Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-04 / 284. szám

Mint csütörtöki lapunk­ban hírt adtunk róla, Gás­pár Sándor elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja az MSZMP Po­litikai Akadémiáján elő­adást tartott. Ezúttal közöl­jük beszédének rövidített szövegét. Bevezetőben Gáspár Sándor a párt vezető szerepéről és annak feltételeiről beszélt. Hangsúlyozta, a vezető szerep nélkülözhetetlen feltétele, hogy a Pált erős, egységes és szervezett legyen. A politikai, ideológiai és cselekvési egy­séget állandóan erősíteni és fejleszteni kell. Ebben az ösz- szefüggésben fontos tényező a párt összetétele, — mondotta — amely kih.at a vezető sze­rep érvényesülésére. A bolse­vik pártról írta Lenin: „Nem az a legfőbb gondja, hogy taglétszámát növelje, hanem az, hogy a tagság minőségét javítsa...” Ez természetesen érvényes más kommunista pártokra is, a mi helyzetünkre is. Nekünk is olyan pártta­gokra van szükségünk, akik egyrészt magukévá teszik, helyeslik, értik a párt politikáját, másrészt képesek és alkalmasak a párt politikájának valóra váltására. i párt vezeti szerepe növekedésének és munkastílusának eyves kérdései Gáspár Sándor elvtárs beszéde az MSZMP Politikai Akadémiáján — talán éppen a burzsoá pro­paganda hatására — úgy fog­ják fel, mint „rendszerünk liberalizálódását”. Akik ebben a hitben ringatják magukat, azok tévednek és csalódni fog­nak. A társadalmi, s ezenbe- lül az üzemi demokrácia a szabad vitalégkör további tér­hódítása nem gyengíti, hanem erősíti a párt vezető szerepét, egyúttal elősegíti a dolgozók sokaságának tudatos, aktív részvételét a termelés és a társadalmi élet problémáinak megoldásában. Ily módon a párt vezető szerepe a tömegek cselekvésében realizálódik. Erőtartalékaink a mun­kásosztályban, a szocializ­must építő dolgozó nép­ben vannak, és a demok­rácia szélesedése mind­inkább felszínre hozza azokat. A korábbi években, a hata­lom meghódítása és megszi­lárdítása után a régi pártve­zetőség nem vette figyelembe Leninnek ezt az álláspontját, ,:elytélén pártépítési elveket követve, lehetővé tette, hogy nagyszámmal kerüljenek a pártba kekásbé szilárd ele­mek. A tapasztalat bebizo­nyította: ha túlságosan fel­duzzad a taglétszám, akkor el­mosódik a párt és az osztály, valamint „ párt és a nép kö­lti különbség: nem az osz- yt emeljük a párt színvona­lára, hanem a Párt színvona­lát igazítjuk az osztályéhoz. Ilyen esetben csökken, a párt ereje, szervezettsége, látszóla­gossá válik egysége. Ugyan­akkor hiba lenne, ha a párt bezárná kapuit a felvételre érett dolgozók előtt és elzár­kózás, bizalmatlanság alakul­na ki a párt és a hozzá közel­állók között. A párt vezető tevékenysége igen fontos erkölcsi követel­ményeket is tartalmaz. Az összes dolgozók figyelik és el­lenőrzik, megegyeznek-e sza­vaink és cselekedeteink. Pártunk a* utóbbi évek­ben megteremtette a bi­zalom légkörét és nem engedi azt az elbizakodott­sággal vagy a be nem vál­tott ígéretekkel elronta­ni. Gáspár Sándor a továbbiak­ban elemezte a párt vezető szerepét „ szocialista forra­dalom különböző szakaszai­ban, amelyeket a párt vezető szerepének elemzésében fi­gyelembe kell vennünk. A proletárdiktatúra kialakult és megizmosodott, mechanizmusa a munkásosztály, » dolgozó nép szerve. Ma már semmi sem indokolja, hogy mint ré­gebben néha. e szervek he­lvett vagy fölött intézked­jünk. Az állami igazgatásban dolgozó sok tízezer kommu­nistára is kötelezőek a kü­lönböző párthatározatok. Az a feladatuk, hogy biztosítsák adott helyeken e határozatok végrehajtását és ez szerves része a párt vezető szerepé­nek. Ha az állami és gazda­sági szervek munkája javul, ez egyben a párt vezető szere­pének növekedését is tükrözi. A tömegszervezetek és moz­galmak szerves alkotó részei a proletárdiktatúra mecha­nizmusának. Munkájukat ön­állósággal és felelősséggel végzik; a párt politikáját fő­ként közvetett úton, a politi­kai meggyőzés és vita útján érvényesítik. Kétségtelen, hogy ez nem könnyű módszer, de a kommunista párt számára mégis ez az egyetlen helyes és járható út. s ez a szocialista demokrácia lényegéhez tarto­zik. Ez a módszer erősíti ál­lamunk szocialista jelle­gét azzal is, hogy a tö­megszervezetek és moz­galmak révén sok százezer dolgozó közvetlenül részt vesz a közügyek intézésé­ben. Társadalmunk demokratiz­musának növekedését egyesek A párt vezető szerepének nö­vekedését ezért nem a de­mokrácia szélesedésétől, ha­nem a demokrácia korlátozá­sától kell félteni. Kétségtelen, hogy társadal­mi életünk különböző terüle­tein vannak liberális jelen­ségek: hanyagság, . lógás, munka nélkül szerzett jövede­lem, a törvények kijátszása stb. Pártunk politikája, egész államunk tevékenysége. a tömegek demokráciájának ki­bontakoztatása éppen e jelen­ségek ellen irányul. A bur­zsoá szokások és maradvá­nyok elleni harc csakis a legszélesebb demokrácia tala­ján lehet eredményes. Az „én is elnézem neked, te is nézd el nekem”, a „kéz kezet mos” kispolgári elve ellen úgy lehet eredményesen fel­lépni, ha mi nem nézünk el semmit, ami kárt okoz a kö­zösségnek, és harcolunk az ilyen tünetek ellen. A szocialista demokrácia, s benne a pártdemokrácia azért Is fontos, mert ez a párt egész tevékenységét, irányvonalának helyessé­gét is ellenőrzi. Azt, hogy a párt a tömegek igényei­nek megfelelően alakítja-e mindennapi politikáját, elsősorban a munkásosz­tály, a dolgozók összessé­ge bírálja eL » A kommunista párt a munkás­osztálynak, a népnek nemcsak vezetője, hanem ügyének szolgálója is. S ez a szolgálat akkor halad jó úton, ha az ilyen ellenőrzés lehetséges és hatékony. Társadalmunk egységének erősítése, $ a feladatok végre­hajtása azt követeli: minden embert minden fórumon aszerint bíráljanak el, hogy cselekedeteivel, munkájával, magatartásával mennyire se­gíti a szocializmus építését. Helytelen lenne, ha ma. a szocializmus teljes felépítésé­nek időszakában aszerint ítélnénk meg az embereket, hogy mik voltak húsz-harminc évvel ezelőtt. Fejlődésünk lo­gikus következményének tar­tottuk például a származás szerinti megkülönböztetés el­törlését az egyetemi és főis­kolai felvételeknél. Az osztályharc a többi kö­zött azt követeit hogy fegy­verrel, kényszerítő eszközök­kel lépjünk fel azokkal szem­ben, akik fegyverrel, erőszak­kal fordulnak szocialista vív­mányaink ellen; aki azonban letette a fegyvert — képlete­sen értve is —, azt rendsze­rünk ne kénvszerítse arra, hogy ismét felvegye. Mindenki számára mne- adiuk annak a lehetősé­gét, hogy egyenjogú ál- tamnoleárként belli esz- kedien sorainkba. Ez is a proletár humanizmus kö­vetelménye. Ezután aTTól szólt, hozv a szocializmus teljes felépítésé­nek időszaka azt követeli, hoffv a nárt a legszélesebb n'ztályszövetség megteremté­sével biztosítsa minden alko­tó erő kibontakozását. Ma a munkásosztály harcának alap­vető céljai végérvényesen egy­beesnek 0 nagyüzemi gazdál­kodás útjára lépett Paraszt­ság és a néppel azonosuló értelmiség valóságos érdekei­vel. Ebből nyilvánvalóan kö­vetkezik, hogy az osztályharc és a szövetségi politika szét­választása, méginkább szem- beállítása, elméleti és politi­kai hiba. A gazdasági és kulturális életünkben tapasztalható laza­ságok, az előforduló felelőt­lenség és hanyagság jogos elégedetlenséget kelt pártta­gokban és pártonkívüliekben . egyaránt. Indokolt türelmet­lenséggel követelik a felelőt­lenségek megszüntetését. E káros jelenségek meg­szüntetése viszont csak ak­kor lehetséges, ha minden­hol az osztályharc részé­nek tekintik a szocialista gazdaság megerősítését és fejlesztését, gazdasági és kulturális életünk visszás­ságainak felszámolását. A párt vezető szerepével kapcsolatban is akadnak hely­telen nézetek. Még mindig kí­sért — bár csökkenő mérték­ben — az a felfogás, amely a vezető szerepet a párt tag­jai által elfoglalt pozíciók számán méri le. Egy-egy pár­ton kívüli beállítása felelős, gazdasági-műszaki beosztásba — különösen, ha előzőleg kommunista töltötte be ezt — feléleszti ezt „ helytelen szemléletet. Már sokszor elmondottuk, most is megismételjük, hogy a párt vezető szerepe ott és annyiban érvényesül, ahol és amennyiben meg­valósulnak határozatai. Éppen ezért nincs ellentmon­dás a párton kívülieknek a társadalmi életbe történő fo­kozottabb bevonása és a párt vezető szerepének továb­bi növelése között, mivel ők is a szocializmus érdekében tevékenykednek, közreműköd­nek e politika megvalósításá­ban. Politikánk e két vonása kiegészíti, feltételezi, nem pedig kizárja egymást. A már sokszor kifogásolt „statisztikai szemléletnek” azonban bizonyos táptalajt ad a számos üzemben, hivatalban és intézményben tapasztalha­tó protekció, a személyi kap­csolat és baráti összefonódás nyomán keletkező személycse­réknek esetenkénti kusza szö­vevénye. Nehezíti a helyzetet, hogy néha a pártszervezet helyes álláspontja, a párttit­kár szava sem tudja megaka­dályozni a nyilvánvalóan hi­bás, a párt politikájával szemben álló intézkedést. Ilyenkor határozottan ki kell mondani: ennek semmi köze sincs a párt politikájához, ez eltorzítja azt, tehát fel kell lépni ellene. Egyik oka a párt vezető szerepét vitató nézetek­nek az is. hogy számos pártalapszervezet gyenge és valóban nem játszik jelentős szerepet munka­helyén. Tapasztalataink szerint ezeken a helyeken a pártmitnka mezjavításá­val együtt a káros és helytelen nézetek is meg­szűnnek. A párt szerepének olyan felfogásával is találkozunk, amely a technika, a tudo­mány fejődésére, az értelmi­ség növekvő társadalmi sze- reoére hivatkozva, felesleges­nek, szükségtelennek tartja a nárt vezető szerepének növe­lését. E<íy mondatban úgv vála­szolhatnánk erre. hogy tanul­tunk meg szocialista módon élni, tudjunk szocialista mó­don dolgozni és gondolkodni. A VIII. kongresszusnak ez a célkitűzése megszabja a konkrét feladatokat is, még­pedig abban, hogy maximális mértékben aknázzuk ki a szocialista rendszer előnyeit. Ennek érdekében ma minde­nekelőtt érvénvt kell szerezni „ párt politikájának a gazda­sági építésben. A közvéle­ményt foglalkoztató kérdések jelentős része a gazdasági ve­zetéssel. a tervezéssel, a be­ruházások gazdaságosságával, a termelékenység, r~. élef'™'n­" vonal alakulásával kapcsola­tos. Elítélik a termelő munka egyes frontjain tapasztal­ható lazulást, 63 sürgetik a felelőtlenség megszünte­tését biztosító intézke­déseket, áltálában határo­zottabb vezetést kívánnak. A Központi Bizottság is­meri a fejlődésünket aka­dályozó tényezőket, és leg­közelebbi ülésén érdem­ben kíván foglalkozni fel­számolásuk módjával. A dolgozók kritikai megjegy­zései a legtöbb esetben türel­metlen tenniakarásukat fejezi ki, és bizonyítják társadal­munk őszinte és szabad légkö­rét. A tettvágyat, amit mil­liók észrevételei is mutatna«, világos feladatmeghatározás­sal, elsősorban a munka tó megszervezésével, a vezetés javításával lehet értékesíteni. A szocialista gazdaság meg­erősítésével és fejlesztésével egyidejűleg fokoznunk kell a párt eszmei befolyását a tár­sadalom minden osztályára és rétegére. Ideológiai és kultu­rális életünkre jellemző a párt eszmei térhódítása. Nyil­vánvaló, hogy az új nemze­dék nevelése, a felnőtt dol­gozók politikai ég szakmai oktatása a párt kulturális politikájának kiemelkedő fon­tosságú területei. Ä gazdasági építő- és a kulturális nevelőmunka nö­vekvő feladatai azt követelik a párttól, hogy tökéletesítse és hatékonyabbá tegye szocia­lista rendszerünk állami, tár­sadalmi, gazdasági szerveze­teinek, intézményeinek tevé­kenységét. Mivel a párt poli­tikája hivatalos állami politi­kává vált, és a tömegszerve­zetek, társadalmi mozgalmak e politika talaján működnek, e szervek javuló munkája egyszersmind a párt vezető szerepéneit növekedését tük­rözi. Ab állami, tanácsi, gaz­dasági, tömegszervezeti vezetőknek az adott mun­katerületén önállóan kell megvalósítaniuk a párt politikáját. Ez nem csök­kenti, hanem növeli a párt vezető szerepét. Mindazt, amit követelmény­ként állítunk a párt, a dolgo­zó emberek elé; fegyelmezetten pontosan végrehajtani a ter­veket, érvényesíteni a népgaz­daság érdekeit, felszámolni a felelőtlenséget, az önzést, hangsúlyosan állítjuk a vezető szervek és vezetők felé. Min­denki felelős a saját tevékeny­ségéért, s természetes, hogy akinek nagyobb hatásköre van, annak nagyobb a felelőssége is. Ezt az elvet kell érvényesíteni, ebben kell növelni pártunk ve­zető szerepét minden szinten, minden munkahelyen. Gazdasági életünk fejlődésé­nek, eszméink térhódításának, a vezetés megjavításának eme­lője s egyben feltétele is a szocialista demokrácia kitelje­sedése — mondatta —, majd így folytatta: — A kommunisták és a pártszervezetek aktivitá­sának fokozásában leg­fontosabb feladatunk, a partéiét lenini normáinak maradéktalan érvényre juttatása, a demokratikus centralizmus minden ele­mének megtartása. A most folyó yezet őség válasz­tások megnyugtató bizonyíté­kát adják a pártdemokrácia fejlődésének. Gáspár Sándor a következők­ben pártszervezeteink munká­júnak néhány módszertani kér­déséről szólt. A növekvő új feladatok meg­követelik, hogy a vezetés mód­szereit minden szinten állan­dóan tökéletesítsük. Az utóbbi időben a középszervek gyakran a határozatok sokaságával árasztják el az alsóbb szerve­ket, ami nem segíti, hanem gá­tolja a munkát. A gazdasági területeken, a kulturális élet­ben jelentkező visszásságok és hibák arra mutatnak, hogy a határozatok meghozatala előtt sok esetben felszínesen elemzik a helyzetet, s ennek következ­tében pontatlanul határozzák meg a feladatokat. Nagyon fontos, hogy az előkészítő munkában minél több hozzáér­tő véleményét, javaslatát ve­gyük figyelembe. A dolgozók iránti megbecsülésünket min­denekelőtt úgy fejezhetjük kj, hogy tiszteletben tartjuk véle­ményüket. A helyi vezetők munkáját nehezíti, bénítja a felsőbb gaz­dasági szervek nagyszámú ti­lalma. Ez meglehetősen leszű­kíti annak a lehetőségét is, hogy a pártmunka a helyszínen hatékony legyen. A dolgozók aktivitását nagymértékben fo­kozza az, ha a helyszínen dön­tik el az oda tartozó kérdése­ket. A pártszervezetek számá­ra a jelenleginél szélesebb lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a mindennapi munka során az emberek alkotó javaslatait hétköz­napi tettekké változtassák. A továbbiakban azokról a könnyen kiküszöbölhető hiá­nyosságokról beszélt, amelyek a pártszervezetek munkájában tapasztalhatók, majd ezeket mondotta: — Pártunk egységes hatása és cselekvése is indokolja, hogy szüntelen harcot folytassunk a párt politikáját torzító, félre­magyarázó nézetek ellen, akár jobb vagy baloldali színezetűek, akár hazai vagy nemzetközi ta­lajon születnek. Elvileg nem szorul bizonyí­tásra, hogy a munkásosztály érdekei nemzetköziek, hogy a forradalmi osztályharc egy adott ország kereteiben csak akkor győzhet véglegesen, ha célkitűzései egybeesnek a nem­zetközi proletariátus alapvető törekvéseivel. Pártunk tevé­kenysége, a társadalmunk fej­lődésében elért eredmények bizonyítják, hogy az MSZMP internacionalista szellemben cselekedett és nevelte egész né­pünket. Nem tettünk egyetlen olyan lépést sem, amely kon­fliktust idézőit volna elő a ma­gyar dolgozó nép és a szocia­lista világközösség érdekei kö­zött. A ml nemzeütöziségfiak az épülő szocializmus visz anyai között már nemcsak poli­tikailag és eszmeileg, ha­nem gazdasági síkon is érvényesül. Gondos figy: -m'ímá­nyózzuk a testvéri kommunista pártok, különösen a szocialista országok pártjainak tevékeny­ségét. Számunkra különösen fontosak a Szovjetunió pártjá­nak és népének tapasztalatai. A szovjet nép közel fél évszá­zados építőmunkájának tanul­ságai felmérhetetlen segítséget nyújtanak számunkra. Testvéri együttműködösUnk, a pártjaink és népeipk között kialakult őszinte es mély barátság lehe­tővé teszi számunkra, hogy a világ első szocialista hatalmá­nak támogatását élvezzük és hasznosítsuk a szocializmus építésében szerzett tapasztala­tait. Hazánkban a szocializmus építésének nemzetközi elisme­rést kiváltó eredményei úgy születtek meg, hogy népünk követi pártunkat, minden be­csületes dolgozó a párt poli­tikájának megvalósítását se­gíti elő mindennapos mun­kájával, hogy társadalmunk egészének életében érvénye­sül a párt vezető szerepe. A kommunisták százezrei példamutató, áldozatos mun­kát végeztek dolgozó népünk sorsának jobbátételéért. A harcok nehéz szakaszaiban életüket és egészségüket is áldozták a munkásosztály, a dolgozó nép boldogulásáért. A mártírok, a hősök ál­dozatai nem voltak hiába­valók. Büszkék vagyunk rájuk. De büszkék va­gyunk azokra a szerény kommunista harcosokra, aktivistákra, akiknek mindennapos munkája valósítja meg a párt cél­kitűzéseit életünk minden területén. Ma iá nagy felelősség há­rul és sok függ a kommunis­ták munkájától. Azt várja tő­lük a párt, hogy elől járja­nak az új feladatok megoldá­sában, a helyesebb módsze­rek kialakításában, hogy él­harcosai legyenek « visszás­ságok, a lazaságok elleni harcnak. Népünk igényli a párt ve­zetését és tiszteli, becsüli a pártot, a kommunistákat. A kommunisták boldog­ságát az adja meg, ha munkájuk nyomán egyre több ember válik meg- győzödéses kommunistá­vá, dolgozik lelkesen a szocialista Magyarország­ért, ha a szocializmus ügye előrehalad, ha új városrészek nőnek ki a földből, ha jobbá, szeb­bé, kulturáltabbá válik az emberek élete. Ebben van mindannyiunk erőfeszítéseinek, a párt tevé­kenységének értelme, ebben testesül meg a párt vezető szerepe — fejezte be beszé­dét Gáspár Sándor. Húsz év létesítményeiből Művelődési ház, mozi Tuny ogmatolcson. Hammel József felvétel#

Next

/
Thumbnails
Contents