Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-19 / 297. szám

Csenténi/ek sorokban Befejezte munkáját az Oroszországi Föderáció (OSZSZSZK) Legfelső Taná­csának ülésszaka, miután egy­hangúlag elfogadta az 1965-ös népgazdaságfejlesztési tervet és költségvetési előirányzatot. A záróülésen jóváhagyták azokat a törvényerejű rende­leteket, amelyeket a legutób­bi ülésszak óta hozott az Oroszországi Föderáció Leg­felső Tanácsának Elnöksége. Kilenc napig tartó titkos ülésezés után félbeszakadtak az amerikai és kambodzsai küldöttség új-delhi tárgyalá­sai. Kambodzsa kitartott ál­láspontja mellett, hogy az Egyesült Államokra hárul a felelősség a kambodzsai—dél­vietnami határincidensekért, amelyek során dél-vietnami katonák a Viet Cong szabad­ságharcosai üldözésének ürü­gyével behatoltak Kambodzsa területére. A francia vasutasok pénte­ken hajnalban kétnapos „gör­dülő sztrájkba” kezdtek. Vas­úti körzetenként különböző időpontokban megakadályoz­ták a vonatok indulását, és ezzel egész Franciaországban súlyos zavarokat idéztek elő a vasúti közlekedésben. A sztrájkmozgalom különösen Délkelet-Franciaországban bé­nította meg a vasúti közleke­dést. Az olasz elnökválasztás harmadik napja sem bizonyult eredményesnek. Az immár ötödik szavazási menetben sem érte el egyik jelölt sem az abszolút többséget jelentő 482 szavazatot. A csütörtöki naphoz képest az arányok sem változtak lényegesen: Leone 294, Saragat 140, Fan- fani 122 szavazatot kapott. A 252 kommunista törvényhozó változatlanul pártjának jelölt­jére. Terracipni szenátorra szavazott. Rusk amerikai külügymi­niszter pénteken délután Wa­shingtonból New Yorkba uta­zott. Az AP és gz AFP úgy értelült, hogy ftusk szombaton tájékozni kíván Gromiko szovjet külügyminiszterrel. A Johannes Dieckmann ve­zette parlamenti küldöttség indonéziai látogatása alkalmá­ból az NDK és Indonézia közös közleményt adott ki. A nyilatkozat egyik legfontosabb bejelentése, hogy a két or­szág magasabb szintre emeli diplomáciai képviseletét. A kínai államtanács plená­ris ülésén megvitatta és jó­váhagyta a kormány munká- jóról szóló beszámolót, ame­lyet Csou En-laj miniszterel­nök fog előterjeszteni az ál­lamtanács nevében a harma­dik országos népi gyűlés első ülésszakán. Felkelők ellentámadása Kongóban Csőmbe-ellenes tüntetések Nyugat-Némctországban Gyilkosok rémiette Boendeban Leopoldville, (MTI): A kongód felkelők katonai alakulatai, amelyek az utóbbi időben a belgák által támoga­tott kormánycsapatok túlere­je következtében védekezésbe szorultak, a napokban ellen­támadást indítottak. A UPI és a. Reuter tudó­sítójának beszámolója sze­rint a felkelők teljesen körülzárták a Stanlcyville- től körülbelül 300 kilo­méternyire északkeletre fekvő Paulist, s erősen szorongatják a város hely­őrségét. A kormánycsapatok vesztesé­ge 13 halott és kilenc sebe­sült. A felkelők állítólag két irányból több száz emberrel és egyes helyeken páncélgép­kocsikkal támadnak. Mint a Reuter megállapítja. Paulis stratégiai szempontból rendkí­vül fontos város, mert mel­lette épült az ország északke­leti vidékének egyetlen repü­lőtere. Az NDK külügyminisztériu­ma — mint a TÄSZ3Z jelen­ti — nyilatkozatot adott ki Csőmbe nyugat-németországi és nyugat-berlini látogatásá­ról. „Csombenak, az imperia­lizmus kongói ügynökének nyugat-németországi fogadta­tása — hangzik a nyilatkozat — azt bizonyítja, hogy a bon­ni kormány egységfrontba lépett azokkal, akik el­nyomják a népek szabadságát, megakadályozzák önrendelke­zési joguk érvényesítését.” Az NDK külügyminisztériuma til­takozik amiatt, hogv a nyu­gatnémet hatóságok Csőmbe nyugat-berlini meghívásával ismét tüntetőleg kifejezésre akarják juttatni a Nyugat- Berlinre támasztott törvény­telen igényeiket. Az Espresso című olasz hetilap legutóbbi számá­ban részletesen beszámol Csőmbe zsoldosainak egy bestiális tettéről, és arról a szennyes szerepről, amelyet ebben három olasz filmoperatőr betöl­tött. Ez év október 24-én Mobu­tu 200 fejvadásza fehér zsol­dosokkal együtt a Boende vá­roshoz vezető úton utolért há­rom tizenkét esztendős kon­gói gyereket. A gyerekek éne­kelve mentek a.z úton. Mobu­tu fejvadászai felkészültek a lövésre. A csapatot kísérő há­rom olasz filmoperatőr azon­ban azt kérte, várjanak egy kicsit, hogy elkészíthessék a filmfelvevőgépet. Amikor minden készen volt a filmoperatőrök in­tésére leadták a lövéseket. A gyerekek a földre zu­hantak és elkészüllek a „szenzációs” képek. E szörnyű színjáték olasz „rendezőmek” nevei, amelye­ket az Espresso közöl: Gual- tiero Jacopetti, Stanislo Nie- vo,‘ Antonio Climeti. Az auschwitzi szemle margójára OSWIECIM — így áll a sár­ga lengyel útjelzőtáblán. Auschwitz — ezen a néven írta a nácizmus s ez a név egyben az emberi történelem egyik legnagyobb gaztettét idézi. A nácizmus csupán e tér­ségben mintegy négymillió embert hurcolt a gázkamrák­ba, s onnan a krematóriu­mokba. Cseheket, bolgáro­kat, franciákat, hollandokat, jugoszlávokat, németeket, oror szokat, lengyeleket, görögö­ket, norvégokat és magyaro­kat; köztük kommunistákat, haladó gondoJkodásuakat, akiknek gerincét életükben semmi, halálukban is csak a krematórium tüze tudta még­hajlítani. Csepeg az eső, víztócsák áll­nak a tábor bejáratánál, út­jain. A nyárfák sötét árnyékot vetnek az épületekre. A tető­kön fekete csókahad készül éjszakai nyugvásra. Az őr­tornyok üresek és némák, va­kok q reflektorok. Csend van — temetői csend. Pedig százak járják az utakat, a barakko­kat. Némán, görcsösen szon'- tott ajkakkal. A tábor ma múzeum. A XX. század szégyenteljes mú­zeuma. Nem viszi vissza a lá­togatót tízezer évekkel, csu­pán a tegnapba. S amit meg­mutat, az a mának és a hol­napnak szól. Mindazoknak, akiket alig két évtizede megérintett már egyszer a fasizmus szele, de elsöpörni nem volt ideje. Múzeum, melyet mindenki­nek látni kellene. Anyáknak, akik gyereket várnak. Apák­nak. akik reggel vezették gye­reküket az iskolába. Férjeknek és feleségeknek, szerelmesek­nek és öregeknek. Az élőknek, akik aggódnak egymásért, a holnapért. Miért írom ezt? A tábor négymillió áldozatát elnyel­ték -j krematóriumok. Ittlé­tükről csak a tábor nyilván­tartásai s „hagyatékaik” be­szélnek. Négy milliónyian vet­kőztek be a „nagy német” bi­rodalom javára. Ruhát, cipőt, aranyfogat éksze­reket. Kipréselték belő­lük mindazt, ami „segítségé­re” lehetett a háborús gazda­ságnak. Utolsó cseppnyi ere­jüket adták modern rabszol­gamunkára. S lenyirták a ha­jukat. A férfiakét, a nőkét és a gyermekekét. 1944 TAVASZÁN MÉG 35 tö­mött raktár várt elszállításra. A szovjet hadsereg elől visz- szavonuló fasizmus modern hullarablói 29-et felgyújtottak. A megmaradt hat raktár azonban, elég volt ahhoz, hogy a barakkok megteljenek. s figye’meztessék a látogatókat: ...Mindegy, hogy milyen templomban imátkozol. Mind­egy, hogy orvos vagy, vagy akár művész, ötágú csillagra emeled-e tekinteted, vagy a keresztre... A fasizmus itt, él kertjeitek alatt és próbálkozik. Egyszer már megmutatta, hogy nem ismer könyörületet. Rajt le­gyen hát szemetek! És ne en­gedjétek!... 800 ezer női ruha, 350 ezer férfiöltöny, 44 ezer pár cipő maradt a hat raktárban. Egy hónap alatt (a tábor adatai szerint) 1944 december 1-tőü „csak” 92 ezer gyermeköl­tönyt, 192 ezer női ruhát, 222 ezer férfiöltönyt szállítottak el a nácizmus oltárára... Női hajból 60 ezer kilo­grammot... A hat raktárban 700 kilót találtak, s ki tudja mennyi égett el a huszonki­lencben? Hatalmas üvegfal mögött ruhahegy áll. Húsz éve még valaki felvette, s begombolta a kabátot. Üvegfal mögött ci­pőhegy magasodik. Valaha szaporán kopogtak szerte az utcákon. Ki munkára, ki il­legális találkozóra, ki légyott­ra sietett. A gyerekcipők is hegyet alkotnak. Rengeteg köztük a féltenyérnyi. Sok tízezerben nem topogtak töb­bet néhány száz méternél. Azt is a barakktól a gázkam­ráié... Női hajból vagonnyi áll a* üvegfal mögött. Valaha fésül­ték, simogatták ezeket a für­töket. Anyák, apák és szerel» mesek. Copfban hordták* kontybán és Eton-frizurában. A nácik ruhát szőttek be» lőle, s matracokat tömtek ve­le. Copfos diáklány áll az üvegfal előtt. Hosszú percek óta. mozdulatlan. S keze hir­telen hajfonatához kap. A szít riadt vészjeleit ebben a pilla­natban fogta fel az agy. A KREMATORIUM KE­MENCÉINEK ajtajai rozsdá­san nyikorognak. Hidegek a kemence falai és izzók a te­kintetek. Az alkonyba bukó nap vér­vörös fényi; szór a táborra. A 10-es és a 11-es barakk-köz néma. Nem dörren pisztoly az udvaron. A lö-es barakk be- deszkázott ablakai mögött Clauberg „professzor” nem végez sterilizációt a nőkön. A 11-esben egy fogoly sem roskad össze zárkájában. Kü­lönben sem tudna, csak állni lehet benne .., A cápók nem ordítanak so. rakozót, s a drótsövényben nem vibrál magasfeszültségj A vastraverzen csókák tollász­kodnak. Nincs rajta emléktáb­la, de mindenki tudja, 1947- ben innen nézett végig Utol­jára a tábor főútján Rudolf Hoess, a táborparancsnok. Az­tán a kötél magasba emel­te ... Négy milliónyian nem lát­hatták. De százmilliók mon­danak ma nemet, kiáltanak álljt a fasizmusnak, a hábo­rúnak. Én. te és ő. ... Ha Oswiecimben jártolt, a szemetek rátalál egy ősz fürtre: jusson eszetekbe anyá­tok. A barna fürtró] emlékez­zetek apátokra. Az a göndör juttassa esZétekbe a kedvest, a félig kibomlott szőke copf a gyereket. S LEGYEN ERŐS a hango­tok, ha a békéről bárhol is szó esik. B. K. Fordította: Bába Mihály 33. Halina Wilska kíváncsian tekintett előbb a levélre, az­tán a főnökére. Az ügyész kel­lemetlenül forgatta kezében a fehér borítékot. Nem szeret­te a hivatali címére küldött magánleveleket. Feltépte a bo­rítékot és egy gépírásos kis fe­hér lapot vett ki belőle. Elol­vasta a levelet, aztán odaadta Halinkának. _ Tessék, nézze meg, hogy mit kaptam. „Ó, ti ostobák, dollárt akar­1964. december 19. tok és csak ötvenezret Ígértek érte. Féleszüek vagytok. Ha azt akarjátok, hogy a csekk a tiétek legyen, akkor három­millió zlotyt kell adnotok. Egy fillérrel sem kevesebbet. Választ az Express apróhir­detésben. Három napig várok.” — Azonnal telefonálni kell a főkapitányságra — mondta Halina. Az őrnagy nyomban megérkezett. Figyelmesen el­olvasta a levelet. — Értelmes ember írta — állapította meg Krzyzewski —, aki szándékosan műveletlen­nek .téteti magát. Túlságosan jól tud bánni az írógéppel. — Meg lehet állapítani, mi­lyen írógépen írták a levelet. — szólt közbe Halinka. — Ál­lítólag nincs két egyforma író­gép, valamennyi különbözik egymástól, egy-egy dologban. — Igaza van. Minden írógép­nek van valami sajátos jele. A régi gépeknél ez szabad szem­mel látszik. De az új gépek­nél is a szakemberek meg tud­ják állapítani: milyen henger­ről került ki egy írás. De ennek nem sok hasznát vesszük. Hol van a boríték? Az asztalon fekszik — vá­laszolt az ügyész­Az őrnagy egy fehér boríté­kot vett a kezébe. — Tegnap adták fel Varsó­ban, — mondta, a postabélyeg­ző lenyomatát nézegetve. — „Varsó—Sejm”, tehát a Wiejs- ka utca. Ez nagyon, nagyon érdekes... — Mi van ebben érdekes? — A csekk birtokosa meg­kezdte velünk a nagy játszmát. Kezében van az adu, és azon­nal hárommillióval kezdi. Persze, gyakran valóban az nyer, aki jobban tud blöffölni. Nekünk nincs jó lapunk, te­hát nekünk is bölffölni kell. — Mire gondolsz? _ A levél szerzője vagy valóban el akarja nekünk adni a csekket, vagy egyszerűen időt akar nyerni. Csak ezt nem tudom, hogy miért. Min­denesetre nekünk is fontos az idő, hogy a különféle szálakat erős fonállá fonjuk. Válaszol­nunk kell, hogy beleegyezünk az összeg kifizetésébe. — Valóban válaszolni akarsz az ajánlatra? — Természetesen! Sőt, már holnap. De nem. Jobb, ha vá­runk egy napot. Hadd gondol­ja az ellenfél, hogy tanácsko­zunk, törjük a fejünket. A kö­vetkező tartalmú hirdetést ad­ják fel az „Expressbe”. Az ajánlatot elvben elfogadjuk. Bizonyitékot kérünk arra néz­ve, hogy a szóban forgó csekk valóban az ön birtokában van.” Majd meglátjuk, mit felel erre­— Az ilyen hirdetés útján folytatott beszélgetést nagyon hosszú ideig el lehet húzni — nevetett Halinka. — Éppen erre számítok. Ta­lán „beszélgetés közben” az ellenfél megint elkövet né­hány hibát. — Nem hiszem, hogy ebből a levélből megtudott volna va­lamit. Téved, nagyon sokat megtudtam. Sőt, nagyon sok érdekes dolgot is. Tudom, hogy a levél írója nagyszerűen tá­jékozódik a bíróság épületé­ben, ismeri például a te szo­bád számát is, Jerzy. Tudta, hogy a „Budex” hirdetését mi adtuk fel és hogy oda küldtük a mi emberünket. Ebből az következik, hogy a támadás szervezőjét ehhez a szobához nagyon közel álló személyek körében kell keresni. Az ügyészség dolgozói, a ti bará­taitok, vagy a jó ismerőseitek között, mert nagyszerűen tájé­kozott ember. Az őrnagy mégegyszer ke­zébe vette a titokzatos levelet. Sokáig nézegette és töprengett, mintha valamit szeretne fel­idézni. Végül is kivett táská­jából egy papírlapot, azt is el­olvasta, aztán Halmához for­dult. — Igaza volt, amikor a gép­írások „szembesítésé”-ről mondta el a véleményét. Ki­derült, hogy ez nagyon is egyszerű feladat. Már tudom, milyen gépen írták ezt a le­velet. _ — Éppen ezen, amelyik itt áll az asztalon! E szavak hatását csak a bomba robbanásával lehetne összehasonlítani. Az ügyész is, a gépírónője is szoborrá vál­toztak a csodálkozástól. — A levél olvasása közben észrevettem — magyarázta az őrnagy, hogy az „e” betű egy kissé a vonal alatt van leütve. Az „o” fölött pedig egy kis kereszt világosan rajzolódik ki. Emlékeztem, hogy egy írá­son nem régen ilyen keresztet láttam- Eszembe jutott: azon a levelen, amelyben a Külker és a „Budex” képviselőivel kon­ferenciára hívtak az ügyész­ségre. Azon a levelen, amelyet te írtál alá Jerzy, és amit Ha­linka kisasszony kopogott le* gondolom, ezen a gépen. Kü­lönben rögtön meggyőződhe­tünk az egészről. Adjatok ne­kem egy leírt szöveget, például adjátok ide a vádiratot. — Felesleges — mondta a titkárnő. — Tudom, hogy ez a régi gép rosszul veri le az ,,e’’ betűt, és az „o” fölött kis ke­resztet üt, amely a betükar kis és nagy betűje között van. Kezdetben, a csekk elvesztése után a gépet a szekrénybe zár­tam, de ott egyre kevesebb a hely, mert egyre több az akta. Meg aztán, ilyen régi gép már az ördögnek sem kell, mért a szomszéd szobában vannak sokkal jobbak. — Tegnap, vagy tegnap­előtt — kérdezte az őrnagy kimentetek úgy a szobából, hogy közben nyitvahagytátok az ajtót? (Folytatjuk) Ä ciprusi kérdés a Biztonsági Tanács előtt hangoztatta, hogy a Szovjet­unió változatlanul támogatja Ciprus függetlenségét és terü­leti integritását. A kérdés meg­oldása csak akkor lehetséges, ha valamennyi ország ragasz­kodik a Biztonsági Tanács ha­tározataihoz és az ENSZ ala- okmányához. Mivel a ciprusi kormány egyetért az ENSZ- csapatok mandátumának meg­hosszabbításával, a Szovjetünk elfogadja az erre vonatkozó ja­vaslatot — jelentette ki Fedo­renko. Pénteken délelőtt — magyar idő szerint a délutáni órákban — összeült a Biztonsági Ta­nács, hogy megtárgyalja U Thant ENSZ-főtitkárnak a cip­rusi helyzetről előterjesztett beszámolóját. U Thant azt ja­vasolta a Tanácsnak, hogy még három hónapig, azaz 1965 március 26-ig hosszabbítsa meg a Ciprusra vezényelt ENSZ- csapatok megbízatását. A fő­titkár beszámolója megállapít­ja, hogy a szigeten jelentősen megjavult a helyzet, a harcok megszűntek, a tűzszüneti egyezményt betartják- Ugyan­akkor a válság „alapvető té­nyezői” változatlanok marad­tak, a ciprusi probléma politi­kai rendezésének irányában semmiféle előrehaladás nem történt. A pénteki ülés első felszóla­lója Kiprianu ciprusi külügy­miniszter hangoztatta: a cip­rusi kormány mindent meg­tett, hogy helyreállítsa a nyu­galmat a szigeten. A török lá­zadók azonban —> mondotts — az ankarai kormány íelbuj- tására éppen a helyzet norma­lizálását akarják megakadá­lyozni. Kiprianu követelte a teljes mozgási szabadság hely­reállítását, a különféle útaka­dályok és ellenőrzött övezetei megszüntetését. A ciprusi külügyminisztei után Eralp török küldött szó­lalt fel. Beszédében a ciprus: görögöket okolta a szigetei kialakult helyzetért. Fedorenko szovjet küldött Moszkvában ratifikálták az ENSZ-alapokináuy egjyes cikkelyeinek módosítását kapcsolatban merült fél, ame­lyek a nemzeti felszabadító harc sikerei és a gyarmati rendszer széthullása következ­tében mentek végbe. Amíg 1945-ben az ENSZ-nek 51 tag­állama volt, most a világszer­vezet tagjainak száma 115. A Biztonsági Tanács, vala­mint a gazdasági és szociális tanács taglétszámának feleme­lése lehetővé teszi, hogy az ázsiai és afrikai országok a világ ügyeiben egyre fokozódó szerepüknek megfelelő képvi­selethez jussanak az ENSZ fő RZPrvpihpn Moszkva, (MTI): A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége ratifi­kálta az ENSZ alapokmánya 23., 27. és 61. cikkelyének mó­dosítását. Ezek a módosítá­sok, amelyeket az ENSZ-köz- gyűlés 18. ülésszakén fogad­tak el 1963 december 17-én, előírják, hogy a Biztonsági Tanács tagjainak számát 11- ről 15-re, a gazdasági és szociális tanács tagjainak szá­mát pedig 18-ról 27-re kell emelni. A szóban forgó bővítés kér­dése azokkal a változásokkal A UPI arról is tudósít, hogy a harcok Stanlcyvilíetől délre is fellángoltak. A felkelők nehézgépfegyve­rekkel visszatérésre kény­szerítettek egy Stanley­ville felé tartó, élelmi­szert szállító folyami kon­vojt. A jelenleg Nyugat-Német- országban vendégeskedő Csőm­be miniszterelnöknek csütör­tökön Düsseldorfban több kel­lemetlen élményben volt ré­sze. A DP A jelentése szerint a Rhein-Ruhr gazdasági klub rendezvényére igyekvő kon­gói miniszterelnököt a klub székhaza előtt német diákok „gyilkos! gyilkos” kiáltások­kal fogadták. Később a nyu­gatnémet üzletemberek előtt megtartott előadása közben, az első szavak elhangzása után a jelenlevő afrikai diá­kok a meggyilkolt Lumumba nevét kiáltozták. A rend­őrség azonnal közbelépett, s — a diákokat kivezette a teremből. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents