Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-20 / 298. szám
Az iskolákban a kézimunka körét a modem pedagógiai elveknek megfelelően kiterjesztették. Ügyannyira, hogy maga a „kézimunka” szó ódivatú mint mi magunk, kik emlékezünk még a régi kézimunka órákra, ahol is színes fűzőspapírokkal matattunk, s az ollóval, amit az órára vinnünk kellett, lenyisz- szantottuk az előttünk ülő leányka copfját. Mennyivel több: politechnika! Korunk matematikai fölénye lebeg e szóban, s mindaz a magasrendűség, amivel a mai gyerek születik. Éppen ezért, ma már az olló másodrendű helyet foglal el a megfelelő órákon, elébe tört a kés. — Éles kést adjál anyuci — mondja a nagyobbik lányunk, ki szívrepesve várja a tizedik életévét, hogy véle a felnőtt korba lépjen. — Minek kell az neked? — kérdezzük elszömyedve. — Vinni kell az iskolába — fortyan ránk ő, kinek kezében a tompa kés is balul áll. Megkönnyebülésünkre éles kés az egész házban nincs, de a tompa miatt is, mit elvitt egész nap drukkban voltunk, hány ujjal tér meg a gyerek az iskolából. Megjött aztán, mindössze az orra hegyén egy karcolat Attól kezdve esténként állt elő ezzel-azzal, bonyolultabbnál bonyolultabb feladatokat róva ki ránk, melyekkel téli estéinket kitölthettük, és amelyek biztosították, hogy este se legyen tétlenség a házban. A dugványozó bot volt a legegyszerűbb. Mindössze hóban kellett kimenni, és éjnek idején, lévén nálunk aa a szokás, hogy a gyereknek az ágyban jut eszébe a másnapra rendelt politechnikai feladat. Gázoltam hát a szügyig- érő hóban, s arra gondoltam hátha ez a dugványozó bot meghozza a tavaszt, ha már télen szerepel a tantervben. Mert úgy kéne, hogy egyben mindjárt dugványozzunk is vele, mondjuk korai karalábét. Ágasfát kéllett nyesni, s miközben a tompa késsel kínlódva hegyeztem, mert ez volt a feladat, így szóltam magamban: elmés, hogy ily egyszerű művelettel kezdik, ismerkedik a gyerek a munkaeszközzel, s a vele való bánással. Aztán jöttek a bonyolultabb feladványok: fűzfasíp és cifrabot, ugyancsak fűzvesszőből, melynek kérge finoman hárítható, és a fűzbokrijjt ugyancsak kétségbeesett keresgélése a téli havas éjszakákon, lévén itt is elcsúszás a tantervi és természeti évad között, mely a fűzek vidulásának ideje, Mindegy, az évszakok manapság úgyis eltolódnak, s valamikor ezeket is meg kell a gyereknek csinálnia. Csendeskén faragdáltunk hát a kályha meleg oldalánál, hová békés fénykarikát vetett a hangulatlámpa, melyet még törülközővel is letakartunk, nehogy a fény megzavarja lányunk álmát. Miután a gyereknek a kés minden csínját-bínját már ismernie kellett, s immár ügyesen kellett, hogy forgassa, leány létére — a tanterv tovább lépett immáron egészen bonyolult régiókba. Feleségemmel a fejünket kezdtük vakarni, s váratlan kiadásképpen be kellett szereznünk egy éles és hegyes kést A saját tervezésű kopjafát csak így tudtuk elkészíteni gyenge hármasra. — Tóvégi apuka hányast kapott? — kérdjük lányunkat. — Négyest. — Akkor ő mégiscsak ügyesebb. Lányunk a tárgyra tért: — Holnapra kell egy méter hosszú léc, aminek minden oldala pontosan egy cejti... — Milliméterrel se lehet keskenyebb, vagy szélesebb? — Nem, és fűrész is kell, meg egy laposfogó, meg kalapács, meg négy darab szög, aminek feje van... Hát bizony a lányunk — szégyen ide, szégyen oda — hiányos felszereléssel ment másnap iskolába. Fűrészünk nincs, laposfogónk sincs, s lécért közvéleménykutatást végeztünk, ami teljes egy hétbe került, míg a szomszéd falu asztalosa megkönyörült rajtunk. Jövünk haza, a politúros asztalunk oda van. Lányunk ügyködik rajta: kalapál, pü- föli a szöget a lécbe, túloldalon jön ki, hol várja a politúr. Az anyja belekap a tulajdon frissen vasalt frizurájába. — Mit csinálsz te szerencsétlen!!? Nem megmondtam, hogy várj meg vele?! — De anyuci, meg tydom csinálni magam is., ide nézz! — Az alkotás öröme lobog az arcán. Feleségem fejét ingatja, torkán a sírás görcse. Még ha csak az asztal lapja lenne felkarmolva, de elrepedt a nehezen szerzett léc. — Honnan veszünk másikat, azt mondd meg? Honnan veszünk? S ezek a lószögek? Hát persze, hogy szétreped! Ennyi sütnivalója sincs, ekkora gyereknek? Lányunk pillantásai nekem szólnak, mintegy továbbítják anyja kritikáját. Én adtam a lószögeket, nem találtam mást. Kikap a gyerek kezéből lécet, szerszámot, s míg helyreüti valahogy az elfuser^t viráglétrát, csomó könnyet s mérget nyel. A gyerek tisztes távolból, némileg megszeppenve leseget oda, lecsúszot- tan az önbizalom első lépcse- jéről. — Nesze, — mondja az anyja, — erre kettesnél jobbat nem kapunk. Velem pedig azon az estén a szögek miatt nem beszél. Mindez télen volt. Feleségemmel azóta büszkőp mondhatjuk: a kor politechnikai színvonalán vagyunk. A minap spulniból kellett valami furcsa szerkezetet eszkábál- nunk, hamisítatlan, fából való cérnaspulniból. Igaz, régen kikopott a kereskedelemből, mint divatjamúlt ágya a cérnának, papír járja már, de azért a hetedik szomszéd ládafiából csak került egy békebeli fakarika. Annak aztán egyik kerekébe négy szög került, mely négy szög a négyszög mértani formáját idézte, s a rajtuk keresztül-kasul húz- gált pamut rejtelmes kuszaságát adta a vonalaknak, mintegy az atom szerkezetére emlékeztetett. Egy horgolótűvel kellett át meg átbiztatni a szögfejeken a pamutot, mely ezekután a spulni alján mint hurka bújt ki a lyukon. Szokás szerint éjfélbe nyúlón élveztük ezt a játékot a törülközővel takart hangulatlámpa alatt, mig a hurka el nem érte a két méter hosszúságot Mondom az asszonynak; a télen egy könyvet sem olvastam. Mondja hogy ő se. Most szeretett volna, hogy ezzel a hurkával elkészülünk, de néhány gombot kell felvarrnia a gyereknek. Mondom: ő ezt nem tudja? Lány gyerek létére? KERESZTREJTVÉNY 1858. december 19-én született Giacomo Puccini, a XX. század legnépszerűbb színpadi komponistája. Születésének évfordulóján róla emlélqezünk meg. Beküldendő sorok: vízsz. 1, függ. 13. és 15, Vízszintese 1. Műveit ez jellemzi. (Folyt függ. 13. és 15.) 13. Holland festő (1610—1684). 14. Lázálom. (Utolsó két betű felcserélve). 16. ........Simeon Denis francia matematikus, csillagász, fizikus. (1781—1840). 17. Az ebédt első fogását szereti nagyon. 18. Másgalhangzó kiejtve. 19. AZN. 20. Erre kell erősen taposod, ha kerékpárral emelkedőre megyünk. 21. Össze-vissza Eüg! 23. Mulatságos esemény. 24. Moszat. 25. Lassan-lassan ...... bunda (három szó). 26. Férfinév. 28. Nagy tettet vitt véghez. 29. Kifogástalan mezőgazdasági szerszám névelőveL 30. Eszméletét veszti (—’). 31. Területmérték. (—32. Vissza: tűzhányó hegy része. 33. Vasfegyelem. 34. Egymást követő betűk a abc-ben. 35. Személyes névmás. 36. E papír (két szó). 38. Személyes névmás. 39. Luxus sétahajó. 42. Ez van a külföldről jött árun. 45. A Hazafias Népfront főtitkára. (Utolsó kockában két betű). 46. Tizenkét hónap (—’). 47. Felvidéki folyócskát 48. Air .... légi úton jött, küldeményen olvashatjuk. 49. Német sör. 51. Menj angolul. 52. Kez- detnélkül szédül. 53. Cipőjavító, foltozó iparosok voltak. 54. Helyhatározó rag. 55. Egyik volt minisztériumunk rövidített neve. 56. Kezeletlen gyümölcsfán tavasszal sok ilyen kártevő van. 58. Énekhang. 59. YA. 60. Nem a csontja. 61. AÜ. 62. Félig- m ed dig meghív! 64. örnagv. 65. Hajtsd rám a levegőt! Függőleges: 2. Kézügyességgel dolgozó bűvész. 3. Csigafajta. 4. Becézett orosz női név. 5. Megzavarodott ,.De- 255”, o ..........jhar; indiai község. 7. SD. 8. Tápláléka. (+’). 9. Romániai község. 10. Szovjet városból való. 11. Angol államféfi, regényíró (1804— 1881) 12. „Láma”!!! (két szó). 20. 'Hazárd kártyajáték. 22. össze-vissza súg. 23. Szenny- csatorna az antik Rómában. (-f*y 25. Ilyen ernyő is van. 27. Folyótorkolat. (+’)■ 29. AE. 30. Wesselényi Miklós Ilyen hajós volt. (—’). 32. Tetejére esik. 33. Becézett férfinév. 34. Hegyfok Közép-Gö- rögországban. 40. Közel-keleti ország. (—’). 41. Azonos mássalhangzók. 43. Papírra vetné. 44. VA. 49. Éktelen szoros kapcsolat! 50. RAO. 51. öröm is bánat is a labdarúgó-pályán. 53. Nincs szerencséje a kártyában. 56. Számnév. 57. Szülő. 60. Emelt zenei hang. 62. Híg betűi keverve. 63. Magot szór a földbe. 64. Személyes névmás. 66. Mássalhangzó kiejtve. 67. ZA. A megfejtéseket legkésőbb december 28-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk eL December 6-i rejtvénypályázatunk nyertesei: Megfejtés: A magyar sajtó százezrek mindennapi olvasmánya. A Vörös Újság volt az első kommunista lap. Szamuely Tibor. Magyar Nép. Nyertesek: Dr. Ásmány Gyula, Dinnyés Gabriella^ Jakab Gusztáv, Jánkfalvi Lajos, Jánószká Tibor és Nagy János nyíregyházi, Serfőző Antal baktalórántházi, Vitéz Károly barabási, Tátray Gabi gávai és Tóth Margit porcsal- mai kedves rejtvényfejtődnk. A könyveket postán elküldtük. Már hogyan tudná? — ütközik meg értetlenségemen ■— ezt még nem tanulták az iskolában; Várom, mikor fogjuk tanulni a gombvarrást. Ehelyett tegnap, hogy kicsit későre maradtam, látom, feleségem kidugja a nyelvét a törülközővel tak'art lámpa alatt, és föstöget — Ez meg mi leszí — Faliújság. — No? — Szóltam a tanárnak, hogy aktivizálni kéne ezt a gyereket, adjon neki valami megbízatást. S a pedagógus kinevezte lányunkat faliújság felelősnek. S ha a Jó fogamra kötöttem? (da Punch)/ Az orvosnál (Da Punch karikatúrája) Pesti vendég szállodai levele V" ed vés Barátom! Emlékszel legutóbbi beszélgetésünkre, amikoris céloztam N. városba való utazásomra. Nos megérkeztem és Ígéretemhez híven, beszámolok itt tartózkodásom egyes epizódjairól. A városnak két szállodája van, mire ide értem, az egyik bezárt. így tehát ez az egy szálloda látja el a bel- és idegenforgalmat. Szerényen érdeklődtem, van-e egyágyas szobájuk? — csak volt, válaszolták, mert az eddig egyágyas szobába pótágyat tettek. — Gyakran dolgozom este — mormogtam zavartan és ehhez csendre és nyugalomra van szükségem. A portás megígérte: mindent el fog követni, hogy így legyen. Másnap este elmélyült olvasásomból kopogás zavart fel. Megnézem az órám, fél tizenegy. Agyonázott emberke, kucsmájáról, bajuszáról csorog a víz — lép a szobámba. Nagykabátját a pótágyra, táskáját az asztalra teszi. Ez az ember engem keres — villan át agyamon. Ez szobatárs! Holnap szólok a portásnak, nem ezt ígérte. Reggel hétóra. Vendégem már felkelt, bizonyára korán utazik. Nem, szó sincs róla, a vonata csak este hatkor megy, de ilyentájban szokott felkelni; sőt beszélgetni. Meg is kérdezi, tudom-é, honnan származnak a magyarok, milyen népcsaládból. Természetesen a finnugorból, válaszolom gyorsam — Haha, emeli fel hangját, figyeljen csak ide... Délután fél háromig figyeltem. A szállóba csak este nyolckor merészkedtem vissza, mit lehet tudni, hátha lekéste a vonatot. Nem, a szobám üres. Ma nem lesz írás, nem lesz olvasás, lefekszem, pihenek. Zavaros álmom lehetett, valami szimfóniát hallgattam, amelynek utolsó tétele hatalmas timpáni ütésekkel ért véget; ta-tata, ta-ta-ta-tam. Még egyszer hallom: tam-tam- tam. De hiszen ez már nem a szimfónia, riadok fel. A tam- tam-tam az ajtó felől hallatszikMegnézem az órám. Fél kettő. Az ajtó előtt egy ismeretlen ember, botladozó nyelvvel kérdezi: ez a 24-es szoba? Ez, válaszolom. És kit keres? — Ebben a szobában fogok aludni. Reggel megyek a portáshoZi szerencsére ott találom a vezetőt is és most már ketten nyugtatnak, bízzam csak bennük, hasonló eset nem fordul elő többé. Volt egy olyan érzésem, hogy írásban is kérnem kellene Ígéretüket. De aztán letettem róla. Egészen este 11 óráig. Ismét kopogás, ismét ajtónyitás, újabb szobatárs. Megvárom a reggelt és számonké- rem a vezető szavát. Újabb fogadkozás: a tegnapi eset csak véletlen volt• Estére megtörtént a csoda, eltűnt a pótágy a szobából. Másnap titokzatos kezek ismét a helyére varázsolták. Kezdődik elölről minden, törődöm bele a dolgokba. Ám az éjszaka váratlanul nyugodtan telt el. Hogy, hogy próbálok visszaemlékezni, valóban nem történt semmi? Vagy olyan mélyen aludtam, hogy észre sem vettem az esetleges szobatársat. őszintén megvallva ezen a napon kissé nyugtalan voltam. Este óvatosan léptem a szálló halijába. Kinyitom a szobám ajtaját, felgyújtom a villanyt és valami hiányérzetem van. De mi? Persze, ocsúdok fel, megint eltűnt a pótágy. Hirtelen nem tudom, tegnap ott volt-e, vagy csak ma reggel vitték el. Es egyáltalán volt-e pótágy. heülök a pótágy... illetve az ágyamra és megpróbálok gondolkodni. — Te jó isten, csapok a homlokomra, fegyver- szünet!... Fegyverszünet, újjont gok fel magamban. De vajot meddig? Wcckermann Mátyás Szeberényi Lehel: Lószög
