Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

Események sorokban Háromnapos nemhivafalos finnországi látogatásának be­fejeztével csütörtökön vissza­érkezett Moszkvába Anasz- lasz Mikojan a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke. Az osztrák szociáldemokra­ta diákszövetség tagjai csütör­tökön délelőtt tüntető menet­ben vonultak végig Becs bel­városán. A fiatalok tiltakoz­tak a Franz Novakra—Eich- mann egykori bűntársára — kiszabott enyhe ítélet ellen, s .követelték, hogy ne évüljenek el Ausztriában a náci hábo­rús bűnök. Véget ért az Indiai Kommu­nista Párt 7. kongresszusa. A küldöttek elfogadtak egy poli­tikai határozatot, amely . a párt konkrét akcióprogramját tartalmazza, s egy másik * ha­tározatot, amely ideológiai kérdésekről szól és leszögezi az Indiai Kommunista Párt egységét a nemzetközi kom­munista mozgalom többségé­vel. Elfogadták továbbá a szervezési kérdésekről előter- jeszített beszámolót és a párt új szervezeti szabályzatát. Franco Spanyolországának parlamentje újabb fasiszta törvényt hozott a szervezke­dési szabadság megnyirbálásá­ra. A törvény megtiltja min­den olyan politikai szervezet tevékenységét, amelynek prog­ramja ellentétes a francoista nemzeti mozgaloméval. Az olasz köztársasági elnök- választás 15. szavazási menete is kudarccal végződött esü- töriökön. E kudarc mindenek­előtt a kereszténydemokrata jobboldal csődjét mutatta. Leone a 15. menetben az elő­zőkhöz képest újabb szavaza­tokat vesztett —, 386-an sza­vaztak rá. Bukarestben szerdán Ghe- orghnr-Dcj elnökletével meg­tartotta alakuló ülését a Népi Demokrácia Frontjának Orszá­gos Tanácsa. Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke bejelen­tette, hogy az alkotmány elő­írásainak értelmében 1965. március 7-ón választják meg a nagy nemzetgyűlés képvise­lőit, s ugyanakkor újítják meg a tartományi, járási, városi és községi néptanácsokat. Az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus kö­zött idén szeptember 24-én megkötött látogatási egyez­mény alapján december 19-től 24-ig kereken kétszázezer nyu­gat-berlini polgár lépte át a határt, hogy felkeresse a de­mokratikus Berlinben élő ro­konait. A három karácsonyi munkaszüneti napon újabb százezreket várnak az NDK fővárosába. (Folytatás az 1. oldalról.) jelentősebbek: a Gyöngyösi Hőerőmű, a Péti Nitrogénmű­vek bővítése, az ecsedi külfej­tés, a Székesfehérvári Alumi- niumhengermű. Az 1965. évi építési feladatot lényegében az 1964-ben elért színvonalon irányozza elő a terv. Ez lehetőséget ad az épí­tőipari munkaerőhiány meg­szüntetésére, a munka szerve- zfettségének, a munkafegyelem- bek és a munka termelékeny­ségének javítására, a kivitele­zési idők lényeges csökkentésé­re. Külkereskedelem A külkereskedelmi forga­lom a terv szerint 1965-ben körülbelül 7 százalékkal ha­ladja meg az ez évit. Tovább bővül a kereskedelem mind a szocialista, mind a nem szocialista országokkal. A terv szerint az export mint­egy 10 százalékkal haladja Amerika-elSenes hangulat Saigonban Bombarobbanás az amerikai katonatisztek körletében Saigon, (Reuter, UP1): A keserűhangú támadást követően, amelyet Nguyen Khtinh tábornok, a fegyveres erők főparancsnoka intézett az Egyesült Államok dél-vietna­mi politikája ellen, Saigonban fokozódik az Amerika-elienes hangulat. Khanh tábornok szerdán több vezető katonai személyi­séggel tanácskozott és ennek keretében — a saigoni ameri­kai körök tájékoztatásai sze­rint — kifejtette Amerika-eUe- nes kampánya terveit, abból kiindulva, hogy a dél-viet- namnak nyújtott amerikai tá­mogatás szükségtelen. Khanh állítólag kijelentette ismét, hogy fegyveres erői semmiféle külföldi hatalom politikáját nem fogják végrehajtani, és nem ijednek meg attól a fe­nyegetéstől, hogy az Egyesült Államok nem folyósítja to­vábbra a beígért segélyt, amíg nem érvénytelenítik a dél­vietnami országos főbizottsá­got feloszlató döntést. Egyelőre nem világos, hogy a katonai körök milyen mér­tékben támogatják a főpa­rancsnok Amerika-elienes kampányát. A Reuter úgy értesült, hogy a szerdán kényszemyugdíja­zott tábornokok visszavonulá­sa nem történik meg haladék­talanul. A nyugdíjazott kilenc tábornok közül hármat azzal vádolnak, hogy Dél-Vietnam semlegesítésére törekedtek. Phan Khac Suu államfő kí­vánságára Khanh hozzájárult, hogy az országos főtanács va­sárnap letartóztatott öt tagját szabadlábra helyezzék. Nyugati hírügynökségek köz­lése szerint Saigonban, a dél­vietnami fővárosban továbbra is igen feszült a helyzet. Csü­törtökön a saigoni amerikai katonatisztek körletében bom­ba robbant, s a robbanás kö­vetkeztében a háromszáz sze­mély szállására szolgáló hat­emeletes épületben tűz ütött ki. A legfrissebb jelentések szerint legalább harminc ame­rikai megsebesült London: Az angol lapok utalnak ar­ra, hogy a hivatalos washing­toni véleménnyel ellentétben —miként Morse amerikai sze­nátor is megállapította — Dél-Vietnam az amerikai poli­tika csődjét bizonyítja. A Times vezércikkében ar­ra mutat rá, hogy Dél-Viet- nam mind közelebb kerül a teljes összeomláshoz. A Guardian megállapítja, hogy az Egyesült Államok, a világ egyik leghatalmasabb nemzete „lassan, de biztosan elveszti a harcot egy hiányo­san felszerelt és korántsem nágylétszámú partizán haderő­vel szemben Dél-Vietnam mo. csaraiban és erdőségeiben. Az Egyesült Államok olyan ide­gen háború mellett kötötte le magát, amelyről most már láthatja, hogy nem nyerheti meg”... ,.Az amerikai kormány még mindig nem nézett ko­molyan szembe a visszavonu­lás gondolatával. Súlyos árat fog azonban fizetni, ha így folytatja” — írja a lap. DiceeÉer 29% ■ fsiTlatla munkáját az E.ÍSZ-: czgyii.és New York (MTI): Az ENSZ-tagállamok képvi­selői megegyeztek abban, hogy á közgyűlést december 29 keddig elnapolják. Az erede­tileg csütörtökre kitűzött ple­náris ülés elmaradt. A világszervezet pénzügyi helyzete miatt a legtöbb or­szág ENSZ-képviselői New Yorkban maradt és folytatja a bizalmas tárgyalásokat a probléma rendezéséről. U Thant főtitkár sem utazik el a Bahama-szigetekre, ahol be­tegsége után pihenni kívánt. A Reuter szerint Kenya hat pontból álló tervet ter­jesztett elő a kongói kér­dés megoldására. Javasolta, teremtsenek béke- alapítványt, amelyhez az afri­kai egységszervezet valameny- nyi tagja (36 állam) anyagi­lag hozzájárulna. Az alap le­hetővé tenné Kongó pénzügyi helyzetének megjavítását. A terv többi pontja a külföldi zsoldosok elbocsátását, a tüze­lés megszüntetését és koalí­ciós kormány megalakítását követeli. Ez a kormány az AESZ és az ENSZ felügyelete alatt választásokat tartana. A DPA szerint II Thant ENSZ-főtiíkár szerdán Nyi- kzlaj Fedorenko szovjet főmegbízotta! tárgyalt az ENSZ pénzügy, helyzeté­ről. A fejlődő országok kérdé- ! seinek megoldására alakult tizennégyhatalmi bizottság el­nöke, Hakim libanoni diplo­mata újságíróknak kijelentet­te, hogy a bizottság határoza­ti javaslatot terjeszt majd a közgyűlés elé. E javaslat sze­rint a világszervezet külön szervet alakítana a világkeres­kedelem előmozdítására. A szervezet székhelye az ameri­kai álláspont szerint New York, a szovjet diplomácia javaslata szerint Genf, nyugat­európai, afrikai és ázsiai meg­bízottak szerint szintén vala­melyik európai város lenne. meg az 1964. évit. Ez a fel­adat jelentős erőfeszítéseket követel a termelő vállalatok részéről a minőség javítása, a korszerűség tokozása, álta­lában a versenyképesség fel­tételeinek megteremtése te­kintetében. Ezeken kívül biz­tosítani kell a szállítási ha­táridők betartását, s növelni kell a külkereskedelmi mun­ka rugalmasságát. Í’ejszímoaal, szociális-kulturális ellátás 1965-ben a terv célkitűzése, hogy az életszínvonalban el­ért szintet stabilizáljuk. A reáljövedelmek így is elérik, sőt kissé meghaladják azt a színvonalat, amelyet az öt­éves terv eredetileg előirány­zott 1965-re. A lakosság fogyasztási alap­ja 1965-ben az előirányzat szerint mintegy 2.0—2,5 szá­zalékkal meghaladja az 1964. évit. A reáljövedelmek az ez évihez képest kismértékben emelkednek. A jövedelmek alakulásával összhangban 1965-ben a kiskereskedelmi áruforgalom mintegy 3,0—3,5 százalékkal bővül. A termelő és kereskedelmi saerVetenek fokozott gondot kell fordítaniuk arra, hogy a fogyasztási cikkekből meg­felelőbb legyen a választék, tovább javuljon a minőség. 1965-ben tovább javul a szociális-kulturális ellátás. Csaknem 4300 hellyel nő a bölcsődék és aa óvodák be­fogadóképessége. Növekszik a középiskolai tanulók, az egye­temi- és főiskolai hallgatók száma. A terv 760 általános- és középiskolai tanterem be­fejezésével számol, ezenkívül több, mint 380 tanterem épí­tésének megkezdését irányoz­za elő. Több, mint 2300 gyógy­intézeti, illetve szociális inté­zeti ágy létesül. Állami kivitelezésben mint­egy 18 000 lakás építése fe­jeződik be. A terv lehetővé teszi továbbá, hogy mintegy 30—35 ezer lakást magánerő­ből, nagyrészt állami támo­gatással építsenek. Az állami lakóházak felújítására és ta­tarozására 1,4 milliárd forint jut. Bővül az út-, csatorna-, víz-, gáz- és távfűtés hálózat is. A Minisztertanács megálla­pította, hogy a jelenlegi hely­Piakát liál >orú és péterfillér Az indiai eucharisztikus kongresszus tanulságai Az utazás a világ szegényei közé — ajándékozással kez­dődött. Néhány nappal aze­lőtt, hogy a reformbarát és a maradi főpapok viaskodása, a furfangos szócsapdák, a vati­káni folyosók kamarilla-int- rikái között harmadik éve vonszolódó, inkább csak ma­gas, mint magasztos vatikáni zsinat harmadik ülésszakát berekesztették volna, a pápa a világ szegényeinek ajándé­kozta három aránypánttal övezett gyémántos, rubintos, smaragdos tiaráját. A nagylelkű adományozás mintegy jelképe annak a gyakran elhangzó jelképes óhajnak, hogy az egyház jeles személyiségei, az „ékesség atyák” mondjanak le a hívők többségét kitévő szegény em­berek előtt nem éppen népsze­rű hivalgó díszeikről. A sú­lyos drágaköves aranykaresz- tek, műves láncok, az ame­tiszt pásztorgyűrűk, vert csip­keöltözékek, hermelines pa­lástok — vélik valamelyes jog­gal e hívek, s meg kell hagy­ni, a főpapok közül sem ke­vesen — nem csekély messze­ségben vannak az evangéliu­mi kereszténység fogalmától. Intézkedés azonban ebben a kérdésben éppoly kevéssé tör­tént, mint ahogy a harmadik éve folyó zsinat tárgyalásokon a világ égető problémáihoz sem sikerült közelíteni s ezek közül az emberiség túlnyomó részét sújtó szegénység meg­oldási módjainak kutatása akad el a leggyakrabban a teológiai buktatók kátyúi­ban. A zsinat harmadik üléssza­ka okkal, ok nélkül, mégis az „Ecclesia Triumphans”, a dia­dalmas egyház külsőségei és szópompája légkörében zá­rult, s a zsinati atyák egy ré­sze nekivágott a 6500 kilomé­teres útnak Bombaybe, hogy részt vegyen a 38. euharisz- tikus kongresszuson. E kong­resszusokat 1881 óta tartják sűrű időközökben a hit meg­erősítésére és az egyház bel­ső kérdéseinek elmélyedt vizs­gálatára. Budapestnek is volt része egy eucharisztikus kongresszus „megtisztelteté­sében”. 1838-ban történt: a pápa legátusa Pacelli bíboros volt, a későbbi XII. Pius. Ez alkalommal az eucharisztia imádása politikai elemekkel is vegyült, a bíboros államtit­kár állásfoglalása a tengely- hatalmak mellett már ekkor világos volt. Hogy az idén miért éppen Eombayra esett a választás, annak magyarázata elég egy­szerű: a katolicizmus fokról- fokra háttérbe szorul a roha­mos technikai civilizáció, a zetben a népgazdaság minden területén „ gazdasági munka hatékonyságának növelése az elsőrendű feladat. A terv sikeres végrehajtá­sának egyik: alapvető feltétel; a munkafegyelem javítása, a munka termelékeny égének növelése, a szigorúan tervszerű létszám- és bérgazdálkodás. Ki kéíL dolgozni mindazokat a műszaki és szervezési intéz­kedéseket, amelyek biztosítják a termelékenység gyorsabb növekedését, a költségszint ter­vezett csökkentését, a termé­kek korszerűségének és minő­ségének javítását. A népgazdaság minden te­rületén, az államháztartásban és a vállalati gazdálkodásban egyaránt messzemenő takaré­kosságra kell törekedni. A Minisztertanács felkéri a társadalmi szerveket: ismer­tessék a dolgozókkal n terv célkitűzéseit, hassanak oda, bogy a szocialista munkaver­seny előmozdítsa a terv meg­valósítását. A Minisztertanács felhívja a dolgozókat: pontos és fe­gyelmezett, odaacjó és jó mun­kával segítsék elő, hogy a terv eredményes megvalósítása nyomán tmaibb erősödjék or­szágunk gazdasága, növeked­jék a nép jóléte. természettudományos művelt­ség elterjedése következtében Érthető az egyházi körök óhaja, hogy más, a katoliciz­mus áltál eddig úgyszólván el­zárkózó földrészeken keresse­nek kárpótlást veszendő, sőt el­veszett földi (meg lelki) javai­kért. A pápa indiai útja tanulságos tapasztalatokat ho­zott, vajon sikerülhet-e elér­ni ezt a célt, vagy sem. VI, Pál ugyanis, aki nem idegen­kedik a látványos utazásoktól, egy lökhajtásos szupergépen felkereste az eucharisztikus kongresszust. Amint számos imában és nyilatkozatban el- elmondta, „a béke és a szere­tet zarándok-hírnökeként”, de meg azért is, hogy törekedjék valamely — megközelítőleg sem körvonalazott módon — segélyalap propagálására, ami kihúzhatná a világ szegényeit módfeletti balsorsukból. A pápai utazás kényes vo­natkozásai már az indulás előtt bonyodalmakat okoztak. Legelsőnek épp az egyik leg- katolikusabb állam, Portugá­lra (a másik legkatolikusabb állam tudvalévőén Spanyolor­szág) méltatlankodott, amiért a pápa oly állam területére lép, mely nem átallotta terü­letéhez csatolni egykori birto­kát, Goát, ezt az „ősi” portu­gál gyarmatot. A portugál ka­tolikus fájdalom annál na­gyobb, mert Goában nyugszik Kavéri Szent Ferenc. (Ha nem is teljes egészében, mert a szent egyik lábujját egy heves imádója 1359-ben leharapta, egyik karját pedig — még 1615-ben — Rómába szállítot­ták át közelebbi tiszteletadás céljából.) Ez azonban elenyésző cse­kélységnek bizonyult ahhoz a felzúduláshoz mérten, ami In­diában tört ki a kongresszus és a pápa látogatásának híré­re. Az utazás ellenzői már jó- előre aggályoskodtak, milyen kihatásai lehetnek, hogy a ka­tolikus egyházi pompa díszes seregszemlére vonul fel a világ egyik legszegényebb országá­ban, ahol az éhezés és a tömeg­nyomor nem ismer határokat. A tiltakozás egyik forrása valóban ez volt. A főváros, Uj-Delhi legjelentősebb ellen­zéki lapja, az Organiser már két hónappal a kongresszus előtt így írt: „Az indiai kor­mány... ügyet sem vet rá, hogy 15 ezer külföldi katolikus te­lepszik rá az országra és ezer meg ezer tonna gabonr.neműt, húst és tejet, fogyaszt el”. A tömeg- indulatok másik fő oka az volt, hogy a világi állam és a vallási türe­lem elveihez ragaszkodó tö­megek az eucharisziikus kong­resszusban és a pápa látoga­tásában kísérletet láttak arra, hogy „a szegények és éhezők lelkét megvásárolják”. Az iz­galmat semmivel sem csök­kentette az a híradás, hogy az ország vezetőd államfőnek kijáró tiszteletadással várják a római pápát; de az a széles körökben elterjedt, higgadtan cinikus Uj-Delhi-i kommentár sem, hogy a kettős eseménytől „az indiai politika részvényei­nek emelkedése várható a nyugati világ politikai tőzsdé­jén.” A hindu tömegei? et*rij1t«é­ge tömegszervezked nőtt. a falakon és ú.isáecimia:. :kon vaskos betűkkel tiltakozó ie.- szavak jelentek meg: „A ke­reszténység veszélyt jelent a hinduizmus számára". „Pápa úr, adj enni és távozz!", ..Pá­pa űr, menjen haza." A csi- títas mit sem használt. Bom­bay 16 000 lőnyi rendőrségét a szomszédos államok rendőr­alakulataival erősítették meg, a népi mozgalom számos ve­zetőjét őrizetbe vették, száza­kat átmeneti kényszerlakóhe­lyeken különítettek el. Az óv­intézkedések minden eshetősé­get figyelembe Vettek. Nem volt még példa rá. hogy egy eucharisztikus kongresszust — sűrű rendőrkordon védelmez­zen a tömegek elől. Ilyen előzmények után ér­kezett VI. Pál „Ázsia kapujá­ba”, ebbe az elképesztő, nyüzs­géssel telt négymilliós ember­tömegbe. Ha a pápa a szegé­nyek közé óhajtott menni, ezt a célját elérte. A repülőtértől 20 kilométeres út vezet a vá­ros középpontjába, s a pápai fehér Ford mindvégig bűzlő iszapból és hulladékokból ösz- szetákolt kalyibák között ha­ladt, százezernyi mocskos ka- catot hordó bámész gyerek sorfala közt. Az ünnepi külsőségek sem maradtak el persze: a tiszteletadó diplomáciai foga­dások éppoly kevéssé, mint az eucharisztikus kongresszus résztvevőinek ünnepi hódola­ta, a keleti vallásfelekezetek főpapjainak üdvözlése s a szokott egyházi cselekmények. Ami azonban ezt a kengyesz- szust. s vele a pápai látogatást valójában emlékezetessé teszi, az, hogy a Welt tudósítójának szavaival — „a katolikus egy­ház feje először ébredhetett könyörtelen világossággal & keresztény vallás kisugárzó erejének és az egyház nagy­ságának határaira”. A pápa indiai utazása — véli a lap — „így tekintve, az önfeljsmerés egészséges folyamatának elin­dítójává válbatik, mert a fo­gadtatásnak kiemelkedő jel— legzetersége nem az érzelmek­nek a túláradó lelkesedéstől a felháborodott indulatig terje­dő skálája, hanem az érzéket­len közöny, mely Bon- bay embersokaságában elnyelte a kongresszusi vendégek tábo­rát.” A pápa a helyszíni tanulsá­gok alapján bölcsebbnek ta­lálta, hogy eltekintsen Bom­bay nvomornegyedinek meg- tekirtéritől és a Személyes alamijr raosztástól. Távozása­kor 50 ezer dollárt adomá­nyozott India szegényeinek. A kongresszus szerény szá­mítások szerint 2 millió dol­lárba került. Vilii Sfcph távirata Esh:rüJiox az atomai nazur figyiLc» Willi Stoph, a Német De­mokratikus Köztársaság mi­nisztertanácsának elnöke táv­iratot intézett Erhard nyugat­német kancellárhoz a nyugat­németek által javasolt atom- aknazár ügyében. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya erélyesen tiltako­zik az olyan embertelen szándék ellen, hogy atom- aknazárat létesítsenek az. NDK-val határos nyugatné- ! met területen, írja táviratá- | ban az NDK miniszterelnöke. Hozzáfűzi, hogy Nyugat-Né- metorszgg jelentős területei válnának emiatt az atomha­lál övezetévé és ez rendkívül súlyosan veszélyezteti a né­met nép létét. Ez a terv mez­telen valóságban mutatja me« milyen veszélye'« szár­maznak a nyugatnémet kor­mány törekvéseiből, hogy atomfegyverekhez jusson. Az atottiaknazár pusztító termo­nukleáris háborúba taszítja a világot — írja táviratában az NDK miniszterelnöke, majd e terv megvalósítása és a lsét német állam újraegyesítése összeegyeztethetetlen. Az NDK minisztertanácsá­nak elnöke felhívta a nyu­gatnémet kormányt, hogy az európai népek biztonságának érdekében hagyjon fel au atomháború előkészítésének veszélyes politikájával, mond­jon le az atomfegyverek gyártásáról, megszerzéséről elhelyezéséről és alkalmazá­sáról. 1964, december 25. 2

Next

/
Thumbnails
Contents