Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

fey hangzik a városi pártbi­zottság egyik legutóbbi hatá­rozata: „Az üzemi .párt-, szak- szervezeti-, és gazdasági veze­tők a szocialista brigádmozga­lom tartalmasabbá tétele érde­kében adjanak rendszeres se­gítséget a vállalások konkrét kidolgozásához és értékelésé­hez-.” Érdemes elidőzni e se­gítő szándékú jelzés mellett, hiszen annak ellenére, hogy számbelileg állandóan növek­szik a mozgalom, tartalmilag nem gazdagodik kellő mérték­ben a szocialista címért dolgo­zó kollektívák élete. Ez pedig — ha kismértékben is — veszélyezteti a megtisztelő cím rangját, népszerűségét. Igaz, Nyíregyháza 36 üzeméből je­lenleg 21-ben van szocialista brigádmozgalom, tavaly nyolc­van kollektíva kapott okleve­let, s az idén már 256 brigád­ban 2327-en szeretnék elnyer­ni a jó munka, a szocialista együttélés és az önművelés fémjelét. De ez az igyekezet nyomban szélmalomharccá vá­lik, ha a felelős vezetők ma­gukra hagyják a brigádokat. Megfigyelhető, hogy az üze­mek vezetői igénylik a szocia­lista brigádok fokozottabb részvételét a termelési tervek teljesítésében, velük szemben magasabb mércét állítanak. Ez természetes is, de az már ter­mészetellenes, hogy év közben nem térnek vissza a szerződés­ben rögzített vállalások teljesí­tésének értékelésére, az ered­mények méltatására, a mulasz­tások okainak vizsgálatára, azok megszüntetésére. Az így sorsukra hagyott kollektívák elkedvetlenednek, munkájuk gépiessé, sablonossá válik. Kö­vetkezésképp: egyáltalán nem válnak a kívülállók példaké­peivé. A szobafestő ktsz-nél az elmúlt évben két brigád reb­ben szét emiatt, s a vegyes­szerelő szövetkezetnél pedig egy brigád többek között azért nem nyerhette el a kitüntető címet, mert csak a végső érté­keléskor bukkant ki néhány adósságuk, „menet közben” senki sem figyelmeztette őket. A mátészalkai gépjavító üzem­ben évek óta teljesítik az ifjú­sági brigádok a szocialista cím jóváhagyott követelményeit, ugyanakkor az illetékes szak- szervezeti megyebizottság még egyetlen brigádot sem jutal­mazott oklevéllel, mert az „ipari jellegű mezőgazdasági üzemet nem tudják hova so­rolni, nem találnak rá kere­tet...” A szocialista brigádmozga­lom gyakorlatának egyik hiá­nyosságára is rámutatott a vá­rosi pártbizottság: a nyilvános­ság már a vállalások megtéte­lekor csorbát szenved. „Helyes lenne, ha a brigádok vállalá­sát is a termelési tanácskozás hagyná jóvá, ott döntenék el: valóban szocialista tartal- múak-e az ígéretek, illöek-e egy élenjáró kollektívához...” Ez egyúttal azt jelenti, hogy gátat emelnek a szocialista bri­gádmozgalom egyik legfőbb veszélyének: az ösztönösség- nek, az esetlegességnek. Mi­ként a termelésben, a szocia­lista brigádmozgalomban is új módszerekre van szükség. Sok­szor vitatott téma például a „szocialista módon élni” — kérdés: több üzemben ezt csak felületesen, felszínesen értel­mezik. Pedig ha a gazdasági vezetők segítenének abban, hogy az ilyen vállalásokat sze­mélyenként rögzítsék hama­rabb eltűnne a munkafegye­lem megsértése, az esetenkénti kocsmázás, a havi fizetés egy részének letagadása a leendő szocialista brigádokban. Továbbra is szükség van a mozgalom számszerű emelésé­re, hiszen a címet el nem nye­rők is egy kicsivel jobban dol­goznak, tanulnak, kiegyensú- lyozottabban élnek, mint ko­rábban. De az a feladat, hogy a felhígítás, a statisztika min­den áron való szépítésének ve­szélye nélkül szélesítsük a mozgalmat, mégpedig vonzó­erejének fokozásával• Ahol nem sajnálják az időt és fá­radságot az új munkamódsze­rek, az együttélés új vonósai terjesztésére a szocialista bri­gádokban, s ahol ehhez mesz- szemenő, állandó segítséget ad az üzem vezetősége, ott nem kell tartani a brigádok szét­hullásának veszélyétől. Joggal lehet számítani arra, hogy a szocialista brigádok népsze­rűek lesznek, s egyre több kí- vüllévőt késztetnek gondolko­dásra. A. S. Korszerű nagyiparrá alakítják az épitűipart Beszélgetés Simoi János építésügyi miniszterhelyettessel Az építőipari tevékenység életünknek csaknem vala­mennyi területét érinti. Érthe­tő, hogy az építőipar társa­dalmi üggyé vált, amelyet ta­núsít az új építési törvény megalkotása is. Az év végé­nek közeledtével felkerestük Simor János építésügyi mi­niszterhelyettes elvtársat, vá­laszt kérve az építőiparral kapcsolatos néhány időszerű kérdésre. — Sokan úgy véleked­nek, hogy az építőipar gondjainak nagyrésze az építőipari tevékenység túlzott decentralizáltsá­gából adódik. Ha a ki­vitelezőnek saját, szab­ás szerelőipari, valamint szállítási részlege volna, nem lenne-e zavartala­nabb a. munka, s haté­konyabb az irányítás? — Ilyen építőipari vállala­tok kialakítása visszalépést jelentene a fejlődésben. A ha­ladás a még szélesebb körű munkamegosztás felé tart. A korszerű iparszesrvezés legfőbb követelménye „ szakosítás. Ezt „ folyamatot vállalaton kívül és belül egyaránt siettetni kell és nem megállítani, vagy visz- szafejleszteni. Gondjaink nem , szervezeti felépítésben rej­lenek. hanem technikai, tech­nológiai adottságainkban. Ezek közül a technológia a fonto­sabb. Vegyünk egy példát: a vakolást. Ezt végezhetjük ha­gyományos módon: kézzel. Korszerűsíthetjük: tehát a malterkeverést, szállítást és a felhordást teljesen gépesíthet­jük. A legkorszerűbb eljárás viszont az, ha egyáltalán nem vakolunk — vagyis, ha olyan építőipari technológiát alakí­tunk ki. amelyben nincs szük­ség vakolásra. — Ezt a célt szolgálná az előregyártás — és a házgyárakon alapuló Szépítgetés nélkül Az ellenőrző bizottság a helyén van — Semmi sem marad tisztázatlan — Leltároznak a kocsordi tsz-ben Három bizottság kezdte meg egyszere a kocsordi Űj Élet Termelőszövetkezet év végi vagyoni helyzetének feimésé- sét. — A legjobb írni, számolni tudó tagokat jelölte a vezető­ség a leltározó bizottságba. Nem akarunk mi szépítést, nincs értelme a ténylegestől többet mutatni. De aminek meg kell lenni, abban aztán ne legyen hiba — hangsúlyoz­za Jakab Mátyás, a szövetke­zet elnöke. Az irodába érkezik az el­lenőrző bizottság két tagja: Eszenyi Imre és Önodi Tibor. Közük az elnökkel, hogy be­fejezték a selejtezések felül­vizsgálatát. A nádaskerti te­lepre mennek, megnézni, rend­ben halad-e ott is a termé­nyek felmérése? Még egyszer a prizmát — Az előző évekről az a tapasztalatunk, hogy egyes ki­szolgált tárgyakat, mint pél­dául elszaggatott köteleket, zsákokat, hasznavehetetlen vödröket, kézi szerszámokat el kell különíteni, ne zavarja a rendes értékek felvételét — magyarázza az elnök. A nádaskerti telep a köz­ség déli részén van. Az egyik kukoricagóré körül hárman foglalatoskodnak: Jakab Dá­niel, Bakos Elemér és Vadon Bernát. Az ellenőrző bizottság tag­jai elkérik Vadontól a füzetet. Előrébb lapoznak. — Menjünk csak nézzük meg mégegyszer azt a burgonyaprizmát — int a többieknek Önodi Tibor. Ellenőrző mérések, számo­lás. A tanyában dolgozók kö­zül többen érdeklődve figyel­nek. De az eredmény ezút­tal is 120 mázsát mutat. Előkerülnek a jegyzőkönyvek A napi munka után. estére az irodában találkoznak a lel­tározó bizottságok tagjai „ ve­zetőséggel. Beszámolnak ered­ményeikről, észrevételeikről, és meghatározzák a másnapi teendőket. A megbeszéléseken a brigádvezetők is jelen van­nak, .hogy amennyiben szüksé­ges, idejében megadják a kellő segítséget egyes szemes ter­mények, szálas kazlak felmé­réséhez, jószágok mérlegelésé­hez. Vagy azért, hogy a hozzá­juk beosztott fogatosok, trak­torosok készenlétben legyenek, aíkifcnek a gondjaira bízott ér­tékek szintén felvételre kerül­nek. Rajtunk a község szeme A közös határban nem ke­rült hó, fagy alá semniimeg- termett érték. Idejében végez­tek a tsz-ben a betakarítással, sőt, közel 100 holdról a kuko­ricaszárat egyenesen besilóz- ták. Október harmadik heté­ben befejezték a tervezett te­rületen az ősziem vetését. Az egész évben tanúsított szorgalom meghozta a maga gyümölcsét: a szárazság elle­nére á tavalyi 36 forint 20 fil­léres munkaegység értékkel szemben közel 4 forint növe­kedés van az idén. A vezető­ség mindent igyekszik elkö­vetni, hogy a tagság tisztán lásson. Nem takargat semmit. A leltározó bizottságok mun­káját az egész község figyeli. A szövetkezet általános va­gyoni helyzetének felmérését, adminisztrációs feldolgozását december végére fejezik be. Tavaly 22 millió 600 ezer fo­rintot képviselt a tsz közös vagyona. Idén — a könyvelés előzetes számítása szerint — 25 millió forint körül alakul. Biztató alap a következő évek­re, a továbbfejlődésre. A. B. építőipari tevékenység. Ma azonban még csak az óbudai házgyárról be­szélhetünk. amely rövi­desen dolgozni kezd. Mi várható a közeljövőben? — További öt házgyárat vá­sárolunk a Szovjetuniótól. Mis­kolcon, Győrben, Szegeden és Debrecenben állítjuk fel eze­ket, illetve még egyet „ fővá­rosban. Az említett gond je­lentős része ezzel meg is szű­nik. A házgyárakban az épí­tőipari tevékenység döntő többsége koncentrálódik. A munka pontosan ütemezhető; a program alapján az elkészí­tett épületelemeket, — ame­lyekben szinte valamennyi szakipari munkát elvégeznek — fennakadás nélkül szállít­hatják az építkezés helyére és ott a szerelés munkája is a házgyári program alapján jól megszervezhető. A házgyárak hatókörében megszűnik tehát az a szerteágazó kooperációs feladat, amely ma még való­ban jellemzi az építkezéseket, s gyakran okoz határidő elto­lódást. Egyébként a következő két- három esztendőben tervezünk bizonyos „vertikumszélesítést” a nagyobb építőipari vállala­toknál elsősorban a megyeiek­nél, az egyes vállalatok konk­rét feladataihoz mérten. De csak annyi szak- és szerelő- ipari kapacitást adunk ré­szükre. hogy főként a munka- torlódások idején továbbra is igénybe kell venniük az orszá­gos szak- és szerelőipari vál­lalatok segítségét. Ezáltal bi­zonyos fokig ütőképesebbé vál­nak az építőipari vállalatok, ám mégsem duzzasztjuk fel őket annyira, hogy némelykor kihasználatlan maradjon a ka­pacitásuk. Tehát addig is. amíg a házgyárak nem láthatják el az építőipar lakásépítési fel­adatainak nagyrészét, igyek­szünk elejét venni a kooperá­ciós gondoknak. A legjobb szervezeti megoldás sem biz­tosítja azonban egymagában a sikert, hiszen az jórészt az peratív végrehajtástól függ. — Az idei februári párt- határozat — megjelölve az építőipari munka megjavításához szüksé­ges teendőket — első helyen említette a kor­szerű építésszervezési módok bevezetését. Ezek azonban — mint pl. a szalagszerű építkezési mód — nagyon lassan terjednek. — A korszerű építés elter­jesztéséhez és a korszerű tech­nológiák bevezetéséhez első­sorban a vállalatokat kell sza­kosítani. A brigádok szakoso­dása ugyanis szinte önmagától létrejön, ha a vállalatok, épí­tésvezetőségek és a vállalati egységek szakosítása megtör­tént. A feladatok jellege meg­határozza a szervezést is. Az állandóan és tömegesen jelent­kező feladatok végrehajtását ugyanis egyszerűbb megszer­vezni. Technológiai és tárgyi specializálást kel] végrehajta­nunk ennek érdekében. Lesz­nek olyan vállalatok, amelyek főként az úgynevezett nagy­elemes építési módot alkal­mazzák. Ezek leginkább, ipari üzemeket, erőműveket építe­nek. Itt tehát már nemcsak „ technológiai, hanem a tár­gyi specializálódás is megtör­tént. Regionális hatáskörű sza­kosított szervezeteket hozunk létre, — amelyek például csú­szózsaluzással csakis öntött­házakat építenek majd. Lesz­nek vállalatok, amelyek csak bizonyos iparágakat szolgál­nak ki, vagy csak lakótelepi lakásokat építenek. Meg kell szüntetnünk azt a gyakorlatot, hogy valamely vállalat az egyik évben lakást, a másik­ban erőművet, a harmadikban szerelőcsarnokot építsen. Az állandóan azonos feladatokra állandó és egységes technoló­giát alapozhatunk, típustech­nológiákat dolgozhatunk ki. — A szakosított vállalatok típus-technológiájához termé­szetesen egységesített méretek, tipizált szerkezetek és típus­tervek kellenek. Meg kell szüntetni az építőipar kiszol­gáltatottságát is a szubjektív kí­vánságoknak. A 12 tantermes iskolára pl. van típusterv. De ha a megrendelő 14 tanter­mest kért. akkor a kérésnek korábban eleget kellett ten­nünk, bármibe is került. Ezért öröm számunkra, hogy a leg­utóbbi országgyűlésen elfoga­dott építésügyi törvény 43. pa­ragrafusa kimondja: a típus­terveket az állami szerveknek kötelességük elfogadni, az épí­tésügyi hatóságoknak pedig joguk van azokat, más szer­vekkel is elfogadtatni. — Nem teszik a típus­tervek egyhangúvá a városképet? — A típustervek variációja, a változatos színezés esztéti­kus városképet nyújthat. Ter­mészetesen a tervezők és a ki­vitelezők közötti összhangot ebben a munkában is megkell találni. Éppen ezért szüksé­ges, hogy „ kivitelező egy-két évvel hamarabb ismerje meg a terveket. így a tervező elke­rülheti, hogy olyan tervet ké­szítsen, amit utólag módosí­tani kell. A kivitelező pedig már jóval hamarabb felké­szülhet a feladatokra: hozzá­láthat az előközművesítéshez, a legmegfelelőbb technológia kiválasztásához és megszerve­zéséhez. Ezzel sok időt nyer­het az építőipar és — mi úgy mondjuk — „előretartással” kezdhet a munkához. — Mikor iátn:;k hozzá a típustervek széles körű felhasználásához, és a vállalatok szakosításá­hoz? ,— Már mindkettő luiyamat- ban van. A jövő év kezdeté­től pedig még gyorsabb ütem­ben történik. Kéí-három év múlva az ipari, mezőgazdasá­gi és más épületszerkezetek tipizálásával és tömeggyártá­sával, a házgyárakkal végér­vényesen korszerű nagyiparrá alakítjuk át az építőipara. Er­re 'nemcsak a feladatok kény­szerítenek bennünket, hanem pl. az egyre fokozódó munka­erőhiány is. A magyar építő­ipainak mindössze 40 száza­léka van csak a minisztérium irányítása alatt. A másik 60 százalék a többi tárcához, a tanácsokhoz és a szövetkeze­tekhez tartozik. Munkáslétszá­munk évről évre csökken. Kor­szerű munkaszervezéssel, tech­nológiával és technikával kell tehát pótonunk a hiányzó munkaerőt is. — Az építőipar — ahogy a miniszteri referátumban el­hangzott legutóbb az ország- gyűlésen — erejét meghaladó mennyiségű feladatot kapott, illetve vállalt. Évenként csak­nem 10 százalékos termelés- növekedést terveztünk. Jövőre be kell érnünk két-három szá­zalékkal. Most már nemet kell mondanunk amikor erőnket meghaladó vállalásokról van szó. Eddig mindig az igények­kel próbáltuk összhangba hoz­ni a kapacitást — jövőre már a valóságos szükségleteket alakítjuk a kapacitásunkhoz; A terveknek biztosítaniok kell a feladatok elvégzéséhez szük­séges szervezési időt, -nekünk pedig koncentrálnunk kell erőinket. így egvkézben ma­radhat az irányítás és hatéko­nyabbá válhat a vezetés. 2—3 esztendő alatt általánossá tesz- szük a korszerű építésszerve- zésS módokat, elterjesztjük a korszerű építési eljárásokat, befejezzük a szakosítás mun­káját. Az így kialakuló ütő­képesebb, erőteljesebb, kon­centráltabb építőiparra azután, majd bízvást számíthat az or­szág. Szerelik a nyírbátori nBvényoíajlparl vállalat extrákéit^ üzem gépeit. Foto: Hammel f. A vonzás erejével

Next

/
Thumbnails
Contents