegyveres beavatkozással aa imperialisták csak Csőmbe kezére akartak játszani. A párizsi államvédelmi bí­róság hat OAS-vezetőt halál­ra ítélt. Az ítéletek azonban nem hajthatók végre, mert a vádlottak valamennyien kül­földön tartózkodnak. A Franciaországban elítélt és fogvatartott OAS-merénylők egy csoportja rövidesen ki­szabadul a börtönből. A kor­mány ugyanis még karácsony előtt amnesztiatörvényt ter­jeszt a parlament elé. A köz­kegyelem az 1962. március 20-a, az eviani egyezmény aláírása után elkövetett bűn- cselekményekre vonatkozik. Nem terjed ki a láziadás és összeesküvés címén elítélt Sá­lán, Zeller, Challe és Jouhaud tábornokra, sem De Gaulle merénylőire. Shrőder külügyminiszter pénteken délelőtt Londonba repült, ahol Wilson minisz­terelnökkel és Gordon Wal­ker külügyminiszterrel tárgyal a sokoldalú atomhaderőről. A Welt értesülése szerint Schrö­der nyomatékosan kifejti Lon­donban a bonni kormánynak azt az álláspontját, hogy az MLF-fel kapcsolatban ra­gaszkodik a „sok nemzetisé­gű” jelleghez, s ennek meg­felelően az MLF-hez csatla­kozó brit tengeralattjárókon is vegyes nemzetiségű legény­ség teljesítsen szolgálatot Bonn hajlandó arra — írja a Welt —, hogy komolyan fon­tolóra vegye a brit módosító javaslatokat, de ennek előfel­tételle, hogy az MLF eredeti jellegét ne hígítsák fel. Indonézia szolidaritást vállai a YBK mellett Saigon körzetében tovább folynak a harcok Sukarno indonéz elnök pén­teken figyelmeztette az Egye­sült Államokat, Indonézia ak­cióba lép abban az esetben, ha amerikai támadások érnék a Vietnami Demokratikus Köz­társaságot, Az elnök egy nagygyűlésen beszélt, amelyet a holland gyarmatosítás elleni harcban elesett indonézek emlékére tartottak. Sukarno hangsúlyoz­ta, Indonézia feltétlen köteles-, ségének tartja annak megaka­dályozását is, hogy a brit im­perializmus állandó erődítmé­nyévé változtassa Malaysiát. Az AP híre szerint a budd­hista vezetők megbeszélést tar­tottak a saigoni központban. Pénteken nyilatkozatban je­lentették be, hogy folytatják az erőszak nélküli harcot a Tran Van Huong-kormány el­len. A hírügynökségi beszámolóit arra engednek következtetni, ogy változatlan erővel tarta­nak a harcok a Saigontól északra fekvő An Lao völgy­ben. Az amerikai katonai szó­vivő szerint viszont csak szór­ványos lövöldözés folyik. Bienh Dinh tartományban már ne­gyedik napja tart a csata. A dél-vietnami szabadságharco­sok — jegyzik meg a megfi­gyelők — támadásaikban az in­donéziai háború alatt tökéle­tesített taktikát alkalmazzák sikerrel. millióra becsülik a sztrájkoló közalkalmazottak számát. 1953 óta nem volt ennyire általános jellegű sztrájk Franciaországban. A szakszer­vezetek már bejelentették, hogy a 24 órás figyelmeztető sztrájk a dolgozók jogaiért vívott harc egyik csatája. A bérkövetelő mozgalom fokozódni fog, ha a kor­mány nem teljesíti a dol­gozók követeléseit. A francia állami és közal­kalmazottak a vidéki váro­sokban egységesen követték a szakszervezetek sztrájkfelhí­vását. A Párizsba érkezett je­lentések szerint Bordeauxban, Metzben, Marseilleben és Nizzában is csaknem száz- százalékos volt a sztrájk. Lyonban a sztrájkoló munkások és alkalmazot­tak tüntető menetben vo­nultak végig a városon. A városi közlekedés és az áramszolgáltatás minde­nütt szünetel. A hárommillió sztrájkoló közalkalmazottakon kívül hozzávetőlegesen négymillióra becsülik azoknak a nem köz­alkalmazottaknak a számát, akik pénteken munkaszünetet tartottak. Tito sajtóértekezlete Belgrad, (MTI): Joszip Broz Tito jugoszláv elnök pénteken délelőtt fogad­ta a Belgrádban tartózkodó külföldi újságírókat és vála­szolt kérdéseikre. Tito hangoztatta, hogy a JKSZ VIII. kongresszusa óriási jelentőségű Jugoszlávia további fejlődése szempontjá­ból. Az elnök foglalkozott Jugo­szlávia és a Német Szövetségi Köztársaság, valamint Jugo­szlávia és a Német Demokra­tikus Köztársaság viszonyá­val. Ami Jugoszlávia és a Német Szövetségi Köztársa­ság viszonyát illeti — mondta — meg kell állapítani, hogy kapcsolataink nem jók. Az NSZK nem hajlandó rendezni a fasiszta német hadsereg okozta háborús károk megtérítésének ügyét és a két ország között Bonn hibájából megszakadtak a diplomá­ciai kapcsolatok. Egyébként mi a magunk ré­széről hajlandók vagyunk a kapcsolatok normalizálására. Az NDK és Jugoszlávia kap­csolatai viszont mind politi­kai, mind gazdasági és/egyéb téren nagyon jók — hangoz­tatta. Tito sajtóértekezletén fog­lalkozott a multilaterális NATO atomhaderő megte­remtésének veszélyével. „A multilaterális atomhaderő létrehozása lehetőséget ad Nyugat-Németországnak arra, hogy saját maga rendelkez­zék az atomfegyverek felett és egy napon saját maga is atombombákat gyártson. Ez pedig óriási veszély” — mon­dotta. Nyugati tudósítók megkér­dezték, megfelelnek-e a való­ságnak azok a hírek, amelyek szerint szabadon bocsátották Milovan Gyilaszt. Meglepő — hangzott a válasz —, hogy az utóbbi időben nyugaton is­mét felvetik a Gyilasz-kér- dést. A napokban Spanyolor­szágban tizenhárom kom­munistát ítéltek el 15—20 évig terjedő börtönbün­tetésre, de a nyugati saj­tó hallgat erről, nem kö­veteli szabad lábra helye­zésüket. A Gyilaszra ki­szabott ítélet nyolc évi börtön. Tito elnök éles szavakkal bélyegezte meg a nyugati ha­talmak kongói és ciprusi be­avatkozását. Hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia erkölcsi és politikai támogatást ad Kon­gónak, de szükség esetén más formában is kész az agresszió áldozatául esett ország segít­ségére sietni. Az elnök ezt követően uá- mutatott, egyetlen idegen hatalom sem formálhat ma­gának jogot arra, hogy be­avatkozzék Ciprus bel ügyei­be, majd végezetül állást fog­lalt Jugoszlávia és a balkáni országok kapcsolatainak ‘to­vábbi fejlesztése mellett. Kenya köztársaság lesz Lándzsák helyett iskolák A nyolcmillió lakosú Ke­nyát sokféle törzs lakja: ki- kujuk, Ínók, giriamák, ma- szájok, ezenkívül kétszerany- nyi indiai származású és öt­venezernél több fehér, több­ségükben angol. Amikor egy esztendővel ezelőtt, 1963 de­cember 12-én Kenya függet­len lett, a gyarmatosítók ab­ban reménykedtek, hogy a különböző törzsek, illetve az afrikaiak és a fehérek, s az ázsiaiak közötti ellentétek magasodó hullámain megőriz­hetik uralkodó pozícióikat. Egy esztendő távlatából meg­állapíthatjuk: rosszul számí­tottak. Karam be«* Kenyatta pártja, a Kanu, már a függetlenség előtt ki­adta a jelszót: Harambee. Ezt a szót valahogyan így fordíthatnánk magyarra: együtt, közös erővel mind­annyian. A Harambee jelszó­ból valóság lett, azzal együtt, hogy az angol tisztviselők és szakemberek megbecsülése mellett egyre több afrikai ke­rült vezető állásokba, s len­dületesen folytatták Kenya politikai és gazdasági életé­nek dekolonializálását. Július­ban államosították a nairobi rádiót, amely azóta Kenya Hangja néven a kormány ál­láspontját magyarázza, ugyan­csak júliusban bevonták az angol lobogót Mombasa volt angol katonai arzenáljáról, s határozottan lecsaptak egyes volt gyarmati tisztviselők, angol katonatisztek neokolo- nialista próbálkozásaira. A Harambee megvalósulá­sát tükrözi az ellenzéki, s hosszú időn át az angolokkal nyíltan együttműködő KADU- párt tejes elszigetelődése a lakosságtól, majd november­ben Kenyatta pártjába történt beolvadása. A KADU ellenez­te Kenya köztársasággá vá­lását, amikor azonban a többségi KADU-párt népsza­vazásra akarta vinni ezt a kérdést, az ellenzék megfiát- rált. Kenyában így létrejött az egypártrendszer, amely bi­zonyára megkönnyíti a la­kosság erejének egyesítését és mozgósítását a gyarmato­sítás maradványainak meg­szüntetéséért. Osziöndíjak a maszá jóknak Tennivaló akad bőven. A hét évtizedes brit uralom alatt például úgyszólván semmit sem tettek a mászá­sokért, csupán a törzsek kö­zötti ellentétek szítására használták fel a harcias ős­lakókat. Nemrégen Jomo Ke­nyatta miniszterelnök maga is részt vett a maszájok egyik „barazán” — gyűlésén, s ar­ról beszélt, mit tesz a kor­mány a maszáj vadászok és állattenyésztők érdekében. Érdemes idézni Kenyattát: „Kenya kormánya azt akarja, hogy a maszájok fejlődjenek, művelődjenek és ne maradja­nak a külföldi turisták egzo­tikus szórakoztatói, mai a gyarmati időkben. Gyermekei­teknek tanulniok kell. nogy fontos hivatalokat tölthesse­nek be az országban. Elmúl­tak azok az idők, amikor a lándzsáké és a dárdáké volt az utolsó szó. Iskolákat épí­tünk és ösztöndíjakat adunk gyermekeiteknek.” A maszájok már eddig is kaptak iskolákat, egészség- ügyi állomásokat, gyógyszer- tárakat a kormánytól, s most a mezőgazdasági gépekkel igyekeznek megismertetni őket. A Itaíéves ÍVjlt'síléisi terv Maszaiföld fejlesztése azon­ban csupán egy része annak a nagyméretű terveknek, ame­lyet a kormány a parlament elé terjesztett. Részben saját, részben külföldi erőforrások­ból hat esztendő alatt — azt is figyelembe véve, hogy addig egymillióvá] növekszik Kenya lakossága! — a jelen­legi 30-ról és 200 angol font­ra akarják emelni a kenyai családok átlagjövedelmét. Hat esztendő alatt tízszeresére nö­velik a gyapottlerme3ztést, s ugyancsak erőteljesen fejlesz­tik a tea, szizál, kávé és rizs­ültetvények termelését. Az idén megkezdett földreform értelmében máris 17 ezer ke­nyai családot telepítettek le az ország legtermékenyebb vidékén, az úgynevezett Fe­hér Felföldön, ahonnan ko­rábban a gyarmatosítók el­űzték az afrikaiakat. Eddig 40 ezer afrikai kapta vissza föld­jét az európaiaktól — a kor­mány visszavásárlási akció­jával. A hatéves terv során vízi erőművet építenek a Tana folyón, fejlesztik az öntözéses gazdálkodást, az úthálózatot és a vasutat, s ezzel tovább csökkentik a munkanélküliek számát. Kétségtelen, hogy ezek a célkitűzések tovább erősítik Kenya helyzetét Afrikában, növelik tekintélyét, amelyet függetlenségének első évé­ben igyekezett latbavetni a kontinens antikolonialista erőinek érdekében. Fordította: Bába Mihály 27. >— Lisewski ezek után már ■emmit sem közölt magával? — Nem, akkor már nem ■okát beszélgettünk, Lisewski érezte, hogy ég a talaj a tal­pa alatt. Egyszer azért azt mondta: „Ha a szükség úgy hozza, van hová menned? Igyekezz külföldre kijutni, Bécsbe. Én is oda igyekszem. Csak még néhány napot kell várnunk.” Pénzt kértem tőle. Azt mondta, most neki sincs, ő is arra vár. Csak kétezret adott. Amikor nem sokkal később Lisewskit letartóztat­ták, idézést kaptam az ügyészségtől. Tudtam, nem érdemes jelentkeznem, mert onnan már nem engedne!? el. Tehát azt a pénzt, amit Li­sewski adott, feleségemnél hagytam, aztán megszöktem. — Hol rejtőzött el? — Előbb Poznanba utaz­tam, aztán Szczecinbe, hogy ott egy külföldi hajóra jus­sak. De nem sikerült. Nem akartak a kikötőbe engedni. Ezután Gdyniába utaztam. Itt több szerencsém volt. Al­kalmaztak a Kikötő Szolgál­tató Vállalatnál. Egy albérle­ti szobácskábán laktam, Or- low környékén. Ideiglenesen már be is jelentkeztem. Né­hány hétig dolgoztam a kikö­tőben és lestem az alkalmat a szökésre. Beszéltem néhány külföldi tengerésszeL Egy sem akart magával vinni. Egy né­met ugyan kötélnek állt, de kétezer dollárt kért, amiért elvisz a Klonski csatornáig, ahol az éjszaka leple alatt elhagyhatom a hajót. Mivel azonban nem volt pénzem^ kénytelen voltam megkoc­káztatni, hogy elrejtőzzem va­lamelyik hajón. Kérhetek még egy cigarettát? Az őrnagy Macioszek elé tolta a cigarettatárcáját. Az ügyész közben elolvasta azt, amit a gépírónő irt, és kiegé­szítette a jegyzőkönyvet a le­tartóztatott vallomásának utolsó mozzanataival. — Nemsokára kínálkozott is alkalom. A kikötőben megér­kezett az „Upsaia” svéd hajó — folytatta kis szünet *»:n a könyvelő. — Deszkát rakod­tunk. Észrevettem, hogy sem a vámosok, sem a határőr­ség katonái nem törődnek ez­zel a hajóval. A hajó a vám­hivatal közelében vesztegelt. Tudtam, hogy a hajó a ra­kodás után azonnal elindul a kikötőből. Kiszemeltem ma­gamnak rajta egy jó búvóhe­lyet a kémény mellett és el­rejtőztem. El is jutok Svéd­országba, ha a búvóhelyemen nem lett volna olyan fullasz- tó forróság. Kis időre még eszméletemet is elvesztettem, és félálomba merültem. Ami­kor felébredtem, minden rin­gott velem, tehát tudtam, hogy a hajó kiúszott a kikö­tőből. Még volt annyi erőm, hogy kimásszam a rejtekhely­ről, aztán elájultam a fedél­zeten. Ott talált rám az egyik matróz. Megállították a ha­jót, és átadtak a határőrség­nek. — Előzőleg öngyilkosságot akart elkövetni? — Igen. Hiszen mindene­met eljátszottam. Volt csa­ládom, volt állásom, az em­berek megbecsültek. Még csak néhány esztendei mun­ka hiányzott a nyugdíjhoz. Most? Higyje el, ügyész jobb lenne az óceán mélyen feküdnöm. Macioszek szomo­rúan lehajtotta fejét. — Az életben sok minden­ért kénytelenek vagyunk fi­zetni — mondta az ügyész. — Magának is, most fizetni kell azért a kárért, amit okozott. Ilyen helyzetben nem segít a kétségbeesés, össze kell szed­nie magát. Leüli majd a bör­tönbüntetését, aztán újra sza­bad lesz. Remélem, nem ta­lálkozunk még egyszer. Hol volt július 11-én, kedden? — Ekkor már Gdyniában voltam. Ezen a napon a kikö­tőben dolgoztam. Ellenőrizhe­tik a Kikötő Szolgáltató Vál­lalat fizetési listáján. — Tudta, hogyan és meny­nyi pénzt kap Lisewski? — Erről soha nem beszélt. Tudom, hogy Varsóba uta­zott, és onnan hozta a pénzt. Biztosan valutát adott el, mert egyszer megkérdezte: nincs-e valamilyen valutaűzér kap­csolatom, és érdeklődött a dollár árfolyama ifánt. Sőt mielőtt Lublinba utaztam, megkért, tudjam meg, hogy áll a dollár. Nekem azonban nem voltak kapcsolataim _a feketézőkhöz, nem tudhattam meg semmit. — Mit hallott a Donau-bank csekkjéről? — Lisewski mérnök gyak­ran említette, amikor már nagyon forró volt talpunk alatt a talaj: csak egy dolog­ra vár, és akkor „meglé­pünk”. Naponta kétszer, há­romszor is megkérdezte: nem jött-e posta Bécsből? Sejtet­tem, valamilyen értesítésre, vagy pénzre vár, mert tudom, hogy akkor nem volt pénze. Talán éppen ezt a csekket várta. — Maga látta a csekket? — Nem láttam semmiféle csekket. Ismétlem, nem tu­dok semmit Lisewski pénz­ügyi elszámolásairól. — Elismeri-e, hogy me­rényletet szervezett Zygmunt Kalinowski joggyakomok el­len, a bécsi „Donau-bank” csekkjének megszerzése vé­gett? — Én merényletet? kiál­tott fel Macioszek. — Soha senkit nem támadtam meg. — Fogadja meg a tanácso­mat: ismerje be a merény­letet. Vannak bizonyítékain k< Ne feledje el, az őszinte be­ismerő vallomás enyhítő kö­rülménynek számít az ítélet kiszabásánál. — Nem tudom, hogy az ügyész úrnak milyen bizonyí­tékai lehetnek. Nem tudok semmiféle merényletről ét csekkről. — ,.A Donau-bank” nyolc­vanezer dollárt érő csekkjé­ről van szó. Ellopták az ügyészségi akták közül. Ka­bátujj rabolta el, akit tizen­kétezer zlotyért megvásárol­tak. Bevallotta, hogy a tás­kát az iratokkal együtt, rög­tön a támadás után átadta maguknak. Vagy magának személyesen, vagy a megbí­zottjának. — Esküszöm, semmit sem tudok erről a csekkről. — Kérem, ne kerteljen. Mondja meg, hol van a csekk? Macioszek sírvafakadt. (Folytatjuk! Rusk amerikai külügymi­niszter csütörtökön külön-kü- lön megbeszélést folytatott Da­vid csehszlovák és Rapackl lengyel külügyminiszterrel. A megbeszéléseken főleg Wa­shington és Prága, illetve Wa­shington és Varsó kétoldalú kapcsolatairól, Németországról és a multilaterális atomütőerő­ről volt sző- Rusk párizsi uta­zása előtt úgy rendezte, hogy két napot New York-ban tölt­hessen és találkozhassék az ENSZ-kozgyűlés alkalmából New York-ban tartózkodó kül­ügyminiszterekkel. Rush megbeszélése David csehszlovák és Rapackl lengyel kiiigyiiiiitiszlerrei 1964. december 12. 2

Next

/
Thumbnails
Contents