Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-22 / 299. szám

Péter lános felszólalása az ENSZ közgyűlésén Letartóztatások Saigon l»an SAIGON: Dél-Vietnamban a vasárnapra virradó éjjel újabb államcsínyt hajtottak végre. A saigoni rádió nem sokkal éjfél után bejelentette, hogy a ,,fegyveres erők taná­csa" elnevezésű szervezet, amelynek élén Nguyen Khanh tábornok, volt mi­niszterelnök áll, azonnali hatállyal feloszlatta a 17 főnyi úgynevezett orszá­gos főbizottságot. Ezt a csoportot az új alkot­mánynak megfelelően még szeptemberben alakították meg, hogy „felügyeletet gya­koroljon” a katonai uralom­tól a régen ígért politikai kor­mányzathoz való áttérés fo­lyamatában. A hajnali órákban a kato­nai tanács nagyszabású letar­tóztatásokat rendelt el. Tletartóztatták az országos főbizottság hét tagját, egy további tag bujkál. Diák- vezeíők és buddhista vi­lági vezetők hasonlókép­pen őrizetbe kerültek. A fegyveres erők tanácsa azt is bejelentette, hogy to­vábbra is támogatja mind Tran Van Houng miniszterel­Hétfőn Argentínában 24- órás sztrájkba léptek a mozv- donyvezetők, a jelzőőrök és a pályafenntartási alkalmazot­tak. A sztrájk következtében az ország egész területén megbénult a vasúti közlele- kedés. Ezzel egyidőben sztrájkot kezdtek a közkórházi orvosok az az egészségügyi személy­zet. Mind a vasutasok, mind pedig az orvosok fizetéseme­lést követelnek. Követelik továbbá a fizetési határidő Vita m Biztonsági Tanácsban Kongóról nők, mind pedig Phan Khac Suu államfő személyét és po­litikáját, a „tisztogatás” elle­nük nem irányul. A vasárnapi katonai puccsot követően Saigonban hétfőn egymást követték a tanácsko­zások, kivétel nélkül szigo­rúan zárt ajtók mögött. Fenn­áll az a lehetőség is, hogy Tran Van Huong miniszterel­nök lemond és Dél-Vietnam kormány nélkül marad. A katonai tanács szóvi­vője hétfői sajtóértekez­letén bejelentette, hogy a puccsot követően 51 sze­mélyt tartóztattak le, köztük a feloszlatott or­szágos főbizottság 13 tag­ját. A dél-vietnami kormány közoktatásügyi minisztériuma rendeletet adott ki arról, hogy az iskolákban és diák­otthonokban — szigorú bünte­tés terhe alatt — be kell szüntetni minden politikai és vallási vitát. A dél-vietnami szabadság- harcosok hétfőn Saigontól 12 mérföldre nyugatra megsem­misítették a kormánycsapa- tok egy őrállását. A kor­mánycsapatok súlyos vesztesé­geket szenvedtek. betartását és a hátralékok kifizetését. A Reuter tudósítása sze­rint hétfőn Spanyolországból hazaérkezett Andres Framini, Peron volt argentin elnök egyik pártfogója, a textilipa­ri munkások szakszervezeté­nek titkára. Megérkezésekor a rendőrség azonnal őrizetbe vette. A később kiadott rend­őrségi közlemény szerint az elfogatási parancsot nem pe­ronista, hanem szakszerveze­ti tevékenysége miatt adták ki ellene. New York, (MTI): Az ENSZ-közgyűlés hétfő délutáni ülésén az általános politikai vitában beszédet mondott Péter János magyar külügyminiszter. Felszólalásának bevezető részében hangoztatta, az a tény, hogy az ENSZ-közgyű­lés IX. ülésszakának megnyi­tását december elsejére ha­lasztották, voltaképpen a hi­degháború egy újfajta manő­vere. Ha az ülésszak szep­tember harmadik keddjén megkezdhette volna munká­ját, meg lehetett volna aka­dályozni az újabb vérontást Kongóban. Ezzel a manőverezéssel pár­huzamosan jogtalan követelé­seket támasztottak azokkal a tagállamokkal szemben, ame­lyek az alapokmányt védel­mezik a világszervezet aláak- názására irányuló kísérletek ellen. Következésképpen de­cember 1. óta is meg van bé­nítva a közgyűlés munkája és a kibontakozás még most sem látható — mutatott rá a magyar külügyminiszter. Világosan latszik — mon­dotta Péter János —, hogy mit akartak elérni azok, akik megpróbálták az ENSZ-et tönkretenni. A nézeteltérések miatt az Egyesült Nemzetek Szervezete tehetetlenségében képtelen volt saját napirend­jével foglalkozni, s ezért ön­magát tűzte napirendjére. Az ENSZ ellenségei az alapok­mány egyik cikkelyét felhasz­nálták a másik ellen. A Szov­jetunió és más érdekelt tag­államok határozott állásfog­lalása azonban meghiúsította ezt a manővert és az újonnan függetlenné vált nemzetek határozottsága megmentette az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét, legalábbis eddig. Ez utóbbi országoknak a i-észvétele a világszervezet munkájában biztosíték arra, hogy az ENSZ akcióit csakis a nemzetközi béke és bizton­ság érdekében alkalmazzák. A magyar külügyminiszter ezzel kapcsolatban hivatko­zott az el nem kötelezett or­szágok kairói értekezletének határozatára, majd idézte az indonéz külügyminiszter meg­állapításait, aki rámutatott, hogy a békéért és biztonság­ért folyó küzdelemben nem­csak a nagyhatalmak békéjé­nek és biztonságának kérdé­sével kell foglalkozni, hanem a most felemelkedő nemzete­kével is. A kairói értekezlet igen világosan leszögezte, hogy a békének egységes és szilárd gazdasági alapokon kell nyugodnia, hogy a szegénység fennmaradása veszélyezteti a világ békéjét és jólétét, hegy a gazdasági felszabadulás- a politikai uralom megszünte­téséért vívott harc lényeges eleme, hogy a gazdagság fej­lesztése az egész emberi kö­zösség kötelessége. Ghana külügyminisztere kifejtette: a fejlődésben levő országoknak nem annyira külföldi segítség­re van szükségük, mint in­kább arra, hogy a nemzetközi kereskedelem révén saját ma­guk szerezhessék meg a gaz­daságuk fejlesztéséhez szük­séges eszközöket. A béke és biztonság problémáit ebben a világméretű összefüggésben kell kezelni. Ugyanúgy a le­szerelés és a dekolonizáció kérdéseit is az újonnan fel- emlekedő nemzetek sürgető szükségleteire való tekintet­tel kell gyorsan megoldani. A leszerelés kérdésével fog­lalkozva Péter János utalt ar­ra, hogy a szovjet külügymi­niszter által beterjesztett me­morandum elegendő útmuta­tás arra, hogy milyen lépése­ket lehetne tenni a leszerelés felé. A lengyel külügyminisz­ter által javasolt európai konferencia is megérdemli az összes ENSZ-tagállamok tá­mogatását — mondotta Péter János, majd így folytatta: — A Magyar Népköztársa­ság, mint a Varsói Szerződés szervezetének tagja, szövetsé­geseivel együtt osztozik ab­ban a felelősségben, hogy a békét védelmezze és a nem­zetközi enyhülésért tevékeny­kedjék a kolonialista és im­perialista agresszív akciók el­lenében. Külpolitikánk alap­elvét és céljait a magyar nép alapvető érdekei határozzák meg, s ezek azonosak min­den nemzet érdekeivel, amely a béke fenntartásáért, a nemzetközi együttműködésért és a haladásért küzd az im­perialista és kolonialista erők ellen. Szerény lehetőségeink­hez képest sok figyelmet for­dítunk Kelet-Európa, Közép- Európa és Nyugat-Európa biz­tonságának problémáira is. Különösen Közép-Európa bé­kés fejlődéséhez fűződnek közvetlen érdekeink. A nem­zetközi feszültség csökkenté­sének elősegítésére irányuló készségünk jelei megtalálha­tók a Magyarország és Auszt­ria közötti kapcsolatok leg­utóbbi igen kedvező alakulá­sában, valamint a nyugat- és észak-éurópai és amerikai or­szágokkal *való kapcsolataink erősödésében. Ezzel kapcso­latban említést érdemel Nyu- gat-Németországgal kötött egyezményünk hivatalos ke­reskedelmi képviseletek köl­csönös alapon történő felállí­tásáról. Úgyszintén azok az okmányok, amelyeket a Vati­kánnal írtunk alá egyes, a fe­leket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A szocialista or­szágokkal való szoros szövet­ségünk alapján, az újonnan felemelkedő nemzetekkel való szilárd és baráti együttműkö­dés alapján kormányom részt vesz minden olyan vállalko­zásban, amely a nemzetközi béke és biztonság érdekeit szolgálja. — Mi azt várjuk ettől az ülésszaktól — mondotta Pé­ter János —, hogy új útmu­tatással szolgáljon a tizen­nyolchatalmi leszerelési bi­zottságnak munkája haté­konyságának fokozására, hogy különös figyelmet szenteljen a gyarmati és a gyámsági kér­déseknek, hogy a nemzetközi együttműködés esztendejét a gyarmatosítás utolsó marad­ványainak felszámolásával ünnepelhessük, hogy új len­dületet adjon a kereskedelmi és fejlesztési világkonferencia határozatai végrehajtá­sának, hogy az új tag­államoknak mind nagyobb lehetőségeket nyújtson az ENSZ munkájában való rész­vételre. Kellőképpen figye­lembe véve azt, hogy az újon­nan felemelkedő nemzetek­nek nagyobb képviseletet kell biztosítani a Biztonsági Ta­nácsban, valamint ji gazda­sági és szociális tanácsban, kormányom megtette az alapokmányban előírt intéz­kedéseket az erről szóló köz­gyűlési határozat ratifikálá­sára — jelentette ki a ma­gyar külügyminiszter. Péter János végül felhívta az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét, hogy állandóan őrködje­nek a Kuba elleni provoká­ciós cselekmények elhárításán. Állást foglalt a Kínai Nép- köztársaság törvényes ENSZ- jogainak helyreállítása mel­lett, majd beszédének befeje­ző részében elismerését fejez­te ki az ENSZ főtitkárának kitartó jószolgálataiért és az ENSZ hatékony működésének biztosítására irányuló fárado­zásaiért New York (MTI): A Biztonsági Tanács hétfő délelőtti ülésén Jiri Hajek Csehszlovákia állandó képvise­lője követelte, hogy a tanács ítélje el a három hatalom fegyveres akcióját. Kijelentet­te, hogy Kongó problémáit nem fegyveres erővel kell megoldani, hanem politikai megoldásra kell törekedni. Szudán és Ghana külügymi­nisztere egyaránt nevetséges­nek és megalapozatlannak mi­nősítette azokat a vádakat, amelyek szerint országuk fegy­verekkel támogatja a kongói felkelőket. Követelte, hogy a tanács tegyen intézkedéseket, s ítélje el az agressziót. Szudán külügyminisztere, Ahmed Mahgub javasolta, hogy a tanács — esetleg a fő­titkára révén — segítse az afri­kai egységszervezet tevékeny­ségét a kongói kérdés megoldá­sában. Események sorokban A Görögországban tartóz­kodó szovjet parlamenti kül­döttség befejezte kétnapos peloponnészcszi kirándulását. Viktor Grisint, a küldöttség vezetőjét hétfőn délelőtt fo­gadta Papandreu görög mi­niszterelnök. A kubai San Juan és Marti­nez forradalmi bírósága go­lyóáltali halálra ítélte a CIA amerikai kémközpont három ügynökét. A kémek Pinar del Rióban fejtették ki tr ikeny- ségüket. De Gaulle francia köztár­sasági elnök a karácsonyi ün­nepek alkalmából közkegye­lemben részesített 123, az OAS-ban végzett tevékenysé­ge miatt bebörtönzött politi­kai foglyot. További ötven elítéltnek leszállították bünte­tését. Subandrio indonéz első miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, aki az ENSZ közgyűléséről hazatérőben né­hány napot Moszkvában töl­tött. hétfőn elutazott a szov­jet fővárosból. A kanadai békebizottság a dél-vietnami felszabadítási front megalakításának 4. év­fordulója alkalmából levelet intézet Johnson elnökhöz. Eb­ben felszólítja az Egyesült Ál­lamokat. hagyjon fel dél­vietnami háborúval és járuljon hozzá a dél-vietnami helyzet békés rendezésire hivatott genfi értekezlet összehívásá­hoz. Erkin török külügynrn'szter n NATO tanácsüléséről vissza­érkezett Isztambulba. Az új­ságírók előtt kijelentette, Pá­rizsban felhívta Törökország szövetségeseit, segítsenek a ciprusi probléma megoldásá­ban. Szombaton és vasárnap ösz- szesan 150 000 nyugat-berlini kereste fel az NDK fővárosá­ban élő rokonait. Az átkelő­helyeken mindenütt, de külö­nösen ott, ahol a nyugat-ber­liniek autóval ts átléphették n határt, mindkét napon rendkívül erős volt a forga­lom. Hétfőn délután 48 órás sztrájkba léptek az olasz rá­dió és televízió (RAI) újság­író munkatársai, mivel „ RAI igazgatósága nem hajlandó rájuk is kiterjeszteni a szom­baton a kiadóvállalatok és az újságírók között létrejött meg­állapodás hatályát. Fordította: Bába Mihály 35. — Ezt korábban is elküld- hette volna! — mondta Wils- ka elkeseredve. — Háromhe­ti gépírástól kímélt volna meg. Moss amikor már min­dent újra írtunk, mi az ör­dögnek nekünk ezek a régi papírok! — Nagyon jó, hogy elküld­te — örvendezett az ügyész a visszakapott aktáknak, — legalább össze lehet hasonlí­tani a későbbi kihallgatások j egyzőköny vei vei. A daktiloszkópus befejezve munkáját, eltette a borítékot az ujjlenyomatokkal. Elkö­szönt és távozott. — Nem értem, minek küld­te el most ezeket az aktákat? — csodálkozott Wilska? 1964. december 22. — Pofon egyszerű! Ezzel bizonyltja, hogy a csekk bir­tokában van. Akinek a ke­zében volt az akta, annál van a csekk is, amely az ak­tákhoz volt csatolva. Ravasz fickóval van dolgunla Egye­lőre úgy táncolunk, ahogy ő fütyül. Mint sakkjátékos három lépést látok előre. — ? — Nem küldte vissza, és nem is tette tönkre az aktá­kat korábban, mert már elő­re gondolt arra, hogy hir­detést adunk fel, és jutal­mait tűzünk ki. Azt is előre látta, hogy elfogadjuk aján­latát és bizonyítékot kérünk tőle, mely szerint valóban nála van a csekk. Félek, azt is tudja, hogy a mi bele- egyzésünk csak látszólagos. Nos, hát mit tegyünk? Az ő füttyszavára táncoljunk továbbra is? Végül talán mégis mi kerekedünk felül. — Mit akarsz most tenni? — Mint már mondtam, to­vább játszom, bár ellenfelünk feltételezi, hogy hamis kár­tyákkal játszunk. Lehetséges, hogy sejti a következő lépé­sünket is. Valamilyen, szá­munkra még ismeretlen ok­nál fogva, szüksége van erre a játékra. Mivel mi is időt akarunk nyerni, tehát folytat­juk a játékot. Próbálunk al­kudozni a mi „sápalt Ni- kónk”-kal, — Alkudozni? Hogyan? — Egyszerűen — állapította meg az őrnagy. — Feladjuk a következő hirdetést, hogy legfeljebb egymilliót tudunk adni. Már írom is. Az őrnagy az íróasztalhoz ült. „Igazoljuk, hogy a kül­deményt az aktákkal átvet­tük. Elvben elfogadjuk az ajánlatot. Az első ár egyhar- madát tudjuk kifizetni. Vár­juk a választ!” Krzyzewski elbúcsúzott az ügyésztől és a Wiejska utcá­ba sietett, a „Varsó-Sejm” postahivatalba. Amikor ér­deklődött a postahivatal ve­zetőjénél, minden nehézség nélkül megtalálták azt a tisztviselőnőt, aki a levél fel­adása napján ügyeletes volt az ajánlott leveleket felvevő ablaknál. A főnök behívta a szobájába, és megismertette az őrnaggyal. — Az őrnagy elővette tás­kájából a nagy szürke borí­tékot. — Emlékszik-e véletlenül arra, ki adta fel ezt a leve­let? A tiszviselőnő elgondolko­dott. — Elhozom az ajánlott le­velek felvételét igazoló ki­mutatást, akkor talán eszem­be jut. Egy pillanat múlva vissza is tért. összehasonlította a boríték számát a listán lévő­vel, majd elégedetten közöl­te: — Már tudom! Ez egy ne­héz levél volt, nagyon vas­tag. Férfi adta fel. Egy fia­tal hajadonfővel. — Sovány, sápadt arcú? — Hogy sovány volt-e, azt nem figyeltem meg. De sá­padt, nem volt semmi esetre sem, ellenkezőleg, nagyon is lebarnult volt, s világos ka­bátot viselt. — Hasonlít ehhez? — az őrnagy megmutatott a tiszt­viselőnőnek egy fényképet, amelyen egy fiatalember lát­szott, világos kabátban, a Swieezewski utcán. A tiszt­viselőnő figyelmesen nézeget­te a képet. — Nem tudom... De talán mégis ez, mert világos ka­bátban van és kalap nélkül. De, hogy csakugyan ő volt-e arra nem esküszöm meg. — Megismerné, ha szem- től-szemben látná? — Nem tudom. Nálunk a postán nagy a forgalom. Csak arra emlékszem, hogy fiatal férfi volt, mert a nehéz levél felhívta rá a figyelmemet. De különösebben nem néztem meg. Arra azonban emlék­szem, hogy erősen lebarnult volt Az őrnagy megköszönte a felvilágosítást, elköszönt és kiment az utcára. Az 55-ös trolibuszra várva, a megálló­nál azt latolgatta: — Napbarnított. Tehát nem a mi „Nikénk”, Talán a társa? A levelet délután öt órakor adták fel, amikor a postán legnagyobb a forga­lom. Ebben az időben felad­hatta Kalinkowski is, ha együttműködik a sápadttal. Napteu-raiott. Hm. S a Wiesjska utcai postahival van legközelebb a lakásához. Mindezek figyelemre méltó nyomok. Igaz, a tisztviselőnő nem ismerte fel a fényképen, (a rendőrségi fotos, három napig leselkedett Kalinkows- kira a bíróság épülete előtt, és egy szériát készített a joggyakornokról az őrnagy javaslatára) de nem is tilta­kozott, tehát a hasonlóság fennáll. Másfelől viszont, ha Kalinkowski volt az önmaga elleni támadás szervezője és mind ez ideig nagyon ügye­sen lavirozik: vajon most el­követhetett-e olyan gyermek­ded hibát, hogy ő maga ad­ta fel a levelet közvetlenül a lakása közelében? Mindenesetre — állapította meg az őrnagy, felszállva az autóbuszra — Kalinkowski körül nem oszlik el a gyanú. Továbbra is nagyon értéke­sek ezek a nyomok. •k A következő három napon Krzyzewski őrnagy nagyon elfoglalt volt. Néhány munka­társával, diszkréten megfi­gyelte azokat, akik a listáján szerepeltek. A „gyanúsítottak” száma gyorsan csökkent. Há­rom nap múlva alig húsz név maradt. De ez a szám is, gondolta az őrnagy, a leg­közelebbi napokban legalább a felére apad. A „kiküszöbö­lő” módszert, amire kényte­len-kelletlen rászánta magát, biztos módszer volt; legalább is » kezdeti stádiumban ki­zárja a gyanúsítottak köréből mindazokat a személyeket, akik semmiképpen nem vet­tek részt a Donau-bank csekk­jének elrablásában. A tapasztalt nyomozótiszt arra számított, hogy az ön­magában annyira biztos, és ügyes „Sápadt Niko” végül is olyan hibát követ el, amely leleplezi. Vagy talán egyszerűen a bűntény legna­gyobb ellensége — túlzott önbizalom — veszejti eL Mindenesetre az őrnagy ki­tartóan nyomozott a „gyanú sitottjai” között, de nem ha­gyott abba más módszereket sem, amelyek esetleg célhoz vezethetik. Néhányan, legügyesebb nyomozói közül állandóan fi­gyelték a bíróság épületében Kur ügyész szobáját, hogy eldöntsék: ki áll legszorosabb kapcsolatban azzal a három emberrel, aki a „fehér gengsz­terek” ügyében folytatja a vizsgálatot? (Folytatjuk.) Vasafassztrájk Argentínaiján

Next

/
Thumbnails
Contents