Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-08 / 287. szám

Események sorokban A francia hadügyminiszté­riumban nem cáfolják, de nem is erősítik meg azokat a lapjelentéseket, amelyek sze­rint a Szahara i francia kísér­leti telepen, Reggane térségé­ben november 19-én kisebb taktikai atombombát robban­tottak a föld felszíne alatt. Romániában december 7-én emlékeztek meg Petru Groza születésének 80. évfordulójá­ról. A hétfői Scinteia a nagy román államférfi emlékét idé­ző cikkében „lángoló haza­finak, népünk dicső fiának” nevezi Grozát, aki egyik él­harcosa volt a szocialista Ro­mánia építésének. Sasztri indiai miniszterel­nök háromnapos londoni láto­gatásáról hétfőn visszaérke­zett Üj Delhibe. Az indiai miniszterelnök a Londonban folytatott eszmecseréket hasz­nosnak, eredményesnek mon­dotta. A Mariner—4 távközlési és tudományos műszerei kifogás­talanul működnek, a Földtől való távolsága jelenleg 1 506 000 mérföld, óránként hozzávetőlegesen hétezer mér­földet tesz meg a Mars felé vivő útján. Gaston Soumialot, a kongói forradalmi kormány hadügy­minisztere néhány napos lá­togatásra Kairóba érkezett. Innen folytatja majd útját New Yorkba, az ENSZ-köz- gyűlésre, ha amerikai vízu­mát megkapja. Hétfőn összeült a lengyel szejm, hogy megtárgyalja az 1965. évi népgazdasági tervet és a költségvetést. A vita elő­reláthatólag négy napig tart. Japán kereskedelme a szo- ciíüatJB tábor országaival ez év első tíz hónapjában — az elmúlt év azonos időszaká­hoz viszonyítva —r csaknem 70 százalékkal emelkedett, s elérte a 751 000 000 dollárt. A Szovjetunió kormánya a most aláírt hitelegyezmény értelmében mintegy 15 700 000 dollár összegű kölcsönt nyújt Ugandának. A kölcsönt ipar­vállalati berendezések, trakto­rok és más gépek, a Szovjet­uniótól történő beszerzésére használják fel. Kilenc japán halász szénné égett, kettő pedig súlyos égé­si sebeket szenvedett egy halászhajón vasárnap este kitört tűzvész következtében. Hfoszkval jelentés: ©eceiiibei* Ö-én összeül a Legfelső Tanácsa Az év utolsó hónapjának első napjai a szovjet belpoli­tikai élet eseményeire irá­nyítják a figyelmet. Szerte a Szovjetunióban folynak a köztársasági területi és ha­tárterületi pártplénumok, amelyeken szervezeti kérdé­seket tárgyalnak: az ipari és mezőgazdasá­gi pártszervezetek újra­egyesítését. Hasonló folyamat zajlik a Komszomol és a szakszerve­zetek vonalán. December 5-én a szovjet demokrácia következetesebb érvényesítésének, a szocialis­ta demokrácia humanizmusá­nak jegyében ünnepelte meg a szovjet nép az alkotmány napját. A vasárnapi Pravda a szov­jet államiság legfontosabb kérdésének szentel szerkesz­tőségi cikket. Ebben elemzi a proletárdiktatú­ra és az össznépi állam visEonyát, kimutatja, hogy az össznépi állam a szocialista államiság mel- lőzhetelen, törvényszerű szakasza. December 9-én, szerdán ösz- szeül a Kremlben a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa. Meg­vitatják és jóváhagyják a költségvetés teljesítéséről szó­ló törvényt, valamint az 1965. évi, most már részleteiben pontosan megfogalmazott költ­ségvetést és népgazdasági ter­vet, amelyekkel a szovjet parlament két házának állan­dó bizottságai az elmúlt he­tekben foglalkoztak. Az ülés­szak fontos, törvényerejű rendeleteket is jóváhagy. A Legfelső Tanács nagy figyelmet szentel termé­szetesen a Szovjetunió nemzetközi kapcsolatai­nak is. Erre mutat, hogy decem­berben és januárban egész sor szovjet parlamenti kül­döttség külföldi látogatásait helyezték kilátásba. Decem­ber 11-én Szomáliába, 15-én Görögországba, majd még e hónapban az EAK-ba is ellá­togatnak szovjet képviselők. Általános felélénkülés ta­pasztalható a népjóléti problémák megoldásánál. Az évi munka eredményei­nek összegezése során mind több olyan elvi következtetés és gyakorlati intézkedés szü­letik, amely a lakosság ellátá­sának, a közművek, „ keres­kedelem, a legkülönbözőbb szolgáltató vállalatok munká­jának megjavítására irányul. Nagyarányú letartóztatások Kongóban Lemondott Segni olasz köztársasági Megnyílt a JfiSZ Vili. kongresszusa T/í© £i nemzetközi kérdésekről Márkus Gyula, az MTI belg­rádi különtudósító ja jelenti: Belgrádban, a Szakszerveze­tek Székházának nagytermében hétfőn reggel megnyílt a JKSZ VIII. kongresszusa. A tanácskozáson mintegy 1500 szavazásra jogosult küldött vesz részt, s meghívott, ven­dégként több mint 30 külföl­di pártküldöttség — köztük az MSZMP küldöttsége — van je­len. A kongresszust Joszip Broz Tito főtitkár nyitotta meg. Az első napirendi pontként szereplő fő referátumot írásban osztották ki a küldötteknek. A Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizottság jelentése bevezető részében hangsúlyozta, hogy a JKSZ a két kongresszus között eltelt időszakban (1957—1964) nagy­mértékben hozzájárult az or­szág társadalmi fejlődéséhez, az elért eredmények lehetővé tették az új alkotmány elfoga­dását. Joszip Broz Tito, a párt fő­titkára beszámolójának beve­zető részében a nemzetközi helyzet általános értékelésével és a nemzetközi munkásmozga­lom helyzetével foglalkozott. Megállapította, hogy a JKSZ VII. és Vili. kong­resszusa közti időszakban (vagyis 1958 óta) a nem­zetközi fejlődésben ko­biztosította a nemzeti felsza­badulásukért küzdő népeket és hangoztatta, hogy a gyarmati rendszer teljes felszámolása nincs már messze. A további­akban elismeréssel beszélt az el nem kötelezett országok po­zitív szerepéről, vázolta az el nem kötelezettség lényegét, majd a fejlődő országok prob­lémáit elemezte. A szónok rámutatott: a két kongresszus közötti időszakban jelentősen fejlődtek !:' ecsola- taink minden szociaii. • or­szággal — kivéve Kínát, Al­bániát, Észak-Koreát és Észak- Vietnamot — mégpedig a szo­cializmus és a világbéke épí­tésének hosszú távlatú közös érdekei alapján. E tekintetben különösen fontosak a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXII. kongresszusá­nak határozatai álta! su­galmazott pozitív folya­matok. Az, amit az utób­bi egy—két év alatt tet­tünk a Szovjetunióval és a szocialista országok többségével a gazdasági, politikai és kulturális együttműködés terén, jó­val túlszárnyalja, mind­azt. amit korábban sokkal hosszabb idő alatt elér­tünk. Leopoldville, (MTI): Hírügynökségi jelentések sze­rint Stanleyville körül a Kon­gó folyó balpartjára átjutott kormánycsapatok állásaik meg­erősítésén dolgoznak. Magában a városban Csőmbe fegyveresei felkutatnak és letartóztatnak mindenkit, aki támogatta a fel­kelőket. Leopoldvilleben két nap óta nagyarányú letartóztatások folynak; állítólag Stanley vitye­London, (MTI): A Yorkshire Post tudósí­tójának értesülése szerint az Egyesült Államok újabb föld­területeket szándékozik bérel­ni Angliától a Bahama szi­getcsoporton titkos tenger- alattjáró-elhárító kísérleti te­lepének kibővítésére. A wa­shingtoni haditengerészeti mi­nisztérium négymillió font sterling összegről szóló szerző­dést kötött amerikai cégekkel a kísérleti telepen szükséges építkezésekre. ben lefoglalt okmányok alap­ján a fővárosban hajszát indí­tottak azok ellen, akik valami­lyen formában kapcsolatban álltak a felkelőkkel. Az AFP jelentése szerint a Csombe-kormány elhatározta, panaszt tesz az Afrikai Egy­ségszervezetnél és a Biztonsági Tanácsnál amiatt, hogy Szu­dán, Algéria és az Egyesült Arab Köztársaság segítséget nyújt a „lázadóknak.” Az amerikai kormány a tárgyalásokat a legnagyobb csendben igyekszik lebonyo­lítani, leplezve az angolok előtt a telep jelentős katonai fontosságát, hogy minél in­kább leszoríthassa a földte­rület bérleti díját. A hely fekvése, éghajlata, a vízügyi viszonyok és egyéb körülmé­nyek ugyanis tökéletesen al­kalmassá teszik kísérleti te­lep létesítésére ezt a terüle­tet elnök Róma, (MTI): Antonio Segni olasz köztár­sasági elnök vasárnap este, be­tegsége miatt lemondott tiszt­ségéről. Az erről szóló hivata­los nyilatkozatban, amelyet az olasz hivatalos lap vasárnap este rendkívüli kiadásban ho­zott nyilvánosságra, a 73 éves kereszténydemokrata párti po­litikus a többi között hangoz­tatja: „Egészségi állapotom miatt, érett megfontolás és or­vosaim véleményének meghall­gatása után arra a visszavon­hatatlan elhatározásra jutot­tam, hogy lemondok tisztsé­gemről-..” Brunetto Bucciarelli Ducci, a képviselőház elnöke közle­ményben jelentette be, hogy az új elnök megválasztása céljá­ból december 16-ra hívták ösz- sze a parlament mindkét házát. moly változások töri Vi­ták a béke erői, a békére törekvő, konstruktív poli­tika, a békés egymás mel­lett élés aktív politikája javára. Az erőpolitika .— amelyről az imperializmus legreakciósabb körei még mindig nem mond­tak le — egyre kevesebb tá­mogatóra talál. A főtitkár elítélte az impe­rialisták külföldi katonai tá­maszpont-rendszerének fenn­tartását és síkraszállt az atom­fegyvermentes övezetek megte­remtése mellett- Rámutatott, hogy Laosz, Dél-Vietnam, Kambodzsa, Ciprus, Kongó és Angola olyan tűzfészkek, ame­lyek egy újabb háború súlyos veszélyét rejtik magukban, mert az említett országok bel- ügyeibe külső reakciós gyar­matosító erők avatkoznak be. Tito Jugoszlávia támogatásáról Kapcsolataink egészséges ala­pokon, az egyenjogúságon, a kölcsönös érdekeken és barát­ságon nyugszanak, ami teljesen megfelel népeink törekvései­nek. Meggyőződésünk, hogy kö­zös erőfeszítésekkel továbbra is ezen az ütőn keli haladnunk, ingadozás és megtorpanás nél­kül. Kifejtette a JKSZ állás­pontját a Kínai Kommunista Párttal folyó vitában s elítélte a kínai vezetők sértő támadá­sait, rágalmait. Tito a továbbiakban áttért az ország belpolitikai problémái­nak elemzésére. Határozottan állást foglalt a túlméretezett beruházások ellen és hangoz­tatta a dolgozók anyagi érde­keltsége növelésének szüksé­gességét. Élesen bírált egyes negatív jelenségeket. Tito végül megállapította: „A kongresszusnak világosan és határozottan állást kell foglal­nia minden kérdésben, különö­sen pedig a gyengeségekkel, hibákkal és torzulásokkal szemben, mert ezt várják a dolgozók. Tisztítsa meg ez a kong­resszus bátran, követke­zetesen és forradalmi mó­don utunkat mindattól.. ami még mindig hátrafelé húz bennünket, mindattól, ami akadályozza a dolgo­zók életkörülményeinek gyorsabb javítását, a szocialista társadalmi viszo­nyok gyorsabb fejlesztését,” Titkos tengeralaltjáró- elhárító telep a BahcsiBMx-szigefekest Persze, ő nem tudta, hogy én „leütésért” ülök. Szabad még egy cigarettát? Az őrnagy elővett egy cso­mag cigarettát és gyufát adott. Kabátujj rágyújtott, és egy pillanat múlva folytatta: — így telt el néhány nap. Egyszer ebédre heringet kap­tunk. Sós volt, mint az ördög, mert egyenesen a hordóból osztogatták. Az a fickó egy kicsit összeturkálta, aztán így szólt hozzám: „Mosd ki a csajkámat, mert nincs ked­vem összevizezni a kezemet” azzal elém tolja a tálat. Ak­kor én elvettem a heringet és a sápadt pofájába vágtam. A kölyök nekem ugrott, akkor előbb egy bal egyenest adtam a gyomrába, úgy, hogy össze­görnyedt. aztán egy jobb ho­roggal kiegyenesítettem, úgy, hogy 3 priccsen átrepült és a negyediken ébredt fel. Az­tán olyan nyájas lett, minit a giliszta, olyan udvarias, hogy hányinger fogta el az embert. Én valóban jó bokszoló vol­tam — hiszen valaha a „Var­só mestere” címért is küz­döttem. — Valahogy néhány nap múlva — folytatta Kabátujj — kiengedték a fickót. Nem láttam többet. A börtön után, a főhadnagy úr, a régi barát­ság alapján a Kasprzaknál szerzett nekem munkát. Egy­szer, ahogy kijövök a gyárból, hát látom, hogy az a sápadt fickó ott áll a gyárkapu előtt. Rögtön hozzám lépett. „Tisz­teletem, Kabátujj.” A vendég­lőbe invitál, egy félliter vod­kát rendel és kedveskedik, mint egy majom a létrán. Vi­lágos, hogy ha van egy hü­lye, aki fizet, akkor miért ne igyon az ember, na nem igaz? A második íéllitemél azt mondja a fickó, hogy van egy elintézendő ügye. Egy em­bernek valami táskája van, te­le iratokkal, amiért az egyik üzlet igazgatója jól fizetne. szőr fordult velem elő ilyes­mi! Hiába, a sitten az ember kijön egy kicsit a gyakorlat­ból. Talán a kezem csúszott le, vagy túl sok homokot szór­tam a zsákocskába? Csak ép­pen meg akartam suhintani, 2'y óra, fizetett a kávéért és kiment. Mi utánamentünk. Aj Ujazdowon ment át, a finn házakhoz. Bement a szél­ső házba, a sportcsarnok mel­lett. Az én sápadt fiatalembe­rem azt mondja: a pasas min­dig az Agrykolán megy a Suc- ha utcai autóbuszmegállóhoz, holnap feltétlenül el kell in­tézni. Azt mondta, hogy a Li- tewski utca sarkán vár rám. Ha odaadom neki a táskát, rögtön kapok tőle még ötez­ret. „Az a másik kétezer, — mondja — az nem számít, azt csak a barátság fenntartásáért adtam, meg azért a jobb ho­rogért a börtönben.” Kabátujj még egy cigaret­tát kért, és folytatta: — Megbeszéltem a have­rommal, hogy jöjjön falazni. A Koszykowa utcán talál­koztunk és elmentünk az Ag- rykolára. Ott leültünk egy padrp és néztünk arra a ház­ra, ahol az a fiatal pasas la­kott. Cigarettáztunk és vár­tunk. Hét óra után kinyílt az ajtó és jött a mi fiatalembe­rünk. Az eső cseperegni kez­dett. Az utcán egyetlen lélek sem volt. Azt gondoltam, min­den jól megy, most már ráme­hetek az emberemre. Amikor aztán jött a bokrok között, mögéje léptem és hátulról szé­pecskén fejbekólintottam a homofesákocskával. A fickó megingott, mire elkaptam, hogy meg ne üsse magát, mert ott köves a föld; gyengéden lefektettem a földre és elvet­tem a táskáját. A haverom el akarta csenni az óráját és át akarta kutatni a zsebeit, de én azt mondtam: „ne nyúlj hozzá, a táskáért fizettek, te­hát csak a táskát visszük.” Mert már mondtam az őrnagy úrnak, hogy Kabátujjnak i* van becsülete! — És mi történt aztán? — türelmetlenkedett az őrnagy. — Amikor megcsaptam a pasast, már éreztem, hogy nagyon erős volt az ütés. Megijedtem, és azt mondtam a barátomnak, várjon, hogy értesítsek embereket, mintha baleset történt volna. Féltem, hogy beadja a kulcsot, és el­szaladtam telefonálni a men­tőkhöz. Kabátujj nem szereti a „hullás” munkát. Csak öt percre akartam elaltatni. — És mi volt a sápadttal? — kérdezte az őrnagy. A sápadtnak felcsillant a szeme, amikor meglátta a tás­kát és elkapta. A pénz már elő volt készítve, ideadta, az­tán rögtön beült egy taxiba, és agyő. Azóta nem is láttam többé. Én az eset után az Unió térre mentem, ott felül­tem egy villamosra és be­mentem a munkahelyemre. (Folytatjuk.) — „Adok öt ezret azért a táskáért — mondja. — Az ügy egyszerű, mert a pasas az Ujazdow negyedben lakik, és mindennap a néptelen Agry- kola utcán megy hazafelé. Bát­ran le lehet puffantani.” — Ha ezret adott volna, ak­kor beleegyezem — folytatta Kabátujj —, de mivel rögtön ötezerrel hozakodott elő, azt mondtam, hogy „nem”. Na­gyon kevés! Adj tíz darab ez­rest! Még csak meg se reb­bent a szempillája és azt mondta: „rendben van, adok tízezret”. Azt hittem bolond­nak tart. Mondom neki: Elő­leg nélkül a kisujjamat sem mozdítom meg. A pasas erre kivesz négy darab ötszázast és szó nélkül átadja. Eltettem a kétezret és azt mondtam, hogy „hullára” nem megyek. Amaz csak elmosolyodott és azt mondta, elegendő öt percre elaltatni, hogy a táskáját el­vegyük, és meglépjünk. — Szép kis öt perc — je­gyezte meg az őrnagy — Ka- linkowski tíz óráig feküdt esz­méletlen. — Milyen szégyen egy ré­gi „szakember” számára! Élő­hát ez lett belőle: a paciens a végén alig lélegzett. •— Na, mondja csak tovább. — Tehát megbeszéltünk egy találkozót a sápadttal, ha el­jön az idő, akkor találkozunk a gyár előtt, és megmutatja nekem azt n pasast, akit el kell altatni, és azt is, hogy hol lakik. Néhány nap múlva az én sápadt fickóm ott áll a kapu előtt. Azt mondja, hogy menjünk a Piekna utcá­ban lévő SejmoWf, kávéház­ba, az országház mellé. Ko­rábban még egy fellitert fi­zetett, és mentünk a Seimowa kávéházba. Csak úgy melles­leg: elég rendes lokál az. Nos hát, ülünk, kávét iszunk. A sápadt még két féldeci zöl­det fizetett, és vártunk. így vártunk egy órát, talán töb­bet is. Végül bejött egy fia­talember kabátban, táskával, „Ez ő” mondta a sápadt. Jól nézze meg! „Tehát ülök és nézem a pasast. A fiatalember kávét iszik és minduntalan az órájára pislant. így ült egy félóráig. Aztán a telefonhoz rohant és telefonált valahová. De rögtön visszatért tovább ült és nézte az óráját. Eltelt Tito fogadta az MSÍKMI* küldöttségét tagjának vezetésével érkezett Belgrádba, a JKSZ VIII- kong­resszusára. A találkozó baráti légkörben zajlott le. Belgrad, (MTI): Jos’ip Broz Tito fogadta a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségét, amely Fehér La­josnak, a Politikai Bizottság 23. 1964. december 8. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents