Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-23 / 300. szám

Események sorokban Kiszeljov, a Belorusz SZSZK külügyminisztere ebé­det adott az ENSZ-közgyűlé- sen részt vevő számos kül­döttség vezetőinek tiszteleté­re. A baráti találkozón Alex Guaisonsackey ghanai diplo­mata, a 19. közgyűlés elnöke is megjelent. A Reuter hírügynökség részletesen ismerteti Péter Já­nos magyar külügyminiszter­nek a közgyűlésen elmondott beszédét. A jelentés kiemeli, hogy Péter János részletesen foglalkozott a kongói véron­tással és az ENSZ összetéte­lében az utóbbi évek folya­mán bekövetkezett jelentős változásokkal. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége ratifikál­ta a szovjet kormány és az Egyesült Arab Köztársaság kormánya között 1964. szep­tember 22-én Moszkvában megkötött egyezményt, amely az EAK második ötéves ter­vében előirányzott egyes ipa­ri vállalatok és objektumok építésében való gazdasági és technikai együttműködésről 6ZÓ1. Delhiben befejeződött a nemzetközi geológus kong­resszus 22. ülésszaka, ame­lyen körülbelül négyszáz tu­dományos beszámolót vitat­tak meg. A szovjet geológu­sok az ülésszakon száz beszá­molót tartottaki Moszkvában megjelent Le­nin művei teljes gyűjtemé­nyének 409. kötete. A kötetet az 1914. augusztusa és 1917 októbere között írt leveleket, feljegyzéseket és táviratokat tartalmazza. Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK elnöke be­szédet mondott egy Suhlban rendezett gyűlésen. Ulbricht kijelentette, hogy a nyugatné­met atomaknazár-terv nem­csak a nyugatnémet lakosság körében, hanem világszerte mindenütt viharos tiltakozást váltott ki. Rapacki lengyel külügymi­niszter kedden Londonból Pá­rizsba utazott, miután meg­beszélést folytatott Harold Wilson miniszterelnökkel és Patrick Gordon Walker kül­ügyminiszterrel. Gromiko szovjet külügymi­niszter az ENSZ-közgyűlésé- nek 19. ülésszakáról hazauta­zóban egy napot Berlinben töltött. Gromiko szovjet kül­ügyminiszter és Szemjonov külügyminiszter-helyettes ked­den Berlinből továbbrepült Moszkvába. Átadták Kekkonennek a Leiin-renJet Helsinki, (TASZSZ): Kedden finnországi nem hivatalos látogatásának máso­dik napján Anasztasz Miko- jan a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke megkoszorúzta Paasikivi volt köztársasági elnöknek a há­ború utáni Finnország nagy állami vezetőjének, a szoros finn—szovjet baráti viszony kezdeményezőjének sírját. A baráti kapcsolatokat mél­tatta hétfőn este a szovjet vendég tiszteletére adott díszvacsorán Kekkonen köz- társasági elnök. Anasztasz Mikojan vá­laszában hangsúlyozta, hogy a szovjet—finn ha­tár békehatár lett, amely­nek mindkét oldalán bé­kés termelő munka folyik. Méltatta azt a pozitív ha­tást. amelyet a békesze­rető finn külpolitika tesz Európa e részének poli­tikai légkörére. A Szovjetunió a jövőben is igyekszik előmozdítani a béke és nyugalom biztosítását Észak-Európában — emelte ki Mikojan. Virolainen finn miniszter­elnök kedden ebédet adott Mikojan tiszteletére. A nap második felében Mi­kojan Kekkonen társaságá­ban tovább folytatta azoknak a helyeknek a megtekintését, amelyekhez Lenin emléke fű­ződik. A helsinki szovjet nagy­követségen Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnö­ke kedden átadta a Le- nln-rendet Urho Kekko­nen finn köztársasági el­nöknek. Miután felolvasták a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének a kitüntetésről szóló törvényerejű rendeletét, Mikojan feltűzte Kekkonen mellére a Lenin-rend vörös szalagját és jókívánatalt fe­jezte ki az elnöknek kitün­tetése alkalmából. Kekkonen köszönetét mondott a magas kitün­tetésért. Hangsúlyozta, a finn nép megingathatatla­nul erősíteni és fejleszte­ni kívánja a Szovjetunió­val való jószomszédi vi­szony politikáját. A finn köztásaságl elnöki palotában kedden megbeszé­lés folyt le Kekkonen elnök és Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke között. Mi­kojan tolmácsolta Kekko­nen elnöknek Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bi­zottsága első titkára és Alekszej Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke üd­vözletét. A megbeszélés során mindkét fél megállapítot­ta, hogy Finnország és a Szovjetunió között nincs semmiféle megoldatlan politikai probléma. Megvitatták a szovjet—finn gazdasági kapcsolatok kérdé­sét is. Ezenkívül a két államférfi között eszmecsere folyt az időszerű nemzetközi kérdé­sekről. „Johnson a maga nótájára táncoltatja Angliát“ A washingtoni memos*» táti ai m hatása Londonban Kevés lelkesedést kelt Lon­donban az a washingtoni hír, hogy Johnson utasította mi­nisztereit, „ NATO-egység helyreállítása érdekében le­hetőleg vegyék figyelembe a többi szövetséges érzékenysé­gét. Az angol vélemény azt tartja, hogy Johnson csupán selyemkesztyűt húz a vasököl­re, legalább Angliával szem­ben. Megerősíti ezt a pesszimis­ta angol értelmezést „ na­gyon befolyásos U. S. News and World Report „Johnson n maga nótájára táncoltatja Angliát” című leleplezésével, amely szerint Johnson közöl­te Wilson angol miniszterel­nökkel a következő fontos változásokat a nyugati világ­ban: Nyugat-Németországnak Angliával egyenrangú helyet ígért a NATOban. Az Egye­sült Államok mind nagyobb részt vállal majd át Anglia közép- és távol-keleti katonai kötelezettségeiből, de ennek ellenértékeként elvárja, hogy Anglia viszonzásul kézzelfog­ható módon járuljon hozzá Amerika háborús erőfeszítésé­hez Déi-Vietoamban. Ezen változások tervezé­sének alapja Johnson azon rideg megállapítása, hogy Anglia gazdasági és katonai ereje csökken és emelni kell Nyugat-Né- metország pozícióját a NATO-ban. Wilsonnal folytatott tárgyalá­sa során Johnson udvariasan, de a legszilárdabban vissza­utasított minden olyan javas­latot, amelynek célja állandó­sítani: 1. Anglia különleges helyzetét a szövetségben, 2. a kedvezőtlen bánásmódot Nyugat-Németországgal szem­ben. Wilson erős nyomás alatt áll, hogy minél előbb megegyezzen az európai szövetségesekkel, mert Angliának először is új NATO-atomszervezetre van szüksége, hogy megszaba­dulhasson az angol füg­getlen atomfegyverek költ­ségeitől. Másodszor: arra számít, hogy Nyugat-Németország adja majd, az Anglia számára szükséges több ezer millió dol­láros hosszú lejáratú kölcsön javarészét, ami nélkülözhetet­len Anglia kritikus gazdasági bajainak megoldásához. Ezért Anglia nem idegenítheti el a bonni kormányt. Harmad­szor: Angliának sürgős szük­sége van az Egyesült Álla­mok nagyobb támogatására, hogy megvédhesse az angol érdekeket Szueztől keletre. Ezért viszonylag kerülni kell minden olyan viszályt, amely feszültté tehetné az angol— amerikai viszonyt. Figyelmeztette Johnson az angolokat, hogy az an­gol—amerikai katonai együtt­működés nem lehet olyan egyoldalú, mint aho-gy angol miniszterek gondolják! Az el>- nök elvárja, hagy Anglia nar gyobb „katonai tanácsadói” kontingenst küld Vietnamba, „ 22 000 amerikai tanácsadó tá­mogatására. Dél-Vietncsmbcui o helyzet tisztázatlan Khanh bírálja az amerikaiak politikáját Saigon: (MTI): Saigonban a vasárnapi ka­tonai puccsot követően kedd estig még nem tisztázódott a helyzet. Khanh tábornok ked­den a rádióban felolvasta na­piparancsát, amelyben bírálta az Egyesült Államok politiká­ját és szerepét Dél-Vietnamban és határozottan támogatta a vasárnapi puccsot végrehajtó fiatal tábornokokat. Hivatalos amerikai személyiségek éppen ezért úgy vélik, hogy a pucs- csért Khanh tábornok a fele­lős. Khanh a napiparancsban óva intett a dél-vietnami ügyekbe való külföldi beavatkozástól, s azt is értésre adta, hogy nem hajlandó eleget tenni a kato­nai tanács által hozott intézke­dések visszavonására vonatko­zó amerikai követelésnek. Saigoni megfigyelők Khanh tábornok főparancsnoki nyilat­kozatát bizonyítéknak tekintik arra, hogy ismét politikai ha­talom van a kezében, s élvezi a katonai tanács támogatását is. Kedden tanácskozást tartot­tak a puccsista tábornokok, különös tekintettel az intézke­déseik által előidézett amerikai rosszallásra. Tájékozott körök szerint az amerikaiak figyel­meztették a tábornokokat arra, hogy akciójuk megsemmisítet­te mindazt, amit a polgári kormány augusztusban történt felállítása óta teremtettek, s ezért komoly formában felme­rül a kérdés Dél-Vietnamnak, mint szövetségesnek” a meg­bízhatóságát illetően. Az AFP egyik jelentése sze­rint az országos főbizottság tagjait, akiket a főbizottság feloszlatása után az ország kö­zépső részébe kényszerlakhely­re költöztettek, kedden sza­badon bocsátották és ma visszatérnek Saigonba. Dél-Vietnam — nyakig a sárba. Kukrinszkij karikatúrája Makariosz nyilatkozata az Izvesztyijának Moszkva, (TASZSZ): Makariosz érsek ciprusi köz- társasági elnök nyilatkozott az Izvesztyija és a TASZSZ cip­rusi tudósítóinak. Az interjú szövegét a keddi Izvesztyija közölte. Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen javaslatokat szán­dékszik a Ciprusi Köztársaság kormánya az ENSZ-közgyűlés jelen ülésszaka elé terjeszteni, az elnök a következőket mond­ta: Ciprust, mint az ENSZ egyenjogú tagját,, korlátlan és feltétlen szuverenitás és füg­getlenség illeti meg. A ciprusi nép számára biztosítani kell, hogy szabadon, mindenfajta külföldi beavatkozástól mente­sen határozza meg az ENSZ- alapokmány elvei alapján az ország politikai jövőjét. Azok az egyezmények, amelyek ér­telmében Cipruson idegen tá­maszpontok vannak és idegen csapatok állomásoznak, kor­látozzák függetlenségünket és ezért hatályon kívül helyezen- dők — jelentette ki Makariosz. Az elnök köszönetét mondott a szovjet népnek és a Szovjet­unió kormányának azért a megértésért és támogatásért, amely a ciprusi problémával kapcsolatban nyilvánult meg. 36. Nem azért, mintha Krzyzewski Jerzy Kurt, a ba­rátját, vagy a rokonszenves titkárnőt gyanúsította volna. Nem! Egyszerűen meg volt győződve arról, hogy az egész csekk-affér kezdeményezője abból a körből került ki, amely az ügyészséghez közel áll, a 483-as számú szoba tit­kaihoz, a nagy bírósági épü­let negyedik emeletén. Másképpen állt Zymunt Kalinkowski ügye. A nyomo­zást vezető tiszt számára Ka- linkowski volt az egyik leg­fontosabb személy, akit a tá­madás megszervezésével gya­núsított. A joggyakornok minden lépését figyelték. A rendőrség két legjobb embere elválaszthatatlan árnyéka lett. Kalinkowski vagy nem vette észre, vagy legalább is úgy tett, mintha nem venné észre őrangyalait. Az Express közvetítésével továbbra is folytatták a flör­töt a „sápadt Nikóval". Né­hány naponként titkos tartal­mú apróhirdetések jelentek meg. Az őrnagy alkudozott. A csekk megvásárlására első íz­ben javasolt összeghez, az egymillió zlotyhoz, még elég szűkkeblűén — száz, vagy kétszáz ezer zlotyt ígért. A rövid válaszleveleket úgy írták, hogy egy fehér lap­ra szavakat, vagy betűket ra- gasztgattak, amiket az Expressz címeiből vágtak ki. Ezekben a levelekben az őr­nagy ellenfele is csökkentette az árat. A leveleket általában a „Varsó—Sejm”, vagy a Swi- erczewski utcai postahivatal­ban adták fel, nem messze a bíróság épületétől. Ezek az alkudozások egymillió hét­százezer zlotynál értek véget, ebbe mindkét fél beleegye­zett. Az őrnagy kérte, hogy titokzatos ellenfele jelentkez­zék a „Budex” igazgatójánál, a kifizetés helyének és mód­jának megállapítása végett. A válasz nagyon durva volt. Ez­zel meg is szakadt az alkudo­zás. A te „sápadt Nikéd” nem jelentkezik többé? — kérdez­te az ügyész az őrnagytól. — Mit jelent ez? — Gondolom, hogy ez a be­szélgetés időnyerésre kellett neki. Szerinte a pénzt már felveheti a Donau-bankból, ezért válaszolt legutóbb olyan dúrván, és ezért hallgat az­óta ... — Es most mi a teendő? — Közeledünk az ügy meg­oldásához. — Van valami konkrét ja­vaslatod? — Vannak különböző nyo­mok, és különféle emberek, akik között biztos ott van en­nek a nagy ügynek a szerve­zője is. Az ügyész, az őrnagy meg­jegyzéseiből nem tudta meg­állapítani, hogy mindez a rendőrtiszt blöffje-e, aki nem akarja elismerni a vereséget; vagy az a játékos beszél belö- te, akinek legalább négy ász van a kezében. Még két nap telt el látszó­lagos nyugalomban. Az őrnagy és az emberei fáradhatatlanul foglalkoztak a listán szerep­lők kiválasztásával. Az ügyészségen elkészítették a végső vádiratot „Lisewski és társai” ügyében. Kalinkowski joggyakornok fél napot az ügyészségen töltött, majd zár­óráig a Légia medencéjében ült, két árnyékának nem nagy lelkesedésére, akik nem nagyon örültek a többórás lu­bickolásnak a hűvös vízben. Harmadnap az őrnagy szin­te berobbant az ügyész szobá­jába. Kivett egy papírlapot táskájából és átadta Jerzy Kumak. A kerületi ügyészség döntése volt, amely hatályon kívül helyezi a Kalinkowski nevére érkező posta levéltit­kának megsértését. — Jó orrom van — mondta az őrnagy —, hogy igyekez­tem megszerezni ezt a döntést. Nézd, mit kapott ma a te drá- galátos joggyakomokod. Az őrnagy az ügyésznek egy kék és osztrák bélyeggel ellátott borítékot adott át. — Olvasd! Az ügyész kivette a levél­papírt, amelyen éles, energi­kus írással ez állt: Kedves Zygmunt! Jót nevettem, amikor meg­kaptam leveled, amelyben le­írod minden tortúrádat, amit átéltél. Ügy gondolom, hogy jól össze kellene szidnom azt a tehetetlent, hiszen megölhe­tett volna. Különben nem tu­dom, hogy én vállalnék-e ha­sonló kockázatot. Na, de min­den jó, ha a vége jó! Nagyon kérlek, légy óvatos, és ne siess feleslegesen. Itt Bécsben mindent elintéztem. Tudnak mindenről, és nyugodtan vár­nak. Egy hét, vagy egy hó­nap semmit sem számít. Egy szép kirándulás prospektusát kaptam meg. Utazás Génuába Nápolyon, Barcelonán, Gibral­táron és Lisszabonon át a Ka­nári-szigetekre. Onnan a Ba- hama-szigetekre, és a Panama­csatornán át, Hawaiba. Vissza­térés Filippi, Singapur, India, Ceylon, Szuez, s Alexandrián át Olaszországba. Háromhóna- pos körutazás a világon. És nagyon olcsó! Alig háromezer dollár. Hála Istennek, megen­gedhetjük magunknak. Rög­tön két helyet foglaltam le számunkra. Jár neked ez a kis pihenés azok után, amit átéltél. Szeretettel ölellek a mi­előbbi viszontlátásig: a Te ..; (olvashatatlan alá­írás). Az ügyész nagyon csodálko­zott; kétszer is elolvasta a le­velet, és pontosan megnézte a borítékot. A hátlapján, ott, ahol rendszerint a feladó ne­vét írják rá, egy kis pecsét volt: „Alfacotex — Wien, Wipplingerstr. 111.” Ezt a címet nagyon jól is­merte az ügyész. A „fehér gengszterek” aktáiban is sze­repelt. Lisewski mérnök val­lomásában részletesen leírta azt a céget, amelynek egy esztendőkkel ezelőtt Bécsbe szökött lengyel a tulajdonosa. „A szabadságot választotta”, és kicsi pincehelyiségben, egy mozgalmas kereskedelmi ut­cában „üzletet” nyitott, azzal a céllal, hogy kapcsolatot teremtsen lengyel turistákkal. Itt mindent el lehetett adni: lengyel pénzt is, s mindent lehetett vásárolni, ami a csempészeknek értéket jelent. Az agyafúrt cégtulajdonos gyanús megbízásokat is elin­tézett — többek között ő volt a hivatalos ügynöke a „fehér gengszter”-eknek Ausztriában, Lisewski, mint igazgató, fel­használva a cementgyár pe­csétjét, és cégjelzéses papír­ját, az „Alfacotex” cégből for­mális képviseletet csinált, amely lehetővé tette, hogy az Osztrák Köztársaság területén mindent lebonyolíthasson, ami az illegálisan kiszállított 404-es gyorsankötő cementtel összefüggött, ö adott el ce­mentet a Linz mellett gátat építő konzorciumnak is. Lisewski vallomásában meg­magyarázta azt is, hogy az „Alfacotex” kifizette a szál­lítmány fuvardíját, és a kon­zorciumtól bizonyos összeget inkasszált be. Az elküldött összegből fizetett a mérnök a „fehér gengszter’-eknek, Lengyelországban. — Tudod, Stach! olvasom a levelet és nem hiszek a szememnek — mondta szo­morúan az ügyész. — Iste­nem, mennyire megbíztam a fiúban. (Folytatjuk» val letartóztattak. A vádlottak a per folyamán végig hangsú­lyozták ártatlanságukat. A bí­rósághoz intézett levelükben panaszt emeltek amiatt, hogy letartóztatásukkor a biztonsá­gi rendőrség bántalmazta őket. Védőjük, Sobral Pinto, neves brazíliai ügyvéd bejelentette, hogy fellebbezni fog a katonai bíróság ítélete ellen. Rio de Janeiro, (MTI): Egy Rio de Janero-i katonai bíróság tíz évre ítélte azt a ki­lenc kínai személyt — az Uj Kína hírügynökség tudósítóit illetve egy kínai kereskedelmi küldöttség tagjait —. akit ez év áprilisában, közvetlenül Goulart elnök kormányának megdöntése után kémkedés és felforgató tevékenység vádjá­Hz évi börtönre Ítélték a Brazíliában letartóztatott kínaiakat HHkojan és a finn köztársasági elnök megbeszélései Fordította: Bába Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents