Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-30 / 304. szám

Érdek védelem és termelés Az osztatlanul uralkodóvá vált szocialista termelési vi­szonyok, a szocialista lét ön­magában véve még csak lehe­tőség, feltétel. Feltétele a tu­datos, szocialista magatartás­nak, a szocialista munkamo­rálnak. Az ideológiai nevelő­munka _ amelyik ugyancsak állandóan megújuló kötelessége a termelés parancsnokainak, a műszaki és gazdasági vezetők­nek, de önként vállalt köteles­sége munkásoknak, a szocialis­ta 'origádtagoknak is, — csak akkor lesz eredményes, ha azt megfelelő intézkedések, a gya­korlat szolgálja és készíti elő a termelő munkában is. Az országos közvélemény most azt tartja, hogy a szo­cialista építőmunka, az öntu- ántos munka egyik legszebb példája az új Erzsébet-híd. Nem alaptalanul. Sokan meg­jegyezték, hogy az avatás nap­ján a hidat csak zászlók dí­szítették, hiányoznak a jelsza­vak. Mégis, mindenki arcáról ugyanazt az érzést, gondolatot olvashattuk, olvassuk azóta is: ez nagyszerű munka, nagysze­rű teljesítmény. Szocialista munkai — van-e ennél szebb jelző? Milyen jó lenne, mennyire a közérdeket szolgálná, ha ehhez a hídhoz hasonlóan készülne ezentúl ná­lunk minden: a lakások, a szer- v ámgépek, az autóbuszok, hír- ; úistechnikai berendezések; i. táridőre, a legmodernebb t :.h ni kával, modern technoló- ; : s ál, annyi forintért, ameny- rviért azt megterveztük és olyan egyöntetű akarással aho­gyan ez a híd épült. Szigorú normák szerint történt már a híd műszaki átvétele, a teher- p óba is, de „még szigorúbb” a hídavatással elkezdődött bir­tokbavétel. Ezrek és ezrek v osgálnak szakértő szemmel minden kötést, minden kis hídfelületet. Sokan észrevették, hogy a híd tervező főmérnöke azon a napon mennyire szűkszavúan nyilatkozott a televízió riporte­rének a saját munkájáról, s hogy abban a néhány mon­datban is inkább a művezető­ket és a hídépítőket dicsérte. Arra gondolok, amit egy híd­építő említett: legalább negy­ven szakembere dolgozott itt hónapokig. Vasasok, mázolok, kőfaragók, villanyszerelők, he­gesztők, — sok helyről érke­zett, sokféle ember. Nem igaz, hogy ne akadt volna közöttük logos természetű, munkakerü­lő. Nem válogatott legénység­gel dolgoztak, azokkal kellett beérniük, akiket éppen kaptak. És mégis... Arra gondolunk, hogy lám, ez a híd a ma ismert legkor­szerűbb technológiával készült. Még a sokat próbált hídépítők­nek is új volt. Olyan munka, ahol a rutin kevés. Es még­sem akadt ellenkező. Minden­ki készségesen próbálta az újat. Miért? A hídépítők munkája látvá­nyos. Mondhatnánk olyan, mint egy nagy szabadtéri elő­adás, mint egy körszínház, ahol a közönség a színpad mögé, a kulisszák mögé is betekinthet és szemmel tarthatja a fősze­replőt, de a díszletező segéd munkást is. Itt mindenki lát­ta, hol és hogyan illeszkedett munkája az egészhez. A gyá­rak, a műhelyek zártabb vilá­gában ezek a kapcsolatok nem ilyen egyértelműek és nem ennyire beláthatóak. Pedig ez a munka is azt bi­zonyítja: ha tapinthatóvá, ér­zékelhetővé, felismerhetővé tesszük ezeket a kapcsolatokat, akkor minden egyes munkást, művezetőt, műszaki és gazdasá­gi vezetőt arra szorít, ösztönöz, hogy felismerje a felelősségét és felelősséggel dolgozzék. A lehetőség adott, élnünk kell vele. Arra gondolunk, mi­lyen volna, ha más munkákat ugyancsak a munkás, a műsza­ki vezető, a hivatalnok, a tár­sadalmi tisztségviselő hétköz­napi tevékenységét is ilyen nyilvánosság kísérné, ilyen szi­gorú társadalmi meo, társadal­mi ellenőrzés! Akkor ezeknek a munkáknak az eredményeit is ekkora örömmel vehetnénk birtokunkban. Akkor a jelszót, amelyik a szocialista építőmun­kára szólít, mindenkinek a tu­lajdon lelkiismerete fogalmaz­ná. Fontos események előtt áll a magyar szakszervezeti moz­galom. 1965. első negyedévé­ben újraválasztják a szakszer­vezetek üzemi szerveit és tisztségviselőit, „ bizalmiakat, a szakszervezeti bizottságokat, a társadalombiztosítási taná­csokat, majd a következő ne­gyedévben az üzemi tanácso­kat és a társadalmi bíróságo­kat, Mivel a szakszervezetek munkája a választások alkal­mából különösen az érdeklő­dés középpontjába került, megkértük Brutyó János elv­társat, 3 Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa főtitkárát, tá­jékoztassa olvasóinkat a szak- szervezeti mozgalom időszerű feladatairól. — Hogyan fejlődött a szakszervezeti érdekvé­delem, és milyen aktuá­lis tennivalók állnak az aktivisták előtt? — Az az igazság — kezdi n beszélgetést Brutyó elvtárs —, hogy szakszervezeteink munkáját, és különösen az érdekvédelmet, sokan még ma sem értelmezik pontosan. Ná­lunk — és minden szocializ­must építő társadalomban — a szakszervezetek az új tár­sadalmi rend megvalósításáért küzdő osztály, az uralmon lé­vő munkásosztály legnagyobb tömegszervezete. Részt vet­tünk, hiszen érdekünk is volt, a munkáshatalom kialakítá­sában a szocializmus alapjai­nak lerakásában és dolgozunk a szocializmus teljes felépíté­sén. Természetesen nemcsak anyagi juttatások adományo­zása jellemzi a szakszerveze­tek munkáját. Hazánkban minden, a dolgozók életkö­rülményeivel kapcsolatos kér­désben a kormány, n minisz­tériumok és más gazdasági szervek a szakszervezetek vé­leményének meghallgatásával, egyetértésével döntenek. Ezek „húsba vágó” témák. Csak néhányat említek: a besorolá­sokat, a normaíelúlvizsgála- tot, az élüzem cím adományo­Egyre több állami feladatot ve?z át a s-zakszervezet Brufyó János SZOT főtitkár tájékoztatója lapunk számára Nagy fövő előtt Tiszavasvári 13 000 lakostól 20000-ig — Iparosítás, kösmíívesítés, művelődés A tervek tükrében a megye egyik legnagyobb községe Tiszavasvári 13 ezer lako­sú nagyközség. Közel 30 ezer holdat kitevő határában új gazdálkodási kultúrát honosí­tott meg a Keleti és Nyugati Főcsatorna. A csatornák két oldalán halastavak, szjvaty- tyúk, öntözőberendezések jel­zik: legyőzik a vidék termé­szeti csapásait, erősödik, iz­mosodik a szocialista mező- gazdaság. Mozi, áruház, irodaház A világhírű Alkaloida mel­lett jelentősen fejlődött a megye egyik legkorszerűbb gépjavító állomása. Újabb üzemek, vállalatok letelepíté­se, illetve létesítése van folya­matban. A három megye szakmunkásképző MTH isko­lája, a kisebb vállalatok léte­sítése, az ország második szolgáltató háza, új iskolák, gimnázium, utak, járdák, vil­laszerű házak jelzik a fejlő­dés útját. Ez a húsz esztendő a szűkszavú felsorolás tükré­ben is gazdagabb a község bármelyik időszakánál. Tisza­vasvári gyarapodik, szépül és mindinkább a városias fejlő­di» útjára lép. A 15 éves távlati fejlesztési program 20 ezer lakosú Ti­szavasvári körvonalait vázol­ja fel. Ennek az elképzelésnek már az elkészített térképét teríti elénk Lévai Sándor, a k zségi tanács vb. elnöke. A t írképen rajzok és színes sa­tu-ozások jelzik a jövő városá­nak hat centrumát. A fő köz­pont, a négymillió forintos költséggel megépített művelő­dési ház körül bontakozik ki. A művelődési házzal szem­ben épül az. új filmszínház és a megye legkorszerűbb áru­háza. A szomszédságában pe­dig az irodaház, ahol a tanács és más hivatalok kapnak majd helyet. Ennek folytatása a Kossuth utca, ahol az üz­leti negyedek alkotják a köz­pontot. Szép, korszerű szállo­dája, étterme máris beillik az elképzelésbe és bármelyik városi létesítménnyel felve­szi a versenyt, 660 lakás, bérház, sorház zását. A szakszervezetek a hatáskörükbe utalt területeken sok olyan jogszabályt, sza­bályzatot alkotnak, amelyek kötelező érvényűek egyes ál­lami szervekre, gazdasági ve­zetőkre. így a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa a főha­tóságokra és a vállalatokra kötelező hatállyal ad ki mun­kásvédelmi szabályzatokat. Közismert az is, hogy a dol­gozók társadalombiztosítását ugyancsak n SZOT, illetve a Szakszervezeti Társada­lombiztoutási Központ intézi. — Voltaképpen tehát a szak-zervezetek egyre több állami feladatot vesznek át, Mityen vál­tozást Jelent ez az ügyek intéz- s ben? — Mindenekelőtt azt, hogy az eddiginél jobban, még figyelmesebben a dolgozók széles körű társadalmi közre­működésével kell megolda­nunk azt, amit eddig az álla­mi ügyviteli apparátus csi­nált. A társadalombiztosítás különböző területein például 120 ezer szakszervezeti akti­vista segíti a dolgozókat ügyeik gyors elintézésében. A nyugdíjelőkészítő bizottságok n társadalombiztosítási tanácsok és bizottságok sok utánjárás­tól ment:sitik az embereket, éj a legbonyolultabb ügyek-- ben is készséggel adnak ta­nácsot, magyarázzák meg a jogszabályokat. Ki kell emel­nem az 1964-ben kiadott munkásvédelmi törvényt is, amely további előrelépést je­lent a dolgozók érdekeinek védelmében. Igen jelentős pontja például, hogy a bal­esetek bekövetkezésénél — a korábbi gyakorlattal szemben — már nem a dolgozónak kel! bizonyítania vétlenségét, ha­nem a vállalatnak kell iga­zolnia azt, hogy a baleset el­háríthatatlan volt, illetve az nem a vállalat hibájából származik. Ha pedig ezt nem tudja igazolni, kártérítést kell a dolgozónak fizetnie. Az Ady Endre utcai háza­kat lebontják, ahová emele­tes házak és az 1966-ban hét­millió forintos költséggel épü­lő gimnázium kerül, amely összeköti majd a két közpon­tot. A harmadik és egyben jelentős centrum az Alkaloida mellett alakul ki. 1970-ig kö­zel háromszáz többszintes és ikerházakat építenek itt. Az építkezések már 1965-ben megkezdődnek. A község kü­lönböző területein 660 lakás helyét jelölték ki, amelyek terv szerint szintén emeletes j és sorházak lesznek. Rátér­nek a társasházak építésére is, amit tavasszal már meg- j kezdenek. Tovább épül és bő­vül a MTH szakiskola. 1966- ban hét és fél millió forintot fordítanak új iskola létesíté­sére. A község vezetői kidolgoz­ták annak tervét is, hogy összhangban legyen a kom­munális és a művelődési le­hetőség is. Már épül a köz­ség közműve, amely nélkül egyetlen város sem képzelhe­tő el. A terv szerint 31 kilo­méter hosszú vízvezetéket építenek, amelyből már 14 kilométer elkészült. Tovább épül a szennyvízlevezető csatorna. A községet koszorú- J ként fonja majd körül az er- \ dősáv, további parkokat, lige­teket létesítenek mintegy 150 ezer négyzetméter területen. Meleg víz a főcsatorna mentén A rendezési tervben új köz­lekedési útvonal megépítése is szerepel, melyet már jóvá­hagytak. Az új útvonal köti össze Nyíregyházát, Miskolcot és Budapestet. Elkészült a terve » Keleti Főcsatorna mentén épülő strandnak, majd később termálfürdő létesíté­sének, A próbafúrások megál­lapították, hogy 6—700 méte­ren 56 fokos meleg víz van. Ez annál is figyelemre méltóbb, mert a termelőszövetkezetek nagyszerűen kiaknázhatják majd palánta és hajtató ház üzemeltetéséhez. B. L. — A Példák azt bizo­nyítják, hogy a szocia­lista állam támaszkodik a szakszervezetekre. jir?nv;i sak:ránvá közre­működésüket. veszélyesség miatt egy-egy üzemrészt leállítanak. Adódhatnak viták abból is, hogy az igények és a lehető­ségek egy-egy adott időszak­ban nem egyeznek. Általában az igények a magasabbak, s így valamennyit nem lehet abban az időpontban telje-en kielégíteni. Az elosztás mód­szere azonban többféle lehet, s azon lehet, vitatkozni, hogy az adott lehetőségek közül melyik a legigázrágosabb megoldás. Mi tehát nem. egy­szer bírálunk állami szervet az elosztás módja miatt; a legtöbbet azonban azzal segít­hetünk, ha hozzájárulunk az e'osztásra kerülő javak gya­rapításához. — Milyen feladatokat köti a szakszervezetek­nek megoldaniok, hogy eredménye ci vegyenek ré-zt az ország anyagi javainak gyarapításá­ban ? " — A szakszervezeti munka egyik központi kérdése „ tár­sadalmi és az egyéni érdek összehangolása. Szüntelenül a szocializmus építésének távla­taira, s az ebből adódó konk­rét feladatokra kell irányíta­nunk. a dolgozók figyelmét. Tudjuk, az élet- és munka- körülmények rendszeres javí­tása csak a népgazdaság fej­lesztése útján valósítható meg. Tehát, többet és olcsóbban kell termelni, hogy az élet- színvonal emelkedhessek. A szakszer rezetek tehát nem választják ketté a közvetlen érdekvédelmi és termelési feladataikat. Mozgósítják a dolgozókat a több és jobb munkára, amely a jövő élet- színvonalának biztosítéka. Az o több százezer munkás, mű­szála és alkalmazott, aki részt vesz a szocialista munkaver­senyben, küzd a szocialista brigád vagy üzemi cím elnye­réséért, vagy már megkapta a kitüntetést, nemcsak pár­tunk és kormányunk helyes gazdaságpolitikáját, hanem a szakszervezetek ez irányú te­vékenységét is helyesli. A magyar szakszervezetek csaknem hárommilliós tagsága magában foglalja a bérből és fizetésből élők több mint 90 Százalékát. A szakszervezetek­nek tehát jogúk, sőt köteles­ségük, hogy az ös:zes dolgo­zók érdekeit képviseljék. Több eset akad amikor az egyes dolgozók érdekei összeütköz­nek a többség érdekeivel. Az emberek gondolkodása nem egységes. Vannak, akik a miénk és az enyém f.gn’mát összekeverik, akik indok lat- lan juttatásokat, előnyöket akarnak. Egyesek attól sem riadnak vissza, hogy lopják, prédálják a közösség vagvonát. A szakszervezetek a szolidari­tás szervei ugyan, de ezekkel az emberekkel semmiféle szo­lidaritást nm vállalnak. Azokat az embereket támogat­ják. akik nemcsak kérnek, hanem becsülettel teljesüik is a rájuk háruló feladatokat. S éppen az ilyen túlnyomó többségben lévő dolgozók ér­tlekében elképzelhetőnek és helyesnek tartjuk erősebb rendszabályok alkalmazását a fegyelmezetlenek, a közösség károsítói ellen. Azon vagyunk, hogy segít­sük az olyan közszellem ki­alakítását, amely nem nézi 01 a törvények áthágását; sem a társadalmi tulajdon herdá­lását, sem n fegyelmezetlensé­get. Az egészséges közszellem kialakításáért vívott harc szá­mottevő anyagi vonatkozása mellett elsőrendű politikai kérdés Is. Visszatérve kiindulási té­mánkra — mondotta befeje­zésül Brutyó elvtárs. — em­lékeztetnék arra, hogy most ú,ir-i választjuk az üzemi szakszervezeti tisztségviselő­ket. Ezeknek az embereknek a vállán nagy felelősség nyugszik. Kötelezi őket a szakszervezetek sok évtizedes múltja, tradíciója, s az a biza- »me1 vet választásukkor kapnak. Képviseljék önzetle­nül. bátran és harcosan dol­gozó társaikat, mindenkor fi­gyelembe véve a társadalom érdekeit is. S. R — Hangsúlyozom: az alap­vető kérdésekben teljes az egyetértés. A célhoz vezető egyes intézkedések kidolgozá­sában, s főleg a végrehajtás­ban, lehetnek, s vannak is véleménykülönbségek n szak- szervezeti és az állami szer­vek között. Lehetnek viták éss véleménykülönbségek egy-egy törvény alkalmazásakor, ami­kor a helyi szakszervezetek helytelen döntés esetén fel­lépnek az egyes dolgozók ér­dekében. Az elmúlt évben például 4348 felmondás kö­zül 2059 esetben el kellett marasztalni a vállalatot. Vagy megemlíthetném a munkásvé­delmi felügyelet aktív tevé­kenységét, amelynek során nem egyszer pénzbüntetéssel sújtják a szabályokat meg­szegő gazdasági vezetőket. Sőt, még az is előfordul, hogy Két év alatt komoly gyár rá fejlődött a kis üzemnek indult ládakészítő telep Xiszaiükön. A munkásak és mun­kásnak hamar megbarátkoztak új feladataikkal és ered­ményesen vesznek részt a termelőmunkában. Képünkön a dolgozók nők, a ládaszegezők egy csoportja látható. Ilyenkor szombaton a leg­nagyobb a forgalom a büfé­ben. Kicsi a bolt, így aztán Juli néni az eladó és a pénz­táros is egy személyben. Amolyan kis állami fiókbolt. Juli néni alig nyitott ki, ép­pen csak felgyújtotta a neont, máris meglepték. — Tíz deka felvágottat kérnék és két kiflii — ren­delt egy fiatalember, s néhány perc múlva már hoz­zá is lát ott helyben a regge­li elfogyasztásához. — Egy duplát — szól egy középkorú férfi. — Ide harminc deka sza­lámi lese. —Öt üveg Kinizsit. — Kinizsi nincs. _ Akkor amilyen van, — Egy csomag Tervet — ugrott be egy siető munkás. Családtag Julika néni vágott, mért, csomagolt, üveget bontott, tessékelt. XJgy tíz óra táj­ban, mikor a szomszédos is­kolában nagy szünetre csen­gettek, csupa csivitélo diák­lány állt a pult előtt. Töme­gével rendelték a kifliket, zsemléket, sajtot, felvágottat. Csipri csvpri tételekben. Ju­lika néni alig győzte mérni. A ráérősebb férfiak a sarok­ba húzódtak, s a falba épített asztalon fogyasztották a fél­deciket, söröícet, feketéket. Újra nyílik az ajtó és há­rom nyurga fiatalember lép be. — Szia mutter — köszön egyikük, s beljebb invitálja barátait. Azok hátramen­nek a presszógép közelébe. — Szervusz kisfiam. — Gondoltál rám? — néz a fiú az anyjára. _ Neked félretettem. — Mit iszunk srácok? — Kinizsit — válaszolják. S a nyúrga meg sem vár­ja, hogy kiszolgálják, oda­lép a pult mögé, lehajlik, keres, és talál is, mert de­rűs arccal emel fel két üveg Kinizsit. — Itt van srácok — nyújt­ja ki az üveget az egyiknek, a sörnyitót pedig röpíti a másiknak. Elkapja. Csörren- nck a kupakok a kövön, fo­lyik a sör. Isznak. A sarokban álló férfi, aki az imént Kinizsit kért, de azt a választ kapta, hogy nincs, rosszallóan csóválja a fejét. — Ennek miért adott? — kérdezi halkan a mellette álló idegentől, aki feketét szürcsölget. — Nem hallotta, hogy mutternak szólította. — Szóval családtag. — Az. A gyerek otthon van. S nem téved, mert ahogy ezt kimondja, a fiú újra a pult mögött terem, kenyeret szeletel, szalámit vág, s hoz­za a srácoknak. — Egyetek... — No látja most már? —j fordul a méltatlankodóhoz i feketét szürcsölő. Farkas Kalmár Társadalmi meo

Next

/
Thumbnails
Contents