Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-17 / 270. szám

Egészségvédelem, segítségadás A Magyar Vöröskereszt munkájáról, feladatairól nyilatkozik Rostás István főtitkár Működik az országban egy nagy szervezet, fnégis csak ak­kor hallat magáról, amikor va­lakin, vagy valakiken segítenie kell. A Magyar Vöröskereszt ma 570 ezer tagot számlál, s körülbelül ugyanennyi az if­júsági vöröskeresztesek szá­ma. A kongresszus után a vö- röskeresztes szervek újjává­lasztották vezetőségüket: 19 megyében 32 ezer vezetőségi tagot bíztak meg az ügyek to­vábbi vitelével. — Munkánk korábban túlsá­gosan is szerteágazó volt — mondta Rostás István, a Ma­gyar Vöröskereszt főtitkára. — A kongresszus határozatai alap­ján hét fófeladat köré csopor­tosítottuk tennivalóinkat. Ezek: az egdszségügyi felvilágosí­tás, a polgári védelem egész­ségügyi tömegalakulatainak megszervezése, a véradó moz­galom, a tisztasági mozgalom, a vöröskeresztes munka a me­zőgazdaságban, az Ifjúsági Vö­röskereszt és a nemzetközi kapcsolatok. Van még egy sereg úgynevezett ,,besegítő” feladatunk, például a család- védelem, üzemi vöröskeresztes munka, az alkoholellenes moz­galom, stb­Az egészségügyi alakulatuk megszervezése új feladat számunkra. Ebben az évben még inkább csak a szakosok megszervezé­se és az önkéntes jelentkezők közötti válogatás folyik, 1965. január 1-től azonban máp megkezdődik a tömeges ki­képzés. Addig meg kell ala­kítani a szakasz- és csoport- vezetői gárdát, amely ezt a honvédelmi jelentőségű mun­kát a városokban és falvak­ban irányítja majd. Külön kell szólnunk a vér­adó mozgalomról, amely egy­re nagyobb méreteket ölt. Is­meretes, hogy gyakran azon múlik egy-egy ember élete: a gyors orvosi beavatkozás so­rán kaphat-e elég vért. Több szocialista országban csupán térítésmentes véradás yan — nálunk ez a mozgalom most van kifejlődőben. A fejlődés gyors: a vöröskergsztes aktivis­ták jó felvilágosító, moz­gósító tevékenysége nyo­mán két év alatt meghá­romszorozódott az önkén­tes, térítésmentes vér­adók száma és az idén összegyűjtött 120 ezer liter vér kétharmadát már így kapta az Országos Vérellátó Szolgálat. A legfontosabb feladatok közül is szeretném kiemelni a mezőgazdasági nagyüzemek­ben végzett yöröskeresztes munkát. Nemcsak gazdasági­lag, egészségügyileg sem azo­nosak a munkafeltételek egy párholdas kis parasztgazdaság­ban és egy több száz, vagy több ezer holdas nagyüzem­ben. A gépesítés, a vegysze­rek alkalmazása és a nagymé­retű élelmiszerszállítások nyo­mán megsokasodtak a mező­gazdaságban az egészségügyi problémák. Ezért a Vöröske­reszt megyei szervezetei a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok egész­ségügyi felelőseit 3—6 na­pos bentlakásos tanfolya­mokra hívták be, hogy megismertessék velük a nagyüzemi gazdaságokban kö­vetendő egészségügyi előírá­sokat. Sokat várunk ezektől a tanfolyamot végzett aktivis­táktól, akiknek száma ma is meghaladja a hatezret. Fel­adatuk nem csupán az elsőse­gélynyújtás, hanem főleg az, hogy megelőzzék a baleseteket, ismertessék meg a dolgozók­kal a védekezés legbiztonsá­gosabb módjait. Ehhez termé­szetesen* a tanfolyamok csak az alapokat adták, fontos, Maradandó élményt nyújt megyénk nagy szülöttéről, életéről, művészetéről, Tele- py Katalin neves műtörténé­szünk, a már kiállításban is reprezentatív, szép könyve. A kettős évforduló, —• Ben­czúr Gyula születésének 120., Nyíregyháza várossá válásá­nak 125. — szép és méltó ajándéka ez az ő művészeté­neik tisztelői szamára, az egész országban, városunknak pe­dig nem lás büszkeség mind a hír, mind az elismerés ter­jedése. Telepy Katalin nagy gond­dal, s egybep élményszerüen mutatja be a nagyszabású történelmi kompozíciók szü­letésének, a korban visszhang* zó véleményeiknek, jellemző kivánalmaknak érdekes prob­lémáit. De mint újat, s eddig Ben­czúrról nem nagyon ismertet: az érző, nagy művészembert, gyermekeinek, családtagjainak gazdag és szuggeszüv realitá­sú arcképíestőjét, és ezenki­hogy az egészségügyi felelő­sök tovább képezzék magukat. Az ötszáznál kevesebb mun­kást foglalkoztató üzemekben (ilyen a vidéki üzemek nagy többsége), nincs üzemorvos és így az elsősegélynyújtástól a konyha higiéniájának fel­ügyeletéig sokféle tenni­való hárul a vörcskeresz- tes aktivisták, az üzemi egészségőrök hálózatára. Dicsekvés nélkül mondhatjuk: ahol ilyen hálózat működik, huzamos idő óta nem fordult elő ételmérgezés. — Nem öleltük fel a Ma­gyar Vöröskereszt egész tevé­kenységét — mondotta végül Rostás István. — Nem szól­tunk például a családvédelem­ről, amely a terhes anyák vé­delmétől az öregekről gondos­kodásáig sok mindent tartal­maz. Beszélhetnénk kereső szolgálatunkról, amely a ma­gyarok világszövetségével együtt már sok hazánkfiának tette lehetővé a visszatérést családja körébe. De mindez­zel és a többi vöröskeresztes munkával, a lakosság úgy is mind gyakrabban az életben találkozik. Vül, a természetet — Szi- nyei mellet — már az új szellem jegyében figyelő, és a közvetlen élményből bemu­tató festőjét. A közölt képek válogatása, az olvasó előtt nyilvánvaló­an a realista szellemű Ben­czúrt igyekszik kiemelni, és ennek a mai kor egyetemes emberi igazságokat kereső sze­me nyilván örül. örülünk an­nak, hogy egy ilyen nagy mű­vész, mjnt Benczúr Gyula az emberi , létek igazságait és mélységeit is be tudja mutat­ni a fölényes ecset járásról tanúskodó, de külseeéges mon- daciiyalójú alkotások mel­lett. Kívánjuk, hogy még sok, eh­hez hasonló szép kiadványt vehessünk kézbe a Nyíregy­házi Városi Tanács és a Jó­sa András Múzeum jóvoltá­ból. Közölni kívánjuk ked­ves olvasóinkkal, hogy a könyv hamarosan megvásárolható lesz, a Városi Tanács Műve­lődési Osztályán, Megyei könyv Benczúr Gyuláról Csak a ház régi A prémium: tizenhárom malac — „Valahogy most jobban jut mindenre“ — Szabó Gábor három esztendeje Takaros parasztház kőkerí­téssel, betonjárdával, gondo­zott kerttel, a nábrádi falu- végen. Szabó Gáboré. Frissen mázolt földes szo­ba, közepén nagy asztal, tor­nyosán vetett ágyak, az ab­lak alatt kanapé, 3 falakon a régi fényképek mellett hím­zett vászonfalvédők. Ragyo­gó tisztaság, ötven év körüli fekete fejkendős, beszédes asz- szony fogad. Abbahagyja a konyha földjének mázolását, betessékel a szobába. Tizenkét holddal — Csak egy cseppet tet­szett volna korábban í jönni. A férjem éppen elment a ta­nyába, a malacokat megetet­ni. Én meg most jöttem haza a gyarmati vásárról. Malaco­kat vittem eladni. Ö is jött volna, ha nem soros — mond­ja és folyik belőle a szó. — Négyen vannak sertésgondozók Siket Andrással, idős Balogh Imrével és ifj. Pál Lajossal. Helyettük vállalta a munkát, mert ők is oda voltak a pré­miummalacot eladni. — Mennyi prémiummala- cot kaptak az idén? — Most hetet adtam el, de a többiről ő tud számot adni. Én csak úgy vagyok ezzel, hogy a pénzt bezsebelem — mosolyog. — A többit ő adta el. De elszámolt egy fillérig... Ügy tudom most kapja meg a második eresztésbál a ne^i járó részt. Szabó Gábor tizenkét hold földdel lépett be a nábrádi Békebarcos Tsz-be. Tekinté­lyes és tisztességtudó, fegyel­met szerető embernek tartot­ta mindenki a faluban. Akkor néztek' nagyot az emberek, amikor elvállalta a sertéseket. — Nem tagadom, én is el­leneztem. Sokat mondogattam: dlsznógondozó leszel, mi szük­séged erre! ő meg azt vála­szolta: jó lesz az nekem. Hiába mondtam. mit szól majd hozzá a falu, ő hajtha­tatlan maradt. Mondta is a szomszéd Tóth Béla: Ha Ga­bi bácsi nem szégyellte elvál­lalni a disznók gondozását, akkor én miért szégyelljem a falu nyáját hajtani.” Pedig rátarti ember volt azelőtt. „... ha kell, három ember helyett is.. Szabó néni feláll, csípőre teszi a kezét, szembenéz ve­lem, s így folytatja: — Legyek őszinte? Ügy mondom, ahogy van. Hiába volt meg régen a tizenkét hold, valahogy most jobban jut mindenre, mint akkor. Nem is szólva arról az idő­ről, amikor beszolgáltatás volt. Most meg, hogy látja a nép, keres a férjem. azt mondják: , Eléggé megszedte magát, hadd menjen már más a helyébe.” Csak mégis hú-! zódoznak ettől a munkától. Hogyne, mert piszokkal jár, ha szépen keres is... Mert az én Gáborom dolgozik, ha kell három ember helyett is. Szabó Gábor három eszten­deje sertéigondozó. Nincs pa- j nasz a munkájára. A sertés- j gondozóknak köszönhető első­sorban, hogv a t=z az értéke­sítési tervét túlteljesítette. Eddig 236 hízót adtak az or­szágnak. — Elmondok egy esetet a sok közül. Akkor történt, amikor a fiaztatás volt. Haza jött, mosakodott, evett, s le­feküdtünk. Hajnal feig már nem találta a helyét. Néni szóltam, pedig ébren voltam. Egyszercsak látom, hogy cihe- lődik, öltözködik.' Kérdezem tője, hogy hová megy, hisz még hajnal sincs. — A tanyá­ra — válaszolta Gábor. — Hiába próbáltam lebeszélni, ment, Nem volt nyugta, mert úgy érezte magukra hagyták a kocákat fialáskor. Es nem tévedett. Reggelre el is pusz­tult tíz kismalac. Hát ezért nem kaptak prémiummalacot akkor. Nagyon bántotta a do­log, de már nem tudott se­gíteni. Áz udvarról léptek hallat­szanak. — No jön már, megismerem a járását — mondja Szabóné. Nagy bajuszú, csontos em­ber. Előtte kék sure. Elkísérte a másik gondozó is. — Én már eleget beszéltem, most folytasd te — jegyzi meg a felesége. Jön a zárszámadás — Miről beszéltél? — Csak arról, hogy lettél gondozó, meg mennyi mala­cot kaptál. De pontosan nem tudtam. — Ez évben összesen tizen­hármat — fordul felém Gá­bor bácsi. — Ennyi volt a prémium. Ezenkívül minden egészségesen leválasztott ma­lac után egy munkaegység jár. Hirtelen nem is tudom, mennyi munkaegységem van. Talán 480 körül jár most. A tervezett egy munkaegy­ség értéke 32 forint. De úgy tudja Gábor bácsi, hogy meg lesz a 4Ó forint Is. S, ha így lesz, zárszámadáskor ugyan­csak szép pénzt kap kézhez. Megérdemli. Olyan sertéste­nyészetet alakított társaival az egykori gazda, amelynek híre van az egész járásban. Csak a ház régi. Gazdája túl az ötven esztendőn is, a ma embere. F. K. Levél nyomán Szabó bácsi almái n ... A tsz jogtalan leszed­te az almámat. Vagy 'Z00 ládá­val. Engem, öregségemre ma­gamra maradt 71 éves em&ert képesek megkárosítani. A köz­ségi vezetők, de még a járá­siak, megyeiek se segítenek. Be akarják beszélni, az alma nem illet engem . . . Ps’k az elvtársakban a párt Központ Bizottságában reményke­dem ...” Fényeslitkéről idős Szabó Ferenc írta a levelet. Vádolta a község egyik szövetkezetét, a Kossuth Tsz-t, hogy az meg­károsította, s a megyében a vezetők nem segítenek igaz­sága érvényesítésében. Mindez, a levél alapján, va­lóban súlyos ügynek látszik. Autók érkeznek a főváros­ból, a megyétől, járástól a lit- kei tanácsház elé, ahol a Kos­suth Tsz is székel. A tanács vb-elnöki szobában ül össze a kivizsgáló bizottság, s a meg­hívott helybeli érdekellek. — No, Szabó bácsi, tessék elmondani szépen a sérelmét — szólítja a panaszost Szabó Kálmán, a Földművelésügyi Minisztérium főelőadója, a vizsgáló bizottság elnöke. Az idős ember fejével int az asztal felé. — Úgy látom, az elvtársak előtt a levelem. Abban benne van a panaszom. — Igen. De, hogy szedhette le a tsz a maga almáját, ha... Maga szerint kié az a terület? — Az enyém. Mert... Róza lányom nem használja. így hozzám jön vissza az a rész is. A helybeliek összenéznek. Többjük, mintha sajnálkozna. D. Gyüre Ferenc, a tsz bri­gádvezetője, kissé türelmetlen hangon közbe is veti: — Az enyém, enyém... Min­dig ezt hajtogatja Ferenc bá­tyám. Egyebet nem akar meg­érteni. Miért nem lépett kö­zénk. Udvarolták eleget. A minisztérium képviselője felemeli a kezét. A vizsgálat tárgya nem az, ki hogy dön­tött akkor, vagy hogy dönt ez­után. Dr. Tóbiás József, a Kisvár- dai Járási Tanács földrendező­je kér szót. — Szabó bácsinak két hold körüli gyümölcsöse volt, mi­kor a község a szövetkezést választotta- A földrendezés végrehajtása során, Szabó bá­csi korát tekintve, az egysége­sített gyümölcsösben külön meghagytuk a számára a kerek egy hold területet. Figyelem­be véve, hogy ott is lakik. A többiért a táblásítás során szabályosan megkapta a csere­földet. Maga akkor azt mond­ta, Róza nevű lányának is szeretne gyümölcsöst, a ma­gáé mellett. Ezt a kérését is teljesítettük, kijelölve a mezs­gyét. De Szabó bácsi már an­nak a szóbeli megtárgyalására nem tartotta érdemesnek el­jönni ide, a tanácsházba. Dossziékból írásos doku­mentumok kerülnek elő. Min­denről megvan a hivatalos pa­pír. Még arról is, hogy ké­sőbb Szabó Ferenc lánya kér­te a tsz-t, váltsa meg, illetve kártalanítsa az ő általa hasz­nált rész gyümölcsfáit, s le­gyen a terület a tsz-é. Ez megtörtént, s a terület a tsz tulajdona lett. Ennek nem is volt akadálya, mert közben ki­derült, hogy egy korábbi ha­gyatéki tárgyalás nyomán — amit annak idején Szabó Fe­renc is aláírt — a gyümölcsös osztatlanul ugyan, de nagyobb részt a gyermekek tulajdonát képezi. Ezt nem akarja idős Szabó Ferenc megérteni. A következő évben a mezsgyén túli, közös fákról is leszedte a termést. Bírósági eljárás kö­vetkezett. A községi tanács, a tsz ve­zetői és más meghívott helybe­liek sorra elmondják, amit az ügyről tudnak. Az írásos do­kumentumok részleteit világo­sabbá, érthetőbbé teszik. De senki nem tud arról, hogy a tsz jogtalanul akár egy almá­val is károsította volna az idős embert. Sőt többen a szö­vetkezet jóindulatát, ismételt elnézését emlegetik. Hogy pél­dául hagyja idős Szabó Fe­rencnek a közös gyümölcsös­ben való lakását, holott gyen­gén, elhanyagoltan kezelt fái a szövetkezeti nagy táblát is veszélyeztetik. _ Mit szól mindehhez, Szabó bácsi? A panaszos töprengve, ej­tett fejjel bámul maga elé. Lassan bólogat. — Ha ezúttal is mindenki így vall... Csak nem tudom, biztos megkapta-e az az asz- szony azt a pénzt. Mert, én azt hittem, mivel nem dolgozza a fákat, lemondott róluk. Engem meg félre akarnak vezetni. — Itt van az írás is. A lá­nya saját kezű aláírásával. Akarja megnézni? Nem szólt erről a lánya? Sóhajtozik. Igen halk a hangja. — Ellöktek azok maguktól. Mind a Hat. Csak a magúk dolga után járnak városban, gyárban, melyik hol. A minisztériumi kiküldött felolvassa a jegyzőkönyvet. __ így, ahogy hallotta, aláírja Szabó bácsi? — Azt még tegyék utána: panaszomat kérem meg nem történtnek tekinteni. Fáj ez nekem, de megértem. Befejeződött a vizsgálat. Leg­lényegesebb eredményét a pa­naszos mondta ki. De az már nem került a jegyzőkönyvbe, hogy mikor kiért az utcába, könny buggyant fáradt sze­méből. Jó három kilométert gyalogolt az ősz végével elnép­telenedett, sáros dülőutakon, ki a határba, ahol egy kunyhó^ szerű, tető nélküli, lakásnak egyáltalán nem nevezhető putriban él. A volt községbeli házat „szétcibálta’1 a hat gyermek, akik anyjuk halála után végleg elfordultak apjuk­tól, magára hagyva gondjával- bajával, mindjobban tehetetlen öregségében. Azt hiszem, a községi ve­zetőknek, a tanácsnak folytat­ni kellene az ügyet. Segíteni abban, hogy idős Szabó* Fe­renc emberi körülmények kö­zött, régi sok gondjától meg­szabadulva éljen hátralévő éveiben. Elsősorban a gyerekeit kell erre kötelezni! Asztalos Bálint Egy szerkesztőségi ankét margójára „Többet szeretnék tudni o. megyéről" — ezt mondta Tóth Sándor Fehérgyarmaton a Keiet-Magyardrszág ankét­jén, s nagyjából ugyanez csendült ki minden részvevő felszólalásából. Pedig szá­mosán voltak ott a járásból a tudósítók, levelesük, meg­beszélésén. Többet tudni a megyéről, még annak az árán is, hogy lapunkból ki­maradnak a világesemények. Hiszen azokat úgyis megtud­ják országos lapokból — in­dokolták. Hogy ez vitatható, igaz; azonban a szándék cseppet sem vitatható. Hogy egyformán helyt követel a lapból életünk minden terü­lete, az ipar kérdései csak ágy, mint a mezőgazdaságé, a művelődésé vagy a sporté, hogy — amint egyik hozzá­szóló felvetette —, nagyon érdekli termelőszövetkezeté­nek tagjait az, hogyan dol­goznak, fejlődnek a megye más szövetkezetei, ez a szán­dék tiszta és a kor követel­ménye. Húsz éve még csak, hogy a bűnügyektől hemzsegő ka­pitalista sajtót felváltotta új társadalmi rendünk újfajta hírlapírása. Ez a húsz év gazdagon beírta magát me­gyénk történetébe is, és ter­mészetes, hagy érdeklődési körünk olyasfajta kérdések­re irányul, mint például, ho­gyan fejlődnek termelőszö­vetkezeteink. Mégis, érdemes a gondolatnál időzni, bár­mennyire is természetes. Mert ez az érdeklődés nem puszta kíváncsiságból fakad. A mélyén ott van az együtt­érzés, hogy mi valamennyien nem vagyunk és nem, tehe­tünk közömbösek egymással. Nemcsak a termelőszövetke­zeti tagokat érdekli például, hogyan változik, halad az élet, a munka más községek, más járások szövetkezetei­ben, hanem érdekli a városi embert is. És fordítva, az ipar, a város gondjai a szö­vetkezetek gondja is, a gé­pek, amelyek minden mun­kahelyen könnyítik és töké­letesítik a munkát épp úgy kellenek a tanyán, mint a város üzemeiben, a televízió épp úgy szórakoztat és közöl tudást tanyán, mint a bérhá­zakban, s hogy jövőre bizto­sítottuk e a kenyeret, az úgyszintén mindenkit érdeklő kérdés. Gondjaink t ered­ményeink közösek — így is lehet fogalmazni. Ebből a meggondolásból fakadtak azok a felszólalások is, ame­lyek megértő türelmetlen­séggel mutattak rá meglévő hibákra, saját községük, vagy munkahelyük vonatko­zásában, Nemcsak többet szeretnének tudni a megyéről — ez volt olvasható az ész­revételekből, — hanem job­ban ismerni magát a mun­kát, ami megyénkben folyik. Ismerni, tudni a „hogyan"-t, hogyan jobban, hogyan hi- bátlhnabbul. És ez már va­lóban nem puszta kíváncsi­ság; sokkal mélyebbről, sok­kal alaposabb kívánság fa­kad így szűkebb hazánk dolgai iránt. Jó volt hallgatni a részve­vők szavait. „Többet szeret­nék tudni a megyéről”. Még akkor is, ha épp hibákat tu­dunk meg, mert az okos ember csak egyszer botlik meg ugyanabban a kőben, másodszor már kikerülni. Tudósítók, levelezők mond­ták el ezeket — akiknek ál­dozatos társadalmi tényke­dése nélkülözhetetlen; le­gyenek akár Fehérgyarma­ton, Tiszabccsen, Tisza lökön vagy másutt. !• 9­1964. november 17.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents